Ez a 20-i hét, nem is kell meglepődni, hogy ennyire rövid a lista.
Lassan jön szeptember, akkor megint több cím lesz.
Augusztus
12. Millar & Romita Jr: Ha/Ver 2. - képregény 5/5
13. Cs. Szabó: Koppány - történelmi 5/5
14. Isaacson: Steve Jobs - ismeretterjesztő 5/5
15. Meissner: Híd az óceán felett - női krimi 5/4,5
16. Hyde: Amikor rád találtam - dráma 5/4
17. Kleypass: Rafe karácsonya - erotikus 5/1,5
Stalenhag: Elektronikus állam - disztópia 5/4
18. Moore: Különleges úriemberek szövetsége - képregény 5/4
Bernard: Alma Mahler - történelmi romantikus 5/5
Szerencsére még a hétvégének sincs vége, így jobb kedvvel vágok neki a jövő hétnek.
Művészetes, házasságos, saját utat keresős, kosztümös.
Két lánytestvér közül az idősebb és egyben a szebbik volt. Szerette a zenét, ügyesen játszott, és zeneszerzést is akart tanulni. Alma már fiatalon is tudta, mit akar az élettől. Jelentősnek lenni, és mivel nőnek született, ehhez egy híres férjre volt szüksége. Az első kiszemeltje az ünnepelt festő és a nők bálványa, Klimt volt. Aki a bécsi szépséget modellnek és szeretőnek is akarta volna – a lány szíve belerepedt, amikor felfogta, ennél többet nem 
kaphat a festőtől. Egy estélyen ismerkedik meg az ünnepelt zeneszerzővel és karmesterrel, Gustav Mahlerrel. A korkülönbség ellenére hamarosan házasok, és Alma képes a saját ambícióit háttérbe szorítani, hogy jó feleség és anya lehessen. De egy ponton képtelen megtagadni magát, és keresi az önérvényesülés útjait, akár a házasságán kívül is.
Meghatározó, XX. századi nők. A sorozat Coco Chanel történetével nyitott, most megérkezett a bécsi Alma Mahler. Egy sokkal megosztóbb személyiség, egy izgalmas élettel. Nem véletlen, hogy beválogatták a róla készült regényt a sorozatba.
Két oldalról lehet közelíteni a regényhez. Olvashatjuk, mint romantikus történetet. A történelmi háttér, a szöveg és a cselekmény messze többé teszi nyálregénynél, de tény, hogy fontos eleme a cselekménynek a szerelem. Alma szenvedélyes, élni akaró fiatal nő, aki okosan lavírozott a férfiak között. Nem véletlenül kapta a kötet a Bécs múzsája alcímet. Klimt le akarta festeni, Mahler mellette írta a legnagyobb darabjait, és aki kicsit előrelapoz az életrajzban, a regényen túli életére, a következő férjei is mind kiemelkedő művészek voltak, csak más területen. Ahhoz, hogy Alma valakit szeressen, szüksége volt arra a pluszra, ami a nagy szellemek sajátja.
3 férfival való kapcsolata kap ebben a kötetben helyet, és mindegyik a nő más arcát mutatja. A még némileg naiv lány első szerelmét egy meghittebb, a kor sémájának megfelelő házasság követi, hogy aztán jöjjön egy szenvedélyes, nagy szerelem, ami mindent felbolygat. Ezért olyan kettős Alma megítélése: sokak szemét csípi, hogy megcsalta Mahlert, és a férfi korai haláláért a feleségét is hibáztatják.
Azonban ez a regény máshogy közelít. Nem a szerelmi szenvedélyre teszi a súlyt. Ok, Gropius fiatalabb és helyesebb, szexuálisan is többet ad a nőnek, de Bernard kihangsúlyozza, hogy mellette Alma magát is kereste. Mahler mellett Mahler felesége volt – a férje szerette, de eléggé úgy kezelte, mint egy ékszert, nem társként. Alma többet akart, megkereste és elvette. Igen, erkölcsileg el lehet ítélni, de meg is lehet érteni. Önmaga akart lenni, boldog akart lenni – ha a módszer vitatható, az igény jogos.
Alma Mahler modern, korát meghaladó nőként lép itt elénk. Aki küzdött a saját sorsáért és boldogságáért. Ezért lehet a sorozat tagja, Chanelt követve.
