Szuperképességes, egykori barátot megmentő, igazsággal szembenéző.

David a Leszámolók vezére lett, amire nem volt felkészülve. Más azonban nincs, és egyértelmű, mit kell tenniük: a professzort visszaszerezni, és így megállítani Fénypontot. Leszámolni Vésszel, az Idollal, aki minden baj okozója végső soron. A kivitelezéssel azonban akadnak gondok. Követik Fénypontot, de képtelenek eléggé a közelébe férkőzni és szembesíteni a gyengeségével, ami megválthatná. Pedig sietniük kell: ha ő végzi be előbb a tervét, a világ leghatalmasabb Idoljává válik, akit már esélyük sem lesz megmenteni vagy megállítani. Ő is vadászik rájuk, és bárki segít nekik, ő is veszélybe kerül miattuk. Közben David a saját félelmeivel is birkózik: Vész neki is adott valamilyen képességet, és csak remélni meri, hogy ez mégsem igaz, és nem lesz belőle Idol, akit elnyel a sötétség.

A szerzővel kissé elfogult vagyok, egy könyvét leszámítva eddig minden nagyon tetszett, amit olvastam tőle. A Leszámolok első része, az Acélszív is megvett magának. Ok, a Tűzlény, a második rész egy kicsit kevésbé volt az, amit vártam, de a Vész megint telitalálat. Nem is nagyon akarok és fogok belekötni, simán örültem, hogy olvashatom.

Viszont, mennyire fogja érteni, aki nem követte a sorozatot? Az alaphelyzet egyszerű. A világban szuper képességű emberek jelentek meg, ők az Idolok. Változatos képességeik vannak, csak éppen van még egy közös jellemzőjük. Mindegyik gonosz. A Leszámolók küzdenek ellenük, és próbálnak megoldást találni. Ennél jobban nem mesélem el az előző kettőt, pedig lenne mit.

A fő cselekményt, hogyan akarják a professzor elméjét visszaadni, és a végén hogy kerülnek szembe Vésszel, lehet érteni. De maga a világ, a karakterek motivációi és a korábban történtek nagyban hozzáadnak az élményhez. Úgyhogy, hiába lehet a fő szálat érteni, mindenkinek azt tanácsolom, az Acélszívvel kezdjen. Megéri.

Ez a kötet is változatos és pörgős, izgalmas cselekménnyel rendelkezik. A Leszámolók egy új városba követik Fénypontot, nyomoznak itt, terveket szőnek, akciót terveznek és hajtanak végre, de van, hogy nekik kell menekülni. A cselekmény tehát pipa, arra egy rossz szót nem lehet találni. Kalandos, fordulatos és még kellő humor is van a sorok között.

A világot Sanderson tovább építi. Nem csak azzal, hogy egy új városba vezet el minket és vázolja a helyi viszonyokat, de a bolygón uralkodó állapotokból is kapunk ízelítőt, ahogy Tűzlény képessége párhuzamos univerzumok sorát is megnyitja. Szórakoztatóan, érthetően tovább épült a Leszámolók világképe.

David révén pedig olyan karaktert is kaptunk, akihez több oldalról is lehet érzelmileg kapcsolódni. Egyrészt, neki kell a vezetőnek lenni, és cipelni az ezzel járó felelősséget és kétkedést, hogy elég-e a feladatra. Másrészt, saját magával is állandóan viaskodik, és rejtett félelmei vannak. A Tűzlény végén elvileg Idol lett belőle, és retteg, hogy valóban ez történt. Érdekes kettősség, ahogy rajong az Idolokért, a szerkentyűk segítségével imádja használni a képességeiket, de az, hogy ez lehet a saját sorsa is, halálra rémíti. Valahol poén az is, amikor a végén kiderül, mit adott neki Vész.

Vész és Tolvajkulcs. Sanderson remekül ért a gyomrosok kiosztásához, maradjunk annyiban. Tolvajkulcs erős Idol, akire vadászik Fénypont és így kényszerű szövetségre lép a Leszámolókkal. Néhol már egészen megkedveltem, egy csibésznek tűnt, hogy aztán… Meglepett a fordulat, de nagyon passzolt. Bírom, amikor egy sztori logikailag is stimmel.

