Jack egy autóbalesetben elvesztette a szüleit szinte babaként, és a pincérnői fizetéséből a nagynénje neveli. Minden évben elviszi a temetőbe, ahol a húga sírját gyönyörű rendbe tartják, viszont a fiúnak azt is végig kell hallgatnia, hogy az apja milyen rongy ember volt. A nénje őt okolja a testvére haláláért.

Jack egy napon elkóborol, és egy padon felfigyel egy vele egyidős, csodaszép lányra. Stella elbeszélget vele, és Jack miatta kezd visszajárni a temetőbe. A lányt mindig fehér öltönyösök kísérik, fehér autóval hozzák-viszik.

Egy alkalommal a nevelőnője kényszeríti a lányt, hogy az elmaradhatatlan kesztyűje nélkül fogja meg a virágot, amit Jack hozott neki. Mire a kocsihoz érnek, a virág porrá lett a lány kezében. Majd Jack életére is törnek, és Stella többet nem jelentkezik. Jack sérülés nélkül megússza az autóbalesetet, a barátja nem is hisz a szemének.

A nagynénje súlyosan megbetegszik, de a fiú minden hónapban pénzt talál otthon egy borítékban, így fent tudnak maradni. Ő is az étteremben kezd dolgozni, összejön egy helyi helyes lánnyal, de nem szabadul a múlttól. Nem szerelmes, a különleges személy a számára továbbra is Stella.

A nénje meghal, és egy helyi összetűzésben a barátnője meghal. Jack így a nyomok után veti magát, keresi a szülei régi barátait és a gyerekeiket. Rájön, hogy megölték őket. Stella szülei is az ő szüleinek a barátai voltak, de megölték őket és elvitték a lányukat. Felszívódik.

Közben Stella is megszökik, majd David is követi. Egymást hajkurásszák. Jack számára is összeáll a kép: a szüleik részt vettek egy egyetemi kísérletben, és a gyerekeik erővel születtek. Stella megöl bármit, amihez hozzáér. Ha időnként nem teszi, ő hal bele. A kormány bérgyilkosnak használta Daviddel együtt, akinek minden kimondott szava parancs.

David Stellát akarja, és elültetett egy parancsot is a fejében. Amikor mind együtt vannak, fel kell hívnia és David lecsap az agymosott ügynökökkel. Az egyik alany lánya állítja le: elveszi David hangját, aki némán már erőtlen.

Stella és Jack együtt maradnak, kiegyensúlyozzák egymást. Mellette Jacknek nem kell innia, Stellának életet lopnia. Két gyerekük lesz.

A végén pedig ott egy jelentés, amiből megtudjuk, hogy a kormány megont elindítja a kísérletet.

Speciális iskolás, rejtélyes, varázs fegyveres, útkereső.

Megaira a középiskola után nem tudja, hogyan folytassa. A nevelő anyja azt várja tőle, hogy menjen egyetemre. A lányt azonban egyik iskola sem vonzza. Viszont, egy kiállításon meglát egy harci tőrt. Nem tud neki ellenállni, meg kell szereznie. A tőr hozzá kerül, majd egy meghívót is kap egy válogatóra. Kiderül, hogy van egy titkos rend, emberekből, akik többek embereknél. A lelkük más, gazdagabb, így képesek kapcsolódni olyan fegyverekkel, melyeknek személyiségük van és alakot is tudnak ölteni. Megaira tőre is ilyen – a farkas alakot felvenni képes kris már nem egyszer mentette meg a lány életét. Megaira a lövész legjobb barátjával, Tonyval vág bele a képzésbe, bár komolyan szenved attól, hogy nem képes másokat bántani. Kijelölt tanára, Christopher pedig nagyon rá akarja venni. De az iskolában nem ez az egyetlen titok…

Pályakezdő regény, így lehetünk elnézőbbek vele. YA fantasy, ami egy könnyedebb zsáner, nem kell annyira passzolnia benne a dolgoknak, mint amit egy krimiben elvárok. De különben sincsenek nagy gondok, lehetőséget bőven látok ebben a történetben.

