Keresős, félelemmel teli, bántalmazó kapcsolatos.

Greta csak egy szép napot szeretett volna, egy kellemes kirándulást a párjával, Alexszel. De eljött Smilla is, Alex édes kislánya, aki furán nézett a nőre. Esélyt akart, hogy tisztázza magában az érzéseit, és eldöntse, mi legyen a következő lépése. De a közeli szigetre tett kirándulás kegyetlen véget ér: Alex és Smilla nem jöttek vissza. Greta hiába kereste őket mindenfelé, nem akadt rájuk. Csak zavarodott kamaszokra bukkant, akik fenyegetően viselkedtek vele és állatokat kínoztak. Lehet, hogy ők ártottak a férfinak és kislányának? Hova menjen, kinek szóljon? Greta egyre keresi őket, össze van zavarodva, miközben már ő sincs biztonságban. Félelemben, az összeomlás szélén egyre kegyetlenebb fordulatokkal kell szembenéznie Gretának.

Minőségi pszicho-thriller, ami mellesleg skandináv is, de most ennek van a legkevesebb jelentősége. Ez nem az a történet, ahol a nyomorult, de zseniális nyomozó olyan csavaros bűnügyet old meg, amely a társadalomról is zord képet fest. Ugyan a skandináv világfájdalom ebben is benne van, de ez más zsáner.

A középpontban Greta áll, akiről folyamatosan tudunk meg egyre többet. Eriksson zseniális abban, hogy minden egyes lefejtett réteggel egyre közelebb hozza a szereplőjét, és egyre kilátástalanabbá teszi az életét. Megvannak a maga titkai, az élete tragédiája, amit fejezetről fejezetre bont ki a szerző. A múltja, a jelene is tragédiákkal teli, így teljesen hiteles lesz az is, ahogy most a teljes összeomlás szélén egyensúlyoz. Mert elsőre talán nem érteni, miért úgy tesz, ahogy. Miért nem hívja a rendőrséget? Miért nem menekül? Mindenre logikusan fény fog derülni, ahogy egyre többet megismerünk belőle és a történetéből.

Az építkezés remek – miközben zajlanak az események, lelki téren is egyre nő a nyomás. Greta lelkébe leshetünk, és átérezhető lesz a félelme ugyanúgy, mint a bizonytalansága, az őrülethez közeli állapota. A múlt rétegei folyamatosan adnak a jelennek plusz jelentéseket, és a csavarok is egyre érkeznek. A jelen látszólag egyszerű eseménye mögött egy nagyon összetett, női thrillerbe illő helyzet bontakozik ki.

Kicsit sajnálom is, hogy ezt nem fejthetem ki jobban, de azzal tönkretenném az olvasói élményeket. Az egyik legjobb ebben a kötetben, hogy soha nem lehet tudni, mi derül ki a következő fejezetben. Eriksson folyton rá tud ígérni saját magára: ha már azt hisszük, megismertük a szereplőket és zsánert, húz valami nagyon durva fordulatot, amitől továbbra is letehetetlen marad a kötet.

A karakterek kevés vonással is jól megfogottak. Greta a kiemelt szereplő, akinek a gondolataiba is beleshetünk. Már említettem fentebb, mennyire jól összerakta ezt a szerző. A többiek kisebb teret kapnak, de mégis sikeresen több dimenziósak lettek. Elsősorban a női karakterek, azért Alex egyszerűbb figura. Sötéten zseniális, nem az, aminek tűnik elsőre, de ő azért kiszámíthatóbb, mint a nők körötte.

Alapvetően szórakoztató regény, de nem az a fajta, amitől jobban érzi magát az ember. Benne van, hogy ki kell állnunk magunkért, de sokat szenvednek a szereplők, velük mi is.

Tudom ajánlani, nekem nagyon tetszett – jól megírt, jó cselekménnyel.

Eriksson: Eltűntek - Mint thriller: 95% pszichésen jól felépített, folyamatosan csavarokat adagol, feszült regény.

Szubjektíven: 90% ha a hősnőt nem is szerettem meg, a sztori hatásos és jól van megírva.