Meg az is bejött, hogy mi a sötétség, hogyan lehet ellene küzdeni. Az egy jó üzenet.

Zárásul talán annyit, hogy a filmjogok már egyszer elkeltek. Megszerettem ezt a sorozatot annyira, hogy előre féljek, mit tesznek vele a filmesek. Mert Sanderson remekül megírta.

Sanderson: Vész - Mint disztópia: 95% zárja a szálakat, akcióval, drámával és humorral is. Nő az univerzuma is.

Szubjektíven: 100% amit vártam, megkaptam. Izgalmas, humoros, meglepő, szórakoztató.

Az élet nem kínálja tálcán a reményt. Neked kell megteremteni cselekvéssel és folyamatos mozgással. (Tobin&Pugacz-Muaszkiewicz&Stachyra&Currit: Vaják)

Hát nem tudjátok, hogy minden emlék ajándék, és az egyetlen ajándék az emlék? (Bessenyei: A feledés folyója)

– Ha nem fogod be, akkor ezzel az izével fogom levágni a szádat, és a képre ragasztom – mutatta fel Olívia a spatulát.
– Az elég érdekes kompozíció lenne. Az összképet Picasso, a módszert pedig Hannibal Lecter irigyelné. (Király: Semmi pánik)

Párizs azért nagyszerű, mert minden utca, amelyen végigmegy az ember, olyan, mint egy nyitott könyv. Igazából azért imádom, mert bár a városban ott lélegzik a történelem, az mégsem az én történelmem. (Kwan: Kőgazdagok problémái)

Ezen a világon senki sem az, akinek mondja magát. Senki. Mások lesznek, amikor otthon magukra zárják az ajtót. És mindegy, ki mit gondol, igazából senki sem ismer senkit… A legtöbb, amiben reménykedhetsz, hogy talán saját magadat ismered. És néha, amikor meglátod a valódi önmagadat, el kell fordulnod tőle. (Connelly: Feslett szőke)

Háború, technológiai és társadalmi fejlődés; a jelek szerint az utóbbi kettő mindig az előbbivel jár együtt. (Shetterly: A számolás joga)

mikor nincs semmid, az legalább teljesen megvan (Smith: Hogy lehetnél mindkettő)

Ilyen az igazságszolgáltatás – biccentett a szobor felé. – Nem hall. Nem lát. Nem érez, és nem fog szóba állni magával. Pont olyan, mint egy feslett szőke, Bosch nyomozó. (Connelly: Feslett szőke)

Mule három ujját mutatja, ahogy a cserkészeknél szokás, ás elköszön.
– Olvass a sorok között!
– Ennyi az IQ-d? (Ponicsán: Az utolsó szolgálat)

Mindezt végiggondolva és meghányva-vetve magában, rá kellett jönnie, hogy Leonardo da Vincinek igaza volt. A jelen kor egyáltalán nem olyan bölcs, mint a lángész annak idején remélte, épp ellenkezőleg. Az emberek, jobban, mint valaha, áhítoznak a meggazdagodás után, és pusztítják egymást a hatalomért. (Raffaitin: Leonardo da Vinci titka)

– A New York-i rendőrségnek szánalomra méltó a technikai felszereltsége.
– Azért annyira nem – mormolta Eve. – Ez a fickó egy igazi profi. Talán még neked is meggyűlne vele a bajod.
– Ha nem haragszol, ezt sértésnek veszem. (Robb: Halálos bosszú)

Az amerikaiak imádják a sikertörténeteket, ugyanakkor szeretnek háborogni az érinthetetlen elitrétegről, meg az abba beletartozók túl nagy fizetéséről. (Austerlitz: A Jóbarátok-generáció)

Hibákkal szembenéző, árulót kereső, istenekkel ismerkedő.

A világot megmentették, de a három gyereknek egyre inkább azzal kell szembenézni, hogy valami mégis rosszul sikerült. Saját korukban hárpiákba botlanak, akiket titokban igyekeznek legyőzni. A helyzet fokozódik, amikor a görög isteneknek megint szükségük van rájuk. Lethe, a felejtés istennője, egyben az Alvilág egyik folyója eltűnt. Héphaisztosz szervezkedik a börtönéből, több istennek is ajándékot küldött, és gyanítják, hogy új szövetségest szerzett. Mivel Zeusz nem tudja, kiben bízhat, megint a jövő harcosai segítségét venné igénybe. Kéer megint a segítőjük lehet, miközben kivallatják az isteneket, milyen ajándékot kaptak és próbálnak rájönni, mi lehet a kovács isten terve. Közben az otthoniak miatt is aggódniuk kell: Adria és Erik szülei válnak, Marcell a tetoválása miatt van bajban, amit nem magyarázhat el, miért és hol kapott.

