Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

5 regény, amit el kell olvasnod

Victoria Schwab

2020. október 06. - BBerni86

r5_49.jpg5: Vengeful - magyarul még nincs, de már várható, és megelőlegezem neki a bizalmat. A Viszály folytatása, új hőssel a középpontban. A halálos Sydney, aki szerint Eli még nem fizetett eleget a bűneiért. Én már várom...r4_62.jpg

4: Az Archívum 1-2 - Mackenzie még csak kamasz, de különleges feladata van. Egyike azoknak, akik tudnak az Archívumról és őrzik azt. Vagyis, egy olyan helyet, ahol megőrzik a holtak testét, mint egy könyvet, amiből akár olvasni is lehet. A történetekkel azonban valami nem stimmel - kezdenek életre kelni. A lány a rejtély nyomába ered.

r3_77.jpg3: Verity szörnyei - Verity nem olyan város, mint a többi. Itt a bűnök életre kelnek, szörnyekké lesznek és vadásznak. A város két félre szakadt: az egyikben a legveszélyesebb szörnnyel, mint amilyen August is, harcolnak. A másikban megvették a békét. r2_79.jpgMost August kell, hogy beépüljön a másik oldalra, mielőtt háború lesz.

2: Viszály - Victor és Eli kollégiumi szobatársak voltak, és együtt kísérleteztek. Halálközeli élmények, elmondhatatlan képességek. Ám ahogy az elmélet gyakorlattá válik, jön a katasztrófa is. 10 évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy bosszút álljon egykori jó barátján, most a legnagyobb ellenségén.

1: A mágia árnyalatai - több London létezik egymással párhuzamosan. Attól függően, mennyi benne a mágia, más a színe. A feketében eluralkodott egy gonosz erő, nincs már ott semmi, csak az éhes és veszélyes mágia, amit el kell zárni. A vele szomszédos fehérből kiszipolyozott oly sok mindent, halfoklik az a világ. A vörös pezsgő és élettel teli. A szürkében mese a varázslat. A vérmágusok képesek átjárni köztük - és Vörös London vérmágus hercege olyan játszmába gabalyodik, mely mind a 4 világ sorsát megváltoztatja.r1_2.png

Reeve: A ragadozó aranya

Ragadozó városok 2.

Kalandos, otthonra találó, régi világot kereső.

Két év telt el London megsemmisülése óta. Hester és Tom továbbra is együtt vannak, és járják a világot Anna gépével. A ragadozó városok továbbra is vadásznak, és az egyik fontos célpont Anchorage. A párost is próbálják behálózni, hogy adjanak el információkat, ők azonban nem kérnek a ragadozók aranyából. Amikor támadás éri a 10_5a_ragadozo_aranya.jpghajójukat, pont Anchorage városában fogadják be őket. Tom hamar otthon érzi itt magát – van történelmi gyűjtemény, amit igazgathat és a város vezetője, Freya is nagyon kedves vele. Hester viszont kételkedni kezd magukban: felveheti-e a versenyt a csinos és gazdag grófnővel ő, a sérült és morcos lány? Sértettségében olyasmire is ráfanyalodik, amit korábban megvetett volna. Anchorage a létéért kell, hogy küzdjön, Tom és Hester pedig egymásért.

A Ragadozó városok az egyik olyan sorozat, ami kellemes meglepetés, hogy végig olvashatjuk magyarul is. Nem véletlen, hogy akkor adták ki újra az elsőt és fogtak bele a folytatásokba is, amikor nagyszabású film készült belőle. Jó nagy bukta lett, és azt hittem, azzal együtt a regénysorozatra is keresztet vethetünk. Nem lett igazam, aminek most örülök – még akkor is, ha nem tetszik a folytatás annyira, mint az első rész.

Ennek nem a regény világa az oka. Még mindig izgalmasnak találom, amit Reeve kitalált. Ahogy a városok mozognak, és amilyen világ ráépült a romokra. Hester és Tom most mobilabbak, mint korábban, így az egész rendszer működéséről kicsit többet tudunk meg. Nagyon érezni, hogy a ragadozó városok kora lejárt. Már nincs mit levadászni – a kevés túlélő nagyon rejtőzködik előlük, és nem lenne hosszú távú megoldás az elejtésük. Persze, annál inkább le akarják vadászni őket…

Még az is érdekes volt, ahogy Freya elhatározza, hogy hazaviszi a városát, és megnézik, mi maradt Amerikában. Az út maga, de egy újabb tér nyitása is ígéretes kezdet lehet. Ebből még sokat nem kaptunk, inkább a ragadozók előli menekülés a hangsúlyos, de az ötletet díjaztam.

