Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Kolev: A potyautas

2021. január 16. - BBerni86

Túszul eső, életet átbeszélő, kiutat kereső.

Christophernek nagy tervei vannak estére. A menő biztosítási ügynök végre randira mehet a lánnyal, akit hosszú ideje igyekezett felszedni. Még beugrott egy áruházba – jellemző módon, a pénteki napon sokan voltak, és ki is akadt azon, hogy lassan megy a sor. Christopher ki is mondja, ha valaki akadályozza, és nem érdekli, kit bánt meg és mennyire. A menő Mercedesében azonban kellemetlen élmény éri – egy csöves ül be mögé hívatlanul, és sakkban tartja. A férfi nem tudja, mit akar tőle és mire utazik. A kérdései is zaklatóak, szembesíti a munkájával, a a_potyautas.jpgkapcsolataival, és azzal, ahogy az emberekkel bánik. Christopher menekülni próbál, segítséget hívni, de mintha a potyautasa csak szórakozna a gyötrődésén, és fogságba esnek az autóban, a parkolóban a pláza parkolójában.

Gyorsan olvasható, könnyed kis thriller, ami már szinte inkább kisregény, mint teljes jogú regény. Rövidebb is, cselekményben is egyszerűbb, mint azok a kötetek, amelyeket nyugodtan hívok regényeknek.

Nem ez az azonban, amiért nem fogott meg magának. Sokkal kisebb oldalszámmal is olvastam olyan thriller történet, ami magába szippantott. Itt azonban erre nem került sor, pedig az alapötlete ennek is tetszett.

Egy ijesztő idegen beszáll a kocsiba, és máris ott a sakk-helyzet. Mit akar? Milyen fegyvere van? Hogyan lehetne menekülni? Christopher ott van, és ki kell találnia, mi legyen a következő lépése. Csak sajnos ebből nem jutunk el sehova.

Nem történik szinte semmi a cselekmény alatt. Attól kezdve, hogy Christopher mögé beül a potyautas, az események helyett párbeszéd következik. Christopher nem tud mozdulni, az utas nem akar. Ott vannak az autóba zárva. Az még tetszhetett is volna, ahogy a sportkocsi börtönné válik, de elrontja a hangulatot, hogy olyan konfliktusokat talál ki a szerző, mint a vizelési kényszer megoldása. Christopher WC-re kellene, hogy menjen, de nem mer elindulni. Így gyötrődik, mit csináljon, mert nem akarja tönkretenni a vizeletével az üléseket. Mondanom se kell, mennyire nem tudott ez a helyzet lekötni. Inkább röhejessé tette a sztorit, mint növelte volna a feszültséget.

A vége ismeretében már kicsit másnak tűnik a sztori is. Nem is annyira thriller, hanem egy példázat. Ami azt tárja fel, hogy aki ma sikerember akar lenni, az a szívével fizeti meg az árat. Christopher sikeres, gazdag, de cserébe egy bunkó, akit nem lehet megkedvelni. Az egyik gond is, hogy a főszereplő nem lesz szimpatikus, így nem is akartam drukkolni. A modern kor gyermeke, egy farkas a farkasok között. A helyzet kulcsa az lenne, hogy Christopher megváltozik, de erre képtelen. Így belesodródik abba a végjátékba, amit nem mesélek el, de nem tetszett.

Misztikus vonalat visz a történetbe, és nem kaptam kiutat. A végén csak néztem a lapot, és azon merengtem, mégis mi lenne a megoldás? Ha Christopher kiszállna, feladná az eddigi élete szimbólumát, más lenne, megmenekülne? Vagy örökre ebben a pokolban, ebben az ördögi körben ragad?

Végül, ami miatt tovább esett a hangulatom és a könyv megítélése. Nem úgy olvasok, hogy helyesírási hibákra vadászok közben. Ilyenkor élvezem is, hogy az agyunk segít átugrani, és nem kell észlelni mindent. Itt viszont annyi volt, hogy még így is feltűnt.

Az ötlet jó volt, de nem tetszett, amerre a cselekmény halad és a hős is irritáló volt. Kár.

