Középiskolás, szerelmi gondos, bántalmazó.

Lili 15 éves, kezdi a gimnáziumot. Eddig jelentéktelen lánynak látta magát, de most elkezdenek összejönni a dolgai. A nyári táborból sokakkal osztály- és iskolatársak lettek, és ha egyesek hiányoznak is, megvan a maga társasága. Eddig a fiúk nem vették észre, de most alakul valami. A helyes Áron nem csak egy haver akar lenni, hanem a barát. Lili boldogabb nem is lehetne, Áron nem csak jóképű, de magával sodró egyéniség is, akiről el sem hiszi, hogy pont vele akar együtt lenni. Ahogy kapcsolatba kezdenek, a lánynak rá kell jönnie, hogy ennyire nem álomszerűek a dolgok. Áron nagyon féltékeny, és a lány lassan már a barátaitól is kell, hogy szakadjon, mert Áron meggyőződése, hogy nem csak barátok akarnak lenni. Kiszámíthatatlan lesz a fiú, akiben már nem lehet bízni sem. Még egy találkára sem tud pontosan megérkezni. A lányt féltők próbálnak segíteni, és ráébreszteni a lányt, milyen ártalmas kapcsolatba került, de Lili ki akar tartani Áron mellett, aki néha angyali.

Tegnap egy klasszikus ifjúsági regény volt soron, akkor ma nézzünk egy nagyon kortárs darabot. Annyira az, hogy még egy éve sincs, hogy megjelent. Ezen felül a szerző is annyira fiatal, hogy még közel van a korosztályhoz, melyről ír.

Bennem pedig egyre erősebb a kétely, és nőnek a kérdőjeleim. Nehezemre esik felfogni, hogy sok tekintetben ennyire koraérett legyen egy kamasz 14-15 évesen. Most komolyan, elsős gimnazistaként igazi téma a szerelem, szexualitás és a bántalmazó kapcsolatok? Nem érzem úgy, hogy nagyon régen lettem volna gimnazista, de nálunk az ilyesmi 16-on felül indult, harmadik évfolyamtól, nem elsősként. A keresztgyerekeim még kisebbek, így ezzel a korosztállyal nincs közvetlen kapcsolatom, de akkor is nehezen fogadom el, hogy ezek már drámai és fontos kérdések szinte gyerekként. De ok, a világ felgyorsult.

Kissé már kiöregedtem ebből a témából, így én szkeptikusan olvastam a történetet. Azok a döntések és tapasztalatok, amelyeket Lili megszerez, nekem már evidenciák. Igaz, kívülről könnyebb ilyet kimondani, de vannak kapcsolatok, melyeket egyszerűen meg kell szakítani. Azt még az is érzi, aki benne van elvakultam egy rossz kapcsolatban, hogy valami nem ok. Nem szabad benne maradni, lépni kell. Untam, amíg Lili is rájön erre és meg meri tenni.

Pedig a folyamat jól meg van írva, ahogy minden erejével küzd a kapcsolatért, ahogy áltatja magát és keresi Áronnak a mentségeket. Lélektanilag stimmel, csak éppen már nem köt le, amíg levonja a következtetéseket a lány.

A formátum is olyan, hogy segítse az azonosulást. Lili naplóját lehet olvasni, benne minden lelki kétséggel és döntésekkel. A cselekményt is keveselltem, de lelkiekben benne van az a plusz, amit különben eseményben hiányoltam. (Csak személy szerint jobban szeretem, ha nem csak éreznek és gyötrődnek, de valami történik is a szereplőkkel.)

A regény nyelvezete is egy érdekes kérdés. Azt el tudom hinni, hogy egy 14-15 éves így beszél. Soha véget nem érő mondatok, sok szleng és az angol kifejezések beleemelése az egyszerű mondatokba is. Megértettem. Azt is aláírom, hogy a célközönségéhez szól. Csak mivel idősebb vagyok és nekem más a nyelvi norma, ezt kevesebbnek, satnyább nyelvhasználatnak éltem meg. El is merengtem, mi az konkrétan, ami nem tetszik. A szleng. Angol szavakat én is használok, ha jobban kifejezi a mondanivalóm, mint ahogy magyarul tudnám. Mondjuk, a freaky ilyen. Van, akit azzal akasztok ki, hogy az egyik fűszer, a cinnamon neve magyarul soha nem jut eszembe, így az angolt használom. Csak az a szleng…

Valahol még a mondanivalója is fontos, csak még mindig emésztem, hogy fiatalon ez téma.

