Házi állatos, talpra állós, barátságos.

Bob egy macska. Értelmes, a szeme és a természete is élénk, végtelenül hűséges. James Bowen, aki maga is segítségre szorult, talált rá. Befogadta, és kitartanak egymás mellett. Bob kíséri a fiatalembert, amikor ő újságot árul, vagy utcazenészként igyekszik a napi betevőt összeszedni. Küzdöttek le betegségeket, és ellenséges embereket is. Volt, aki nem hitte el, hogy James és Bob barátok, egy nő fel akarta jelenteni Jamest, amiért kínozza és mutogatja a macskát az utcán. Idővel más reakciókat is meg kellett tanulni a párosnak kezelni: a népszerűséget. Az interneten, a londoni utcán is rajongtak a vörös kandúrért, és James Bowen számára nyílt egy új út. Az egykori drogfüggő könyvet írt, beszélgetős műsorokba jár el, és Bob gazdájaként lett ismert.

A Bob, az utcamacska sikeres könyv lett. Angliában elkapkodták, majd bevette Európát is. Annyira, hogy a Youtube tele van Bob videóival, elkészült egy film is a történetből, és Bowen folytatta írásban is a történetük.

Amivel meg is fogalmazom, mi a bajom. Hogy nem igazán folytatta az eseményeket a szerző, hanem részletesebben elmesélte az előző részben már megismert eseményeket. Annak kiegészítő köteteként lehet felfogni ezt a részt. Nem írta le újra a találkozást, de pl. a regény készültét igen. A közös életük Bobbal, arról kapunk szilánkokat.

Nem regényszerű a kötet, bár az idő lineáris előrehaladása azért megvan. Olyan, mintha epizódokat mondana el egymás után. Mi történt Bobbal, mi történt vele, és ebből felépül a regény.

A cselekmény is fontos, de hangsúlyt kapnak a személyes reflexiók és megfigyelések. Bowen azt is kifejti, mi milyen hatást tett rá, hogyan alakult a gondolkodása bizonyos témákban. Ha nem is olyan direkt módon, de itt is érezni, hogy azzal, hogy egy másik élőlényért lett felelős, Bowen sokat komolyodott, és felnőtt. A szeretet, a felelősség, ami elhozta az új életet és a megváltását. Egy ponton felmerül egy olyan téma is, ami elég drámai. Az egyik műsorban megkérdezték tőle, mi lesz, ha Bob elmegy. Nem tudni a korát, lehet, hogy már nagyon öreg macska és nem sok van neki vissza. Jósolgatni senki nem tud, de Bowen válasza tetszett. Ő a jelenre koncentrál, Bob a legjobb barátja, és szeretni fogja akkor is, ha már nem lesz életben. (Arról meg csönd, mit sejtünk, James mennyire fog szétcsúszni, ha Bob elmúlik.)

De ennyit a komor témáról. Stílusában is illeszkedik e rész az utcamacskához. Ugyanolyan mesélős és könnyen fogyasztható a szöveg. Személyessé teszi, hogy James a saját történetét meséli, velünk is átéreztetve az érzéseit és az események súlyát.

Ki kell emelnem, hogy mennyire tetszettek a kötetbe tett rajzok. Most nem fotókat kaptunk a szerzőről és macskájáról, hanem tollrajzokat a cicáról. Átjön a kedves lénye, abszolút illeszkedik a kötetbe.

A hangulat erőssége a sztorinak. Ember- és állatbarát, reménnyel teli. Ez egyike azoknak a köteteknek, amely után jobban érzi magát az olvasó. Elhiszi, hogy a világban vannak ugyan rossz dolgok, de felül lehet kerekedni, és lehet boldognak lenni. Szerethetsz, szerethetnek.

Nem tud olyan lenni, mint az első volt, de még mindig egy szívmelengető, bájos történet.

Bowen: Bob szerint a világ - Mint memoár: 70% a cselekményszálak újak, de mindössze kiegészíti a korábban mesélteket.

Szubjektíven: 65% cukik a rajzok, Bob nagyon szerethető a cselekményben, de nem újdonság.