 

Kolev: A potyautas - Mint thriller: 55% az alapötlet jó, de thriller helyett inkább példázat, a vége is kurta-furcsa.

Szubjektíven: 25% nem volt szimpatikus a főszereplő, nem tetszett a vége sem – csak az alap.

Ondaatje: Az angol beteg

Gyógyuló, romantikus, jövő felé haladó.

Olaszország, egy elhanyagolt villa Toszkánában. Egy fiatal ápolónő, Hana maradt itt egy súlyosan megégett beteggel, akinek nem ismerik a nevét és a történetét sem. A kulturált beszéde miatt, az angoltudása miatt gondolják, hogy angol lehet. A családját a háborúban elvesztett fiatal nő a férfiba kapaszkodik, és minden áron igyekszik életben tartani. Közben csatlakozik hozzá egy tolvaj, az apja régi ismerőse, akinek van egy elmélete, ki lehet a titokzatos beteg. Nem angol, hanem magyar. Egy Afrika-kutató, aki a háború alatt a németekkel dolgozott az_angol_beteg.jpgegyütt. Negyedikként egy indiai származású utász érkezik, Kip. A négy ember sorsa összefonódik, és lassan megelevenedik Almássy László gróf története is, aki egy szerencsétlen szerelem történetét hordozza magával.

Nem tudnám eldönteni, hogy a regény vagy a belőle készült film híresebb, Gyanítom, hogy a filmet ismerik többen – bevallhatjuk, a mi korunkban azok népszerűbbek, mint a regények, amelyekből készültek. Most pl. a Netflixen nagyon megy A vezércsel, azt sokan megnézték, de vajon hányan olvasták Tevis regényét is? Az a sejtésem, ugyanez a helyzet Ondaatje regényével is. A film miatt sokan ismerik, de lényegesen kevesebben olvasták is.

Gyorsan elmesélem, a filmet még nem láttam, csak hallomásból ismerem. Egyike azoknak a nagy, romantikus mozi sikereknek, amelyek nekem túl romantikusnak tűnnek. Mégis, ennyi alapján volt egy előzetes kép a fejemben, miről fogok olvasni. Almássy szerelméről és az Afrikában történtekről.

Így nem kicsit lepett meg, hogy a regénynek csak egy nagyon kis része foglalkozik Almássy történetével. Nem is egy nagy szerelem története – egy szerencsétlen viszonyé, ami különösebben hatni sem tudott rám. Ha nem ér tragikusan véget a nővel a történet, nem is lenne benne igazán dráma. Összesodródtak, kicsit szerették egymást, aztán ment mindenki tovább a maga útján. A vége miatt azonban dráma kerül bele, és Almássy lelkén marad egy seb, ami most talán jobban kínozza, mint az égési sebek.

A regény a villában játszódik, ahol ott van az a négy ember, akiknek fájdalmas történeteik vannak a múltjukban. A fiatalember, aki ki lett ragadva az otthonából, más emberek háborúját vívja egy idegen vidéken. A fiatal nő, aki elvesztette a családját, a vőlegényét és a megszületendő gyermekét is. A kezét elvesztő tolvaj, a csúnyán megégett titokzatos férfi. Ez köti össze őket, a veszteségeik.

Számomra leginkább arról szólt ez a regény, hogyan kezdődik el a feldolgozás, és mindenki megtalálja a maga útját a jövőre. Lesz, akik egymásba kapaszkodnak meg, más viszont a lezárás mellett dönt. Nem egy romantikus szerelmi történet ez, hanem háború utáni dráma, feldolgozás történet a szemembe.

Ondaatje nagyon érzékenyen és líraian tud írni mindezekről. Nem kalandregény ez, hanem karakterközpontú utazás az emberek szenvedéseibe és a gyógyulásba.

Ám hiába tudom ezt elméletben értékelni, a helyzet az, hogy olvasva nagyon untam az egész regényt. Hana sem lett szimpatikus – kifejezetten irritált az a rész, amit kihámoztam a gyereke elvesztéséről. Nincs tisztázva, hogy elvetélt vagy maga idézte elő a baba elvesztését, mert a kicsi apja meghalt. Nekem az lenne logikus, hogy még jobban kapaszkodik a babába, ami a férfiból marad. De nem Hana. A férfival a gyereknek is veszni kell. Én meg nem bírtam a nőt.