Bár határozottan úgy érzem, hogy ebből kiöregedtem már, azt érdeklődve várom, mivel jelentkezik az írónő legközelebb.

Mucha: Nincs idő – Mint ifjúsági: 70% kortárs problémák, mai nyelvezettel és könnyen olvasható formátumban.

Szubjektíven: 50% még nem emésztettem meg, hogy ezek 15 évesen kérdések. Kiöregedtem.

5: Kaufman & Spooner: Lehullott csillagok – Tarver fiatal kitüntetett katona. Lilac a világ leggazdagabb emberének a lánya. Űrhajójuk lezuhanását csak ők ketten élik túl, egy látszólag ismeretlen bolygóra érkeznek. Miközben kiderül, hogy a bolygó nem is annyira ismeretlen, és egy mocskos összeesküvésbe csöppentek, a kényszerű szövetségből szerelem lesz.

4: Watt: A Royal család – Ella megárvult, de küzd magáért. Így nem kicsit döbbenti meg, amikor soha nem ismert apja milliárdos barátja érte jön, és örökbe akarja fogadni. A lány vele kap 5 mostohatesót, akik egyszerre ellenállhatatlanok és gazfickók. Reed nagyon el akarja üldözni a lányt, de aztán elkezdi megismerni az új húgát, aki szerencsére nem a húga. Ám a szerelemnek nem egy mocskos botrányt kell átvészelnie…

3: Proby: Hallgass meg! – Jake egykor hatalmas rocksztár volt, mára már csak a háttérben dolgozik, de az éneklés hiányzik neki. Így jelentkezik egy új étterem énekesének. Az sem hátrány, hogy a tulaj egy meglepően csinos nő. Addison nagyon nem akar Jake hálójába esni, tartja is tőle a távolságot – megjárta már zenész szeretővel. Jake azonban más, mint akiket eddig ismert és lassan meghódítja a nőt.

2: Rowell: Szív küldi – Lincoln biztonsági szakembernek jelentkezett egy újsághoz, de hamar kiderül, hogy igazából azt várják tőle, hogy ellenőrizze a cég dolgozóinak netes forgalmát és üzenetváltásait. A férfi rá is kattan két barátnő beszélgetésére, az egyik, Beth nagyon megtetszik neki. De hogy lehet románcot kezdeni azzal, hogy olvastam minden leveled és nagyon bejössz nekem?

1: O’Leary: Az ágybérlő – Tiffy túl van egy ronda szakításon, gyorsan kell költöznie. Leonnak pénzre van szüksége, és albérlőre. Mivel teljesen eltérő a munkarendjük, egyedi albérletet választanak: míg az egyik dolgozik, a másiké az ágy és a lakás. Mikor a másik megy munkába, cserélnek. Együtt élhetnek úgy, hogy nem is találkoznak. Üzenetekben kommunikálnak, és ők magukat is meglepi, hogy mennyire jól kijönnek? Vajon merjenek élőben is találkozni, hátha tényleg passzolnak egymáshoz?

Gyerekkori barátságot tovább megtartó, életcélt kereső, felnövő.

Zsellér Péter jó fejű fiú, amit paraszt szülei is felismernek. Lehetővé teszik, hogy a fiú tanuljon, és a falusi iskola után egy gimnáziumba járhasson. Kosztos diákként kerül fel városra, tele tudásvággyal és a felelősséggel, hogy megtartsa az ösztöndíját, legyen belőle valaki. Osztálytársa lesz Lacika, aki otthon a birtok felügyelőjének a fia. Gazdag család sarja, akik nem csak anyagilag, társadalmilag is feljebb vannak, mint Péter és szülei. Lacika azonban küszködik az anyaggal, és Péter megsajnálja. Tanítani kezdi, a barátja lesz és cserébe az intéző is felkarolja a fiút. A gyermeki naivitás még nem látja meg azt, amit a felnőttek igen: Laci és családja pártfogásával Péter feljebb vezető útja is könnyebb lehet. A politika, a szerelmek azonban a fiúk életére is nagy hatással van, és nem lesz könnyű a gyerekkori álmok nyomába eredni.