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében…”* – írta vala az én egyik kedvenc tollforgatóm, én pedig hiszek neki. Sőt, ezt a gondolatot kiegészítem azzal az elhatározással, hogy ha már mindenkinek kötelező az élet színpadán tipródnia, hát én nemcsak szereplőként, de lehetőleg rendezőként akarom kivenni a részem ebből az őrült buliból. (Böszörményi: EzoPara 1.)

De tudja, ahol feltűnően meglátszik a kosz, ott idővel jobban meglátszik a tisztaság is. Néha akarattal gyűjtjük a piszkot, hogy majd egyszer... (B. Czakó: Hervadhatatlan)

(...) a pénz nem minden - folytatta. - Tehát a pénz hiánya sem minden. Ha számodra csupán pénztárcányi a világ, csak sajnálni tudlak. (Böszörményi: EzoPara 2.)

Mit művelt az idő, mit műveltek az emberek ezekkel a csodákkal? Mi jutott cserébe nekünk mindezért: az összes gall történelemért, az egész gótikus művészetért? (Hugo: A párizsi Notre-Dame)

• Próbáld fel a fürdőszobai tükör előtt, aztán gyere a nappaliba. Előszedtem a régi családi képeket.
• Azok m... meg mire k... kellenek? - hűltem el.
• Megnézhetjük a régi temetéseken készült fotókat, hogy lásd, miként kell egy olyan helyen viselkedni! (Böszörményi: EzoPara 1.)

Utálta, hogy a lényeg mindig némán mutatkozik meg. A felesleget mondják ki hangosan, de ami fontos, az örökké elhallgatódik. (B. Czakó: Hervadhatatlan)

Józan srác vagyok, bízom a saját eszemben, ezért se próbáltam ki soha, semmiféle kábító cuccot, és a piát se csípem. Mi abban a jó, ha az egyébként is zavaros világot ráadásul még szétcsúszva, összezilálva kell látni? (Böszörményi: EzoPara 2.)

Hiába, az angolok olyan nemzet, akik hisznek a sorban állásban és a fegyelmezett szabálykövetésben. (Archer: A parkolóőr; In: Árulkodó nyomok)

• Le vagyok nyűgözve - mondta végül.
• Gyakran vagyok ilyen hatással másokra. Néha elég egy félkezes fekvőtámasz. (Morgan: Valós halál)

Minden más művészet engedelmesen alávetette magát az építészetnek, és egyszerű munkásként segítette a nagy műalkotást. Az építész: a költő, a mester, a maga személyében egyesítette a szobrászatot, amely homlokzatait kifaragta, a festészetet, mely üvegablakait kiszínezte, és a zenét, amely megkondította harangjait, és megszólaltatta az orgonáját. Még maga a tulajdonképpeni költészet is, szegény, amely makacsul tovább tengődött a kéziratokban - arra kényszerült, hogy odajáruljon az épülethez, és himnusz vagy próza alakjában illeszkedjék belé, ha nem akart végképpen megsemmisülni. (Hugo: A párizsi Notre-Dame)

• Olyat mondj, amit az ember megtalál és hazavisz!
• Cigi, kamera... - soroltam. - DiCaprio... Hát, én bizony hazavinném! (Böszörményi: EzoPara 3.)

• Hatvanhárom éves, jól mondom?
• Ja, és?
• És nem sok elmebeteget ismerek, aki elmúlt hatvan, és szabadon lófrál. (Jones: A másik nő)

Nyomozós, testváltós, életcélt keresős.

A 23. században a halál már nem jön könnyen. Az emberek képesek a személyiségüket adattárolóként megőrizni az emlékeikkel egyetemben, és azt testekbe letölteni – legyen az más, élő emberé vagy klónozott műtest. A gazdagok akár több testben is létezhet, megölésük esetén csak átlépnek máshova a mentésekről. A világ egyik hatalmasa, Laurens Bancroft kevés híján elszenvedte a Valós Halált. A hivatalos álláspont szerint öngyilkosságot kísérelt meg, de ő nem így gondolja. Így testbe helyezteti a múlt egy harcosát, Takeshi Kovacsot, akinek rá kell jönnie, mi történt valójában. Cserében kap egy új életet és esélyt az életre. Kovacs beleveti magát a nyomozásba, miközben a nyomában járó rendőrnő indokait is megismeri, és elhelyezi magát a korban.

