Hardy klasszikusa az utóbbi pár évben új életre kelt.
Vagyis: Távol a világ zajától. Egy nő, aki a saját lábára áll. Három férfi, akik beleszeretnek. De kit választ a nő, és mi lesz mindennek a vége?
Több, egy szimpla romantikus sztorinál és a szereposztás is jó. Nekem tetszett!
Kutatós, mágikus, szerelmes, összeérő.
Jem néma testvér lett, és ilyen formában gyakran ellátogat az árnypiacra. Lassan talál magának egy küldetést: megtudja, hogy van a Herondale családnak egy ága, mely elveszett. Tündérekkel keveredett. Mivel Will és Tessa közelében nehéz lenni, ebbe a kutatásba veti bele magát. Közben az élet nem áll meg a többiekkel: a fiatal James és egy barátja bajba keverednek. Kiderül, ki Tessa apja és honnan származik a nő és fia különös képessége. Túl 
kell élni egy világháborút, Will halálát. Egy reménytelenül szerelmes fiatal nő pokoli alkut köt, hogy megkapja a szeretett férfit. Egy árván maradt kisfiú új családot talál. Egy férfi, aki minden szerettét elvesztette, fogadalmat tesz, hogy ha kell minden hamvain át, de megszerzi, akit az élet elvett tőle egy másik világban. Lesz, aki örökbe fogad, és lesz, aki gyermeket szül.
Gyakran hozom példának, hogy Cassandra Clare micsoda univerzumot épített az Árnyvadász regényekből. Már generációk sorát írta meg, és nem egy novella sorozat is született – bár ezek inkább rajongói igényeket elégítenek ki, és nem új történetek.
Az árnypiac kísértetei kapcsán a kiadónak volt egy jó ötlete. Nem külön füzetekként hozta ki, mint korábban Bane és Simon történeteit, hanem egy kötetben jelentette meg a novellákat. Aki az illusztrált kiadást szerezte be, még a borítókban sem kellett hiányt szenvednie.
Most is igaz az, hogy nem igazán önálló regényt kapunk – hanem egy novellafűzért, amit a regényeket kiegészítőjeként lehet olvasni. Jó 100 évet ölel fel a cselekmény, így minden eddigi megjelent regénynek tudott egy kis hátteret adni. Olyan jeleneteket, melyek nem tesznek hozzá a megtudottakhoz, de részei: pl. ahogy a kisfiú Jonathan örökbe fogadó családhoz kerül, és hamar becenevet is kap: Jace.
Ami kiemelten érdekes, igazából két olyan történet, ami még előttünk áll: James és leendő párjának, és a legjobb barátjának a története. Angolul abból a sorozatból már kijött 2 darab, nálunk még megjelenés előtt áll. De már látjuk kamaszként a fiút, és a húga barátnőjeként emlegetve a lány is, akit majd feleségül vesz.
A másik, ami ebből az univerzumból most legjobban érdekel, az a novella, amelyben Janus és Ash szerepelnek. Ash az egyik legizgalmasabb karakter szerintem mostanában a sorozatban, és roppantul érdekel, hogy mi lesz belőle. El tudom képzelni új gonosznak, de őt még akár meg is lehet menteni. Én mindenesetre drukkolok, hogy ne az apja sorsára jusson. Meglátjuk, az még csak irány, az ő történetük még angolul sincs.
Bár Jem a kiemelt szereplő, szívesebben írok a többiekről. Már csak azért is, mert nekem fura az a kapocs, ami Will – Tessa – Jem között van. A szellem Will, ahogy örül a boldogságuknak: értem, hogy ezzel nyomatékosít a szerző, hogy mennyire jó dolog, hogy így alakul a történetük, de engem a hideg rázott tőle. Bár igaz, Clare annyira liberális, hogy nem először ír érdekesnek nevezhető szerelmi kapcsokat. A legjobb barátja özvegyét elvevő férfi mégsem annyira extrém, mint mondjuk egy korábbi részben a hármas szerelmespár.
Mivel novellafüzér, sok társíróval, összességében egész változatos a kötet. Van benne kalandosabb, nyugodtabb, akciós és szerelmesebb is. Minőségben is mások, de az is simán benne van, hogy nem volt mindegy, mennyire kedveltem azt a szereplőt, aki éppen plusz jelenetet kapott.