A lélekkel foglalkozó, érzékeny kötetek szerelmeseinek ajánlott – kalandkedvelőknek nem.

 

Ondaatje: Az angol beteg - Mint kortárs: 65% gyötrődő emberek, a háború utáni miliő, érzékenyen és lírain megírva.

Szubjektíven: 25% a szöveg szépségét tudtam értékelni, de a történet nem tudott lekötni.

GameDay

Hogy is volt sorban?

Vagyis, az alábbi 3 Harry Potter, Percy Jackson és Harry Bosch kötet közül melyik hányadik is a sorozatban?

HP:gamer_45.jpg

A: Halál ereklyéi

B: Titkok Kamrája

C: Főnix Rendje

PJ:

A: A villámtolvaj

B: Csata a labirintusban

C: A szörnyek tengere

HB:

A: Perújrafelvétel

B: Sötét visszhang

C: Csontok városa

Megoldás - Tovább!

Tovább

Tevis: Vezércsel

Bajnoki címre törő, kapcsolatos, függőséggel hadakozó, zűrös.

Beth Harmon még kisgyerek, amikor megárvult és intézetbe kerül. A csendes, magának való kislány összebarátkozik a gondnokkal, aki megtanítja sakkozni. A lányka életét így már két dolog teszi elviselhetővé: a nekik adagolt nyugtatók és a sakk. Még a gondnok is felismeri, hogy mekkora tehetség a lány, próbál segíteni neki, de az igazgatónő első adandó alkalommal eltiltja a lányt a játéktól. Beth szerencséjére örökbe fogadják, és vezercsel_1.jpg13 évesen visszatérhet a játékhoz. Amikor egy bajnokságot megnyer, a pénzjutalom miatt a mostohája pártolni kezdi a szenvedélyét, és a lány versenyeken indulhat, képezheti magát, miközben már keres is. Kamaszként már csak egy cél lebeg előtte: bajnokká válni. A sakk határoz meg mindent az életében, miközben egyre jobban meggyűlik a baja az árvaházban indult függőségével is. Ha olyan amerikai bajnok akar lenni, akivel az oroszoknak is számolnia kell, lépnie kell.

Azon vitatkozhatnánk, hogy ki mennyire tartja sportnak a sakkot. Én a sportok közé sorolom, vannak belőle versenyek és bajnokságok is, erre is ugyanolyan keményen kell készülni és edzeni, mint akármelyik másik sportra, még a született tehetségeknek is. Így ez a regény hamisítatlan sport regény, amelyben az egész folyamatot megkapjuk a szárnybontástól a bajnoki cím elnyeréséig.

A történet lineárisan halad előre, és végig a sakk van a középpontban, hiszen Beth számára ez az igazi szenvedély. Élete minden szegmense ezzel van átitatva. Ez a jövőbeli terve, a hobbija és szakmája, még a szerelmi életét is a sakk alakítja – rendszeresen olyan férfiak mellett köt ki, akik szintén ebben a világban élnek, akik segíthetik és taníthatják. Mondhatni, a viszonyaiban is fontosabb a sakk, mint akár a szex. Beth kisgyerekként kezd játszani, látjuk, ahogy egyre fejlődik. Akiktől tanul, ahogy magát képezi. Majd elindulnak a versenyek is, és innentől már a feszültség is megjelenik. Izgulni lehet, ki mit lép, kivel mérkőzik a következő partin – pedig maga a sakk engem untat, de itt izgalmasan van megírva!

De nem csak a sakk és a versenyek miatt jó a regény. Tevis nagyon elkapta a karaktereket is. Ugyan Beth az abszolút fókusz, de megtölti a regényt egyedi, érdekes mellékszereplőkkel is. Nagy kedvencem lett a szintén sakk csodagyerek Benny, aki egy szerethető különc. De van itt ellenszenves igazgatónő, szétesett mostoha és sok-sok sakkbolond is. Beth pedig egyszerre esendő és zseniális. Miközben irigyelhető, valamiben mennyire zseniális a lány, sok a démona is. A függőség, a gyerekkori sebek – a sakk annak is az eszköze, hogy mindent túléljen.