Szerencsére a regény kidolgozottsága is méltó a remek Chanel sztori követésére. Bernard remek karakterrajzokat írt, a szereplők szinte életre kelnek a lapokon. A cselekmény mozgalmas, de kényelme és feldolgozható. Intelligens, de olvasmányos a szövege is.
Nem tudok elmenni mellette, a sorozat külleme, ezé a köteté is nagyon tetszik.
Jó volt ez a kötet is, már alig várom a következő életrajzi regényt: Edith Piaf érkezik majd.
Bernard: Alma Mahler – Mint történelmi romantikus: 95% filmszerű jelenetek, erős karakterek, hű korrajz, jó szöveg.
Szubjektíven: 90% ha nem is értettem egyet mindenben a hősnővel, a története lenyűgöző.
Nyomozós, kalandos, csapatot összeállítós, világot megmentős.
Mina Harker felső körökből, egy magát csak M-nek nevező személytől különleges feladatot kap. Fel kell kutatnia 5 embert a világban, és rávenni őket, hogy csatlakozzanak a csapatukba. A nő sorra gyűjti be az olyan egykor hősi, ma lecsúszott férfiakat, mint Allan Quatermain és az olyan szörnyűségekre is képes alakokat, mint dr. Jekyll és Griffin, a láthatatlan ember. Londonban van szükség rájuk, ahol elraboltak egy különösen veszélyes anyagot. 
Rossz kezekbe kerülve Anglia ellenfelei is légi sereget építhetnének, és elpusztíthatnák a birodalmat. A csapat a harc közben azzal is szembesül, kit rejt a titokzatos M fedőnév. Akkor el kell dönteniük, hogy felülemelkedve magukon harcolnak-e az igazságért és egy jobb világért.
Az ötlete kifejezetten tetszett. Más-más regények és híres történetek szereplőit szedték össze, hogy közös kalandba induljanak. Az sem lehet véletlen, hogy a helyszín a viktoriánus kor. Arra már lejártak a jogdíjak… Egy hasonló sztorit összehozni korunk híres alakjaiból, pl. Robert Langdon keveredne bele egy mitikus nyomozásba, az izomerőt Jack Reacher adná, míg a másik világ szakértőjeként Harry Potter vonulna fel… nem lenne olcsó mulatság.
De maradjunk a történetnél!
Képregény, így annyira összetett cselekményt nem lehet tőle várni. Moore azonban van annyira rutinos szerző, hogy így is több szálat vezet, ötletes a csavar és a karaktereit is próbálja árnyalni. Alapvetően lineáris a cselekményvezetés, és könnyen követhető. A nagy fordulatok mindig egy-egy fejezet/füzet végére esnek, és meg lehet figyelni, hogyan igyekszik a szerző mindbe tenni valami humorosat, akciósat.
Imponáló, milyen rutinnal használja fel az irodalmi alapanyagát. A karaktereit átemeli ebbe a történetbe, a saját regényeik utáni életüket mutatja be. Nem mondhatni, hogy túl jó világa lenne bármelyiküknek is. Talán a láthatatlan ember kivételével, de ebbe nem is akarok belemenni. A kalandjaik, a karaktereik, a regényeik világa ötletesen össze van passzítva, és aki ismeri az eredetieket, itt sok húsvéti tojásra bukkanhat.
De nem csak a hősök, a korszak egyéb regényei is beköszönnek. A Sherlock Holmes megidézése nagy kedvencem volt, de Edgar Allan Poe krimije is könnyeden belesimult ebbe a világba. HG Wells utalások is akadnak. Minél többet ismer valaki, annál több jópofa utalásra és továbbgondolásra bukkanhat. (Ha maga a történet annyira nem is jött be, ez igen.)
A szereplők azért érdekesek, mert alapvetően anti hősökként vannak kezelve. Mint egy viktoriánus Suicide Squad. Még jó is áll nekik, hogy ők át merik lépni a határokat, és kaptak nem kevés rosszfiús bájt is.
Ami meglepett, erőszak és szexualitás is bőven akad a történetben. Ok, az erőszak nem lepett meg annyira. Inkább a foka. Simán rajzoltak végtag kitépést, harapásokat, jó sok vér folyik. De egy ilyen képregényben meztelenkedés… mintha egy rossz vicc lenne: mit tesz a láthatatlan ember, ha egy lányintézetben rejtőzködik?
