A film szépséges és szomorú, remek szereposztással.
Vágy és vezeklés.
Melyben a szegény fiú - gazdag lány szerelme boldog véget is érhetett volna, de egy kotnyeles kishúg miatt jönnek a zűrök és végül a tragédia is. A szerelmes történet a háborúé és a vágyé, ami után a kislányra vár, a vezeklés.
Ian McEwan regénye volt az alap, és még mindig nem szántam rá magam, hogy el is olvassam. Tartok tőle, hogy a filmnél is jobban fájna.
Háborús, túlélős, viszonyos, evős.
Rosa egyszerű életet élt, amibe nem várt vendégként érkezett meg a szerelem. A nő férjhez ment egy mérnökhöz, úgy tűnt, rendben lesz az élete. Ám a hitleri Németország háborúba kezdett, és a férje bevonult. Rosa nem maradhatott egyedül Berlinbe, leköltözött vidékre a férfi szüleihez. Éheztek, gyötrődtek, várták haza a férfit. Mivel Hitler egy menedéke a közelben volt, a helyi asszonyok közöl párat berendeltek munkára – Rosa is a 
kiválasztottak között volt. Kóstolót csináltak belőlük: a konyha minden fogását meg kellett kóstolniuk, mielőtt az a Führer elé kerülne. Kezdetben rettegtek, de aztán megszokták a körülményeket. A közös sors közös titkokat szült, és a nők lassan megismerték egymást és a titkaikat. Mert a háborút túl kellett élni valahogy – volt, aki a béresével kezdett viszont, más a származását rejtegette, Rosa pedig a vonzalmát egy SS tiszt felé.
Középkorinak tűnik ez a szakma, ha lehet annak nevezni. Kóstoló, hogy ne az uralkodó haljon meg, ha esetleg egyesek mérgezni próbálnának. De hogy Hitler is kóstolókat tartott a XX. században, Nyugat-Európában. Van benne valami abszurd.
A regény egy pontján az asszonyok meg is jegyzik, hogy felesleges biztonsági óvintézkedésnek tűnik a kóstolás, hiszen olyan komoly biztonsági előírások voltak, hogy lehetetlennek tűnt bármit is belecsempészni az ételekbe. Egy ponton túl már nem is jelentett stresszt a kóstolás, annyira veszélytelen volt igazából ez a része a dolognak.
(Egy olyan incidens volt, amikor felmerült a mérgezés gyanúja, de arról is kiderült, hogy nem emberi szándék, hanem a természet tette nehezebbé az egyik összetevő emésztését.)
Mégis, a regénynek az első fele, amikor erről van szó, és a környékbéliek életéről, az tudott jobban lekötni. Milyen volt a hátországban élők mindennapi világa, milyen volt Hitler közelében élni, mégis fényévekre tőle, még ha neki is dolgoztak az emberek. Az olasz írónő érzésekkel közelít, és nem is igazán abba megy mélyen bele, hogy konkrétan miket csináltak – a kóstolásról nagyon nem is lehetne olyan sokat írni -, hanem az érzelmi hátteret építi.
A nők közül 4-5 van kiemelve, és az ő mindennapi harcaikat mutatja be, bár Rosa szemszögéből, akinek Berlinből érkezettként az sem megy egyszerűen, hogy beilleszkedjen a vidéki asszonyok közé. Sajnos, a nők kiemelése annyi, hogy mennyire rettegnek, mennyire magányosak, mennyire egyedül érzik magukat – és hogyan keresnek pótlékokat.
Rosa is házasságtörő lesz, és el lehet érte ítélni, de pontosan meg van ragadva, hogy ez a viszony nem érzelmi alapon működött nála. Albertnél nem szerelmet keresett, hanem azt akarta érezni, hogy él. A szex volt ennek az egyik módja, és mivel a férje a fronton volt…
A többi nő között akad rosszabb is. Az egyik asszony a férje távollétében a földeken besegítő alig 16 éves kamasszal kezd viszonyba – a fiú közelebb van korban a nő gyerekeihez, mint az asszonyhoz. A Lolita-vonal mindig kiakaszt, itt is. Egyszerűen rühellek ilyenről olvasni, itt sem szerettem, hogy ez kapja a fókuszt, nem a többiek történetei.
