December
Backman: Hétköznapi szorongások – kortárs 5
Moyes: Álmok nyomában – női 4
Ezzel pedig ráfordulunk a karácsonyi hajrára.
Lovas, családi tragédiás, szétesett kapcsolatot összeszedő.
Henri parasztfiú volt, akinek a sereg jelenthetett kiugrást Franciaországban. Istenadta tehetsége volt a lovakhoz, és sok áldozattal eljutott az elit csapatig, a legjobb lovasok közé. Ám a szerelem más életútra terelte. Hosszú évekkel később már csak ketten vannak az unokájával, és együtt készítenek fel egy kiemelkedő lovat és Sarah-t a 
lovasiskolába bejutásra. Henri teste adja fel: egy agyvérzés kórházba juttatja, és a 14 éves Sarah maga igyekszik ellátni a lovat és fenntartani magát. A véletlen hozza össze a szociális munkás Natashával, aki küszködik a saját életével is, de segíteni akar. Éppen válófélben van, a fotós Mac helyett egy kollégájával jár, de most Mac-kel vág bele Sarah megmentésébe. Miközben a lány egyre messzebb megy az álma után, a két felnőtt felmérheti, menthető-e mindaz, ami egyszer közöttük volt.
Nem tudom könnyeden besorolni, milyen regény is az Álmok nyomában. Akad pár versenyző: ifjúsági, állatos, sport, romantikus, dráma. Kicsit mind, és igazán egyik sem.
A romantikát a legkönnyebb kivesézni benne. Natasha két férfi között áll: Mac volt a férje, akivel az életét képzelte. Csak éppen a sorozatos vetélések elvették az önbizalmát, bezárkózott, és egy kollégája karjaiba menekült a kételyei elől. Mac azonban visszatér az életébe, és rá kell jönnie, hogy mi az, ami még köztük van, vagy mi az, amit máshol keresett. Nem hagyományosan romantikus, lehet, hogy inkább a chick lit felé hajlik inkább. Mert belülről mutatja meg, hogy mitől ingott meg Natasha hite magában és a kapcsolatában, hogyan keresett kiutat. Nem simán arról volt szó, hogy melyik férfit szereti, ki milyen vágyat kelt benne. Összetettebb a történet.
Állatos, mivel az egyik fontos szereplő és az események mozgatója egy ló, Boo. Sarah lova, akit a nagyapjával tanítottak be. Bár a kutyákra szokás azt mondani, hogy az ember legjobb barátai, hűségesek és okosak, Boo ugyanilyen. Több lovas részt is szívesen olvastam volna a könyve, be így is érződik, mit jelent Sarah és Boo egymásnak.
Sport, mivel Sarah célja a lovaglás és az elit francia lovasok, melyek közé egykor a nagyapja is tartozott. Talán ez van benne a legkevesebb, a lány néha magyaráz a lovászatról az őt befogadó párnak, de különben nem ez kapja a hangsúlyt. Attól nekem még érdekes volt, hogyan kell egy lovat betanítani, és mi miért fontos a gyakorlásban.
Ifjúsági leginkább Sarah kora miatt, mert neki azért komolyabb problémákkal kell megküzdenie, mint a többi 14 évesnek.
Dráma, mert elég komoly traumákkal és veszteségekkel küzd minden szereplő. Sokakat nagyon tudtam sajnálni benne – Henri, aki feladta az álmát az első szerelméért, és az élet mindig belerúgott még egyet, amikor megpróbált visszatérni. Sarah, aki egyedül marad, és nem is kevesen vannak, akik ezt nagyon csúnyán kihasználnák. Mac, aki elvesztette a szeretett nőt, és nem is értette igazán, miért. Sok jó ember, akiknek az élet sorra húzza a rossz lapokat, és szenvednek.
Viszont, Moyes a boldog befejezések felé terel minket. Van remény, és az emberi tragédiák mellett ott vannak a diadalok is, ha hajlandóak megdolgozni érte.
