Cím: Batman: Curse of the White Knight

Szerző: Sean Murphy - már két képregénye magyarul is olvasható. Pont ennek az előzménye és egy durva menet egy disztópiáról, drogról és egy tönkretett szamurájról.

Műfaj: képregény

Cselekmény: Joker a Wayne család régi titkával ügyködik, és miközben Batman azon van, hogy minden szerettét megvédje, szembe kell néznie mindazzal, amit a családjáról tudni vél és a helyéről a városban.

Várható megjelenés: ha minden igaz, már tavasszal polcra tehetjük magyarul is.

Miért várós?

• A Fehér Lovagot nagyon bírtam.
• DC, Batman, Joker - a gyengéim képregényben.
• Simán csak érdekel, mire futnak ki az események.
• Grafikában is tetszett a Fehér Lovag, ha ez az a minőség lesz, szeretni fogom! :)

Küldetést teljesítő, emberként boldoguló, istenes.

Apollón is tudja, hogy hibázott, de Zeusz büntetését túlzásnak gondolja: nem elég, hogy emberré tette, ráadásul egy pattanásos kamasszá, minden isteni erejétől megfosztva? A helyzetet súlyosbítja, hogy az érkezését követően szinte azonnal huligánok támadnak rá, és a különös félisten, Meg, aki megmenti, a szolgájává teszi. Apollón egyetlen esélye, ha eljutnak a Félvér Táborba, de ehhez segítséget kell találnia. Szerencsére Poszeidón fia, Percy Jackson a közelben lakik, csak éppen vizsgákra tanul. Azért annyi segítséget tud nyújtani, hogy már eljussanak a táborba. Ott aztán újabb sokk jön: a jósdák nem üzemelnek, a félistenek eltűnnek az erdőben. Apollón sejteni kezdi, hogy a vezeklése a jósdák visszafoglalása lesz, ha ezért szembe is kell néznie egy őrült Triumvirátussal és egyik ősellenségével. Már csak elég bátorságot kellene lelnie magában a kalandhoz…

Ha egy biznisz egyszer beindul… Napjainkban nagy üzlet, ha valakinek van egy sikeres sorozata, és azt minél jobban képes bővíteni. George R. R. Martin is ezt teszi a Trónok harcával, Rowling is nekikezdett a Harry Potterrel, arról nem is beszélve, az Árnyvadászok milyen regényvilágot tudnak már maguk mögött. Azért Rick Riordan sem az a szerző, aki panaszkodhat. Ha jól számolom, ez már a 3. Félvér regény sorozata, de ezen kívül is bővíti a félvér univerzumot – van skandináv és egyiptomi leágazás, az ismeretterjesztő kötetekről vagy a képregényekről nem is beszélve.

Az Apollón próbái egyszerre folytatás és egy új kezdet. A világ, a visszatérő szereplők benne vannak a régi olvasók örömére – én pl. mindig örülök, ha Percy és az eredeti csapat színre lép – de annyira új is, hogy könnyeden bele lehessen csatlakozni. Az elején átveszi a világ szabályait, és új hősökkel nyitunk, így könnyű felvenni a fonalat.

Amiben más a történet, hogy teljesen új hőst köszönthetünk. Jászon és Percy más személyiségek, de abban nagyon megegyeznek, hogy főisten felelősségteljes fiai, a maguk nemében a legjobbak. Önfeláldozóak, bátrak, felvállalják a harcokat és nyerni is szoktak. Apollón is főisten fia, de egyben isten is, évezredekkel maga mögött. Megszokta, hogy félisteneket ugráltathat, és az isteni ereje megoldja a dolgokat. Most viszont emberként kell boldogulnia, és a félistenekkel ellentétben ő a képességeire sem hagyatkozhat, hiszen azokat is elvesztette. Mondjuk, azért van, amit megold így is: hogyan lesz harci fegyver egy pengetős hangszer? Vagy az éneklés? Az emberré lett költészet és zene istene majd itt bemutatja.