Mert van itt egy fiatal lányt, akit megerőszakol egy katona, akit a barátjának hitt. Van itt egy zsidó nő, aki hónapokig sikeresen rejtőzködött. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb történetek vannak, mint Rosa és az SS tiszt, vagy a béressel történő románc, mégis azokat kell olvasni.
Regényszerűen van megírva, könnyen befogadható és érthető a szöveg. Tanulságot nem húznék le belőle, bár a vége alapján elmondható, hogy a bűn mindig utolér és fizetni kell.
A nézőpont érdekes, de a szerelmi szálak nekem elrontották az élvezhetőségét.
Postorino: A Farkas asztalánál - Mint történelmi: 65% háborús regény, de másként. Egy speciális munka, és akik végezték.
Szubjektíven: 55% az eleje lekötött, érdekes volt Rosa feladata, de a magánélet nem kötött le.
Mindannyian meg fognak halni: csak a kövek és a művészet az, ami halhatatlan. (George: Kis francia bisztró)
Amanda figyelmét egy nagybetűs felirat vonta magára: „KÖZELEG A VÉG!” És alatta, egy másik kézírással: „NEM. MÁR ITT VAN.” (DeCandido: Alien-Izoláció)
Sosem értette meg, hogy nemcsak kantár, hanem idő is szükségeltetik egy csikó megzabolázásához. (Springer: Az eltűnt márki esete)
Unom már, hogy mindig meg kell várni, amíg a körülmények tökéletesek lesznek. Soha nem lesznek azok. (Garcia Saenz de Urturi: A fehér város csöndje)
– Ez most övön aluli volt, Al! Szerinted a testem határozza meg, hogy minek érzem magam itt bent? – kocogtattam meg a mellkasom.
– Más esetében azt mondanám, hogy talán nem, de nálad pontosan ez a helyzet. Mikor a tested meggyógyítja magát, és a széttrancsírozott agyad ismét összeáll, valami mindig átrendeződik benne, amit akár személyiségnek is nevezhetünk… szóval igen, a te esetedben épp a tested határozza meg, hogy ki is vagy!
– Éééértem… de azért ugye segítesz majd sminkelni?
– Vak vezet bipoláris tudathasadásost? Persze. (Petrucha: Deadpool - Praclik)
Sokkal könnyebb lenne az életem, ha nincs vesztenivalóm. (Moseley: Nincs vesztenivalóm)
– Be kéne lépned a Tengerészgyalogsághoz. Szerintem mesterlövészt csinálnának belőled.
– Nem, kösz, én inkább a tönkrement dolgokat javítgatom, és nem azon dolgozom, hogy tönkretegyek jól működő dolgokat. (DeCandido: Alien-Izoláció)
– Ó, szóval a só Laurine miatt van… – Egy szerelmes szakács egy szempillantás alatt képes térdre kényszeríteni az étterem összes vendégét. (George: Kis francia bisztró)
Sorozatgyilkosos, viszonyos, múltért megfizető.
Egy történelmi spanyol városkában a felszín alatt komoly indulatok forrnak. 20 évvel ezelőtt egy sorozatgyilkos szedte az áldozatokat, és a rendőrnyomozónak a saját ikertestvérét, egy sikeres régészt kellett lecsuknia a bűnökért. A szabadlábra helyezés küszöbön áll, és a gyilkosságok folytatódnak, mintha nem telt volna el 20 év. Unai nyomozó kapja az esetet, és szinte azonnal megkeresi a börtönből az egykori régész, hogy segítsen neki. Ez lehet az esélye, hogy tisztázza a nevét. Unai nem tudja, mennyire hihet a férfinak, miközben az áldozatok száma 
nő. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy mióta megözvegyült, Unai most először kezd szerelmes lenni. Az új főnöke, Alba tetszik meg neki, és bonyolódnak viszonyba – bár az asszony férjnél van, és mindketten szenvednek a helyzettől.