Talán kezdjük azzal, ami tetszett benne. Maga az ötlet. A fegyverek, melyeknek személyiségük van és egy hordozóhoz kapcsolódnak. Párat már meg is mutatott belőlük a szerző, és talán azért, mert a Bleach világában is imádtam, hogy az egyes kardok mire képesek és milyen karakterük van, itt is elszórakoztam ezeken.

Az iskola is tetszik, az mindig tartogat lehetőségeket, amikor egy speciális csoport képviselői zárt térbe kerülnek, és egyszerre kell versengeniük és barátokká kovácsolódni. Az edzéseket is bírom, én kifejezetten üdítőnek találtam Christopher keményebb stílusát. Harcosokat képeznek, minek is kellene pátyolgatni őket?

Azért is jókora piros pont jár, hogy nincs szerelmi szál beleerőltetve. Ugyan itt vannak azok a  karakterek, akik egy másabb történetvezetéssel a romantikus szálak lehetnének: a legjobb tanuló Jack, vagy a legjobb barát, Tony – de a hősnő esze szerencsére nagyon nem azon jár, hogy kit szeressen. Koncentrál a feladatára és a világ megismerésére, amibe belecsöppent.

Az is egy jó ötlet, hogy Meg teljesen kívülálló, és vele együtt tanulhatja meg a világ szabályait az olvasó is.

Ám most etetem kicsit a gonosz farkast is a vállamon. A világra még ráférne a kidolgozás. Már ott fura a dolog, hogy miért képezik ezeket a fegyvereseket, és mi lesz a dolguk a végzés után. Azt várják tőlük, hogy démonokra vadásszanak? Vagy testőrök lesznek? Ilyen sztori is került bele, hogy védtek meg egyszer egy királynőt egy küldetés keretén belül.

De említhetném a fegyverforgató családokat – éppen csak említve vannak. Se kapcsolati háló, se valami keret nekik. Vannak, a sarjaik itt tanulnak és pont egyelőre.

Bár vannak eltalált karakterek – Christopher a kedvenc, neki több színe van és jókat mosolyogtam a mocskosabb húzásain – a legtöbben alig lépnek színre és nincs még igazán karakterük. Tony pl. milyen azon túl, hogy Meg legjobb barátja? Meg sem lett még igazán hősnő. Álszent dolognak érzem, hogy mennyire ódzkodik a dolgoktól. Nem csak fegyverrel lehet harcolni, meg hasonlók. Akkor miért pont egy ilyen iskolába kötött ki? Ha Mark Lawrence harcos iskoláját nézem egy másik sorozatba, ott volt több tagozat, ahol mindenki megtalálhatta a neki megfelelő irányt. Itt viszont egyértelműen ölni és harcolni tanulnak, és Meg nagyon nem illik ide a hippi hozzáállásával – még akkor se, ha értem az erőszakmentes üzenetet. Szerintem is inkább kommunikáljunk előbb, mint üssünk.

Stílusban is van hova fejlődni – egy-egy szóismétlés, visszatérő szófordulat a végére zavart is.

Folytatása van, az még biztosan kap egy esélyt. Kezdésnek elment.

Fróna: Fegyverek Háza - Mint YA fantasy: 60% kalandos, alakulóban levő sorozatkezdet, romantikát mellőzve.

Szubjektíven: 55% lehetőséget látok benne többet is, de még sok a hiányérzetem. Mi lesz ez?

Nyomozós, bűntény megakadályozó, családi konfliktust rendező, rendőrös.

Brezan alezredes elfoglalt ember, duplán is. A szakmája, a rendőri munka a hivatása is, megszállottan képes dolgozni. Ugyanakkor a gyerekeiért bármire kész apa is, aki előteremti a pénzt, ami külön órákra, nyaralásra, stb. kell. Egy egri konferencián egy csinos özvegy találja meg egy rejtélyes esettel: valami nem stimmel a férje halála körül. Hazatérve egy régi barát kéri a segítségét, aki érzi, hogy a bankjában valami történni fog. A felvételeken ott az özvegy meg a férje, aki elvileg 3 éve halott. Ha mindez nem lenne elég zavaros, képbe kerül egy bérgyilkos is. Brezan osztagának lehetősége nyílik, hogy most még azelőtt tegyenek valamit, mielőtt a bűn megtörténne. A csapat összeáll: már csak ki kell találni, mire készül a büdösbogár meg a fekete özvegy, míg Brezan a családi békét is újjá kell, hogy építse.

