Királynés, szerelmes, politikai, Angliára pályázós.

A kijevi nagyfejedelem már tudja, hogyan szerezzen egyre nagyobb hatalmat. Előszeretettel fogad be menekülő nemeseket, mert tudja, elég egy politikai változás, és a száműzött herceg máris királyi trónon találja magát. Sok gyereke van, így közöttük ígéretes nászi szövetségeket is köthet. Francia, magyar királyné is így lesz a lányaiból. A legidősebb lánya, Jelizaveta azonban más, mint a húgai. Benne egy harcos lelke él, aki titokban a férfiak evezős versenyébe is belevág. Nem véletlenül a norvég herceg, Harald szeme akad meg a lányon. Szenvedélyes szerelem lobban fel, mely túléli a várakozást Harald hatalomra jutásáig, majd a politikai nyomást, hogy Harald egy pogány feleséget is tartson. Míg Tora fiúkat szül, Jelizaveta a férje uralkodó társa lesz, Oslo egyik alapítója és az angliai álomban is királynéja.

Már meséltem korábban Joanna Courtney trilógiájáról, melynek az alapkoncepciója kifejezetten ígéretes. 1066-ban három uralkodó pályázott Anglia trónjára. Ennek a három férfinak az életét ismerhetjük meg, a döntő csatáig vezető útját, a feleségük szemszögéből. Így politikailag – történelmileg is érdekes a kötet, miközben romantikus is tud lenni.

E második rész a norvég király és királynéjának kötete.

Amivel választ kaptam arra, hogyan illeszkednek össze a sorozat darabjai. Meglepően jól. Van, de nagyon minimális az átfedés a kötetek között, és nagyon jól megvalósul minden kötetben a saját nézőpont és felfogás érvényesítése. Előzőleg a szigeti angol politika, most a norvég udvari és politikai élet mutatkozik be. És a maga szemszögéből mindegyik logikus és érthető is. Vannak olyan részei is, melyek remekül kiegészítik egymást. Az előzőben utalgattak egy magyar hercegre, akit királynak szántak Angliába – nem is értettem, ki ő és mit keresett Angliába abba a pár hónapba, amíg egy betegség nem végzett vele. Ebben megvannak a válaszok, még a magyar utalásra is. (A sógora volt magyar király, különben.)

Tetszett, ahogy van szerelmi szál, de nem az vezeti a cselekményt, miközben szervesen része is a történetnek. Átjön Harald és Lili – így becézték a kijevi hercegnőt – szerelmének erőssége, ami sok próbát kiált, anélkül, hogy nyálas monológok vagy túlfűtött jelenetek lennének a kötetbe rejtve.

Érdekes volt, ahogy itt működött Harald két házassága. A római és a pogány. Nagyon emberi és eltalált, ahogy a két nő eleinte gyűlöli egymást, majd kialakul évtizedek alatt köztük egy közösség, amiben már szinte barátnőként tudnak egymás mellett élni. Már a walesi királyné történetében is tetszett, ahogy meg tudja fogni Courtney a kor gondolkozását és társadalmi szokásait, most ebbe megy bele még jobban.

Vannak cselekménybeli fordulatok is benne, de alapvetően a karakterek vannak a középpontban. Kiemelten Lili és Harald. Ha annyira nem is fejlődő, de árnyalt karakterek.

Talán nem annyira a kötetet jellemzi, de már nagyon kíváncsi lettem a harmadik trónért harcolóra, normann Vilmosra. Ha valamiben egyezett a walesi és a norvég udvar véleménye, hogy őt nagyon utálták. Gonoszként, kegyetlenként emlegetik, bár eddig nem szerepelt maga a karakter – vajon milyen lesz a saját részében? Ki fog derülni.

Az első részt jobban élveztem, de jó ez is. Várom már az utolsó kötetet is!

A kijevi hercegnő - Mint történelmi: 75% karakterközpontú, de van benne történelmi távlat, és jó sorozatdarab is.

Szubjektíven: 65% újdonság varázst vesztett? Pedig mindaz benne, amit az elsőben szerettem.

Máris van egy kötet, ami korábban kijött, majdnem egy hónappal, mint ahogy meghirdették.

Mivel thriller, örülök neki.

Kicsit a kiadó miatt - Álomgyár - tartok tőle, hogy erősebb a romantikus vonala, mint a thriller, de még reménykedem.

Berry: A nővérem nevében

Adott egy testvérpár, nővérek. A városi kimegy vidékre meglátogatni a testvérét, de már holtan talál rá. A rendőrségben nem bízik, maga ered a gyilkos nyomába.

Kamaszos, balhés, budapesti, hangulatos.