A baszk krimiknek úgy tűnik van egy egyedi hangulata – de az is lehet, hogy nem kellene általánosítanom két szerző és 5 olvasott regény után, de ezekben határozottan megfigyeltem egy közös vonást.
A fehér város csöndjében is megjelent egy szinte misztikus hangulat. Ez a vidék tele van történelemmel és mítoszokkal. Az emberek ugyan katolikusok, de ezek elemei keverednek a történelmi mítoszokkal, korábbi vallásokkal és így egy különleges atmoszféra jön létre. Azon sem lepődtem volna meg, ha boszorkányok tűnnének fel, mert a regény hangulata elbírná. Talán egy urban fantasyhoz tudnám hasonlítani: mai, hihető, csak mágia is van benne. Ez a regény annyiban más, hogy nincs mágia, csak lehetségesnek tűnik.
Vitória a helyszínünk, ami önmagában elvarázsolt helynek hat. Sok történelmi emlék, nem egy többszáz éves. Ugyanakkor egy modern városka, a hegyvidéken. Az, hogy ilyen, nagyban hozzájárul a fentebb említett atmoszférához.
Amit azért igyekszem ennyire magyarázni, mert nekem ez volt a regény legerősebb élménye. Ez a magával sodró, tragikus és misztikus hangulat, ami beleette magát a történetbe. Fontosabbnak éreztem, mint magát a krimit és a cselekményt.
A hangulathoz hozzájönnek a szomorú sorsú szereplők és a rengeteg tragédia. Szinte skandináv krimiben éreztem magam, olyan nyomorultak a nyomozók és a családjaik. Alba gyászolja a megszakadt terhességét, és az új beosztottjával vigasztalódik, miközben bűntudata van a férje miatt. Unai 20 éve gyászolja a tragikus körülmények között elhunyt feleségét és a meg nem született ikreiket – valósággal egy mauzóleumban él, és a munkája a mindene.
De tragikus történet az is, hogy született meg a gyilkos, és miért gyilkol. Nem mintha magát a gyilkos személyét sajnálni kellene – kőkeményen szociopata, aki jól megjátszotta magát, de hidegvérrel állt bosszút egy 40 éves sérelemért, és gond nélkül tette volna fel az áldozati oltárra a feleségét és a testvéreit is.
Ahogy a skandináv krimikben, itt is van egy társadalmi jelenség. A családon belüli erőszakba megyünk bele részletesebben, és adja az alapot ahhoz, hogy mi lesz egy szociopata ravasza, ami után már csak a bosszú számít, és rákap a vér ízére.
Az idősíkok keverése feldobja a történetet, de nem mondanám se pörgőnek, se izgalmasnak. Inkább elringat abba a hangulatba, amit fentebb már próbáltam magyarázni. Sajátos ezzel, lekötött, de azért én még mindig többre értékeltem volna egy gyilkosabb, pörgő nyomozást.
Készült belőle film is, már meg is kerestem a Netflixen, kicsit még emésztem a regényt, és meg is nézem. Aztán lehet olvasni a folytatást – fogom is.
Garcia Saenz de Urturi: A fehér város csöndje – Mint krimi: 80% nagyon erős atmoszférájú, sodró regény mély karakterekkel, tragédiákkal.
Szubjektíven: 65% a főszereplő túl tragikus figura, és több cselekményt szerettem volna.
5: Carrigan: Az oroszlán árnyékában – Negin éppen csak megtudta, hogy egy elátkozott isten lánya, a szerelme meg többszáz éves harcos, amikor máris alkut kényszerül kötni a mezopotámiai főistenekkel. Mi az ára a szerelme életének és a saját szabadságának? Nem csak egy kis flört az istennel…
4: Johnston: Az áruló isten – Edrin Walker olyan mágus, akitől rettegnek. Az elme befolyásolója, akiből könnyen lehetne világok zsarnoka. Mégis, ő volt az, akinek le kellett számolnia egy istennel. Majd alkut kötnie: minden emlékét és az otthonát is fel kellett adnia a barátja biztonságáért. De az alkut megszegik, az emlékek 
jönnek vissza és Edrin is.