Ezzel a kötettel Garamvölgyi László Réti László nyomdokaiba lép, mi pedig köszönthetünk egy újabb magyar krimi szerzőt, akinek saját tapasztalatai vannak a rendvédelmi erők belső működéséről. Van, amit még emésztek a kötetből, de a benyomásaim összessége pozitív.

Ami elsőre szinte megütött, a szerző stílusa. Nehéz megfogalmazni, mert igazából nincs gond vele. Egyedi, egy más hang. Nem olyan, mint a tucat krimi, amiből nem lehet rájönni, kit olvasol, mert annyira egyforma minden. Nem szépeleg, de itt a nyelvhasználat megy a cselekményhez, így ezzel is meg vagyok békében. Mégis, közel a regény feléig tartott, amíg ráállt az agyam és nem éreztem furcsának.

Viszont, a magyar helyesírás egyes szabályai írásban megjelenve fájnak. A keresztnevekben például a kiejtés elve érvényesül. Ha elvetemült módon a gyerekednek angolszász nevet adsz, nálunk nem Catherine lesz, hanem Ketrín. Vagy nézzünk ismertebbet? Samantha nálunk Szamanta. Ugye, milyen rossz nézni is? Erről nem Garamvölgyi tehet, de akkor is utáltam látni az olyan neveket leírva, mint a Májki.

Ha már nevek, ezekkel különben is szenvedtem. Mondjuk az, hogy a Szilveszter nevű informatikus beceneve Stallone, rendben. A Kocsistibi ebben a formában már nem annyira. Azon meg töröm a fejem, hogy Brezan neve vezetéknév, becenév, vagy micsoda?

Szerencsére ez a regénnyel a legnagyobb bajom, birkózom a nevekkel. A cselekmény viszont pörög, vannak fordulatok és érdekes a megközelítés is. Nem a bűnesetet nyomozzák ki, hanem megelőzni igyekeznek azt. Ugyanúgy nyomozó munkával és rendőri eszközökkel. Több szálon haladnak az események, és ezek fokozatosan érnek össze. A végére nagyon kikerekedik, hogy a látszólag összefüggéstelen események is hogyan tartoznak össze.

Azért külön jár a pont, hogy a bankügyi csalás is el lett magyarázva úgy, hogy még én is megértettem, noha ez messze esik az érdeklődésemtől.

Megkedveltem a szereplőket, a rendőrségen és a családban is. Garamvölgyi nem viszi túlzásba a jellemzéseket, inkább a tetteik jellemzik a szereplőit. Alapvetően a rendőrei tiszteletre méltó emberek, akik ezzel-azzal küszködnek.

Mert van egy közös pont, ami a végére fájóan nyilvánvaló lett. Aki komolyan veszi a rendőri munkát, annak a magánélete komolyan sérül. Ez okozza Brezan házassági gondjait – amelynek a megoldása különben röhejes. Elmennek a paphoz, aki megállapítja, hogy amíg szeretik egymást, nem lehet nagy gond és meg kell fogniuk egymás kezét. Komolyan? A többi rendőr szereplő, legyen nő vagy férfi, fiatalabb vagy idősebb, szintén szóba fogja hozni, hogy a párjaik mennyire nehezen viselik, vagy elmennek az időbeosztásuk miatt.

Az nálam különben érdem, hogy a nyomozás és a magánéleti szál is lekötött.

Ha jól láttam, Garamvölgyi megírta a folytatást is, vagyis össze lesz még rántva a csapat, és lesz más ügyük is. Örülök neki, ez kezdetnek korrekt volt!

