Ahogy a mondás tartja, nem elég jónak lenni, annak is kell látszani. (Dallos: Alkalmazottból Vállalkozó)

Aki magot vet, életet vet. (Goodman: Elveszett lelkek otthona)

A hó felül landol! (Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája)

A kíváncsiság csodálatos dolog, nem igaz? (Pratchett & Baxter: A Hosszú Háború)

(…) az erőszak az amatőrök végső menedéke, az üres fenyegetés pedig a menthetetlenül kétbalkezesek utolsó szentélye. (Gaiman: Sosehol)

Ki nem állhatom a hazugokat. Mi más lenne a hazugság, mint valamiféle gyengeség eltitkolására tett kísérlet? (Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája)

Az élet néha nem úgy alakul, ahogyan az ember reméli. (Sveistrup: A gesztenyeember)

Megtorlós, népszerűségért küzdő, kamaszos, bizonyító.

Coriolanus Snow egy nagymúltú, gazdag panemi család sarja. A körzetek lázadása, a háború azonban a szegénységbe lökte a 3 családtagot, akik még élnek: a nagyanyát, a fiút és az unokanővérét. Az egyetlen esélyük, hogy Coriolanus bizonyít az Akadémián, és elég díjat kap, hogy továbbtanulhasson. Addig is a család mindent megtesz, hogy fenntartsák a látszatot és megőrizzék a család hírnevét. Coriolanus azt a feladatot is komolyan veszi, amikor az Éhezők Viadala egyik mentorának nevezik ki. Az már kevésbé tetszik neki, hogy a legszegényebb és esélytelen körzet, a 12. lány versenyzője lesz az övé. Lucy azonban ért az emberek nyelvén, már a sorsoláson felhívja magára a figyelmet, és a fiú meglátja az esélyt, hogy ebből is győzelmet hozzon ki. Arra azonban nincs felkészülve, hogy Lucy belőle milyen érzéseket vált ki, és a viadal után el kell döntenie, milyen útra lépjen.

Ma egyre nehezebb elengedni egy sikeres történetet. Kitalálnak valamit, hogy lehessen folytatni. Van, ahol létrehoznak egy alternatív idősíkot, és minden teljesen más lehet, mint az X-Men esetében. Divat az is, hogy veszik az előzményeket, és azok kapnak külön történeteket. Ezt az utat választotta Suzanne Collins, aki visszaviszi az olvasókat Panem jövőbeli, sötét világába.

Az ötlet az, hogy most csavar egy nagyot a nézőponton. Már nem a viadal résztvevőit követjük nyomon, és nem az a regény tetőpontja, hogy mi történik az élet-halál játszma közepette. A hátteret mutatja meg, azokat, akik ezt az egészet üzemeltetik. A hogyan és a miért kérdésekre kezd el választ adni.

Nagyon tudtam élvezni, hogy a 10. viadal idején ez még nagyon más játék, mint a sikersorozat világában. Itt kezdik el felvetni az ötletet, hogy népszerűsíteni kell és megváltoztatni. Látjuk a folyamatot, ahogy az ismerős elemek megszületnek, felmerül az ötletük. A 10. viadal újítása a mentorálás, de itt még nem korábbi nyertesek, hanem Panem fiatal reménységei állnak a versenyzők mellé. Itt van az első interjú a tévében, és most kezdik el összerakni a szavazás rendszerét, ahogy ajándékot lehet küldeni a versenyzőknek.

Tetszett az is, hogy Coriolanus jellemébe jobban beleláthatunk. Senki nem születik gonosztevőnek, ő sem volt az. Sejanus alakját leszámítva talán Coriolanus az egyik legszerethetőbb figura a regényben. Igen, sikeres akar lenni és ügyeskedik, de még van szíve. Azt is le merem írni, hogy nagyon egyezik a jelleme Katniss alakjával. Mindketten megszállottak, és küzdenek azért, amiben hisznek. Csak éppen másért küzdenek: ami Katniss számára a húga életben és biztonságban tartása, az Coriolanus számára a családja nevének megőrzése, majd a hatalom. (Tigris különben A kiválasztottban is feltűnő Tigris lehet?)

Tetszettek az olyan kis utalások, mint a dalok – ha a szövegüket sokaltam is a regényben. Itt születnek meg, és nagyon sok visszaköszön később. Így már kicsit érthetőbb, miért nem bízott Snow elnökként soha a 12. körzet versenyzőjében. Katniss túl sok mindennel idézte fel Lucy alakját: a dalok, a pimaszsága, ahogy ki tudta játszani a rendszert.

