Kamaszos, álomba ragadott, túlélésért küzdő.

Jamie figyeli a kísérletet, ahogy kisiklott, és egyre biztosabb benne, hogy a kutatók tévednek. Szerintük a hat kamasz nem álmodik, vegetatív állapotban vannak, amiből vissza kell őket hozni. Jamie az értékeikből, egy-egy elejtett mondatból viszont hiszi, hogy valamiképpen együtt vannak egy rémálomban, és segíteni kell rajtuk, mielőtt az álom végezne velük. Lassan be kell látnia, hogy magának kell intézkednie, mert nem hisznek neki. A srácok élete pedig rajta múlik. A még élő fiatalok pedig egyre több mintát felismernek. A pihenő idejük egyre csökken, miközben egyre több időt kell a rémálmokban túlélniük. Cata a régi házukba, az apjához rémálmodja maguk. Hangya iskolai terrort, egy vidámparki rémmenetet szabadít rájuk. De akad itt véres polgárháború, szellemek is. Hiába kaptak kintről annyi információt, hogy az egyikük egy pszichopata, nem tudják ki az. Ami bizonyos, egyedül nem élik túl, egymásba kell kapaszkodniuk, ha az egyikük áruló is.

Nem mostanában jelent meg az Álomcsapda. Ki emlékszik még pontosan az abban történtekre? Szerencsére az Álomfogó úgy van megírva, hogy gyorsan átvegyük az alapokat. Milyen kísérletben vannak benne a kamaszok, mi történt és kit mi kínoz. Jamie alakja azért is kell, mert kívülről ő hozzáfűzhet sok mindent, elmélkedik, és összefogja az olvasóknak a sztorit és a korábbi eseményeket.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy vele ki van pipálva az első rész, inkább annyit, hogy aki olvasta azt is – és mivel folytatólagos a regény, érdemes azzal kezdeni – annak hamar visszahozza az emlékeit és lehet tovább haladni.

Alapvetően három zsánere elemeit keveri a szerző. Ifjúsági regény marad, hiszen a főszereplői 17-18 évesek, és az idősebb jóakaró, Jamie is fiatal egyetemista, éppen csak idősebb náluk. Ugyan az átlag kamaszoknál súlyosabb gondjaik vannak, de az üzenet nagyon is ifjúságiba illő: szembe kell nézni a gondokkal, és a megoldás belülről. Az összes rémálom legyőzésének az a kulcsa, hogy felismerjük, mitől félünk és nemet mondjunk neki. Kicsit túlzásnak is éreztem, ahogy a sok szenvedés után olyan egyszerűnek tűnik a megoldás.

Szerelmi szál szerencsére nincs, inkább a barátság és a család kérdései kerülnek terítékre ebben a történetben. Van benne tolerancia: Hangya aspergeres, és sokat szenvedett a többi gyerektől. Pedig egy nagyon szerethető, okos karakter, és Plum megvilágítja, mennyire zseniális, miképpen gondolkodik másként, de ez nem rossz. Ok, azért Hangya nem egy sima eset, mert savant szindrómás… szóval zseni. Az nem az átlag autista. De attól még nem veszik el az üzenet, a tolerancia hangja.

Mindezek mellett ez egy thriller is, némi orvosi színezettel és egy pszichopatával. Sajnáltam is, hogy Jamie révén mi az elejétől tudjuk, melyik kamasz a kakukktojás. Szívesebben találgattam volna, de így belülről láthatjuk, hogy az a szereplő hogyan kavarja az eseményeket és milyen játszmái vannak. Mivel ő az egyetlen, aki nem lesz elbeszélő, még plusz csavar is akad, amikor lelepleződik, és meglátjuk, miket művelt a háttérben.

Végül horror is. Mivel ifjúsági, nem olyan véres és rettenetes, de bizony vannak benne ijesztő elemek és szerencsére elég ötletes kötet is. Nagy kedvencem volt a vérre szomjazó ház, de a horror filmekből összeálló rémálom világ is tetszett.

