Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén

Raziel 2.

2020. augusztus 01. - BBerni86

Csapatot építő, közelebb kerülő, küldetéses.

Belader nem maradt halott, a világnak most rá is szüksége van. Ez a csapat más tagjaira is áll, de ez nem jelenti azt, hogy felelőtlenül játszhatnak az életükkel. Ha meghalnak, fel kell támadniuk, valamit elkezdenek elveszteni magukból. Már nem hiszik fent sem, hogy Raziel tolvaj lenne. Elkezdik visszaadni neki az angyalságát, de ez is 8_1egy_angyal_a_szerelem_kuszoben.jpgegy folyamat. Közben a Földön küldetést kell végrehajtania: Mihály kitalálta, hogyan számolhat le háborúk nélkül az emberekkel és a terv bejöhet. Egy vírussal. A legyőzéséhez kellene a Tudás, amelyet elloptak. Így Raziel és Belader egy meghatározott csapatot kell, hogy összeszedjen. Őket el kell vinni egy biztonságos szigetre. Ott aztán megtalálhatják az ellenszert, remélhetőleg a vírus okozta teljes pusztulás előtt.

Már írtam, mert tényleg érdekesnek találom, a vírushelyzet mit hoz ki az írókból. Itt egy magyar példa is, és ez még nem is a legdurvább esete. Millan karantén novellákat is írt a két hősének, a démonnak és az angyalnak. A gyors rendelők megkapták ezeket a kötet mellé. El is olvastam őket, és… Még nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Akad benne humorosabb, szimplább. Bőven elég filmes utalás. Mondjuk, amikor Belader és John Wick… novellák, tényleg azt gondoltátok, hogy lelövöm a poént?

Pláne, hogy a novellák összességében jobban tetszettek, mint a nagy regény.

Eleve, nagyon abszurdnak érzem, hogy az angyal és a démon gyűjti össze az emberiség megmentésére kiszemelt csapatot, akikkel el kell jutniuk a szigetre, még időben. Csak éppen ez egy olyan társaság, hogy még a tudás angyala sem látja, hogy lesznek képesek ellenszert találni ők a vírusra. Random emberek.

Igaz, a kötetben nem is ez a lényeg, csak nekem sikerült ezen ennyire megakadni. Az utazás a lényeg, nem a cél. A kis kalandok és humoros helyezetek, amibe közbe belekeverednek. Rendben, itt is megállok kicsit. Humoros kalandok – nekem nem voltak azok. Tudom, hogy mókás urban fantasy, de nem találta el a humorom. Legjobb esetben is csak annyi telik tőlem, hogy azt azért érzékeltem, hol kellene nevetni. Csak nem nevettem.

Nem is igazán értem, hogy halad ez a cselekmény. Talán ez is az egyik bajom. Az, hogy utaznak, alig valami közben történik, nagyon átmeneti az egész. Leradírozta a teljes előzményeket új alapokon van a történet, így majdnem felesleges hozzá az első rész. Annak az alaphelyzetéből építkezik, de nagyon érezni, hogy ez egy új és más kaland már.

Aminek vége sincs, mert az egész, amiért történnek az események, már nem ebben a kötetben szerepel. Még akkor is nehezen emésztem, ha el nem tudom képzelni, milyen lesz a szigeten és az emberiség megmentésén dolgozni. Nagyon kétlem, hogy a szerzőben el van rejtve valamerre egy Robin Cook vagy Michael Crichton.

Az is böki a csőröm, hogy az a cím, hogy angyalunk a szerelem küszöbén áll. Mégis, hol? Talán egy vagy két helyen, a sorok között ki tudtam olvasni valami ilyesmit, de ez inkább Egy angyal a vírus kitörésének küszöbén, nem a szerelemén. Nem hiányzik nekem az, hogy nyálregény legyen, de ha már ilyen címet kapott, azért az valamit sejtet… vagy ez is poén? Mert akkor nekem még mindig nem esett le.

Ami viszont tetszett, hogy a múlt beékelt jeleneteivel egyes szereplők történetet kezdenek kapni. Belader hogyan lett démon? Mi lett volna az eredeti küldetése az életben? Tulajdonképpen hogyan vált gyaloggá Lucifer és Isten sakkjátszmájában? Mert ebből is következik, hogyan kaphat most még egy esélyt.

Ennél jobban nem fogom kifejteni, de ez nem az én regényem és világom volt. A humora nekem nem vicces, a története meg nem kötött le.