Nem magát a disztópia részleteit kapjuk meg részletesebben, hanem a későbbiek indoklását. Miért olyan fontos a viadal? Collins most érvrendszert ad, miért úgy vezette az államot Snow elnökként, ahogy látjuk a trilógiában.

Ami miatt azonban nem éri el a korábbiak szintjét a kötet, hogy ebben nincs akció. Érdekes a külső szempont, de kevesebb az aktív cselekmény. Túl van írva is, itt nem egyszer éreztem felesleges körök futását. Szinte a teljes békeőri szolgálat értelmetlen. Ott kellene bemutatni, ahogy Coriolanus jelleme végleg kiforr, utat választ. Nem éreztem hitelesnek.

De annyira megfogott, hogy olvasnám tovább is. Egy antihős sorozat, út az elnökség felé.

Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája – Mint YA disztópia: 55% van benne változtatás, jól megfogott a két főszereplő. De túlírt is.

Szubjektíven: 70% látok benne lehetőséget, érdekes volt más oldalról nézni a viadalt, Snowt.

5: Gilman: Titkok a Lovecraft suliból – egy regénysorozat, ami ifjúsági szintre viszi a horrort, tiszteleg Lovacraft munkássága előtt. Adott egy iskola, ahova új diák kezd járni. Neki feltűnik, mennyi minden nem stimmel itt. Másvilági lények mesterkednek abban, hogy átjussanak – itt az átjáró –, próbálják átvenni az emberek helyét. De Robert nem hagyja nekik.

4: Fiala: Balatoni nyomozás – a nagyszájú Kriszti a nyarat a nagyanyjával tölti, aki nem egy kötögető, házias típus. A nyakukba veszik a Balatont, új barátokat szereznek, és közben egy kincses térkép alapján még nyomoznak is. Közben belekeverednek egy rablássorozat megállításába, a rablók leleplezésébe is.

3: Róbert: Szívből, színből, igazán – egy testvérpár ugyanabba a srácba szeret bele, a középiskola egyik legmenőbb fiújába. Nem szokatlan – csak az, hogy Alex és Lilla nem nővérek. Patrik Alex legjobb haverja, titokban talán több is, de fél felvállalni az érzelmeit. Másokkal jár, egyszer még Lilla is a bűvkörébe zuhan. De kit szeretnek igazán, kik igazán, és hogy lehet ezt megélni, elfogadtatni másokkal is?

2: Dragt: Levél a királynak – Tiuri lovag akar lenni, és már csak egy próbát kell kiállnia. Virrasztania a templomban, és nem törve meg a csendet. Ám egy kétségbeesett ember segítséget kér, és Tiuri nem tud nemet mondani. Egy halálosan megsebesült lovag kéri meg küldetése befejezésére: el kell vinnie egy levelet a királynak, így megakadályozva egy háborút és leleplezve egy árulót. Aki persze nem akarja, hogy a fiú célba érjen…

1: McManus: Lehull a lepel – 5 nagyon különböző diák büntetést kap, órák után bent kell maradniuk. Az egyik a legnépszerűbb fiú szépséges barátnője. A másik az örök évfolyamelső, aki már most az egyetemi éveit tervezi. De itt van a sportsztár, a bűnöző és a pletykarovat írója is. Amikor Simont valaki megöli, megmérgezi az elzárás alatt, ők válnak gyanúsítottá. Nekik volt lehetőségük, és kiderül, indítékuk is. Simon mindenki mocskos titkát tudta, és ki tudja, melyiket írta volna meg. Hogy tisztázzák a nevük, maguk kezdenek nyomozásba.

Másként történő, kalandos, mesés.

Hamupipőke lábára illik a topán, viszik a herceghez a kastélyba. A fiatalember azonban alig ismer rá a lányra a báli ruha nélkül, kiábrándul, hogy nem nemes kisasszony. Hamupipőke el is rohan, és a tündér keresztanyja most más irányba indítja el. (Vér pettyezte üvegszilánkok) Samu nem hallgat Gandalf tanácsára, és a Végzet hegyénél egy kővel agyonüti az utánuk settenkedő Gollamot. A gyűrű ereje egyre nagyobb, és Frodo képtelen a lávába vetni. Ezzel egy rettenetet szabadítva a világra. (A hobbit, aki morgul nyelven beszél) Fülöp nem tudott bejutni a kastélyba, idővel megnősült, és a fiának hagyta örökül a küldetést, hogy ébressze fel Csipkerózsikát. A dédunokája küzdi át magát a tüskéken, és szembesül azzal, mi történt a várral és lakóival kb. 150 év alatt. (Fülöp herceg öröksége)