A karakterei szerethetőek, és megnyugtató a lezárása is.

Kellemes kikapcsolódás volt, és éppen elég a két kötet – díjazom, hogy nincs elnyújtva.

Mint YA horror: 85% ijesztő, de nem vérengző. Ötletes, érdekes, szimpatikus karakterekkel.

Szubjektíven: 75% szerettem a cselekményét, a rémálmokat, még a stílusát is. Korrekt.

Azt hiszem, rosszkor születtünk – gondolta. – Azt hiszem, volt már jobb élet is a földön. (Hemingway: Akiért a harang szól)

Most azonban, hogy visszatekintek, már látom, hogy az életünk talán egy történet, melyet magunknak mesélünk, s mi magunk vagyunk az olvasók és a felolvasott történet egyszerre. (Collins: Frannie Langton vallomásai)

Nem szabad feladnunk a reményt. Ahol remény van, ott élet is van. És ahol élet van… Ott mindig van mit tanulni, nem igaz? (Gross: Egy kém Auschwitzban)

A világ túlságosan hatalmas és túlságosan sokszínű ahhoz, hogy gyökeret verjünk olyan társadalmi hagyományokban, amik már nem szolgálják azokat az embereket, akik számára kreálták őket. (McCoy: Marilla a Zöld Oromból)

Mi haszna van a szép dolgoknak, ha nem használjuk őket? (Goodwin: Sisi angol szerelme)

Szerintem nem probléma, ha valakinek kicsit küzdenie kell a céljaiért. Nagyon el tudnak ám kényelmesedni az emberek, ha minden csak az ölükbe hullik. (Bergh: Lázadás 2.0)

A szép és igazán értékes ajándékok gyakran kis dobozokban vannak elrejtve. (Glenconner: Az udvarhölgy)

A varázserő olyan, mint az élet: bonyolult, és sok benne az ellentmondás. (Watson: Zengő vas)

Gyáva volt, és ez a legnagyobb balsors, ami férfit érhet. (Hemingway: Akiért a harang szól)

Nem tervezem, hogy nélküled éljek, Flynn! Te vagy Batman, én meg Joker. Egymás nélkül nincs… semmi. Egészen költői, ha engem kérdezel. (Hall: Szupermarket)

A szív határtalan, ha az ember hajlandó kockáztatni. (McCoy: Marilla a Zöld Oromból)

De ölni mindenképpen bűn, akár van Isten, akár nincs. (Hemingway: Akiért a harang szól)

Eljegyzéses, császári látogatós, érzelmes.

Charlotte alig 20 éves, és a báli szezonban szép sikerekre számíthat. Ugyan nem számít a társaság szépének, anyai ágon viszont szép örökség vár rá, híres gyémántokkal és nem kevés pénzzel is. Már most bőven akad jelentkező, aki feleségül venné. A zeneszerető, fényképészettel foglalkozó lány szeme a fess katonatiszten, Bayen akad meg. A férfinak voltak már kalandjai, de Charlotte számára is valami más. Nem csak az öröksége, nem csak a bája, de egy társ, aki mellett leélhet egy életet. A szép terveket azonban feldúlja, hogy az osztrák császárné Angliába látogat. Bay remek lovas, a nemzeti lóversenyen is indulni fog, és ő kapja a feladatot, hogy lovas kísérője legyen a vadászatokon a császárnénak. Sisi magányos és Európa legszebb koronás főjének nevezik – Bay lassan a bűvkörébe kerül. Vajon Charlotte képes lehet visszaszerezni a vőlegényét?

Daisy Goodwin sok mindennel foglalkozik. Ugyan ír is, de a tévének is dolgozik. A legismertebb munkája a Victoria, amiben Albert herceg és az angol királynő kapcsolatát mutatta be a kezdetektől.