Második részéhez érkezett a sorozat, ami meglepően jól viszi tovább a cselekményt. Nagyon tetszett az irány, ami az újabb fordulat és nyomozni való lett. Nem kellett megerőszakolni a regény világát, hogy értelmes folytatása lehessen.

Az előző résznél nagyon nehezményeztem, hogy tele volt mitológiai történetek felelevenítésével, amelyek elnyomták a regény tényleges cselekményét és a gyerekeket. Most jobbak az arányok, és sikeresebben be vannak építve a cselekménybe a történetek.

Ahogy az isteneket látogatják sorra, akik megkapták az ajándékot, előkerülnek róluk történetek. Működik, miért ezek a történetek és ahogy el vannak mesélve. Logikusan jön belőlük a regény fordulata, Héphaisztosz terve. Vagyis, a cselekmény váza sokkal jobban tetszett, és regényesebb, gördülékenyebb.

Az is működött, hogy egyáltalán látjuk a szereplőket a jelenükben és a múltban. A múlt furcsa, időtlen nekem. Ok, istenek között mászkálnak, nem történelmi regény, hanem fantasy kaland gyerekeknek, de semmi ókori görögös nincs benne. Ha már egyszer a múltba mennek vissza, nem bánnám, ha legalább azt tudnám, mégis mikorra mennek vissza. Ezért is szerettem jobban a jelen korszakot, ami hitelesebb, mert nincs úgy időn kívül.

Kalandos, mozgalmas regény, de a mitológiai történetek most is nagyon lassítják. Kevésbé bánom, mert itt több értelmét láttam a regényben. Még most sem igazi krimi, de nem is kell annak lennie.

Ez gyerekkönyv, és az kell, hogy legyen benne kaland, ami volt. Legyen benne valami tanulható – volt benne. Megint sok mindent fel lehetett szedni a görög mitológiából, és tetszett, amit kimondanak az istenekkel kapcsolatban. Egyre inkább érzem azt, hogy Héphaisztosz érvei is elfogadhatóak, és ha nem lenne benne nem kis hatalomvágy is, érteném, hogy miért akarja megdönteni az isteneket, és lehetne belőle hős is. Kicsit, mint Prométheusz, aki az emberek javáért fellázadt, ellent mondott Zeusznak és segített, és borzalmasan megfizetett érte. Igen, csak nála nem volt ott a hatalom téma, ami itt igen. Héphaisztosz uralkodni is akar, Zeuszék helyett. Ezért marad a rosszfiú oldalon.

Végül, kell, hogy lehessen azonosulni a gyerekekkel. Adria és Marcell esetében most megvan az a pont, amihez rá lehet kapcsolódni érzelemben. Adria azzal szembesül, hogy az amazonok leszármazottjaként milyen örökséget cipel. A férfiakban a rosszat látja, és könnyen továbbáll. Az anyja már a második válásában van benne, és a lány most fogja fel, hogy hiába akar majd családot, és jobban csinálni, ez benne is megvan. Marcell pedig igazságtalan büntetéstől szenved, amiért haragszik, de szereti a családját. Ki nem élt már át ilyesmit?

Jobban tetszett az előző kötetnél, minden tekintetben. Még mindig van hova fejlődni, de megvan a jó irány. Hajrá, jöhet a harmadik kötet!

Bessenyei: A feledés folyója - Mint gyerekkönyv: 70% okosan beépíti a mitológiai elemeket, kalandos és gyerekbarát.

Szubjektíven: 65% jobb történet, szerethető folytatás, de még mindig vannak fenntartásaim.

