Időutazós, kapcsolati problémás, összeesküvést leleplezős.

A St. Mary most sem békésen működik. Mindig van egy váratlan gikszer, ami felforgatja Max és az intézet életét. Legyen ez egy utolsó út, ahol Hasfelmetsző Jack meglesése lenne a cél, de helyette a két időutazó a gyilkos célkeresztjébe kerül, és egy időn átívelő botrány veszi kezdetét, mely újraértelmezi, miért maradtak abba a gyilkosságok Angliában. Ám egy másik csoport is mesterkedik, hogy megváltoztassa az idő folyamát, a St. Mary létére törjenek, amit a csapat természetesen nem hagyhat. Miközben szeretnének megmenteni pár dodót, megnézik Ninive függőkertjeit, eligazgatják a jövőbeli intézetet és még Thomas Beckett meggyilkolását is szemrevételezik. Max közben a saját démonaival is küzd: átengedheti a szívét a szerelemnek, vagy ideje lenne szakítania a műszakiak fejével?

Jodi Taylor már több kötetes szerző magyarul is. Ugyan az önálló regényeit személy szerint jobban kedvelem, a St. Mary – krónikák is folyamatosan jelenik meg. Az elsőért nem rajongtam, de most rászántam magam a második kötetre. (Azt még magam sem tudom, a következőbe bele fogok-e vágni. Ha szeretném, könnyen fog menni, már az is megjelent magyarul és olvasható.)

A cselekmény az elejétől a végéig pörög, ezt szerettem benne. Azt is, hogy változatos eseményeket és korszakokat kapunk. A kedvencem egyértelműen Hasfelmetsző Jack szála volt – kedvet is kaptam A pokolból újrázásához – még akkor is, ha nem egészen értem, itt akkor mi is volt Jack. (Igen, direkt írom, hogy „mi”, nem pedig „ki”.) De az ókorba is visszamennek, máskor a jövőbe és még középkori utat is kapunk. Mindig valami bonyodalom is akad, így izgalmat csempész bármelyik korszakba a szerző. Most sikerült érdekes korszakokat választania a szerzőnek a cselekménybe, izgalmas bonyodalmakkal fűszerezve.

Amit viszont nem szerettem: Max magánéleti dolgai. Eleve ebből van kevesebb a cselekményben, de leírhatatlanul fárasztott, amikor arról kellett olvasnom, hogy a Leon iránti érzelmein és kapcsolatán gyötrődik. Úgy éreztem, hogy Max magának csinálja a konfliktust. Amin egyszerűen tovább kellett volna lépni, abból olyan katasztrófát kerekít, mintha Leon minimum a fél intézettel csalta volna a szeme előtt. (Semmi ilyesmit nem csinált, ez a bolhából elefánt tipikus esete.)

Max eleve nem szimpatikus nekem, ami fokozza a bajaim. Szakmailag tökéletes, minden korszakban feltalálja magát. De mint magánember… minden magabiztosság, ami a szakmai életét jellemzi, a személyes életében nincs meg. Bizonytalan, és ahogy fentebb is írtam, magának okozza a problémákat. Utána meg mindent elfojt, és még csak megbeszélni sem lehet vele a dolgokat. Hiszen struccot játszik, aki homokba dugja a fejét.

Még eszembe jutott valami, amit a szerző talán humornak szánt, de komolyan az agyamra ment vele. Szeretem a teát, de itt folyton teáznak, vagy arról beszélnek, hogy innának egy teát. Annyira el volt túlozva az angolok és a tea kapcsolata, hogy egy ponton már azon kattogott az agyam, hogy nem is vér, teavíz folyik a szereplők ereiben.

Belejöttem az idegesítő részek kigyűjtésébe. Pedig ötletes, szórakoztató regény, amit inkább kedveltem, mint sem. Csak ami bosszantott, az nagyon idegesített.

Taylor: Visszhangok szimfóniája – Mint sci-fi: 70% angol humorral, pörgő cselekménnyel, csajosan megírt időbeli kalandok.

Szubjektíven: 75% a múltbeli részeket kifejezetten szerettem, ha Max nem is szimpatikus.

Politikai harcos, nyomozós, világválságot kezelős, űrbeli, felemelkedős.