Mondhatsz, amit akarsz, de egy igazi művész lelke veszett el benne. Kár, hogy ez a művész Sade márki. (Cates & Show: Thanos győz)

Mindig van olyan hely a világon, ahol süt a nap. (Meissner: Híd az óceán felett)

Évekkel később, vallásos érzéseiről elmélkedve azt mondta, hogy szerinte a vallás akkor a legjobb, ha a hangsúly a spirituális tapasztalatokon van, és nem a készen kapott dogmák betartásán. „A kereszténység akkor veszíti el önnön lényegét, amikor túlságosan is a hitet veszi alapul, nem pedig azt, ahogy Jézus élt, vagy ahogy ő látta a világot. Azt gondolom, hogy a különféle vallások különféle ajtók ugyanazon a házon. Néha úgy érzem, hogy létezik ez a ház, néha meg úgy, hogy nem. Ez a nagy rejtély. (Isaacson: Steve Jobs)

Hébe-hóba halljuk, hogy éppolyan könnyű nem észrevenni azt, ami nagy és nyilvánvaló, mint ami kicsi és jelentéktelen, és hogy az észre nem vett nagy dolgok gyakran okoznak problémát. (Gaiman: Csillagpor)

Plusz örök hála, amiért nem haltál meg nekem. Nem azért mondom, mert kedvellek, vagy ilyesmi. Csak ha megölnek valakit az ember otthonában, akkor csökken az ingatlan értéke. (Scalzi: Pusztító tűz)

Ha átokként kezelsz egy ajándékot, még szép, hogy nyomorulttá tesz. (Meissner: Híd az óceán felett)

…vajon mi nekem a jó abban, hogy élek? 
– Az életed értéke a te választásod. (Hyde: Amikor rád találtam)

Nemo kapitány: El kell pusztítanunk Moriarty professzor léghajóját. Nincs más esély. 
Hawley Griffin (a Láthatatlan Ember): Eheh. Ez a terv? Nekiront annak a monstrumnak egy fegyvertelen léghajóval? Most már értem, miért olyan sikeresek az indiai lázadások… (Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1.)

A férfiak akkor is képesek alkotómunkára, amikor szerelmesek. A nőknek csak az érzelem marad. Ez gátolja meg őket abban, hogy zseni legyen belőlük, bármennyire szeretnének is azzá válni. (Bernard: Alma Mahler)

Nagyságrendekkel nehezebb az embernek alámerülnie a hit elvont oldalában, ha mellette gyertyákat kell meggyújtania a szertartásokhoz. (Scalzi: Pusztító tűz)

Jobs művészként tekintett magára, és minket tervezőket is arra bátorított, hogy tekintsük magunkat annak – mesélte Hertzfeld. – A cél sohasem az volt, hogy legyőzzük a versenytársakat, vagy rengeteg pénzt keressünk, hanem az, hogy a lehető legjobb dolgot hozzuk létre, vagy még annál is egy fokkal jobbat. (Isaacson: Steve Jobs)

Ez a szépség és a teher is a gyermekvállalásban. Nem választhatod ki azt, amelyiket akarod, azt kapod, akit Isten ad neked. (Meissner: Híd az óceán felett)

A nagy művészet nem követi a divatot, hanem formálja. (Isaacson: Steve Jobs)

Hatalmi játszmás, összeomlással szembenézős, kapcsolatos.

II. Grayland a birodalom legnagyobb válságával kell, hogy szembenézzen. Az ár össze fog omlani, a bolygók közti utazás lehetetlen lesz. Ezt nem akarják elhinni, hiába vannak már jelek, a vezető családok a homokba dugják a fejük. Az emperátor ezért kockázatos játszmába kezd: mivel ő a vallási vezető is, azt mondja, látomásokat kapott. A Nohamapetan klán ki is akarja használni a helyzetet, és Nadashe gazdasági, katonai és hatalmi szinten is összeesküvést sző. Azonban vannak még hű emberek, akikre az uralkodó számíthat. Kiva úrnő, aki keményen kézben tartja a gazdaságot, és a Nohamapetan család körmére néz. Marce Claremont, aki a tudós szemével vizsgálja az Ár összeomlását, miközben férfiként II. Grayland szívét is meghódítja, aki az ő számára lehet csak Cardenia, és nem az emperátor.

John Scalzi hírnevét a Vének háborúja alapozta meg. Időnként hallani, hogy a regényekből sorozat is készül. Egyelőre még nem érkezett meg, de a könyvek annyira jók, újra lehet olvasni azokat. Van krimi sorozata, és nagyon szerettem a sci-fi paródiának is beillő komédiáját. Az Egyesülés azonban egy újabb grandiózus próbálkozás.