Volt benne dráma, romantika, könnyes és humoros epizód is.
Aki Árnyvadász olvasó, nem fogja kihagyni. Nem is az univerzummal ismerkedőknek való.
Clare & Brennan & Johnson & Link & Wasserman: Az árnypiac kísértetei - Mint YA fantasy: 70% korrekt kiegészítése a regényeknek, rajongóknak sok adalékkal.
Szubjektíven: 55% Jem sose volt a kedvenc alakom, a nagy családregény folyam is zavar.
Lehet, hogy az igazság vak – mondta –, de szereti a pénz csengését. (Kleypas: Botrány tavasszal)
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni. (Poe: A fekete macska)
Csak arra szeretnék kilyukadni, hogy nem mindig az az erősebb, aki üt. Hanem aki nem üt. Rendben? (…) Egyszer majd, egy iskola udvarán vagy egy reklámügynökség panorámás irodájában remélem, te is megérted, hogy nem az a bátor, aki annak ellenére ütni mer, hogy nem tudja, nyer majd, vagy veszít. Az a bátor, aki tudja, hogy győzne, és mégsem tesz semmit. (Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról)
Bátornak lenni nem azt jelenti, hogy az ember nem fél, hanem azt, hogy hiába fél, attól még megteszi, amit meg kell tennie. (Picoult: Második látásra)
– Isten irgalmazzon a bűnösöknek – búcsúzott a pap.
Mielőtt még eltűnhetett volna a folyosó végén, Viktor utánakiáltott:
– Eppur si muove! (Szántó: Egy pap vallomása)
Előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy ha vágyik valamire, küzdenie kell érte. Ha folyamatosan csak ad meg ad, a végén nem marad neki más, csak a sajnálkozás. (Taylor: Végzetes játék)
– Miért nem raboljuk el ugyanúgy, mint a többieket?
– Ezúttal nem. Ridley Scott esetében ezt nem tartanám helyesnek. Mégiscsak a kedvenc rendezőm, ember. Egy ilyen fickót nem fújhatunk le gázzal. Ráadásul számomra mindig felettébb racionális egyénnek tűnt. Biztos vagyok benne, hogy ha pontosan elmagyaráznám neki, mit tervezünk, elnézné a népirtást, és értékelné a logikát.
– És ha mégsem?
– Nem is tudom. Esetleg akkor kiüthetjük. (Millar & Vaughn: Kingsman)
– talán a dolgok lényege soha nem is változik, csak a felszíne. (Karády: A füredi lány)
– Meg kell mondanom, St. Vincent átkozottul válogatós. Ha nőnek született volna, egy férfi sem volna elég jó neki.
– Sohasem elég jók – mondta pimaszul Lillian. – Ezért is a nőknek van egy mondásuk: célozz magasra, hogy aztán lejjebb adhasd. (Kleypas: Botrány tavasszal)
Furcsa, hogy a halál mindent átértékel, és összehozza az embereket. (Henry: Második otthonunk)
De mégis, hogy érted azt, hogy jaj lesz a cirmos cicának? Mi? Balesetet szenved? Megverik? Valaki felgyújtja a házát, csak mert evett egy kis vajat? Igazán nem akarom beleártani magam, de kivel szoktatok ti énekelni? Tony Sopranóval? (Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról)
A szavaknak nagy erejük van, bármennyire is tünékenyek és láthatatlanok. A szavak olyan erősek lehetnek, akár egy várfal, és olyan élesek, akár a kés. A szavak csípnek, ütnek, megsebesítenek. Ám a szavak, a tettekkel ellentétben, segíteni nem igazán tudnak. Soha nem volt egyetlen ígéret sem, amely megmentett volna valakit; egyedül a beváltott ígéret hozhat megváltást. (Picoult: Második látásra)
Az elme csodákra képes, szükség esetén kérés nélkül siet az ember segítségére. Mint egy számítógép, képes egy perc alatt bonyolult programokat lefuttatni – genetikailag bennünk van, ez az ősi túlélési ösztön. Mindenkiben benne van. Kérdezzünk csak meg egy katasztrófatúlélőt, honnan tudta, hogy mit tegyen a vészhelyzetben, azt mondja majd: csak tudta. (Karády: A füredi lány)
Bosszút álló, pszichés, misztikus, nyomozós.