Még az is ok, hogy Hester és Tom miképpen kerül vissza az eseményekbe. Csak éppen az ő magánéleti száluk, ami nagyon bosszantott. 2 éve stabilan együtt vannak, és Hester olyan képzetektől szenved, amelyeken már rég túl kellett volna lennie. Igaz, írja a szerző, hogy két év nem volt elég ahhoz, hogy elhiggye, Tom mellette fog maradni és tényleg boldog lehet. De Akkor is fárasztó, hogy semmi oka rá, de mégis görcsöl, és tulajdonképpen megrontja magának a kapcsolatát és az életét. Néha már komolyan sajnáltam a srácot, annyira paranoiás a barátnője, pedig nem ad okot rá neki. Csak abba belegondolva, 2 év alatt hányszor léphetett volna le, miért pont most tetőzik Hester féltékenysége? Persze, tudom. Valamiről szólnia kell a regénynek, kell a lelkizés.

Hiszen elég erősen ifjúsági regény ez, most is. Elsősorban Hester lelki kínjai vannak kiemelve, ebből több is volt, mint elég.

Kicsit a végével se vagyok elégedett. Azt még el tudom fogadni, hogy minden fontos szereplő megkapja a happy endet, de ahogy azt éreztem Hester és Tom utolsó jelenetéből, hogy Reeve hosszú történetben gondolkodik, irritált. Pláne, hogy tudom, valóban így lesz.

Rendben, a történet kalandos és van, amivel mozgásban tartsa a szereplőit. A világa még mindig egyedi és bőven lehet bővíteni. Vár egy egész kontinens arra, hogy kiderítsék, mi történt arrafelé. De most komolyan családregénnyé kell bővülnie? Még elég fiatal Hester és Tom is, de máris kell egy fiatalabb hős is bele… jaj…

Tanulság nincs benne, szórakoztató regény fiataloknak, ennek megfelelő nyelvezettel.

Mivel már várnak a polcon a folytatások is, visszatérünk még ebbe a világba, de nem tetszett ez a rész annyira, mint a nyitány anno.

 

Reeve: A ragadozó aranya - Mint kaland: 65% pörgős, változatos cselekményű, kamaszos lelki kínokkal, korrekt folytatás.

Szubjektíven: 45% Hester nagyon az agyamra ment, hiába szeretem a történet világát.

Várható heti megjelenések

  • Alexandra: Megrontott éden - történelmi, női
    • Szárnyra kelt remény - történelmi
  • Móra: A csere - ifjúsági
  • L&L: Enola Holmes - Az eltűnt Márki esete - ifjúsági, krimi
    • Bízz bennem - ifjúsági
  • Maxim: Mint a homokszemek - női, krimi
  • Fumax: Kinsman - képregény
    • Titkos Bosszúállók - képregény
  • 21. Század Kiadó: Lydia Bird két élete - női, romantikus
    • Hullámvasút egy életen át - életrajz
  • Kossuth: Tom Hanks szerint a világ - életrajz
    • Maria Callas, a díva - romantikus, női
  • Manó: Ez hát a szerelem - mese adaptáció
  • General Press: Váratlan fordulat - krimi, novellák
  • Central: A Kilimandzsáró felett az ég - női, kosztümös
  • Athenaeum: Édes a Bosszú Részvénytársaság - humoros
  • Agave: Suburra - bűnregény
  • Könyvmolyképző: Az utas - thriller (baleset miatt lehet, hogy csúszik)
    • Sötét város - YA fantasy
    • Csinos kis táncoslányok - thriller
    • Túl a zátonyon - romantikus
    • Cress - YA fantasy
    • Zuhanj velem - new adult
    • A vadember - erotikus (ugyanazon baleset miatt ez is csúszhat)

Visszanéz7ő

40. hét

Szeptember

28. Tuck: Venom - Halálos védelmező - akció 4,5

29. Sullivan: A skarlát ég alatt - történelmi 3

30. Campbell: Rendíthetetlen - sci-fi 5

Október

1. Hoover: Verity - thriller 5

2. Rowley: Hanyatlás - fantasy 4

3. Roberts: Királyt Skóciának - történelmi romantikus 3,5

    Cass: Eljegyezve - YA 3

4. Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek - női 3

    Simenon: A vonat - lélektani 3

És megkezdtük októbert... jó könyvekkel szalad az idő!