A belvárosban egy lány unja, hogy mindenki csak a magasságát veszi észre. Városi legendát szeretne indítani – segíteni kezd az embereknek. Közben a szerelem is rátalál, és helyi hőssé érik. (Rózsaszín Felhőkarcoló) Kéményseprő felülről nézte végig a dráma tagozatra bejutott lány első szerelmét, a színészetért való küzdelmét és kiégését. (A lány és a kéményseprő) Hanna utálja, hogy költöznek, főleg, hogy Rákospalotára. De így van alkalma letesztelni Bulcsú új találmányát, és tesz egy sétát a múltbeli városban. (A nagy Oculus-teszt) Robi volt a bátyja, akihez a fiú mindig menekülhetett az otthoni balhék elől. Most éppen utazni készül a barátnőjével, de még egyszer át tud menni hozzá. Akkor döbben rá, hogy a környéket végigrabló bűnöző tulajdonképpen Robi. (Alibi)

Ha visszajáró vagy nálam, már tisztában vagy vele, hogy szeretem a novellákat. Ahogy azzal is, hogy rendszeresen fájlalom, hogy nálunk nincs olyan folyóiratos megjelenési lehetőségük, mint az Államokban. Így novellás köteteken élem ki magam, és az utóbbi időben szerencsére ilyenekre is rá tudtam akadni.

A Tilos az Á könyvek ifjúsági zsánerben ad ki köteteket, így az övék elsősorban kamaszoknak készült, de a zsánert kedvelő idősebbek is mosolyogva tudják majd forgatni. Nekem is összejött, az alábbi okokból:

• bejött a tematika. Minden történet szorosan fővárosunk egy részéhez kötődik, és én szeretek olvasva is kirándulni. Jó azért, mert ismerős helyszíneket láthatok egy más szemmel. Újra felfedezem az ismerőst. Ahol még nem jártam, pedig el tudom képzelni. Ilyen volt nekem Rákospalota. Kedvet is kaptam újra Budapesthez, pedig ha főváros és a közelben keresem, inkább Bécset részesítem előnyben.
• bejött a szerzők összeválogatása. Ugyan nincs bajom a pályakezdőkkel se, de ebben nagyon eltalálták azokat is, akiket szeretek itthon olvasni. Mészöly Ágnest sokat emlegetem, mint az egyik hazai ifjúsági szerző kedvencem, ebbe is egy nagyon jópofa kis novellát írt. De vannak benne többen az Időfutár írói közül, vagy a szinte költői Kemény Zsófi, akinek már most nagyon egyedi a hangja. A 13 történetből 9-et olyat írt, akit amúgy is olvasok.
• jók a történetek. Nagyon változatosak cselekményben, de mindegyik érdekes és le tudott kötni. Nagyon szerettem Jeli Viktória műmeséjét Pesti Erzsiről, de volt disztópia, életkép, magyarosan szuperhősködés, és kamaszos fájdalmas, de kellemesen romantikus is. Ha mind nincs is csattanóra kihegyezve, nem is kellett ez. A kedves, néha elgondolkoztató történetek és a szereplők elviszik a hátukon.
• bírtam a dalekot. Ami annyi magyarázatra szorul, hogy nagy Időfutár rajongó vagyok. Megvan a teljes sorozat, könyvbe és mp3-ba is. Bulcsú, vagyis a dalek meg az egyik kedvenc szereplőm, és imádtam, hogy kicsit visszamehetek abba a világba! (erről jut eszembe, nem akar valaki meglepni egy Időfutár társassal? Jön a szülinapom!)

Nem akarom bántani ezt a kötetet, örülök, hogy létezik és olvashattam! Nekem bejött. Maximum annyi, hogy néha a nyelvezet bántotta a fülem, ha értem is, miért olyan lett.

Budapest off - Mint ifjúsági: 90% érdekes történetek, sokféle hang, fővárosunk szeretete áthatja az egészet.

Szubjektíven: 85% szerettem a meséset, a reálisat, az ismerőset – néhol még gondolkoztat is.

Nyomozós, gyilkosságos, állati kísérletes, rejtélyes.

Sherlock és Watson doktor éppen túl vannak egy különös eseten, amikor máris egy újabbal kénytelenek szembenézni. Maga Mycroft kéri a fivére segítségét, aki évekkel korábban lehetőséget adott a jó hírét vesztett Moreau doktornak, hogy folytassa a munkáját. Arra akartak rájönni, hogy lehetne az ember evolúciós fejlődését felgyorsítani. De a doktornak nyoma veszett, és évekkel később egy fiatalember hajótörését követően tudták meg, mi lett a doktor sorsa. Szörnyekkel teli szigetén uralkodott, míg félig állat, félig ember teremtményei nem végeztek vele. Most Londonban olyan holttestek kerülnek elő, melyek Moreau lényeire engednek következtetni. Sherlocknak kell a nyomukba eredni, és megakadályozni a még nagyobb bajt.

Sherlock Holmes megint divatba jött, ahogy szeretem is ezt emlegetni. Sorozatok mennek a tévébe, most készül egy újabb mozifilm is. De már mesét is kapott idén, amelyben porcelán figuraként értelmezték újra. Kiadják a klasszikus történeteket, és ahogy James Bond esetében is történt, más szerzők is írnak új kalandokat.