Van a regényben ma is aktuális téma. Beth nő, és zavarja, hogy a neme miatt negatívan megkülönböztetik a versenyeken. Mintha számítana a sakktábla mellett. Ő a tetteivel képviseli az egyenjogúságot, és a regényben van egy feminista felhang. Hozzáteszem, hogy nem egy mai darab – 1983-ban írta Tevis, férfiként – és ma is teljesen vállalható, nem femináci, hanem az egyenjogúságért kiálló darab.

Érdekes volt azért is, mert a sakk világát nemzeti szinten is megmutatja. Milyen volt sportként az Államokban és a Szovjetunióban. Hidegháború dúlt az asztalnál is, és mivel hagyományosan az oroszok voltak a jobbak, ők ezt nagyon profin szervezték és működtették. Szociálisan érdekes egymás mellé tenni, ahogy a két nemzet más-más módon viszonyult a sakk, a sakkozók és a versenyek világához.

Olvasmányos is a regény, szórakoztató annak is, aki nem szereti a sakkot. Magam is ilyen lennék. Igazság szerint egy dolog volt csak, ami irritált. Ahogy Beth 13 évesen egy egyetemista fiúra figyel rá, beszél vele kb. háromszor, aztán mindig hozzá hasonlít másokat.

Nem számítottam rá, hogy ennyire megfog a regény, de magával rántott. Most pedig irány a Netflix, nekikezdek megnézni, mit hozott ki belőle a sorozat.

 

Tevis: Vezércsel - Mint sport: 100% szórakoztató cselekményű, a sportot bemutató regény aktuális kérdésekkel.

Szubjektíven: 98% egy kis magánéleti szálon kívül nem tudok mibe belekötni. Tetszett!

Mire várunk?

Cím: The Burning God

Szerző:  R.F. Kuang a kínai származású írónő a Mákháborúval futott be. Sajnálom is, hogy a COVID miatt elmaradt a dedikálása Pesten.mire_93.jpg

Műfaj: fantasy

Cselekmény: Zsin ráébred, az igazi erő az elnyomott milliókban van, akiknek az élére áll és harcba indul a JInekkel és szövetségeseikkel. Kérdés, a Főnixet vissza tudja-e fogni, mielőtt felégetné a világot?

Várható megjelenés: angolul is friss, 2020-as. Bízom benne, hogy 2021-re olvashatjuk magyarul.

Miért várós?

  • Ahogy vége lett a második kötetnek, nem kérdés, miért várós.
  • Megszerettem ezt a sorozatot, érdekel a vége is.
  • El nem tudom képzelni, mit csavar még Kuang.
  • Több szereplő végzetére is kíváncsi vagyok.

Kuang: Sárkányköztársaság

Mákháború 2.

Háborús, zsarnok ellen küzdő, képességes.

Zsin számára már csak a bosszú maradt. Ta-csi császárnő elárulta az osztagot, a birodalmat, ezért fizetnie kell. A megmaradt sámánokkal azon dolgozik, hogy megteremtsék a bosszú feltételeit. A kalózkirálynő gyilkosainak szegődnek el, fegyverekért cserébe. Nö-csa apja, a Jin herceg kínál nekik egy másik utat: neki is elege van a sarkanykoztarsasag_1.jpgzsarnok uralkodóból, megdöntené a hatalmát és köztársaságot vezetne be. Zsin az ügy mellé áll, és igyekszik tökéletesíteni a képességeit. Ta-csi ezt nem hagyja, és nem csak a sereg, de személyesen a lány ellen is küzd. Zsin így hamarosan már azért küzdeni kényszerül, hogy az erejét használhassa. fegyverré válik Vajszra Jin kezében, miközben egyre zavarosabbak az érzelmei Nö-csa felé, és igyekszik újjáépíteni a barátságát Kitajjal, miközben menetelnek egy újabb háborúban.

