Fülszöveg: 

Két ​ember. Végtelen életek. Egy lehetetlen döntés.

Thora és Santi idegenek egymásnak egy idegen városban, ám egy véletlen találkozás nyomán összefonódik a sorsuk. Azonnal rokon lélekre ismernek a másikban. Kíváncsiságuk egyformán kielégíthetetlen, mindketten többre vágynak annál, mint amit a sors rájuk mért. Azonban alig pár nap után egy tragikus baleset rövidre zárja a történetüket.

Ám ez csupán egyetlen a számos kapcsolódási pontból, amin osztoznak. Csapdába esett bolygókként keringenek egymás körül. Thora és Santi végzete az, hogy újra és újra találkozzanak: tanárként és tehetséges diákként, ápolóként és haldokló betegként, hitetlenként és hívőként. Számos életük során barátok, kollégák, szerelmesek és ellenségek váltak belőlük. Ahogy a homályos emlékek és a különös mintázatok összeállnak, Thora és Santi megdöbbentő felismerésre jut: rá kell jönniük a titokzatos kapcsolatuk mögött rejlő igazságra, mielőtt életeik végső állomásához érnek.

Szerintem: 

Ezzel a regénnyel nem kicsit voltam bajban. Csak éppen máson akadtam fent olvasás közben, mint a regény vége után.

Talán az olvasás közbeni helyzettel kezdem. A történet

Fülszöveg: 

Kat ​Cavanaugh tökéletes világa egy pillanat alatt szilánkokra törik. Lánya szakadt sárga ruhájának emléke, drága arcát árnyékoló szép szőke haja – és a saját szívet tépő zokogása…

Kat átéli minden anya rémálmát, amikor a lányát holtan találják. A rendőrség szerint öngyilkos lett, de Kat nem akar hinni a rendőrségnek – akkor sem, amikor megmutatják neki az ismerős, kecses kézírással írt, elmaszatolt búcsúlevelet, amit Grace hátrahagyott. Kat tudja, hogy élénk, vidám lánya soha nem lett volna öngyilkos.

Ám ahogy kutatni kezd Grace parfümillatú, mosolygós képekkel teli szobájában, olyan titkokra talál, amiket a lánya sosem osztott meg vele. El kell gondolkodnia, valójában mennyit tudott arról a fiatal nőről, akivé a gyermeke válni kezdett.

Kat eltökélt, hogy megtudja, mi történt Grace-szel a halálának éjszakáján, még ha ezért saját zavaros múltjával is szembe kell néznie. És ahogy egyre közelebb jut a borzalmas igazsághoz, fel kell tennie magának a kérdést: lett volna rá módja, hogy megmentse a lányát?

Szerintem: 

Mélységesen sajnálom, hogy Denzil

Fülszöveg: 

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Szerintem: 

Számomra megosztó volt a regény. Egyes elemeit szerettem, más meg annyira tudott bosszantani, hogy elvette a kedvem az olvasástól.

Talán azzal kezdem, amiben

Nem így volt tervbe, nagyon nem is mesélgetném, de sikeresen szó szerint padlóra kerültem, majd kórházba. Már itthon vagyok, annyi ideig tudok is ülni, hogy egy-egy posztot megírjak, így kezdek megint írogatni. Bízom benne, hogy idén már nem lesz több kiesés :)

Fülszöveg: 

Sarah ​Collier, a Nobel-díjas tudós felhagyott a munkával, hogy több időt szentelhessen a családjának. Örül, hogy végre nyugodtan otthon lehet a férjével, Daniellel és a kislányukkal, Maddie-vel. Minden pillanat számít, Sarah-nál ugyanis kezdenek mutatkozni az Alzheimer korai jelei. Ezért is húzódozik, amikor felkérik, hogy legyen egy rangos biotechnológiai konferencia díszvendége. Végül a neurológus férje meggyőzi, hogy a genfi konferencián bemutatott technológiának, a Neurocellnek érdemes hírverést csapni, mert forradalmasíthatja az orvoslást – sőt mi több, Sarah életét is megmentheti. Csakhogy egy ilyen értékes találmány sokak érdeklődését felkeltheti. Nyüzsögnek a befektetők, csakúgy, mint a külföldi kormányok ügynökei, és a súlyosbodó tünetektől szenvedő Sarah már nem tudja, bízhat-e bárkiben – önmagát is beleértve.