Korrekten, érzelmesen megírt regény, váltott nézőpontokkal, így a kevesebb cselekmény ellenére is mozgalmas. Nem pont az a stílus, amit kedvelni szoktam, de ezt a regényt szerettem a sok-sok tragédia ellenére is.
Moyes: Álmok nyomában - Mint női/dráma: 75% sok érzelemmel elmesélt történet, pozitív üzenettel, tragédiákkal vegyítve.
Szubjektíven: 70% több korosztálynak van benne történet, és a lovakat kedvencelem is.
Tűzoltós, egymással összebékülő, gyógyuló.
Anne mindig is tűzoltó akart lenni, a vérében van. Az apja legendás lánglovag volt, a bátyjából a környék legelismertebb tűzoltó parancsnoka lett. A lány is kiharcolta magának a helyét, és imádta a szakmáját. Az egyik társa, Danny azonban sok olyasmit felkavart benne, amivel nem akart foglalkozni. Egy éjszakát töltött a férfival, és megegyeztek, hogy barátok maradnak, noha mindketten többek a másiknak. Amikor egy raktártűzben Anne bent ragad, Danny a parancsot megszegve megy be érte. Kijuttatja, bár ehhez le kellett vágnia a lány kezét. Ő maga viszont beszorul, és szörnyű sérüléseket szerez. Mindkettejüknek bűntudata van, és nem mennek a másik 
közelébe. Anne átmegy a tűzvizsgálókhoz, Danny visszaküzdi magát az osztagba és pusztítja magát. A társai kérik meg a nőt, hogy beszéljen a lelkére. Mire feleszmélnek, már egymás karjaiba találják magukat, de hogy működjenek is együtt, meg kell bocsátani, és elfogadni a történteket. Közben Anne egy csalás nyomában jár, aminek köze van a tűzhöz is, ami megváltoztatta az életét.
A legtöbb romantikus regényben ott van az a séma, amit már unalomig ismételgetek, annyira sűrűn ezt használják a szerzők: megismerkedés, a kezdeti vágyat elfogadják és megélik, rájönnek mennyire jók együtt. Csak éppen egy félreértés miatt szétmennek, szenvednek, hogy egy nagy gesztus majd elvezesse a szép párost a nagy-nagy happy end felé.
Ha egy romantikus regény ettől valamiben el mer térni, akkor már fel lehet figyelni rá. Ward eme kötete egy kis változással lepett meg: nem onnan indulunk, hogy a főnök húga belefeledkezik a legjobb tűzoltóba a csapatában, és küzdenek az érzéseik ellen. In medias res már ott tartunk, hogy megvolt az egymásra találás, de mindketten túl makacsok ahhoz, hogy küzdjenek a másikért. A nyitó tűz, ahogy Danny megmenti a lányt, lehetne a nagy gesztus a béküléshez, csak ahhoz pár sebbel meg kell tanulni együtt élni és megbocsátani maguknak.
Így, sajnos, a kezdést leszámítva a tipikus képletet hozza a szerző. Igazán még konfliktus sincs Anne és Danny között, egymást akarják és simán csak működnek köztük a dolgok, ahogy ezt ki is merik mondani. Elég hamar el is lehetett felejteni, hogy úgy indultunk neki, mintha már valaminek a folytatása lenne a sztori, annyira ismerősek az elemek és a szerelmi szál maga is.
Nagyon két főszereplős a történet, a cselekmény bő 90%-ában Danny és Anne vannak a középpontban. Egyik sem egy bonyolult jellem, és minimális építkezést kapnak. Mindketten öntörvényűek, imádják a munkájukat és szabadok. Azt még valamennyire tudnám értékelni, hogy a traumákkal hogyan néznek szembe – emberien másképp – csak éppen annyira a romantika uralkodik, hogy ez nem válik fontossá.
