Kamaszos, rejtélyt megoldós, varázstárgyas, nyomozós.

Hat fiatal különös meghívót kap: egy temetésre. Egy olyan emberére, akit nem is ismertek. Más-más indokból, de mindannyian elmennek. Van, akit a szülei küldenek, más kíváncsiságból, van, aki egy örökség reményében. Ott azonban különös dolog történik: egy Árny parancsol rájuk, hogy hozzák vissza neki a Tárgyat. Csak éppen fogalmuk sincs, mi az a Tárgy. Hol keressék? Miért futnak bele folyton Kispál és a Borz zenékbe? Az Árny azonban elég félelmetes ahhoz, hogy az egymást nem ismerő srácok összefogjanak, és nyomozni kezdjenek. Lassan rájönnek, hogy a Tárgy alakváltó, és elkezdi rendbe tenni annak az életét, akihez kerül. Követik a fővároson keresztül, majd egy szegedi táborba. Végül kiderül az is, ki az Árny és miért kell neki a Tárgy, ami igazából egy…

Egyszer volt, hol nem volt, még a Budapest Rádió előtt, de már Gergő kalandjai után, amikor Böszörményi Gyula egy gyerekeknek szóló sorozatot rakott össze. Akadt segítője is, Machó Zsófia személyében. Ez a sorozat kevésbé lett ismert, mint a másik kettő emlegetett, pedig ez is megérdemelné a figyelmet, egy nagyon humoros és jópofa sorozatról van szó.

A kialakítása abszolút gyermekbarát: egy-egy rövid fejezetet másik gyerekszereplő mesél el, mindenkinek megvan a maga hangja. Spangli az utca nyelvén, több szlenggel fejezi ki magát, de érdemes rá odafigyelni. Gyakran övé a legjobb beszólások és megállapítások. Anett egy plázacica szintjén kezd, de fejlődik. Hanne a német gyökereivel küszködik a nyelvvel, míg Szebasztián a dadogása miatt válik kissé különccé. De itt nem, hiszen csapat kovácsolódik.

Ami a kötet egyik nagyon szerethető része. A 6 gyerek teljesen más: elvont természetfeletti hívő és intellektuális színházi lélek, társadalmi rangra hajtó és azt megvető, itt mindenki barát tud lenni, és összetartanak. Együtt küszködnek, rejtvényt fejtenek, és érezni a történetből, hogy ez a baráti kapcsolat akkor sem fog megszakadni, ha már meglett a Tárgy, és nem köti össze őket az Árnytól való para.

A kalandjaik úgy vannak kialakítva, hogy pörögjenek az események. Talán ezért nem is nagy volumenű eseményekre kell gondolni: izgalmakat rejthet az is, hogy megfigyelnek egy házat. Emberek életét kutatják ki. Csupa olyasmi, amit el is lehet hinni, hogy ilyen 15-18 év közötti kamaszok meg tudnak csinálni. Az külön ad neki egy ízt, hogy nem napjaink elektronikai eszközeivel teli világában játszódik. Ők még nem drónt lőnek fel, hogy azzal kémkedjenek a háziúr után, hanem maguk gubbasztanak az utcában, egy kuka mögött lapulva. Ettől a mai gyerekeknek talán régimódinak tűnik, de sokkal kalandosabb, szerintem jobb is így, mintha a számítógép előtt ülve ügyködnének a szereplők.

A kötetek tele vannak humorral. Vicces helyzetek, beszólások – nyelvi humor is része a kínálatnak. Nem először olvastam, de még mindig jókat tudok mosolyogni a szövegezésen. Mivel a megjelenése óta már van és olvastam a Budapest Rádió köteteket, mondhatom, hogy annak halvány előképe van itt meg.

Végül, Kispál és a Borz. A végkifejletten nagyon jót mosolyogtam, de addig is nagyon tetszett, ahogy a dalaik köré szerveződik a cselekmény.

Tetszett első olvasásra is, most is, nem csak gyerekeknek lehet szórakoztató!

Böszörményi & Machó: EzoPara 1-3. - Mint gyerekkönyv: 90% humoros, tele szerethető karakterrel, tartalommal és olvasmányos is.

Szubjektíven: 85% az elejét imádtam, a végét annyira nem. De tele van ötlettel, nevettetett.

Háborús, felemelkedős, történelmi.

