Fülszöveg:
Hogyan oldhatja meg az ember a problémáit? Tehet úgy, mint Jean-Jacques, aki ki sem mozdul a szobájából, és hogy ne kelljen gondolkodnia, szörnyekre lövöldöz a számítógépen. Vagy mint Gabin, aki fülhallgatóval a fülén az éjszakáit a The Walking Dead zombijainak társaságában tölti. Elmehet – ahogy Fréderique – egy jósnőhöz, tőle várva útmutatást, esetleg csapot-papot otthagyva elmenekülhet a nehézségek elől, mint Jérôme.
De tehet úgy is, mint Ella, Margaux, Solo és még sokan mások, és felkeresheti Sauveur Saint-Yves klinikai szakpszichológust, hogy a segítségével nézzen szembe az élettel.
És Sauveur minden erejével és tudásával igyekszik is segíteni, pedig neki sem könnyű, ő is küzd a saját gondjaival, múltjával, időhiányával. Igyekszik segíteni, még akkor is, ha néha kétségbe vonja a mestersége értelmét, hasznát, vagy úgy érzi, a világ súlya szinte agyonnyomja. De folytatja, mert az a filozófiája, hogy egy terapeutának ki kell tartania, és bíznia kell. Bízni a pácienseiben, az életben és az ajtókban, amelyek időről időre kinyílnak.
Egy biztos: bármi történjék is, a Murlins utca 12. ajtaja mindenki előtt nyitva áll.
Szerintem:
Sauveur ebben a részben megfogalmazta, mi az, amivel már pár kötete küzdök és ebben a részben is felmerült bennem. Csak ennyire velősen