Scalzi teremtett egy jövőbeli világot, ami sok tekintetben eszembe juttatta a Dűne világát. Annak feldolgozhatóbb változata? Ok, nem kellene őket összevetnem, mások. Maradjunk annyiban, hogy eszembe jutott róla, a családok politikai játszmái miatt, és az egy dolog miatt, ami életben tartja a világot. Ami ott a Fűszer, itt az Ár.

A második kötet az első közvetlen folytatása. Nem kell újraolvasni az elsőt, ha már halványak az emlékeink. Ugyan nincsen mi történt korábban fejezet, de a cselekményben van annyi emlékeztető elrejtve, hogy hamar visszarázódjon az ember ebbe a világba. Annak azonban, aki ki akarja hagyni az első kötetet, azt javaslom: megéri az elsőt is elolvasnia! Összetartoznak, egységet alkotnak, ha a politikai játszmákat érteni is csak a 2. ismeretében, sokkal nagyobb az élmény, ha ismerjük az előző kötetet is.

Scalzi jó abban, hogy feszültséget keltsen. Jó csatajeleneteket ír – itt, mondjuk, ezekből alig van, ez inkább a politikai és emberi játszmák regénye. Mondanám, hogy űrközi Trónok harca, de annál azért átláthatóbb a családok és játszmák rendszere. Mindenki beveti, amije csak van. Ez okos, sok tekintetben zseniális emberek küzdelme a hatalomért, okosan felépítve.

Scalzi ráadásul kicsit modern meséket is mond. A Nohamapetan egyértelműen a Sötét Oldal, akik a saját hatalmuk és gazdagságuk érdekében cselekszenek. Gyilkolnak, lopnak, csalnak, nincs bűn, ami ne terhelné őket. Cardenia, Marce, Kiva a jó harcosa. Kiva talán személyiségében hordoz lázadó elemeket, de a másik kettő tökéletes hős alapanyag. Bátrak, okosak, másokért küzdenek. Megvalósul a Jó és a Rossz küzdelme.

A mesehatáshoz tartozik Marce és Cardenia kapcsolata is. Bár ebben a jövőben a szexuális kapcsolatokat nagyon szabadon kezelik, köztük megvan a hagyományosabb szerelmi szál.

Scalzi jó mesélő, élvezetesen tálalja a történetet. Hozzá tartozik, hogy a könyv szerkesztése is eltalált.  Izgalmas, feszült végig, nincsenek üresjáratok benne.

Bízom abban is, hogy a történet nekem tetsző véget fog érni. De ki fog derülni, amint elkészül a trilógia zárlata, és remélhetőleg magyarul is hamar kézbe vehetjük majd.

Scalzi: Pusztító tűz – Mint sci-fi: 85% emlékezetes karakterekkel elmesélt, jól kitalált történet humorral, akcióval.

Szubjektíven: 95% kalandos, okos, nagyon szerettem a szereplőit is. Bízom a végében is.

Jótét lelkes, csapásokat túlélős, emberbarát.

Cassandra amerikai fényképész, aki pár éve Párizsban kezdett új életet. Imádja a munkáját, és mai napig szoros kapcsolatban van egykori barátjával, Paullal, aki divatházat vezet. A kapcsolata már kicsit zavarosabb Roberttel, Paul fivérével, aki jó barátja volt, míg egy elcsattanó csók fel nem kavarta a dolgokat. Amikor a nő lakóépületében tűz üt ki, Cassandra akkor is mások megsegítésén ténykedik. Neki is mindene odaveszett, de a szomszéd megárvuló kamasz gyerekeit segíti, akik Robertnél lelnek menedéket. Még az idős asszonyt is befogadja, akire a sajtó rászállt. Madame Landeville még felmehetett volna az emeletre, életeket menteni, ő viszont meg sem próbálta, elmenekült a kutyájával. Sokan meglincselnék ezért. Eleinte Cassandra sem igazodik ki a mogorva, emberkerülő asszonyon, de aztán megkedveli a kutyáját és idővel az idős hölgyet is.

Tudom, nem kellene, de mindig fontosnak tartottam a címeket. A regényeknek, de a filmeknek is az első frontja, amivel találkozunk. Reklámeszköz, felkelti a figyelmet. Vannak jobbak, rosszabbak. Ez a regény elég beszédes címet kapott – bőven adott előfeltevést, miről fog szólni a kötet.