Velence – volt egy időszak, amikor egyedülálló módon a kezében tartotta a világkereskedelmet. Rajta keresztül ment át minden: európai, vagy Ázsiából érkezett termék, biztosan Velencén keresztül értékesítették. Egyedülálló gazdagság, egy palotákkal teli csodaváros épülhetett a pénznek hála. De hosszú volt az út, amíg mindezt elérték. Kellett hozzá egy keresztes háború, majd a vetélytársak legyőzése is. Ám minden uralkodónak el kell buknia egyszer: Velence szemben találta magát az egyre terjeszkedő Török Birodalommal, és hiába igyekezett bevonni a harcba az olasz államokat, nem járt sikerrel. Egyre többet vesztett, míg végül le kellett mondania a világgazdaság irányító szerepéről, a tenger feletti hatalmáról.

Időnként rábukkanok egy-egy történész munkáira, akik úgy tudnak mesélni az elmúlt korszakokról, hogy bár ismeretterjesztő a kötetük, regényszerűnek és szórakoztatónak találom őket. Szeretem is ezeket, mert úgy tanítanak meg sok mindent, hogy nem érzem azt olvasás közben, hogy most éppen bővítem az ismereteim. Tavaly Ross King, idén Roger Crowley, akit ilyen szempontból felfedeztem magamnak.

Crowley középkori, reneszánsz történelemről ír, ahogy tanulmányoztam a magyarul elérhető munkáinak a listáját, kiemelt témái a tengeri kereskedelem és háborúk. Talán nem is véletlen, hogy az első kötete, ami a kezembe akadt, a Kalmárköztársaság.

Velence ma is csodálatos, és Crowley elmondja, hogy jött létre ez a város. Ma már nehéz elképzelni, hogy egyetlen városból irányították a világkereskedelmet, és hogyan hoztak létre kereskedőtelepeket, hódítottak meg más városokat. Én könnyebben képzelem el azt, amikor egy uralkodó a hódító, és belőle lesz máshol is király. Ha az ember helyére egy várost kell képzelnem, már bajban vagyok. Most azonban e könyv által gyakorlatban láttam, hogy működött ez. A város helyére már állami szerveket tudok tenni, és meg tudom személyesíteni azt az apparátust, amit röviden Velencének nevezünk.

De nem csak ilyesmiket tanulhatunk meg könnyeden e kötetből. A történelem mentén halad, Velencére szűkítve a látómezőt. Végigveszi a folyamatot, hogyan és milyen háborúkkal, egyezményekkel építette ki a hatalmát. Meghatározóak a dózsék alakjai, akik ugyan nem alapítottak dinasztiákat, de ki jobban, ki kevésbé jól növelte Velence hatalmát. Folyamatában mutatja meg Crowley, honnan származott a gazdagság, amiből azok a lenyűgöző paloták épülhettek és ámulhatunk rajtuk máig.

Talán még izgalmasabb a folyamat, amikor a törökök színre lépnek. Háború, minden eszközzel. A szerző nem csak a csatákat követi nyomon, de a politikai játszmákat és egyezményeket is. Bemutatja mindkét hatalom jellegét, karaktert ad birodalmaknak.

Rengeteg ténnyel dolgozik, és a forrásanyagokat is beemeli a szövegbe. Ám mindezt úgy tudja megtenni, hogy nem lesz tőle tankönyvszerű. Szórakoztató, regényes végig, mintha egy családregényt olvasnánk, csak éppen nem egy család, hanem egy város sorsa a téma.

A kiegészítéssel együtt magyar szemszögből is kifejezetten érdekes: Zára és jelentősége, a Magyar Királyság ott van Dalmácia miatt a látómező szélén.

Nekem tetszett, keresni fogom a szerző más munkáit is.

Crowley: Kalmárköztársaság – Mint ismeretterjesztő: 90% regényszerűen megírt, széles ismeretanyagból merít, gondos mű.

Szubjektíven: 75% remekül megragadja a történelmi összefüggéseket, szórakoztatva tanít.

Melyik a kakukktojás?

- Neuvel: Alvó óriások

- Scalzi: Vének háborúja

- Brown: Vörös lázadás

- Chiang: Életed története/Érkezés

- Dick: Időugrás a Marson

Megoldás: Tovább!

Csavaros, történelmi, emberi jellegzetes viselkedéses.