 

Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén - Mint urban fantasy: 40% humoros road trip, amely keresi korunk feldolgozásának lehetőségét.

Szubjektíven: 15% nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Már a témát elég abszurdnak érzem.

GameDay

Van egy elég elmebeteg regény. A szerző fogott egy klasszikust, és tette bele egy olyan elemet, amitől minden a feje tetejére állt benne. Természetfeletti lényeket.

Mondhatom, ritka az ilyen öröm, mióta a Jóisten időszerűnek látta elreteszelni a Pokol kapuját, és a holtakat arra kárhoztatta, hogy közöttünk járjanak.

De persze, a lényeg így sem változott:

Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta tanakodni, s a barátnői is felnéznek rá miatta.

De nyugi, itt végül mindenki férjhez megy, aki az eredetiben is. Igaz, van, aki egy nyomorékhoz...

Na, mi lehet ez?

Megoldás: Tovább!

Tovább

Stage: Tejfogak

Anya – lánya kapcsolatos, gyilkos indulatokkal küzdő, gyerekes.

Hanna első látásra a tökéletes kislány: aranyos, jól nevelt, csinos. Imádja az édesapját, és mindenre kész, hogy apuci szeresse őt. Neki Hanna a tökéletes kislánya. Egyetlen kérése lenne, amit nem tud megadni neki: Hanna nem beszél, bármennyire is várja az apja az első szavait. Hanna annyira szereti a férfit, hogy az anyjára ferde 7_31tejfogak.jpgszemmel néz. Mert csak magának akarja az apja szeretetét. Már tervezi, hogy érje el, hogy az apja ábránduljon ki a nőből. Ha mégsem sikerülne, akkor messzebb is kész elmenni. Ha az anyja boszorkány, úgy kell vele elbánni, mint a többi boszorkánnyal: tűzre kell vetni! Suzette szereti a lányát, de már egyre fáradtabb. Érzi, hogy Hanna gyűlöli őt. Érzi, hogy a lánya csak látszatra angyali, igazából ördögi. De hogy bizonyítsa ezt a férjének, aki Hanna minden rosszaságát képes elnézni? Meddig mehet még el a kislány?

Abban van valami különösen félelmetes, amikor egy gyerek, pláne, ha még kicsi is, elemien gonosz. A belénk kódolt előítélet miatt: a gyerekeket ártatlannak és aranyosnak látjuk. A természetnek valahogy rá kell vennie az embereket, hogy éveket áldozzanak arra, hogy az utódjukat felneveljék. Minden kisállat is ezért édes…

Hanna egy olyan gyerek, akire nem illenek a klisék. Se nem ártatlan, se nem aranyos. Még a tojáshéj is a fenekén, de már a megtévesztés és a manipuláció mestere. Keveredik benne a gyerekek mesei világa és az emberek kegyetlensége. Szociopata kezdemény? Valami olyasmi. Ez izgalmas is lehetne, ám van egy de.

De amiket csinál, ahogy tervez, az nagyon nem egy 6-7 éves gyerek szintje. Az alapszituáció nagyon tetszett, izgalmas és feszült a regény, de elhinni, hogy ez egy ekkora gyerek, nem lehet. Nagyon sok olyan gondolata, terve, logikája van, ami még egy kamasznak is magas lenne. Mert ok, intelligens, de ennyire? Közben meg vannak olyan dolgai is, amelyek gyerekesek. Már az is, ahogy a szüleit apucinak és anyucinak hívja. Elmondani nem tudom, ez mennyire irritált olvasás közben. Értem, ez kedves akar lenni a lánytól, de számomra irritáló volt. A szüleimet se hívtam így soha, ez már túlzottan becézett, szinte ironikus forma. Apuci, anyuci – inkább ugrik be róla egy cukros bácsi vagy néni, mint igazi szülő.

Suzette az izgalmasabb karakter, mert benne az anyai ösztön küzd azzal, hogy irritálja is a lánya. Veszélyben is van – az azért nagyon durva, amikor Hanna beállít hozzá egy kalapáccsal, amivel le akarja csapni. De voltak még ilyen húzásai. Mit lehet ilyenkor tenni? Az, hogy ellentmondásosak az érzései és a viselkedése, emberivé teszi. Csak az éles váltások nem tetszettek: az egyik percben rátör, hogy szereti a lányát, majd képes kimondani azt, ami valahol tragédia: szereti a lányát, csak nem eléggé.

Az apa karaktere sokkal kevesebbet van jelen, és elég vázlatosra is sikerült a felesége és a lánya mellett. A szerepét eljátssza.