A grafikáért különben sem voltam oda. Nem tetszettek az alakok, Mina feje és szemei különösen unszimpatikusak voltak.
De vannak jó kiegészítő anyagok a kötet végén, így összességében korrekt a kiadvány.
Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1. - Mint képregény: 70% a grafikája tűrhető, a humora jó, a történet korrekt. Az ötlet remek.
Szubjektíven: 65% az irodalmi összevegyítés és a humora tetszett, de a sztori nem annyira.
A jelenben Brette igyekszik úgy élni, mintha nem lenne képessége, és nem látná a szellemeket. Még gyerekként a nagynénje ijesztett rá, ha hagyja, hogy a szellemek érzékeljék, látja őket, nem lesz saját élete. Mert 
rátelepülnek és tönkreteszik. Ám most szembe kell néznie az adottságával, mert a férje, Keith szeretne gyereket. Brette azonban retteg, ha lánya lenne, örökölhetné a képességet. A férfi biztatja, hogy beszéljen erről az anyjával. Brette kénytelen belátni, ha nem változtat a hozzáállásán, elveszti a férfit.
Beszél az anyjával, aki elmondja, soha nem bánta meg, hogy gyermeke lett és Brette az, a képességgel. Butaság lemondani erről ennyi miatt. Azt is bevallja, van a lánynak egy unokanővére, aki szintén ezzel a képességgel bír. Vele is felveszi a kapcsolatot, és elkezd kibontakozni előtte egy olyan lehetőség, hogy éljen az erejével, és ne őrüljön bele.
Egy régi iskolatárs kérésére elmegy a Queen Mary fedélzetére. Trevor kislánya nemrég vesztette el az anyját, és amikor itt kirándultak, érezte az anyja jelenlétét. Most nem akar Texasba költözni. Trevor kéri, Brette nézzen szét, majd győzze meg a lányt, nincs itt az anyja.
Ő valóban nincs, de egy másfajta szellem igen. Aki kedves, lágy és Brette nem bírja megállni, ki kell derítenie, ki ő és mit keres ott. Kiderül, egy fiatal német nő, Annaliese itt lett öngyilkos 1946-ban. 
Brette nem hiszi, hogy végzett magával, nyomozni kezd.
Kiderül, három nő utazott akkor egy kabinban. Annaliese német balerina volt, aki halott belga barátnőjének adta ki magát. A család biztonságáért el kellett fogadnia egy náci tiszt lánykérését, aki verte és bántotta. Ő megszökött, de az őt segítő barátnője meghalt egy balesetben. Annaliese a helyére lépett. Sabine egy ellenálló lánya volt, akinek az apját és a bátyját a németek kivégezték a lány előtt. Az elmenekülő Sabine-t egy tiszt elkapta, megerőszakolta, de mielőtt megölte volna, a lány végzett vele. Apja társaihoz menekült. Egy lezuhant amerikai katonatiszt is ide került, súlyos betegen. Sabine ápolta Everettet, és lassan egymásba szerettek. Összeházasodtak, és most a háború után a nő utazik a férjéhez szíve alatt a babájukkal. A németeket máig gyűlöli azért, amit a családjával tettek. Brette őt vádolja meg a jelenben, de Sabine nem meséli el neki a történetet.
Annaliese teszi meg, akit Sabine visszacsempészett Franciaországba, és elrejtett annál a családnál, akik őt is bújtatták. Egy ottani fiatalemberbe szeretett bele, és kezdett vele új életet. Mivel lebukott a hajón, Amerikába nem mehetett. Sabine szervezte meg a látszólagos öngyilkosságot, és őrizte máig a titkát.
Utazós, megváltozott világgal szembesülős, testvéres.
Michelle végignézte, hogyan ért véget a világ. Látta, mit tesz az emberekkel, ha a neuronsisak rabjaivá válnak, majd mit tesz velük, ha meg kell válniuk a készüléktől. A civilizáció összeomlott, a lány sorra vesztette el a 
szeretteit. Már a legrosszabb gondolatokkal kacérkodott, amikor lett egy célja. Eljutni a tengerhez, Skippel és a robotjukkal. Míg haladnak, számot vet az életével, és látják, mivé lett az ország. Arra nem akar, nem is gondol, mi vár rájuk az út végén. Addig el is kell jutni, az sem lesz könnyű.