Ez a kötet elvileg egy másik uralkodónak, az osztrák császárnénak a regénye, de Goodwin nem lenne önmaga, ha nem emeli bele ebbe is Viktóriát. A már özvegy császárnő lazán beszól Sisinek, és érezni is a sorok között, hogy a szerző is inkább Viktória mellett áll, és ő az eredeti hősnője. Charlotte mellé is odateszi – míg Sisit mondhatni alázza, Charlotte-ra felfigyel és dicséri. Ezzel a szerzői állásfoglalás is pipálva, melyik nő mellett van Bay helye.

Történelmi romantikus regény, és az ilyenekben mindig tudom értékelni, ha komolyabb munka van mögötte, nem csak egy letűnt kor kell, amiben egy románcot lebonyolítanak. Goodwin Viktória alakján túl Sisi valódi angliai látogatását vette alapul. Bay és Charlotte is valóban élt karakterek – csak éppen a cselekmény kedvéért Goodwin sűrít. Bár itt egy szezon alatt történik minden, a valóságban Bay 5 évig volt Sisi angol kísérője. Charlotte pedig sokkal komolyabb hivatásként és művészetként kapta a fényképészettel való foglalkozást. Sisi kapcsán is sok mindent beemel az asszony életéből, a róla keringő történetekről. Az ilyesmiket jobban is szerettem, mint azt a furcsa szerelmi háromszöget, amit rajzoltak.

Minimális az esemény benne, nem is nagyon lehet értelmesen elmesélni, mi történik, miután Sisi megjön és Bay lesz a kísérő mellette. Van ugyan egy lovas verseny, de különben inkább csak társalognak, és a kísértésekkel szembesülnek. Érzelmi szinten dúlnak a viharok, a tényleges események szintjén van pl. egy teázás, egy séta, egy fotókiállítás. Semmi olyan, ami kicsit is megdobná az olvasó adrenalin szintjét.

Az érzelmekkel is hűvös maradt a szerző. Amit legjobban elkapott, ahogy Sisi magányos és a szépsége megszállottja. Azt át lehetett érezni, de különben semmibe nem tudtam beleélni magam. Charlotte és Bay között nincs szikra, de Sisivel sem, teszem hozzá. Szenvtelennek éreztem egymással a szereplőket – bár erre rá tudom fogni, hogy visszaköszön az angol hidegvér, de egy romantikus regényben némivel több szenvedély elfért volna.

Pedig emberi szereplőket kaptunk, hihetőek a vívódásaik és a konfliktusaik is: mondjuk, azt leszámítva, hogy Bay komolyan dönthet a két nő között: Sisi az osztrák császárné, idősebb, házas, rangban fölötte áll. Az udvaronca lehetne maximum, míg Charlotte minden más. Ugyan, miért kellene vacillálnia?

Vártam ezt a regényt, de fele akkora élményt sem nyújtott, mint a Viktória. Az jobb.

Goodwin: Sisi angol szerelme – Mint romantikus: 55% a keretnél több a történelem, de eseménytelen és érzelmileg is szegény.

Szubjektíven: 50% hiányzott valami csavar, és nem hozott kiemelkedő karaktereket sem. Kár.

5: Whitney G: Alapos kétely – Aubrey tudja, mi az álma. Táncos akar lenni, balerina. Mindent bele is ad, de a szülői támogatásnak ára van. Ők nem hiszik, hogy a táncból megélhet, elég jó a lányok. Jogra kell járnia. Aubrey azonban trükkös, és egy ügyvédeknek létrehozott chat oldalon megismerkedik egy férfival, aki segít neki az iskolai dolgokkal egy kis csalást követően. Csak éppen élőben is találkoznak, és a nőfaló Andrew rájön a lány csalására – ettől azonban nem akarja kevésbé.

4: Bálint: Adj esélyt! – Tomi rég tudja, mi a neki való. Főzni szeret, és minden álma, hogy szakács legyen belőle. Csak éppen az anyja hallani sem akar erről, egyetemre küldené a srácot, aki csak titokban mer mással is próbálkozni. Míg ki nem derül, hogy az apja nem is halott, csak mikor felvállalta, hogy homoszexuális, a felesége eltiltotta a fiuktól. Adorján szeretné megismerné a fiát, és támogatná a döntéseit. Tomi vajon ad neki egy esélyt?