Nem is titkolom, nem a regény iránti érdeklődésem vezetett el a kötethez. Sokkal inkább a Netflix sorozat, amelyet eléggé élveztem ahhoz, hogy fejest ugorjak Takeshi Kovacs világába. Igyekeztem nem túl nagy elvárásokkal tenni ezt, hiszen már a sorozatban is voltak olyan elemek, amelyeket nehezen emésztettem meg.

Most, hogy kipipáltam a regényt, meg kell állapítanom, hogy a Netflix jó munkát végzett. Leképezte a regényt, jól egészítette ki, miközben megőrizte az eredeti szellemét és színeit.

Ami nem annyira nagy sci-fi fanként meg fog maradni a fejemben, a világának az összetettsége és a jövőképe. Merre halad a világ? Már Dan Brown is azt írta, hogy egy olyan emberiség kora jön el, aki a technikával olvad össze. Morgan e világában tulajdonképpen az emberiség elérte a halhatatlanságot a tudománnyal, sikerült adathordozóra áttenni magát a fizikai test helyett, ha azt jobban is szeretik a merevlemeznél. Brutális, ahogy itt személyiségek haladnak testről testre. Saját szlenget is kapott a folyamat. A burkolás egészen új jelentést kapott számomra.

Ez a világ, a megoldásai emlékezetesebbek, mint a krimi része. Annyira nem tudott érdekelni, hogy ki akarta megölni a halhatatlanná lett öreget fiatal testben. Kovacs számára se ez volt az elsődleges prioritás, bár annyira azért odatette magát, hogy a végére meglegyen a megoldás. Annak ellenére, hogy mennyire a modern korban járunk, a nyomozás fizikája nem változott. Indítékokat és nyomokat kell keresni. Nincs is ezzel semmi baj, csak a világ mellett mindez nem tűnik emlékezetesnek.

Kovacs érdekes figura. Nem tudnám megmondani, hogy jó vagy rossz. Aminek biztosan ahhoz is van köze, hogy ennek a világnak egészen más az etikája. Hogy maradhatott volna meg az emberiség a hagyományos jó – rossz felosztás mellett, ha ennyire kitágultak a létezés határai? Megint csak oda lyukadok ki, hogy Morgan világépítése érdekes és ütős, visz mindent a regényben. A karaktereket is ennek szellemében tudjuk megítélni.

Ami bizonyos, Kovacs a jobbak között van. Ő törekszik igazságra a hagyományosabb értékrend szerint is, az is rendes tőle, ahogy a testét visszaszolgáltatja, hogy a rendőrnő visszakaphassa a szerelmét. (Erről eszembe jutott a szexuális viszonyok változása is. Az vajon megcsalásnak számít, ha a barátoddal fekszel le, csak éppen más szelleme van benne?)

Akinek tetszett a sorozat, mindenképpen érdemes elolvasnia, de más sci-fi szeretőknek is OK.

Morgan: Valós halál – Mint sci-fi: 90% összetett világ, izgalmas jövőverzió, egy karakteres hős és sötét bűnök.

Szubjektíven: 65% a krimi vonala tetszett, a világa is, de nehezen találom magam benne.

5: Solomons: Földönkívüli a tesitanárom - adott egy kiskamasz, akinek a bátyja és a legjobb barátja szuperhős. Ő is része akar lenni az akcióknak, de mindig mellőzik. Pedig jó megfigyelő, és mindent tud a képregényekből a gonoszakról, a szuper képességekről. Most éppen azt bizonygatja, hiába, hogy az általános iskola tesitanára egy ufó. Mire rádöbbennek, hogy intergalaktikus elfoglaló valóságshow készül a Földön, lehet hogy késő...