A Zsellérek nem tartozik a népszerű Fekete István regények közé, és most meg is lepett, hogy találkoztam vele ilyen-olyan cikkben. A szerző életművében sokkal fontosabb helye van, mint amit megítélünk neki. Maga Fekete István is jelentős munkájának tartotta, és folytatni is akarta a regény történetét, ha az már nem is készülhetett el.

Bár ezt eddig nem tudtam, nekem is megvolt az érzés a regény végén, hogy ez így felemás. Némely szálat elvágnak, a fiúk végleg maguk mögött hagyják a gyerekkorukat, és a saját karrierjüket építő fiatalemberekké válnak, de sok kérdés marad. Hogyan boldogulnak, ki lesz a párjuk, megmarad a barátságuk? Nem volt zárt a zárlat. Már értem is, miért.

A regényt érdemes két nagyobb részre bontani. Az első az, amiért Fekete Istvánt kánonba emeltük, és ismerjük. Az ifjúsági regény, két fiú barátsága és élettörténete, az iskolásévek és a felnőtté válás. Megvannak a maguk küzdelmei, örömei és bánatai. Ahogy a szerelem miatt megjelenik a féltékenység, ahogy visszatalálnak egymáshoz, és ahogy a tanulással is birkóznak. Megkapóan szép példák vannak arról, hogyan bolondítja meg őket az első szerelem, vagy képesek áldozatot hozni a barátjukért.

Mindezt színezi maga a korszak. Mert a fiúk nem elzárva léteznek az iskolában, egy viharos korszakban nőnek fel. Ott van a lapokon a korszak hangulata, és a politika alakulása többször is megváltoztatja a sorsukat vagy kalandba sodorja őket. Tele van ki nem mondott, de a cselekménnyel érzékeltetett kritikával a regény. Ami számomra a legemlékezetesebb volt, amikor bűnbakot kerestek az új rendszer szolgái, és a tények abszolút nem érdekelték őket. Kitalálták, kit vonnak felelősségre, és az nem volt téma, van-e ennek alapja. Nem is véletlen, hogy egy időszakban be volt tiltva ez a regény, és miután újra megjelenhetett, egyes részeket kivágott belőle a cenzúra. Van éle a történelem szemléletének, de mai szemmel pont ezek a részek az érdekesek, értékesek benne.

Gondosan építi fel a szerző a karaktereit, és két különböző fiú rajzát is gondosan rajzolja. Mindkettőnek megvannak a maga hibái, erényei, és Pétert rajzolja szimpatikusabbra, aki tehetségesebb, aki hazatalál és másokat is segítő, sikeremberré érik.

Amit talán nehezményeztem, azokat az egyetemi és fiatal felnőtt évek, Péter szerelmi ügyei. Kifejezetten irritált, ahogy a háborúban megözvegyült Magdával viszonyba bonyolódott. A végére ugyan kiegyenesednek a szálak, és Fekete nem keserű szájízzel ereszt el, de nem szerettem a helyét kereső, kicsapongó Pétert. A kamasz tisztább, szerethetőbb volt.

Az gondolom senkit nem lep meg, hogy a vidék szeretete ebben a regényben is megvan, ha nincsenek is olyan nagy tájleíró részek benne, mint Fekete klasszikus ifjúsági regényeiben.

Érdemes a Zselléreket is felfedezni a szerzőtől, és nem engedni, hogy becsapjon a cím. Ez a Zsellérék története, egy családé, és nem a zselléreké, a föld nélküli parasztoké.

Fekete: Zsellérek – Mint ifjúsági: 75% miközben örök kamasz kérdések is felmerülnek, egy letűnt kor rajza is.