Egy sorozat középső része és itt egyértelmű arra a válasz, kell-e ismerni az előzményeket a Sárkányköztársaság élvezetéhez: kell. Nem csak a szereplők közti kapcsolatrendszer öröklődik onnan, de az első részben történteket szolgálnak a szereplők mostani motivációjának. Ugyan egy más háború ez, de abból nőtt ki, ami a Mákháborúban zajlott. Az sem utolsó szempont, hogy azt már most lehet tudni, hogy a harmadik rész meg szervesen ebből fog kinőni. A végén már ott vannak azok az elemek, melyekkel indulhat a végjáték.

Továbbra is összetett, izgalmas világa van a történetnek. Fantasy, de távolról fel lehet ismerni hasonlóságokat. A birodalom az ősi Kínára emlékeztet, csak itt van mágia és élőek az istenek. A végére bekapcsolódó szuper hatalom az egyistenhitével meg olyan, mint amikor érkeztek a keresztények téríteni erre a vidékre. Volt technikai fölényük, és nem fogadtak el más nézeteket, csak a sajátjaikat. Még az is itt van, hogy indulnak a vallási háborúk.

Szerettem a regény összetett karaktereit. Nagyon kevés olyan alak van, akire rá lehetne sütni egyszerűen, hogy jó vagy rossz. Keverednek bennük a vonások, és Zsin sem egy makulátlan hősnő. Makacs, bosszúszomjas, és van benne egyfajta szolgalelkűség is. Ugyan a képességei miatt neki kellene vezetnie, szívesen besodródik valaki erősebb akaratú mellé, és követi a parancsokat, emiatt elvakult is tud lenni. Nem itt fordul elő először, hogy mire a lány észbe kap, mit szabadított el, már késő.

Élők a mellékszereplők mellette, és szép lassan mindenki megkapja a maga történetét. Van, aki a háború alatti traumákat és sérüléseket dolgozza fel, más a mágiával való kapcsolatával, gyerekkori traumákkal szembesül és próbál túlélni. Vannak hűségesek, akadnak árulások és még az erkölcsi rend sem egyértelmű. Attól függően, milyen rendszerben gondolkozunk, változik, ki itt a jó és ki a rossz. Még Ta-csi sem lehet egyértelműen gonosz.

A regény azonban hosszú, és nem mindig indokoltan az. Rendben, valahol tudom értékelni, hogy nagyobb a perspektíva. Nem csak a csatákat, a mágiát kapjuk, hanem az egésznek a logisztikáját is. Hogyan alakul ki a stratégia, ki hogyan helyezkedik? Csak éppen ezt unalmasabb volt olvasni. A regény első felében nem egyszer éreztem azt, hogy mellékes részek vannak nagyon alaposan tárgyalva, inkább haladnia kellene a szerzőnek.

A regény második felére ez is megjön, és egy kifejezetten izgalmas, letehetetlen kaland és akciómenetet kapunk. Jobb érzéssel is tettem le a könyvet, mint ahogy 150 oldal után éreztem magam a cselekményben.

Van tanulsága, szórakoztató és izgalmas is, olvasmányos. Jó a világépítése, és elég egyedi a mágiavilág is, amit Kuang kitalált. Mikor is olvashatom a harmadik részt?

 

Kuang: Sárkányköztársaság – Mint fantasy: 75% markáns karakterek, jól kidolgozott – kissé elnyújtott – cselekménnyel.

Szubjektíven: 70% az eleje, a sok tervezés nagyon belassította, de aztán magára talált a sztori.

Szemrevaló

Kerstin Gier sorozata nálunk is sikeres lett, máig többen olvassák.

A németek meg is filmesítették, mindhárom részt.

Ebben olyan családokat ismerhetünk meg, akik képesek időutazásra, és egy jóslatot igyekeznek beteljesíteni. Az egyik családban azonban másik lány lesz időutazó, mint akire mindenki számított. Gwen pedig nem követi vakon a parancsokat, és elkezdi felfedezni, miről szól is ez a jóslat igazán.

Az első film még korrekt is lett, nem véletlen, hogy ez angol szinkronnal is létezik. Ez volt a Rubinvörös.

Grey: Nem is olyan rendes srác

Barátokból szerelmessé váló, flörtölős, vicces helyzetekbe keveredő.