Ezekből válogat a Szukits Kiadó, akik új Sherlock Holmes regényeket is sorozatba tettek a klasszikus történetek mellett. A Dr. Moreau serege a második a sorozatban, melyet Guy Adams jegyez. Nem is az utolsó, már láttam a következő reklámját.

Az ugyan fáj egy kicsit, hogy az eddigi három szerzőből az ő története tetszett a legkevésbé, de szeretem annyira Sherlock Holmes figuráját hogy hajlandó legyek újabb és újabb próbát tenni. Hátha…

Nagy meglepetés nincs, megint azokból az alapanyagokból főz a szerző, mint az előző történetében. Használja Sherlock és Watson figuráját, megtartja azt a formátumot is, hogy Watson meséli el az eseményeket. Ehhez hozzátesz olyan klasszikus irodalmi figurákat, akik szintén ebbe a korszakba illenek. Most elsősorban H. G. Wells hőseit veszi kicsit kölcsönbe, de találhatunk más irodalmi ismerősöket is benne.

Nekem még tetszik is, ahogy az ilyen formátumú figurák közös kalandokat kapnak. Nagy kedvenceim azok a történetek, melyekben Sherlock a Hasfelmetsző nyomába ered, például.

Itt mégsem vagyok tökéletesen elégedett. Van ötlet és munka a cselekményben. Még kalandosnak is tudom mondani, amelyben Sherlock és a doktor álcát öltenek, veszélyes helyzetekbe keverednek, és nem csak az agyukra és megfigyelésekre hagyatkoznak. Ha nem is körömrágóan izgalmas, de vannak fordulatok és izgalmak benne.

Ami viszont kevesebb, sőt, szinte alig találtam, az a plusz, ami miatt Sherlock annyival több az átlagos embereknél. Csak jelentéktelen helyzetekben mutatja a szerző azt a megfigyelési és kombinációs készséget, ami fogalommá tette a nevét. A komoly ügyben, a cselekmény fő sodrában nem tűnik többnek egy korrekt nyomozónál. És ez az, ami nagyon zavar.

A karakterek sem olyan jellegzetesek. Még azok sem, akik kölcsönzött figurák. De lehet, hogy csak azt nem bírom megemészteni, ahogy Prendick sorsa tetőzött ebben a történetben.

Szórakoztató könyv, ami ennyit vállal, és teljesít is – ha valaki hozzám hasonlóan nem akad fenn azon, amit másított az eredeti figurákon a szerző.

Dr. Moreau serege - Mint krimi: 60% az irodalmi örökség feldolgozása ötletes, a történet kalandos. De zseni nincs.

Szubjektíven: 55% érdekes volt, egyes részei elég kalandosak is, de hol van Sherlock zsenije?

- Szerelem két felvonásban - romantikus

- Patrick Melrose - dráma, szatíra

- Narcotica - skandináv krimi

- 36 kérdés, amitől rád kattantam - ifjúsági szerelmes

- Valószínűtlen szerelem - romantikus

- Halálos visszhangok - krimi

- Ördöngös tavasz - romantikus

Közösséges, generációk közti ellentétes, túlélős.

A felnövekvő új nemzedéknek szembe kell nézni olyan kérdésekkel, melyet a szüleik csak elméletként gondoltak át eddig. Ők egy más világban nőttek fel, vagy már eleve itt születtek. Egy idegen bolygón, ahol állandó a fagy, ahol az egyetlen kapcsolatot a Földdel az elhagyatott, nehezen megközelíthető völgyben levő működésképtelen űrhajó. Igyekezzenek minél jobban itt boldogulni, vagy várják a megmentőket, akik elvinnék őket innen? Oleg rátermett, feltaláló alkatú fiú, akiben nagy reménye van a vezető öregnek, hogy ha belőle válik a következő vezető, képesek lehetnek embernek maradni, és nem csak túlélni. A fiú azonban egyre többször kerül szembe az idősek félelmeivel – ami tetőzik, amikor egy űrhajó leszáll a bolygón. Oda kell jutniuk, de hogyan?

Ahogy közbe fejtegetem, a sci-fi remekül keverhető más zsánerekkel, és igazán szórakoztató regények születhetnek belőle. Akár ifjúsági, akár akció, akár horror alapokra építkezve. A sci-fi pedig megadja a lehetőséget, hogy a szórakoztatás mellett valami mélyebb tartalmat is elmondjon a szerző. A kedvenc sci-fi történeteim képesek is erre: szórakoztatnak, de van tartamuk és igazi mondanivalójuk is.

Bulicsov túlélői is igyekeznek e kettő kívánalmamat kielégíteni.