Szubjektíven: 70% a diákévek lekötöttek, a fiatal felnőttek problémái már nem fogtak meg.

• General Press: Gonosz farkas - krimi
• Athenaeum: 2084 - sci.fi
  • Toszkán emlék - női

Január

11. Caine: Fraktál - sci-fi 4

12. Brand: Hitler lovai - kalandregény 4,5

13. Grey: Nem is olyan rendes srác - romantikus 4

14. Kuang: Sárkányköztársaság - fantasy 4

15. Tevis: A vezércsel - sport 5

16. Ondaatje: Az angol beteg - kortárs 3

      Kolev: A potyautas - thriller 3

17. Steiner: Szeretlek, Whiskey! - romantikus 1,5

      Cain: A postás mindig kétszer csenget - krimi 4,5

Megjött közben a hó is, jól is esik egy meleg csésze teával olvasni a kanapén...

Megcsalós, gyilkosságra készülő, rosszat visszakapó.

Frank csavargó életet él, és szereti is. Időnként valahol megáll dolgozni, aztán halad tovább. Nick egy útszéli büfét vezet, és kellene neki egy segéd. Frank szimpatikus neki, fel akarja fogadni dolgozni. Frank már éppen nemet mondani, amikor megpillantja a férfi fiatal, csinos feleségét. Cora miatt marad, és az asszonynak is szimpatikusabb a sármos fiatalember, mint görög férje, akitől legszívesebben menekülne. Viszonyuk lesz, és tervezni kezdik, hogyan végezzenek a nő férjével. A tervbe azonban hiba csúszik, és visszakoznak. Frank el is megy, de egy nap Nick újra rátalál. A sors ad még egy esélyt, és a páros hamarosan ugyanabban a helyzetben találja magát, mint hónapokkal korábban.

Címről ismertem már korábban is ezt a történetet, de még a filmet se láttam, és a regényt se olvastam. A filmhez nem is jött meg a kedvem, de a regény lekötött és tetszett annak ellenére, hogy egy olyan téma van a középpontjában, ami ki szokott akasztani.

Ez egy csalás története, nem kevés gyilkos szándékkal mögötte. Frank és Cora Nick háta mögött összeszűrik a levet, és nem csak házasságtörőkké válnak, de gyilkosokká is válnának. Erkölcsileg nem lehet nekik drukkolni, pláne, hogy Nick rendes ember. Becsületesen dolgozik, jóindulatú és szereti a feleségét is. Cora az, aki soha nem szerette, és menekülésre használta, hogy kitörhessen a bűnös életből, amibe belekeveredett Los Angelesben, miután színésznőnek nem kellett. Nick elfogadta a múltjával együtt, adott neki egy új életet. Cora elégedetlenségének igazság szerint annyi oka van, hogy Nick görög származású, olyan munkát végez, ami mocsokkal jár, és a nőt fizikailag kezdi el taszítani.

Mégis, ahogy mentem előre a történetben, még szinte drukkolni is kezdetem nekik, pedig abszolút ez a páros a rossz a történetben. Csalnak, és egy jobb ember életére törnek. A szokott bajom is megvan: nem is ismerik egymást, sima fizikai vonzalom van közöttük, és Cora esetében még az is ott van, hogy ehhez ért. Felszed egy férfit, hogy jobb életet teremtsen neki, mint amiben éppen van.

Cain fordulatokkal színezi a történetet, és nagyon ki van találva, hogyan követik benne az események egymást. Ahogy a két bűneset követi egymást, ahogy ismétli magát a helyzet. Még a tárgyalótermi kitérő is tetszett, ha nem is volt túlságosan elegáns, ahogy első körben szabadultak a börtönből és kaptak egy esélyt élni tovább.

Pszichésen izgalmas, amit a helyzet tett velük. Alakul Frank és Cora jelleme is, a kapcsolatuk pedig még annál is jobban. Benne van annak is az esélye, hogy meg tudják valósítani a hagyományos értelemben vett jó életet, csak a karma visszavág. Van abban valami sorsszerű, ami történik velük.