5: Wheeler: Királyforrás - mi lett volna, ha a Tudor-ház nem dönti meg a Yorkokat? Jeff Wheeler ezzel a gondolattal játszik el, de fantasy köntösben. A szereplőkben felismerhetőek a Rózsák háborújának szereplői, de egy izgalmas fantasy körítéssel. Adott egy király, aki képes az akaratát mágiával másra kényszeríteni. Adott egy nemes fiú, akinek a családját száműzik, csak ő maradhat. De hogy élje túl az ármányokkal teli udvart?

4: Costeloe: Eldobott gyerekek - Rita és Rosie története megtörtént eseteken alapul, és szívet tépő. Egy anya kénytelen lemondani a lányairól, mert az új férje nem kívánja más gyerekeit nevelni. Mire a nagyi értük tud menni, az apácák már a világ másik felére küldték a kicsiket. Amikor az élet nem számít, és az ártatlan gyerekek sokféle módon szenvednek. Válogatott borzalmak, amelyek egykor mindennaposak voltak.

3: Zepeda Patterson: A fekete trikó - sport versenyes thriller, melyben valaki a Tour de France bundázására készül. Egy biciklis a merénylő nyomában, miközben el kell döntenie, most is feláldozza-e magát a menő versenytársáért, vagy maga is a fekete trikóra hajt. A versenysport és a kerékpározás belső világa, ami messze nem olyan idilli és szép, ahogy kívülről tűnik. Egyes szereplőkben fel is lehet ismerni egyes kölcsönzött vonásokat.

2: Frei: Bábel - adott egy Indiana Jones világát idéző tudós, aki elveszett kincsek után kutat. Egy népszerű fiatalember, aki a saját bőrén tapasztalta, hogy a műkincspiaccal és az emberekkel is mit tesz a terrorizmus. Elege lett, és kidolgoz egy tervet, hogy változtasson a dolgokon. Mi meg foghatjuk a fejünket, mert elgondolkozhatunk azon, hogy a művészet hogyan válik a terror eszközévé, napjainkban is.

1: Doctorow: Radikálisok - napjaink súlyos konfliktusait teszi a középpontba, de olyan környezetbe, hogy nem csap egyből arcon, hogy a mi világunkról mesél. A kedvencem az, amelyben tulajdonképpen a DC szuperhőseinek a világában mesél a rasszizmusról, és hogy még egy Superman szintű karakter is gyűlölt alakká lehet, ha megpróbálja felszámolni. De súlyos az is, ahogy megmutatja, mi történik, ha tartósan hagyjuk, hogy önző és saját céljaikért harcoló emberek vezessék az egész társadalmat. De téma lesz a biztosítási rendszer és a menekültek kérdésköre is. Elegen a fejükhöz kapnak, hogy lassan egy disztópiában élünk?

Örökségért küzdő, párkapcsolatos, botrányos.

Nick és Rachel két éve házasok – Eleanor már alig várja, hogy nagymama legyen. Az, hogy Rachel apja nem csak gazdag, de menő politikus is, számára elfogadhatóvá tette a menyét. A pár agyára is megy az akcióival, amelyeknek az üzenete, hogy unokát akar. Még inkább felpörög, amikor Nick nagyanyja, az Öreg Hölgy haldoklik. A rokonok a helyszínre özönlenek, mindenki az örökségét várja. Eddie különösen belelendül a betegápolásba és gyászba, így akarja elérni, hogy az asszony Nick helyett rá hagyja a birtokát. Nick és Astrid érkeznek azért, hogy valóban elköszönjenek. A végrendelet azonban felkavarja az állóvizet: közösen öröklik a házat és a birtokot az asszony gyermekei és két unoka. Nick megmentené az örökséget, de a nénjei pénzt akarnak. A Bingek is akcióba lépnek, Astrid válni próbál, és Carlton szemet vet Nick egyik unokatestvérére. Ármánykodás indul!

Kellett aludnom rá egyet, hogy megtaláljam a regény előnyeit. Elsőre, a végére hiába szórakoztam jól, kifejezetten csalódásnak éreztem a zárlatot. Számomra a Kőgazdag ázsiaiak olyan strandkönyv, amin a gazdagok luxus körülményein és ármányain szörnyülködöm ámuldozva. A botrány kell belőle, az a poén!

Ehhez képest nagyon lassan indult be a történet. A teljes első fele mintha csak előkészítés lenne. Eddie és Eleanor ugyan alkotnak ekkor is, de sokkal kisebb mértékben és volumennel, mint amit ettől a sorozattól megszoktam. A cselekmény is ezt hozza, hiszen Ah Ma haldoklik, és az örökség biztosításának nem az a módja, hogy feltűnjenek és botrányba keveredjenek.