Apollón nagyképű, öntelt és sok tekintetben gyáva is. Ez egy út is neki, ami során felfedezheti magában a hőst, valami emberibbet, mint istenként. Igaz barátságokat köthet, kötődhet a halandókhoz, jobban átérezheti a világ sorsát. Az, hogy mennyire más a szemlélete, néha antihősnek is elmenne, feldobja a narrációt, és lehetőséget nyújt a fejlődésre. Az eddigi főszereplők közül az istenség ellenére ő a leginkább gyenge láncszem.

Megint van egy nagy kaland, és éppen annyira merülünk bele, hogy lehessen látni, milyen lesz ez a sorozat. Melyik kötetben mit kell visszafoglalni, mi lesz a fő ellenség és milyen visszatérő szereplők bukkannak fel majd az úton. Van mágia, kalandok és humor benne.

Ahogy megszokhattuk, vicces helyzet és mókás beszólások bőven akadnak. Az, ahogy Apollón isteni szemmel most emberként próbálkozik és véleményez, szintén vicces.

Riordan még bőven bírja ötlettel, és ha attól nem is feltétlen vagyok elájulva, hogy kik az aktuális főellenségek, már alig várom, hogy érkezzen Apollón második próbája.

Riordan: Az elrejtett orákulum – Mint gyerekkönyv: 100% új típusú hős és ellenségek, de továbbra is csupa kaland és ötlet.

Szubjektíven: 100% elvakult rajongó tudok lenni, tény. De akkor is kalandos, humoros, jó!

Kamaszos, álomba ragadott, túlélésért küzdő.

Jamie figyeli a kísérletet, ahogy kisiklott, és egyre biztosabb benne, hogy a kutatók tévednek. Szerintük a hat kamasz nem álmodik, vegetatív állapotban vannak, amiből vissza kell őket hozni. Jamie az értékeikből, egy-egy elejtett mondatból viszont hiszi, hogy valamiképpen együtt vannak egy rémálomban, és segíteni kell rajtuk, mielőtt az álom végezne velük. Lassan be kell látnia, hogy magának kell intézkednie, mert nem hisznek neki. A srácok élete pedig rajta múlik. A még élő fiatalok pedig egyre több mintát felismernek. A pihenő idejük egyre csökken, miközben egyre több időt kell a rémálmokban túlélniük. Cata a régi házukba, az apjához rémálmodja maguk. Hangya iskolai terrort, egy vidámparki rémmenetet szabadít rájuk. De akad itt véres polgárháború, szellemek is. Hiába kaptak kintről annyi információt, hogy az egyikük egy pszichopata, nem tudják ki az. Ami bizonyos, egyedül nem élik túl, egymásba kell kapaszkodniuk, ha az egyikük áruló is.

Nem mostanában jelent meg az Álomcsapda. Ki emlékszik még pontosan az abban történtekre? Szerencsére az Álomfogó úgy van megírva, hogy gyorsan átvegyük az alapokat. Milyen kísérletben vannak benne a kamaszok, mi történt és kit mi kínoz. Jamie alakja azért is kell, mert kívülről ő hozzáfűzhet sok mindent, elmélkedik, és összefogja az olvasóknak a sztorit és a korábbi eseményeket.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy vele ki van pipálva az első rész, inkább annyit, hogy aki olvasta azt is – és mivel folytatólagos a regény, érdemes azzal kezdeni – annak hamar visszahozza az emlékeit és lehet tovább haladni.

Alapvetően három zsánere elemeit keveri a szerző. Ifjúsági regény marad, hiszen a főszereplői 17-18 évesek, és az idősebb jóakaró, Jamie is fiatal egyetemista, éppen csak idősebb náluk. Ugyan az átlag kamaszoknál súlyosabb gondjaik vannak, de az üzenet nagyon is ifjúságiba illő: szembe kell nézni a gondokkal, és a megoldás belülről. Az összes rémálom legyőzésének az a kulcsa, hogy felismerjük, mitől félünk és nemet mondjunk neki. Kicsit túlzásnak is éreztem, ahogy a sok szenvedés után olyan egyszerűnek tűnik a megoldás.