A szerzőnek van annyi igazságérzete, hogy hiába hozza közel a szereplőket, egy percre sem felejti el, hogy mindketten bűnösök. Gyilkosok, csalók. Nem fér bele a világrendbe, hogy mindezt büntetlenül megússzák, és az élet úgy is alakul, hogy megkapják a tettükért a büntetést. Így áll helyre a világ rendje, és a történet kap egy frappáns csattanót a végére.

Olvasmányos, könnyen befogadható és szórakoztató a szöveg is. Azt külön díjaztam, hogy nyelvében is megkülönbözteti a karaktereket. A leginkább Nick esetében venni ezt észre, aki bevándorlóként akcentussal beszél.

Van benne feszültség, van tanulsága. Ha a világ bűnös is, a nagyobb rendben van igazság is.

Mai szereposztással, egy remake megnézésére filmen is vevő lennék. A sztori ugyanis jó.

Cain: A postás mindig kétszer csenget - Mint krimi: 80% gondosan szerkesztett, okosan építkező történet, aminek tanulsága is akadt.

Szubjektíven: 75% bár antihősök vannak, meg lehetett őket kedvelni. Jó a történet dinamikája.

Se veled, se nélküled kapcsolatos, életutas.

Brecks félvér lány, akit nagyon nyom annak a története, hogyan kezdődött az élete. A szülei ugyan nem voltak együtt, de a lány ismerte és szerette az apját, aki sokat foglalkozott vele. Míg el nem mondták neki a történetet: hogy az anyja egy szakítás után a barátja vállán sírta ki magát, aki úgy vélte, most eljött az ő ideje – a nemet nem fogadta el, megerőszakolta a nőt. Így lett Brecks, aki nem nagyon tudja, ez mit jelent rá nézve. A barátnőjébe, Jennába kapaszkodik és a céljaiba. Míg egy napon össze nem fut a nagyon helyes Jamie-vel – csakhogy a srácnak a szőke Jenna tetszik meg, és kezdenek is járni egymással. A lány pedig reménytelenül sóvárog a barátnője pasija után. Az egyetemre indulva azonban szakítanak, és Jamie most Brecks közelében él. A lány próbál továbblépni, de mindig Jamie mellett köt ki, akit magában Whiskey-nek is becéz, aminek a függője. Hosszú évekig küzdenek, hogy egymással legyenek vagy sem.

Nagyon húzta az idegeim ez a könyv. Elég hamar rájöttem, hogy nekem nem fog tetszeni, de azért végigszenvedtem. Kár volt…

Az első rész még érdekes volt azért, mert Steiner eltért kicsit a megszokott klisétől. Jamie és Brecks nem jöttek össze, mi több, a srác a legjobb barátnője pasija lett. Brecks meg próbált túllépni a reménytelen vonzalmán. Eddig tetszett – más volt, és szerintem Jenna és Jamie jobb páros is volt, mint Brecks és Jamie valaha is.

Csak aztán a szakítás után ezek ketten elkezdenek szeretni, távolodni és játszmákba bonyolódnak egymással. Ha valamit nagyon rühellek egy szerelmi történetben, ha valaki megcsalja a párját. Szerintem lehet kiszeretni valakiből, és mással lenni, de akkor szakítani kell és mással lenni – nem megalázva magukat, megbántani a másikat és viszonyba keveredni. Itt pedig Jamie és Brecks is kerül olyan helyzetbe, hogy megcsalják a párjukat a másikkal. Már csak ezért sem kedveltem őket.

Pedig Steiner igyekszik, hogy szerethetővé tegye őket. Csak éppen nekem ez nem jön össze: nem lehetnek olyan rendes, jó emberek, ha a magánéletükben ilyen játszmáik vannak. Különben is, olcsó kifogásnak éreztem, hogy soha nem jó kettejüknek az időzítés. Ha annyira szerették egymást, ahogy itt állítják, akkor lehetett volna megoldást keresni, és nem ezt a felemás helyzetet fenntartani éveken keresztül. Vagy pedig mondják ki, hogy vége és másként véget vetni ennek a sehova nem vezető, csak mindenkinek fájdalmat okozó helyzetnek.