A szórakoztató rész sikerült talán jobban. Itt a kalandregénnyel lett keverve a sci-fi alap, és már szinte robinsoni, ahogy az emberi közösség igyekszik életben maradni egy ellenséges bolygón. Idegen növények és állatok, melyeket nyelvi eszközökkel is igyekeznek háziasítani – például, saját növényeik és állataik nevét adják nekik, ha nem is hasonlítanak. Tetszett, ahogy a felnövekvő generáció túlélők csapata, akik ötletekkel, saját terveik és hajlamaik megvalósításával igyekeznek otthonná tenni, ami nekik tulajdonképpen az otthon.

Oleg olyan főszereplő, akivel könnyű azonosulni. Az átlagnál okosabb, bátrabb, de cserébe nem ő az izom a csapatban. (Szóval, van gyengesége is, nem ő Superman helyi megtestesülése.) Még azt is tudtam díjazni, hogy a szerelmi szál csak jelzés értékű. Minimálisan van, de tényleg csak annyira, hogy aki nem akar, nem vesz tudomást se róla.

Az agyalós, filozófiai rész tulajdonképpen azzal foglalkozna, hogy meddig tartható fenn a kultúra, amely nem szolgálja az életben maradást. Érdemes-e megőrizni, valóban az emelné ki az embereket az állatok közül?

Ehhez hozzákeveri itt a reményt is a szerző. Amíg őrzik a kultúrát, a Föld emlékét, a reményt is őrzik, hogy majd egyszer értük jönnek. És ez jól rávilágít az emberek egyik legjellemzőbb tulajdonságára: faji szinten nem adjuk fel, mindig vannak olyan küzdő alkatok, akik a legrosszabb helyzetekben is kitartanak, törnek előre, és a fennmaradást biztosítsák.

A világépítés gyengébb, igazán akkor lesz érdekes, amikor a modern ember is megjön, és látjuk az ő szemükkel is a bolygót. Akkor látszik igazán, mennyire alkalmazkodtak az első emberek, és milyen vad, idegen az a világ igazán. Ez a szerkesztési ötlet bejött.

Míg olvastam, különösen a felmentő emberek érkezés előtt, nem ment ki a fejemből Beckett Sötét Éden című regénye. Nagyon arra hajaz, csak az Éden jobb. Nem rossz ez se, de nincs meg benne az a plusz, ami Beckett regényében igen.

Túlélők - Mint sci-fi: 60% kultúráról gondolkoztat a túlélés ellenében, kalandos betétekkel, érdekesen.

Szubjektíven: 60% a kalandos részei tetszettek, de nekem valami jó csavar hiányzott a végére.

Jövőbeli, érzelmekre lelős, kultúrahatásos.

A 25. században Spofforth különleges egyed. Egy robot, az utolsó a saját nemében. Egy mérnökről mintázták az agyát is, így nagyon emberi a viselkedése, még érzései is vannak. Egy gondja van: egyedül neki a típusából tilos megölnie magát, így évszázadok óta szenvedi el a létezést. Feldobja, amikor hírt kap egy emberről, aki képes olvasni. Bentley a központba kerül, ahol Spofforth kérésére némafilmeket kezd el szövegezni. Az állatkertben belebotlik egy Mary Lou nevű lányba, akinek elkezdi továbbadni a tudását. Együtt kezdenek el könyveket falni, és beleszerelmesedni abba a másik, jobbnak tűnő letűnt világba és egymásba. Spofforth azonban szétválasztja őket: Bentley börtönbe kerül, míg a világ utolsó gyermekét váró Mary Lou az ő fogságába kerül. De ők már nem azok az emberek, akik mindent lenyelnek és némán szenvednek.

Izgalmas vállalkozás Walter Tevis kötete – már abba bele lehet gabalyodni, mi is a kötet műfaja. Könnyen rá lehet fogni, hogy sci-fi. Jövőben játszódik, egyértelműen disztópia és az egyik főszereplő egy robot. Olyan témákat boncolgat, mint a létezés értelme és a mindennapi élet, az emberség. Ugyanakkor szerelmes történet is, szépen felépítve. Kilométerekre van az olyan nyálfolyamoktól, mint egy Romana kötet. És szépirodalmi vonala is van – a szöveg formáltsága, a témái mélysége.

Miért is kellene választani a populáris és a komoly irodalom között? Lehetnek átmenetek, így egyszerre olvashatunk valami szórakoztatót és mélyet is. Úgy éreztem, ez most meg is valósult. Volt egy könnyedebb, befogadóbarát része a történetnek, miközben felépített valami többet is.

A cselekmény ennek megfelelően kétarcú. Néhol pörög, és izgalmas. Még abban is volt valami kalandos, ahogy Bentley és Mary Lou titokban olvasni tanulnak. De még fokozottabban olyan esetekben, mint amikor Bentley szökik a börtönből. Máskor viszont a filozófia tör előre, és a létkérdések csendesebb vizére evez a szerző.