Az univerzum közepén ott van az Üresség. Évszázadok óta tanulmányozzák népek tucatjai, igyekeznek megérteni, de nincs igazi eredmény. Míg el nem jött az Álmodó, aki közvetíteni tudta a többiek felé, mi történik odabent. Ahol egy saját kultúra alakult ki, mentális képességekkel bíró emberekkel, akik középkori fejlettségi szinten élnek. Egy mitikus hőssel a középpontban, akit csak Vízenjárónak neveznek. Ami az űr felfedezése után sokaknak vonzó életforma lenne – meg is indul a készülődés egy expedícióra, hogy bejussanak az Ürességbe. Sokan akadályoznák ezt meg: félő, ezzel elindítanának egy folyamatot, az Üresség terjedni kezdene, és a kint maradt világokat bekebelezné és elpusztítaná. Miközben egyesek az első Álmodó nyomába erednek, mások politikai viszályokat szerveznek, sokan keresik a második Álmodót, aki most kezdi el felfedezni az erejét, bár még nem ébredt tudtára a tetteinek.

Ez volt az első Peter F. Hamilton regény, amit olvastam. Ahogy most nézegettem neten, kinek hogyan tetszett, ért egy meglepetés. Ugyan önálló ciklus indul ezzel a történettel, vannak kapcsolódási pontjai, közös szereplői a szerző egy másik sorozatával. Ugyan ez olvasás közben nem okozott hiányérzetet bennem, ha most nem olvasok erről, fel sem tűnik, mégis a kisördög felélénkült a vállamon: kimaradtam valamiből? Most nem érzem úgy, és annyira nem is ragadott el a történet, hogy ezért belekezdjek azokba a másik történetekbe is.

Azért sem, mert a regénynek ahhoz a feléhez kapcsolódnak, amely kevésbé tetszett. Az Álmodó Üresség ugyanis két színtéren, vagy inkább két világban és zsánerben játszódik. A jelentősebb része, amiből a kapcsolódási pontok is vannak komoly társadalmi és űropera. Egy olyan jövőbeli világ képével, ahol már értelmes civilizációk osztoznak az univerzumon, és bonyolult politikai rendszerekben kell lavíroznia a szereplőknek.

Le a kalappal a szerző előtt, ahogy megtölti ezt a világot. Sokszínű, érdekes, csak nagyon távol áll tőlem. Az ennyire távoli sci-fi, sok szereplővel, társadalmi és politikai kérdések tömkelegével kívül esik a komfort zónámon, ha közben igyekszem is ebben az irányban tágítani az érdeklődési körömet.

A számomra izgalmasabb és tetszetősebb fele a történetnek egy fantasy világban játszódik. Kicsit középkori, van benne egyfajta mágia – vagy hívjam inkább emberfeletti képességnek? Az Avatar világához tudnám hasonlítani, amikor már Korra volt az avatár. Ezt a történetet viszont nagyon élveztem. Adott egy vidéki, de tehetséges fiatalember, aki mindent elveszített és fel kell építenie magát újra, miközben megváltoztatja a körötte levő világot is. A Vízenjáró legendája bontakozik ki, harcokkal, kalandokkal. Ebben is van társadalomrajz és szociális, politikai játszmák, de egy sokkal mesésebb és nekem szórakoztatóbb környezetben.

De a regénybe belefért egy szinte bulváros rész is. Araminta, egy frissen elvált fiatalasszony fedezi fel a szexuális szabadságát egy mellékszálon. Sokáig nem is értettem, hogy kapcsolódik ez a nagy egészhez, de kialakult.

Sokféle világ, sokféle szereplő, és minden összeáll a történet végére. Hamilton ügyes mesélő, aki remekül kezelte a történet szálait. Ugyan az űropera nem a zsánerem, de a többi része tetszett annyira, hogy várjam a hamarosan megjelenő folytatást.

Hamilton: Álmodó Üresség - Mint sci-fi: 75% nagy fantáziával, alaposan felfestett világ, komoly témákkal és mesebetéttel.

Szubjektíven: 60% a fantasy betétet imádtam. Az űropera nem tudott megfogni, noha alapos.

Van egy elméletem, hogy az embernek mindent ki kell próbálni, amit csak lehet, mielőtt meghal, és talán valami olyasmi közben kell meghalnia, amit igazából már lehetetlen véghezvinni. (Highsmith: Két idegen a vonaton)

(...) ha egy kényszeres zaklató nem megy ki a fejedből, akkor voltaképpen nyert ügye van. (Feibel: Mindent tudok rólad)

Az élet gyakran egyszerű, csak az ember ezt addig nem veszi észre, amíg hihetetlenül bonyolulttá nem válik, mint ahogy sosem vagyunk hálásak az egészségünkért, amíg meg nem betegszünk, vagy nem tudjuk értékelni a harisnyákkal teli fiókot, amíg el nem szakad egy, és rá nem jövünk, hogy nincs másik. (O'Leary: Az ágybérlő)