Tovább

Simenon: A vonat

Vészhelyzethez alkalmazkodó, életbe kapaszkodó, háttérországbéli.

Marcel egyszerű francia kisvárosi ember, aki nem hitte volna, hogy mindazt sikerül elérnie, ami meglett neki. Beteges gyerek volt, lehetőségek nélkül és nagyon rossz szemekkel. Mégis, sikerült megnősülnie, van egy kislánya és útban a második baba is. Az apósa unszolására üzletbe kezdett, és szereti is a szakmáját. Rádiókat 10_4a_vonat.jpgszerel és árul. A németek megindulása azonban megbomlasztja az életét. Menekülni kell, az embereket vonatra pakolják. A nőket és gyerekeket külön, majd a kocsikat is szétválasztják. Így Marcel elszakad a nejétől és a lányától. Mellé sodródik viszont a fiatal Anna, aki támaszt keres. Marcel lesz az – együtt telepednek le az egyik menekülttáborban, és élnek egymás mellett, miközben mindketten tudják, ha Marcel a családjára akad, elköszönnek. Ezt csak a háború és a félelem hozta.

Simenon elsősorban a krimijeiről lett ismert. Maigret felügyelő az ő regényhőse, és egyben legismertebb karaktere is. A munkássága azonban több, mint a párizsi detektív esetei. A lélektan, amely már a Maigret regényekben is fontos szerepet kap, egyéb regényeiben még hangsúlyosabb, ha ezek nem is feltétlenül krimik.

A vonat is egy ilyen történet. Majdnem háborús regény is, de igazából az csak az érzelmi hátteret ad. Marcel nem megy ki a frontra, a németek nem jelennek meg közvetlenül a történetben. A háború viszont zajlik, és ez hatással van az emberek életére a hátországokban is, mint amilyen Marcel otthona volt.

Simenon ebben a történetben azt mutatta meg, hogy egy ilyen helyzetben hogyan kapcsol át az ember túlélő módba. Marcel különben jámbor, egyáltalán nem csalfa, mondhatni, unalmas ember. Mégis, amikor egyedül marad, és nem tudni, mi van a családjával, könnyeden viszonyt kezd Annával, akit különben meg sem merne szólítani. Kell valaki, akibe kapaszkodhat, akit szerethet. Igazibbnak is érzi ezt a kapcsolatot, mint korábban az életét. A vészhelyzet felfokozza az érzelmeket, az övéket is.

Simenon ezt az érzést alaposan visszaadja, de a számomra legizgalmasabb rész utána jött. Amikor rátalál a családjára, és az élet elkezd megint normális lenni. Milyen könnyen visszakapcsol, és mennyire nem mer kockáztatni. Később ez még hangsúlyosabban is megjelenik – Marcel nem nő túl magán, ő csak a kisember, aki a saját túlélését és békés kis életét óvja. Pontosan értem, miért teszi majd Annával azt, amit a végén, mégis, le tudom nézni érte. Az is olyan álszent, ahogy ezt a visszaemlékezést zárja. (Hiszen Marcel az elbeszélő.)

A gyerekeinek akar bizonyítékot hagyni, hogy az apjuk életében is volt egy nagy szenvedély, nem volt mindig az unalmas figura, akinek megismerhették. Mondjuk, a helyében jó mélyen hallgatnék az egészről. Ha annyira Anna volt a nagy szenvedély, vajon, mit gondolnak majd róla, ha elolvassák, hogy milyen sorsra hagyta őt jutni?

Stílusában olyan a regény, mint a Maigret történetek is. Tömör és lényegre törő. Simenon nem fut felesleges köröket, szinte fukar a szavakkal. Csak annyi van a regényben megírva, amennyi feltétlenül szükséges hozzá. Még akkor is, ha most nem a külső események a meghatározóak, hanem Marcel belső, lelki élete.

Nincs meghatározó konfliktus és negatív karakterek sem. Pont az a lényeg, hogy itt mindenki átlagos, amit akár nagy betűkkel is írhatnék. Mit tesz az átlagemberrel egy ilyen helyzet. Hibákat vét, megbán dolgokat és túlél. Kapaszkodik az életbe. Nem is tudnék senkit kiemelni, mert általában a szélsőségeket kedvelem: a hősöket vagy a nagyon elvetemült gonoszokat. Itt egyikből sincs kínálat. Marcel meg a végére szabályosan fárasztott. A kispolgári unalomba olyan szinten beleszürkül, hogy a gyávasága a nagy kalandja? Jaj.