4: Reid: A nulladik év - a világ tele van értelmes lényekkel, akiknek van egy nagy szenvedélye, a zene. A legjobbak meg a Földről jönnek, mindenki rá is van kattanva rendesen. Csak éppen, jó 50 évvel később, mint kellett volna, rájönnek, hogy elfelejtettek jogdíjat fizetni. Az univerzum már annyival tartozik a Földnek, hogy abba mindenki tönkremenne. Lehet, hogy jobb lenne elpusztítani a bolygót? Egy ügyvéd meg néhány ufó igyekszik megoldásra lelni.

3: Neuvel: Themisz-akták - az elején egy rejtély volt. Hatalmas szobor darabkák, elrejtve a bolygón. Összeszedik őket, s rájönnek, egy gép darabkái. Pilótákat képeznek, akik között mindenféle viszonyok - szerelem, féltékenység - gabalyodnak, de létrehoznak egy véderőt. Kell is, amikor betoppannak a gépet hátrahagyó űrlények, akik nekikezdenek a lakosság kiirtásába.

2: Sigler: Járvány - az ufók megérkeztek, és nekiállnak lerohanni a bolygót. De olyan alattomosak, észre sem vettük őket. Az emberi testbe épültek be, és egyre nőnek, egyre jobban megőrjítik az embereket. A halál sem megoldás. A regény hőse felveszi a harcot a testében levő idegenekkel, így személyes horror menete csonkolással és sok vérrel előrevetíti, mi vár a bolygóra.

1: Izing: Támadás az űrből - Magyarország? Mi az és hol van? Mindenki hamar megtanulja, amikor a filmek előrevetítette jövő valósággá válik. Az ufók megjöttek, és nekiállnak az emberiség irtásának. Csak a magyarok képesek megmenteni a világot, hiszen egy korábban lezuhant gép és kis idegen segítséggel nekik van titkos, űrtechnikával felszerelt hadseregük. A fiatalokkal, lelkes és képzett egyetemistákkal repülő Pumi felveszi a harcot, miközben szerelmi szálak és személyiségfejlődés is a program része lesz.

Szerelmet féltő, anyóssal harcolós, múlt titkait felfedős.

Emily nem volt szerencsés a szerelemben. Már le is mondott arról, hogy hamar rátalál az igazi. Ám akkor jön a jóképű Adam, aki pillanatok alatt leveszi a lábáról. Gyorsan is haladnak: szerelmet vallanak, összeköltöznek, már az esküvő is tervbe kerül. Emily nagyon boldog is, amikor Adam előrukkol a nagy kérdéssel. Ám van egy gond: Adam nagyon anyás, és amikor neki is bemutatja a nőt, Pammie ellenszenve érezhető. Emily bármit tesz, soha nem lehet elég jó, folyamatosan rombolja a kapcsolatuk a leendő anyósa. Ez azonban másnak nem tűnik fel, lehet, hogy csak beképzelte? Ráadásul Adam öccse, James is nagyon megnyerő fiatalember, aki szintén lehetne az Igazi. Kitart a kapcsolatuk, vagy sikerül Pammie terve? Mi az, amit annyira titkol az egész család?

Sandie Jones korrekt női thrillert tett le az asztalra, ami bátran ajánlható mindenkinek, aki szereti a zsánert. Nem olyan körmönfont és sötét, mint a Holtodiglan. Nem olyan mélylélektani, mint a Lány a vonaton. Viszont nagyon csajos, és szórakoztató.

Jones trükkje az, hogy sokáig lebegteti, hogy valóban baj van-e. Egy női regénybe csöppenünk bele, amikor a hősnő végre megtalálja a szerelmet. Egy nyálregény alapossággal épül fel a kapcsolat, és vakul bele Emily a szerelembe. Pammie érkezése módosít a viszonyokon, mert Emily fenyegetve kezdi érezni magát.

Bennem fel is merült, hogy nem véletlen, hogy az anyós, aki ilyen pár ellenes aknamunkába vág bele. A kis trükkje, ahogy egy-egy megjegyzéssel szúr egyet a leendő menyébe, annyira nőies, olyan tipikusan női módszer, hogy jár érte a piros pont a szerzőnek. Abszolút hiteles és jellemző a nemre.

