Egymást segítős, hitet találós, barátkozós.
Denver egész életében csak sodródott, és korán meg kellett tanulnia, hogy a bőrszíne miatt nem veszik emberszámba. Azért kellett a földeken robotolnia, hogy a gazdának fizethessen a magokért, földbérlésért, neki soha semmi nem maradt. Még véletlenül is tévedhettek az útjába rasszisták, akik 
szinte halálra verhették, és senkitől nem remélhetett segítséget. Hiába próbálkozott máshol, nem tudott letelepedni és lenni valaki. Utcára került, komolyan inni kezdett. Ron a semmiből épített fel egy milliós műkincsekkel foglalkozó vállalkozást, a feleségével jómódban élnek. Amikor Ron megcsalja Deborah-t, bevallja a tettét és az asszony pár feltétellel hajlandó adni egy újabb esélyt. Ron is eljár a templomba a nejével, újra felfedezi a hit erejét és egyre jobban bekapcsolódik az asszony karitatív tevékenységeibe is. Így ismeri meg Denvert is. Két nagyon más ember, mégis, igaz barátokká válnak.
Ahhoz, hogy valaki memoárt írjon, már nem kell Churchillnek lenni. Ha akármi van az életedben, amit annyira jelentősnek érzel, hogy azt meg akarod osztani másokkal is, le lehet írni, és meglepően sok történet kiadásra is kerül. (Inkább az Államokban, nem nálunk, ez is igaz.) Ez is egy ilyen kötet.
Mert, ha csak a cselekményt nézem, nincs benne olyasmi, amit vonzónak találnék. Két idősödő ember, akik a nagyon eltérő hátterük ellenére barátok lesznek. Az egyik milliomos, a másik csöves. Viszont, van két olyan dolog benne, amivel el lehetett adni: az egyik a hit. Ron nem csak barátkozik ebben a kötetben, a keresztény értékek nagy szószólójává is válik. A másik a halállal való szembenézés, egy súlyos betegség. Ha azokba a memoárokba gondolok bele, amelyek nálunk is kijöttek, ez az egyik leggyakoribb téma bennük. Valaki szembenéz egy halálos kórral, vagy valami nagyon súlyos betegséggel.
A két történet nagyon sokáig két külön történetként bomlik ki. Denver múltja még le is kötött, az egy boldogtalan és tragikus életút. Az a reménytelen helyzet, amiből indul – borzalmas. Hallottam már a modern kori rabszolgaság kifejezést, de ilyen formában nem gondoltam, hogy létezett. Igaz, ez nem mai történet, Denver gyerekkora meg pláne nem, de akkor is. A XX. század második felében így kihasználni másokat… Nem egyszer volt olyan érzésem, mintha 100 évvel korábbi lenne a dátum.
Ron és Deborah története viszont kezdetektől irritált a hangnemével. Nem téríteni akarnak, de annyira érződik a saját meggyőződésükbe vetett hit erőssége, hogy az már szinte népnevelő jellegű. Most mondjam azt, ha valaki milliókat keres és sikeres, az könnyen jótékonykodik és beszél arról, hogy segítenünk kell másoknak? Igaz, ők nem csak pénzt adtak. Az idejük is, sokat jótékonykodtak személyesen is. Még rágom kicsit magamban ezt a vonalat. Jó emberek, jól is éltek, csak ne érezném ki ennyire, hogy ezt a hitet mindenkinek átadnák.
Deborah betegsége kapcsán is irritált a nagy hitük. Ok, inkább próbálkoznék gyógyszerrel, mint imával. Talán ezért zavart ennyire, hogy ők végig mennyire reményt kaptak a hitükből. Mondhatni, várták a csodát. Ami aztán nagyon keveseknek jön be. De azért az is igaz, hogy így sokkal könnyebben birkóztak meg az egész helyzettel, mint akik nem hisznek semmiben.
Maga a két férfi barátsága nem lényeges része a cselekménynek. Egy út szakasza, a hit igazi megmutatkozása. Hogy az embert látta meg a csövesben, aki ezt meghálálta. Ha nem szeretem a példabeszédet, ez a rész sem tudott lekötni ilyen okból.
A stílusából pedig hiányoltam az igazi érzelmeket. Itt úgy van elbeszélve minden, hogy érzem a távolságot a jelen és a múlt között, már túl vannak a nagy érzelmi hullámokon.
Azt valahol tudom díjazni, hogy tartalmas akar lenni, értékeket akar közvetíteni, de a forma, ahogy teszi, nem fogott meg. A történelmi oldal jobban érdekelt volna, de az kevés benne.
Hall – Moore – Vincent: Ugyanúgy más, mint én - Mint memoár: 58% személyes hangvételű, őszinte írás, de az elveit nagyon át igyekszik adni.