Már itt érezni, hogy mennyire varrja el a szerző a szálakat. Vegyük csak Astridot, aki megtalálta Charlie mellett a boldogságot, és már az ujján a jegygyűrű is, amit egyenesen a kritikus nagymama adott a férfinak, ezzel is kifejezve, hogy örül nekik és most el fogja fogadni őt a család, nem, mint első alkalommal.

De a nagymama meghal, és megindulhat újfent az őrület. Kwan rá is kapcsol kicsit, de már inkább kedvesebb szálakat hoz, vagy külsősök keverik a zűröket. Astrid és Charlie nem várt nehézséggel küszködnek – de az exek bosszúja nem olyan durva, amit pl. Colette tudott művelni a 2. részben. Kitty is alkot, de abban is nagy a gyerekesség, ahogy a mostohalánya ellen versenyez, igazából cél nélkül. Colette távolról van a cselekményben, és még így is ő a legnagyobb intrika. (Ami valahol szomorú.)

Az is mutatja, hogy más lett ez a történet, hogy legszívesebben arról olvastam, hogy Carlton hogyan talált magára, és tűnik fel az életében a Nő. Az elkényeztetett fiúból komoly üzletember lett, aki méltó párra talál Nick egyik gazdag unokatestvérében az angol ágról. Kicsit lánymesés, ahogy udvarol neki és alakul a kapcsolatuk, csak egyetlen zökkenővel – ahogy már említettem, Colette maradt Miss Intrika, hiába szerepel alig. Sikerül most is bekavarnia az exének.

Visszavett Kwan a luxus világának bemutatásával is. Igazából azoknak engedi meg a boldogságot, akik szerényen élve is boldogulnak, illetve a gazdagságukat nem pazarolva élik meg. Nick és Rachel, a komolyabb Carlton, Astrid, aki maga mögött hagyja majd az elit életét és talál valami mást, Araminta és a férje. Hiányoztak is a kis lábjegyzetek, a márkák és rettenetesen drága luxuscikkek bemutatásai.

Ami némileg kárpótol, hogy minden szál olyan befejezést kap, amit a szereplő megérdemelt. Nagy happy end, csúnya bűnhődés, mindenkinek a tettei szerint. A cél most a zárás volt, és ezt abszolválta Kevin Kwan.

Zárásul talán annyit, hogy ezt nem mondanám romantikus regénynek, ahogy a sorozat sem az. Van szerelmi szál, de ez sokkal inkább bulváros női olvasmány rejtett társadalomkritikával.

Kwan: Kőgazdagok problémái - Mint strandkönyv: 75% lazább kezdés után kezd felpörögni, minden szálat pozitívan elvarrni.

Szubjektíven: 70% az elején alig ismertem rá, több ármányt szerettem volna! Túl happy is.

• Athenaeum: A világ hülyéi - humoros, ismeretterjesztő
• Lettero: Alfie új munkát kap - női, humoros
• Animus: Lázár - skandináv krimi
• Alexandra: Bekavarás - ifjúsági
  • Szibériai csapda - krimi
• Kossuth: Quentin Tarantino - életrajzi
• Lazi: Mr. Darcy összetörte a szívemet - romantikus
• 21. Század Kiadó: Gyilkos szándék - krimi
  • Mindörökké Jóbarátok - rajongói könyv
  • Akiért a harang szól - klasszikus
• Európa: Jáde háború - fantasy
• Agave: Mozgástér - sci-fi
• Fumax: A birodalom vére - fantasy
• Gabo: Meghaltok mind - krimi
  • A titkárnő - thriller
• Partvonal: A terapeuta - thriller
• Könyvmolyképző: Wonder Woman - YA fantasy, akció
  • Elveszett babácskák - erotikus thriller
  • Marilla a Zöld Oromból - lányregény
  • Mogador oroszlánja - női
• Álomgyár: Mögötted - női thriller
  • Halálos Hollywood - női krimi