Nagy erőssége, hogy ilyenkor is olvasmányos tud maradni. A karaktereken keresztül nagyon át tud éreztetni komplex érzelmeket és folyamatokat is, melyeket aztán intellektuálisan is feldolgoz. Karaktere válogatja, melyik élethelyzet és érzés fogja meg az olvasót legjobban. Ahogy Mary Lou társa és emberi kapcsolatokra vágyik, miután Bentley mellett megtapasztalta, milyen, ha van valaki mellette, ha nem egyedül van. Vagy Spofforth, azzal a teljes magánnyal és kiüresedéssel, ami egy komplex halálvágyban testesül meg. A magány regénye ez a kötet, amiben más-más szinten vannak egyedül a szereplők. Spofforth intellektusa, robot lénye és halhatatlansága miatt van örök egyedüllétre kárhoztatva. Amire aztán ő ítéli majd az emberiséget: nagyon durva, milyen szabályok között kell élniük.

Disztópia, amelyben semmilyen érzelemnek nincs helye. Nincsenek családok, kapcsolatok, minden érdemi munkát robotok végeznek. Ki látta a Pixar meséjét, a Wall-e címűt? Mintha annak látnánk egy ridegebb és hidegebb változatát, melyben a robot nem menteni akarja az emberiséget, hanem beverni az utolsó szöget is a koporsóba.

Erős karakterek, elgondolkoztató sztori, ha személy szerint a pörgés jobban be is jön.

Sokszavú poszáta - Mint disztópia: 95% igényes szöveg és történet. Szórakoztat, de az agyat is használtatja.

Szubjektíven: 75% tetszett, de helyenként lehetett volna pörgőbb. Világépítésben erős.

Újabb vasárnap, és újabb esély, hogy elmeséljem egy regény végét. Ráadásul olyanét, aminek van csavarja, így meg illene lepődni a végén.

A héten ez: Jenny Blackhurst: Így veszítettelek el című regénye lesz.

Susan közel 4 évet töltött börtönben, szülés utáni depresszióban szenvedett, és megfujtotta a csecsemő fiát. Most képes elfogadni, hogy a szép emlékek, a szeretet emléke hazugság, ami mögött megbújt a gyűlölet és fáradtság. Kikerülve csak felejteni akar, nevet változtat. Nincs, ami visszatartsa. A férje eleinte ugyan kitartott mellette, de aztán eltűnt az életéből, majd a válást is beadta.

Mégis, egy levele érkezik, az igazi nevére. Egy fotó van benne, egy kisfiúról. A felirat szerint ez az ő fia. Aki a kép szerint mégsem halott.

A börtönben egy igaz barátja lett, Cassie. Ő arra gyanakszik, a volt férje akar ezzel ártani neki. Susan rászánja magát, számon kéri Markon a képet. Még az is megfordul a fejében, hogy Mark a bűnös valamiképpen. Mark még mindig pokolian szenved a fia elvesztésétől, látszik rajta, Susan le is húzza a gyanúsítottak listájáról.

Az életébe lépő újságíró, Nick is Mark felé terelgetné, de Susan rossz tréfának minősíti az egészet és el akarja felejteni az esetet. De újabb csomag jön, benne Dylan takarója, amit Susan a gyerekruhákkal az apjára bízott. Kiderül, az a takaró nem volt meg, amikor a férfi összeszedte az unokája holmiját, a takarót sehol sem találta.

Susan reménykedni kezd, igaz lehet. Dylan még él? Nick egy olyan bűntényt is képbe hoz, ami Markot teszi gyanússá. Egyetemistaként volt egy menyasszonya, Beth, akiről Susan nem is tudott. Beth gyilkosság áldozata lett, és ugyan egy csövest lecsuktak a nemi erőszakért és gyilkosságért, Nick inkább Markra gyanakszik. De milyen összefüggés van a két eset között?

Újabb csomag, és a kapott haj alapján Susan DNS tesztet csináltat. Megerősítik, a haj a fiáé. Dylan tehát él. Rohan Markhoz, akiről a szülei se tudnak semmit. Elrohant azzal, hogy meg kell találnia a fiát, azóta nyoma veszett.

Ahogy Susan végiggondolja mindazt, amit a levelek alapján, a férje múltjából megtudott, ő is rádöbben, hova kell rohannia. Ott is van Mark és egy nő, Jennifer. Végre minden kocka a helyére kerül. Minden szenvedésük oka egy gyerekkori barátság és viszonzatlan szerelem.