Lélektani regénynek érdekes és korrekt, de akkor sem szerettem meg.

 

Simenon: A vonat - Mint lélektani: 70% egy nem mindennapi helyzetben egy átlagos alak – érzékletesen megírva.

Szubjektíven: 40% nagyon nem szerettem a főszereplőt, a végére valósággal megutáltam.

Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek

Új éltet kezdő, szerelmes, másokon segítő.

Marnie nem akar mást, csak egy átlagos és boldog családi életet. Úgy véli, megtalálta hozzá az ideális férfit is. Az ünnepek alatt mennek haza, bemutatkozni a családnak. Ám Marnie szokás szerint hibát vét: a rokonságban egy szimpatikus embert talál, aki pont a család fekete báránya. Blix néni meg is mondja a lánynak, hogy nem illenek össze az unokaöccsével. Marnie rá hasonlít, nem az átlagemberekre. A lány ennek ellenére nem engedi el az 10_4szerelmi_varazslas_kezdoknek.jpgálmát, és kierőszakolja az esküvőt akkor is, amikor a párja el sem akar menni a szertartásra. Két hétnél tovább nem is tart a frigy. A megtört Marnie a kamaszkori szerelmével vigasztalódik, és nem találja a helyét. Blix kínál új esélyt: végrendeletében a lányra hagyja a házát és vele a barátait, akik meglátják a lányban ugyanazt a pluszt, ami Blix része is volt. Marnie eleinte csak hamar el akarja adni a házat, de sok új esély nyílik itt. Visszatér az elvált férje, az alagsor lakója is érdekes férfi és igaz barátokra is lel.

Sorozatnyitány, ami meg is ijeszt. Már a kezdetet is unalmasnak találtam, bele sem akarok gondolni, merre tudja ezt tovább vinni a szerző. Biztosan megint jönne pár szomszéd, akiknek segíteni kell és a regény végére összejött pár életébe is lehet erőszakolt konfliktust írni. Mondjuk, a gyerekvállalás miatt…

De ez egyelőre ez a rész. Aminek az elején még történt valami – a családdal ismerkedés, a hamar széteső frigy és a költözés. Amíg megismertük a lány körül az új embereket, még le is kötött a sztori. Csak utána olyan, mintha minden megállna.

Marnie a saját életét leszámítva mindenkinek meg tudja mondani, mit kellene csinálnia, kivel kellene lennie. Pl. a szomszéd háziasszonynak már kapásból azzal jön, hogy meg kellene bocsátania a férjének és újrakezdeni, mert tökéletesen passzolnak. Ettől kezdve ezen a szálon ez ismétlődik – a szomszéd gyötrődik, Marnie meg ismételgeti neki, hogy mit kellene csinálnia. Jó szándék van benne, és segíteni akar, de komolyan az agyamra tud ezzel menni. Regényben is idegesített, az életben valószínűleg még jobban megakasztana egy ilyen mindent jobban tudó karakter. Pláne, ha még igaza is van.

De Marnie saját élete egy olyan katyvasz, amit utáltam megismerni. Három férfi van az életében, és egyszerűen rühelltem olvasni, milyen helyzetet teremt magának. Még jár a gimis barátjával, de azért összefekszik a volt férjével, a pincelakót legalább egy jó darabig csak barátként tartja… Az egyik legjobban utált karakterek számomra a csalók – most komolyan együtt kellene éreznem egy nővel, aki viszonyokba gabalyodik? Attól, hogy ő is rosszul érzi így magát, nem fogom megkedvelni. Tudja, hogy nem így kellene, mégis csinálja. Akkor én meg ellenszenvesnek találom és pont.

Kevés különben is a rendes konfliktus. Mindenki eléggé egy pályán mozog, és átlátható, hol kell kikötniük a történet végére. Még a leginkább az olvastatta magát, ahogy Marnie leszámol az illúziókkal és hamis álmokkal, és elkezdi a saját életét hozni. Azt tenni, ami boldoggá teszi, és nem azt, amiről úgy gondolja, hogy ezt várják tőle. Ez tanulságnak is jó, ez menti nekem leginkább a könyvet: arra bíztat, hogy úgy éljünk, ami nekünk megfelelő. Azzal nem leszünk boldogabbak és mások sem szeretnek jobban, ha kitalálunk egy képet és annak akarunk megfelelni.