Emily érzelmein keresztül ismerjük meg a sztorit, és a cselekmény szűrűje az is, Emily hogyan éli meg az eseményeket, mit érez. Ezért is női thriller: itt bizony mindig szempont lesz a szereplők érzelmi hozzáállása. A beszúrt, más szereplők betétek más hangneműek ugyan, de azokból annyira kevés van, hogy nem is érdemes külön ide emelnem őket. Az elbeszélő módot az érzelmeket megrágó, belülről megélt események határozzák meg.

De női thriller azért is, mert elég erőteljesen előkerül a házasságon belüli, nőkkel szembeni bántalmazás tematikája is. Nem mesélem el hogyan, de a jelenben és a múltban is fontos lesz ez a szempont. A csavar is ebben az irányban van, de itt lakatot teszek a számra.

Nézzük inkább a szereplőket! Nem tudnám megmondani, mi az, ami annyira zavart Emily karakterében. De tény, nem tudtam szívből szorítani neki. Talán a kishitűsége? Ahogy győzködte magát, hogy elég jó Adam mellé? Közben meg rákattan elég sok férfi a környezetében. Lehet, hogy ez volt a baj. James volt a kedvenc szereplőm, Adam öccse. Ő a jófiú, aki lehetne egy lányregény hőse is. És rühelltem, amikor flörtölgettek! Akkor nyugodtam meg, amikor lett neki Kate-je. Az a lány sokkal jobban illett hozzá, mint Emily.

Adam és Pammie. Az a baj, róluk a csavar felfedése nélkül igazán nem mesélhetek. Maradjunk annyiban, nézzetek a sorok mögé! Vannak rejtett szándékok, és ha kicsit derült égből is jött a vége, minimális nyomok vannak, miért így és ekkor alakulnak az események.

Korrekt női thriller, aki a zsánert szereti, tetszeni fog neki.

Jones: A másik nő - Mint női thriller: 80% érzelmekre épít, a cselekményt fokozatos bontja ki, végén nagy csavar.

Szubjektíven: 75% egyes elemei tetszettek, a vége is, de helyenként Emily az agyamra ment.

- A kívülálló - egy új Stephen King thriller az Európától.

- Az elveszettek - női thriller a HarperCollins gondozásában.

- Mindig a férj a tettes - női krimi a Pioneer Bookstól.

- Csak barátok - egy újabb Ellenpontok kötet, a Menő Könyvek hozza el.

- Fej vagy írás - General Press Jeffrey Archer regénnyel lesz jelen.

- Halálos sötét - az új Eve Dallas krimi a Gold Book kiadásában.

- Az élet könyve - ezt nagyon várom! A Cartaphilus, ahogy jósoltam, a sorozat sikere miatt hozza a sorozat zárókötetét. Melyikét? A boszorkányok elveszett könyvének ez a zárlata.

- Aranykalitka - skandináv krimi az Animustól.

- Az ágybérlő - romantikus komáda a lá General Press.

- A pontlövész - a Szenzár felfedi La Fayette életének újabb fejezetét.

- A budapesti gengszter - a Libri megörvendeztet egy Kondor-kötettel.

- A lány, akit élve ástak el - thriller/horror az Enigmától.

- Nincs menedék - Libri, újabb Lottie Parker sztori gördül be.

- Álomfogó - Libri, ifjúsági horror, 2. felvonás.

Tippem szerint egy része csúszik át Könyvhétre, vagyis 13-ra, de majd kiderül.

Május

27. Liu: Láthatatlan bolygók - sci-fi 5/5

28. O'Neill: Majdnem szerelem - női 5/3

29. Zusak: Clay hídja - kortárs 5/4,5

30. B. Czakó: Hervadhatatlan - történelmi romantikus 5/5

31. Archer: Árulkodó nyomok - kortárs 5/5

1. Crowley: Kalmárköztársaság - ismeretterjesztő 5/4,5

    Böszörmény: EzoPara - gyerekkönyv 5/5

2. Hugo: A párizsi Notre-Dame - történelmi romantikus 5/5

    Szentiványi: A kőbaltás ember - történelmi 5/5,

A héten ennyi, jövő héten jönnek az újabb könyvek.

Közösséges, otthont építős, fejlődős.