Amikor az állatbarátból iszákos ember lett, bántani kezdte azokat is, akik korábban szerették. A kedvenc macskáját is meggyilkolta. Az új macska egyre inkább bosszantani kezdte, és végzetes tettre sarkallta. (A fekete macska) Brutálisan ölnek meg anyát és lányát. Az analitikus különc, Dupin jóban volt a gyanúsítottal, így megvizsgálta a nyomokat és megfejti, mi történt ott igazából. (A Morgue utcai kettős gyilkosság) Pestis tombol, és
egy herceg kitalálja, hogyan élje túl könnyeden. Jó pár barátjával elvonulnak a világtól, bezárkóznak és mulatoznak. Amikor álarcos bált tartanak, egy különös maszkos is feltűnik – a vörös halál maszkját hordja. (A vörös halál álarca) Dupin a rendőrségtől kap felkérést: elloptak egy kényes levelet, tudják kinél van, de hiába tartottak házkutatást, nem lelték meg. Dupin a maga módszerével a segítségükre siet. (Az ellopott levél)
Edgar Allan Poe az amerikai irodalom klasszikusa. Jellegzetes figura volt, nem véletlenül ihlet meg alakja máig szerzőket, és születnek regények, filmek is vele. Nálunk elsősorban költőként ismert, a középiskolai tananyagban is a versei közül van benne pár.
Poe azonban ihletett novellista is volt ezen túl. A fekete macska gyűjtemény 5 novellát tartalmaz tőle, ízelőt adva abból, mennyire zseniális volt ebben a zsánerben is a szerző.
A legismertebb története talán a Morgue utca. Klasszikus zárt szoba rejtély, melyben egy zseniális elme oldja meg a rejtélyt. Egyetlen bűvészmutatvány az egész, melyben Dupin a megfigyelés és következtetés technikájával él. Dupin már csak azért is emlékezetes, mert előalakja olyan karaktereknek, mint Sherlock Holmes vagy éppen Poirot. (Ahogy Poirot a lelket méri fel, az indítékot keresi, éppen úgy elemzi és látja a helyzetet, számol az emberi természettel Dupin is.) Tömör, lényegre törő és már ebből látszik, mennyire otthon van a sötét árnyalataiban Poe. A meggyilkolt asszonyok olyan képet kapnak tőle, amely egy horrorban is megállná a helyét.
Az ellopott levél a végső csavarra van ráhúzva. Szürkébb, és bár Dupin alakja ebben is ül, nem véletlenül a Morgue lett az ismertebb.
A fekete macska az emberi psziché mélyére visz. A halálsoron levő szerencsétlen mondja el a történetét, és Poe megmutatja, hogyan működik a bűntudat. Ahogy nő a paranoia, jeleket lát bele a foltokba is, és kivetíti a félelmeit. Misztikusnak is lehetne magyarázni, de a lélektani oldalt jobban kiérzem belőle. Ahogy a férfi a macskája miatt rosszul érzi magát, próbál enyhíteni a bűntudatán, de az visszatér és az őrületbe kergeti. Az atmoszférája sötétebb, elemi. Tele van szimbólummal, és a végkifejlet is frappáns. Van csavar, és az olvasó azzal a tudattal köszönhet el, hogy a bűnös elnyeri jutalmát. Amit még viszek belőle magammal, a macska meggyilkolásának borzalma. Pedig kutyás vagyok, de átéreztem a horrort ebből.
A vörös halál álarca akár egy bemutatás is lehetne a Dekameronnak. Újra egy horror elemet bont ki a szerző csavarral, és félelmetes képeket teremt. A halotti maszk, a szobák a különös fényekkel. Érzékletes és hatásos. Mai szemmel meg jót mosolyogtam, hogyan előképe ez olyanoknak, mint a World War Z elzárkózó milliomosának szigete.
Az Egy hordó amontillado, amely zavar. Ebben is megvan a sötétség, a horror, a remek hangulatkeltés. De nem szerettem a végét, a hőst meg kifejezetten ellenszenvesnek találtam.
Edgar Allan Poe méltán került fel a nagyok közé. Sajnálom is, hogy novellistakén kevésbé ismerjük, hiszen annak is kiváló volt.
Poe: A fekete macska - Mint klasszikus: 75% erős a történetek atmoszférája, és Dupin emlékezetes karakter lett.