Ian és Samantha ősrégi barátok, akik mindent tudnak egymásról és ragaszkodnak is a másik felükhöz. Még dolgozni is egy helyen dolgoznak, egy középiskolában tanítanak. Sam rég odáig is van a legjobb barátjáért, de pontosan tudja, hogy az iskola legjobb pasijának, vagyis Iannek ő nem az esete. Legfeljebb barátok lehetnek. Ennek ellenére nem bánja, hogy az iskolában azt hiszik, többek barátoknál. Azt nehezen viselné, ha minden facér nem_is_olyan_rendes.jpgkolléganő a férfi nyakába vetné magát. Egy félreértés tisztázásakor azonban kirobban a hír: Ian szingli! A férfi az alkalmat viszont arra használja fel, hogy Sam felé közeledjen. Hiszen ő sem csak a legjobb barátot látja a csinos lányban, akiről eddig azt hitte, csak a barátja akar lenni. Megindul a flört és a helyzet egyre forrósodik: az csak pikánsabbá teszi, hogy az iskolatanács is kész beavatkozni az alakuló kapcsolatukba.

Néha fogom a fejem, minek kínzom magam a romantikus regények sorával, amikor a legtöbben felismerem a klisét, untatnak és nincs benne semmi plusz, ami miatt megérte volna elolvasni. Ilyenkor szerencsére belebotlok egy ilyen regénybe, és visszatér a hitem. Hiszen vannak még szerzők, akik tudnak mást és jól hozni.

A Nem is olyan rendes srác már a kezdésével más, és ezt nagyon szerettem benne. A csapból is folyik, ahogy a szexi srác és a dögös lány megismerkednek, és olthatatlan vonzalom ébred bennük a másik iránt. Itt viszont Sam és Ian már évek óta összeszokott páros – olyan barátok, akiknek már azért is ért véget kapcsolat, mert a párjuk féltékeny lett a legjobb barátra és ultimátumot adott: ő vagy én.

Ugyan az is klisé, hogy a legjobb barát a nagy szerelem – de itt másnak, frissnek hatott, pláne a sok agyonismételt történet után. Nem kell ismerkedni, nem esnek az ágyba vágytól égve, nincsenek ócska és elhasznált konfliktusok. Helyette az van, hogy a barát zónából kell kitörni. Ennek is megvan a maga nehézsége és bája is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne ebben a kötetben is fárasztó rész. Elmondani nem tudom, mennyire rossz volt olvasni, hogy Sam oldalakon ábrándozik a férfiról, épp csak a pólójára nem írja ki, hogy szerelmes belé, mégis, amikor végre Ian megteszi azt a lépést, és tényleg pár lehetnének, Sam ingadozik és hátrál meg egy darabig. Könyörgöm, miért? Nincs semmi értelme, hiszen egészen addig erről álmodott. De szerencsére ez a rész lemegy, és máris egy jobb történetben vagyunk.

Bőven vannak humoros helyzetek, és sokat mosolyogtam ezen a regényen. Egymást is tréfálják meg, de az életükben is akadnak poénos véletlenek. Az esküvői jelenet a kedvencem a biztonsági őrrel való fogócskával, de akadt más is. Ahogy csipkelődnek, játékosan flörtölnek és húzzák egymás agyát, szintén mosolygós.

Az sem rossz, hogy nincs a szexe kihegyezve. Itt is inkább az van, hogy csak húzzák egymást. Flörtölnek, de egyes határokat sokáig nem lépnek át. Így volt erotika is benne, de nincs olyan érzésem, hogy egy nagy adag soft pornót öntöttek a nyakamba.

A főszereplő páros helyes együtt is, külön is. Az itt is áll, hogy mindketten túl jók ahhoz, hogy igaziak legyenek, de az ilyen regények mesék nőknek, és azon se szoktam panaszkodni, hogy a mesebeli királylány túl szép, a herceg túl lovagias… Azért a nélkül meg lettem volna, hogy Sam, akit sokan vonzónak és jó nőnek tartanak, mennyire nincs tisztában az adottságaival és szürke egérnek látja magát.