Mark szülei elszegényedtek, a fiút sokat bántották az iskolában. Két gazdag fiú, az egyik Jack, a szárnyai alá vette. Ő mutatta be az unokahúgának is, aki Jessica volt. Mark köztük nőtt fel, legjobb barátok lettek. Kikupálták, segítettek neki anyagilag is, befogadták. Amikor az apja visszaszerezte a vagyonuk, Mark előtt bármelyik egyetem kapuja megnyílt. Messze ő volt a legokosabb a csapatban, még Cambridge is felvette volna. De baráti nyomásra veszni hagyta azt a lehetőséget, a többiekkel tartott egy kevésbé jó egyetemre. Titkos társaságuk volt, melybe lányokat itattak le és szertartásosan végigmentek rajtuk. Mark folyamatosan szökött volna, de Jack nem engedte. A lelkiismeretére apellált, ahogy az egyetemválasztáskor is. Csak mi voltunk neked, most eldobsz minket? Így Mark maradt. Amikor komoly barátnője lett, Jack azt a kapcsolatot is szétszedte. Míg Mark a könyvtárba járt tanulni, a lánynak beadta, hogy ilyenkor csajozik a fiú. A lány bosszúból Jackkel feküdt le, amit Mark úgy hallott vissza, hogy a barátnője nyomult jó ideje és valósággal a fiúra erőszakolta magát. De jött Beth, és a nagy szerelem. Mark valóban menni akart, hiába itatták le és keverték egyéjszakás kalandba Jessicával. Amikor Jessica kapcsolatot akart, és a részeg estén megfogant babát, Mark abortuszra vitte. Majd eljegyezte Beth-t.

A társaságból azonban nem egyszerű kilépni. Még egy utolsó szertartáson részt kellett vennie, ahol egy kámzsás lány került a fiúk elé. Mark valahogy rávette magát, ő is lefeküdt vele, majd a többiek sorra. De most Jack nem elégedett meg ennyivel. Azt akarta, hogy a bűn örökre összekösse őket, így kést nyomott Mark kezébe és felszólította, végezzen a lánnyal. Nem akarta, megzsarolta. A lánynak mindenképpen vége, csak az a kérdés, mindenkit bemártson Jack csoportos erőszakkal és gyilkossággal, vagy Mark bevállalja a gyilkosságot, és mindenki megússza. Mark leszúrta a lányt. De az arcát még látni akarta, bűntudata volt. Jack képes volt megtalálni a legfájóbb utolsó áldozatot. Beth volt az.

A gyilkosságért Mark is gyanúsított volt, de a gazdag apja tett róla, hogy a fiának ne essen baja. Mark minden régi szálat elvágott, messze költözött. Majd évekkel később megismerte Susant, szerelmes lett, megnősült. Jól ment a cége, és lombikkal a baba is összejött, akit kezdetektől imádott a férfi.

Jennifer azonban még mindig nem bírta megemészteni a történteket. Mark nyomára akadt, és mindent elmesélt Susannak, aki egy szavát se hitte. Ki akarta dobni a házból, dulakodtak, és Jennifer elintézte a nőt, a gyerekkel meg elrohant. Az unokatestvére segítségét kérte, és Jack tudta, ebből mekkora baj lehet. Jennifer akarta a babát, mintha kárpótolna magát az abortuszért, de Mark sose adta volna a fiát. Ő rendezte meg, hogy egy másik csecsemő ott legyen holtan és Jennifer elmehessen Mark fiával. De Susan túlélte a drog túladagolást, a feje beverését, csak elvesztette az emlékeit. Jack intézte az orvost, aki bebeszélte neki a terhesség utáni depressziót és gyerekgyilkosságot. Mark semmit nem tudott, eddig.

Most összefognak a nejével, vissza akarják kapni a kisfiút. Jennifer rájuk gyújtja a házat és az életükre tör. Mark szereli le, és súlyos sérülten ő megy vissza Susan megmentésére, de mindketten az égő pokolban ragadnak.

Nick húzta ki onnan a nőt, de Mark arra már meghalt. Susan túléli, és az is kiderül, Nick igazából Josh, aki a húgának kereste az igazságot. Ő Beth bátyja, aki meg volt győződve arról, hogy Mark áll igazából a húga halála mögött. Susan volt az esélye, hogy hozzáférjen, csak éppen nagyon megszerette az asszonyt.

Susan végül megtalálja a fiút. Jennifer a szüleinél hagyta, mintha az unokájuk lenne. Kiderül, Jennifer anyja Susan szabadulásakor jött rá, hogy igazából Simon nem a lánya fia, hanem Dylan, Susan és Mark fia. Ő küldte a holmikat, ha direkt nem is merte elmondani az igazat. Susan visszakapja a fiát, de engedi a két öregnek, hogy az életébe maradjanak, ha fáj is, ha az asszony valamivel előbb lép, még Jennifer és Mark is élhetne. De próbál előre lépni: ott a gyönyörű fia, és valami alakul közte és Josh között.

Igazából a regény nekem tetszett, jól van megírva. De annyira emlékeztet két másik regényre, hogy szinte azok kópiájának érzem. Ugyanaz a csavar, ugyanolyan motívumok, alig van valami eltérés a regényekben. Ezek:

• Kathryn Croft: A lány, akit elvesztettél
• Sophie McKenzie: Mióta meghaltál.

Megemlítem még Amy Gentry: Ki ez a lány? kötetét, ami szintén sok mindenbe hasonlít, ha ez azért már jobban eltér. De Croft, McKenzie és Blackhurst annyira hasonlóak, hogy csodálom, még nem megy a plágium per.