3: Murail: Tartós hullám – Louis nem tudja, mit kezdjen magával. Fogalma sincs, mi akar lenni és az iskolát is csak unja. Nyáron még gyakorlatra is kell mennie, de ahhoz sincs se kedve, se ötlete. Egy fodrászatban köt ki gyakornokként, és magát is meglepve megtalálja ott a helyét. Csak éppen Louis egy sebész fia, aki nem azt képzelte a fiáról, hogy mások haját fogja vágni a megélhetésért. Hogy jön így össze a fodrásziskola?

2: Leiner: Mindig karácsony – a történet több szálon halad, tulajdonképpen több történet egyben. Van közte egy, aminek a továbbtanulás van a középpontjában némi romantika mellett. Lucának nem jött össze a felvételi, és most minden idegszálával azon vagy, hogy a következő kör sikerüljön. Mást se csinál, csak tanul, készül és olyanokkal beszél online, akik hasonló cipőben járnak. Pedig akad a testvérével is rendezni való, meg az egyik online ismerős akár több is lehetne, mint ismerős…

1: Papp: Bolyongó – Norbi nem egy átlagos kamasz. A végzős évre új iskolába kerül, és a többiek is érdeklődve nézik a srácot, akinek nem szerepel a tervei között a továbbtanulás, a diploma. Ő pontosan tudja, hogy sörfőzéssel és kereskedelemmel akar foglalkozni, vállalkozna és nem kell ehhez plusz papír neki, csak ami már a fejében van. De mindezt meg is valósítani, amikor más az elvárt? Elindulni a világba, ha akad majd egy lány is, akit megszeret annyira, hogy nehéz legyen az elválás?

Tudóst kimenekítő, halálos küldetést vállaló, veszteségekkel birkózó.

Az atombomba lesz a fegyver, mely eldönti, ki nyeri meg a második világháborút. Texasban egyre folynak a kísérletek, de már látják, kell egy szakértő a gázokhoz. A világon ketten vannak, akik a kellő tudás birtokában vannak: az egyik a németeknek dolgozik, a másik zsidó származású és a tudását nem értékelve Auschwitzba zárták a családjával. Kidolgoznak egy merész tervet, hogy kimenekítsék a fizikust. A lehetetlen küldetést a Lengyelországból kijutott, talpraesett zsidó fiatalemberre bízzák, Nathanre. Ő vállalja, mert máig bűntudata van, hogy a családja egyetlen túlélője lett, a gettóban a németek végeztek a családjával. 48 órája van bejutni, megtalálni a tudóst és kivinni. Nem is sejti, hogy Alfred sem ült a babérjain: felmérte a túlélési esélyeit, és az eredményeit nem akarta az életével veszni hagyni. Egy tehetséges fiút, egy másik rabot kezd el tanítani a képletekre, miközben a sakkbajnok fiú élete is veszélybe kerül egy féltékeny náci miatt.

Egy ideig hiányolnunk kellett magyarul Andrew Gross történeteit, de szerencsére most érkezett egy újabb regénye, és hozza is azt a minőséget, amiért annak idején felfigyeltem az író köteteire. Izgalmas, fordulatos thrillereket ír, amelyek elejétől a végéig lekötnek.

Itt már az is érdekes, hogyan merít a történelemből, és miképpen változtatja meg a valóban megtörtént eseteket, hogy azokból egy szórakoztató regény legyen. Ezt különben egy utószóban el is meséli: hogy a regény története mennyire kitalált, de mi volt az ihletője. Hogy valóban volt egy szövetséges tiszt, aki beszökött az auschwitzi táborba, és kijutva elmesélte a tapasztalatait a világnak. Hogy milyen hajsza volt az atombomba létrehozásáért – ha valójában nem is létezett Alfred Mendl, akit itt menteni próbálnak.