Szerelmi szál szerencsére nincs, inkább a barátság és a család kérdései kerülnek terítékre ebben a történetben. Van benne tolerancia: Hangya aspergeres, és sokat szenvedett a többi gyerektől. Pedig egy nagyon szerethető, okos karakter, és Plum megvilágítja, mennyire zseniális, miképpen gondolkodik másként, de ez nem rossz. Ok, azért Hangya nem egy sima eset, mert savant szindrómás… szóval zseni. Az nem az átlag autista. De attól még nem veszik el az üzenet, a tolerancia hangja.

Mindezek mellett ez egy thriller is, némi orvosi színezettel és egy pszichopatával. Sajnáltam is, hogy Jamie révén mi az elejétől tudjuk, melyik kamasz a kakukktojás. Szívesebben találgattam volna, de így belülről láthatjuk, hogy az a szereplő hogyan kavarja az eseményeket és milyen játszmái vannak. Mivel ő az egyetlen, aki nem lesz elbeszélő, még plusz csavar is akad, amikor lelepleződik, és meglátjuk, miket művelt a háttérben.

Végül horror is. Mivel ifjúsági, nem olyan véres és rettenetes, de bizony vannak benne ijesztő elemek és szerencsére elég ötletes kötet is. Nagy kedvencem volt a vérre szomjazó ház, de a horror filmekből összeálló rémálom világ is tetszett.

A karakterei szerethetőek, és megnyugtató a lezárása is.

Kellemes kikapcsolódás volt, és éppen elég a két kötet – díjazom, hogy nincs elnyújtva.

Mint YA horror: 85% ijesztő, de nem vérengző. Ötletes, érdekes, szimpatikus karakterekkel.

Szubjektíven: 75% szerettem a cselekményét, a rémálmokat, még a stílusát is. Korrekt.

Azt hiszem, rosszkor születtünk – gondolta. – Azt hiszem, volt már jobb élet is a földön. (Hemingway: Akiért a harang szól)

Most azonban, hogy visszatekintek, már látom, hogy az életünk talán egy történet, melyet magunknak mesélünk, s mi magunk vagyunk az olvasók és a felolvasott történet egyszerre. (Collins: Frannie Langton vallomásai)

Nem szabad feladnunk a reményt. Ahol remény van, ott élet is van. És ahol élet van… Ott mindig van mit tanulni, nem igaz? (Gross: Egy kém Auschwitzban)

A világ túlságosan hatalmas és túlságosan sokszínű ahhoz, hogy gyökeret verjünk olyan társadalmi hagyományokban, amik már nem szolgálják azokat az embereket, akik számára kreálták őket. (McCoy: Marilla a Zöld Oromból)

Mi haszna van a szép dolgoknak, ha nem használjuk őket? (Goodwin: Sisi angol szerelme)

Szerintem nem probléma, ha valakinek kicsit küzdenie kell a céljaiért. Nagyon el tudnak ám kényelmesedni az emberek, ha minden csak az ölükbe hullik. (Bergh: Lázadás 2.0)

A szép és igazán értékes ajándékok gyakran kis dobozokban vannak elrejtve. (Glenconner: Az udvarhölgy)

A varázserő olyan, mint az élet: bonyolult, és sok benne az ellentmondás. (Watson: Zengő vas)

Gyáva volt, és ez a legnagyobb balsors, ami férfit érhet. (Hemingway: Akiért a harang szól)

Nem tervezem, hogy nélküled éljek, Flynn! Te vagy Batman, én meg Joker. Egymás nélkül nincs… semmi. Egészen költői, ha engem kérdezel. (Hall: Szupermarket)

A szív határtalan, ha az ember hajlandó kockáztatni. (McCoy: Marilla a Zöld Oromból)

De ölni mindenképpen bűn, akár van Isten, akár nincs. (Hemingway: Akiért a harang szól)

Eljegyzéses, császári látogatós, érzelmes.