Szerintem: 

Ez is egy olyan regény, amit többre tudnék értékelni és jobban tetszett volna, ha

Fülszöveg: 

„Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?”

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.
Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét – fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal –, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és… ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Szerintem: 

Iglódi Csaba adott nekünk egy hőst, akiről nagyon szívesen olvastam. Hamar hozzá is téve, hogy a hős kissé

Fülszöveg: 

MILÁNÓ, ​1946.: Estee, a fiatal és tehetséges ballerina fájdalmasan int búcsút Felixnek, gyerekkori szerelmének. Tudja, a fiú sohase venné el őt feleségül. Hiszen Felix az egyre sikeresebb családi pékségbirodalom örököse, és a szülők jómódú lányt néztek ki számára. Szóba sem jön egy táncosnő, hiába dolgozik a világhíres operaházban, a Scalaban.

LONDON, napjainkban: Lily, a kezdő borász értetlenül forgat kezében egy régi dobozkát, amelyben egy hajdani, olasz recept és egy elsárgult színlap rejtőzik. De az ügyvédi irodában váltig állítják, hogy ezeket Lily nagymamája rakta bele egykor, ám csak most kerültek elő, amikor felszámolták a régi leányanya-otthont.

Innentől kezdetét veszi Lily fordulatos utazása Olaszország megannyi helyszínén és korszakában. Amire kideríti, ki volt valójában a nagymamája, arra is rájön, milyen jelentőséggel bír a még most titkos recept. Mert ez a mogyorós csokikrém nagyon hasonlít a modern Nutellára. Végül már csak egy a kérdés marad Lily számára: képes-e igent mondani egy olyan életre, amelyet a szíve diktál?

Szerintem: 

Annyira elkoptatottnak érzem a formát, hogy már csodálkozom, mégis mennyi ilyen regény születik. Vagyis, a mai korban élő, általában női leszármazott felfedezi

Fülszöveg: 

Rachel Cunningham másfél évtizeddel ezelőtt egy pszichiátriai intézetbe záratta saját magát, ahol egyre csak az emlékezetében tátongó lyukak kínozták, és a bizonyosság, hogy ő a felelős a szülei haláláért.

Ám amikor új részletek tárulnak fel előtte a gyilkosságokkal kapcsolatban, Rachel válaszok után kutatva visszatér arra a helyre, ahol egykor biztonságban érezte magát: a michigani Felső-félsziget erdeinek legmélyén megbújó hatalmas családi vadászházba.

Ahogy Rachel lassanként elkezdi kideríteni, mi történt a szülei meggyilkolásának napján, rájön – épp úgy, ahogy anyja is tette egykor –, hogy az otthon nem csak a szeretet, de a leírhatatlan gonoszság színhelye is lehet, és a kötelék, ami a saját nővéréhez fűzi, a legmérgezőbb mind közül.

Szerintem: 

Kellene egy pro- és kontra lista, hogy el tudjam dönteni, mennyire tetszett nekem ez a regény. Vannak benne jó dolgok, ugyanakkor hiányérzeteim is akadnak.

Az első, hogy

Fülszöveg: 

Brick ​Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját, békében él önmagával.
Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford, Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen, cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához.
Bricknek elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat megszokott életének.

Szerintem: 

Nálam ez az átlag szint. Ugyan próbál lenni benne egy kis

Fülszöveg: 

AZ UTOLSÓ LEHELETÉIG MENEKÜLNI FOG.
Ő PEDIG MINDVÉGIG ÜLDÖZNI FOGJA.
Felicity Lloyd egy éve Angliából Déli-Georgiába, a világ egyik legtávolabbi szigetére szökött a múltja elől és a férfi elől, akit régebben szeretett. Elképzelhető, hogy valaki egész életében meneküljön?
Freddie Lloyd gyilkosságért ült a börtönben, és most vissza akarja kapni Felicityt. Akárhova megy a felesége, Freddie addig keresi, amíg meg nem találja. Vajon így is a nő nyomára akad, hogy Felicity konkrétan a világ végén bújt el?
OTT VANNAK MINDKETTEN AZ ÖRÖK JÉG VESZÉLYES BIRODALMÁBAN. KI ÉLHETI TÚL?

Szerintem: 

Egyszerűen csak nem ezt vártam. Még kicsit fogom is a fejem, hogy mi is volt ez a regény, és hogyan áll össze.

Mert a jelen cselekménye