Gyilkosságos, fenyegetett, lelkiismerettel szembenézős.

Guy azért utazik, hogy végre elváljon. Felesége, Miriam rég külön él tőle, szeretői vannak. Guy is megtalálta más oldalán a boldogságot, aki mellett el tudja képzelni a teljes életét. A vonaton egy idegennel elegyedik szóba, aki az apja miatt van kiakadva. Bruno szereti a különös ötleteket, és most is felötlik benne egy: a tökéletes gyilkosságé. Mi lenne, ha ők megölnék a másik életét megkeserítő személyt? Nincs indíték, a másiknak meg lesz alibije. Guy örül, amikor magára hagyhatja a férfit. Neje, Miriam azonban kellemetlen meglepetéssel szolgál: terhes, de a házas szeretője nem válik el miatta. Miriam Guy mellett maradna, hogy neve legyen a gyereknek. Guy kész visszafogadni, noha így le kell mondania a szerelméről és az álmai állásáról is. Már megkezdi az eljárást is, amikor Bruno megfojtja az asszonyt. Guy sejti, hogy ő volt, de nem akarja igazán elhinni. Míg Bruno zsarolni nem kezdi: most ő jön!

Vannak olyan írók, akiknek szinte minden regényéből készül film, a nevük valamiért mégsem lesz közismert. Patricia Highsmith volt az, aki kitalálta a tehetséges mr. Ripley karakterét, több regényt is írt róla. Ő írta a Carolt. Hitchcock „Idegenek a vonaton” című filmje is feldolgozás, és Highsmith írta az eredetit.

A filmet is láttam, és elég sok a változás a kettő között. Hitchcock sokat filmesített a történeten, átdolgozták a szereplőket és a cselekményt is, elég jelentősen. A film egy rossz helyzetbe került ember története, aki a szerelmével küzd azért, hogy igazságot is szolgáltassanak, és az életük is visszatérjen a normális kerékvágásba, az őket fenyegető őrült előtti időszakba. A regény viszont egy gyenge férfi története, akinek a gyengesége elvezet addig, hogy egy megszállott (Bruno) gyilkost csinál belőle.

A Két idegen a vonaton egy pszichothriller, amiben nem a gyilkossá a hangsúlyos. Nem a nyomozás és a krimi a lényeg. Ezek csak a cselekmény hátterében vannak benne. A kiemelt helyen azt találjuk, ahogy Guy a folyamatos nyomás hatására megtörik. Szilárd elvei voltak, ugyanakkor egy annyira jó ember, akit könnyű kihasználni. Amit Miriam meg tudna vele tenni, az alapján elég szánalmas kis papucs ez a férfi. Nem egy hős. Bruno folyamatosan sakkban tudja tartani, és lelkileg kínozza. Reálisan gondolkodva Guy tehetett volna ellene valamit, lettek volna lehetőségei. Ő azonban egyre jobban retteg, és annyira szorong, hogy a nála erősebb Bruno el tudja érni, amit akar.

A lelki nyomás akkor sem ér véget, hiszen a férfi lelkiismerete sem nyugodhat, Guy az egész regényben gyötrődik, és mivel elbukik, csak egy módon nyerhet valamiféle megváltását.

A regény erőssége, ahogy a szerző a két fő karakterét megfogja. Bruno a végére számomra egészen pszichopata figura lett, egy megszállott. Nagyon beteges, ahogy rákattan Guy figurájára, és eleven pokollá teszi az életét. Guy teljes összeomlása pedig érzékletesen és átélhetően dokumentálva van a lapokon.

Highsmith jó mesélő, és még úgy is olvastatta magát velem a kötet, hogy viszonylag kevés esemény történik benne. Hiszen itt az a fontos, amit a szereplők, elsősorban Guy, megélnek és éreznek.

Más, mint a film, kevésbé hősies vagy kommersz. De ettől értékesebbnek is éreztem.

Highsmith: Két idegen a vonaton - Mint thriller: 85% lélektanilag erős, jól szerkesztett kötet, magával sodró prózával.