Bár, akit nem zavar a hasonlóság, mert mondjuk, annyira nem jegyzi meg a cselekményt, csak a benyomás marad meg neki, hogy a kötet tetszett, ha nekik bejöttek a fent említett thrillerek, akkor bátran belevághatnak ebbe is.

Logikai, érzelmileg közelített oldalról azért akadnak benne olyan kérdések, amibe azért bele tudnék kötni. Leginkább az, hogy se Susan, se Mark nem ismerte meg, hogy a halott baba nem az övék? Könyörgöm, azért 3 hónapig nevelték. Ugyan szerintem minden baba hasonlít, de a szülők nem ismerik meg a sajátjuk 3 hónap után? Azért arra már látszik valami egyedi karakter is az arcukon.

Vagy, amit Mark a barátai nyomására végigcsinált. Nehéz kérdés, nyomásra mire nem képes az ember, de azért ez már beteges szint. Hogy lett normális ember belőle azok után, amit az egyetemi évek alatt műveltek?

A végén se tudtam eldönteni, hogy Mark sajnálatot érdemel-e. Tudtam sajnálni, nem ő volt a legbűnösebb, de az erőszak és gyilkosság akkor is súlyos bűn, ha kényszerítés alatt követte el. És jogilag nagyon támadható, ez mennyire kényszerítés volt.

Vannak tehát nagyon nehéz kérdések benne, ez nem baj. Legalább gondolkoztam is rajta.

Tudom is ajánlani, főleg azoknak, akik még nem olvasták a fent említett másik két thrillert.

Sorozatgyilkosos, nyomozós, hivatali játszmás.

Az idős asszony a konferencián levő fiához készült, hogy megetesse annak macskáját. Bűz fogadta a lakásban, megromlott a hűtőben az étel, és fogadott volna, hogy a macska piszkított a hálóba. Mikor bemegy, egy halottal szembesül. A fia megfujtott, kikötözött teteme hever az ágyon. Az esetet Erika Foster kapja, aki több nyomon is szeretne elindulni. Ki volt Gregory, ki haragudott ennyire rá? Egy homoszexuális, titkos viszony? Az erőszakos sógora? A vezetőség nagyon meleg gyilkosságot akar faragni az ügyből. A második áldozat egy ismert tévés személyiség, ugyanaz a módszer és elkövető. Erika megtarthatja az ügyeket, de a fentről jövő nyomás egyre erőszakosabb. A nő azonban nem hagyja, hogy a politika az igazság útjába álljon, még ha ezért neki is kell megfizetnie az árat.

Megérkezett Robert Bryndza legújabb kötete, ami ezúttal is elnyerte a tetszésem. Ez a rész talán jobban is bejött, mint Erika Foster első nyomozása. De miért is?

1: érdekes a bűnügy. Vannak benne fordulatok, némelyik egészen meglepő, és mégis logikus. A krimikben különösen tudom fájlalni, amikor van ugyan csavar, de az annyira a semmiből jön, hogy becsapottnak érzem magam. Ez azonban olyan meglepetéseket kínál, melyek következnek a történetből, vannak is nyomok, csak a szerző ügyesen eltereli róluk a figyelmet. Sok kis részlet, amelyek a végére összeállnak. Vagyis, mindaz, amiért egy kötetet okosnak nevezek. Kriminek az pedig kifejezetten jó jelző… a nyomozás is több területről jön. Hallgatnak ki embereket, bizonyítékokat keresnek, kutatnak.

2: Bryndza adagolja a meglepetéseket, több oldalról. Mindig ad valamit, ha a gyilkos szemszögét nyitja meg – ezzel adva hozzá a krimi élményhez még egy lépést. Más, ha más szereplőt követ nyomon. Működik ez a fajta elbeszélésmód. A fő nézőpont Erikáé, de sok más kap egy-egy fejezetre figyelmet.

3: mélyülnek a karakterek. Ugyan sokan beleillenek egy típusba, de a szerző elkezdi őket egyedi jellemzőkkel és történetekkel ellátni. Vannak, akik a cselekményen belül változnak meg, alakulnak. Nem hibátlan hősei vannak, hanem érző emberek, akik pont a sebezhető pontjaikkal válnak szerethetővé. Tetszett, hogy Erika jelleme már nem csak a férje miatti gyásszal árnyalódik, hanem megkapjuk a nagy száját, elkezdi a feldolgozását a múltjának. Úgy is mondhatnám, a számomra irritáló nyavalygás megszűnik, és épül a szereplő. A gyilkos is jól van kitalálva, meg lehet érteni őt is, ami szintén ér egy piros pontot.

4: jó a szöveg, könnyen olvasható. Megvan az egyensúly a hitelesség, a dráma és a szórakoztató részek között. Ahol kell, érthetően elmagyarázza a tudományos eredményeket, máshol ügyesen adja át szereplője érzésvilágát. Nem magyarázza, nem elemzi túlzottan, de érthetőek a motivációk. Itt látszik különben, hogy férfi a szerző: ha nő lenne, biztosan sokkal több lelkizés és elemzés lenne. Így viszont pont fogyasztható a mennyisége.