Így én eléggé csalódásnak is éltem meg, hogy nem a nőről szól, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket. Madame Landeville ilyen, de az idős hölgy az egyik legkevesebbet használt mellékszereplő. Sokáig fel sem bukkan, és a végéig, amíg Cassandra a naplóit meg nem kapja, alig tudunk meg róla valamit. A címmel ellentétben egy olyan nő a főszereplő, aki annyira jó, ami már mesébe illik. Aki mindig másoknak segít, hogy az már úgy tűnik, mintha mindenki kihasználná, ő meg még örülne is ennek.

Azért ennyire nem rossz a helyzet, de az ilyen történetekben én mindig inkább baleknak érzem a főszereplőt. Most is így éreztem. Az egészen beteges, ahogy Cassandra mindig másokért aggódik és igyekszik segíteni nekik. Számára vadidegeneknek is. Most azt kellene írnom, hogy ez a példa. Hogy szebb lenne a világ, ha mindenki ilyen lenne. De annyira nem valós értékek ezek a korunkban…

Ehhez hozzájön, hogy Cassandra abban sem tűnik igazinak, hogy nincs gyengesége. Ő egy minden tekintetben jó ember. Szerelmi téren szerencsétlenebb egy cseppet, de természetesen egy ilyen regényben ez a szál is megnyugtatóan kell, hogy záródjon. Azt tudom a karakterében egyetlen gyengeségnek felírni, hogy túlzottan emberbarát.

A nő mesebeli énjét hivatott ellenpontozni a történet visszatérő elemeként jelen levő tragédiasor. A tűz, a halálos rákos megbetegedés, az erőszakos sajtó… mintha ezzel is csak azt akarná kiemelni a szerző, hogy jó emberként ezeket is könnyebb leküzdeni, ha győzni nem is lehet minden esetben. A tragédiák fájnak, de túlélhetőek, az élet megy tovább. Ha erre nem leszünk képesek, akkor jön az a jövőkép, amit a madame testesít meg.

Lélektani oldalról van megfogva a cselekmény. Nem történik sok minden, de annyira belülről él meg mindent Cassandra, hogy azzal megtelnek a fejezeteket.

Olvasni sem nehéz. Nem szépirodalom, de nem is fércmű.

Egyszer el lehetett olvasni, de igazán megérinteni nem tudott.

Czirják: A nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket - Mint női: 60% érzelmes, pozitív tartalommal, szimpatikus emberekkel, némi drámával.

Szubjektíven: 50% el lehetett olvasni, de ennyi. Sok elemében tipikus női regény.

5: Matthews: Vörös veréb – Dominyika táncra született. A fiatal lány az orosz balett nagy reménysége, akinek a tehetségen túl szépség és egy különös képesség, a szinesztézia is megadatott. Ám amikor egy féltékeny balerina miatt tönkremegy a lába, új életet kell kezdenie. A kémfőnök bácsikája bevonja a munkájába, és verébnek képezteti ki a lányt. Dominyika első nagy feladata az amerikai Nate lenne, de a két fiatal között igaz érzelmek szövődnek. A lánynak el kell döntenie, kihez lesz hű.

4: Baldacci: Shaw regények – Shaw élete árnyékban zajlik. Hatékony gyilkológép, aki minden titkot kiderít és a lehetetlen küldetéseket is végrehajtja. Ám most szerelmes lett, és ki akarna szállni. Ezt azonban sokan nem akarják, és egy tragédia a pályán tartja a férfit. Meg kell fizetnie azoknak, akik mindentől megfosztották. Majd ő az egyetlen, aki megállíthatja a gátlástalan Evan Wallert. Nem várt segítőkre is akad az út során, legyen az egy okos újságírónő vagy az övéhez fogható készségekkel bíró kémnő.

3: Silva: Gabriel Allon sorozat – Gabriel anyja túlélte a holokausztot, de a családja nem. A nő Izraelbe költözött, itt született meg a fia, aki a családi tehetséget örökölve festőnek tanult. Fiatalember, amikor a hazának szüksége van rá. Terroristákon kell bosszút állni, akik az övéiket ölék. Gavriel Allon már soha nem lehet nagy festő, csak az álcája, hogy restaurátor. Ám a Moszad legeredményesebb ügynöke ő lesz. Náci bűnösök, arab terroristák, orosz mágnások - Gabriel elől nincs menekvés.

2: Anonymous: Fedőneve: Jégmadár – a férfi az Egyesült Államok leghatalmasabb embere lesz hamarosan. A volt felesége divatikon, kelet-európai származású szépség, aki még mindig nagy hatással van a férfira. Grace, a nagyobb karrierről álmodó újságírónő ennek az asszonynak a szellemírója. Ám egy prágai úton felmerül benne, hogy sokkal több van ebben a történetben, mint amit a világ ismer. Lehet, hogy a megbízója igazából egy orosz kém? Az igazság nyomába ered, és mire észbe kap, már az életéért kell futnia. Mert egy kém sem szereti, ha a nyomára akadnak... Jégmadár sem.