Garamvölgyi: Bérgyilkos Budapesten - Mint krimi: 75% a nyelvhasználata egyedi. A történet bonyolódik. A szereplői emlékezetesek.

Szubjektíven: 70% nehezen állt rá az agyam a stílusára, a nevekre, de a történet tetszett.

Első szerelmet felélesztő, egymásért küzdő, romantikus.

Az idősek otthonában él egy 80 év körüli férfi. A kezét már nehezen tartja a reumától, de a tudata még nagyon is tiszta. Egy naplót oszt meg egy másik itt ápolttal. Egy asszonynak olvassa a fiatal Noah Calhoun történetét. Noah 30 évesen tért vissza a II. világháborúból, a pénzén megvette a házat, amit már kamaszként is kinézett magának és megkezdte a felújítást. A költészetet szerető, érzékeny férfi a szívében még mindig őrizte az első szerelmét, hiába tűnt el az életéből Allie több mint 10 éve. Allie 29 évesen menyasszony, de az esküvő előtt még egy történetet le kell zárnia magában. 16 évesen egy nyáron át övé volt a nagy és igaz szerelem, de a kapcsolat megszakadt. Most visszatér, szembenézni egykori nagy szerelmével. Nem sejti, hogy a viszontlátás több érzelmet szabadít fel, mint gondolta volna és egy nehéz döntést kell meghoznia miatta.

Vajon melyik a legismertebb Nicholas Sparks regény? Arra fogadnék, hogy az egyik azok közül, amelyikből film is készült. Jó eséllyel a Szerelmünk lapjai Top3-ban lenne, ha nem egyenesen a dobogó tetején. A filmet láttam többször is, és rendszeresen eszembe is jutott olvasás közben – hála a filmes borítónak.

Meglepőnek is találtam, hogy mennyire egyszerű ez a sztori, és mennyire kevés a cselekménye. Pedig még idősík váltások is vannak benne, mégis: ha csak a konkrét eseményeket nézem, szerintem 4-5 mondatba össze tudom foglalni az egész regényt.

A történet két idősíkon játszódik. Az öregek otthonában tart a felolvasás – a könyv első felében keretként működik ez a rész. Nagyon ritkán megszakad a múltbeli történet, hogy a jelenből kapjon egy kis narrációt. Majd a regény második fele itt játszódik: egy látszólagos csavarral megtudjuk, hogy a múltbeli szereplők hogyan kapcsolódnak az itteni karakterekhez, és példáját látjuk annak, mit jelent az igaz szerelem.

Talán ezért is lett ennyire sikeres ez a regény. Egy annyira tökéletes és áldozatokat is könnyeden meghozó szerelmet mutat be, amelyről jó képzelegni. Annyira messze nem ment el a szerző, hogy a szerelem csodát is tegyen, de nem sok kellett volna hozzá. A könnyzacskókat vette célba, és mivel a regény sikere töretlen, el is találja őket máig.

Nem is igazán a jelen idősíkkal voltak gondjaim. A múlt sokkal szimplább, mint vártam. Egyrészt, a kamaszkor csak pár mondat erejéig jelenik meg, utalva arra, hogy mi választotta el egymástól a fiatalokat (gazdag és túlféltett, anya által vezérelni akart lány és szegény fiú - klasszikus) és mennyire egymásra kattantak már akkor. Másrészt, nagyon könnyen lépnek vissza oda, ahol tizenvalahány évvel korábban tartottak érzelmileg. Túl könnyen megoldódnak a hatalmasnak gondolt konfliktusok.

Annyira hiányzott valami cselekmény, miközben mégsem. Csak beszélgetnek és nagyon sokat éreznek. Ha valaki kellően romantikus lelkülettel olvassa, az a nagy szerelem kipótolja azt, ami a cselekményben nincs benne. Nem is kell neki, hiszen annyiról akar csak szólni, hogy a szerelem örök, végtelen és majdnem csodát is tesz.

A szereplők is nagyon szimplák: a nagy szerelmük a legnagyobb jellemzőjük. Ártatlanok.

