• Pozsonyi Pagony: Örökszerda - gyerekkönyv
  • Nagypapa hegedűje - ifjúsági
• Móra: Kifutó modell - YA
• Metropolis Média: Nem semmi lány - humoros, női
• Manó: Ki a legszebb? - meseregény
• Park: A szerelem receptjei - romantikus
• Athenaeum: A tehetséges Miss Farwell - thriller

Január

25. Gross: Egy kém Auschwitzban - thriller 5

26. Goodwin: Sisi angol szerelme - történelmi romantikus 3

27. Plum: Álomfogó - YA horror 4,5

28. Riordan: Az elrejtett orákulum - gyerekkönyv 5

29. Csöndes éj - romantikus 2,5

30. Watson: A vas diadala - fantasy 2

     Kertész: A sárkány nyomában - gyerekkönyv 3

31. Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek - kortárs 2,5

      Turner: Névtelenek - fantasy 2,5

Ritkán jön ki, hogy a hét vége a hó vége is, de most így alakult. Fordulunk februárba!

Világmentő, misztikus, képességes, előző életes.

Az emberiségnek új otthont kellett keresnie, és a világűrben pár bolygón telepedtek le, melyeket az egykori kontinensekről neveztek el. A legtöbben normális, mindennapi életet élnek. Vannak azonban, akiknek ennél több jut: olyan képességek birtokában vannak, melyek többé és veszélyesebbé teszik őket, ezért vadásznak is rájuk. Auróra a nénje halála után fedezi fel, hogy neki is képességei vannak. Amit leír, valósággá lesz. Különleges és ritka képesség, amire még igazán rá sem ébred, már menekülnie kell. Egy egykori katona karjaiba zuhan bele, aki életben akarja őt tartani és elviszi a Névtelenekhez. Hamar kiderül, hogy Auróra a megjósolt lány, aki megváltoztathatja a világ menetét, és bosszút állhat a névtelenek legyilkolt, tönkretett életeiért. Csak életben kell maradnia, míg összeszedi korábbi élete emlékeit és erejét, míg vadásznak rájuk.

Sorozatnyitó és egyben bemutatkozó kötet. Nálam pont határvonalra esett: van benne ötlet, de meg még nem győzött. Minden téren azt éreztem benne, hogy van még hova fejlődni. De az jó jel, hogy látok esélyt arra, hogy minden jobbá tud lenni. Mivel a terv egy sorozat, trilógia, van még esély a fejlődésre.

A cselekmény ismétli magát, az egésznek a dinamikája megegyezik. Elmennek egy bolygóra, Auróra megszerzi az emléket, üldözik őket és mennek a következő bolygóra. Közben Auróra és Lloyd között is egyre nagyobb kérdőjelek feszülnek. Mik is ők egymásnak?

A jelen története, amiben a legnagyobb problémáim voltak. Egyrészt az, hogy ismétlődő a cselekmény. Nem izgultam, nem éreztem igazi veszélyt, már szinte videójáték érzetet keltett, ahogy egyik bolygóról mentek a másikra, egyik küldetést teljesítették a másik után.

Az előző életek történeteiben is nagyon sok a hasonló pont. Mindig a szerelem miatt eljön az a pont, ahogy Auróra karaktere megtörik és pusztítóvá alakul. A változás csak abban van, hogy a törés előtt jutott-e neki egy kis boldogság, vagy gyorsan vége lett mindennek. Némelyike még romantikus történetnek is elmegy: egy mágikus Pocahontas mese, de pl. az ókori egyiptomi színbe simán bele tudtam látni A múmia szerelmi tragédiáját: a szolga beleszeret a nőbe, akit csak a fáraó érinthet, aztán mindenki megfizet ezért a szerelemért.

Egy azért volt, ami meglepett. A kortárs sztoriban jó kis tabutémát kaptunk a kiskorú megrontásával – azt még szinte viccesnek is éreztem.

Az is, miért nem esik le senkinek, miért nem mondják ki, hogy ahogy Auróra azoknak a nőknek a reinkarnációja, Lloyd meg a szerelméé? Megegyezik a kinézete, és a szemén túl is vannak egybeesések. Az indiános történetben ki is mondja, ha állati alakja is lenne, az a medve lenne. Mi Lloyd állati fele? Igen, a medve. Érdekes is, ahogy a jelenben alakul a kapcsolatuk. Nem igazán szerelmi szál, de nem is csak barátság.