Szubjektíven: 70% 2 történet nagyon jó, 2 is korrekt, az utolsó kevésbé tetszett. Poe tudott.
5: Lockhart: A hazudósok - ismerd meg Cadyt! Egy nagy vagyon tulajának kedvenc unokáját, aki szép is, gazdag is és az a legnagyobb baja az életében, hogy annyi mindenük van, hogy az apróságokon veszekednek! Hősnőnk szerelmes lesz, és nem tetszik neki, ahogy a nagyapja a kiszemelt fiúra néz. Uszítja az unokatestvéreket is, tervez egy nagy őrültséget, aminek aztán meg kell fizetni az árát. De nem neki. Ő sajnálja csak magát.
4: Campbell: Mindig a férj a tettes - három lány, akik a főiskolán lettek nagy barátnők. Aztán történt egy tragédia, és elszakadtak egymástól. 20 évvel később az egyikük halott, és kérdéses, megölték-e, ki tette és miért. A gond csak az, hogy mindhárom lány elég ellenszenves. Titkolóznak, önzőek és nagyon tudják keverni a lapokat. Az utolsó poén nagyon 
ült le, de most komolyan az elején meghalt srác a legszimpatikusabb szereplő? Komolyan.
3: Kolev: A potyautas - Christopher igazi sikerember. Megdolgozott a pénzéért, a kinézetéért, amit nagyon ki is tud élvezni. Közben mások életére és problémáira érzéketlenné vált, de most leckét kap az élettől. Csak pár dolgot venni ugrott be, de mire elhajtana, egy hajléktalan bevette magát a sportkocsi hátuljába. Az autót nem lehet otthagyni, ki tudna mit tenne vele. De mit akar a férfi, veszélyben van mellette? A patthelyzet adott és Christopher nem az az ember, aki megérdemli, hogy mindent megússzon.
Nem mintha a csöves szimpatikusabb lenne...
2: Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold - Rose Gold úgy nőtt fel, hogy komolyan betegnek hitte magát. Az anyjának köszönhette, aki megbetegítette a gyereket és 
eljátszotta a mártír anyát. A lány börtönbe küldte, felfedezte az eltitkolt történetét és amikor az anyja kikerül, mindenkinek kész megfizetni, aki ártott neki. Áldozat ő, ugyanakkor a leckét is megtanulta, és szociopata lett belőle. Egy történet, ahol csak a kisbaba ártatlan és mindenki megérdemli a szenvedést, ami jut neki.
1: Esposito: Bűn - Alvie meggyőződése, hogy ő mindent megérdemel az élettől. Jó pasit, vagyont, jó állást és luxust, szórakozást. Mit tesz érte? Semmit! Ő úgy akar mindent, hogy hulljon egyenesen az ölébe. Ha valami nem sikerül, az természetesen mindig másnak a hibája. Egyik pasit követi a másik, és hősnőnknek az sem okoz gondot, ha valakit le kell lőnie. Erkölcse nincs, de elvárása annál több. Ő bizony olyan nő, aki elől egy kemény bérgyilkos is menekülőre kell fogja, mert az őrült nő félreértésből és szerelemből simán agyonlövi.
Más időbe kerülő, túlélő, szerelmet találó.
Almássy Anna fiatal jogász, aki a szülei házassági évfordulóját ünnepli a Balatonnál. A lányt azonban egy különös örvény megragadja, és a mocsárban tér magához. Még nagyobb döbbenet éri, amikor egy másik emberrel 
találkozik, és kiderül, visszakerült 1763-ba. Szerencséjére a javasasszony Katica befogadja, és segít neki alkalmazkodni a korhoz. Füred akkori ura, a gazdag és jóképű Oroszy Mihály felfigyel a lányra, aki nagyon más, mint a korabeli nők. Meg akarja tudni Anna titkát, aki tartaná a távolságot a nemestől, aki egyre jobban belopja magát a szívébe. De pontosan tudja azt is, mennyi minden szól ellenük: a kor szokásai szerint ő nagyon Mihály rangja alatt van, és nem akarna csak szerető lenni. Másrészt, még nem adta fel a reményt, hogy az örvény újra megnyílik és hazajut a XXI. századba.