Egy mellékszereplő volt, aki jobban megfogott, és akinek érdekelne a saját története is. Tom, Anne bátyja. A dühkitörései nagyon fel tudták dobni a jeleneteit, miközben nem rossz ember, még csak rosszat se akar senkinek, csak indulatkezelési gondokkal küzd.
A krimi elhanyagolhatóan kevés, pedig tűzvizsgálatról szívesebben olvastam volna többet. Anne szinte csak ráérez a megoldásra, és a kötet pár oldalán mindent megold. A szabotőr személye ugyan meglepő, de még abba a szálba is a magánéleti szappant keverték vele.
Azt sem díjaztam, hogy a regény nyelvezete sokszor mocskos. Azt nem bírom. Feszült helyzetben, a tűzben életveszélyben ok, de máskor is lejjebb esik a színvonal.
Sokkal rosszabbakhoz volt már szerencsém, de ez sem tett rám mély és pozitív benyomást.
Ward: Perzselő vágy - Mint romantikus: 55% in medias res vág bele a szerelmi szálba, de aztán ezen a fókusz végig.
Szubjektíven: 45% nem szerettem a durva beszédet, nem szerettem, hogy kevés a nyomozás.
Patty 5 év után szabadul, és komolyan hisz benne, hogy vissza fogják fogadni a kisvárosba. Hiszen a lánya befogadja, ami azt jelenti, hogy megbocsátott, és már nem hiszi, hogy az anyja mérgezte egész gyerekkorába.
Azon mégis sokkot kap, amikor Rose Gold leparkol a házuk előtt. Megvette Patty szüleinek a házát, ami tele van rossz emlékekkel. Az apja verte, a testvére itt lett öngyilkos. Rose Gold mégis ide költözteti. Patty próbál kedveskedni neki, de a lányról minden lepattan. Amikor a szerelméről kérdezi, akitől fia született, rövid választ kap. Főz, de a lánya semmit nem eszik. A kukában később megtalálja, amit főzött és amit a lány látszólag megevett. Magában már kombinál, hogy biztos étkezési zavarai vannak. Ha Rose Gold valami sértőt mond, vagy megbántja, visszavág. Nem engedi el az uralmát.
Ám azzal szembesül, hogy senki nem fogadja vissza igazán. Az egykori legjobb barátnője közli, hogy elképzelni nem tudja, hogy lehetett képes egész életében mérgezni a gyerekét. Majd azt is megtudja, hogy látják reggelente futni a lányát, látják, mennyire sovány. Megint bántja? Adamet, az unokáját is féltik tőle.
Patty lassan ráébred, hogy Rose Gold sem bocsátott neki. De mit tervez? Mire megtudhatná, a lánya eltűnik, ő meg egyedül marad a kisbabával. Hiába próbálja etetni, rosszul lesz. Beviszi a kórházba – a tejbe hánytatót találnak. Rose Gold eltűnt. Mindenki azt hiszi, ő bántotta a lányát és az unokáját is. Későn jön rá, Rose Gold mit csinált: bemártotta. A lányát halottnak hiszik, és kiderül, Adam nem is az ő fia. Az asszony volt párjáé, Rose Gold apjának 
kisfia a második házasságából, akit Rose Gold elrabolt, de úgy van beállítva, mintha Patty parancsára tette volna.
Patty annyit már bevall, hogy tényleg évekig mérgezte a lányát, és oka lehet bosszút állni, de ezt nem ő tette. Senki nem hisz neki.
Közben Rose Gold új életet kezd, messze innen. Mindent megrendezett. Miután az anyját lecsukták, előkerült az apja, aki lemondott ugyan róla, de gyerektartást fizetett és nem gondolta volna, hogy Patty mit művel. Próbálja a családjának is bemutatni: megnősült, két lánya és egy fia van. Rose Gold nagyon ide akar tartozni, de az apja feleségét nagyon megijeszti a beteges rajongásával, és megkérik, ne keresse őket.