Charlotte alig 20 éves, és a báli szezonban szép sikerekre számíthat. Ugyan nem számít a társaság szépének, anyai ágon viszont szép örökség vár rá, híres gyémántokkal és nem kevés pénzzel is. Már most bőven akad jelentkező, aki feleségül venné. A zeneszerető, fényképészettel foglalkozó lány szeme a fess katonatiszten, Bayen akad meg. A férfinak voltak már kalandjai, de Charlotte számára is valami más. Nem csak az öröksége, nem csak a bája, de egy társ, aki mellett leélhet egy életet. A szép terveket azonban feldúlja, hogy az osztrák császárné Angliába látogat. Bay remek lovas, a nemzeti lóversenyen is indulni fog, és ő kapja a feladatot, hogy lovas kísérője legyen a vadászatokon a császárnénak. Sisi magányos és Európa legszebb koronás főjének nevezik – Bay lassan a bűvkörébe kerül. Vajon Charlotte képes lehet visszaszerezni a vőlegényét?

Daisy Goodwin sok mindennel foglalkozik. Ugyan ír is, de a tévének is dolgozik. A legismertebb munkája a Victoria, amiben Albert herceg és az angol királynő kapcsolatát mutatta be a kezdetektől.

Ez a kötet elvileg egy másik uralkodónak, az osztrák császárnénak a regénye, de Goodwin nem lenne önmaga, ha nem emeli bele ebbe is Viktóriát. A már özvegy császárnő lazán beszól Sisinek, és érezni is a sorok között, hogy a szerző is inkább Viktória mellett áll, és ő az eredeti hősnője. Charlotte mellé is odateszi – míg Sisit mondhatni alázza, Charlotte-ra felfigyel és dicséri. Ezzel a szerzői állásfoglalás is pipálva, melyik nő mellett van Bay helye.

Történelmi romantikus regény, és az ilyenekben mindig tudom értékelni, ha komolyabb munka van mögötte, nem csak egy letűnt kor kell, amiben egy románcot lebonyolítanak. Goodwin Viktória alakján túl Sisi valódi angliai látogatását vette alapul. Bay és Charlotte is valóban élt karakterek – csak éppen a cselekmény kedvéért Goodwin sűrít. Bár itt egy szezon alatt történik minden, a valóságban Bay 5 évig volt Sisi angol kísérője. Charlotte pedig sokkal komolyabb hivatásként és művészetként kapta a fényképészettel való foglalkozást. Sisi kapcsán is sok mindent beemel az asszony életéből, a róla keringő történetekről. Az ilyesmiket jobban is szerettem, mint azt a furcsa szerelmi háromszöget, amit rajzoltak.

Minimális az esemény benne, nem is nagyon lehet értelmesen elmesélni, mi történik, miután Sisi megjön és Bay lesz a kísérő mellette. Van ugyan egy lovas verseny, de különben inkább csak társalognak, és a kísértésekkel szembesülnek. Érzelmi szinten dúlnak a viharok, a tényleges események szintjén van pl. egy teázás, egy séta, egy fotókiállítás. Semmi olyan, ami kicsit is megdobná az olvasó adrenalin szintjét.

Az érzelmekkel is hűvös maradt a szerző. Amit legjobban elkapott, ahogy Sisi magányos és a szépsége megszállottja. Azt át lehetett érezni, de különben semmibe nem tudtam beleélni magam. Charlotte és Bay között nincs szikra, de Sisivel sem, teszem hozzá. Szenvtelennek éreztem egymással a szereplőket – bár erre rá tudom fogni, hogy visszaköszön az angol hidegvér, de egy romantikus regényben némivel több szenvedély elfért volna.

Pedig emberi szereplőket kaptunk, hihetőek a vívódásaik és a konfliktusaik is: mondjuk, azt leszámítva, hogy Bay komolyan dönthet a két nő között: Sisi az osztrák császárné, idősebb, házas, rangban fölötte áll. Az udvaronca lehetne maximum, míg Charlotte minden más. Ugyan, miért kellene vacillálnia?

Vártam ezt a regényt, de fele akkora élményt sem nyújtott, mint a Viktória. Az jobb.

Goodwin: Sisi angol szerelme – Mint romantikus: 55% a keretnél több a történelem, de eseménytelen és érzelmileg is szegény.

Szubjektíven: 50% hiányzott valami csavar, és nem hozott kiemelkedő karaktereket sem. Kár.