Az egyszerűsége ott van a nyelvezetében és az egésznek a stílusában is. Érzelmes, szinte pátosszal. Sparks annyira korai szakasza ez még, hogy nem kevés verssel akarta növelni a nívót. Egy ponton a sok beidézés már zavart is.

Az egyszerűsége meglepő, de egy érzelmi csavart nagyon eltalált. Az eladja, akkor és ma is.

Sparks: Szerelmünk lapjai - Mint romantikus: 70% egyszerű, de érzéseiben nagyon tiszta történet szerethető hősökkel.

Szubjektíven: 55% meglepődtem, mennyire egyszerű a sztori. Idilli, nem éreztem át a végét.

• Marissa Meyer
• L.J. Wesley
• Serena Valentino
• Lily Blake
• Jen Calonita

Megoldás: Tovább!

Hazatérő, régi érzésekkel szembesülő, új esélyért dolgozó.

Hanna 18 éves volt, amikor egy nyár erejéig abba a fiatalemberbe bolondultan létezett, aki rég tetszett neki, és aki végre fel is figyelt a lányra. Bolond módon még hozzá is ment Olivérhez, ám mindössze egy hét után érvénytelenítették a frigyet, haragban váltak el és messze kerültek egymástól. Hanna egy családi vészhelyzettel szembesült, és fel kellett adnia az álmait. Olivér volt az egyik, a remek szakácsiskola a másik. Ám 7 év alatt lettek támogató barátai, és ha nem is lett belőle séf, étteremben dolgozhatott. A gond akkor lép az életébe, amikor a barátnője, Lia férjének az üzlettársát bemutatják neki. Olivér az, aki hosszabb külföldi tartózkodás után most tért haza. A régi érzelmek felcsapnak: a vágy, de a harag is. Hanna menekülőre fogná, de Olivér akar még egy esélyt adni maguknak.

A második kötet után már egyértelműen látszik, milyen sorozat lesz a Smaragd Wellness Klinika. Amikor egy baráti társaság minden tagja sorra megtalálja az igazit, és egymás történeteiben mellékszereplőként jelen vannak végig. Sok ilyen van, most egy magyar szerzőtől is érkezett.

Ahogy az első kötet, a második is romantika és komédia határán mozog. Azonban ez a kötet sokkal sikerültebb romantikus komédiaként, mint Lia és Iván története volt. Annak ellenére, hogy ez is egy nagy klisét tett meg alapnak. Az egykori szerelmesek újra találkoznak, és a lángok felcsapnak.

Az alap hangulatot az adja, hogy reagál egymásra ez a két ember. Hanna elég heves, és neki bizony belefér, hogy a rendelését a volt férje nyakába öntse az egész étterem előtt. Olivér azonban állja a sarat, meg a menüt is. Limonádés huzavona ez, aminek pontosan tudjuk, mi lesz a vége, de az út odáig kellően szórakoztató. Ehhez a már emlegetett mellékalakok is hozzájárulnak. Ugyan ez nagyon Hanna – Olivér regénye, de emlékezetesek maradnak Gergő furcsaságai vagy éppen Lia kívánóssága is, ami miatt Iván hajnali kettőkor kénytelen mentás fagylaltot levadászni…

Némi pluszt ad az is a kötetnek, hogy beékelt, úgymond múltbeli levelek formájában a páros eredettörténetét is megismerjük. Farkas Andrea nem vitte túlzásba, nem írt hozzá egy tini romantikus regényt is, de a lényeget átadja. Így tud több tanulságot levonni, amivel ki is voltam békülve. Hogy fel kellett nőni, kellett pár pofont kapni az élettől, hogy tudják értékelni, ami az övék lehet. Nekem az is nagyon benne volt, mennyire fontos az időzítés.