Rose Gold bosszút fogad. Pont akkor derül ki, hogy az asszony a negyedik gyereket várja, amikor közeledik Patty szabadulása. Rose Gold elrabolja a kicsit, előtte a környéken megjátszotta, mintha terhes lett volna. Senki nem sejti, hogy nem a sajátja a baba. Megveszi a nagyszülei házát, és kórosan lefogy, hogy mindenki azt higgye, az anyja éheztette. A tejbe is ő tette a hánytatót, hogy mindent az anyjára kenjen. Most már mindenkin bosszút állt, elmehet.
Bankrablós, túszejtős, emberi kapcsolatos, konfliktusokat megoldó.
Egy svéd kisváros, egy unalmas nap. Ám egy kétségbeesett szülő kétségbeesett lépésre szánja el magát: bankot akar rabolni. Ám balszerencséjére egy készpénz nélküli bankba sétál be, egy korona nélkül távozik és menekülnie 
kell. Egy lakásbemutatóra keveredik be, és túszul ejti a jelen levőket. A rendőrség kivonul, egy apa és fia páros igyekszik kezelni a helyzetet. A túszok kijönnek, a rendőrség bemegy, de csak egy nagy vértócsát találnak, az elkövető sehol. A fiatalabb, Jack, nagyon ki akarja deríteni, mi történt. Sorra hallgatják ki az egykori túszokat, miközben minden egyre zavarosabb. Közben bepillantást nyerünk sebzett családokba, a szétesés szélén járó házasságba, az anyaságtól félő nő lelki világába, és mindazokba a hétköznapi szorongásokba, amelyek fojtogatnak bankrablás nélkül is.
S skandinávok nem csak krimiben jók. Egyedi hangú komédiákat is szállítanak, és tőlük kapta a világ Fredrik Backman írót is. Nehéz megfogni, mi is az, amit ő csinál. Egyrészt, mai történeteket mesél el, gyakran rámutat civilizációnk és a mai emberek problémáira. Akad bűnügy, de nem krimi. Akad romantika, de nem szerelmes. Legszívesebben dramedynek, mondanám a könyveit, amelyek tele van bölcsességekkel és emberszeretettel.
A Hétköznapi szorongások sem kivétel ez alól. Az alap látszólag egy krimi: egy bankrablás elkövetője menekül, eltűnik és a rendőrség meg akarja találni. Ám, ahogy belecsöppenünk a történetben, nagyon hamar kiderül, hogy ez nem bűnügyi történet, valami egészen más.
Backman szabályosan játszik velünk, ahogy a függő végekkel mindig csavar egyet a történeten és a karaktereken. Mindig megvillant egy kis történetszálat, amire a fejezet végén ráhúz egy csavart. Egyet már ellőttem, hogy az ügyön dolgozó Jim és Jack apa és fia, de ennél sokkal ravaszabb húzások vannak ebben a történetben.
Nagyon húzott is magával, hogy mi lesz az, amire végül ki fogunk lyukadni. Mivel mindig jöttek az új részletek a szereplőkről, a történetről, mindig más a történet és mást mutat magából. Mint az a régi játék, ahol csavartam egyet a hengeren, és a csőben egy egészen más képet láttam.
Hamar kiderül, hogy cseppet sem a bűnügy, a félresikerült rablás lesz a lényeg, hanem az emberek, akik belekeveredtek az eseményekbe, és akik között olyan szálak feszülnek, amelyekről még sejtelmük sincsen. Hiszen egyesek életei már érintették egymást, és ahogy megyünk előre, erről is egyre többet megtudunk.