A jelenből hiányoltam a sci-fit. Ha már a jövőben játszódik, és bolygók között mászkálnak, miért nincs benne semmi futurisztikus? Mintha simán napjainkban játszódna, és valóban csak földrészek, nem bolygók között repkednének.

A társadalom is olyan szimpla. Sokkal több mindent ki lehetne ebből még hozni. A névteleneknek hatalma van, erősek – és mindenki simán elbújik, meglapul, senkinek nem jut eszébe visszavágni? Az X-Men sokkal összetettebb tud lenni az emberek és mutánsok viszonyával. (Nevezik magukat itt is mutánsnak.) Nagyon kellene nekik egy Magneto.

Összességében, most várok. Ez nem volt az igazi, talán a folytatás jobb lesz.

Turner: Névtelenek – Mint fantasy: 45% ötlet van benne, de egyben sok klisé is. Kiforratlan. A jövő se látványos.

Szubjektíven: 40% zavart, hogy egyszerű dolgok nem esnek le a szereplőknek. A vége se ok.

Elidegenedő, kapcsolatos, útkereső.

Nyaralás egy egzotikus helyen, de az érkező angoloknak nem csak fura itt minden, de vad és idegen is. Alig várják, hogy beérjenek a hotelbe, ahol vár rájuk a civilizáció. Így azt sem hajlandóak meglátni, mi történik köröttük, csak érjenek végre célba. (Téli vakáció) A családnak költöznie kell a férj munkája miatt. Egy idegen, arab országban kell boldogulniuk, miközben a házasfelek között is nő a távolság. Akad olyan ismerős, aki szorosabbra húzná a szálakat, de az asszony idegenkedik a kényszerű új baráttól. (Elnézést a zavarásért) Az asszony bevándorló és már megszokta, hogy rosszul bánnak vele. Most egy jó helyen dolgozik, a gazda nem csak vagyonos, de normális is. A fia viszont nem. A kamasz megszokta, hogy bármit tehet büntetlenül, és az asszony tűr, mintha ez mindennapos és rendhagyó lenne. (Személy elleni erőszak)

Hamar rám tört az érzés, hogy ez a kötet nem esik jól nekem. Mint modern, kortárs szépirodalom, tudom értékelni, de olvasás közben rosszul éreztem magam az olvasottaktól – ez a jobbik eset. Amikor unatkoztam, és teljesen érdektelen volt a történet, az sokkal rosszabb verzió.

12 történet van a kötetben, és a címeket visszanézve 4 olyan van benne, ami megmaradt az emlékezetemben és hatott rám. A maradék 8 nem tudott megfogni – vagyis, 33% a hatáskeltő. Szerintem ez kevés, és nem is tetszett a kötet.

A szervező elv a modern, elmagányosodott ember életérzése. Mantel vesz egy tucat esetet, amelyben az ember magányos, sebezhető és nem emberhez illő környezetbe, élet- és érzelmi helyzetbe helyezi. Sok-sok alap konfliktus és környezet ismerős, hiszen ebben élünk: a költözés, egy idegen civilizációban otthont találni vagy magányosnak lenni. A mi korunk már a költözésé, megnyíltak a határok és az emberek megindultak, ideiglenesen is. Ahogy az Elnézést a zavarásért világában, ahol a kiküldetés ideje alatt kell valahogy túlélni a más világot. Kultúrák ütköznek össze, és az angol nő kényszernek érzi, hogy kedves legyen egy új ismerőssel, aki pedig irritálja. Már ez egy rossz érzet volt: ahogy a nő mosolyog, elcseveg, miközben lenézi a beszélgetőtársát és legszívesebben kidobná.

A megerőszakolt szolgálólány meséje – az annyira elnyomott, túlélni akaró ember története, aki mindent lenyel és elvisel. Hogy juthat odáig a világ, hogy van, aki hagyja, hogy megerőszakolják és bántsák, aláveti magát, mert az engedelmességgel nem szabják szét a ruháját, nem szerez olyan sebeket, könnyebben életben marad? A Cilka utazásában az auschwitzi szép zsidó lányoknak kellett még ilyen döntést hozni. Azért brutális, hogy azt a helyzetet így átörökíti a ma is. A hatalommal bíró minden korban elnyomja és kihasználja, aki alatta áll. Miért nem tanul az ember semmiből?