A Disney, nem meglepő módon, már régóta több életet ad a karaktereinek, és értékesíti azokat. Mesekönyvek, figurák, mindenféle termékekre nyomott fotók. Van most egy regénysorozatuk is, amelyben alternatív kalandokra küldi az ismert szereplőket. Magyarul kettő jelent meg eddig: egy Mulan és egy Jégvarázs másként.

Ez volt az alap, amiből a Menő Könyvek pályázatot hirdetett. Fel tették a kérdést, mi lett volna, ha? A győztes novellákat pedig kiadták egy kötetben.

Ami elsőre feltűnt, hogy tényleg mindent át lehetett volna írni, de a versenyzők nagyon ragaszkodtak a Disney világaihoz. Van a kötetben egy Gyűrűk ura másként, és egy Pál utcai fiúk verzió, de különben Disney meséket és filmeket költöttek át, kisebb-nagyobb mértékben.

Pár példa: Szépség és a Szörnyeteg, A Notre-Dame-i toronyőr, A kis hableány, Hamupipőke – talán ez kapta a legtöbb alternatívát -, Csipkerózsika, Jégvarázs, Aladdin.

Amitől egy ilyen kötet jó lehet, azok az ötletek. A kreatív, működőképes alternatívák. A kötetben sajnos nem sok ilyen akadt. Nagyon gyerekesek is előkerülnek: Eric gazdag lányt akar elvenni, így Ariell kalóznak áll? Aladdin azért tolvaj, mert szeret bulizni, kártyázni és kocsmába járni? A Jégvarázs átirat pl. összemossa a második részt az elsővel. Elza már kislányként hallja a dallamot, amit a mesében csak a másodikban, már királynőként. Így itt a család együtt csinálja azt végig, amit a másodikban a lányok, így a végén mindenkinek happy end jut, életben maradnak a szülők is. Nem volt benne semmi új.

Fel nem húztak, de ezek nem sokat érnek. Bár nem látjuk a szerző korát, de nekem nagyon a kamasz rajongói fan fiction ugrott be róluk.

Van azonban benne olyan is, ami valóban csak az alapot használja, és valami ötleteset hoz ki a történetből. Olyan Hamupipőke, amely nem csak napjainkban játszódik, de igencsak egyedien értelmezi, miért kell Ellának éjfélkor elmennie a bálból. Szépség és Szörnyeteg, de egy online videójáték keretei között. Az ilyen történetekért megérte átrágni magam az olyanokon is, mint a szerencsejáték függő, kocsmázó Aladdin.

Persze, vannak átmenetek is. A Hadész felnevelte Hercules ötlete nagyon bejött, csak a novella szövegezésével akadtak gondjaim. Az ötlet megvan, a kivitel annyira nem stimmel.

De amatőr novellák, így ezen nem is emésztem magam. Inkább azt néztem mindegyikben, milyen ötletük volt, hogy építették fel a cselekményt.

A sokféleség is pipa, különben. Humorosabb, romantikusabb, meghatóbb is akad benne.

Magamon azt vettem észre, hogy nem igazán a történetek kötöttek le – a kevés jobbat leszámítva nem voltak ezek jó novellák –, de az agyam beindították. Amilyen divatos manapság a rossz karaktert átfogalmazni, nekem egy olyan Ursula mese rémlett fel, ami azt magyarázná, miért lett Ursula gonosz. (A végére Triton lenne ebben a verzióban a gaz.)

A koncepció és az ötlet jó, születtek jó sztorik is, most próbálok ennek örülni.

Mi lett volna, ha…? - Mint meseregény: 50% kezdők írásai, ezt érezni is rajta. Naiv mesék, de jó ötletek is akadnak.

Szubjektíven: 45% több volt, ami túl semmilyen. Plusz: miért a Disney túlsúly? Eredetiség?