1: Cleveland: Tudnom kell – Vivian élete minden színterén sikeres nő. A kémszakmában sikeres elhárítóként dolgozik, egy igazi CIA ügynök. Élete szerelme a férje, aki okos is, jóképű is, imádja őt és a négy gyereküket. Az asszonynak ők a mindene. Így nem kis pofonként éri, amikor egy kémhálózat nyomára akad. Orosz ügynökök, akik amerikai álcában beépültek hozzájuk. Az egyik ilyen beépült ember állítólag a saját férje. Vivian nyomozni kezd, és az egyre meredekebb történetek közepette mindent kockára kell tennie, hogy ne csak az állam biztonságát, de az életét és a családját is megmentse.

Kalandos, szerelembe esős, kincskeresős, trónért harcolós.

Van egy falu, mely különleges határ mellett áll. Fal választja el egymástól a mesék és tündérek világát az emberi hétköznapoktól. Évente egyszer megnyílik a kapu, és egy ilyen alkalommal egy fiatalember egy éjjelre szerelembe esik. Visszatérve a hétköznapokba felejtenie kell azt az éjszakát, és folytatnia az életét. Megnősül, gazdálkodik. Ám egy évvel később csecsemőt találnak az ajtajuk előtt. Tristan, annak az éjszakának a gyümölcse. A fiú úgy nő fel, hogy nem is sejti, félig annak a más világnak a szülötte. Mikor szerelmes lesz, az imádott nő a hullócsillagot kéri tőle a kezéért. Tristan így átkel a Falon, ahol vár rá a származása titka, egy bohém kalózhajó, egy boszorkány és egy hullócsillag, aki egész helyes lány lenne, ha nem lenne annyira harcias.

Meseregények – alapvetően gyerekeknek készülnek, de van egy-egy szerző, aki felnőtteknek is képes írni, miközben gyerekek is kézbe tudják venni a köteteket. Csak, természetesen, mást olvasnak ki belőle. A herceg menyasszonya a nagy ilyen élményem, de ebbe a sorba illik a Csillagpor is.

Aminek nem tudom, ártott vagy segített, hogy sikeres film is készült belőle. Abban a filmben erősebbek a mesei elemek, és a végét is úgy szabták, hogy ne maradjanak az emberben fájdalmasabb érzések is. Aki először a filmet látja, annak könnyen lehet, hogy nem fog tetszeni a regény. Mert ez több ponton eltér a mesei szabályoktól – a legjobb példa a vége. Gaiman nem egy happy endet kerekít ki.

Cserébe a regényben sokkal több a líra. Miközben ügyesen használja a mesei elemeket, túl is mutat azokon. Itt megengedhető, hogy Yvaine képes megbocsátani és megszánni a boszorkányt, aki a szívére pályázott. Itt a hős szinte későn döbben rá, ki számára az igazi és hol a helye a világban. Különben Tristan nem a legélesebb kés a fiókban, de vannak más szerethető tulajdonságai.

Itt együtt él a fájdalom, a boldogság, és vannak fekete humorral teli elemek is. A karakterek lehetnek ellentmondásosak, színesek és sokfélék. Nincs egyértelműen jó vagy rossz. Emberiek a mesebeli oldal szereplői is, és mindenkinek megvannak a maga nyomós indokai. Lamia ugyan Yvaine szívére pályázik, de a szokott eljárást követi. Haza tud menni, el tudja fogadni a vereséget is. Hófehérke mostohájának ugyanez nem jött össze. A kalózok lehetnek bulis népség, nem torkokat metsző gazemberek. Tristan nem a legszebb és nem a legvitézebb, a legokosabb dalia meg pláne nem. De attól még ő a hős.

Az egész kötetnek van egy kellemes, gyerekkori meséket felidéző, elringató hangulata. Kedves, nagyon szerethető az egész történet, amibe finoman beleilleszkednek a valóságba jobban passzoló elemek is. Ezek megtörik a happy endet, de éppen ezektől lesz értékesebb a mese. Mert nincs totális happy end, a fájdalom finom szálai átszövik az egész történetet. Nagyon tudom benne értékelni, hogy gyerekkönyvként olvasva ezeket még nem lehet észrevenni, humorral ellensúlyozza. Ahogy idősödik az olvasó, úgy figyel fel ezekre, és képes a mese mögé látni.