Szubjektíven: 75% mást vártam, a tettek helyett az érzések domináltak, de lekötött.

Szerelembe esős, emlékek után szaladós, bűn peremén táncolós.

Doe, a Jane Doe után. Csak éppen ő még nem halott, bár nem sokon múlt. A lány a kórházban tért magához, nagyon rossz állapotban és emlékek nélkül. Az utcán belátta, nem marad egyedül életben. Így ahhoz nyúlt, amije maradt: a teste. Egy motoros buliba ment el prostituált barátnőjével, abban bízva, ha az egyik motoros csaja lesz, cserébe védelmet kap majd. Balszerencséjére King kezei között köt ki, aki rajta akarja behajtani a barátnője által ellopott pénzt. A brutálisnak tűnő, tetoválásokkal teli férfi nemrég szabadult ki a börtönből, és nem fogad el nemet. Doe azonban lassan otthonra lel mellette, és ahogy King megnyílik előtte, kiderül, neki is súlyos sebeket kell cipelnie. A két törött ember talán egymásban megtalálhatja azt, ami a boldogsághoz szükséges. Bár lehet, hogy Doe elfeledett múltja mindent veszélybe sodor, amint lehull a lepel a titokról.

Mesék kellenek minden korosztálynak. Csak éppen nem mindig hívjuk őket meséknek – egy bizonyos kor után már fantáziáknak, vágyálmoknak minősítjük őket. A kislányok még a szőke hercegről álmodoznak, a felnőttek egy része később azonban már a rosszfiúkhoz vonzódik, és eszébe sem jutna lelépni a nyálas szőke herceggel. Nekik a vad motoros kell! Legalább regényben, ha már az életben nem sikerült nyakig tetoválva, bőrben és rock dallamokkal a háttérben elszáguldani a naplementében…

Ezen utóbbi fantázia kielégítésére szolgál a King című regény. Aminek a férfi hősei tesztoszterontól szagló, nagydarab és erős férfiak, akik egy más korban simán beállhattak volna vikingeknek is. A macsó erő megtestesítői, akik legalább annyira ijesztőek, mint vonzóak. Már akinek ez a típus bejön. A címszereplő, King is ilyen.

Amiben Frazier kicsit eljátszik, hogy igyekszik a karaktert lelkileg is többé tenni. Ad neki egy nehéz gyerekkort, bonyolult családi hátteret és nem kevés lelki sebet. King azonban nem gyötrődik ezektől, hanem folyamatosan a megoldást keresi. Messze nem egy hősies alkat, kifejezetten önző és durva figura. Éreztem is a cselekményben egy kis visszásságot ezért: hiszen szíve is kell, hogy legyen, mégis csak ő a férfi főszereplő, aki nagyon szerelmes lesz a történet folyamán. De hogy lehet egyszerre ő a megmentő, és a szörnyeteg, aki elől menekülni kellene? Nem mindig sikerül okosan kihozni ezt a kettősséget, de Frazier próbálkozik vele.

Doe sokkal egyszerűbb karakter. Az emlékezetkiesése miatt ő egy tiszta lap. Abszolút ártatlan és naiv karakter, aki szinte gyermeknek hat a motorosok drogokkal és gyilkosságokkal teli világában. A végére azonban a múltjáról is megtudunk ezt-azt: lesz is olyan csavar benne, amit még nem dolgozott fel az agyam. Van egy tippem, hogy sokkal sötétebb történet van ott elrejtve, mint amit egyelőre látni engedett belőle Frazier.

Tetszett, hogy nem csak a szerelmi szál szerepel a történetben. Igen, dominálnak az érzelmek és a szex, de van mellette háború. Van mellette üzletelés. Még humor is akad benne, amit nagyon tudtam értékelni. A drogtermelő nagyik vonal kifejezetten tetszett benne, és jókat mosolyogtam a néniken.

Frazier tett bele érzelmi csúcspontokat, tragédiát, árulást. A végére csavart is. Általában ez nagyon nem a zsánerem, de most kíváncsi lettem a folytatásra.