Ugyanannak a francia városnak prominens tagjai várnak a nácik fogságában. Férfiak, akik kártyázással ütik el az időt. Másnap kivégzik őket, csak egy maradhat életben. A gyóntató pap fog választani, ki legyen az. De előbb el kell mondaniuk a legszörnyűbb titkuk. (Gyónás) A fiatalember elvesztette az állását, a barátnője terhes. Mit csináljon? Felfigyel az állatkert előtt egy üres telekre, és támad egy nagy ötlete. Vajon feltűnik bárkinek, ha elkezd parkolójegyeket árulni? (A parkolóőr) A fiatal nyomozót egy idilli városkába küldik nyomozni. Valaki végzett a polgármesternek, aki közutálatnak örvendett a helyiek körében. Mindenki gyanúsított, és az emberek lelkesen elő is állnak mindenféle vallomással. De ki az igazi tettes? (Ki ölte meg a polgármestert?)

Jeffrey Archer a General Press egyik állandó szerzője, regényeit és novelláit olvashatjuk szépen sorban. Vannak köztük, amelyeket nagyon szerettem, mások nem tudtak lekötni. Szerencsére most egy olyan kötet következett, amelyet nagyon szerettem.

15 novella található a kötetben, ezek között akad egészen hosszú, de alig pár szavas is. Azonban a minőség és bizonyos sajátosságok mindegyikben megvannak.

Ami a legfeltűnőbb volt, a hasonló szerkesztés. A csalimese olyan rövid mese, amelynek a végén egy meglepő fordulat, csattanó található. Ezekkel éreztem rokonnak a kötet darabjait, főleg a két legrövidebbet. Felépít egy érdekes történetet, és olyan csattanót tesz a végére, hogy az ember álla leesik.

Abban van különbség, melyik milyen hatást vált ki az olvasóban. Mert vannak benne viccesek és kimondottan könnyedek is. Melyek szórakoztatnak, jól esnek, esetenként villantanak kifejezetten találó fekete humort. Az egyik kedvencem a fentebb már emlegetett polgármesteres, amelyben mindenki bevallotta a gyilkosságot, volt, aki egészen eszméletlen módszert talált ki a történetének és indokának. Mások azonban megütnek, de jó értelemben. Nem csak szórakoztatóak, de valami mélyebb igazság vagy gondolkodnivaló is rejlik bennük.

Archer az emberről mesél, aki képes csodákra, de ugyanolyan nagy mocsokságokra is. Nem fél megmutatni, hogy milyen szörnyű tettek rejtőzhetnek akár egy bizalomébresztő arc mögött is. Lesz, ahol az isteni igazságszolgáltatás majd igazságot szolgáltat. De van, mint az életben, ahol nem éppen olyan a vége, amit a szereplők jelleme és tettei után az olvasó szeretne.

De ez pont így jó. Változatos tud maradni – soha nem lehet tudni, mi lesz a végkifejlett. Meglep a csavar is, és az is, hogy erkölcsileg ez-e a pozitív vég.

Archer stílusa is ismerős lehet azoknak, akik nem most ismerkednek meg a szerző műveivel. Erősen realisztikus, fontosak neki a részletek, de mellette nagyon jó mesélő is. Mivel ezek novellák, sűrítenie kell annyira a cselekményt, hogy a leíró részek mellett is mozgalmasak maradnak. (A regényeiben ez nem mindig jön össze.)

Vannak benne nagy karakterek is, de szerintem a történetek lesznek azok, amelyet magunkkal viszünk. Mert ezek jó sztorik, és jól is vannak elbeszélve. Vannak benne igaz történet alapján írottak is, jó móka lehet tippelni, aztán a végén megnézni, hányat sikerült beazonosítani.

Szórakoztatott, mozgatta az agyam, szerettem ezeket a novellákat!

Archer: Árulkodó nyomok - Mint kortárs: 90% olvasmányos, szórakoztató, de mind csali mesét idézve agyas poénra épül.

Szubjektíven: 100% rákattantam. Sok ad emberségből leckét, tetszettek fordulatai, szereplői.

Hogy valami újról is meséljek, ezt elrettentő példának szánom. Hogy írd újra életed sikerét? Avagy Stephanie Meyer visszatér. Az Alkonyat világához.

Cím: Egy életem, egy halálom

Szerző: Stephanie Meyer

Műfaj: YA romantikua, temrészetfeletti

Cselekmény: az Alkonyat, csak megcseréli a nemeket. Bella helyett Beau költözik a kisvárosba, aki Edward helyett a szerelmet a vámpír Edythe-ben leli meg.

Várható megjelenés: valószínűleg még az idén

Miért várós?

- Semmiért. Már eleve cikizni akarom.