Ha időutazós romantika, akkor az Outlander a nagyon népszerű darab jelenleg. A sorozat sikere miatt a könyvek megint népszerűek, magyarul is szépen sorra jönnek ki. Miért emlegetem? Mert az alapja ugyanaz, mint Karády Anna regényének.
Itt is van egy modern korból érkezett nő, aki belekeveredik egy időalagútba, és a múltba köt ki. Még az is egyezik, hogy szerelemre lelnek ott, és végül a múltbeli életet választják a szeretett férfi mellett, mint a visszatérést a saját korukba.
Azonban Karády Anna kötete nagyon a mienk. Egyrészt, a Balaton mellett játszódik. Másrészt, a magyar történelem elevenedik meg az időutazás következményeképpen. Anna fel is fedez nem egy dolgot a múltban, ami az emberi és a magyar virtusban változatlan. Rengeteg mindent felhasznál Balatonfüred történetéből, a magyarok helyzetéről Mária Terézia uralkodása alatt.
A történelmi romantikus regényekben irritálni szokott, amikor a történelem csak buta díszlet. Karády Anna viszont olyan ügyesen teremt történelmi környezetet, hogy anélkül érzem történelminek a regényét, hogy pl. a kor nagyjait szereplőként bevonná, vagy zajlana valamilyen jelentős történelmi esemény. Abszolút el tudtam képzelni, milyen lehetett a XVIII. században élni. A mindennapok, a társadalmi rendszer, az emberek kulturális környezete vagy éppen a mindennapok tudása. Nem csak a nemesi udvarba nyújt betekintést, de az egész lent élők életére is rálátunk. Nagyon berántott a könyv ezekkel, élvezet volt olvasni.
Mellette pedig a szórakoztatási igényem is kielégítette. Anna alkalmazkodik a korhoz, túlél, majd szerelmes is lesz, de a happy endért küzdeni kell. Nem csak neki, a férfinak is. Romantikus regényhez képest bőven van cselekménye, izgalmas is, a fejezetek szinte olvastatják magukat.
Bár egy ponton romantikusabb a színezete, mint ami jól esett – amikor Anna Mihály szeretője lesz és viszonyuk lesz –, de itt nem kell arra panaszkodnom, hogy nem hiteles a szerelmi szál. Ez a két ember megismeri egymást, és bár a kapcsolatukban ott a fizikai vonzalom is, nem keveri össze Karády a szexuális szenvedélyt a szerelemmel. Elhittem, hogy a hősei egymásba szerettek, és romantikus regénynél ez nálam nagy dicséret.
Jár a pont azért is, mert nem kétszereplős a regény. A másik halálom, amikor a romantikus regényben minden a két főszereplő körül forog, más szinte meg se jelenik. Itt viszont emlékezetes mellékszereplők is vannak – miközben a hősöket nagyon tudtam kedvelni.
Még a nyelvezete is tetszett. Pl. ahogy a nyelvi különbségeket megfogja.
Őszre ígérve van a folytatás, már most nagyon várom. Elsőkönyves Karády, jó kötettel.
Karády: A füredi lány – Mint történelmi romantikus: 95% hihető a kor ábrázolása, érdekes is, a romantika is működik.
Szubjektíven: 85% egy ponton nekem kicsit sok volt a romantika, különben faltam végig.
Június
7. Jackson: Ezüstút - skandináv krimi 4,5
8. Moreno: Ne randizz Rosa Santosszal! - ifjúsági 4
9. Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról - humoros 4,5
10. Picoult: Második látásra - női krimi 3,5
11. Taylor: Végzetes játék - thriller 4
12. Kleypas: Botrány tavasszal - történelmi romantikus 3
Henry: Második otthonunk - családregény 4
13. Millar & Vaughn: Kingsman - képregény 4
Szántó: Egy pap vallomása - krimi 4
A héten virtuális könyvhét volt, remélem, mindenki talált kedvére való újdonságot! :) Nagy örömömre már az e-bookokat is akciózták.
Hitet tesztelő, emberrablós, gyilkos játszmás, vallásos.