• Lettero: Az élet receptje - női, romantikus
• Libri: A füvesasszony - történelmi, némi romantikával
• Művelt Nép: Tizenkilenc levél - dramedy, romantikus
• Helikon: Árnyjáték - történelmi, romantikus
• Álomgyár: Amiről hallgatunk, az nem fáj - női
• Könyvmolyképző: Kontroll - new adult
  • Beszorítva - fantasy
  • Verity - női thriller
  • Szeretlek, Whiskey! - romantikus
  • Macskanő - YA, akciói, urban fantasyféle
  • Éjszakai ragadozók - thriller

Július

20. Gemmell: Vérkő - fantasy 4,5

21. Riel: Fenyőgyanta - skandináv krimi 3

22. Goodman: Elveszett lelkek otthona - családregény 3,5

      Dallos: Alkalmazottból Vállalkozó - segédkönyv 4

23. Pratchett & Baxter: A Hosszú Háború - sci-fi 2,5

24. Gaiman: Sosehol - fantasy 4

25. Vaszary: Ketten Párizs ellen - ifjúsági 2

      McGuire: Fény a szívemben - YA 3

26. Zakály: Egyszeregy - New Adult 1,5

      Sveistrup: A gesztenyeember - skandináv krimi 3,5

Ezzel zárjuk július utolsó teljes hetét.

Családi titkos, bosszút álló, nyomozós.

Naia Thulin egyedülálló anya, aki minden kapcsolatában biztonságos távolságot tart. A munkájában azonban profi, kemény nyomozó, aki nem nyugszik, amíg össze nem állnak az ügy darabkái. Mark Hess korábban az Interpol nyomozója volt, de elbocsátották, és kénytelen visszamenni a koppenhágai őrsre. Nem sok jót várnak tőle, és Naia mellé osztják be. Az első közös ügyük hamar komollyá válik: a meggyilkolt nő mellett egy gesztenyeember figurájára bukkannak. Ahogy bevizsgáltatják, ujjlenyomatot találnak rajta. Egy kislányét, akinek egy éve nyoma veszett. Egy befolyásos politikus lányának ujjlenyomata. Amikor újabb női holttest kerül elő, megint ott a gesztenyeember, és rajta a kislány ujjlenyomata. Lehet, hogy nem is halott a lány? De akkor mi történik? Hiszen a gyerekrablásért és gyilkosságért börtönben ül egy férfi, aki mindent bevallott. Gyorsan választ kell találniuk.

Skandináv krimik. Nem éppen nyári olvasmányok. Sötétek, nyomasztóak – jobban passzolnak egy téli estéhez, mint a nyárhoz. A zsánert azonban szeretem, így próbálkozom velük. Akkor is, ha belefutok abba, hogy nagyon nem talál hangulatban.

Ezzel a kötettel is az volt a legnagyobb bajom, hogy most rettentően nyomasztónak éreztem. Nem kifejezés, hogy hangulatgyilkos. Mintha lenyomott volna egy szürke, gomolygó ködbe, ahol nincs másnak helye, csak fájdalomnak, hiányérzetnek és igazságtalanságnak. Valahol jó, hogy olyan erőteljes a regény atmoszférája, hogy ennyire meg tudott fogni, de nem volt egyszerű most visszajönni ebbe a nyomott hangulatból. Nehezemre esett olvasni, mert mindig ide érkeztem, egy nem kellemes, kifejezetten terhelő közegbe.

A krimi része korrekten meg van írva, ha nem is azt kaptam a végére, amit vártam. Van egy száluk, amit folyamatosan nyomoznak le, haladnak előre. A végén aztán kiderül, hogy minden egészen másképpen áll össze. Egy teljesen új szál lép be, és úgy oldja meg az esetet, amerre addig semmilyen utalás nem volt. Nem szeretem, amikor nem következik a regény egészéből a bűnügy megoldása. Becsapva éreztem magam – minek olvastam végig a nyomozást, ha aztán semmi köze nem lesz ahhoz, ahogy megtalálják a gyilkost és lezárják az ügyet? Pedig addig jól fel volt építve – aztán a meglepetés kedvéért kidobták a logikát az ablakon.

Nem tudom, ha nem hirdetik a borítón, hogy a The Killing szerzőjének a munkája, ez feltűnik-e, de hirdették, így azt is le kell írnom, hogy a nyomozók karakterei nem kevés hasonlóságot mutatnak a The Killing nyomozóival. Mark jó rendőr, de megvannak a maga gondjai és küzd az alkohollal is. Naia egyedülálló anya, és gondja van azzal, hogy közel engedje az embereket, még a saját párját is. De még abban is van egyezés, amilyen kapcsolat kezd kialakulni a két nyomozó között. Alapból nem zavarna, de így felmerült bennem, mennyire a saját munkáját kopírozza a szerző.