A szöveg tipikus női regényes. Dominálnak az érzelmek, és ennek megfelelően érzelgős a szövege is. Követhető, egyszerű, könnyen befogadható. Egy kicsit több humort elbírt volna, de ez nem az a történet.

Összefoglalva, az üzenete miatt nem rühelltem teljesen, de nem szerettem a hősnőt, a szerelmi kiszámítható konfliktusokat és kevés volt a képesség miatti mágikus realizmus is.

 

Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek - Mint női: 60% lelkizős, női regény, amelyben a szerelem a fő kérdéskör. Emberbarát történet.

Szubjektíven: 40% nem szerettem meg a szereplőket, és a történetet is eléggé untam.

SpoilerZóna

Hoover: Verity

Lowen beköltözik a birtokra, és megtalálja Verity kéziratait. Ám ez nem egy krimi, hanem egy napló. Lowen gyorsan r3_76.jpgrákattan: Verity és Jeremy viszonyáról, majd házasságáról szól.

Kiderül, a nő megszállottan szerette a férjét. Meg is inog, amikor már házasok és teherbe esik. Mert látja, a férjének a gyerek fontosabb, mint ő. Próbál vetélést előidézni, de nem sikerül. Ikerlányaik lesznek. Idegenkedik tőlük, keveset is foglalkozik velük. Az izgatja, hogy az ágyába visszacsalja a férfit.

Ahogy olvas, Lowen egyszerre kattan rá a jelenbéli és az akkori férfira. A jó apa, a szenvedélyes szerető, a jó házigazda. Amikor egy csók is elcsattan, már nincs visszaút. Szeretők lesznek.

Közben Lowen elolvassa, hogy amikor inogni kezdett a házasság, Verity behazudott egy terhességet. Szerencséje volt, utána tényleg gyorsan teherbe esett, és így lett a fiúk. Őt szeretni is tudta a nő, a lányokkal ellentétben. A kis r2_78.jpgideális családjában nem szerepeltek az ikrek. Verity okozta a halálukat. Utána zár úgy, hogy talán neki kellene hajtania egy fának.

Közben Lowen arra is rájön, hogy a nő csak megjátssza a kómát. Jeremyt is beavatja, aki kikényszeríti a nőből a reakciót. Majd meg is ölné - Lowen segít r1_80.jpgneki úgy elrendezni a dolgokat, mintha álmában érte volna egy roham. Kicsit szétmennek, de aztán együtt új életet kezdenek máshol. Lowen is babát vár, kislányuk lesz.

Így találja meg Verity utolsó levelét, Jeremynek írta. Búcsú - a regény, amit Lowen is olvasott, kamu. Még azért is megbocsát a férfinak, hogy megrendezte az autóbalesetet, amibe majdnem belehalt - mert elhitte azt a kamu naplót, regénykezdeményt. Az volt a terv, hogy fogja a fiukat és elmenekül. De jött Lowen... A nő megfogadja, ezt Jeremy soha nem tudhatja meg.

Cass: Eljegyezve

Királyi udvaros, szerelmes, játszmás.

Hollis jószívű, kedves lány – Koroa nemese, de nem a legelőkelőbbek vagy a leggazdagabbak közé tartozik. Amikor a király a környékre látogat, megakad a szeme a lányon. Hollis nem fűz ehhez nagy reményeket: nem elég előkelő a származása, nem elég szép. Nem is hiszi, hogy képes lenne királynévé válni. A jóképű Jameson tetszik 10_3eljegyezve.jpgugyan neki, de inkább baráti alapon, mint szerelemmel. Mégis, amikor Jameson kész a királynéjévé tenni, készen áll, hogy a tőle telhető legjobban lássa el a feladatát. Amikor azonban az udvarba menedékért jönnek a szomszéd királyságból, a lány tekintete összeakad a menekült család legidősebb fiáéval. Silas megérti őt, kedves, és vele megvan az a szikra, ami a királlyal nincsen. Ő azonban a király nem hivatalos jegyese. Most kit kellene tennie? Hallgasson a szívére, és szökjön el a szerelmesével, vagy áldozza fel magát a hazájáért?