De végig lehetne így menni a történeteken. Az ember sötét oldalát mutatják, amiben ráismerhetünk a világunkra. Nem egy kellemes felismerés.

Igen, ez olyasmi, amivel nem árt szembesülni és talán tanulságokat is vonhatunk le. Csak éppen az ember életkedvét nagyon lenullázza, és semmilyen szórakoztató elem nincs mellette. Ami nem baj, de most nagyon elvette a kedvem az olvasástól. Legalább némileg mozgalmasabb cselekményt szerettem volna – csavar is csak egynek a végére jutott, amikor a nyaraló asszony nem akarja meglátni, mi van a csomagtartóban. Pedig látjuk.

Ehhez hangulat kell és kezdődő depresszió. Most nem volt meg bennem, szenvedtem vele.

Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek - Mint kortárs: 75% a modern ember életérzetét és kínjait érzékletesen megfogja, érezteti.

Szubjektíven: 15% iszonyatosan untam, és annyira szerettem volna több cselekményt!

Auschwitzban: Alfred Mendl nem maradhat a családjával. A felesége beteges, hamar kiszelektálják. A lányuk sem éli túl sokkal az anyját. A fizikus azonban kitart, mert tudja, mennyit ér, amit tud. Ami a fejében van, azzal fog működni az atombomba, és megnyerhető vele a háború. De azzal is tisztában van, milyen kevés az esélye a túlélésre.

Egy 16 éves sakkozóra figyel fel. Leo memóriája mindent bevesz, és Alfred ráveszi, hogy tanuljon vele fizikát. Elkezdi a kutatási anyagát megtanítani a fiúnak, aki megszereti az öreget és igyekszik vigyázni rá. A sakk itt jól jön – az egyik vezető felesége is felfigyel rá, rendszeresen sakkozik a fiúval, és pl. ő szerez gyógyszert, amikor Alfred megbetegszik. A nő férje viszont féltékeny kezd lenni: nagyon jól látja, hogy a neje mennyire eltávolodott tőle, mert itt és ezt dolgozza. Leo ideje fogyni kezd.

Amerikában: tudják a CIA-nál is, hogy kell nekik Mendl tudása, akit Auschwitzba vittek. Kidolgoztak egy veszélyes tervet, a helyiek bevonásával. Egy embert beküldenek, fogolynak álcázva bemegy a haláltáborba, és két napja van megtalálni és kihozni a fizikust. A kiszemelt ügynök Nathan Blum. A lengyel fiatalember a krakkói gettóból szökött ki, mert rábíztak egy értékes zsidó ereklyét, csak ezért hagyta hátra a családját. Mióta megtudta, hogy a szüleit és a húgát kivégezték, aktív szolgálatra akar menni. Most elindulhat.

A táborban egymásra találnak, és Alfred csak akkor megy, ha viheti az unokaöccsét is. A terv halad, de Nathan akkor a nők között észrevesz valakit. A húga az – ő túlélte, itt van. Nathan nem hagyhatja itt. Balszerencséjére a kémelhárítás már a nyomában van, és a szökéskor rajtuk ütnek. A kapitány neje lép közbe, és segít nekik megszökni. Ő marad, és feltartja a férjét. Alfred sem tud elmenni – halálos sebet kapott. De most elmondja Nathannel, hogy Leo is elég neki. Nem a rokona, hanem a tanítványa, aki mindent tud. Jobb, mint egy jegyzet lenne a munkájáról.

A gép felé tartva németekbe botlanak, és Nathan nem lövi le a fiatal katonát. Elengedi. Ő riasztja az őrséget, és a gép felé futva Nathan halálos lövést kap. Még látja a húgát és Leót elrepülni, boldogan hal meg.

Leo és a lány együtt maradnak – a végén derül ki, az egykori ügyvéd Leo, aki most elmeséli a lányának, hogy találkozott a feleségével, és ki után kapta Nathalie a nevét. Nathan után, az anyja bátyja után, akit soha nem ismerhetett.

Kincskereső, mitikus tárgyat őrző, útkereső.