Küzdöttem azzal is, hogy nem voltak szimpatikusak a szereplők. Mark egy fokkal szimpatikusabb volt, mint Naia, de összességében egyiküknek a személye se ragadott meg. A regény nyomott hangulata megvan a karakterükben is. Olyanok, mint akiknek mindig félig üres a pohár. Még, amikor sikerélményük van elvileg, akkor is nyomasztóak.

Maga az ügy érdekes is lehetett volna. Pláne, ahogy Sveistrup bekapcsolta az eltűnt kislány családját is, és annak is beleláttunk a dinamikájába, hogy próbálták túltenni magukat a veszteségen. Cselekményközpontú a regény, de ezeknél a részeknél a karakterek is jobban ki vannak dolgozva.

Az ügyben aztán sorra jelentkeznek a borzalmasabbá tevő elemek. Társadalmi problémákig nem jut el, de családon belüli erőszak, hazugságok és következményeik lesznek.

Ha télen újra elolvasnám, valószínűleg jobban tetszene. Most csak elment.

Sveistrup: A gesztenyeember - Mint skandináv krimi: 75% nyomorult szereplők, sötét hangulat – kriminek is korrekt. Sötét.

Szubjektíven: 55% a sztori jó, még az ügy is érdekes, de annyira sivár az egész hangulata…

Megismerkedő, cikket író, szerelmes.

Liza megakadt az életében. Az egyetemi barátjával szakított, de nem szakadtak el igazán egymástól. Ha valamelyiküknek társaság kell, vagy csak kaland vízszintesben, még mindig egymást hívják, noha nincs jövője a kapcsolatuknak. Komoly újságíró akar lenni, de az igazi téma nem talál rá, pedig valamit villantania kellene a szerkesztőségben. Egy véletlenül meghallott beszélgetés viszont szöget üt a fejében: barátnők beszélgettek arról, hogy van egy srác. Nem tudni a nevét, ki ő, mivel foglalkozik. Dögös, fiatal és kering a száma a városban. Ha felhívod, egyetlen éjszakát eltölthetsz vele. Beszélgetés, szex, amit csak akarsz. De többé nem találkoztok. Egyszer egy éjszaka, nem több. Liza felveti a sztorit, és vállalja, hogy maga kipróbálja. A találka összejön, és a magában Gábrielnek elkeresztelt srác gyorsan leveszi a lábáról a lányt. De túl sok a titok és a kérdés – nekik is egyetlen éjjel jut, vagy lehet több is?

Nem tökéletes az analógia, de van az a sikerregény, amiben az enyhén Asperger-szindrómás nő felbérel egy férfit, hogy vezesse be a szexbe. Vagy, ott a Calendar Girl, amelyben a hősnő minden hónapot más férfi mellett tölt – mondanom se kell, hogy lesz, akibe bele is szeret. De még bőven tudnék olyan címeket bedobni, amelyben valamilyen szexmunkás van, vagy a hős/hősnőnek olyan szabálya van, hogy neki csak egyéjszakás kalandok kellenek.

Ebbe a sorba illeszkedik az Egyszeregy is, ami nagyon nem meglepő módon egy nagy klisével bolondítja a témát. Azzal, hogy a hősnő bele is szeret a férfiba, aki pedig nem ad semmit egy éjjelen kívül.

Az ilyen regényekben, itt is, komoly bajom van azzal, hogy mennyire lehet igazi egy ilyen érzelem. Mert Liza alaposan szerelmes lesz, de lehet azt egyetlen éjszaka után? Mit tud egyáltalán a srácról? Nem ismerhetik meg egymást ennyi idő alatt igazán. Ezt erős vonzalomnak kellene neveznie, szexuális egymásra kattanásnak, de szerelemnek… Egy újabb olyan regény, amiben a szexualitás és a szerelem rosszul keverednek. Nem mostanában, de láttam a Fogd a nőt és fuss! című filmet, amelyben azt fejtegetik, hogy három típusú pár van: akik szexuálisan egymásra vannak kattanva, akik szerelmesek egymásba, és néha összejön ennek a kettőnek a keveréke is. Itt én csak az első verziót éreztem megvalósulni.

Plusz, megint képtelen vagyok a férfi szereplő fejével gondolkozni. Mert az, hogy Liza, akinek nincs egy normális párkapcsolata, rákattan a szexi és titokzatos srácra, aki minden kívánságát lesi, ok. De mit lát meg Gábriel a lányban? Képtelen vagyok rájönni.