Szubjektíven: 50% túl sok volt nekem a vallásból, a jó életre nevelésből. Az eleje érdekesebb.
fények cikáznak. A felnőttek azonban úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha nem tudnák a saját kamaszkorukból, hogy a természetfeletti létezik és lecsap időnként, és csak az indie srácok próbálják megállítani a szörnyűségeket. Mikey is inkább a maga dolgával foglalkozik.
5: Brandon Sanderson – a Ködszerzet regényeit bővítette hatalmas ciklussá. Az alapregényekben is több generációt átfogott, majd annak a zárása után elkezdett egy évszázadokkal későbbi történetet, ahol már mitológia az első sorozat cselekménye. Hősies kaland különleges képességű emberekről, akik egy zsarnok ellen küzdöttek, hogy rájöjjenek, maga a világ rossz. Az utódok pedig az új világban igyekeznek boldogulni.
3: Rick Riordan – a Harry Potter sémájára érkezett egy fiú története, aki egy szörnyű jóslat betöltésére született. Félisten, jelentős erővel és hatalommal. Kapott barátokat, egy életre szóló nagy szerelmet, és minden részre olyan heroikus küzdelmet, amibe könnyeden bele is halhatott volna. Riordan új hősöket és mitológiákat is kever hozzá, újabb sorozatokkal növelve a világát. Vikingek, egyiptomiak, még több félisten. Mozifilmek és képregények is.
Egy noir stílusú nyomozó, aki Los Angeles mocskában jár. Connelly más hősöket is teremtett, olyan történetekkel, melyek népszerűek, filmek készülnek belőlük. A durva az, ahogy aztán ezeket a hősöket és történeteket beszövi Harry világába. A limuzinos ügyvédről kiderül, hogy a féltestvére. A költő gyilkos nyomában járó ügynöknő lesz a felesége. A Véres munka hősének halálát Harry nyomozza majd ki. Ha új Connelly hős érkezik, bővülni fog Harry Bosch világa is.
1: George R. R. Martin – az HBO az ő regényfolyamából forgatta az egyik legsikeresebb sorozatát. Már kultikus, mennyit kell várni egy-egy regényrészre. Igaz, jó vastag egy-egy darab, és már van belőle pár. (Még 2 akkor is hiányzik!) Trónok harca, még az is ismeri, aki nem nézte vagy olvasta. Martin pedig olyan univerzumot épít köré, hogy bele lehessen veszni. Képregények. Krónika Westeros történetéről. A Targaryen-dinasztia regényes története. Arról kötetek, hogyan értelmezzük a sztorit és mi mindenből merített Martin. A történet? Westeros királya maga mellé hívja régi jó barátját, akivel megdöntötték az előző uralkodócsaládot. Ám segítőként Ned Stark egy sötét titokra bukkan, és újabb háború robban ki, miközben az utolsó Targaryen is visszavenné örökségét. De mit számít a Vastrón sorsa, ha északon közeledik a Tél és feltámadnak a holtak? Már csak az a kérdés, elolvashatjuk-e a végét valaha.
tőlük. A fiatalabb Melzer lány, Kitty figyel fel arra, Marie milyen ügyesen rajzol. Neki köszönhetően cseléd lesz belőle, és próbál segíteni a kisasszonyának a kérőit illetően. Közben az egyetemről hazatérő Paul Melzer szeme is megakad a lányon. A fiatalember eddig pazarló életet élt, de most szeretne komolyabb részt vállalni az apja gyárában, értelmes dolgokat tanulni, és Marie mellett arra is képesnek érezné magát, hogy megállapodjon. A fiatalok előtt azonban nem csak a vagyoni ellentétek állnak: Marie származása titkot rejt, melynek köze van Paul apjához is.
egy vadászatra, de ez már messze nem az a sportszerű küzdelem, amit korábban űztek. Az emberiség kész visszavágni, egyre nagyobb áldozatokat szenvedve el. Fokozatosan ébrednek rá, hogy ez a történet sokkal többről szól, mint a Yautják csapásairól. Ők is menekülne valami elől – rá kell jönniük, mi készteti ezeket a született gyilkosokat is menekülésre. Felvehetik vele ők a harcot, vagy valami olyasmit kell tenniük, amire még nem volt az emberiség történetében példa?
utasításainak megfelelően átlép egy más világba. Arról azonban nem volt szó, hogy a Hollust átkozó varázsló őt is képes lenne állattá változtatni, hogy a mobiljába beköltözik egy lidérc – kívánhat ugyan, de annak súlyos ára lesz minden esetben. A kaland végére már komolyan meg is bánja, hogy nem az első opciót választotta és vitte be a macskát a tévébe.