Maga a szerelmi történet, a románc, ami kevésbé fogott meg. Részben azért is, mert a cselekmény, a szereplők is romantikus limonádéba illenek. Mindketten a múltbeli tragédiák miatt érzékenyített alakok, de különben nagyon egyszínűek. Olivér az apját gyászolja, Hanna az anyjáért küzdene, de van, amikor a szeretet nem elég. Hasonló a tragédia, hasonló jellemfejlődést vált ki, és ez is összeköti majd a kettőst. Mindketten keményen dolgozó, pozitív jellemek. Itt még csak olyan látványos egyedi vonás sincs, mint Iván cinikus, piszkálódó természete az előző részben.

Nem éreztem úgy, hogy lett volna igazi konfliktus és igazi tét. Mondjuk, mivel működött a humor és olyan nyári, csajos, gyorsan emészthető szórakoztató regény, nem is hiányoltam. Inkább örültem annak, hogy nincs beleerőszakolva a jelen idősíkban is egy nagy összeveszés, nagy gesztusos békülés – azt már eleve hozta az, hogy a házasságuknak úgy lett vége, ahogy.

Stílusában különben nagyon illik a másik után, ez is egy csajos, pillanatok alatt darálható könnyedség. Szórakoztatni akar, tudott is.

Különben van még szingli lány a csapatban, meg feltűnt a fiúk közt is egy mérnök. Jöhet az ellentétek vonzzák egymást kliséje is Kingáékkal?

Farkas: Szerelem az étlapon – Mint romantikus: 70% szórakoztató, könnyed. Humora elviszi végig, mellékalakokkal együtt.

Szubjektíven: 65% bár a történet maga kiszámítható, a sztori kellemes és nagyon csajos.

Cím: Szörnyeteg

Szerző: Frank Tallis – ezzel a sorozattal debütált magyarul is, és mivel már sorozatot is forgattak belőle, jönnek szépen sorban a részek is.

Műfaj: történelmi krimi, thriller

Cselekmény: gyilkosságsorozat rázza meg Bécset. Mivel az áldozatok fejét emberfeletti erővel tépték ki, ráadásul mind egy antiszemita társaság tagja volt, pletyka indul, hogy a zsidók egy gólemet keltettek életre és levadászták őket. Az ügyet kapó nyomozó barátjától, az ifjú pszichológustól kér újfent segítséget.

Várható megjelenés: idén őszre van tervben magyarul

Miért várós?

• Szerettem a sorozatot, az előző kötetet is, amit olvastam.
• Nekem bejönnek az ilyen pszichológus nyomoz történetek.
• Ez a rész már nem volt benne a sorozatban, ezért pláne várom.
• Érdekel, milyen megoldása lesz az emberfeletti erőnek. Mert biztos, hogy nem egy gólem fog garázdálkodni.

Szerepcserés, tiltott szerelmes, varázslós.

Rianna kénytelen a fivére szerepében maradni, hiszen Roan nem volt hajlandó a mágusok közé állni a kiképzésre. A lány igyekszik hasznosan tölteni az idejét: egyre többet megtudni arról, hogy miért is van igazából háború, bejutni a könyvtárba és megismerni az erejét. A nagy álma, hogy gyógyító legyen belőle, sem tűnik elképzelhetetlennek. Azonban azt sem tagadhatja már le maga előtt, hogy beleszeretett a hercegbe, Kartalba, aki egyelőre még őrzi inkognitóját, és mindenki csak Lidércet látja benne. Pedig az ifjúban ősmágia szunnyad, amit nagyon fel akarnak kelteni az udvari emberek… Rianna szíve veszélyben, hiszen nem remélheti, hogy Lidérc elfogadná akkor is, ha tudná, hogy ő igazából egy szipoly. Rianna élete veszélyben: a táborba érkezik Erdon herceg is, és a lány nyílása is közeleg. A lebukás pedig egyet jelentene a halállal.

A történet ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Közvetlen folytatás, minden téren. A cselekménynek, a szereplők jellemének. Vagyis, ez nem egy olyan sorozat, amit variálhatunk, vagy akár ki is hagyhatunk részeket. Hogy megértsük, ki Rianna és Roan, miért cseréltek, milyen erejük van, és mi van ebben a fantasy világban, sorban kell előre haladni a kötetekkel.