Október

19. Kwan: Kőgazdag barátnő – strandkönyv 5
20. Bessenyei: A jövő harcosai – gyerekkönyv 3,5
21. Connelly: Feslett szőke – krimi 5
22. Austerlitz: A Jóbarátok-generáció – ismeretterjesztő 4
23. Smith: Hogy lehetnél mindkettő – kortárs 3

            Robb: Halálos bosszú – krimi 4,5

24. Jones: Ha én lennék te – erotikus 1,5

            Tobin – Pugacz-Muaszkiewicz – Stachyra – Currit: Vaják – képregény 4,5

            Király: Semmi pánik – ifjúsági 4

25. Ponicsán: Az utolsó szolgálat – kortárs 3,5

            Shetterly: A számolás joga – dokumentumregény 4

Remélem, mindenki átállította az órát! (Csak nem hajnalba merültünk bele egy jó könyvbe…)

Kutatós, munkáért és egyenjogúságért küzdő, történelmi.

Az Államokban hamar nyilvánvaló lett, hogy a II. világháborút az a nemzet fogja győzelemre vinni, aki a légtereket uralja. A németeknek jó gépekkel repültek, de az amerikaiak elkötelezettek voltak, hogy nekik még jobbak lesznek. A tervezéshez, teszteléshez azonban sok mérnökre és számításra volt szükség, miközben a férfiak a harctérre mentek. A női munkaerőhöz nyúltak, akiket matematikusként kezdtek alkalmazni, a mérnökök számításait elvégezni és ellenőrizni. A fekete nők is bekerülhettek, és mivel jól teljesítettek, a háború megnyerése után, a civil kutatások idejére is megtartották őket. Emberi komputerek voltak, akik itt sokkal jobban kereshettek, mint korábban pl. tanárnőként és hasznos munkát végezhettek. Ahogy a szovjet veszély nőtt, a NACA átalakult, és már az űr meghódítása lett a cél. A számítástechnikában magukat kiképző, mérnökként is helytálló, komoly számolásokat elvégző nők is kivették a részéket abban, hogy az ember eljutott az űrbe, a Holdra.

Van a könyvben egy mondat, ami nagyion beragadt az agyamba. A társadalmi és tudományos fejlődés egyik indikátora a háború. Tulajdonképpen a könyv teljes első fele ezt bizonyította, bármennyire is nem jó arra gondolni, hogy milyen mértékben ölték egymást az emberek a XX. század első felében – is. Tudom, nem ez a könyv mondanivalója, de már ez is egy olyan tétel, ami keserédesen igaz. De ez a nők története.

Ám Shetterly többet mutat meg, mint pár fekete nőt, akik a NACA majd a NASA sikereiben tevékenyen részt vettek. Igen, életrajzi könyv is. Benne van, honnan indultak, milyen képzést kaptak, kihez mentek hozzá, hány gyereket szültek és hogyan kerültek be a szervezethez, ott milyen munkát végeztek, és a végén arról is szó esik, mi történt velük később. Kielégíti az önéletrajzok fogalomkörét, de szélesebbre veszi a nézőpontot.

Bemutatja a kort, amely lehetővé tette, hogy nőket matematikusként, emberi komputerként, majd akár mérnökként is alkalmaztak. Egy-egy karakterrel egy-egy korszakot jellemez, ki meddig juthatott el az adott időszakban. Dorothy, aki felküzdi magát az osztálya élére, és időben észreveszi, hogy az emberi munkaerőt fel fogja váltani a gépi, és maga is, de a lányai is képzésekre járnak, hogy majd kezelni tudják az IBM gépeket és programozók lehessenek. Mary, aki megszerzi a mérnöki diplomát egy olyan korban, amikor a nőknek azért is bíróságra kellett menni, hogy egyetemre járhassanak – a fekete nőknek még nehezebb körülmények közül kellett kiugrani. Katherine, aki a legismertebb a korból, és jelentős szakanyagokat is jegyezhetett, és mondhatni a szimbóluma lett annak, mit lehetett elérni.

A női életrajzok szárazabbak, kevesebb az anekdota. A tények vannak kiemelve, minimális érzelmi visszacsatolással. Ennél a regényesebb történeteket szeretem, de mivel matematikusokról olvastam, nem lepett meg a komolyabb megközelítés.