Talán egy idő után az ember már nem tud meghökkenni. Talán ez a képesség is elmúlik, elfogy, mint az útra hordott kavicsréteg, elvásik, mint egy szerszám, elzsibbad, mint a láb. Az ember erkölcs és lelke is sérül és keményedik a rengeteg kínzástól és horzsolástól. (Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba)

A féltékenység és az elvakult gyűlölet olyan méreg, melynek nincs ellenszere. Ha kedves, az a baj, ha fennhéjázó, az a baj, ha tartózkodó, az a baj. (R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor rabja)

Elsírtam magam a leveleden, vagyis egy kalap alá kerültél a Mielőtt megismertelek című filmmel, a volt barátommal és a hagymákkal. (O'Leary: Az ágybérlő)

A hittan várhat. Nálam is gyónhatsz! (Feibel: Mindent tudok rólad)

Az érzelmek, a részletek, a varázslat, egy test annyi mindent kifejezhet azzal, ahogy mozog. Elvisz egy másik világba. (Fletcher: A jövő reménye)

Amikor rólam és az én tulajdonomról van szó, akkor én vagyok a bíró, én vagyok az esküdtszék, és, ha úgy alakul, én vagyok a kicseszett hóhér is. (Frazier: King)

Pszichiáteres, gyilkos után nyomozós, tiltott érzelmes.

Dr. Judd Stevens nem kevés munkával tette az életét újra élhetővé és boldoggá. Nagy szerelme, a felesége egy autóbalesetben veszett oda meg nem született gyermekükkel. A férfi utána tette fel az életét a bajban levők megsegítésére, és vette kezdetét egy sikeres pszichoanalitikusi pálya. Már a nőt is ismeri, aki képes lenne a drága halott helyére lépni, ha Judd tudja is, hogy amíg a páciense a nő, nem közeledhet felé. Beéri azzal, hogy heti háromszor az üléseken mellette lehet. Ám most minden megváltozik: brutálisan meggyilkolják a férfi egyik betegét, majd a titkárnőjét is. A nyomozást vezető rendőr máig haragszik a férfira, amiért a társa gyilkosát elmegyógyintézetbe küldte villamosszék helyett. Judd a gyanúsítottak között találja magát, és rádöbben, ha életben akar maradni és nem börtönbe kerülni, magának kell a gyilkos nyomába erednie.

Sidney Sheldon egyike azon szerzőknek, akik szinte megszámlálhatatlan könyvet adnak ki, közel azonos minőségben. Sokféle témában: egyik romantikusabb, másik krimisebb, de a cél mindig az, hogy az olvasóknak könnyed szórakozást nyújtsanak. Nem az irodalmi érdemei miatt fogunk emlékezni rá, de kikapcsolódni éppen megfelelőek ezek a kötetek.

Az Álarc nélkül a thriller vizeire merészkedik, de mivel elsősorban szórakoztató könyv és nőknek, nem válik egy percre sem vérfagyasztóvá. A főhős üldöztetettségét, egy-egy ponton életveszélyes helyzetét igyekszik ugyan érzékeltetni, de egyszer nem éreztem úgy, hogy Judd valódi veszélyben lenne. Valahogy benne volt a kötet stílusában, hogy lehet némi szenvedéssel, de a végére megérkezik a happy end.

A könnyedségét így egyszerre éltem meg pozitívumként és hátrányként is. Egy thrilleren szeretek borzongani, amit itt nem kaptam meg. Viszont könnyeden le-felvettem a könyvet, utazásra éppen ideális. Amikor akartam olvastam, amikor dolgom volt, félretettem és később folytattam tovább.

A cselekmény mozgalmas és több szálat kever. Judd maga próbál rájönni, ki tör az életére és fenyegeti a körötte levőket. Több betege is van, akiknek bizony akadnak rejtegetnivaló titkai. Itt meglátszik, hogy Sheldon regényei a ponyvák rokonai: az egykori sztárszínésznő botrányos magánélete középpontba helyezve egy más regényben akár remek guilty pleasure kötet is lehetne. Közben a rendőrség rászáll a férfira, akinek időnként az életéért is futnia kell. A szerelmi szálról még nem is beszélve…

Különben ez a szál, ami nem hiányzott volna nekem. Újra a ponyvához közelít: amit itt megmutat Sheldon Judd és Anne között azt inkább nevezném vonzalomnak, mint szerelemnek. Egyrészt, első látásra szövődik, és mindketten mélyen titkolják a vonzalmukat a másik elől. Másrészt, hogy is lehetne szerelem, amikor alig tudnak egymásról valamit? Az, hogy valami van a tekintetében, ami megfog – vonzalom!