5: a kelet-európai íz. Nem sok ugyan, de tetszett, ahogy a szerző be tudja csempészni Erika karakterén keresztül. Nagyon lazán, de behozza azt a sötétséget, ami skandináv krimis.

Tanulságokat nem lehet belőle levonni, de nem is kell. Ez egy jó, szórakoztató krimi, ami talán a sorozat 2. része, de annyira önálló, hogy ezzel kezdve is tökéletesen működik.

Az Éjjeli Vadász - Mint krimi: 85% okos, meglepő és csavaros, erős karakterekkel, és agyat is mozgósítja.

Szubjektíven: 90% tetszett az ügy is, és kezdem megszeretni a főhőst – skandinávos kínokkal.

Interjús, szex munkás, életutas.

Lulu egykor revütáncos volt, majd a férjével vállalkozásba kezdtek. Végzettséget, nyelvtudást szerzett, és milliomosok életét élték. De a cég tönkrement, a férj meghalt – a család éhezett, rühes lett, és Lulu a kora miatt nem tudott vendéglátásban elhelyezkedni. Hát azt adta el, ami maradt. Csili webkamerán át kínál szórakozást és társaságot. Egy díva, aki folyton szerepet játszik, és se nőnek, se férfinak nem találja magát. Mari cigánylány, aki az utcán próbál boldogulni, és eltartani a családját, de sok atrocitás éri. Angelika lakásból dolgozik, felvállaltan kurtizán szerepkörben látja magát. Dávid 16 évesen a megélhetés miatt vállalta be a szexmunkát, és megjárta az angliai rabszolgaságot is, de képtelen kikeveredni ebből a világból. Kitti az egyetemre valót keresi meg hivatásos barátnőként. Ez az ő történetük.

A szex, talán, mert még mindig tabutéma, eladatja a könyveket, és időnként felbukkan egy-egy riportkötet, valami tényfeltárás, amely a szexből élőkkel foglalkozik. Akad köztük botránykötet, de tudományosabb munka is. Más a cél is: megbotránkoztatni akar, guilty pleasure címkére vár, de vannak olyanok is, amelyeket társadalmi szerepvállalás hív életre.

Ez utóbbiba sorolnám Papp Réka Kinga kötetét is, aki egy elég vegyes, több témakört is magába ölelő kötetet tett le az asztalra.

Az alap, a szexmunkát végzők történetei. Érezni, hogy az interjúk volt az alap, de regényszerűen adja őket vissza a szerző. Ívet rajzol velük, hogyan kerültek bele, mi történt velük, és mi a jövőképük. Vannak sztorik, de egy nagyobb kép feltérképezése a cél.

Arra is odafigyelt a szerző, hogy a lehető legtöbb területet lefeddje. Minden rangú és válfajú munkást igyekezett megszólítani és az ő történetén keresztül az adott munkát is bemutatni. Mert vannak különbségek, nem is kicsik abban, hogy valaki az utcára áll ki, vagy saját vállalkozást visz lakásból, esetleg külföldi gazdagokat szórakoztat egy-egy este.

Mindennek árnyoldala is van, de nem titkolja el azt sem, aki megtalálta magát hivatásában. Mert van, akit nem a szükség vitt erre az útra, hanem rendes szakmaként építi magát, mint a testéből élő szakmunkás.

Ezzel eljutunk oda, mit nyújt még ez a kötet. Tabukat, tévképeket akar rombolni, és érzékenyíteni. Mert a szexmunka az egyik legnagyobb stigma napjainkban, és azért nem lehet megoldást sem találni a helyzetre, mert nem nézünk azzal szembe, ami tényleg folyik. Ennek megvilágítja a szerző a társadalmi gyökereit, vázolja, hogyan alakult az emberek szemlélete, akár évszázadokra visszamenően is.

Ez különben remek szemnyitó, mert elgondolkoztat azon, milyen nézeteket nevelnek belénk, illetve, mennyire hagyjuk, hogy a véleményünk, látásmódunk idomuljon a közvéleményhez. Nem direkt, de finoman sugallja, hogy a problémákat nem szem elől kell eltüntetni, hanem szemléletváltással valami jobbat kellene kidolgozni. A stigmát le kell venni, és ennek a kezdete, ha a saját gondolkodásunkban felismerjük az előítéleteket.

A történetek különben sokfélék – lesz keserves történet is, nagyon céltudatos emberek is. De mindegyik ember, akiket nem lenézni kell, hanem megérteni.

Érdekes, színes, nekem megvolt a magam felismerése olvasás közben.

Aki kurvának áll - Mint riportkötet: 85% regényszerű, de bő forrásból dolgozva. Interjúk, szociológia, politika.

Szubjektíven: 75% tetszett, hogy igyekezett minél bővebb merítést mutatni, és érzékenyíteni.