Frazier: King - Mint erotikus: 70% szenvedélyes, érzelmileg felépített, miközben a cselekmény is pörög.

Szubjektíven: 45% a szerelmi szála tipikus, a szexet is sokalltam benne, de volt cselekmény.

A változás folyamatosan zajlott. Egyre kevesebb kislány született, majd már egy sem. A tudomány nem talált megoldást: a lányt váró anyák sorra elvetéltek. Az emberiség már a kihalásra készült, kereste az alternatívákat a létezésre: például gépre tölteni a tudatot.

Igazi reményként érkezett, amikor egy idős házaspár, 8 sikertelen korábbi terhesség után babát várt. Kislányt. Eve megszületett, és minden más projekt le lett állítva. Már születésekor az emberiség reménye lett, akitől azt várták, majd fennmarad általa az emberiség. Az anyja azonban meghalt a születésekor, az apja ebbe beleőrült, így a kislányt egy biztos helyen, elzárva, két orvos felügyelete alatt nevelték fel.

Eve betöltötte a 16-ot, már kezdeni akarják a projektet. Három jelöltet találtak, aki alkalmas lenne a párjának, és akivel családot kellene alapítania. Sorra ismerheti meg őket, hogy kiválassza, aki a legszimpatikusabb neki. A lány egyszerre várja is ezt, nem is.

Kisgyermek kora óta ugyanis van egy legjobb barátja: Holly. A lány igazából nem létezik, csak egy hologram. Mögötte azonban három igazi ember van, pilóták, akik irányítják az illúziót. Eve a szemükről különbözteti meg őket, az ugyanis az eredeti, nem kivetítés. A kedvence van vele gyerekkora óta. Hozzá vonzódik, bár az igazi énjéről nagyon keveset tud.

Bram Wells a forradalmi holo-technológia feltalálójának a fia. 4 éves kora óta játssza Holly-t, így tulajdonképpen Eve mellett nőtt fel. Az évek során több pilótatársa akadt: de amint a fiúk beleszerettek Eve-be, menniük kellett. Ő eddig csak a barátja volt, de magában már érzi, már neki is többet jelent a lány. Próbál küzdeni az ellen, hiszen tudja, három jelölt van, akik közül Eve párja kikerül, és ő nem tartozik közéjük.

Az első találkán a fiú lehányja a hányt, kikerül a listáról. A második rátámad, és meg is öli a nevelőanyát, aki eljátszotta Eve szerepét. A lányt kimentik a szobából, és most szemtől szemben állhatnak egymással. Eve felismeri benne a barátját. Már Hollyként is magáról kérdezgeti, meg akarja ismerni. Nem Holly, Bram kell neki.

A tudósok a 3. jelöltet bemutatni sem akarják, már a mesterséges megtermékenyítést preferálják. Eve bele is egyezik, miközben Holly/Bram, akiről álmodozik. Bram is érzi, de nem mer lépni. Hagyja, hogy Eve közeledjen felé. Amikor az első csók elcsattanna, közbeavatkozik a vezetőség.

A fiút nem engedik Holly szerepébe, büntetésben van. Ő közben gondolkozik, és pár dolog feltűnik neki. Az apját számon is kéri, aki nem tagad. Igen, Eve szüleit ők távolították el, hogy nekik megfelelően nevelhessék a lányt. Még a pár jelölteket is manipulálták. Mindig is ez volt a terv, és Eve semmit nem tud az igazi külvilágról, csak grafikus hazugságokat ismer. Az igazság felfedése azt is jelenti, hogy dr. Wells kiadta a fia kivégzésének parancsát.

Bram azonban megszökik, és csatlakozik az ellenálláshoz. Eleinte nem bíznak benne, de mivel Wells fia és Eve mellett nőtt fel, felismerik, hogy ő lehet a rendszer megdöntésének a kulcsa. A cél is közöd: Eve kiszabadítása. Most szembesül azzal is, mennyire hazug volt eddig a világa. Eve a vállalat eszköze, hogy mindenkit sakkban tartsanak. A pár jelölteket is tulajdonképpen pénztárca alapján választották.