5: Whitney G: Alapos kétely – Aubrey tudja, mi az álma. Táncos akar lenni, balerina. Mindent bele is ad, de a szülői támogatásnak ára van. Ők nem hiszik, hogy a táncból megélhet, elég jó a lányok. Jogra kell járnia. Aubrey azonban trükkös, és egy ügyvédeknek létrehozott chat oldalon megismerkedik egy férfival, aki segít neki az iskolai dolgokkal egy kis csalást követően. Csak éppen élőben is találkoznak, és a nőfaló Andrew rájön a lány csalására – ettől azonban nem akarja kevésbé.

4: Bálint: Adj esélyt! – Tomi rég tudja, mi a neki való. Főzni szeret, és minden álma, hogy szakács legyen belőle. Csak éppen az anyja hallani sem akar erről, egyetemre küldené a srácot, aki csak titokban mer mással is próbálkozni. Míg ki nem derül, hogy az apja nem is halott, csak mikor felvállalta, hogy homoszexuális, a felesége eltiltotta a fiuktól. Adorján szeretné megismerné a fiát, és támogatná a döntéseit. Tomi vajon ad neki egy esélyt?

3: Murail: Tartós hullám – Louis nem tudja, mit kezdjen magával. Fogalma sincs, mi akar lenni és az iskolát is csak unja. Nyáron még gyakorlatra is kell mennie, de ahhoz sincs se kedve, se ötlete. Egy fodrászatban köt ki gyakornokként, és magát is meglepve megtalálja ott a helyét. Csak éppen Louis egy sebész fia, aki nem azt képzelte a fiáról, hogy mások haját fogja vágni a megélhetésért. Hogy jön így össze a fodrásziskola?

2: Leiner: Mindig karácsony – a történet több szálon halad, tulajdonképpen több történet egyben. Van közte egy, aminek a továbbtanulás van a középpontjában némi romantika mellett. Lucának nem jött össze a felvételi, és most minden idegszálával azon vagy, hogy a következő kör sikerüljön. Mást se csinál, csak tanul, készül és olyanokkal beszél online, akik hasonló cipőben járnak. Pedig akad a testvérével is rendezni való, meg az egyik online ismerős akár több is lehetne, mint ismerős…

1: Papp: Bolyongó – Norbi nem egy átlagos kamasz. A végzős évre új iskolába kerül, és a többiek is érdeklődve nézik a srácot, akinek nem szerepel a tervei között a továbbtanulás, a diploma. Ő pontosan tudja, hogy sörfőzéssel és kereskedelemmel akar foglalkozni, vállalkozna és nem kell ehhez plusz papír neki, csak ami már a fejében van. De mindezt meg is valósítani, amikor más az elvárt? Elindulni a világba, ha akad majd egy lány is, akit megszeret annyira, hogy nehéz legyen az elválás?

Tudóst kimenekítő, halálos küldetést vállaló, veszteségekkel birkózó.

Az atombomba lesz a fegyver, mely eldönti, ki nyeri meg a második világháborút. Texasban egyre folynak a kísérletek, de már látják, kell egy szakértő a gázokhoz. A világon ketten vannak, akik a kellő tudás birtokában vannak: az egyik a németeknek dolgozik, a másik zsidó származású és a tudását nem értékelve Auschwitzba zárták a családjával. Kidolgoznak egy merész tervet, hogy kimenekítsék a fizikust. A lehetetlen küldetést a Lengyelországból kijutott, talpraesett zsidó fiatalemberre bízzák, Nathanre. Ő vállalja, mert máig bűntudata van, hogy a családja egyetlen túlélője lett, a gettóban a németek végeztek a családjával. 48 órája van bejutni, megtalálni a tudóst és kivinni. Nem is sejti, hogy Alfred sem ült a babérjain: felmérte a túlélési esélyeit, és az eredményeit nem akarta az életével veszni hagyni. Egy tehetséges fiút, egy másik rabot kezd el tanítani a képletekre, miközben a sakkbajnok fiú élete is veszélybe kerül egy féltékeny náci miatt.