- A saját ötletét így újraírni, nem is tudom, hogy zseniális, vagy gyalázatos húzás. Most szánalmasnak érzem.

- Edythe, komolyan? Lehetett volna Edwina is.

- Az érdekel legjobban, sikeres lesz-e. Vagy azért ezt már az elvakult rajongók torkán sem lehet lenyomni.

Bár egyszer már szerepelt itt emlékeim szerint, már lehet reménykedni a magyar kiadásban, így felelevenítem a Cat és Bones várható 6. kötetét.

Cím: Együtt a sírban

Szerző: Jeaniene Frost, a paranormális romantika egyik sikerszerzője. Már kész univerzumot épít e sorozat karakterei köré, és még mindig bírja ötlettel.

Műfaj: urban fantasy, romantikus

Cselekmény: Cat csak egy kis időt szeretne a férjével tölteni. Helyette egy sorozatgyilkosra vadászhat, akit egyszer már megöltek. Most visszatér, és folytatná, ahol abbahagyta. Nőket égetni elevenen. Már csak arra kellene rájönnie a párosnak, hogy végezzenek egy szellemmel örökre.

Várható megjelenés: talán idén, a Könyvmolyképző már feltette az előkészületben levő könyvei listájára.

Miért várós?

- Bírom ezt az univerzumot.

- Guilty pleasure élmény számomra. Romantikus, de sok más is mellette.

- Szokott lenni benne krimis vonal is.

- Bejön Frost stílusa és humora.

- Jónak tűnik a cselekmény.

Szerelmes, ármányos, nagyobb célokért küzdős.

Gizella – vagyis Ella – és Terézia – vagyis Riza – grófkisasszonyok, akik csak egymásra számíthatnak. A szüleik fővárosi életet élnek, velük nem foglalkoznak, a szolgák nevelték őket vidéken. Riza itt lett szerelmes is, a zsiványnak tartott Vidróczki Mártonba, aki igazából a kiegyezésen dolgozó nemesek egyik titkos ügynöke. De most a szüleik magukhoz rendelik őket, az apjuk szeretné férjhez adni őket. Riza csak Mártoné akar lenni, Ella pedig már első nap összefutott egy megnyerő fiatalemberrel, aki ráadásul gróf is, és ugyannak a társaságnak a tagja, mint Márton. Míg a fiatalok próbálnak rájönni, mit éreznek egymás iránt, a háttérben egy politikai botrány gyűrűzik vissza egészen a múltba, mely minden szerelmest elválaszthat egymástól. De ők készek küzdeni egymásért, magukért, a múlt ellen is.

Nagyon sokáig a XIX. század irodalma volt a kedvencem. Faltam a Jókai köteteket, nagyon szeretem Victor Hugo történeteit, és Sienkiewicz regényeit is nem egyszer olvastam. Akkor egyszerre szórakoztattak, de valami mélyebb üzenetet is mindig sikerült belecsempészniük a sorokba. Jól megírt, pörgő cselekményű regények voltak.

Ezt idézte fel bennem B. Czakó Andrea regénye, a Hervadhatatlan. Igen, érzem én is, hogy azért nem szabad egy kalap alá vennem a fentebbi példákkal. Mert itt elsősorban a szórakoztatás a cél, sokkal erősebb a romantikus vonal is, de a cselekmények pörgése, a nagy szenvedélyek, a pokoli gonosz vagy hősies – már szinte mesei – szereplők visszaidézték bennem a nagy kedvenc történeteim.

A történelmi környezet jól használt díszlet lett. A történet szerves magját képezi, hogy milyen viszonyban van egymással a magyar nemesség és az osztrákok. Lesz kiegyezés? Milyen feltételekkel? A háttérben végig ott van a politika, és akinek kicsit is van ilyen irányú érdeklődése, több minden érdekes részletre bukkanhat rá.

Ugyanakkor a cselekményben is érezni a korszak hatását. A szalonok, ahogy az emberek társas viszonyai alakulnak. A ruhák, a díszletek. De mindez ad neki, én élveztem a kosztümös környezetet a történelmi tényeken túl is.

Izgalmasnak találtam, hogy ebbe a környezetbe B. Czakó belehelyez egy egészen modern gondolkodású grófi sarjat. Az, hogy Riza nemesi származása ellenére bevállal egy vadházasságot, még gyermeket is szül így a szerelmének, egészen vakmerő. 50-60 évvel a cselekmény ideje után is simán országra szóló botrány lett volna.