Gáspár még csak gyerek, de már pontosan tudja, mit akar kezdeni az életével. Egy napon lovag lesz belőle, a gyengék védelmezője és a törökök örök ellenfele. A szülei azonban erről mit sem sejtenek: ők azt szeretnék, ha a fiuk tanult ember lenne, biztos megélhetéssel. Az pedig azt jelentette a korban, hogy papnak adják. De a fiú jelenleg még csak iskolás, és a barátaival játszik. Az egyik játszóhelyük egy labirintus, ahol egy napon eltéved és egy különös találkozás megváltoztatja az életét. 500 évvel később Dani keresi a maga útját: szereti a történelmet, a kalandokat, de menő is akar lenni, és a fiúk vezére nem tartja menőnek, ha az egyik barátja történelem szakkörre jár. Amikor Dani mégis bemegy, egy helyi történetre bukkan – egy lovagról, aki innen származott és volt egy mágikus medálja. Dani elhatározza, hogy megkeresi Gáspár medálját.

Az a típusú gyerekkönyv, amelyről mai ésszel is belátom, hogy a célközönségének – a 9-10 éves gyerkőcöknek – remek kis olvasmány. Elvoltam vele én is, bár folyamatosan éreztem azt is, hogy ebből már azért kinőttem.

A történet nekem már túl egyszerű és gyerekes. Nem elég nagy a rejtély, és több kérdésem lenne, mint amire választ kaptam. Mondjuk, elég vékony regényről van szó, és mivel nagyon gyerekekre van szabva, nyilvánvaló, hogy nem várhatom tőle egy felnőtt történelmi kalandregény összetettségét és tartamát.

Kertész Erzsi két kisfiú világába is beleképzelte magát és hozta el nekünk. Mindkettőnek olyan gondja van az életben, amibe a mai kis olvasók is bele tudják élni magukat. Gáspár a szülői elvárásokkal néz szembe, és még keresi a módját, hogyan lépjen a saját útjára, és ne arra, amit a szülők akarnak tőle. Ma talán még nehezebb is eldönteni egy gyereknek, mi akar lenni, ha nagy lesz. A középkorban sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségek és a választási lehetőségek is. De a probléma ettől még adott: mást akar a gyerek és a szülő.

Dani pedig a csoportnyomással küszködik. Ő alapvetően jó gyerek, aki már szinte minta is lehetne a gyerekeknek. Csak éppen rossz társaságba keveredik, és ez sok mindenre rányomja a bélyegét. Annak is megvan a folyamata, amíg erre rádöbben, és amíg képes lesz vagy egyáltalán akar változtatni.

Ezek a konfliktusok, és a kor, amelyben játszódnak, még jobban le is kötött, mint a cselekmény és a rejtély. Keresnek egy medált – Dani bántóan könnyen megtalálja, és a cselekmény is pont úgy alakul, hogy minden összeálljon azért, hogy meg is szerezhesse. Gáspár esetében meg nincs is igazán konfliktus: azért eltévedni egy labirintusban, nem olyan nagy kaland, ami ma megdobja az adrenalinszintünket.

Viszont, abból is kapunk egy kis képet, milyen volt a hátköznapi emberek élete a török hódoltság idején. Egyszerűsített, de hozzátéve Dani történelem szeretetét a jelenből, fel tudja kelteni az érdeklődést, és arra hívja fel a figyelmet, hogy miért lehet izgalmas nekünk is a történelem és a régészet. Kis kedvcsináló az iskolásoknak.

A kötet már csak azért is gyerekkézbe lett szánva, mert bőven van benne illusztráció. Itt kissé húzom a szám, mert akárhogyan próbáltam megbarátkozni az alakokkal és a rajzokkal, nem sikerült. Nem találtam bennük szépséget, nagyon nem az én világom ezek a rajzok.

A sorozatba azonban szépen illeszkedik a kötet, egy olyan gyerekkönyv, amit bátran a kisiskolás kezébe lehet adni.

Kertész: A sárkány nyomában - Mint gyerekkönyv: 65% van benne egy kis történelmi kor, egy jelenkori kaland és rajzok.

Szubjektíven: 40% már kinőttem belőle. Kis kaland, túl nyitott a vége, a szereplők gyerekek.

Háborús, mágikus, ókori.

A háború egyelőre nem törhet ki: a Dug halála kiváltotta erővel Tavasz olyan hullámokat keltett, melyek nem csak Lowa ellenségeit söpörték el, de a Galliában állomásozó római hajókkal is végzetek. Azonban sem a királynő, sem Tavasz nem képesek feldolgozni, hogy ennek mi volt az ára. Így Tavasz tartja a távolságot a nőtől és a gyermektől, akit vár. Viszont, amint lehetősége adódik rá, Caesar ellen indul merényletre. Elfogják, és Caesar druidája már feni is a kését, hogy a lány szívével erősítse meg a mágiáját. A hadvezérnek azonban sokkal nagyobb tervei vannak: Ragnall is királyi sarj, Tavasz is. Ha összeházasítja őket, a nevükben hadat üzenhet Lowának és Róma jog szerint indulhat háborúba. A fiatalok beleegyeznek a tervbe, de Tavasz szigorúan csak látszatból: haza akar jutni, és a kitörő háborúban segíteni a sajátjait. Caesar, Lowa is készülnek a háborúra, ami már elkerülhetetlen.