Egy ősi közösség vándorol, keresik maguknak az új otthont. Mennek a hideg elől, követik a vadakat. Vezetésük a harcosok feje és a törzs varázslója látja el. A fiatalok között Ge-Og az egyik legígéretesebb. Ügyes vadász, és élen jár az új ötletek kitalálásában, melyek megkönnyítik az életüket. Ő lesz az, aki megkímél egy farkaskölyköt, és kineveli házi állatnak. Ő találja ki az íjat, ami a vadászatot könnyíti meg. De amikor lejönnek a hegyekből, az úszás és a tutajban rejlő lehetőségeket is ő aknázza ki először. Ge-Og nem hatalmat akar, hanem jólétet biztosítani mindenkinek. Empatikus, kíváncsi szellemének köszönhetően belekóstol a kereskedelembe is, és elsőként bánik társként a feleségnek elrabolt lánnyal, aki meg is szereti a férfit és együtt küzd vele egy jobb életért.

Most jöttem rá, hogy nem tudom normálisan összefoglalni, miről szól ez a regény. Ha lineárisan nézem a cselekményt, annyit tudnék elmondani, hogy egy ősember közösség vándorol, majd letelepszik. Közben pár új technikát megtanulnak, és fejlődni kezdenek. A kiemelt szereplő Ge-Og, aki élen jár ezekben a fejlődő lépésekben.

Az események követik egymást szép sorban, de valahogy nincs olyan linearitás, mint más regények esetében. Mintha sok-sok filler epizódból állna össze a cselekmény. Ezek akár fel is cserélhetőek lennének: olyan mindegy, hogy csónakot kezdtek előbb használni, vagy a farkasokat kutyának nevelni. Szórakoztató, kalandos így is a történet, amelyet nem annyira a történetek logikai íve, inkább a szereplők tartanak össze.

Kevés kiemelt szereplő van, de a történet rövidsége miatt nem is lehetne többeket alaposan bemutatni. Talán ketten vannak, akiket jobban megismerhetünk. Ge-Og, aki megtestesíti mindazt, ami az emberi fajban jó, és a túlélésre méltó. Benne van a faj empátiája, kíváncsi szelleme és folyamatos tanulás, megújulás utáni igény. A hozzá hasonlók, akik folyamatosan új helyeket fedeznek fel, újabb eszközöket találnak ki. Emberileg is ő a történet hőse. Ugyan mesének érezni, hogy a teljes társadalmi szokással ellentétben ő még a házasságot is megreformálja, de nem is az a lényeg, hogy ilyen szempontból hitelesen legyen a könyv. A sok-sok fejlődést akarja megmutatni a szerző, és összesűríti őket egy ember életére.

Az Öreg Ember, a törzs varázslója sokkal izgalmasabb karakter. Ő nem nagybetűs Hős, mint Ge-Og. Benne megvan a kapzsiság, a hatalom megtartására és használatára való kényszer is. De ettől nem lesz rossz ember, mert alapvetően a törzs érdekeit szolgálja, csak közben ő maga is kényelmesen akar élni. Az ő jelleme mutatja, hogy Szentiványi a fekete-fehérnél összetettebb karaktereket is ki tud találni, és mozgat.

A regény stílusában is észrevenni, hogy fejlődnek a karakterek. Az elején kifejezetten irritálónak találtam a törzsbeliek minimális nyelvi kommunikációját, noha pontosan tudom, hogy nem várható az ősemberektől, hogy összetett mondatokban beszéljenek és bonyolultabb tartalmat is kifejezzenek. A leírások érzékletesebbek, szórakoztatóbbak. Aztán, a cselekmény haladásával a szereplők beszéde is észrevehető fejlődésnek indul.

Ifjúsági zsánerbe is simán beleilleszthető, korosztálytól függetlenül kalandregényes kikapcsolódás, ami segít elképzelni egy régi-régi világot és a benne élő embereket.

Szentiványi: A kőbaltás ember - Mint történelmi: 80% gyorsítottan mondja el a fejlődést, de cserébe kalandos és szórakoztat.

Szubjektíven: 85% meg kellett szoknom a korlátozott kommunikációt, de a történet tetszett.

Romantikus, ármányos, szenvedélyekkel háborúzó, középkori.