Ennek a regénynek sikerült meglepnie, és ezzel lesz számomra emlékezetes. A teljes első fele, sőt, majdnem a teljes könyv kiszámítható és rossz értelemben lányregényes. Mű konfliktus van benne, és olyan hősnő, aki hamar tépte az idegeim. A vége viszont…

Talán az utolsó 20-30 oldal, ott viszont meglépett egy nagyon merész lépést a szerző. A feje tetejére állított mindent, amit addig felépített. Ok, George R. R. Martin királyságaiból ismerek már nem egy meglepő húzást, azzal is tisztában vagyok, mi minden történhet egy esküvőn – de eszembe nem jutott volna, hogy Kiera Cass is bevállal egy ilyet. Összességében a regény most sem tetszett, csak gyenge átlagosnak tartom, de a vége nagyot dobott rajta.

Akkor is, ha kicsit fáj miatta a szívem. Mindig rosszul viselem, ha olyanok halnak meg, ráadásul ártatlanul, akiket megkedveltem egy történetben. (Igen, Martin, Robb Stark halála még mindig fáj!) Akkor is, ha az itt felfedett csavar egyáltalán nem ért meglepetésként. Ahogy Hollis megtudja, mi zajlik a szomszéd királyságban és miért menekül el annyi nemes, már tudtam, hogy Silas családjának miért kellett új otthont keresnie.

 A történetről, a végét leszámítva, sok jót nem tudok írni. Adott egy lány, akinek az a dilemmája, hogy két remek férfi közül melyiket válassza. Szenveleg, tulajdonképpen a semmin. Nem is szerettem meg Hollis alakját. Nem értettem, miért szeret bele Silas és Jameson is olyan gyorsan. Szép és kedves, de különben nincs benne semmi. Az a tipikus szomszéd lány karakter, akivel a kamasz lány olvasók állítólag olyan könnyen azonosulnak. Ilyen regényben nekem egy karakteresebb hősnő jobban esik.

A barátnője, Delia Grace az a hősnő, akiben lett volna kurázsi. Szép is, okos is, ravasz is és ért az udvari játszmákhoz. Hollis végtelenül naiv mellette – és ez egy olyan tulajdonság, amit nem tudok erénynek látni. Sokkal inkább élveztem volna ezt a sztorit, ha Delia Grace a főszereplő és az ő szemszögéből elevenednek meg az események.

A férfiak pedig szürkék, még Hollis mellett is. Silas a regénybeli álompasi: jóképű, ügyes, figyelmes, nagyon szerelmes. Jameson is hasonló, csak ő komolytalanabb, elkényeztetett. De ezen túl nincs mit mondani róluk.

Túlzottan a könyv stílusa sem hatott rám. Teljesen olyan, mint az ilyen regények általában. Kis kellemes, könnyen fogyasztható. Hogy is írta nemzeti költőnk? Fecseg a felszín, hallgat a mély. Rendben, ilyen könyvet nem mély tartalmakért olvasok, de ebben se tanulság, se élmény, csak kis semmilyen limonádé.

Ha a vége nem lenne olyan, amilyen, ez lenne a legmeghatározóbb, amit kijelentenék erről a regényről. Tipikus és semmilyen egyszerre. Az történik, amit várok. A cselekmény nem sok, az érzelmi része kiszámítható.

Nem tudom, hova fejleszti meg a szerző a sztorit, de azt se tudom még, érdekel-e.

 

Cass: Eljegyezve - Mint YA: 60% tipikus lányregényes, kidolgozatlan világban, de a végén a csavar megmenti.

Szubjektíven: 55% a regény 4/5-e untatott és Hollis is az agyamra ment. A vége viszont…

Roberts: Királyt Skóciának

Szerelembe eső, hazáért küzdő, kosztümös.

Serena MacGregor még kislány volt, amikor végig kellett néznie az angol katonák mit tesznek a családjával, az anyjával, mindössze azért, mert skótok. A lány heves angolgyűlöletben nő fel és a környék vadmacskájaként tartják számon a különben szépséges teremtést. Serena bátyja Angliában dolgozik azon, hogy Károly herceg a trónra ülhessen. Ebben egy angol gróf, Brigham is segíti, akivel együtt jártak Franciaországban is 10_3kiralyt_skocianak.jpgszövetségeseket toborozni. Mikor már látszik, hogy csak háborúval érhetnek célt, Colin és Brigham Skóciába utaznak fegyverbe szólítani az embereket. Serena az angollal ugyanolyan ellenséges, mint minden angollal. A fiatalembert mégis megbabonázza a lány szépsége és vadsága. Elhatározza, hogy meghódítja – csak azzal nem számol, hogy közben ő maga is milyen szerelmes lesz.