Ahogy olvastam a regényt, nem egyszer merengtem el azon, hol siklottak ki ennyire a dolgok. Az első kötetben még volt honnan és hova tartás. De azóta csak azt érzem, hogy az egész arra van kihegyezve, hogy a rómaiak és a britek egymásnak essenek, de mivel onnantól kezdve nincs tovább, a szerző mindent bevet, hogy késleltesse az eseményeket.

Ennek a kötetnek a nagyja is arról szól, hogy Tavasz fogságba esésével milyen játszmába kezd Caesar Rómában. Tavasz hogyan működik látszólag együtt, pedig magában egyre inkább terveket sző a szökésről és a hazatérésről. Nyomorult Ragnall kapja a dada szerepét a lány mellett, de Watson még ezt a szálat is távolságtartással kezeli.

Nem romantikus regényt írt, így esélyt sem ad arra, hogy Tavasz helyrehozza a fiúban, amit a római évek tettek vele. Egyszerre lesznek barátok és ellenségek, kényszerű szövetségesek, akik közül egyik sem tud engedni a maga nézőpontjából. A szomorú az, hogy mindkettőnek megvan a maga igaza, de nem tudnak konszenzusra jutni. Tavasz azt mondja, Rómának nem lenne szabad másokra erőltetnie az életformáját. Mindenki maga válassza meg, hogyan akar élni. Az sem tetszik neki, hogy a kizsákmányolás is a csomag része. Ragnall ezt elismeri, de ő azt tartja fontosnak, amit ezzel a másik fél nyerne: ő a saját bőrén tapasztalta, hogy náluk nincs rend, és a kegyetlen zsarnokok felemelkednek, tönkretesznek mindenkit. Római politikai rendszere ezt nem engedné. Neki ez fontos annyira, hogy a kizsákmányolt lét is megérje, mert nem jön egy hadúr, aki lemészárol mindenkit, aki az útjába áll.

Végig annyira vártam a konszenzust, valami fejlődést kettejük között, de ugyanott köszönünk el tőlük, ahol megismertük őket. Csak egy meddő vita, időhúzás a történetük.

Majd végre ott vannak, kitör a háború. Ugyanolyan, mint a második kötetben. Összefolyó csaták, és bizony untam is, ahogy a háború fejezetei követték egymást. A legrosszabb azonban a végjáték volt. A mágia miatt a végén jön egy hihetetlen és nagy fordulat, ami olyan, mint egy mesében. A regény addig reális, hihető, az meg átír mindent. Röhejesnek és irritálónak találtam, nagyon nem szerettem így a történet végét. Nem illett oda ez a rész.

Már rég nincs olyan szereplő benne, akit kedvelhettem volna. Lowa alig szerepel, és leginkább a harcos királynő jelmezét hordja. Ragnall és Tavasz egy nézet mellett kötelezték el maguk és nem képesek fejlődni. Caesar meg simán egy hadvezér, akinek a győzelem és a csaták a mindene. Száraz, szenvedély nélküli emberek, akik most csak végigmennek a cselekményen és eljátsszák benne a maguk szerepét.

Untam, a cselekményt, a stílusát és a karaktereit is. A Vaskor repülője a végre lezuhant.

Watson: A vas diadala – Mint fantasy: 20% minimális a fantasy elem, légből kapott mese a vége- Unalmas lett.

Szubjektíven: 25% pár szereplő sorsa még érdekelt, de az egész regény egy nagy időhúzás.

A héten volt a holokauszt emléknapja.

Nagyon sok könyv van a témában, így erre készültem egy kakukktojás játékkal.

Melyik lög ki a sorból, és miért?

Megoldás: Tovább!

Karácsonyi, szerelmes, egymásra találó, nyomozós.