Milyen lesz a jövő? Mivel tudós nem vagyok, leginkább az általam olvasottakból tippelhetek. Az én fejemben jön egy tudományos fellendülés, majd az abszolút összeomlás. A természeti erők és a tudomány is az emberiség ellen fog fordulni. Ha elképzelem, a remélem azért nem olyan közeli jövőt, a fejemben Mad Max világa villog.
Ez a történet egy olyan tudományos eszköz gondolatával játszik el, ami azért nem légből kapott. Haladunk a digitális valóságok megvalósulása felé, ahol szó szerint beszippant majd egy másfajta világ. Talán már említettem is, én azt hittem, ez lesz a következő trend a tini filmek és regények között: a virtuális valóságok. A Ready Player One után azonban nem indult el az a hullám, amit a HP vagy Katniss tudott kelteni korábban.
Azért egy-egy ilyen történet felbukkan, mert igenis, ez egy olyan lehetőség, amivel számolni kell. Mit tesz a civilizációval, ha ebben az irányban lesz a fő fejlődési vonal? Ez disztópia, itt a teljes összeomlást látjuk. Egy olyan függőséget, ami elvezet a véghez. Nem egy szívderítő kép. Maradt ugyan pár ember, de mindenki nyomorult lett. Lehet, hogy zombikkal járnánk jobban?
A történet azért hatásos, mert kombinált. Van egy képekkel elmondott története, és van egy szavakkal. Azt látjuk, amit Michelle. Mintha egy nagyon igényes képregény képei elevenednének meg előttünk. Mesekönyvet megszégyenítő a kötet grafikája. Közben halljuk, ami a fejében jár. Az utat, ahogy eljutott ide a világ. Így tulajdonképpen két utazáson is részt veszünk: egyet a jelenben, a szörnyű állapotok között. A másik csak gondolatban, de az adja meg a miértekre a választ.
A kettő remekül működik együtt. Dinamikusak, magába szippantanak. Elsőre talán fura volt nekem, látszólag mennyire nincs összhangban kép és történet, de aztán ráéreztem, és onnantól kezdve már tudtam élvezni mindkét történetet – a képekét és a szövegét. Bár, a szóhasználat nem az igazi. Ezt az utat nem élvezi az ember – átszenvedi a szereplőkkel, miközben pörög az agya. Élmény, csak nem pozitív.
A történetbe direkt nem megyek bele jobban, nem akarom lelőni még kicsit sem a regény végét. Van benne valami tragikus szépség, valami fájdalom. Ami úgy az igazi, ha mindenki átélheti maga. A bennem levő optimista küzdene az utolsó képek sugallta cselekménnyel, de valahol még mélyebben tudom, mi lett a vége.
Üzenetet nagyon nem emelnék ki belőle. Vigyázzunk, mire függünk rá? Nincs nagy kedvem erről elmélkedni, pláne, hogy magam is ráfüggök kitalált világokra.
Egyedi, ötletes kötet, amitől jó kedve senkinek nem lesz, de nem is ez a célja.
Stalenhag: Elektronikus állam - Mint disztópia: 85% a szerkezete a képekkel egyedi, különleges. Hatása van, és a vége…
Szubjektíven: 75% erős atmoszférájú, képileg gyönyörű kötet. A történet volt kevesebb.
Házasodós, estélyes, szerelmes, kosztümös.
Rafe Bowman jól és sikeresen mentek férjhez Angliában. A legidősebb fiútól is azt várja a családfő, hogy tegye a dolgát, vegyen el egy angol nemes kisasszonyt! A kiszemelt lány, lady Natalie gazdag is, rangos is, csinos is, Rafe érzi is, nem lenne ellenére a házasság vele. Csak éppen a nőnek van egy kotnyeles unokatestvére, aki talán nem olyan szép, öröksége nincs is, de fel van vágva a nyelve és kifejezetten hatással van a korábban szoknyapecér életmódot folytató férfira. Hannah azonban nem olyan nő, aki kapható egy forró flörtre, pláne a 
szeretett rokona kiszemelt vőlegényével. Ha Rafe őt akarja, meg kell érte dolgoznia: saját korábbi énjével, de a családjával is meg kell küzdenie. A karácsonyi bálon eldől, kire és kivel vár a happy end.