Hétköznapi, normális embereket mutat be Backman. Portrékat olyanokról, akik mi is lehetnénk. Mindenkinek megvan a maga érzelmi kínja, sokféle és mindennapi, így az olvasók nagy eséllyel találnak olyat, ami leköti őket, amivel tudnak azonosulni, vagy ami ismerős a saját kis hétköznapjainkból. Tele van a kötet fájdalmakkal, fájó dilemmákkal és veszteségekkel, de nem húz bele a tragédiák fájdalmába, mert mindig a megoldás felé haladunk.
Ezek a karakterek leckét kapnak abból, hogy tudni kell segítséget kérni, kommunikálni, figyelni egymásra és akkor megoldhatóak a gondok. Tele van emberszeretettel a könyv, és biztos kézzel vezeti a hősöket a nem mesés happy end, de a boldogabb és megvalósíthatóan jobb élet felé.
Közben bölcs ez a könyv, sok megfontolandó sorral és gondolattal.
Még szinte kommunikál is velünk Backman – lebontja a negyedik falat és behúzott.
Backman: Hétköznapi szorongások - Mint kortárs: 100% nincs mibe belekötni. Játékos, modern, csavaros és nagyon emberi.
Szubjektíven: 95% húzott a szerkezet, szerettem a csavarjait, és a bölcsességeit is.
Maffiás, szerelmes, emberrablós, ágyjelenetes.
Massimo beleszületett az erőszak és a vagyon világába. Az apja maffiafőnök volt, és törvényes fiakánt Massimo lett az örökösének nevelve. A nagyhatalmú, jóképű férfi megszokta, hogy mindent elvesz, amit megtetszik neki – legyen az nő, vagyon, üzlet. Évekkel korábban egyszer súlyosan megsérült, kómába esett – akkor egy női arcot vizionált, és azóta tudja, az a nő lesz a párja. Véletlenül pillantja meg a Szicíliában nyaraló lengyel Laurát, akiben álmai nőjére ismer. Elraboltatja, és ultimátumot intéz hozzá: együtt lesznek, de ő nem olyan férfi, aki erőszakhoz 
folyamodna. Ad egy évet a nőnek, hogy beleszeressen és önként legyen az övé. Laura nem szökhet, és egy luxus börtön fogja lesz, ahol egy domináns férfi másra sem vár, mint az igenére. Laurát egyre inkább csábítja a férfi, és szenvedélyes viszonyba bonyolódnak. Ám ebben a világban a szerelem sem veszélytelen.
Már magam sem értem, hogyan került ez a könyv a kezembe. Jó, ez így nem igaz. Tudom. Készült belőle egy botrányfilm, és a regény is botrány bestseller volt. Ezek meg mozgatják a piszkos fantáziám: mi van bennük, amivel kiérdemelték a botrányos jelzőt? Mivel pedig, előbb olvasok, mint filmet nézek, ha tehetem, előbb elolvastam Lipinska könyvét, mint kerestem meg Netflixen a filmet.
Eredmény: nagyon magam alatt kell lennem, ha a filmet is megnézem. Mert már látatlanban is meg tudom mondani, hogy utálni fogom. Nagyon nem is tudom elképzelni, hogy ebből normális filmet lehetett forgatni. Maximum pornót.
Mert ez a regény nem érdemli meg a romantikus jelzőt, és még az erotikus is túl kedves neki. Ez kőkemény és mocskos pornó. Nem vagyok egy piruló fajta, de ezen közben égett a bőr az arcomon. Az egy dolog, hogy mennyire realista leírások vannak, és szinte anatómiai pontossággal le van írva, ki mihez és hogyan ér hozzá, nyalja, dugja, stb. De ezen felül ez még mocskos is. Kinek hol van a tűréshatára – nekem már ott sok volt, hogy Massimo egy prostituálttal szopatja magát, miközben Laura ki van kötve az ágyra, és néznie kell – és ráizgul a látványra. Ez a kapcsolatuk egyik nyitánya, vagyis a könyv első fele. Már itt sok(k) volt nekem ez a sztori.