A regény a vad húzásaival guilty pleasure szint. Az nem zavar, hogy hihetetlen – szerintem a nyálregények nagy többsége is az, ott mégsem kérik számon a hitelességet. Itt miért kellene?

Az viszont zavart, hogy igazából nincs itt szimpatikus karakter. Suzette és a párja olyan emberek, akiknek nem kellett volna gyereket vállalni. Együtt jó páros, szeretik is egymást, de a végére nekik is nyilvánvaló lesz, hogy Hanna nem illik az életükbe. Így pláne nem, hogy problémás gyerek. Bár bennem felmerült, egy tündéri gyerekkel se lenne jobb nekik.

Hanna – hogy lehetne egy szociopata karakternek drukkolni? Nekem nem jött össze – talán, ha nem ennyire koravén. Az jobban zavart, mint a gonosz indulatai.

Számomra tökéletes guilty pleasure thriller volt, fordulatokkal és feszültséggel, izgalmas cselekménnyel. De tény, hogy erős benne a mese faktor is. Elhinni nem lehet.

 

Stage: Tejfogak - Mint thriller: 58% Hanna alakja egyszerre ijesztő és hihetetlen, de a történet izgalmas.

Szubjektíven: 75% jól szórakoztam, de irritált, ahogy anyuci és apuci szavak ismétlődnek.

Mire várunk?

Cím: Hallgass a neved

Szerző: Frank Tallis – a Max Liebermann-sorozat szerzője, ez lesz magyarul a 3. rész. Van esély, hogy a sorozat megdobja az eladásokat is.mire_71.jpg

Műfaj: történelmi krimi

Cselekmény: Oskar újabb ügyet kap. Egy elit katonaiskola egy diákját holtan találják. Sokak szerint öngyilkosság volt, de Oskar valami mást sejt a háttérben. Az iskola zárt, valami sötét folyik ott és senki nem akar beszélni. Szerencsére fiatal barátja, Freud tanítványa, aki a viselkedésből olvas, Max Liebermann kész segíteni neki.

Várható megjelenés: ősszel

Miért várós?

  • Tetszett a sorozat, ami készült belőle.
  • A Monarchia Krimik eddig tetszettek regényként is.
  • Bejön a konyhapszichológia, ebben is az van.
  • A helyszín is közeli, Bécs. Izgalmasnak találom, hogy mennyire hasonlít a Carr-kötetekre, csak ez New York helyett Bécsbe visz el.

Lamprell: Találkozzunk Rómában!

Szerelmes, párra lelő, elköszönő, házasságot mentő, nyaraló.

Öt ember utazik Rómába, és nem is sejtik, hogy mindannyian a szerelem kérdését lesznek kénytelenek átgondolni a városban. A 19 éves Alice küszködik, hogy megfeleljen a családja elvárásainak. Azt tanulja, azzal jár, amit a szülei is el tudnak fogadni. Az egyik tanára veszi rá, hogy magáért is csináljon valamit, újdonságot, ami felpezsdíti. Így Rómába utazik, ahol egy szimpatikus angol fiúval ismerkedik össze. Alec és Meg egykor nagyon szerették 7_30talalkozzunk_romaban.jpgegymást, de most válságban a kapcsolatuk. Munkaügyben jönnek Rómába, egy projekthez keresnek csempét, de az érzelmeiket kell igazából tisztázniuk egymás iránt. Lizzie és Constance sógornők, akik a szeretett férfi hamvait szórnák szét. Közben azt is kinyomozzák, Henry csalta-e a feleségét. Három történet, egy város, és nem is sejtik, hogy milyen közel vannak egymáshoz, minden értelemben.

Bírom azokat a regényeket, amelyekben valami/valaki különleges narrátor szerepel. A Best of élményem Zusak Halála, aki egy könyvtolvaj történetét kommentálta végig a II. világháború alatt. De nem rossz választás Lamprell narrátora sem: a hely szelleme, a szerelem, amely Róma utcáin lakik. Azt nem tudom állítani, hogy nagyon eredeti figura lenne, jó szövegekkel, de az ötletet akkor is tudom értékelni.

Még az is ötletes, hogy a három történet a szerelem három fázisát mutatja meg – mondjuk, az már kevésbé találat, hogy mindenki az életkorának megfelelő szakaszt kapta. Az egyetemista fiatalok szerelembe esnek, a középkorú pár egy válságot küzd le, hogy felismerjék, a lángolás talán már nincs meg, de attól még mély kötelék van kettejük között, ami szintén szerelmen alapul. Az idős nő pedig a búcsú szakaszában van, amikor el kell engednie a szeretett férfit. Kezdet, érett és a vég. Szép az ív, a kivitelezéssel azonban voltak gondjaim.