Kezdetben a lány apját kell kiszabadítaniuk. Bram jön rá, hol őrzik. A szabadító akció azonban komoly áldozatokat követel: ott hal meg Johnny, Bram lelkes új legjobb barátja, és a lázadók vezetője, Frost is.

Eve közben megkapja egy titkos jóakarójától az anyja naplóját, a kiszabott lapokat is. Ráébred, hogy itt ő csak egy eszköz, egy szülőgép lehetne. Hazugság minden. Szökne, de egyedül nem képes rá. Fogságban tartják, és már nem is játsszák meg, hogy a védelmezői.

A lázadók következő terve: Eve kiszabadítása. Bram hagyja lefagyasztani magát, már az épületben az egyetlen barátja, az egyik pilótatársa olvasztja ki, és viszi el a szökési üzenetet Eve-nek. A lányba aznap ültetnék be az első embriót, de most az utasításoknak megfelelően, életében először megtöri látszatvilága illúzióját, és szökne. Bram már várja.

Az épület tetején vannak, egymáshoz szíjazva, ugrani készülnek. Vivian és dr. Wells tombolnak, miközben ők az első csók váltása közben ugranak az épületről.

Túlélésért küzdős, család sorsát bemutatós, történelmi.

A Kleinmann család Bécsben élt: a szülők négy gyermeket neveltek. Nem voltak gazdagok, de az ügyes kárpitos volt olyan szemfüles, hogy eltartsa a családját. Mivel háborús veterán volt, a náci hatalomátvétel után is reménykedett, hogy őket békén fogják hagyni. Nem így lett – minden zsidónak, ha csak névben is volt az, szembesülnie kellett az egyre nagyobb megszorításokkal és törvényi tiltásokkal. Gustav munkaszolgálatra is be lett rendelve, nagyobb fiával együtt. Miközben Gustav és Fritz Buchenwald, majd Auschwitz poklát igyekezett túlélni, az otthon maradt anya kisebb gyermekeit igyekezett biztonságba menekíteni. A nagylány Angliába szerzett állást, a kisfiút befogadták az Államokba, már csak a kislányának kellett menedéket lelnie, mielőtt a nácik teljesen elszabadulnak.

Arról akartam kezdő bekezdést írni, hogy nem értem, miért ilyen lett ennek a regénynek a borítója. Egy pillangó, egy olyan könyvön, amely a halálról és az emberi szenvedés mélységeiről szól? De ahogy most nézegettem a képet, valamit észrevettem. A pillangó árnyékát. Azokkal a pontokkal pont olyan, mint a szögesdrót. Így inkább arról írok most két mondatot, mennyire kifejezi ez a kép, miről szólt a könyv. A lehető legnagyobb borzalmak közepette mégis az emberi erőről és szépségről, a szeretetről. Az igazi értékek, mint a pillangó még akkor is felragyognak színeikkel, ha a pokol árnyékában kell megmaradniuk.

A kötet igaz történeten alapul. A regényben is többször emlegetik, hogy Gustav Kleinmann az egész fogsága alatt titokban naplót írt. Ezek a kötetek meg is maradtak, és ezek szolgáltak forrásul a szerzőnek. Regényesítette azt, és kiegészítette a családtagok további sorsával. Így sokkal átfogóbb, meghatóbb kötetet adott kézre, mintha csak a naplót kaptuk volna meg.

A szerkezetet azzal tette érdekesebbé, hogy váltogatta az elbeszélőket. A család minden tagja megkapja a maga fejezeteit, de attól függően szerepelnek többet vagy kevesebbet, hogy mennyi szörnyűséget kellett túlélniük. A nagylány és a kisebb fiú, akik kikerültek még időben a nácik birodalmából, szerepelnek a legkevesebbet. (Azért meg kell jegyeznem, hogy Kurt nagyon hasonló pályát fut be, mint az Üldözöttek és katonák hősei. Ő is Amerikában nő fel, és onnan tér majd vissza amerikai katonaként harcolni a nácik ellen.) Az anya és a kisebb lány már többször felbukkannak, az ő történetükből derül ki, hogy a hátországban milyen események zajlottak. A legtöbbet pedig apa és fia sorsát ábrázolja, akik munka- és haláltábort is megjárnak.