Elvileg a sorozat hat kötetes, és ez a záró darab. Szívem szerint azonban rajongói regénynek minősíteném, amin csak ront az a helyzet is, hogy az írónő saját sorozatának írt egy ilyen… rajongókat kiszolgáló nyál tákolmányt.
Mivel is kezdjem? A cselekménnyel. Ami alig van, és annyira mesebeli, hogy csak a gyerekmesékben fordul még elő ilyen. Az egész cselekmény 2-3 nap alatt játszódik, a két szerelembe eső találkozik és beszél egymással talán három alkalommal, és ez máris az életre szóló nagy szerelem, amiért mindenki képes hatalmas áldozatokat hozni? Kleypas még azt is megpróbálja lenyomni a torkunkon, hogy ez nem szerelem első látásra, Hannah elsőre még szimpatikusnak sem találja a férfit. (De azért a sorok között ott van, mennyire vonzódik hozzá már ekkor, csak éppen tiltott gyümölcs Natalie miatt.) Mert attól hitelesebb, hogy csak a 2. beszélgetés után kezd sóvárogni utána? Nem éppen.
De, félreteszem ezt a szálat. Mi marad? A rajongók kiszolgálása. Amiért ez a 6. kötet. Itt van majdnem minden pár – a mellékszereplők közül van hiányzó – akik az előző kötetekben találtak egymásra. Az egyikük ugyan kap egy mondvacsinált konfliktust – annyira gáz, hogy az komolyan felháborító. A nő, akit a férje rajongással vesz közbe, a nem rég született lányuk ellenére is olyan a szexuális életük, mint a nyulaknak – ő kezd el kételkedni abban, hogy a férjének még tetszik-e. A többiek azonban csak a happy end világuk egy szeletkéjét mutatják be, minden konfliktus nélkül.
Erotikus regény kedvelőknek minden bizonnyal szórakoztató, hogy a párok sorra kapnak egy szenvedélyesnek szánt, erotikus ágyjelenetet, de én legszívesebben hánytam volna. Ennek így mi értelme? Cselekmény nincs, konfliktus nincs, csak a boldog párok, akik szépek, gazdagok, nagyon szeretik egymást és jókat akrobatikáznak a lepedőn egymással.
Jellemfejlődés? Izgalmas karakterek? Az itt nincs. Papírfigurák vannak, akik romantikus zenére nyálat eresztenek.
Megfigyeltem azt is, mennyire visszás, ahogy Kleypas próbál korrekt lenni és vegyíti a párokat. Vagyis, a szépek mellé mindig átlagosakat párosít. A legszebb férfi felesége aranyos, de senki nem mondaná szépnek. A barátnők legszebbike, a bálok szépe meg a karakteres, de már szinte ronda férfihoz ment hozzá. Az összes pár, kivétel nélkül ilyen.
Talán gonosz vagyok, de ritkán futok bele ennyire felesleges regénybe. Nagyon nem tetszett.
Kleypas: Rafe karácsonya – Mint romantikus: 30% klisés, sok tekintetben a sorozat rajongói kötete. Nyálas, kiszámítható.
Szubjektíven: 10% értelme nem sok volt, nagyon szirupos az egész történet. Nem tetszett!
Melyik heti olvasmányhoz készülhetett a montázs?
Megoldás: Tovább!
Gyermeket felnevelős, sebekkel küzdős, kapcsolatos.
Nathan idősödő férfi, aki most kénytelen szembesülni azzal, mennyire boldogtalan az élete. A feleségével már régen nem boldogok, egyetlen öröme már csak a vadászatban és a kutyájával való foglalkozásban testesül meg. Ám egy nap nem zsákmánnyal tér haza: egy elhagyott csecsemőt talált az erdőben. A kicsi túléli, a szülei börtönbe kerülnek. Nathan befogadná a kisfiút, de a babát a nagyanyjánál helyezik el. Nathan sosem feledi el, 
minden évben születésnapi ajándékot küld neki. Amikor a kis Nate szembesül a származásával, balhékba bonyolódik. A nagyanyja nem bír vele, és megkéri Nathant, vegye át a fiú nevelését. Nate eleinte ellenáll, de bármit tesz is, Nathan mellette áll.