Budai Viktor többszörösen különleges alak a budapesti rendőrség kötelékében. Fekete anya és magyar apa gyermekeként a sötétebb bőrszíne miatt többet kellett küzdenie, mint a társainak. A tehetsége azonban vitathatatlan: máig ő az egyetlen magyar rendőr, akinek sikerült elvégeznie az FBI profilozó képzését. Miután 
elkapott egy sorozatgyilkost, osztályvezető is lett belőle. Ám egy családi tragédia, imádott felesége halála után valami elveszett belőle. Már csak az érdekes ügyek tartják életben és a nevelt fia, Olivér támogatása. Egy alkalommal egy pap megy be az osztályára, és őt akarja látni. Vallomást kíván tenni: elmondja, hogy egy kamaszlány és egy pap élve lett eltemetve. Pár napja van, hogy megtalálja őket, vagy mindketten megfulladnak. Bizonyíték, nyom nincs, de a pap tesz róla, hogy higgyenek neki – bevonja Viktor riválisát, a törtető Barbarát is. Megindul a versenyfutás.
Szántó Dániel kötete ránézésre ijesztő. Akkora, mint egy tégla és van súlya. 500 oldal felett van – egy kriminél az húzós, vajon lesz annyira érdekes az ügy, hogy végig lekössön a könyv? A másik, a borító. Ki hogy van bele, de az a kereszt bennem nem kelt pozitív benyomást, inkább nyomasztónak találom.
Ahogy azonban olvasni kezdtem, gyorsan tűntek el a kétségeim. Először is, a borító a cselekmény ismeretében teljesen jó. A kereszt a vallásra utal, hiszen egy hitevesztett pap akar Isten létéről bizonyítékot szerezni egy gyilkos kísérletet megrendezve. A sírok meg az élve eltemetés miatt kellettek.
Másodszor, annyi szálat és karaktert mozgat a szerző, hogy valóban értelmesen és érdekesen ki tudja tölteni a cselekményt. Nem csak ez az emberrablásos történet zajlik. Budapest három maffiafőnök uralma alatt áll, és hogy a papot komolyan vegyék, Barbarának ezekről adott tippeket és megindul egy másik hadművelet is. Így van bűnszervezetes történet benne.
A rendőrségi munka sem csak a nyomozásból áll. A különböző csoportok és tehetséges emberek vetélkednek, nagy a versengés. Barbara kifejezetten versengő alkat, és elég komoly játszmázás folyik a színfalak mögött. Közben a politikai érdekek is beköszönnek, és kifejezetten elkeserítő képet kapunk arról, hogy milyen is a rendőrök élete. Nem a bűnözők elkapása kerül a prioritási lista élére, hanem a helyezkedés és csúnyán szólva egy bizonyos testrész kinyalása. Aki pedig nem megy ezekbe bele, könnyen pária lehet, ahogy Viktor is megtapasztalja majd a történet során.
Mindezek mellett a kötet még emberi történetekkel és drámákkal is tele van. Viktor a skandináv krimik hőseire hajaz: nagyon profi nyomozó, olyan megérzései és megfigyelései vannak, hogy fényévekkel jár a többiek előtt. De magánemberként szenved és elveszett. De a magánéleti nyomor sokakban megvan: Barbara, Olivér, Botond, Zsófia. A fél szereplőgárdát felsorolhatom. Nincsenek boldog karakterek, mindenkinek terhei és dilemmái vannak.
A fentiekből talán érezni, hogy Szántó nem egyszereplős regényt írt. Viktor a főszereplő, de mellette sokan mások is fontos szerepet kapnak, és élővé teszi őket a szerző.
A cselekmény fordulatos, vannak meglepetések. Ezzel kapcsolatos az egyik, ami nem igazán tetszett a könyvben. A vége ismeretében nekem nem akar összeállni Olivér története. De a folytatás jön, talán majd akkor a helyére kerül az is.
A másik a vallási dilemma. Azt értem, mi lökte az atyát válságba. Azt nem, ezzel hogyan akarja visszaszerezni a hitét. De ez a sztori minőségén nem változtat, korrekt krimi.
Szántó: Egy pap vallomása – Mint krimi: 85% változatos és izgalmas cselekmény, összetett és szenvedő szereplők.
Szubjektíven: 70% egy befejezetlen szál és a pap elmélete irritál, különben bírtam, lekötött.
Kém életbe csöppenő, új életet kezdő, őrült tervet megakadályozó.