Nem egyformán érdekes a három történetszál. Gondolom, az olvasó életkora is meghatározza, melyiket hogy fogadja, én legalábbis úgy távolodtam egyre inkább tőlük, minél távolabb volt a koruk az enyémtől. Lizzie és Constance története helyenként annyira untatott, hogy azon merengtem, csak át kellene rajta lapoznom. Mondjuk, a gyász sem az a téma, ami olyan nagyon lekötne…

Nem tudom pozitívumkánt értékelni, hogy minden szereplő mennyire kedves és szerethető. nekem ez nem hihető. Ilyen-olyan problémát ad nekik a szerző, de nem jellemhibákat. Barátságos, normális emberek – ok, nem kell minden regénybe gonosztevő, de így kevés volt nekem a konfliktus. Egy-egy fő téma mindenkinél, és ennyi. Alice-nek döntenie kell, meri-e a saját életét élni, vagy a szülei neki szánta utat követi. Alec és Meg, szeretik még egymást? Henry hű volt? Ahogy ezt írom, még rossz értelemben a déjá vu is elkapott. Mintha már írtam volna nagyon hasonlóról…

Kevés a humor, valamivel több a romantika, de ez nem egy klasszikus románc. Sokkal visszafogottabb, lényegesen kevesebb benne a szenvedély.

A városnézős könyveket szeretni szoktam: nekem egy város felfedezésében igenis benne van, hogy megnézzem, mitől híres az a város. Amikor Londonban jártam? Big Ben. Párizs? Eiffel-torony és Notre-Dame. Berlin? A dóm. Rómában a Vatikán és a Colosseum. Athén – az Akropolisz. Sorolhatnám. Nem kell képeslap szinten leképezni a várost, egy kávézó, egy esti séta is nagyon jó hangulatú lehet, és jellegzetes. Csak az számomra nem a full élmény. Itt képeslap irányba van kilengés, amikor minden látnivaló ki lesz pipálva, de az igazi hangulat még sem igazán volt benne. Kell ez is, az is.

Olyan kis semmilyen, limonádé jellegű kötet, ami csak egy kis laza kikapcsolódás, agyi tevékenységet nem igényel. A vége csavar meg felesleges is…

 

Lamprell: Találkozzunk Rómában! - Mint romantikus: 50% az Igazán szerelem nyomdokain járna, a szerelem fázisait mutatja be.

Szubjektíven: 40% Alice történetével elvoltam, a másik kettő nem tudott lekötni. Untam…

Szemrevaló

Ide ritkán hozok olyan filmet, aminek a könyv alapját még nem olvastam.

A Zombi expressz azonban ilyen - egy vírus elszabadul. Egy vonat utasai próbálnak életben maradni. Az egyik legizgalmasabb zombis film, amit az utóbbi időben láttam. Ha végre nem csak vonaton lesz időm olvasni - igen, ezt nem akarom ott olvasni (értitek, vonaton zombik, én meg olvassam a vonaton?) - el is olvasom!

A filmet addig is ajánlom.

Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki!

Kalandos, rejtélyt megoldó, iskolai kirándulós, kiskamaszos.

Az osztály kirándulásra megy, és az egyik program a sátorozás a szabad ég alatt. Páran azonban vannak, akik nem tudnak/akarnak részt venni: az egyik lányon kiütések jelennek meg, lesz, aki az ápolójának jelentkezik, és 7_29talalj_ki.jpgolyan is, aki csak átaludta az indulást. Magukban kell egy estét eltölteniük a romos kastélyban, ahol megszálltak. Az egyik fiú azonban nem bír magával, és meg akarja viccelni a gondnokot. Az eredmény: a kastély csapdává alakul, a gondnok egy szellemtörténettel ijeszti őket, majd feladatok elé állítja őket. Meg kell oldaniuk a rejtvényeket, hogy kijussanak a kastélyból, lehetőleg épségben. Közben új barátságokat kötnek, és magukról is megtudnak pár dolgot, amit nem is gondoltak volna korábban. Mennyire gonosz a gondnok? A végére az is kiderül!

A Betűtésztától már olvastam olyan ifjúsági regényt, ami nagyon tetszett. Az is többkezes mutatvány volt, ez is az. Talán most valamivel fiatalabbak vannak megcélozva, de attól még egy jó regényt kaptunk, ami akár idősebb fejjel is szórakoztató. Szerettem én is.