Ami nagy változás, hogy megjött a romantikus szál. Rianna és Lidérc között korábban is volt vonzalom, de szorosan a mágiához kötve, és csak a mágia milyensége miatt volt erotikus töltete. Itt viszont a lány már beismeri magának, a testvérének is, hogy szerelmes lett. Arról álmodik, hogy Lidérc elfogadná annak, ami. Valahol nem is tudom eldönteni, hogy mit szóljak ahhoz, hogy miközben fiúnak gondolva őt, mindenki rá van gerjedve, lányként meg észre sem veszik.

De különben is, minél jobban belegondolok, annál inkább disztópiába hajlik, amit itt a nőkkel művelnek. A Kés a zajban megvan? Ott majdnem ugyanez a felállás volt. Az alapképesség ugyanaz, férfiaknál és nőknél. Itt a varázslat, ott a mások gondolatainak hallása. Csak itt a nők képesek elszívni a férfiak mágiáját, ahogy abban a másik történetben a férfiak képtelenek voltak a nők gondolatait meghallani. Az eredmény ugyanaz: a nőket elnyomják, elűzik, szinte kiirtják. Az egyik legfájóbb képe a kötetnek, amikor elmesélik, hogy milyen sorsa van a szipoly nőknek, már akinek volt esélye megszületni. Egyetlen ok minden mögött: a férfiak hatalmának biztosítása. Nagyon feminista olvasata is lehetne, de arra nincs fülem.

Azt éreztem fájó pontnak, hogy még mindig nem érzem úgy, hogy a jelen helyzetet érteném. Miért háborúznak, mit akarnak a hercegtől? Milyen népekkel, lényekkel küzdenek és miért? Rianna mindig kicsit közelebb kerül pár válaszhoz, csak sajnos a YA történetszál mindig erősebb lesz.

Viaskodom is a szereplők megítélésével. Értem, miért hősnő Rianna. Bátor, eszes, tehetséges, szabad. Csak éppen nem bírom, amikor következetlen. Mennyire vissza akart kerülni a nemeslány szerepbe – Roan belemegy, megcsinálják. Erre Rianna rohanna vissza a seregbe. Viszont, az öccse nőtt a szememben. Ahogy bántják, mégis helytáll, és majdnem az ikrét is meggyőzi, hogy minden ok. Plusz, ahogy a szerelmét készíti fel arra, mi a testvére. Roan okosabb, mint tűnik. Lidérc – Kartal: cseppet vele is bajban vagyok. Bár azt hiszem, a beléjük nevelt alapok a férfiak és nők helyéről, az előítéletek, amikor zavarnak.

Erre a kötetre is igaz, hogy az aktuális kis cselekményszálakon van a fókusz. Kalandos, Rianna sokféle dologban benne van, csak éppen hiányzik a nagyobb látkép nekem. Egyre több a romantika is – még nem vészes, de félek tőle, mi lesz, ha Rianna titka kiderül.

Egy rész még simán van a történetben és a szerzőben – remélem, arra megkapom a világot érintő kérdéseimre is a választ, nem csak a karakterek sorsára.

On Sai: A két herceg – Mint YA fantasy: 70% humoros, kalandos, abszolút lányoknak célzott olvasmány.

Szubjektívan: 60% nő az érzelmek száma és heve, de a világ képe nem bővült eléggé.

Családos, vidéki életes, veszélyes helyzetet kezelő.

Jenny boldog az új életében, a szeretett férje mellett. Russell nem változott semmit, mindig van legalább egy bolond ötlete, amely a feje tetejére állítja a farmot. Most éppen baromfikat akar tartani, meg is veszi az állatokat. Ám amíg a csirkeól nincs készen, beköltözteti őket a ház fürdőszobájába. A szerelem még tart, és a család is bővült egy kislánnyal, akinek a Joy nevet adták. Jenny magára talált, anya és feleség, már nem a teljes önbizalomhiányban szenvedő semmi lány. A dadogása is már csak ritkán jelentkezik. Ám egy nap feltűnik Jonathan a színen, és Jenny érzi, hogy rosszban sántikál. Maga próbálja kezelni a helyzetet, bár tudja, hogy a férjét is be kellene vonnia. Szerencsére kis időre Thomas is visszatér, és Jenny esélyt kap megvédeni a családját és a kiharcolt boldogságát – magától is.