Szerettem a kötetben, hogy egyensúlyt talál a borzalmak ábrázolása és az emberi értékek megmutatása között. Néha sokkol, igen, ilyen dolgokat is képesek voltak az emberek megtenni egymással. De vannak mellette erőt adó morzsák: ahogy a fiú képes Auschwitzba menni a biztonságosabb munkatábor helyett, mert az apja mellett akar maradni. Ahogy a német munkás titokban ezt-azt ajándékoz a vele dolgozó rabnak. Ahogy a frontot megjárt német katona a tábori állapotokkal szembesülve mindent megtesz, hogy segítsen a szenvedőknek, hírt hozzon a családjukról és az életét kockáztatva csempész be egyre több mindent.

Igaz történet, sok ténnyel, de sok érzelemmel is. Közel hozza a múltat. Megérte elolvasni.

Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, részletes regény, tele érzelmi csúcspontokkal.

Szubjektíven: 85% érzelmileg hatott rám, miközben új tényeket is megismertem belőle.

Kamaszos, zaklatós, csapdát állítós.

Nina élete lehetősége előtt áll: behívták próbajátékra, egy profi csapat kapusa lehetne. De a felkészülést nehezíti, hogy az egykori barátja, Limo továbbra is a nyomában van. Folyamatosan telefonon hívogatja, egyre kellemetlenebb üzeneteket hagy. Amikor ezzel nem ér célt, egyéb módszerekkel is próbálkozik. Feltöri a lány számítógépét, rendelget a nevében, és bántó üzeneteket hagy Nina nevében a barátainak. Még a próbajátékot is szabotálja. Nina pedig nem tud kihez fordulni: a rendőrség tehetetlen, a nagyanyját fél beavatni az egész történetbe. Lassan már a barátai is ellene fordulnak. A legjobb barátnője, Paula és egy új ismerős, a lelki segély vonalnál dolgozó Ben próbálnak segíteni neki – vagy lehet, hogy bennük sem lenne szabad megbíznia?

A Scolar indított egy új sorozatot, amelynek röviden a Teen nevet adta. A koncepció röviden az lenne, hogy olyan rövid, ifjúsági kisregényeket adnak ki, melyek a mai fiatalok problémáit elemzik ki. Olyan konfliktusokat és problémákat helyeznek a középpontba, melyekkel a mai társadalmi helyzetben meg kell birkózniuk a kamaszoknak.

Az első kötet Feibel kisregénye, melyben egy zaklatás története elevenedik meg. Divatos most ez a téma különben: a 13 Reasons Why, a Megosztás, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod és társaik sorra ezzel foglalkoznak. Milyen veszélyeket rejt, hogy ennyire digitális már a világ?

Azt azért díjaztam, hogy nem a technika lesz itt elítélve. Az ember, aki visszaél vele. Mert sok remek dolog létezik, csak be kell tartani a szabályokat. Itt is ez lesz a végső tanulság: nem a technika, a net a rossz, hanem az ember, aki visszaél vele.

Kisregény, így az események sűrítve vannak benne, és mozgalmas a történet. Sok mindent el akar mondani a szerző, de erre kevesebb terjedelem áll a rendelkezésre. Benne van a sok trükk és bosszantó csíny, amivel Ninát zaklatják. Benne van, milyen hatással van ez a lányra, hogyan hat rá mindez és a környezetére. Benne van, ahogy tenni próbál ellene és végül a megoldás, a csapda is.

Tetszetős az arány a cselekmény és a lelki részek között. Hiszen ez egy olyan téma, amiben mind a kettő kell, hogy átérezhessük az eseményeket. Mert némelyik zaklatás olyan, hogy kívülállóként akár viccesnek is tűnne. Még kedvencem is volt, amikor vésett tollakat rendelt és szállíttatott ki a zaklató a lányék házába. De ha hozzátesszük, olvashatjuk, mit tesz ez a benne levőkkel, már messze nem vicces a történet.