A kedvenceim közé azért nem nevezem, de a nekem tetsző romantikus regények között ott a helye. Végre, ami más és nem a megszokott sémára épült!

 

Grey: Nem is olyan rendes srác - Mint romantikus: 75% kicsit csavart a klisén (bár az is), van humora és szeretnivaló hősei is.

Szubjektíven: 70% többször jókat vigyorogtam rajta, ami sok mindent feledtet a hibáiból.

Idézzünk!

Utálom, hogy ezt tőlem kell megtudnod, de nem árulnak boldogságot a plázában, Jack. Sok gazdag ember él nyomorúságosan, és sok szegény elégedetten. (Harlow: Mindig van tovább)

 

Az egyetlen dolog, amiben nincs választásunk az életben, hogy végül meg kell halnunk. A többi magán múlik. A maga döntése. A maga tettei. (Hodge: Érinthetetlen)

 

A legtöbb ember egész életében alva jár, Ottie. Soha nem lép ki a komfortzónájából, mert az egyszerű, ismerős, biztonságos. De az élet nem ebből áll. Egy pillanat alatt a feje tetejére állhat minden. Azt hiszi, boldog, egy nap elmegy dolgozni, és egyetlen pillanat alatt… – csettintett az ujjával. – Minden megváltozhat. Senki és semmi nem az, aminek hiszi. Szükségünk van a fájdalomra. Jelzi, hogy tovább kell lépnünk, el kell költöznünk, vigyáz ránk. (Swan: Karácsonyi parti)

 

A cikázó villám sok mindent megvilágít, ami a legragyogóbb napsütésben is rejtve marad. (Colette: Zsendülő vetés)

 

A történelmet nem lehet eltörölni. Sőt: ha a történelmet nem ismerjük, semmit sem érthetünk a jelenből. (Brand: Hitler lovai)

 

– Mi a fene történt itt?
– Ez a kecske maga a sátán! – mutatok a bűnös lényre, és dühösen nézek a meglepett Zach-ra. – Két másodpercre tettem le, mert ki kellett mennem barbecue-öntetért a csirkéhez. Kimentem a konyhába, felkaptam a szószt, és erre jöttem vissza!
– Hogy sikerült ilyen gyorsan megennie azt a karfát?
– Nem tudom! – hadonászok dühösen. – Mármint lehet, hogy két másodpercnél többet voltam a konyhában, mert kávét is főztem, de két percnél nem tovább, esküszöm! (Hunter: Légy merész!)

 

Amíg mindenki azt csinált, amit akart, csak araszoltunk előre. A politika nem kínált megoldást, mert a szabadság nélküli politika diktatúra. (Caine: Fraktál)

 

Két ember boldogsága csekélység lehet a világmindenség irdatlanságához képest, de hát végső soron mi a fontosabb? A szenvedés elkerülhetetlen, ám a kölcsönös szeretet közelítheti még meg legjobban a mennyországot. (Paolini: Álmok a csillagok közt 2.)

 

De a szerelem sokszor furcsa. Ha keresi az ember, elbújik előle. Ha nem, akkor meg rád ugrik, és fejbe ver. (Harlow: Mindig van tovább)

 

Azt hiszem, mind sokkal ellenállóbbak vagyunk, mint gondoljuk. Csak a nehéz időkben van lehetőségünk megtapasztalni, mire vagyunk képesek. (Swan: Karácsonyi parti)

 

Gyerekekkel az élet soha nem pontosan úgy alakul, ahogy várod. (Hunter: A szabadság illata)

 

A vége úgyis mindig ugyanaz. A hatalommal bírók eldöntik, hogy ki fog élni vagy meghalni, és azt is, hogy miért. Semmilyen beszélgetés nem fog változtatni ezen. (Hodge: Érinthetetlen)

Brand: Hitler lovai

Eltűnt műkincset kereső, modern kalandoros.