A cím megtetszett, főleg az előzmények ismeretében. Jenny volt a semmi lány, akit a családja bezárt egy kalitkába és végletekig kihasznált. De jött Russell, kiszabadította, és mellette a lány felfedezhette a saját értékeit, boldog lehetett. Ennek a története volt a Semmi lány, amit érdemes elolvasni, és csak folytatásként ismerkedni a Nem semmi lánnyal.

Hiszen a cím is összekapcsol, a kettő szorosan egymásra épül. Jenny élete, a dadogása, a félelmei és a szereplők is akkor az igaziak, ha megvan az előismeret. Természetesen a farm mókás eseményei, a regény végére betett vészhelyzet érthető az előző kötet nélkül is. De pl. Thomas jelenségéhez nagyon kell a Semmi lány is…

A cselekmény könnyed és a regény teljes első fele mosolygós, életvidám és egy bolondos család mindennapjaiba enged betekintést. Russell nagyon angol figura, ahogy elképzelem, miként telepíti be a tyúkokat a fürdőkádba. De nem csak a humora miatt napfényes. Bár Russell és Jenny között hagyományos értelemben nagyon kevés a romantikus jelenet, mégis süt az egész történetből, hogy mennyire fontosak egymásnak és összetartoznak.

Ami azért nekem fura volt, hogy a kis Joy mennyire nem része az eseményeknek. Ok, kisgyerek még, de alig tűnik fel. Azt gondoltam, sokkal többet cipelik magukkal, vagy jobban kifejezik, hogy ő a kis hercegnőjük. Ahhoz képest gyakran olyan a cselekmény, mintha nem is szülők lennének és Joy se lenne.

Ha már az, ami furcsa és nem tetszett. Jenny visszaesése. Ahogy már utaltam rá, a cím megfogja, hogy Jenny már nem semmi lány. Bátrabb, erősebb, önálló személyiség. Mégis nagyon könnyen hagyja, hogy a kétségek visszalökjék egy korábbi állapotába. Már annyi oka van, hogy magabiztosabb legyen, érezheti, hogy szeretik és a kétségek mégis hosszan nyerni tudnak. Én nem akartam még egyszer azt olvasni, hogy Thomas és Russell igyekeznek összekapni és meggyőzni, hogy ő is értékes és szerethető ember. De volt ez is, sajnos.

A másik csalódás, hogy sokkal nagyobb durranást vártam a végére. Jenny az elbeszélő, de mindentudóként, már a jövőből visszanézve a jelenre. Vannak is folyamatosak utalások, hogy micsoda helyzet lesz a végére, és bár máshogy csinált volna dolgokat. Aztán, ami lett, a rákészülés után alig tűnt valaminek.

De itt nem is az a lényeg, hanem a karakterek és a humor. Azok a legtöbb esetben rendben vannak. Színes alakok vannak az egész regényben, és még ellenszenvesebb figuráknak is lehet egy-egy szerethető vagy éppen mosolygós megjelenése. Francesca erre a tipikus példa, akit nagyon lehetett a dolgaiért utálni, de azért ő nem egy mesebeli gonosz mostohatestvér.

Jodi Taylor stílusa felismerhető a köteten. A cselekményben, a humorában, a hangulatában is. Korrekt folytatás lett, de azért az első rész szintjét – ötletben, mondanivalóban – nem érte el.

Viszont, a vége megint ad egy kiskaput. Lehet, nem is bánnám, ha trilógiává bővülne a sorozat, és látnánk még Jennyt és Russellt a nagyobb lányukkal és a kisfiukkal.

Taylor: Nem semmi lány - Mint humoros: 70% angol humor, sok különc figura és élethelyzet. A szereplők eladják.

Szubjektíven: 55% nem az én humorom, és se a nagy boldogság, se a kétség nem tetszett.