Érdekes ötlet volt ilyen formában megírni ezt a történetet Nora Roberts részéről. A MacGregor családnak egy egész sorozatot szentelt, de az napjainkban játszódik. Modern szerelmes regények – erre kap egy kosztümös romantikus előzményt, ami a jelen szereplők előtt pár száz évvel játszódik? Furcsa. Pláne, hogy a MacGregor család már itt is igen népes, sok gyerekkel. Volt is egy olyan sanda gyanúm, hogy ebből is hosszú sorozatot lehetne írni, de egyelőre más kötetet még nem láttam a család korai éveiből.

Pedig a családok ábrázolása, amiben a szerző nagyon jó. Itt van két fiú és két lány, meg a szüleik. Végig érezni köztük a kötődést, ahogy családként együtt működnek. Mindegyikük más karakter, legfeljebb a szülőkből lehet észrevenni azt, melyik gyerek mit örökölt. Serena vadóc és forrófejű, mint az anyja. A húga olyan úri hölgy, mint az anyjuk. A fiúk kicsit jobban háttérben vannak, de ez leginkább Serena története. De azok voltak a kedvenc részeim, ahol mindenkinek megvolt a maga szerepe az eseményekben. Pl. amikor kitör a háború, és mindenki elfoglalja a maga helyét.

Sok kosztümös történelmi romantikus regényhez hasonlóan a történelem itt is csak a hátteret adja. A két fiatalember – Colin és Brigham – végigküzdi a háborút, de egy csatát sem követünk le velük. Sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy Colin aggódik a terhes feleségéért. Hogy Brigham miért kénytelen majd a családjával kivándorolni. Egyes döntéseik indokát megadja, de nem több. Sajnáltam is, mert az azért érdekes, miért akartak uralkodót cserélni, hogy reagáltak a többi uralkodói udvarban – a franciákat sokat emlegetik, de ott is mire kerül a hangsúly? Hogy Brigham micsoda csábító volt Versailles udvarában…

Milyen Serena és Brigham története? Pont olyan, mint a többi hasonló regényben. Kezdetektől nyilvánvaló, hogy mi lesz a vége. Még csak rendes konfliktus sincs, ami a páros útjába állna. Serena magához a férfihoz kezdetektől vonzódott, és az egyetlen kifogása ellene a származása volt. Elég sokáig tartott beismerni magának, hogy nem általánosíthat ennyire. De megteszi, és innentől kezdve jön a happy end,

Még az is kiszámított, milyen tragédia történik a családban. Mert lesz, aki nem éli meg a végét. De olyan személy hal meg, akinek a legkevésbé fáj az elvesztése. Akinek már öröksége is volt, és nem olyan, aki előtt még ott volt az egész élete.

A karaktereket lehet kedvelni, itt igazán még negatív szereplők sincsenek. A másik oldalt, a jelenlegi angol király embereit meg sem ismerjük. Arctalanok, akik ellen háborúba mennek. Ha belegondolok, egy olyan szereplő volt, aki azért negatív. A katonatiszt, aki zaklatta Serena családját. Az ő sorsát azonban elrendezik még a regény alatt.

A stílusa különben olvastatja – könnyen fogyasztható, szenvedélyes kis limonádé. Nem fáj olvasni, de mély nyomokat sem hagy maga után. Azért a szerzőtől még mindig jobban szeretem a krimis történeteket…

 

Roberts: Királyt Skóciának - Mint romantikus: 65% szenvedélyes, pörgő történet, egy egymásnak teremtett párossal.

Szubjektíven: 55% amíg vitatkoztak, még szórakoztatott. Kár, hogy a történelem csak háttér.

GameDay

Kire gondoltam?

Eddig egy kötete jelent meg, abban novellák voltak: Különleges karakterek.

Gavin Edeards jegyzi az életrajzát, amely a jövő héten jelenik meg magyarul is.

Bár nem sokat súg, de elkapta a korona-vírust - feleségével együtt.

Színész, de pl. az új filmjének a forgatókönyvén is sokat dolgozott.

Megoldás: Tovább!

Tovább
süti beállítások módosítása
Mobil