Nekem bizony Liza kifejezetten ellenszenves volt. Már eleve az, ahogy beragadt az Adrián viszonyba, majd ahogy a semmiből rákattant a másik srácra. Mondjuk, nekem eleve ellenszenvesek szoktak lenni azok a hősnők, akik szexelnek az egyik pasival a regény elején, majd a történetben rá 1-2 napra mással kavarnak. Itt még azzal is bonyolódik a képlet, hogy a legjobb barátjában, Barniban Liza pont most látja meg a pasit. Annak az egynek tudok örülni, hogy vele nem fekszik le, de akkor is! Hogy is lehetne ez szerelmes regény, amikor három, különben nagyon eltérő sráccal mérleghintázik?

Szimpla, szenvedélyekre épülő regény, amiben nem találtam olyan pluszt, amivel le tudott volna kötni. Valahol érzem a törekvést, hogy a betegség vonallal és a saját útre lépéssel női regényesebb is legyen, de nem lett ez elég markáns. Megmaradt sima szerelmes – erotikus regénynek, amiből tizenkettő egy tucat.

Amit tudtam benne értékelni, egy kevés megvillanó humor.

Különben van a történetnek folytatása is, amire elég erőteljesen ráutal a regény utolsó két oldala. Nagyon nyitott ez a vég, és még önellentmondásos is. Kicsit sem jött meg a kedvem, hogy levadásszam azt a második részt.

Zakály: Egyszeregy - Mint New Adult: 40% a szerelem és a vonzalom maximálisan megírva, a többi hiánycikk.

Szubjektíven: 10% nem szerettem a szereplőket, éppen ellenkezőleg. A téma már taszít is.

Maggie és Gabriel szerelmesek, de titokban kell tartani a kapcsolatukat, mert a lány apja nagyon nem egy szegény francia fiút szán a lányának – még akkor sem, ha neki magának is egy francia lánnyal van viszonya (aki ráadásul pont Gabriel nővére). Hogy elválassza őket, a lányt rokonokhoz küldi.

Gabriel utánamegy, és lopott perceket tudnak együtt tölteni. A szüzességét is a fiúnak adja. Az idillnek gyorsan vége lesz: a nagybátyja megerőszakolja a lányt. Maggie hiába kér az anyjától segítséget, ő nem akar hinni a lánynak. Maggie végleg el lesz tiltva Gabrieltől, és amikor kiderül, hogy terhes, titokban kell megszülnie és azonnal elveszik tőle a kislányát. Az utolsó kérése, hogy Elodie legyen a neve.

Az apja ismerteti meg egy idősebb férfival, akihez feleségül is megy. Próbálnak családot alapítani, de 10 év alatt 4 vetélése is van. Egy nőgyógyászati, kisebb műtét után találkozik újra Gabriellel, aki szintén megnősült, de gyereke neki sincs. Az érzelmek hamar újra feltámadnak, és viszonyuk lesz. Maggie már be is jelenti a válást a férjének, várja, hogy Gabriel is ezt tegye a feleségével.

A férfi azonban tudomást szeret Elodie-ról és sértettségében eltűnik. Maggie egyedül marad, és rájön, teherbe esett. Gabriel gyereke kell legyen – vele védekezés nélkül volt együtt, míg a férjével mindig spirált használt. Megszüli a fiát, Gabriel után nevezi el, és próbál írni neki.

Gabriel a nőért jön vissza – eddig a tengeren volt, halásznak állt és szerette a vízi életet. Maggie azonban maradni akar, és átvenni az apja boltját. Gabriel mellettük dönt. Együtt erednek Elodie nyomába is, de csak a halálhírét kapják meg. A férfi ráveszi a nőt, vállaljanak még egy gyereket, a fiuk ne legyen egyke.

Évekkel később egy cikk kapcsán megkeresi őket egy fiatal, egyedülálló anya. Elodie az, akit árvaházba adtak. Amikor az állam bezárta az árvaházakat, őt is elmebetegként kezelték. De el tudott szabadulni, pincérnő lett. Egyetlen éjjelt töltött egy vietnámi háborúba tartó amerikai fiúval, annak az éjjelnek a gyümölcse a lánya. A család egymásra talál, Elodie hozzájuk költözik a kislányával, és Maggie mellett dolgozhat a boltban.