A szürke 50-et is sokat szidom, de ez annál is károsabb. Egyáltalán, milyen kapcsolat ez? Azon alapul, hogy Massimo erőszakosan kefél, Laura meg élvezi. Nem BDSM, de helyenként rosszabb. Itt mindkét fél kellően perverz, és nagyon nem szórakoztat, ahogy erőszakosan és nyersen végig hempergik a könyvet.
Cselekmény igazából nincs is – annyi az egész, hogy hol és hogyan esnek egymásnak, vagy hova mennek vásárolni és mit vesznek. Ennyiről szól az egész.
Egyik szereplő sem szimpatikus. Massimo tulajdonképpen egy hidegfejű gyilkos, aki az üzleti életben is sikeres. Erőszakos alfahím, nem egy szociopata tulajdonsággal. Laura meg olyan simán lesz a nője, hogy azzal lenullázza magát. Simán elfogadja az életet, amiben két dolga akad: vásárolgat és Massimóval hentereg. Se ambíció, se semmi. Attól nem lesz pozitív hősnő, hogy helyenként ő dominál a szexben.
Ehhez hozzájön, hogy nagyon mocskos a regény szövegezése is. Alapból nem bírom a káromkodás gyűjteményeket, de ez kifejezetten alsóbb régiókból dolgozik. Mondjuk, ezzel a cselekménnyel mit várok? De akkor ne akarják tanult embereknek eladni a főszereplőket!
Annyi pozitívumot találtam csak, hogy már értem, miért lett botránykönyv.
Lipinska: 365 nap - Mint erotikus: 25% szex és erotika van benne bőven, de cselekmény és tartam nélkül.
Szubjektíven: 5% a cselekmény nulla, a szereplők ellenszenvesek, a szex erőszakos.
Kitakarhatnám a szerzőt, a címet is, de nem fogom. Vagyis, itt egy eredeti borító. A magyart megváltoztatták, és el sem tudom dönteni, melyiket szerettem jobban.
Viszont a sorozat első része tetszett, így várom a folytatást is, ami már a polcomon vár.
Melyik sorozat ez, és mi a legutóbb megjelent rész címe?
Megoldás: Tovább!
Kényszerházasságos, természetfelettivel küzdő, összefogó.
Mirjem egy uzsorás lányaként nevelkedett, de azt kellett látnia, hogy a szülei jó emberek és kihasználják őket. Az apja bárkinek adott pénzt, visszakérni, ráadásul a kamatokkal képtelen volt. Amikor az anyja betegségben haldoklik, a lánynak elege lesz. Ő maga veszi kézbe a vállalkozást, és megmenti a családot, vagyonossá teszi magukat. A sztarikok erdejében szalad ki a száján, hogy az ezüstből képes aranyat csinálni. A sztarikok királya 
próbára teszi, és a jutalma egy házasság lenne, amit a lány nem akar. Élni viszont igen, így a sztarikok ezüstjéből ékszerek készülnek, mellyel egy helyi herceg akarja felékesíteni a lányát, hogy a cár szeme megakadjon rajta. Nem is sejti, hogy a sztarik ősökkel is rendelkező Irinában van valami más, amire az ifjú Mirnácjusz felfigyel és a cárnéjává teszi. Ám az ifjú jóképű vonásai mögött egy szörny lakik, és a lányra vár a feladat, hogy megmentse tőle a birodalmat, talán a férjét is.
Naomi Novik egy olyan sorozattal lett világhírű, melyben a napóleoni háborúkat mesélte újra, csak éppen az ő verziójában sárkányok is léteztek, és a csaták döntő része a sárkánylovasokon állt vagy bukott. Pár kötete magyarul is megjelent, de annyira nem volt kelendő, hogy végig megjelenjen a történet.