A karakterek közül Nina, akit legjobban megismerünk és mélyen ábrázol a szerző. Pozitív karakter, akinek lehet drukkolni végig. Akinek nem osztott egyszerű lapokat a sors, de kihozza belőle a legtöbbet, és megdolgozik az álmaiért. Talán maga a jelleme nem annyira kibontott, de amin keresztülmegy, azt részletesen megismerhetjük.

A többiek azonban csak alakok, nem is nagyon tudnám őket jellemezni. Leginkább az határozza meg őket, hogy Ninával milyen a kapcsolatuk.

A regény zárását összecsapottnak éreztem kissé, de minden szál el lett varrva.

Jónak tűnik ez a sorozat, majd mesélek a 2. kötetről is, már beszereztem. A kezdet jó volt.

Feibel: Mindent tudok rólad - Mint ifjúsági: 80% nyelvezetében, témájában is mai. Könnyen olvasható, szimpatikus hőssel.

Szubjektíven: 75% jól indult, hangulatos is, de a végére összecsapottnak éreztem – rövid?

Vajon kire gondoltam? Adok pár infót a magyarul megjelent könyveiről, ráismertek?

• Magyarul 3 kötete jelent meg.
• Ezek egy univerzumban játszódnak, összeköti őket, hogy a szereplők ismerik egymást, illetve van, akik egy iskolába jártak.
• Minden kötetben kiemelt helyet kap egy nagyváros: Párizs, Barcelona...
• Ifjúsági regények.
• A hősnői, akik szemszögéből el van mesélve a történet 17-18 éves kamaszlányok.
• Az egyik lány egy híres színész lánya, akinek apja nagyzási mániája miatt kell francia bentlakásos intézetben tanulnia.
• A másik lányt nagybátyja ás annak élettársa neveli, mert az anyja megbízhatatlan hippiféle, aki képtelen bármiért felelősséget vállalni.
• A középső részben fontos szerepet kap a jelmeztervezés és a műkorcsolya.
• A harmadik részben egy képregény segít majd összebékülni a civódó szerelmeseknek.
• Mivel a lányok neve benne van a címben, a szerelmeikét árulom el: St. Clair, Cricket, Josh.

Megoldás: Tovább!

Kényszermegoldásból összeköltözős, szerelembe esős, családos.

Tiffy eddig reménykedett, hogy a szakítása nem végleges. De Justin most nem egyszerűen új barátnőt, új menyasszonyt szerzett. Muszáj kiköltöznie a férfi lakásából! Pénze nem sok van, így vagy egy lepratelepre költözik, vagy belemegy egy extrém megoldásba. Felváltva használna egy lakást egy vadidegennel. Ő nappalos, a férfi éjszakás, mindig elkerülnék egymást. Belemegy. Hamar azon kapja magát, hogy üzenetekben kommunikál Leonnal és egyre jobb barátok lesznek. Leon nem szívesen adta ki félig a lakást, de nagyon kellett a pénz az öccse ügyvédjére. Tiffy színes, hebrencs holmija eleinte az agyára is megy, de a kis cetlikről egy életvidám, kedves lányt ismer meg, akit szívesen meg is ismerne. Lehet szerelembe esni, ha a másikat még soha nem is láttad?

Vannak még kellemes meglepetések. A romantikus regényektől soha nem várok sokat, ha a szerelem – veszekedés – még nagyobb boldogság zsánerből képesek kilépni, már boldog szoktam lenni. De néha belebotlani annyira jó könyvekbe is, mint Az ágybérlő. Amire nem is tudok rossz jelzőt találni, helyette olyanok jutnak eszembe, mint a szívmelengető, bájos és a humoros. Ezért olvasok még a zsánerbe, ezekért megéri.