Mivel ez a szál nincs erőltetve, elmegy. A vége jobban fájt. Nincs kellően előkészítve a csavar, így nekem csalódást okozott.

A szereplők pár vonással jellemzettek, de zsánerek, így működnek ennyi alapozással is.

Egyszer el lehetett olvasni, nem is fájt – de nem egy maradandó regényélmény.

Sheldon: Álarc nélkül - Mint thriller: 55% könnyed stílusú, könnyen követhető, a végére nagynak szánt csavarral.

Szubjektíven: 50% nem szeretem a semmiből behozott csavart, de a pszichés vonala tetszett.

5: Gallay-Nagy: Poison of Love – Natalie megszállott Poison of Love rajongó. A zenekar énekese, Adrian álmai megtestesítője. Történetesen a lány apja egy őrült tudós, aki felfedezte az időgépet és menekülniük kell. A lány választhatja ki, hova menjenek. Naná, hogy oda, amikor Adrian is tizenéves, és a lány egy osztályba járhat vele. Még nem sejti, egy más Natalie mennyit dolgozik azon, hogy legalább egy világban legyen nekik happy end…

4: Pineiro: Űrugrás – Jack Taylor különleges katona, aki olyan küldetéseket hajt végre, melyekre a legjobban sem vállalkoznak. Az űrből hajt végre ugrásokat, igyekezve elérni a fénysebességet. A Földön csak Angela tarthatná, az elidegenedett neje. Épp a nagy kilövés előtt kezd javulni a kapcsolatuk – ám Jack egy más dimenzióban ér Földet. Itt ő már 5 éve halott, vadásznak rá, csak egy újabb ugrás segítene, de itt azt senki nem akarja engedni.

3: Grossman: A varázslók – Quentin bizonyos szemszögből zseniális fiatalember. Állandó kitűnő, aki bármit képes megtanulni. Kocka, akinek nagy kedvence a Fillory regénysorozat, és minden vágya, hogy a más világok és a varázslat valóban létezzen. Amikor felvételt nyer egy igazi varázsiskolába, a világ új arcait fedezheti fel komoly munka árán. A varázslatnak azonban ára van, pláne, ha más dimenziók történetébe is belekontárkodnak mágiával.

2: Sweterlitsch: Letűnt világok – Shannon Moss egykor időutazó volt, aki a világ végét kutatta. Látta, hogy ér minden véget egy szenvedéssel teli, apokaliptikus pokolban. A súlyos sérülései miatt most olyan nyomozó, aki gyanús eseteket közeli időugrások segítségével igyekszik felderíteni. Most egy olyan gyilkos nyomában jár, aki úgy gyilkol, ahogy Shannon is látta a világ végén. Dimenziókon át jár a nyomában, míg a vég megállíthatatlanul és végzetesen közeledik az emberiség felé.

1: Crouch: Sötét anyag – Jason Dessen boldog ember. Élete szerelme a felesége, akivel egy remek fiút nevelnek. Igaz, hogy karrierjéből nem lett semmi, csak tanít, pedig egykor a zseni lehetősége is benne volt. Valaki leüti, feltesz egy fura kérdést. Amikor magához tér, egy más világban ébred. Itt nincs családja, viszont ő a világ legünnepeltebb tudósa. Lassanként rádöbben, hogy egy másik énje, az itteni zseni cserélt életet vele: ők a két véglet. Az egyik a karrierben, a másik a családban érte el a legtöbbet. Jason vissza akarja kapni a saját életét, és ezért harcolni is kész. Akár önmagával is, hiszen minden egyes út egy más világba egy újabb dimenzió és újabb Jason, aki a tökéletes családot akarja, ami eredetileg az övé volt…

Rejtélyt megoldóst, sorozatgyilkosos, múlttal szembenézős, kapcsolatos.

Alice párizsi rendőr, aki egy sorozatgyilkos nyomában járt megszállottan. Közben rátalált a szerelem, készült családot alapítani, de a munkamániája mindentől megfosztotta, ami fontos volt számára. Azóta sem sikerült helyrejönnie. Egy nap egy parkban ébred, összebilincselve egy idegennel. Semmit nem ért: neki Párizsban kellene lennie, a férfinak Dublinban, mégis: New Yorkban vannak, a Central Parkban. Ki hozta őket ide és milyen célból? A sorozatgyilkos tette, aki egyszer már tönkretette Alice életét? Miközben az alkalmi ismerősök nyomozni kezdenek, Alice lassan rádöbben, hogy talán senkiben sem bízhat meg. Gabrielben sem, aki látszólag lelkesen segítene neki. De még saját magában sem.