Holly egy a Télapó manói közül. Csak éppen van vele egy kis gond: az elektromos holmik megbolondulnak körötte, ami egy játékgyárban nem szerencsés. Így küldetést kap: egy, az unokahúgát nevelő férfit kellene kiházasítania. Csak éppen a férfinak nem a kiszemelt ara tetszik meg. (Manószerelem) Sabrina az első karácsonyt ünnepli kisfiával a válását követően. A gyerek a kertben egy hullát talál, akiről kiderül, hogy még él, csak nagyon részeg. A nőt nem is kicsit lepi meg, amikor a férfiban diákkori nagy szerelmére ismer. Lehet, hogy idén karácsonykor visszatér a szerelem az életébe? (Váratlan ajándék) Egy eltűnt gyereket kell megtalálni, így kénytelen együtt dolgozni egy egykori jegyespár. Közben a férfinak alkalma van kideríteni, miért hagyta el négy éve a szerelme, és van-e még számukra esély. (Karácsonyi fogadalom) Egy bosszúszomjas sorozatgyilkos megszökik a börtönből, és vadászni kezd azokra, akik lecsukatták. Eve Dallas és a barátai is a listán vannak, és Eve nem hagyhatja, hogy bárkinek baja essen. (Halálos éjfél)

A tematikus kötetek nem csak novellákban lehetnek jól sikerültek. A Gold Book az Eve Dallas novellákat is rendszeresen ebben a formában jelenteti meg. Ahogy haladok a sorozattal, ez az első ilyen kötet a sorban, és a novellák rendező elve: a karácsony. Egy fokkal jobb is lett volna akkor olvasni, de Eve-ben haladok sorra, így most érkeztem ide.

Alapvetően megvan a változatosság, mert a történetek több zsáner variálnak. A Manószerelem némi fantasy beütéssel bír, bár nagyon karácsonyi hangulattal. Színre lép Mr. T., aki itt nem izmot épít, hanem játékokat és ki is szállítja őket. Bele tudnék kötni, hogy a Manószerelem nem eléggé használja ki a keretét: már ott voltak gondjaim, hogy mennyire emberiek a manók. A fülük hegyesebb és halhatatlanok – bocsi, de ezek nem a tündék lennének?

Csak azért nem viselt meg jobban, mert mindennel együtt ez egy aranyos történet volt, ahogy a csupaszív és a modern világhoz nem értő lány összeránt egy családot. A szerelmi szála totálisan hihetetlen: pár nap alatt olyan mély szerelem alakul ki, hogy a karácsonyfa alá már jegygyűrű is kerül. Hát… nem ment mindent, hogy karácsonyi cukiság.

A Váratlan ajándék és a Karácsonyi fogadalom ugyanazzal a klisével ügyködik: egykori szerelmesek között csapnak fel a lángok. Csak éppen egyikben sem tudom elhinni, hogy évek teltek el, mégis ugyanannyira imádják egymást. Főleg a Váratlan ajándékban teszi tönkre a szereplők jellemét: ha hősnőnk még a gimis szerelmét szereti, ugyan minek szakított vele, jött össze mással, akivel családot is alapított? Mert persze elég egyszer újra látni, hogy a fiának legyen egy új apukája karácsonyra. Persze. Utáltam, na. A másikban legalább volt egy mondvacsinált krimis szál és normális indok, miért kellett a nőnek kilépnie a közös életükből.

Végül, a Halálos éjfél, ami miatt valamennyire megérte magam átrágni a három másik kisregényen. Mini verzióban tartalmazza mindazt, amiről egy Eve Dallas sztori szól: van egy zseniális bűnözőnk, akit Eve elkap, miközben egyre szélesebb baráti köre segíti. A színes mellékszereplők, a nagyon lelkiismeretes Eve és a nagy szerelem a férjével – mind jelen van ebben a rövidebb nyomozásban is. A stílusa is egyezik. Éppen csak a regények összetettebbek, jobbak a fordulatok – de arra kiválóan alkalmas a novella, hogy megismerjük a regények esszenciáját. Az egyezik.

Az biztos, hogy egyedül Eve Dallas további története érdekel, de ha jól tudom, az is az egyetlen innen, amelynek van teljes sorozata és történetei, a másik 3 csak 1-1 kisregény.

Csöndes éj – Mint romantikus: 50% egy aranyos, kettő fájdalmas, egy tipikus sorozatrész miniben. Elmegy.

Szubjektíven: 30% Eve történetét tudtam egyedül díjazni, a többi úszik a nyálban. Nagyon.