A történet látszólag nagyon egyszerű, és kiszámítható. Egy nő, Tiffy és egy férfi, Leon kényszerből összeköltöznek, és a végére egymásban találják meg az igazit. De, amíg eljutunk a boldog végig, rengeteg minden történik ebben a kötetben. Messze nem csak arról szól, hogy a páros hogyan jön össze. Megkapjuk Tiffy baráti körét, akiknek megvannak a maguk dolgai, és szórakoztató mellékalakok. Látjuk, Justin mit tett a lánnyal, és hogyan akarja dróton rángatni még az után is, hogy ő szakított vele. Ezen a szálon volt bőven meglepetés. Justin simán felkerülhet a legrosszabb exek listájára… Ott van Leon, aki szakápoló, és szabadidejében az egyik haldokló betegének keresi az élete szerelmét, hogy a férfi még elköszönhessen. Akinek van egy öccse, akit lecsuktak fegyveres rablásért, noha ártatlan volt – őt is ki kellene hozni. Van még egy könyv is, amit Tiffy szerkeszt és akadnak e körül is meglepő kanyarok a történetben.

Vagyis, egy tartalmas, sok cselekményszállal rendelkező regényt kapunk. Amiben fontos a romantika is, de sokkal több van benne. A szerelmi szál sem a nyálas meglátni és megkívánni (direkt nem megszeretni, amit írtam). Itt látatlanul lesznek nagyon jó barátok, majd fokozatosan fejlődik tovább a kapcsolat. Hiteles, nekik elhittem, hogy egymásba szeretnek.

Az egész kötet nagyon feelgood annak ellenére, hogy nem kevés komoly témát és drámát is érint. Justin és Tiffy bántalmazó kapcsolata, Richie ártatlanul a börtönben, a haldoklás és egy élet hibáinak megbánása a végnél. Van súlya ezeknek, átéreztem, de akkor is olyan pozitív a regény világlátása, annyira könnyed és szellemes, hogy mosolyogva olvastam.

Nagyon jópofa karakterek vannak benne. Nem hibátlan hősei vannak, attól olyan szerethetőek, hogy egyedi hibáik és gyengeségeik vannak. De a szívük a helyén van, és még Gerty, aki szinte szociopata kemény ügyvéd, ő is remek barát és emlékezetes karakter. Leon és Tiffy meg annyira jól összepasszolnak… velük simán tudtam együtt örülni.

Jól megírt, eseménydús, jó karakterekkel teli regény, nagyon megszerettem!

O’Leary: Az ágybérlő - Mint romantikus: 100% kedves szereplők, megható és vicces helyzetek, feelgood könyv.

Szubjektíven: 95% bejött a stílusa, van cselekménye és humora, bírtam a szereplőket is.

Cím: Nincs menekvés

Szerző: Rachel Caine – ifjúsági regénnyel már megjelent magyarul, de az a sorozata nálunk nem ment eléggé, így egy ideje mást sem olvashattunk tőle.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Gina átlagos háziasszony, egy szerető férjjel és két helyes gyerekkel. Az élete teljesen felfordul, amikor kiderül, hogy a férjének van egy rejtett oldala: sorozatgyilkos. Miután a férfit elítélik, Gina a gyerekeivel elköltözik és igyekszik új életet kezdeni. De valaki fenyegető üzeneteket hagy hátra neki, egy holttest bukkan fel a közeli tóban. A nőnek harcolnia kell magáért, a gyerekeiért, az új életükért.

Várható megjelenés: angolul már 3 része is megjelent. Magyarul talán az idei karácsonyi szezonban.

Miért várós?

• Szerettem a vámpíros sorozatát is, nekem bejött a stílusa.
• A fülszöveg alapján bejön a cselekmény.
• Ha sikeres lesz, olvasható lesz tovább is. (Angolul 3 kötetes.) Azért reménykedem, hogy eléggé zárt a vége, hogy ne legyen hiányérzetem akkor se, ha csak ez a rész jelenik meg magyarul.

Kamaszos, szerelmes, világot újraindítós, szabadságért küzdős.