Guillaume Musso az egyik legsikeresebb, kortárs francia szórakoztató író. A regényeit filmesítik, van, amelyikből amerikai változat is készült, nem csak francia. Több nyelven kiadják, egy ideje magyarul is olvashatóak a munkái.

A legtöbbször romantikus regényeket kapunk tőle, amelyekbe beleemelt valamiféle misztikus szálat. A végzet, a túlvilág, az emberen túlmutató része volt az eddigi könyveinek, miközben alapvetően a szerelem körül forgott a cselekmény, nem egyszer tragikus színezettel.

A Central Park ugyan thrillerként volt reklámozva, de a fülszöveg és a regény kezdete alapján komédiaként kezdtem el olvasni. Idegen férfi és nő egymáshoz bilincselve ébrednek – miközben ki kellene nyomozni, hogy kerültek ide, biztosra vettem, hogy a végére szerelmi szál is szövődik majd közöttük.

Így nem is kicsit sokkolt, amikor olvasás közben rájöttem, hogy ez igazi thriller akar lenni. Van egy sorozatgyilkos, és egy múltbeli trauma, ami folyamatosan kísérti a nőt. A múlt darabkái fokozatosan derülnek ki, és már messze nem egy könnyed történetben járunk. Súlyos tragédiák vannak a múltban, és a jelen helyzete is veszélyesnek tűnik.

A baj az volt, hogy a regény cselekménye és stílusa nem volt összhangban ezzel a fenyegetettséggel. Egy thrillert nem kellene olyan stílusban írni, mint egy romantikus komédiát! Nem teremtődött meg számomra a feszültség, ahogy izgulni sem tudtam a szereplőkért. Nem éreztem őket veszélyben.

A végére kerül egy csavar, de nem az okos fajta. Inkább a lopott fajta. Nem akarom lelőni a poént, melyik regényben volt majdnem teljesen az a csavar, nagyon spoiler lenne, de az érzés attól még megvan: ezt már olvastam másban, ráadásul sokkal jobban kivitelezve!

A végével sem voltam elégedett. A vége ugyanis nem egy thrilleré, hanem egy romantikus regényé. Ha komolyan akarom venni a thriller vonalat, a végső csavart, akkor ez a rózsaszín zárás minek kellett ide? Súly kellett volna, tragédia, valami keményebb, Ez elvette az egésznek az élét, már ami volt neki.

Volt még valami, amitől majdnem megkattantam. Az étkezés. Szinte minden fejezetben esznek-isznak, és Musso fejtegeti, New Yorkban mit és hol érdemes enni. Romantikus regényben ok, de egy thrillerben?

A szereplők sem nőttek a szívemhez: alig tudtam meg róluk valamit!

Van olyan, hogy romantikus thriller? Ez példa lehetne rá – nekem nem tetszett így.

Musso: Central Park - Mint thriller: 50% a zsáner elemeit használja, de komolytalan. Néha paródiának érződik.

Szubjektíven: 40% a romantikus vonal, a sok kajálás, meg a happy end elrontotta nekem.

• Ezüstút - Animus thriller. Skandináv szerző, de nem skandináv krimi.
• Az utolsó szeánsz - Agatha Christie novellák a Helikontól.
• Legendás lányok - a Partvonal ismeretterjesztő kötete valódi kémnőkről.
• A fények kialszanak - Venton thriller.
• Tiamat dühe - a Térség 8. kötete a Fumaxtól.
• az Agave több kötete is érkezik: Ügynök a terepen (kémregény), Ördögöd van (humoros) és a Repeszhold (sci-fi).

Október

14. McDonald: Ordashold - sci-fi 5/3

15. Tchaikovsky: Pókfény - fantasy 5/4,5

16. R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor foglya - történelmi romantikus 5/5

17. Fletcher: A jövő reménye - disztópia 5/4

18. O'Leary: Az ágybérlő - romantikus 5/5

19. Feibel: Mindent tudok rólad - ifjúsági 5/4,5

      Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - dokumentumregény 5/5

20. Frazier: King - erotikus 5/3

      Highsmith: Két idegen a vonaton - thriller 5/4

Ezzel újabb hétnek lett vége.