A cselekménye és a karakterei miatt is nagyon lehetett szeretni ezt a történetet. Fordulatos, és izgalmas események sorozata. Még olyan csavar is akadt benne, ami valóban meglepő. Ezek némelyike nagyon mese habbal – Nathan pl. kit talál meg a táborban a fizikuson és tanítványán kívül, de egy szórakoztató regénybe működik és sodor előre, ha azért néha csóváltam is a fejem. Van benne hősiesség, nagy önfeláldozások, és semmi sem történik véletlenül. Nem véletlen, hogy Alfred tanítványa pont sakkozó. Nem véletlenül olvashatjuk el többször is, Nathan mennyire szenved attól, hogy a szülei és a húga odavesztek. Egyesek sorsát lehetett előre érezni, másokat nagyon tudtam sajnálni, miközben a maga módján mégis pozitív véget érnek az események. Sírva mosolygós befejezés?

Nagyon működik a keret is. Egy idős férfi meséli el a lányának az élete végén a történetet, amit eddig soha nem mondott el. A háborút, Auschwitzot, és ezt az eszméletlen kalandot, amit most olvashatunk mi is. De ki ez a túlélő? Alapvetően három olyan karakter szerepel, aki lehet. És a végéig várni kell, hogy kiderüljön, ő melyik, ki élte túl és ki veszett oda abban a pokolban és hogyan.

Talán a karakterek beállítása fekete-fehér, de azon belül vannak árnyalatok. Még egy olyan karaktert is kapunk, aki határmezsgyén mozog. A származása, a családja köti az egyik oldalhoz, sokáig semmit sem téve a látott rossz ellen, de a végén ő is kiáll és hőssé nemesedik. Nathan, Alfred, Leo (a sakkbajnok) meg nagyon szerethetőek és tele vannak jó tulajdonságokkal, nem egy kiemelkedővel is.

Ugyanolyan jól működik a tábori élet, mint a kémakció előkészítése és lebonyolítása.

Így tovább, Andrew Gross, remélem, olvashatunk még tőle magyarul mást is!

Gross: Egy kém Auschwitzban – Mint thriller: 95% fordulatos és változatos, az eredeti történeteket kalanddá formáló mű.

Szubjektíven: 90% megfogott a keret, több szereplőt nagyon megkedveltem, izgultam értük.

• Centrál: A csokoládévilla - női, kosztümös
• General Press: Liftakna - krimi
• Menő: Légből kapott szerelem - ifjúsági
• Agave: Földönkívüli - ismeretterjesztő
  • 1280 fő - thriller

Január

18. Fekete: Zsellérek - ifjúsági 4

19. Mucha: Nincs idő - ifjúsági 3,5

20. Hemingway: Akiért a harang szól - háborús 3

21. Watson: Zengő vas - fantasy 3

22. Glenconner: Az udvarhölgy - életrajz 4

23. Bergh: Lázadás 2.0 - New Adult 1

      Hall: Szupermarket - thriller 2,5

24. Collins: Frannie Langton vallomásai - krimi 3,5

      McCoy: Marilla a Zöld Oromból - ifjúsági 4

A héten volt hó is, hideg is, de remélem jó olvasmányok is!

Felnövő, életet választó, családos.

Marilla boldog lányka volt, akinek volt egy szeretett bátyja, kedves szülei és hamarosan kistestvére is érkezik. A helyes John Blythe pedig úgy néz rá, hogy a lány már remélheti, hogy nem csak egy gyereket lát benne. A tragédia gyorsan és végzetesen csap le: az édesanyjuk belehal a szülésbe a kistestvérükkel együtt, majd egy helyi lány úgy összetöri a bátyja szívét, hogy az szerelemmel már nem lesz képes szeretni. Marilla John segítségével készül a vizsgáira, de magában gyötrődik a fiú miatt: szabad neki szeretnie és boldognak lenni? Egy apró nézeteltérés elég, hogy John torkának ugorjon, és elmérgesítse a viszonyukat. Évekkel később John hazatér, és Marilla kap még egy esélyt a békülésre.