Most távolabbi emlékem a film, idősödtem is, sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra.

Gaiman: Csillagpor - Mint fantasy: 85% jól használ mesei elemeket, kellemes a hangulata, szerethetőek a hősei.

Szubjektíven: 80% elvarázsol, még a keserédes végében is van vonzalom, ha fájdogál is.

Hódítós, önmagával szembenézős, végzetes.

Thanos már minden ellenségével leszámolt, minden célját elérte, a világ ura lett. Élő is elvétve akad már csak az univerzumban, nem is tudja, mivel kellene lekötnie magát. Így lelkesen is ugrik be az új kalandba, ami a jövőbe vezet. Ahol saját, idős énje várja, aki az utolsó nagy csatára készül, egy olyan ellenféllel, aki ellen saját magára van szüksége. Thanos ugyan elkeseredik öregkori énjét látva, akit szánalmasnak tart, de egy jó verekedésre mindig kapható. Így találkozhat az Utazóval, aki évtizedeket töltött azzal, hogy méltó legyen. Azonban a titánnak rá kell jönnie, hogy az igazi ellenfél, akit Thanos le akar győzni, nem is az Utazó volt. Egy sokkal hatalmasabb cél vezeti, amit csak az ifjú Thanos érhet el.

De utálom, hogy nem írhatom le rendesen, mert azzal elmesélném a képregények végét! Mert ez több füzet, egy kötetben összefűzve. Egy kerek, összefüggő sztori, aminek a végére van tartogatva egy fordulat, ami mindent árértelmez.

Az nehezebb kérdés, ez mennyire váratlan. Ha figyelmesen olvassuk a részeket, azért sokkal előbb ki lehet következtetni, mi idős Thanos igazi célja a fiatallal. De itt az is spoiler lenne, így kibírom anélkül, hogy ezt kielemezném.

Helyette kiemelem azt, mennyire ötletes a történet, amibe beleékeltek más történeteket is. Az, hogy a Szellemlovas milyen pokoli alkukat kötött, remek kitérő volt, kiegészíti ezt a történetet és önmagában is érdekes.

Az egésznek hangulata van. Jónak nem lehet mondani, de valahogy magával sodor. Éreztem benne egy kis fekete humort, kegyetlenséget, de mégis valami fájdalmasat. Anti hős történet, érdekes hőssel a középpontban.

Igyekszik Thanos egyszerre összetettségét és egyszerűségét megmutatni. Mert igazából nem egy bonyolult lélek szegényem, és a céljai is egyszerűek. Minden életnek véget vetni, elpusztítani az univerzumot. Amiért ezt teszi, az sokkal nehezebb dió. Szerelmesnek lenni a halálba, és mindent neki adni, hogy elnyerje?

Komolyan törtem a fejem, ez mennyire metafora vagy szó szerint kellene vennem? Valamennyire végzetes, hogy Thanos, akinek nincs legyőzője, abba az egyetlen lénybe szerelmes, aki mindennél hatalmasabb, még nála is. Egyáltalán, mint nőbe szerelmes Thanos, vagy a halálba, mint Halálba? Ez az, amit még nem dekódoltam.

A történet így két síkon mozog. Van egy érzelmi része, benne a fiatal és az idős Thanos megváltozott karakterével, miközben a mag mindkettejükben ugyanaz. Másrészt, jó sok verekedés és küzdelem története ez. A kedvenc részem egyértelműen az, amikor Utazó felfedi, miért most jött.

Korrekt a képregény grafikája, illik azokba a Marvel sorozatokba, amiket eddig láttam. Mondjuk, az nem volt sok, de simán oda lehet tenni a polcra a Marvel kapitány mellé.

Véres, durva dolgok is akadnak benne. A Bosszúállók meggyilkolt, szétszakított alakja kísérteni fog egy darabig. Ehhez képest a csettintés kedves volt a filmen…

Kicsit szórakoztató, kicsit gondolkoztató, de érdekes képregény. A plusz darab, melyben Thanos hódításaiba leshetünk bele, meg humor felsőfokon. A cuki bolygó… az nagyon kész.

Cates & Show: Thanos győz - Mint képregény: 70% jól összerakott, korrekt történet érdekes mondanivalóval, jó szerkesztés.

Szubjektíven: 65% van benne ötlet, tetszett a grafika is, de a szimbolikáját még fejtegetem.