Van az írónőnek azonban egy másik arca is. Ebben régi népmeséket, tündérmeséket vesz elő, és ír belőlük fantasy-t. Ott van a mélyén a mese is, de ezek fantasy történetek. A Rengetegben megnéztük, miért ragad el a Sárkány lányokat. Az Ezüstfonásban pedig érkezik a lány, aki az ezüstöt – nem a szalmát – fonja arannyá, és a hercegnő, aki a király feleségeként megtöri a férjét és vele a birodalmat sújtó átkot.
Mindezt egy olyan környezetbe helyezi el, ami már szinte valós is lehetne. A középkort idézi, annak is a keleti, orosz részét. Olyan kis részletekkel együtt, mint a társadalmileg félig-meddig kirekesztett zsidók helyzete, akik kereskedéssel és kalmárkodással maradnak fent. (Azért ebben a történetben erősen túlzónak, röhejesnek éreztem, amikor a sztarik királyt is bevonják a zsidó hagyományokba.)
Így egy olyan világba merülhetünk bele, ami ismerős is, de mese is. Ezt szerettem a Rengetegben is, ebben a történetben is. Szinte középkori urban fantasy.
Ad neki, hogy nem romantikus történetről van szó. Igaz, ettől egyes döntések merevek és hiteltelenek is lesznek, de nem hiányzott belőle a romantika. A házasságok itt alkuk, és egyik házaspár között sem fedeztem fel kialakuló szeretetet. Inkább csak megtalálják a felek egymásban azt, amit tisztelni tudnak, amire felnéznek és szövetségek lesznek ez a frigyek.
Ad a történetnek, hogy annak ellenére, hogy a történet díszletei középkoriak, nagyon modern hősnőkkel dolgozik. Mirjem egy modern, dolgozó nő, aki szembe megy az elvárásokkal és saját erejéből lesz sikeres. Irina látszólag egy jelentéktelen, szürke kisegér, az ereje is tulajdonképpen abban rejlett, hogy el tud menekülni, de megtanulja felvenni a kesztyűt, és harcossá válik. A bátorsága, az önzetlensége lesz, amit egy démon sem tud elpusztítani. Végül, ott van Vanda, aki egy bántalmazó apa sokat szenvedett lánya, de ő is küzd, keresi a kiutat és vigyáz a testvéreire.
Mindegyik lányt lebecsülték, de mindegyik hőssé érik a maga történetében, és nem várják a szőke herceget, aki megmenti őket. Inkább ők válnak a hercegeik megmentőjévé.
Novik erős atmoszférával, mesés világot teremt és nagyon mesélős is a története.
Pár cselekményszál talán nem tetszett, de korrekt regénnyé fejlesztette egy korábbi novelláját.
Novik: Ezüstfonás - Mint fantasy: 85% a népmesevilágban gyökerező, mégis egyedi és modern mese izgalmasan.
Szubjektíven: 75% pár cselekményszál nem tetszett, a mese és a hősei igen. Magával sodró.
Cím: A füredi lány
Szerző: Karády Anna – jogász, ez lesz az első regénye.
Műfaj: történelmi romantikus
Cselekmény: Anna mai fiatal lány, jogászhallgató. Valami csoda folytán azonban a XVIII. században találja magát, ahol az életben maradás is nagy kihívás. A pestis, a földesurak megkérdőjelezhetetlen akarata, a nyomor. Azonban megismerkedik egy fiatal nemessel, és talál egy okot, amiért mégsem pokol az a kor.
Várható megjelenés: 2021 február, de lehet, hogy tavasz lesz belőle.
Miért várós?
Anya – lánya kapcsolatos, bosszút álló, beteg.