3: Lim: Fénytörések – az alternatív valóságban Shang halálos sebet kapott a hunok elleni harcban. Mulan azonban nem hagyhatja meghalni, még az alvilág császárjával is képes alkut kötni az életéért: meg kell találnia a férfi lelkét, kivinnie magával még az éjjel folyamán, vagy Mulan lelke is itt ragad a császár szolgájaként.
2: Gárdonyi: Ida regénye – Ó Ida nem nagy álmokat dédelgetett, csak hazatért az apjához és rendes életre vágyott. Az apja viszont a lányával egykorú, ledér asszonyra vágyott, így a lányát gyorsan 
férjhez adta. Csabának az örökség kellett, hogy megmentse a birtokot. Iával alkut kötnek: a világnak eljátsszák a férjet és feleséget, különben idegenek egymásnak, akik 1 év múlva elválnak. De mi történik, ha már nem idegenek lesznek egymásnak?
1: Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban – Ophélie a Sarkon kell, hogy boldoguljon, és ehhez kénytelen pár alkut megkötni. Az egyiket a vőlegényével: a kapcsolatuk csakis papíron létezik, a szertartáson képességeket adnak egymásnak, és nem lesznek igazi házasok. Az őssel pedig még nagyobb alkut kénytelen kötni: a könyvéből kell olvasnia, hogy megmentse a szerettei életét, mert bizony az alku ellenére a leendő férje mégsem csak egy idegen a számára, akitől szabadulni akar…
Szerelmi háromszöges, kémkedő, oldalt választó.
Borisz hiába Németországban nőtt fel, elég bemutatkoznia, hogy máris sértések és poénok tárgya legyen, mivel orosz származású fiatalember. Az egyetemen is magányos, csendes fiú, aki írói karrierről álmodik. Ám egy alkalommal, amikor belekötnek, egy magas, szőke fiú megmenti. Így ismerkedik meg Franz-cal, aki az apja 
elvárásai elől menekült a jogi karra. Nem akar náci megszállott lenni, nem akar katonának lenni. Nőcsábász, megnyerő fiú, aki jól rejti, hogy a szívét összetörte Greta. A két fiatalember testvéri jó barátságot köt, és Franz még azt is lenyeli, amikor Greta és Borisz egymásra találnak. Pár évvel később Franz náci katonatiszt, aki ellenállókra vadászik. Greta kettős ügynök. Borisz ellenálló. Az útjaik keresztezik egymást, az érzelmek felizzanak, és mindenkinek el kell döntenie, kihez lesz hű a továbbiakban.
Tudom, nem vezet sehova, ha elkezdem összevetni a történetet egy másikkal. Néha azonban nem bírom megállni, olyan szinten emlékeztet az egyik a másikra. Ennek a regénynek a kapcsán egy film jutott eszembe, és nem is bírok szabadulni az analógiától.
Van egy szerelmi háromszögünk, amiben két testi-lelki jó barát ugyanazt a nőt szereti. Megvan, a nő melyiküket szereti igazán szívvel, a speciális helyzete miatt mégis ingadozik a két férfi között. Közben dúl a háború. Hogy lehet ennek happy end a vége? Tisztán sehogy, de van a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad módszer. Itt is ezt alkalmazták. Amiben ezt láttam, ugyanígy megoldva: a Pearl Harbor. De akkor spoiler jön, vagyis a kecske-káposzta módszer röviden: az egyik férfi hősi halált hal, feláldozza magát, hogy a szeretett nő és a jó barát túléljen és együtt tudjon lenni. (A nő azt a férfit szereti igazán, akivel elszökhet.) Ám a nő a meghaló férfi gyermekét várja, akit majd a másik férfi a sajátjaként nevel fel. Így a szerelmesek együtt lesznek, de a másik is kap valamit – ha meg is kell halnia, hogy ne legyen dráma azon, hogy éljenek hárman egymás mellett.