De a történet bővelkedik a nagy szenvedélyekben, meglepő fordulatokban. Mint egy jó guilty pleasure regény – előkelő körök, végzetes szerelmek és indulatok, sok-sok ármány és merész húzás.

Megszerettem a szereplőket. Ármin egy az egyben olyan karakter, akit könnyeden nevezek hősiesnek. Bírtam a stílusát, ahogy Ellával kiegészítették egymást. Különben ezért is jár tőlem egy piros pont: még soha nem láttam a Gizellát Ellának becézni, de most adott nekem egy új dimenziót ennek a névnek a regény.

Stílusában is a könnyedség, szórakoztatás a mérvadó. Olvasmányos, néha túl sok pátosszal.

Nagy, pozitív meglepetés, kifejezetten tetszett ez a regény.

B. Czakó: Hervadhatatlan - Mint történelmi romantikus: 85% szórakoztató cselekmény, szimpatikus hősök, szinte mese.

Szubjektíven: 90% bírtam a szereplőit, a fordulatait. Guilty pleasure történelmi környezetben.

Családi, testvéres, veszteségeket feldolgozós, hidakat építős.

A Dunbar fivérek összetartanak, bármi lesz is. A legnagyobb már dolgos felnőtt, a legkisebb még kamasz. Közös bennük, hogy csak magukra számíthatnak. Az imádott anyjuk meghalt, az apjuk többé nem volt önmaga, majd el is hagyta a gyermekeit, amikor a legkisebb alig volt még 10. Maguk között is Clay az, akit a legkülönlegesebbnek tartanak. Aki versenyszerűen fut, és már bajnok. Aki érzékeny, figyelmes, de ízig-vérig Dunbar. Aki szerelmes a szomszéd lóversenypályán versenyző lányba. Aki egyedüliként esélyt ad a visszatérő apjuknak, aki most vidéken él, és egy régi hidat igyekszik rendbe hozni. Clay segít neki, és közben hidat épít a család és az apjuk közé is. Hidat a múlt és a jelen közé, felelevenítve a szerelmet, amelyben a menekült lány életre keltette a megtört szívű fiút. Hidat a fájdalmakon át, hiszen az élet tartogat kegyetlen fordulatot, amire nem lehetett felkészülni.

Markus Zusak fakasztott már könnyre. Elég volt hozzá egy kislány, aki szeretett volna olvasni. Egy fiú, aki gyorsan futott és feketére festette az arcát. Egy fiatalember, aki a csillagokat nézte, míg a többiek pincékben bujkáltak. A könyvtolvaj annyira nagy kedvencem, hogy nehéz helyzetben van minden más regénye a szerzőnek mellette. Fel lehet érni ahhoz a kötethez? Nem hiszek benne, de reménykedem.

Clay hídja – szíven ütött ez is, de azért sírva nem fakadtam. Egyelőre még sajog, ami különben jó. Hatása van, gondolkoztat, és érzelmileg nagyon bevont. Ilyen legyen egy regény, ami tényleg ad valamit az olvasónak!

A történet nehezen indul, és nyersen is. Fiuk, férfiak a főszereplők, és ez a nyelvezeten, a stíluson is nagyon érzékelhető. Már szinte érdesnek éreztem a szöveget, amihez nehezen alkalmazkodtam. A történet is furának tűnt, nem értettem, miről akar ez szólni.

De nem véletlen a hosszú felvezetés! Elkezdi annyira tágítani majd a teret és az időt a szerző, hogy ahhoz biztos alapok kellenek, amit itt adott meg. Ismertem már a fivéreket, így nem okozott gondot, hogy idősíkok között ugrált a cselekmény.

Van kettő fő: a szülők története, a régmúltból indulva, haladva a családalapítás felé. A hídépítés időszaka, az is korábbról indítva. De mászkálunk közöttük is, és a jelenbe is, ahonnan már minden múltbeli sík egy lezárt történet. Az egész pedig összeáll egyetlen családtörténetté, de akár azt is mondhatnám, hogy élettörténetté. Mert észre lehet majd venni, hogy ciklikusak az események. Mintha bizonyos események megismételnék magukat a soron következő generációkban, fenntartva az élet örök körforgását, hogy az oroszlánkirályt is ide rángassam kicsit.

Van végig cselekmény is, történnek az események. Szerelmek születnek, randiznak, kiábrándulnak és fájnak a szívek. Vannak nagy örömök, nagy fájdalmak. De az igazán lényeges dolgokat a cselekmény mögött fedeztem fel. Hogy mennyire sokféle hidat kell építeni – az a legkevesebb, ami vidéken a folyó felett készül. Emberek, sorsok, korok között kell a hidakat felhúzni, ez az igazi munka.