A cselekményt abszolút kitölti, hogy hol járnak, hol viszonyuk van, hol mással próbálkoznak. Nem is simán untam, taszított, amit műveltek. Éreztem benne azt a botrány hangulatot, amit Tarryn Fisher használ. Csak éppen Fisher antihősökkel dolgozik, ő nem akarja a szereplőit nagyon rendes és helyes, kedves embereknek eladni. Azzal jobban ki is vagyok békülve, mint ezzel az álszent kettőssel, akik olyan nagyon jó emberek, csak egymásért romlanak el.

Ugyan abban van ötlet, ahogy Brecks a szerelmét az alkoholfüggőséghez hasonlítja végig, és a teljes könyvben végig is viszi a hasonlatot. Csak éppen nem tudom elhinni, hogy ez olyan nagyon szerelem lett volna. A lány részéről egy pillantásra fellobbanó elemi vonzalomról beszélünk. Egyszer nem éreztem azt, hogy többet látna a srácban annál a helyes srácnál, akibe beleütköztek kocogás közben. Ha áradozik is róla, a külseje kapja a dicséretet. A beceneve is ebből van: a szem- és hajszíne emlékezteti az italra. És ez a nagy szerelem?

Be is fejezem, mert megint felhúzom magam. Nálam nagyon nem talált be ez a könyv.

Steiner: Szeretlek, Whiskey! - Mint romantikus: 30% az alkoholfüggőséggel húzott párhuzam érdekes, a cselekmény nem.

Szubjektíven: 15% nem szerettem a szereplőket, utáltam a történetet is, minden aspektusban.

Kuang: Sárkányköztársaság

Zsin és Kitaj között lélekkapcsolatot hoznak létre, így Zsin újra hozzáférhet a Főnix erejéhez, a császárnő mágiája ellenére is. Visszatérve a csapathoz, bele is vetik magukat a harcokba. A császárnő flottájával kell mérkőzni, és Kitaj kitalál a lánynak egy szerkezetet, amit a tűz erejével kombinálva repülni is képes lesz.

A döntő csata. Amikor a lányt lelövik az égről, Nö-csa menti meg, használva a vízi sárkány erejét, amitől mindig is ódzkodott. A csatát végül nem a mágia dönti el: belépnek a harcba az északiak is, és az ő technikai fölényükkel nyernek. Zsin végezhetne a császárnővel, de hagyja elmenni. Az asszony még figyelmezteti, beengedték az országba a gyilkosaik.

A fiatalok ünneplik a győzelmük. A végén már csak Nö-csa és Zsin maradnak. A fiú azonban álnokul leszúrja a lányt és átadják az északiaknak – ez volt a segítség ára. A Sárkányköztársaság az északiak bábja lesz, akik minden mágussal leszámolnának.

Kitaj és a megmaradt mágusok megmentik a lányt, aki felismeri, hogy az elnyomott déliek élére kell állnia, és megdönteni a Sárkányköztársaságot.

Grey: Nem is olyan rendes srác

Sam és Ian már kezdenek összejönni, és a lány szexi fotót küld a férfinak. Tévedésből azonban nem csak Ian, de az egész tanári kar megkapja a képet. Lesz, aki kiakad, és iskolai tanács elé akarja őket állítani. Ian erre találja ki, hogy házasodjanak össze. Így is tesznek, titokban egybekelnek, és a tanácsnak bejelentik, hogy házasok. Ezzel el is rendezve a dolog.

A szüleik is összebarátkoznak, és Sam hamar teherbe is esik. A záróképben egy helyes kislány szüleiként látjuk őket, nagyon szeretve egymást.

Túszul eső, életet átbeszélő, kiutat kereső.