Talán ebből is látszik, hogy bár a világháború alatt játszódik a regény, nem történelmi regénynek olvastam. Számomra ez a Borisz – Greta – Franz háromszög regénye volt. Ugyan mindenkinek volt történelmi szerepe és háttere, de mégiscsak az volt a fő szál, melyik férfival van éppen a nő, ki kit szeret és mi történik érzelmi szinten.
Nagyon nyitva van a két főszereplő, vagyis Borisz és Franz lelki világa. Borisz a tipikus hős, aki kiáll az elveiért, jó ember és egyensúlyban van magával, maximum Greta miatt gyötrődik. Franz azért is izgalmasabb, mert ő meghasonlik. Azért áll katonának és lesz SS, hogy az apja békén hagyja Boriszt. Viszont, a feladatait ellátja. Megveti magát, de jó katona, és öl is az SS parancsainak megfelelően. (Már csak ezért is neki kell halnia: vezekel.) Sokkal érdekesebb az ő traumája, a nehéz családi háttere, mint Boriszé. Azt is hitelesebbnek érzem, hogy miután összetört a szíve, nőcsábász lett, de mindig is Greta után vágyott, akit nem tud elfelejteni.
A háborúból is vannak érdekes elemek, de ezek inkább a háttérországból. Ahogy a mindennapi embereket fanatizálták, ahogy az ellenállás próbálkozik, de kevés sikerrel. A hangulat, a kis részletek – az történelmi. Itt nem csak alibi, hogy a II. VH idején játszódik a történet, valóban van történelmi színezet, ha a hőseink kitaláltak és nincsenek is jelen történelmileg jelentős eseményeknél.
Megírva női regényként van, szenvedélyekkel és nagyon sok érzelemmel.
Mivel nekem Franz volt a szimpatikusabb, kicsit búsulok, de nem tudok jobb véget kitalálni.
Tomcsik: Tél Berlinben - Mint történelmi romantikus: 65% érzelmes, más szemszögből közelít a témához, személyes.
Szubjektíven: 60% voltak érdekes részei, a történet olvastatta magát, de a vége… keserédes.
Ráfordulunk a karácsony előtti finisre, vagyis már csak az utolsó idei megjelenések vannak vissza.
(A kiadó az előrendelőknek már hétfőre feladta, de a boltokba a héten kerül.)
December
7. Sienkiewicz: Quo vadis - történelmi 5
8. Benyák: Képtelen történet - gyerekkönyv 4,5
9. Moseley: Nincs vesztenivalóm - romantikus 4
10. Springer: Az eltűnt márki esete - ifjúsági 4
11. George: Kis francia bisztró - női 5
12. Petrucha: Deadpool - Praclik - akció 5
13. Lockhart: A hazudósok - ifjúsági 3,5
DeCandido: Alien - Izoláció - sci-fi 3
Lassan év vége, de még azért év végi leltárt nem írok, csak hetit.
Családi rejtély nyomába eredő, szerelős, űrlények elől menekülő.
Ellen Ripley megígérte a kislányának, hogy a 11. születésnapjára hazatér a küldetésből, és ezzel a munkával annyi pénzt keres, hogy nem kell többet elmennie, és részeges volt férjétől is végleg megszabadulnak. Az űrhajója azonban eltűnt, és Amanda 11. születésnapjára nem érkezett vissza az anyja. A kislány úgy nőtt fel, hogy tudni 
akarta, mi történt az anyjával. Úgy nőtt fel, hogy neki kellett a felnőttnek lennie, mert a nevelőapja egy állást sem tudott megtartani, mindent elivott. A tehetséges lányt 16 évesen az iskolából is kivette, így papírok nélkül a technikai zseni lány még egy rendes szerelői állást sem kaphatott meg. A Weyland-Yutani segített volna, de belőlük meg a lány nem kért. Már felnőtt nő, amikor előkerül az anyja hajójának fekete doboza. Amanda pedig elindul érte, a cég megbízásából. Az űrállomáson azonban káosz fogadja: egy rejtélyes űrlény elkezdte levadászni az embereket, és Amandában felmerül, egy ilyen lény lehetett az anyja hajójának is a végzete.