A dolog már ott kezdődik, hogy jó a címválasztás. Találj ki! Kétféleképpen is értelmezhetjük, és mindkettő megy is a regény cselekményéhez. Egyrészt, a gyerekeknek ki kell találni a kastélyból. Nem hagyományos értelemben vannak bezárva, de helyileg korlátozva vannak. Ahhoz, hogy szabadok legyenek – a másik értelemben – ki kell találniuk a rejtvények megoldását. Így kétféleképpen is kitalálásban ügyködnek.

A többkezes írás ugyanúgy működött, mint a Plázafoglyokban (ha ez tetszett, annak is nagyon érdemes adni egy esélyt, nekem jobban tetszett, mint e Találj ki!). Minden főszereplő saját szerzőt kapott, aki az ő szemszögéből írta tovább az eseményeket. Váltják egymást, egyenlő arányban, sorban és a fejezetekből összeáll a regény.

Mivel minden karakter külön egyéniség, jól áll nekik, hogy minden szerzőnek megvan a maga stílusa, amitől egyedibbek a figurák. A változatosságban pedig az a jó, hogy mindenki kereshet magának szimpatikus szereplőt, akinek hajlandó izgulni a sorsáért. A plázacica kezdeménytől a gamer lányon át az iskola tréfamesteréig van választék.

A történet erősségei közé tartozik a mozgalmas cselekménye. A szereplők folyamatosan mozgásban vannak, és igyekeznek kitalálni. Vannak humoros, vagy éppen kiskamasz fejjel ijesztő elemek is benne, Soha rosszabb olvasmányt, mint egy kalandos, változatos és humoros kitalálósdi, amelyben éreztem a szabaduló szoba játékok hangulatát is. Az alap stimmel: ott is ki kell találni a rejtvények megoldását, hogy kitalálj a szobából.

Nagyon hangulatos az egész, és bírtam, ahogy negatív szereplők nélkül végig tudták vinni az egészet. A gondnok kezdettől jópofa karakter volt, az utolsó megmozdulása meg az egyik kedvenc elemem lett a kötetben. Azok a hűtőmágnesek… (Csatolt terméknek különben nagyon jók lennének. Ahogy a Riverdale-kötet mellé az előrendelők kitűzőt kaptak, ebből is lehetne az, vagy valóban hűtőmágnes.)

Eltalált lett a karakterek rajzos megjelenítése. A végén volt egy kétoldalas toldalék, amelyben a megrajzolt karakterek mellett nem csak a szereplők neve szerepelt, hanem itt került mellé az író, aki a fejezeteit írta. Még ilyet nem láttam másban, de nagyon bejött az ötlet.

Igazi gyerekkönyv, annak minden fontos elemével. Van benne tanulság, a közhelyektől kezdve az izgalmasabb témákig. Az különösen tetszik benne, hogy a gyerekek magukról is felfedeznek új dolgokat. A kedvencem az volt, ahogy Vilma ráébredt, hogy micsoda kalandor lakik benne igazából.

Gyerekkönyvnek nagyon eltalált kötet – a korosztályból fakadóan nekem sötétebb és ijesztőbb cselekménnyel inkább a fogamra való lenne, de a célközönségének ilyen kötetnek kell lennie.

 

Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! - Mint gyerekkönyv: 90% kalandos és humoros, jópofa karakterekkel és cselekménnyel.

Szubjektíven: 75% gyerekbarát, nekem felnőttebb/ijesztőbb változat is jöhetett volna.

Idézzünk!

Ahogy a mondás tartja, nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. (Dallos: Alkalmazottból Vállalkozó)

 

Aki magot vet, életet vet. (Goodman: Elveszett lelkek otthona)

 

A hó felül landol! (Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája)

 

A kíváncsiság csodálatos dolog, nem igaz? (Pratchett & Baxter: A Hosszú Háború)

 

(…) az erőszak az amatőrök végső menedéke, az üres fenyegetés pedig a menthetetlenül kétbalkezesek utolsó szentélye. (Gaiman: Sosehol)

 

Ki nem állhatom a hazugokat. Mi más lenne a hazugság, mint valamiféle gyengeség eltitkolására tett kísérlet? (Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája)

 

Az élet néha nem úgy alakul, ahogyan az ember reméli. (Sveistrup: A gesztenyeember)

süti beállítások módosítása
Mobil