Az Anne-regények a lányregények klasszikusai, amelyeket minden generáció fel tud fedezni magának. Nem csak azért, mert egy szebb, idillikus már letűnt kor rajza van bennük, egy nagyon helyes kamaszlány, meg egy Gilbert, hanem mert a hétköznapok szépsége is bennük van. Tele vannak jó emberekkel, akik nem hibátlanok, de jót akarnak, és akik között el tudjuk képzelni magunkat. Az sem hátrány, hogy rendszeresen filmesítik is – a legutóbbi Netflix adaptáció például nagyon betalált, ültömbe végig tudnám nézni az egészet.

Sarah McCoy is Anne-rajongó, és mellette írónő is, így jöhetett létre általa Marilla regényes története is. Még le is írja az utóhangban, hogy volt egy mondat, ami nem hagyta nyugodni Montgomery történetében. Amikor megjegyzik, hogy egy időben John, Gilbert apja Marillának udvarolt. Sarah McCoy ezt a történetet akarta és mesélte el nekünk.

Egyrészt, megrajzolta az utat, hogy lesz Marillából az a kemény, de nagyon jó szívű asszony, aki majd Anne-t felneveli a bátyjával. Lánynak nyitottabb és kedvesebb volt, de egyetlen fordulat erre az útra vitte – az anyja halála. Marilla számára a kötelesség és a birtok, a családja nem egyszerűen feladat, jóvátétel is.

Számomra az a regény egyik legjobb része, hogy érzelmileg mutatja meg, hogy ott dől el minden, hogy éppen Johnnal sétált és jól érezte magát a lány, amikor az anyja szülése megindult, és mire a lány hazaért, már csak elköszönni tudott. Bűntudat, önvád indul innen – és végső soron ezért nem tud az lenne John mellett, akire a férfinak szüksége lenne. A politikai vita csak az indok, itt dőltek el a dolgok, a bűntudattal az anyja miatt. Ahogy magyarázza azt is, miért lesz olyan szigorú Anne-nel. De itt van a melltűjének is a története.

Sok-sok történet és kapcsolat előzménye benne van a regényben. Miért nem nősült meg Matthew, aki pedig az egyik legszerethetőbb alak az Anne-regényekben is? Hogy lett olyan jó barát Marilla és Rachel? Szépen belesimulnak ezek a történetek a regények világába – újat mondanak, de nagyon szépen igazodnak az eredeti történetekhez.

Azt gondolom mondani se kell, hogy John mennyire előképe Gilbertnek. Jó volt azt olvasni, hogy milyen szülei voltak a fiúnak, és hogyan indult az a történet is. Marilláért ugyan fájt kicsit a szívem, amikor már reménykedni kezdett, és a valóság majd fejbe csapja, de így reálisabbnak is éreztem. Egy 20 éves sérelmet meg lehet bocsátani, és barátként vissza lehet találni a másikhoz, de egy kamaszkori szerelmet ne akarjanak 40 éves fejjel újraélni.

Megvan az a hangulat is, az idilli kisvárosi és szigeti mindennapok, amibe olyan jó elmerülni. Ugyan itt is történnek tragédiák, és szenvednek a jó emberek is, de van kibe kapaszkodni és tényleg érezni a közösség erejét. A szeretet, a barátság hatja át az egészet.

Komorabb, tragikusabb, mint az Anne, de ez nem is happy end, hanem Anne felé tartó sztori.

McCoy: Marilla a Zöld Oromból - Mint lányregény: 75% tisztelettel kezeli az alapanyagot, miközben egy új történetet mesél.

Szubjektíven: 70% elvitt a hangulata, és szerettem, mennyire visszahozza azt a hangulatot.

Rabszolgaként boldoguló, tiltott szerelmes, bűnügyi.