Lehet játékból is jó regényt írni. Meg lehet nézni, hogy a Witcher mivé nőtte ki magát. Az már nem is csak egy regény- és játéksorozat, hanem egy egész franchise épült köré. A regényeknek pedig semmi játék íze nem lett.
Az Alien – Izoláció is játék alapú, de sajnos nem tud olyan eredményeket felmutatni, mint a fentebb emlegetett sorozat. Ugyan ígéretes új kezdetet ad az univerzumnak, de mint regény, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ha az alapozást nézem, azzal még elégedett voltam. Érdeklődve Amanda élettörténetét, ahogy a sok nehezíti tényező hatására milyen helyzetben él most, és hogyan keresi még mindig az igazságot. Ahogy a nevelőapja folyamatosan tönkretette az esélyeit – az nagyon durva, ahogy az iskolából kivette és a lánynak kellett eltartania a részeges, sérült férfit.
Szimpatikus hősnőt kaptunk, akinek megvan a maga képessége: Amanda technikai zseni. Ösztönösen ért a gépekhez és bármit megszerel. Lélekben erős, bátor fiatal nő, aki nem ijed meg az árnyékától. Önállósodott, amint erre lehetősége lett.
Ám sajnos ő az egyetlen karakter, akit jobban megismerünk és meg lehetett kedvelni. A mellette levő többi szereplő annyira árnyékalak, hogy még az emlékeiből megjelenő anyja is élénkebb szereplő, mint bárki más a bázison. Úgy meg elég nehéz azért drukkolni, hogy ne egye meg őket az alien, hogy a nevük mellé nem társul arc vagy egy történet. Úgy is éreztem, hogy Amandát leszámítva mindenki alien csemege.
Ha már az alien. Az ugyan benne van, hogy mennyire félelmetes vadászok és szörnyetegek, de mégsem lettek ijesztőek. Talán, mert Amanda sem ijed meg, kezdettől felveszi a harcot, és nagyon hamar küldetéstudata alakul ki: küzd, hogy ezek a lények elpusztuljanak és mellette meg akarja találni az anyját. A kevés jelenetük is steril, nem volt horror érzet – noha van egy pár ember, akiknek a kivégzése helyet kapott a kötetben.
Ami viszont megvolt, és már szinte elvárás az Alien regényekbe: a Weyland-Yutani sok tekintetben nagyobb szörnyeteg, mint a xenomorf lények. Itt is az emberi életek érnek nekik a legkevesebbet, a lényeket akarják és a bevételt, amit a hadi iparban jelentene, ha ilyen lényekből lenne seregük. Korrupt, hatalmas és legyőzhetetlen – simán el tudom képzelni a folytatást, ahol Amanda és a cég egymásnak feszülnek.
Majd kiderül, folytatás lesz-e, elvileg a történetbe simán belefér. Azért remélem, ha valóban kap folytatást, nem lesz a nagy része olyan ízű, mintha x-boksz játék előtt ülnék.
DeCandido: Alien – Izoláció - Mint sci-fi: 55% egyes részei nagyon játékízűek, az alapozás (Amanda) jobban sikerült.
Szubjektíven: 50% a hősnőt és a Weyland-Yutani szemétségeit bírtam, az akciót nem.
Nyaralós, kamaszos, vagyonért küzdő.