Christophernek nagy tervei vannak estére. A menő biztosítási ügynök végre randira mehet a lánnyal, akit hosszú ideje igyekezett felszedni. Még beugrott egy áruházba – jellemző módon, a pénteki napon sokan voltak, és ki is akadt azon, hogy lassan megy a sor. Christopher ki is mondja, ha valaki akadályozza, és nem érdekli, kit bánt meg és mennyire. A menő Mercedesében azonban kellemetlen élmény éri – egy csöves ül be mögé hívatlanul, és sakkban tartja. A férfi nem tudja, mit akar tőle és mire utazik. A kérdései is zaklatóak, szembesíti a munkájával, a kapcsolataival, és azzal, ahogy az emberekkel bánik. Christopher menekülni próbál, segítséget hívni, de mintha a potyautasa csak szórakozna a gyötrődésén, és fogságba esnek az autóban, a parkolóban a pláza parkolójában.

Gyorsan olvasható, könnyed kis thriller, ami már szinte inkább kisregény, mint teljes jogú regény. Rövidebb is, cselekményben is egyszerűbb, mint azok a kötetek, amelyeket nyugodtan hívok regényeknek.

Nem ez az azonban, amiért nem fogott meg magának. Sokkal kisebb oldalszámmal is olvastam olyan thriller történet, ami magába szippantott. Itt azonban erre nem került sor, pedig az alapötlete ennek is tetszett.

Egy ijesztő idegen beszáll a kocsiba, és máris ott a sakk-helyzet. Mit akar? Milyen fegyvere van? Hogyan lehetne menekülni? Christopher ott van, és ki kell találnia, mi legyen a következő lépése. Csak sajnos ebből nem jutunk el sehova.

Nem történik szinte semmi a cselekmény alatt. Attól kezdve, hogy Christopher mögé beül a potyautas, az események helyett párbeszéd következik. Christopher nem tud mozdulni, az utas nem akar. Ott vannak az autóba zárva. Az még tetszhetett is volna, ahogy a sportkocsi börtönné válik, de elrontja a hangulatot, hogy olyan konfliktusokat talál ki a szerző, mint a vizelési kényszer megoldása. Christopher WC-re kellene, hogy menjen, de nem mer elindulni. Így gyötrődik, mit csináljon, mert nem akarja tönkretenni a vizeletével az üléseket. Mondanom se kell, mennyire nem tudott ez a helyzet lekötni. Inkább röhejessé tette a sztorit, mint növelte volna a feszültséget.

A vége ismeretében már kicsit másnak tűnik a sztori is. Nem is annyira thriller, hanem egy példázat. Ami azt tárja fel, hogy aki ma sikerember akar lenni, az a szívével fizeti meg az árat. Christopher sikeres, gazdag, de cserébe egy bunkó, akit nem lehet megkedvelni. Az egyik gond is, hogy a főszereplő nem lesz szimpatikus, így nem is akartam drukkolni. A modern kor gyermeke, egy farkas a farkasok között. A helyzet kulcsa az lenne, hogy Christopher megváltozik, de erre képtelen. Így belesodródik abba a végjátékba, amit nem mesélek el, de nem tetszett.

Misztikus vonalat visz a történetbe, és nem kaptam kiutat. A végén csak néztem a lapot, és azon merengtem, mégis mi lenne a megoldás? Ha Christopher kiszállna, feladná az eddigi élete szimbólumát, más lenne, megmenekülne? Vagy örökre ebben a pokolban, ebben az ördögi körben ragad?

Végül, ami miatt tovább esett a hangulatom és a könyv megítélése. Nem úgy olvasok, hogy helyesírási hibákra vadászok közben. Ilyenkor élvezem is, hogy az agyunk segít átugrani, és nem kell észlelni mindent. Itt viszont annyi volt, hogy még így is feltűnt.

Az ötlet jó volt, de nem tetszett, amerre a cselekmény halad és a hős is irritáló volt. Kár.

Kolev: A potyautas - Mint thriller: 55% az alapötlet jó, de thriller helyett inkább példázat, a vége is kurta-furcsa.

Szubjektíven: 25% nem volt szimpatikus a főszereplő, nem tetszett a vége sem – csak az alap.

Gyógyuló, romantikus, jövő felé haladó.