Egy könyv, amihez hangulat kell. Mert ez nem egy boldog történet. Ugyan azt tudom mondani, hogy tele van szeretettel és reménnyel, de mellette annyi fájdalom és lemondás is van benne, hogy az ember majdnem depressziós lesz tőle. Vagyis, ne ezt vigyétek magatokkal a nyár végi nyaralásra strandkönyvként!
Ha azonban egy este el akartok mélyülni, érzelmi fürdőzésre vágytok, ennél nem kell jobb könyv. Kifacsar érzelmileg, de ad is mellette. Az pedig egy jó kombináció.
Még akkor is, ha én hiányoltam a pörgős cselekményt. Az csak egy, hogy lassan történnek az események. Mivel a szereplők mindent belülről élnek meg, kell is ez az idő, hogy mindenkiben minden lecsapódjon. De egy ponton nekem ez már túl sok volt: nem azt akartam olvasni, hogy ki miképpen szenved, vagy éppen sajnálja a szenvedőt, és próbál segíteni neki. Díjaztam volna, ha eseménydúsabb a szereplők élete. Nem az. Csendes. Sorsfordító esemény is mennyi akad benne? Talán három. A csecsemő megtalálása, amikor Nathan átveszi a nevelését és még egy később, amit nem mesélek el előre.
A regény középpontjában Nathan és Nate állnak. Nathan szilárd, már kialakult jellem, egy olyan férfi, akinek bárki örülne rokonként. Aki mindig hisz és segít, soha nem adja fel. Akire lehet támaszkodni, aki melletted marad mindig. Nate az, akinek sokat kell tanulnia és fejlődnie a történet során. Az ő fejlődéstörténete a regény.
Ami nehezebb olvasmánnyá teszi, hogy Hyde nem mesét ír, sok tekintetben hiteles a története. Az ő szereplői, még ez a kiemelt karakter is újra és újra rossz döntéseket hoz. Nem jó olvasni, hogyan sikerül tönkretennie a saját életét. De valahol ez kell az üzenethez – jobbá válni nem könnyű munka, meg kell érte dolgozni. Kellenek a pozitív példák, a megerősítések, mert ezek nélkül a jó jellemek is elveszettek.
A kötet tele van emlékezetes jelenetekkel. Melyek látszólag semmiségek, de érzelmileg nagy történetek vannak benne. Mint, amikor Nate vázát vesz Eleanornak. Ezek is olyanok, amelyekbe bele kell gondolni, el kell merülni. Nem felületes olvasásra van kitalálva.
Kedvenc üzenet, kedvenc szereplő – ilyesmit nem tudok kiemelni belőle. Néha nekem már sok volt az érzelem, a lelkemen taposás. A szereplőkkel is azt éreztem, hogy lehangol, ahogy annyira igyekeznek, és mégis ostobaságokon csúsznak el. Vagy, amikor nem látják, mennyire tévúton járnak. Az valahogy egyszerre tragikus és bosszantó.
Egy darabig töri rajta az ember a fejét, érzelmileg megterhelő, de felemelő regény is.
Hyde: Amikor rád találtam - Mint dráma: 75% szívszorító, tragikus, de felemelő is. Visszaadja az emberbe vetett hitet.
Szubjektíven: 65% vannak szép gondolatai, de több cselekményt díjaznék. Nagyon lelkizős.
Cím: Edith Piaf és a szerelem dala
Szerző: Michelle Marly – a Kossuth Kiadó vele kezdte ezt a sorozatot, telitalálat volt. Ha megint azt a stílust, cselekményszövést és szellemiséget hozza, egy nagyon jó Piaf-regény várható.
Műfaj: történelmi, romantikus, női
Cselekmény: a II. VH után az énekesnő Edith Piaf azzal a váddal küzd, hogy együttműködött a nácikkal. Félő, hogy betiltják a fellépéseit. Edith felveszi a kesztyűt, miközben a színpadon feltűnik egy fiatalember, Yves Montand. A két tehetséges ember között szerelem szövődik, és ez az érzelem lesz az ihletője Piaf egyik legnagyobb slágerének, ami a világhírt is meghozta a számára: La vie en rose.
Várható megjelenés: 2019 őszén
Miért várós?