Eleinte nem tűnt fel senkinek, de egy ponton nem lehetett vaknak maradni. Nem született többé lány: ha az anya kislánnyal volt terhes, kihordani nem tudta. Az emberiség már a végre készült, amikor egy kislány született. Az Eve nevet kapta, és már születésekor az emberiség reményének kiáltották ki. Egy mindentől elzárt toronyban nevelték, hogy 16 évesen majd megismerje a lehetséges párjait, válasszon, és lányokat szüljön. Eve azonban egyetlen barátjához, Hollyhoz kötődik egyre jobban. Holly nem valós: csak egy digitális kivetülés. Ám mögötte van ember is, akinek csak a szemét láthatja a lány. Bram, a lánnyal egyidős fiú, aki szintén egyre többet érez az utolsó lány iránt. Még találkozni sincs esélyük, de már kezdenek átlátni a hazugságokon, amelyben élniük kell. A kitörés egymáshoz is elvezetheti őket.

Még nem ábrándultam ki a YA disztópia történetekből. Már biztos vagyok benne, hogy jó ideig nem avatunk újabb Éhezők viadala szintű sikert, de azért az írók próbálkoznak. Vannak érdekesebb, kevésbé reális történetek is.

A jövő reményét első körben hamar leírtam, nagyon mesének tűnt. Az még hagyján, hogy Eve és Bram vonzódni kezdenek egymáshoz, ahogy kamaszodni kezdtek. Tulajdonképpen legjobb barátokként nőttek fel, csak Bram nem személyesen volt a lány mellett, hanem megszemélyesítve egy legjobb barátnőt. (Különben már ez elég beteg dolog: kamasz fiúk játszanak el egy kamasz lányt.) Az lett volna furcsa, ha nem keverednek romantikus érzelmek is az egyetlen kortárs, kedvelt személy iránti kapcsolatba.

Viszont: most komolyan, egyetlen lány hogyan lenne képes megmenteni az emberiséget? 50 év alatt egyetlen lány született, Eve. Mégis, mennyit kellene szülnie, hogy az alapja legyen egy fennmaradni képes közösségnek? Ha a mostani generáció elkezd meghalni, hogy marad fenn a társadalom és a kultúra? Egyszerűen abszurdnak tűnik, hogy egy lány elég legyen. Plusz, arra sincsen semmi garancia, hogy lányai születnének, ezt csak várja mindenki, de nincs mire alapozni.

Ám ahogy a két kamasznak felnyílik a szeme, a köröttük levő hazugságokra és illúziókra, az írópáros elkezdheti a világot is megmutatni, ami már sokkal izgalmasabb. Látjuk a társadalmat, és azt, hogy Eve jelképként miként a hatalom alapja és eszköze. Már nem az lesz a fő konfliktus, hogy Eve és Bram a tiltás ellenére egymásba szerettek, hanem a harc a vállalat ellen, ami börtönben tartja Eve-t, és zsarnokként rátelepült a világra.

A cselekmény is kalandosabbra vált: megismerjük az ellenállást, amit Bram vezetni kezd, küldetéseket teljesítenek és készülnek Eve kiszabadítására. Lényegesen jobban pörög a regény második fele, mint az eleje.

A karakterek fekete-fehérek. Bram lett a kedvencem, a hős, aki vezetővé érik, aki bátor és rettenthetetlen, egy modern szerelmes lovag. Eve alakjában nem szerettem, mennyire naiv és mű. De a nevelése miatt lett ilyen, így ezt el tudom fogadni. Viszont, a mellékszereplők nincsenek árnyalva. A szabadság és a pár mellett állók jók, a többiek meg a hatalomért áskálódó romlott alakok.

Összességében szórakoztató volt, ha okos nem is. Majd olvasom a folytatást is, ha kijött.

Fletcher: A jövő reménye - Mint disztópia: 70% logikailag nem tökéletes, de érzelmekkel teli, kalandos világvége sztori.

Szubjektíven: 75% tipikusnak indult, nagyon YA, de aztán tágul a világa és megszerettem.