Olaszország, egy elhanyagolt villa Toszkánában. Egy fiatal ápolónő, Hana maradt itt egy súlyosan megégett beteggel, akinek nem ismerik a nevét és a történetét sem. A kulturált beszéde miatt, az angoltudása miatt gondolják, hogy angol lehet. A családját a háborúban elvesztett fiatal nő a férfiba kapaszkodik, és minden áron igyekszik életben tartani. Közben csatlakozik hozzá egy tolvaj, az apja régi ismerőse, akinek van egy elmélete, ki lehet a titokzatos beteg. Nem angol, hanem magyar. Egy Afrika-kutató, aki a háború alatt a németekkel dolgozott együtt. Negyedikként egy indiai származású utász érkezik, Kip. A négy ember sorsa összefonódik, és lassan megelevenedik Almássy László gróf története is, aki egy szerencsétlen szerelem történetét hordozza magával.

Nem tudnám eldönteni, hogy a regény vagy a belőle készült film híresebb, Gyanítom, hogy a filmet ismerik többen – bevallhatjuk, a mi korunkban azok népszerűbbek, mint a regények, amelyekből készültek. Most pl. a Netflixen nagyon megy A vezércsel, azt sokan megnézték, de vajon hányan olvasták Tevis regényét is? Az a sejtésem, ugyanez a helyzet Ondaatje regényével is. A film miatt sokan ismerik, de lényegesen kevesebben olvasták is.

Gyorsan elmesélem, a filmet még nem láttam, csak hallomásból ismerem. Egyike azoknak a nagy, romantikus mozi sikereknek, amelyek nekem túl romantikusnak tűnnek. Mégis, ennyi alapján volt egy előzetes kép a fejemben, miről fogok olvasni. Almássy szerelméről és az Afrikában történtekről.

Így nem kicsit lepett meg, hogy a regénynek csak egy nagyon kis része foglalkozik Almássy történetével. Nem is egy nagy szerelem története – egy szerencsétlen viszonyé, ami különösebben hatni sem tudott rám. Ha nem ér tragikusan véget a nővel a történet, nem is lenne benne igazán dráma. Összesodródtak, kicsit szerették egymást, aztán ment mindenki tovább a maga útján. A vége miatt azonban dráma kerül bele, és Almássy lelkén marad egy seb, ami most talán jobban kínozza, mint az égési sebek.

A regény a villában játszódik, ahol ott van az a négy ember, akiknek fájdalmas történeteik vannak a múltjukban. A fiatalember, aki ki lett ragadva az otthonából, más emberek háborúját vívja egy idegen vidéken. A fiatal nő, aki elvesztette a családját, a vőlegényét és a megszületendő gyermekét is. A kezét elvesztő tolvaj, a csúnyán megégett titokzatos férfi. Ez köti össze őket, a veszteségeik.

Számomra leginkább arról szólt ez a regény, hogyan kezdődik el a feldolgozás, és mindenki megtalálja a maga útját a jövőre. Lesz, akik egymásba kapaszkodnak meg, más viszont a lezárás mellett dönt. Nem egy romantikus szerelmi történet ez, hanem háború utáni dráma, feldolgozás történet a szemembe.

Ondaatje nagyon érzékenyen és líraian tud írni mindezekről. Nem kalandregény ez, hanem karakterközpontú utazás az emberek szenvedéseibe és a gyógyulásba.

Ám hiába tudom ezt elméletben értékelni, a helyzet az, hogy olvasva nagyon untam az egész regényt. Hana sem lett szimpatikus – kifejezetten irritált az a rész, amit kihámoztam a gyereke elvesztéséről. Nincs tisztázva, hogy elvetélt vagy maga idézte elő a baba elvesztését, mert a kicsi apja meghalt. Nekem az lenne logikus, hogy még jobban kapaszkodik a babába, ami a férfiból marad. De nem Hana. A férfival a gyereknek is veszni kell. Én meg nem bírtam a nőt.

A lélekkel foglalkozó, érzékeny kötetek szerelmeseinek ajánlott – kalandkedvelőknek nem.

Ondaatje: Az angol beteg - Mint kortárs: 65% gyötrődő emberek, a háború utáni miliő, érzékenyen és lírain megírva.

Szubjektíven: 25% a szöveg szépségét tudtam értékelni, de a történet nem tudott lekötni.