Jack régen maga mögött hagyta a múltját. Szegény, rossz környékről származó fiúból küzdötte fel magát a kémvilág csúcsára. Ha valamiért visszanéz, az a testvére és annak fia. A nő egyik rossz férfi után köt ki egy még rosszabbnál, Gary pedig lassanként teljesen elzüllik mellettük. Amikor egy kocsilopás miatt kell az unokaöccsét kihúznia a bajból, Jack meglát benne valamit az egykori önmagából. Elhatározza, ad egy komoly esélyt a fiúnak.
Beszervezi a kémiskolába, kitörhet, ha elég ereje lesz hozzá. Közben egy különös ügyön dolgozik: világsztárokat rabolnak el ok nélkül, nem kérnek váltságdíjat sem értük. Ki teszi miért, és milyen ördögi tervet forgat a fejében? London ügynök hamarosan a világ megmentésén dolgozik, oldalán az unokaöccsével.
Kingsman. Kezdjük talán rögtön azzal, hogy a Kingsman a kedvenc kémfilmem. Nekem nem James Bond, Ethan Hunt vagy Jason Bourne a Kém, hanem a Kingsman emberei. Így eleve olyan magas lécet kellett volna megugrani ennek a képregénynek, hogy igazán elégedett legyek, ami szinte az égben van. Nem is lepett meg, hogy folyamatosan azt találtam meg, amiért a filmet jobban szeretem.
Kezdjük talán azzal, hogy a film alaptörténetét sokkal jobban szerettem. Itt nem is igazán van külön kémszerv, simán olyanok, mintha pl. az MI6 különleges osztaga lennének. Nincs itt semmi abból a stílusból vagy rejtélyből, ami nekem a Kingsman. Nincs szabóság, nincs álca. Sokkal unalmasabb, hogy számítástechnikusnak állítják be magukat.
A karakterek és a háttértörténeteik is egyszerűbbek. Jack rászánja magát, hogy aktívan segítsen a családján. Gary rájön, hogy van más alternatíva is a számára, mint az utca és a züllés. Nem szerettem, hogy milyen könnyeden veszi a srác az akadályokat, általában buta indokokkal. Igaz, nem ebben látom először, hogy valaki videójátékból tanult meg lőni, de nehogy ezzel már beelőzze azokat is, akik tényleg tanultak lőni…
Talán eljutottunk oda, ami a fő bajom. Nekem a képregényben nem lett szimpatikus Gary. Határozottan suttyó kölyök volt, nem láttam meg benne azt, amit a bácsikája igen. A filmben nem volt annyira üres a feje – nem véletlenül nevetgéltek a többiek azon, hogy a tudása a tévéműsorokból meg az utcából áll. Ok, találékony és túlélő alkat, de miért kellett mellette ennyire white trash alakot csinálni belőle fejben? Nem is tudtam elhinni, amikor a végére nem csak stílust vált, de pillanatok lesz belőle kiművelt fő. Mégis, mikor és hogyan? Jack meg James Bond képregényes verziója – hol van az a plusz, amit Colin Firth beletett a szerepbe?
Folytathatom hosszan, ezen nagyon tudok panaszkodni. Pedig a maga módján ez egy korrekt képregény, sok jó dolog is van benne.
A történet pörgős, izgalmas, kalandos és van benne humor is. Gary kiképzésének elemei, de a gonosz terve is, amiben van egy nagyon debil elem. A készítők meg rá is tesznek egy lapáttal: már a nyitás, az elrabolt Mark Hamill-lal… Sok a popkulturális utalás, fiatalos, van húzása.
Még egy kis szívet is sikerült beletenni, hiszen Gary kiszakad innen, és ezt arra használja, hogy az anyját és a kistestvérét is kimentse. Tud adni, pozitív értékei vannak – azért a kémes, világmegmentős történet mögött van egy komoly családi összetartás, és annak a reménye is, hogy nincs vesztett ügy. Ha az emberek összefognak: a család összefog mindenki menthető. Gonosz tőlem, ha én nem sajnáltam az anyát, és szerintem magát okolhatta a bajaiért?
Lehet, hogy én egy filmkönyvvel boldogabb lennék, de képregénynek korrekt.
Millar & Vaughn: Kingsman – Titkos szolgálat – Mint képregény: 75% pörgős történet, sok humor és utalás, menő karakterek. Egyedi rajzok.
Szubjektíven: 70% annyira a film függője vagyok, hogy fájnak az eltérések. Ez szimplább.