Egy ideig hiányolnunk kellett magyarul Andrew Gross történeteit, de szerencsére most érkezett egy újabb regénye, és hozza is azt a minőséget, amiért annak idején felfigyeltem az író köteteire. Izgalmas, fordulatos thrillereket ír, amelyek elejétől a végéig lekötnek.

Itt már az is érdekes, hogyan merít a történelemből, és miképpen változtatja meg a valóban megtörtént eseteket, hogy azokból egy szórakoztató regény legyen. Ezt különben egy utószóban el is meséli: hogy a regény története mennyire kitalált, de mi volt az ihletője. Hogy valóban volt egy szövetséges tiszt, aki beszökött az auschwitzi táborba, és kijutva elmesélte a tapasztalatait a világnak. Hogy milyen hajsza volt az atombomba létrehozásáért – ha valójában nem is létezett Alfred Mendl, akit itt menteni próbálnak.

A cselekménye és a karakterei miatt is nagyon lehetett szeretni ezt a történetet. Fordulatos, és izgalmas események sorozata. Még olyan csavar is akadt benne, ami valóban meglepő. Ezek némelyike nagyon mese habbal – Nathan pl. kit talál meg a táborban a fizikuson és tanítványán kívül, de egy szórakoztató regénybe működik és sodor előre, ha azért néha csóváltam is a fejem. Van benne hősiesség, nagy önfeláldozások, és semmi sem történik véletlenül. Nem véletlen, hogy Alfred tanítványa pont sakkozó. Nem véletlenül olvashatjuk el többször is, Nathan mennyire szenved attól, hogy a szülei és a húga odavesztek. Egyesek sorsát lehetett előre érezni, másokat nagyon tudtam sajnálni, miközben a maga módján mégis pozitív véget érnek az események. Sírva mosolygós befejezés?

Nagyon működik a keret is. Egy idős férfi meséli el a lányának az élete végén a történetet, amit eddig soha nem mondott el. A háborút, Auschwitzot, és ezt az eszméletlen kalandot, amit most olvashatunk mi is. De ki ez a túlélő? Alapvetően három olyan karakter szerepel, aki lehet. És a végéig várni kell, hogy kiderüljön, ő melyik, ki élte túl és ki veszett oda abban a pokolban és hogyan.

Talán a karakterek beállítása fekete-fehér, de azon belül vannak árnyalatok. Még egy olyan karaktert is kapunk, aki határmezsgyén mozog. A származása, a családja köti az egyik oldalhoz, sokáig semmit sem téve a látott rossz ellen, de a végén ő is kiáll és hőssé nemesedik. Nathan, Alfred, Leo (a sakkbajnok) meg nagyon szerethetőek és tele vannak jó tulajdonságokkal, nem egy kiemelkedővel is.

Ugyanolyan jól működik a tábori élet, mint a kémakció előkészítése és lebonyolítása.

Így tovább, Andrew Gross, remélem, olvashatunk még tőle magyarul mást is!

Gross: Egy kém Auschwitzban – Mint thriller: 95% fordulatos és változatos, az eredeti történeteket kalanddá formáló mű.

Szubjektíven: 90% megfogott a keret, több szereplőt nagyon megkedveltem, izgultam értük.

• Centrál: A csokoládévilla - női, kosztümös
• General Press: Liftakna - krimi
• Menő: Légből kapott szerelem - ifjúsági
• Agave: Földönkívüli - ismeretterjesztő
  • 1280 fő - thriller

Január

18. Fekete: Zsellérek - ifjúsági 4

19. Mucha: Nincs idő - ifjúsági 3,5

20. Hemingway: Akiért a harang szól - háborús 3

21. Watson: Zengő vas - fantasy 3

22. Glenconner: Az udvarhölgy - életrajz 4

23. Bergh: Lázadás 2.0 - New Adult 1

      Hall: Szupermarket - thriller 2,5

24. Collins: Frannie Langton vallomásai - krimi 3,5

      McCoy: Marilla a Zöld Oromból - ifjúsági 4

A héten volt hó is, hideg is, de remélem jó olvasmányok is!