De, elkalandoztam. Shetterly bemutatja a korszakokat, a nagyobb összefüggéseket. Csak egyet kiemelve, Martin Luther King Jr. hatása még a NASA dolgozóira is. A szovjet-amerikai űrverseny és következményei. A történelem, amely a NASA-t is formálta, így az ott dolgozók életét. Ezt színezi meg azzal, hogy ezeknek a nőknek nem csak a nemük, de a bőrszínük miatt is küzdeni kellett. Még egy olyan helyen is, ahol a tudomány határozta meg a mindennapokat, olyan harcokat kellett megvívni, mint a szegregált étkezés vagy a mosdóhasználat. Egy pont jár azért is, mert még arra is vette a szerző fáradtságot, hogy nem csak a nőkre vetítette ki a kérdést. Nagyon kevés fekete mérnök volt, és nekik volt olyan nehéz helyzetük, mint a nőknek – mögöttük nem volt ott a csoport, mint a nőknek, akik nagyobb számban dolgoztak itt, mint az a szerencsétlen 2-3 férfi, akik így együtt fellépni sem tudtak.

Informatív, jól összerakott kötet, csak nekem elrontotta, hogy a film emberközelibb.

Shetterly: A számolás joga - Mint dokumentumregény: 70% alapos, széles látókörű, de csak minimálisan regényes kötet.

Szubjektíven: 55% a filmet láttam előbb, és ez a komolyabb, de a kevésbé szórakoztató is.

Katonai, rendszert megkérdőjelező, börtön felé haladó.

Billy és Mule haditengerészek, akik még szeretik is a hivatásukat, pláne, amikor kint vannak a vízen és nem kell gondolkozni sem, csak tenni a dolgukat. Most azonban más feladatot kapnak: egy 8 évre ítélt kölyköt kell elkísérniük a börtönbe, és leadniuk. Larry Meadows simán balszerencsés volt: kleptomániában szenved, és belenyúlt az adománygyűjtőbe, ami pont az egyik fejes feleségének a szívügye, így a fiúval példát akarnak statuálni. Még alig 18 éves, és egy nagy mamlasz. A két tengerész megsajnálja, és hajlandóak emlékezetessé tenni az utolsó szabad napjait. Meglátogatják az anyját, aki már nagyban pasizik, és nem foglalkozik a fiával. A városban buliznak, isznak és azt is összehozzák, hogy a fiúnak ne szüzen kelljen bemennie a börtönbe. Nem engedhetik megszökni Larry-t, ez viszont őket töri meg. Kritizálni kezdik a rendszert, és maguk is szabadulni akarnak – ami a saját tragédiájukat hozza el.

Bár nem nagyon szeretem azt az oppozíciót, hogy női és férfi regények, de azért léteznek, ha egyre inkább össze is mosódnak a határok. Ahogy nehezen tudom elképzelni, hogy a pasik tömegesen Danielle Steel vagy Szürke 50 regényeket olvassanak, úgy Ponicsán meg nem lesz női bestseller.

A teljes téma nagyon férfias és maszkulin. Mi a fontos a férfinak, mielőtt bevonul a börtönbe? Egyrészt, tartanak egy utolsó nagy bulit, amiben az italozás és a szex játsszák a főszerepet. Kirúgnak a hámból, mintha nem lenne holnap – noha az nagyon is a nyakukon van. Másrészt, Larry hazamehet elköszönni. Neki az anyja a család, és nagyon kiakasztja az idősebb két tengerészt, az asszony mennyire nem érezte át, mi fog most történni a fiával. Nincs konkrétan leírva, mennyire pokoli hely egy katonai börtön, de egy-egy elszólásból össze lehet rakni, hogy az nem egy könnyű 8 év lesz a fiúnak.

Ponicsán előtérbe helyezi a férfi barátságot és bajtársiasságot. A három főszereplő között korábban nem volt kapcsolat, ez a szállítási feladat hozza őket össze, és annak ellenére, hogy mennyire más emberek, összetartanak és összebarátkoznak. Érdekes dinamikája van annak, ahogy Larry-t sajnálják és megkedvelik, de igazán segíteni nem tudnak neki. Tudják, hogy milyen büntetés jár azért, ha engedik megszökni.