Frannie egy jamaicai birtokon született, fekete anyától és fehér apától. A szüleit soha nem ismerte, a gazda háztartásában nevelkedett, mint cseléd. A gazda egy napon felfigyelt arra, hogy Frannie okos is – az asszonya megtanította írni és olvasni, falta a könyveket és jó volt a memóriája. Így Langton maga mellé vette, bevonta az orvosi kísérleteibe, melyeket a lány aztán nagyon el akart felejteni. Amikor tönkrementek, Frannie volt az, akit Londonba magával vitt, és itt el is ajándékozta a lányt. A Benham házaspár látszólag előkelő angol család volt, ám a felszín alatt forrtak az indulatok. Frannie Marguerite Benham bűvkörébe került, és megtapasztalta általa a tökéletes boldogságot és a fájdalmas árulást is. Mégis, amikor az asszonynak szüksége volt rá, készen állt visszatérni hozzá. Ám a történet mészárlásba torkollott, és Frannie a gyanúsított. Ha nem kezd el beszélni, kivégzik. Ő pedig írni kezd az ügyvédjének, egy zaklatott élet történetét.

Egyike azoknak a könyveknek, amelynek jó reklám volt, hogy Oprah ajánlja. Ennél már csak az dobna nagyobbat, ha készülne film is belőle. Egyelőre ezt még nem hallottam, de különben olyan az alapanyag, hogy akár lehetne is.

Van egy nagyon hasonló regény is, az Alias Grace. A cselekmény, a mondanivalóban és a formátumban is hasonlítanak, abból már készült mini sorozat. Vagyis, ki tudja – lehet, hogy Frannie története is életre kel előbb-utóbb, addig azonban el lehet olvasni, már magyarul is.

A történet alapvetően egy visszaemlékezés. Frannie jelene a börtön, és a tárgyalás, melyen bizonyítania kellene, hogy nem ő a Benham házaspár gyilkosa. Az ügyvédje próbálkozik, de sok minden szól ellenük. Ahogy az asszony mellett, véresen a nőre találtak. Hogy rabszolga volt, hogy milyen szakmába keveredett ezt követően. A származása.

Alapvetően Frannie visszaemlékezését olvassuk, hogyan jutott el erre a pontra. A gyerekkorától indítunk, és haladunk a börtön felé lineárisan. Ezt a történetet szakítja meg olyakor a jelen közjátéka, ami nem esett jól. Kiszakított a történetből, és ott nem történtek olyan események, ami miatt megérte megszakítani a múlt történetét.

Van benne cselekmény is, de a szerző sok mindent homályba burkol. A legnagyobb szörnyűségeket nem mutatja meg, csak utál rájuk. Frannie nem meséli el, pontosan milyen kísérletekben kellett segítenie. Ha abba az irányba ment volna el a szerző, a lélektani és krimi mellé a horror is felkerülne, de nem ezt az utat választotta.

Inkább Frannie lelke, az érzelmei fontosak, melyek túl is nőnek a cselekményen. A birtokon történtek, a londoni kezdetekben még tartalmas cselekmény is volt – ezek a részek tetszettek jobban – de a Benham házaspárhoz érkezve ez egy érzelmi hajszává válik. Az lesz a fontos, hogy Frannie és Marguerite mit éreznek. Az érzések milyen tettekre sarkallják majd őket.

Frannie többszörös magára ébredése a téma: a birtokon az intellektusára majd a származására. A Benham házaspárnál a szexualitására. Ehhez hozzájön, hogy mennyire elnyomott társadalmi réteg tagja. Megbélyegzi, hogy félvér és nő. Az, hogy kit szeret, még egy tabuval és bélyeggel bővíti a sort.

Nem vádirat a regény, inkább megállapítások sora. Ha ilyen vagy, ilyennek születtél, ez a társadalom ennyit fog adni neked. Frannie már beletörődött, semmi vád nincs a hangjában.

Túl sebzettek vagy betegek a szereplők, hogy kedveljem őket. Nekem több krimi is elfért volna a sztoriban, de ez elsősorban lélektani krimi. Annak korrekt, érzelmes

Collins: Frannie Langton vallomásai - Mint krimi: 65% lélektanilag gondosan felépített, társadalmi üzenetekkel tarkított korrekt mű.

Szubjektíven: 55% több krimit és cselekményt szerettem volna, a szereplőit sem kedveltem.