A karakterek emlékezetesek, emberiek. Clay kifejezetten szerethető hős.

Szerettem ezt a könyvet, de most még fáj. Annyira nem, mint a Könyvtolvaj elsőre, de fáj.

Zusak: Clay hídja - Mint kortárs: 85% tartalmas, érzékletesen megírt, több szálon vezetett jó karakterek sorával.

Szubjektíven: 75% időt kellett hagyni neki, rákaptam. Majd jól szíven szúrt – emésztem még.

A terv jó volt, szavamra! Száz százalékos lórúgás: először lövünk, aztán nem kérdezünk semmit! (Szűcs: Sarló, kalapács, boszorkányság; In: Képtelen történetek, másvilági mesék)

Sam: Hol az otthonom?

Én: Leszek én az otthonod. (Saenz: Életem kifürkészhetetlen logikája)

Én soha nem hittem a Télapóban. Az élet voltaképp tündérmese. Nem hiányzik ebből a képből egy kövér, szakállas öregember. (Andrews: Törött tükör)

A világ napról napra változik. Te minden nappal öregszel. De még mindig számtalan dolgot szeretnél kipróbálni. Mintha homokot tartanál a markodban. De minél erősebben szorítod, annál sebesebben folyik ki az ujjaid közül, míg végül nem marad semmi... (Csiu-Fan: Licsiang halai; In: Láthatatlan bolygók)

Akik ilyenkor még ébren voltak, ritkán sántikáltak jóban, és a sok kétes alak között ott bujkált pár potenciális ragadozó is. Mindegy, hogy kecske vagy oroszlán, egy pisztoly bárki kezében ugyanazt a lyukat üti. (Varga: Vérvörös szilveszter; In: Képtelen történetek, másvilági mesék)

• Mi az a végzet?
• Sorsunk befejezett alakja, lehetőségeink köré húzott vonal. Határ. Átlépnünk nem szabad. Annyi feladat és annyi dicsőség, amennyit az égilakók engedélyeznek. S elrendelt a halálunk is. Ez mind együtt: a Végzet. (Majtényi: Istennő szépséges fia!)

Az arany gyönyörű és a legjobb fényvisszaverő fém, az egyik legértékesebb anyag, amit az ember ismer. Ám az arany a csillogása ellenére is megtévesztő lehet. Ami alatta van, az gyakorta fakó, piszkos, hitvány. Az aranytól még a leghétköznapibb tárgy is olyasminek tűnhet, ami valójában nem az. Egy szempillantás alatt képes elolvadni. Mikor lappá kalapálják ki, olyan vékonnyá válik, mint a hajszál, és elfújhatja a leglágyabb szellő is. Az aranylemez egy vékony fémlap. És hazudik.

A városunk tele van csillámló anyagokkal: mozaikcserepekkel, nemes és fényes fémekkel. De éppúgy, mint amikor az ember ujja a lagúna csillámló felszínéhez ér... egyetlen érintés, és minden darabjaira hullik. (Morelli: Az aranyozó lánya)

A neopatkányokat génsebészetileg alakítják a felegyenesedett járásra, így lassabbak a hétköznapi fajtársaiknál. Közszájon forgó tréfa, hogy szerencsére nem Jerryt - a Tom és Jerryből - használták mintának. (Csiu-Fan: A patkány éve; In: Láthatatlan bolygók)

Ha valakit szeretsz, csak megadod neki a lehetőséget, hogy összetörje a szíved. (O'Neill: Majdnem szerelem)

Ússz, ússz, ússz! Rövidebb az élet, mint hinnéd, (Csiu-Fan: Licsiang halai; In: Láthatatlan bolygók) 

(...) megvan a magamhoz való eszem. De már tudtam, hogy a társadalmunkban szükség van mindenféle papírok meglobogtatására, hogy komolyan vegyenek. (Cole: Lefelé a folyón)

Az időt semmi sem élheti túl ezen a világon. (Csia: A sárkányló éji útja; In: Láthatatlan bolygók)

Életet és halált osztogattok, mintha istenek volnátok - csóválta a fejét a férfi. - Hát ezt tanítottam én nektek? Mi a baj a módszereimmel, hogy a diákjaim újra meg újra ilyen elképesztő mértékű arroganciára ragadtatják magukat? (Black & Clare: Az aranytorony)