Nem egy olyan műkincs van, melyeket a történelem viharában szem elől tévesztettünk. Arthur Brand már hírnevet szerzett a műkincspiacon azzal, hogy ilyen elveszett mesterműveket talál meg. Egyre ismertebb ember, dokumentumfilmbe is szerepelt már. Az érdeklődését egy pletyka kelti fel: a Harmadik Birodalom művészete egyszerre egzotikum és történelmi ereklye is. A fekete piacon nagyon keresettek a nácik monumentális alkotásai. hitler_lovai.jpgEzek közé tartoznak a hatalmas lószobrok is, melyek Berlinben, a Kancellária előtt álltak, melyeket Hitler végig nézhetett, miközben tervezte és vezényelte a világháborút. A hivatalos verzió szerint a bombázáskor ezek elpusztultak, de most feltűnnek a fekete piacon. A férfi társaival nyomozni kezd: lehetséges, hogy valóban elvitték a városból őket, és nem lettek a bombázás áldozatai? Kinél vannak, hol voltak eddig, hogyan lehetne őket visszaszerezni? Módszeresen nekiáll a kérdések megválaszolására, és a műkincsek visszaszerzésére.

Nagyon hamar zavarba hozott ez a regény. Tudom, ne legyenek előzetes várakozásaim, akkor ez a helyzet nem áll elő. De voltak, így jártam. Valami olyasmit vártam, mint egy Indiana Jones történet, vagy a George Clooney film, mely a háború alatt műkincseket mentő katonai osztag történetét mesélte el. A lényeg, hogy olyan történelmi regényt vártam, ami nem napjainkban játszódik.

Ehhez képest ez egy nagyon mai történet. Egy olyan főhőssel, aki ma kerít elő elveszett műalkotásokat. Brand a jelenben nyomozza le a szobrokat, és szerzi őket vissza. Most kell alkudnia, átvernie a fekete piac szereplőit. Ehhez sok mindent bevet, még új személyiségeket is hoznak létre szükség esetén, mint kívánatos vevő. (Konkrétan itt Jockey Ewing mintájára egy olajmágnás figurát találnak ki. Azért elképesztő, mi mindent el nem hitetni még komoly bűnözőkkel is…) A nyomozásban is végig segíti őket a modern technika, ez sokkal nehezebb ügy lett volna, ha nincsenek a modern film- és fényképező gépek, vagy a kutatáshoz a számítógép és a hozzá tartozó adatbázisok.

Izgalmas így is, logikusan haladunk előre a megoldásig. Másként kalandos, mint egy hagyományos kalandregény, de az. Itt akár még pluszként, egyedi ízként is lehet értékelni, hogy ez korszakunk egy története.

Ezzel visszakanyarodok oda, ahonnan indultam. Miért is zavarba ejtő a Hitler lovai? Mert a történet alatt nem tudtam eldönteni, hogy egy hihető modern kalandregényt olvasok, vagy ez egy megtörtént eset, amit a szerző annyira regényesen meg tudott írni, hogy akár fikció is lehetne. A választ a könyv végén kaptam meg – neten direkt nem kerestem rá előbb. Ott vannak a fotók, a tárgyi bizonyítékok – ez bizony valós eset, amit nagyon korrekt regényként írt meg a története hőse.

Történelmi regénynek is olvasható, ugyanis a cselekmény közben rengeteg adatot és anekdotát is megismerhetünk a Harmadik Birodalomról, annak vezetőiről, a művészetükről és a nácik műalkotás beszerző tevékenységéről is. Színesíti ez is a cselekményt, vannak benne új sztorik, és összeköti a múltat a jelennel leszármazottakkal, titkos szervezetekkel. Döbbenetes is, hogy milyen dolgok történnek a szemünk előtt, mégis rejtve, akár ma is.

Alapvetően egy érdekes nyomozás és átverás története, de helyenként a humorát is nagyon tudtam szeretni. Nem Ewing vevő az egyetlen olyan húzás, amin vigyorogtam.

Nagyon mást vártam, de összességében jó szórakozás volt azzal is, amit kaptam.

 

Brand: Hitler lovai - Mint kalandregény: 70% plusz ízt ad neki, hogy saját élmények alapján írt, kalandos történet.

Szubjektíven: 70% bár mást vártam, a nyomozás izgalma húzott előre és jók az anekdoták.

süti beállítások módosítása
Mobil