Patty szakápoló volt, aki egyedül nevelte beteges lányát. A kicsi koraszülött volt, a párja elhagyta őket, és Rose Gold egyik betegségből esett a másikba. Ám Rose Gold rádöbben, hogy igazából nem is beteg – az anyja mérgezi folyamatosan. Tanúskodik ellene, és Patty börtönbe kerül, hiába bizonygatja az ártatlanságát. A lány a saját lábára áll. 5 évvel később Patty szabadul, és a lánya lesz az, aki otthont ad neki. Most már ő is egyedülálló anya, a kis Adam a mindene. Patty igyekszik beilleszkedni, de a lánya furcsán viselkedik: nem eszik a főztjéből, nem bízza rá a kis fiát, és visszaköltözött abba a házba, amelytől Patty retteg – ahol részeges apja bántalmazta, és a testvérét öngyilkosságba hajszolta. Patty lassan sejteni kezdi, hogy Rose Gold nem bocsátott meg neki, és mindez egy terv része. Ám nem sejtheti, hogy a lánya mennyire messze képes elmenni.
Vannak olyan bűnök, amelyeket nem tudom, meg lehet-e egyáltalán érteni. Amikor egy szülő a saját gyerekét bántalmazza – van arra bármilyen mentség? Bár hajlamos vagyok azt mondani, hogy a körülményeket is ismerni kell, de van, amit nehéz megemészteni, elfogadni meg egyáltalán nem lehet.
A Bocsáss meg, Rose Gold! egy olyan történet, amiben öröklődik a családon belüli erőszak, és nagyon nem jó ezt olvasni. Nem is kicsit találom szomorúnak, amikor az egykori bántalmazottból lesz a következő szörnyeteg. Áldozat volt, akkor nem kellene tudnia, hogy most már ő szed áldozatot?
A történetben nyilvánvaló, hogy Patty évek óta hazudik, és valóban megbetegítette a lányát, hogy ápolhassa és mindenki önfeláldozó, remek anyának lássa. Azt pedig folyamatosan meséli el a történet, hogy Patty milyen családból származott. Ám bármennyire is próbálom, ez nekem nem áll össze. Az, hogy az apja verte, miért tette bántalmazó anyává?
Az ő története az egyik, de a jelennel és Patty visszailleszkedésével párhuzamosan megtudjuk azt is, hogyan telt Rose Gold utóbbi 5 éve. Egy egészen más történet az övé, amelyben az anyja hazugságait megfejti, és elindul a saját pusztító útján. Itt viszont át tudtam érezni, ha egyet nem is értek azzal, mi hogyan állt össze a fejében. Rose Gold egy túlélő és egyben bosszúálló. Nem bocsát meg, nem felejt, és ha valaki keresztbe tett neki, annak szenvednie kell. Rose Gold olyan nő lesz, akire azt lehet mondani, hogy közveszélyes. Igen, ilyenné nevelték, de ez nem szabadna, hogy mentség legyen.
Azért is nehéz olvasni ezt a könyvet, mert emberi szörnyetegekkel van tele. Egy apával, aki elhagyja az újszülöttjét, és később is cserben hagyja, mert neki úgy kényelmesebb. Gyermekét verő vagy mérgező szülő. Gyerekrabló. Nincs egyetlen szereplő sem, akivel tényleg együtt lehetne érezni és drukkolni neki. Romlott itt mindenki és sérült. Azt pedig nem tudom elfogadni, hogy a saját sérülései miatt tesznek másokat nyomorulttá. Tulajdonképpen egy ártatlan van a történetben: a kisbaba.
A feszült hangulatot a szerző végig fent tartja, de nagyon nem tud meglepni. Annyira érezteti, hogy Rose Gold milyen beteg fejben, hogy nem tud meglepni, mire nem képes. Valahol vártam is, hogy ilyesmi fog kiderülni a végére. Szóval, a csavart nem éreztem erősnek.
Házi horrornak azonban el tudom fogadni. Beteg emberek és az ő beteg tetteik zárt ajtók mögött – az erőszak körforgása az, ami ijesztő ebben a történetben.
Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold! - Mint thriller: 70% végig megvan a feszültség, mindkét nézőpont érdekesre sikerült.
Szubjektíven: 65% valahogy végig éreztem, hogy ilyesmi lesz. Plusz, mindenki ellenszenves.