A középkori Párizs színes forgataga magába szippantja, aki itt éli az életét. A Notre-Dame körül vásárokat tartanak, a szemben levő igazságszolgáltatási intézmény miatt nem csak a kereskedelem, de a városvezetés is ide összpontosul. A tér jellegzetes alakjai közé tartoznak a papok, az utcán szórakoztatásból megélő cigányok, a rendfenntartásért felelős katonák. Három férfi élete is itt bonyolódik. A torzszülött Quasimodo harangozóként a templomban nevelkedett és éli az életét elvadultan. Frollo, a magas rangú pap fennkölt eszméknek szentelve magát nevelgette őt is, és megárvult öccsét, akiből nagy csirkefogó lett. Phoebus kapitány szép férfi, aki a jegyese mellett más lányoknak is szívesen csavarja el a fejét. Az életük egy nő miatt fordul fel: Esmeralda, a szép cigánylány az egyiket kárhozatba löki, a másikat felemeli, a harmadik pedig a lány végzete lesz.

Melyik a legismertebb Victor Hugo-regény? Két tippem lenne, mi szerepelne a top3-ban. A nyomorultak és a Notre-Dame-i toronyőr. (Ami eredetiben A párizsi Notre-Dame címet kapta, de a Disney úgy átírta ezt a köztudatban, hogy sose lesz újra az eredeti címén közismert.) A poén az, hogy Jean Valjean története a filmeknek és sorozatoknak hála egész hűen van az emberek fejében, Quasimodo és Esmeralda viszont más karaktereket, más is a történetük, mint amit a Disney miatt sokan elmesélnének.

Hugo regénye a romantika korszakának stílusjegyeit viseli magán. A történet egy letűnt korszakban játszódik. Hugo ezt a világot is bemutatja. Különben is jellemző volt rá, hogy a regényeiben tett kitérőket. Egy-egy ponton megállította a cselekményt, és esszészerűen értekezett egy-egy témáról. Ez e regényében is megfigyelhető. De e kitérőkön túl egy olyan történetet alkotott, melyben nagy fordulatok vannak, sodróak és monumentálisak az események, nagy szenvedélyek uralkodnak. Szélsőséges, izgalmas, és ha a cselekményre lehet ilyet mondani, buja is.

A szenvedély meghatározó szó a regény kapcsán. Van, akit felemel, másokat nyomorba dönt, de nem lehet ellenállni neki. Esmeralda egyszerre naiva és csábító, titokkal a múltjában. A jellemében keverednek a nemes, erkölcsileg tiszta vonások az ösztönlénnyel. Segít a rászorulón, kedves és ártatlan, miközben kész mindenét a szerelmért áldozni, vagy akár mélyre zuhanni a szeretett férfi kedvéért, még akkor is, ha az nem érdemli az áldozatot. Frollo bukása a szenvedély – egész életében megtagadta, most őrületként hatalmasodik el rajta. Ő a történet egyik tragikus hőse, mert nem volt rossz ember. Nem úgy Phoebus, akiből a mese lovagot faragott. Itt egy élhetetlen szépfiú, akinek a jelleme ellentétes csinos vonásaival.

Quasimodo, ő pedig olyan, mint Shakespeare egy hőse, Ariel. A társadalmon kívül létezik, nem ismeri az emberi erkölcsöt. Így a tettei mélyebbről fakadnak, ő az igazi ösztönlény a történetben. Így képes ölni vagy éppen angyalian jónak lenni. Nem egyszerű jónak, vagy rossznak minősíteni bárkit, annál sokkal árnyaltabbak.

Most kikerülhetetlen maga a Notre-Dame kérdésköre is. Egy kőbe oltott história, amiért fáj az ember szíve. Hugo miatt újították fel a XIX. században. Most megint meg kell menteni.

A történet örök, már csak azért kell szorítani, hogy többen megismerjék eredeti formájában.

Hugo: A párizsi Notre-Dame - Mint történelmi romantikus: 90% sodró cselekmény, fordulatok, szenvedélyes hősök.

Szubjektíven: 80% nem olyan édes, mint a Disney. Fájóbb, de regényesebb. A stílusa is jó.