Larry bele is van törődve a helyzetbe, inkább Mule és Billy az izgalmasak. Akikben már egy ideje gyülemlik, hogy milyen gondok vannak a seregben. A kivételezések, a kapcsolati tőkéből fakadó igazságtalanságok. Larry nem rossz kölyök – inkább pszichológus kellene neki, nem börtön. Azzal, hogy így járnak el, csak elveszik a társadalom számára, és ki tudja, milyen ember lesz belőle 8 év múlva.

Azt nagyon megfogja Ponicsán, hogy lesz ez az egész túl sok nekik, és robbantanak. Ahogy Mule és Billy szabadulni akarnak – csak éppen a rendszer nem engedi, utánuk nyúl, és meg kell fizetniük.

Bár nem érzeleg Ponicsán, leképezi, mi zajlik a szereplői lelkében. Milyen döntéseket, és miért hoznak. Határán van a cselekmény- és karakterközpontú regénynek. Az már más téma, hogy mennyire idegen tőlem a téma. Egy nagy pasis buli, aminek a végére a lelkiismeret gyötörni kezd. Arra fogékonyabb voltam, hogy milyen hibái vannak a rendszernek, és mennyire tönkreteszi az embert, ha ezt látja, de tenni nem tud ellene.

A nyelvezete a történethez illik. A tengerészek mocskosan beszélnek, így bár nem szeretem a trágárságot, itt volt létjogosultsága. Mondjuk, ettől nem szerettem meg jobban a könyvet.

A humora is férfias. Érzékeltem, de nekem nem volt vicces.

Egyszer érdekes volt, lehet, hogy a filmet is megnézem, de újraolvasni nem fogom.

Ponicsán: Az utolsó szolgálat - Mint kortárs: 65% sajátos stílusa és története van, hangulatos, de egyre komorabb üzenettel.

Szubjektíven: 45% a történetbe illik a nyelvezet, de akkor is… Plusz, a vége is olyan zavaros.

Eleanor ráismer Rachel apjára, annak fia annyira hasonlít a lányra. Kiderül, nagy gyógyszerészeti céget örökölt, vezető politikus lett belőle. Így már áldását adja a frigyre, amin részt is vehet, hiszen előtte ő hozza össze a családegyesítést.

Nászútra Nick és Rachel Kínába mennek, megismerni a férfi családját. Azonban csak az öccse, Carlton foglalkozik velük. Megismerteti őket a barátnőjével, Colette-tel, Kína második leggazdagabb emberének a lányával. A lány extrém kiváltságos életet él, és Rachel rossz szemmel nézi, ahogy az öccsével játszik. Az apja másnak szánja a lányt, és Carlton az eszköz, amivel féltékennyé tennék a másik fiút. Plusz, Colette is nagyban felelős a balesetért, amiben egy lány meghalt, és Carlton is majdnem ott maradt.

Amikor Colette játszmáira kezd fény derülni, Rachelt megmérgezik. Colette asszisztense magára vállalja, de lehet sejteni, mennyire benne volt a lány keze is. Colette Carlton felesége akart lenni, majd egyszer. De ahhoz az kellett, hogy eltűnjön a féltestvére, aki szintén örökölhetne a családi kasszából. Colette mégis képes arra kérni a felgyógyuló nőt, hogy hasson az öccsére, ne szakítson vele. Rachel nem akar ilyet tenni, így Colette sértetten elviharzik. Viszont, az eset felnyitja a család szemét, Carlton is a sarkára áll, és az anyja is hajlandó befogadni a férje szerelemgyerekét.

Kitty egy tanácsadó segítségével igyekszik elfogadtatni magát a kínai elittel. Mire sikerülne, leleplezik, milyen botrányokat kavart korábban. Arra már nem bánja: visszarabolta a férjétől a lányukat, beadta a válást, és Bing - Colette apja - új párja lett, aki elválik érte. A pénze több, mint bárkinek, már csinálhat, amit akar.

Michael nagyon megváltozott, mióta milliárdos lett. Autókat gyűjt, és úgy bánik Astriddal, mint egy csalfa, értéktelen vagyontárggyal. A nő próbálja menteni a menthetőt, de Michael féltékenysége már sok neki. Végül a férje ébreszti rá arra, hogy Charlie még mindig őt szereti, és neki is közelebb álla  szívéhez az első nagy szerelme, mint a megváltozott férje. Kész cselekedni.