Cady mindig is egy mesének képzelte el a családja történetét. Volt egyszer egy király, akinek három gyönyörű lánya született, akik férjhez mentek és nekik is gyermekeik születtek. Boldogok lehettek volna, de a király folytonos függésben tartotta leányait: ki szeret engem legjobban, kire hagyjam majd a királyságot? Amikor Cady 16 lesz, és beleszeret az egyik nénje párjának unokaöccsébe, aki rendszeresen velük nyaralt, a saját bőrén is tapasztalja, mit jelentenek a családi elvárások. Gat indiai származású, a nagyapjának nem elég jó, így a lányra az anyja nyomást 
helyez. Cady azonban már megelégelte, hogy mennek itt a dolgok. Az unokatestvéreivel és Gattel, vagyis a hazudósokkal véget akarnak vetni a családi viszálynak. 2 évvel később tér vissza az amnéziában szenvedő Cady a szigetre, hogy kiderítse, mi történt itt 2 éve nyáron és miért szakadt meg a kapcsolata Gattel, akit még mindig szeret.
Kicsit még gondolkozom azon, mennyire is tetszett nekem ez a történet. Sok minden akad benne, amiért érdemes elolvasni és van üzenete, de valahogy mégsem tudott magának igazán megnyerni. Még keresem az okokat, az egyik biztosan Cady.
De haladjunk sorban. Miért pont hazudósok? A cím szempontjából érthető, Cady, a két unokatestvére és Gat kis baráti körének volt ez a neve, de ki nem érdemelték. Rendes gyerekek voltak, messze nem egy hazudós banda. Ők nem a Pretty Little Liars. Így már itt maradt számomra egy kérdőjel: miért pont Hazudósok? Nem voltak azok.
A cselekmény igazság szerint egy nagy átverés. Úgy van megírva, mintha ez az egész egy nagy szerelem története lenne, Cady első szerelméé. Gat már korábban is megtetszett neki, és a 16. évében a fiú is felfigyel rá, és pár lesznek. A visszaemlékezésekből ki van emelve, Cady hogyan lesz egyre szerelmesebb, a kérdéses nyár is kettejükről szól. Amikor a balesete után végre visszaengedik, akkor is az a nagy kérdés a számára, a fiúval mi történt, miért nem ír neki és miért nem szereti már.
Valójában ez nem szerelmi történet. Cady és Gat tiltott szerelme adta a lánynak a lökést, de igazából arról szól, hogy a gyerekeknek elege lesz abból, hogy az örökségért küzdő anyáik miatt nekik min kell átmenniük. Minden arról szól, hogy a nagyapjuknak megfeleljenek. Legyenek jó tanulók, a megfelelő emberekkel barátkozzanak, nézzenek ki csodásan. De soha nem lehetnek elég jók, ahogy az anyáik sem, akik már ott tartanak, hogy egymásnak esnek a különféle vagyontárgyakért.
A sorok között rengeteg szó esik arról, hogy mit tesz a vagyon még a szerető testvérekkel is. Hogy válik a szeretet mérgezetté. Szó van benne a liberális rasszizmusról: a nagyapa megtűri Gatet, nyaralhat az unokáival, de ott meghúzza a határt, hogy nehogy szemet vessen az unokájára! A lánya is – együtt élhet egy indiai férfival, de hozzá már nem mehet, mert tudja, hogy az apja már azt nem viselné el. Nem tartja magát rasszistának, de ott akkor is megvan az a vonal és erre Cady most döbben rá.
Sokkal jobban tetszett volna, ha nem annyira Cady és az ő érzései, sérelmei a központ, bár egy ifjúságiban kell egy ennyire felénk megnyitott karakter, akinek minden kis lelki rezdülését megkapjuk és átélhetjük. Csak éppen túl egoista, kamaszos nekem Cady. Ez a legnagyobb bajom. Minden azért történik, mert Cady sértett, duzzog, neki hogy legyen jó.
A végén a csavarról meg annyit, hogy a Hatodik érzék megtanított a jelekre. Pipa itt is.
Nekem elrontotta, hogy érzelmesebb a kelleténél, és nagyon nem szerettem a hősnőt.
Lockhart: A hazudósok - Mint ifjúsági: 75% érzelmes, tartalmas, kellően rejtélyes is – romantikába csomagolt üzenet.
Szubjektíven: 50% bár a mondanivalója átjött, és hatott is, pont a hősnőt nem szerettem meg.