A képek melyik héten megismert könyvet juttatják eszetekbe?

Megoldás: Tovább!

Vallásos, fanatikus, saját társadalmat felépítős és megélős.

Az első jel az volt, mennyire megnőtt a papok tisztelete. Sokan is voltak, sokan is követték őket. Már nem templomhoz tartoztak, hanem a hívek építették a papok köré a templomokat. Az emberek vakon hittek, és sokat jártak misére. Heti többször, akár naponta, de a napi többször is egyre több ember programjába került be. Ki is találták, normának kell tenni a vallást és papságot! A parlament minden tagja pappá szenteltette magát, a polgárok közül is csak az számított teljes jogúnak, aki egyházfinak állt. A város kivált az országból, Papvárosként saját mini állam lett belőle. Hoztak be még vallásos embereket betelepítéssel, míg elfele a vonatok vitték a hitetleneket és gondolkodókat. A felekezetek versengtek, ki építi a legjobb leszállópályát Jézusnak. Volt, aki az életéből csinált színházat.

Erre nem voltam felkészülve. A kortárs szépirodalommal különben is csínján bánok, amióta a forma elnyomja a cselekményt, vannak fenntartásaim. Igen, én vagyok az a személy, aki már az iskolában sem értette, miért így fejlődött az irodalom. A művészi, a szórakoztató jelleg már direkt el van hagyva. A posztmodern el akar idegeníteni, nehezítik a befogadást. Szétesik minden szerkezet és szabály, amit az évszázadok kialakítottak.

Nem véletlenül a romantika korszakának irodalma áll hozzám a legközelebb a szépirodalomból. Idővel megszerettem a realizmus alkotóit is, de a modern izmusok már nem tetszenek. Olvastam párat, de nekem szenvedés. A posztmodern meg fokozottan az.

Amit ettől a regénytől vártam, hogy hosszas kitérő után erre is rátérjek végre, egy disztópia volt, ahol a papok átvették az irányítást. Ahol van egy zsarnoki, elnyomó rendszer, ideológiával álcázva. Mondhatjuk, az Állatfarmot akartam olvasni, csak kommunizmus és disznók helyett kereszténységgel és papokkal.

Ez viszont valami egészen más. Ami posztmodern jellemző, nincs rendesen összefogható cselekménye. Szét nem esik ugyan, de csak ez a másvilági rendszer fogja össze a sok-sok sztorit, amik megesnek ebben a városban. Nem regényszerű, de nem is novellagyűjtemény. Epizódokat halmoz egymásra, néha egy-egy közös szereplővel. Irodalmi szemmel tudom értékelni, de élvezni, szeretni nem tudtam.

A történetei nagyon sokfélék. Több foglalkozik a művészettel is. Az a színház, amit itt leírnak az egyik történetben, mintapéldánya lehetne a reform színháznak. Élik az életük, amit nézők néznek. A Big Brother helyi változata? A magánélet megszűnik, szex és ürítés, étkezések, minden előadássá válik.

Ahogy megszállottan versengenek olyanokon, mint kinek a leszállópályájára tér vissza az utolsó ítéletre Jézus, míg a valóban visszatértet észre sem veszik, szintén jókora kritikát fogalmaz meg a mi korunknak is. A látszatok a fontosak, a verseny, nem a tartalom. Így ki is üresedik és álságossá válik minden.

Nincs egyetlen szereplő sem, aki kicsit is szimpatikus lenne. Típusok vannak, de se azonosulni, se együtt érezni nem tudtam senkivel.

Találok benne értékeket, egy-egy részt vitaindítónak is el tudnék képzelni belőle, de ez nem az én regényem. Feltöltődés helyett vitte az energiám.

Kal Pintér: Atyavilág - Mint szatíra: 75% van benne ötlet, egy-egy epizódja elgondolkoztató, a szerkezete mozaikos.

Szubjektíven: 10% nekem túlzottan kortárs és modern. Cselekményt, akciót akarok, itt nincs.

Cím: Out of the Dark

Szerző: Gregg Hurwitz, akit nálunk ez a sorozata tett fel a térképre. Írt mást is, de nálunk az még kiadatlan. Pörgős, akciódús, kicsit krimis thrillereket, akcióregényeket szállít sorban.

Műfaj: akcióregény, thriller

Cselekmény: az Orphan program kínos a kormánynak, minden nyomát el akarják törölni. Kiadják a parancsot, minden ügynököt és kiképzőt likvidálni kell. Miután Evan egykori mentorával is végeznek, Evan bosszút esküszik. Azzal az emberrel akar végezni, aki elindította az egész programot, és most mindent eltussolna: az Egyesült Államok elnökével. A férfi tudja, hogy Evan a nyomában van. Így harcba hívja az eredeti Árvát, A-t, akinek a feladata, hogy megállítsa és végezzen X-szel. A két ügynök harca a világ sorsára is nagy hatással lesz.

Várható megjelenés: még angolul is friss, 2019. január. A Fumax eddig sorban szállította a köteteit, talán karácsonyra hozzánk is megérkezik.

Miért várós?

• David Baldacci után a zsánerben Hurwitz könyveit szeretem a legjobban.
• Az előző részek izgalmasak, okosak voltak, ettől is ezt várom.
• A cím miatt tele vagyok kérdéssel, mi lesz ennek a végkimenetele.
• Mert már beharangozták, hogy Evan Smoak vászonra kerül – Bradley Cooper neve merült fel az eljátszására. Film előtt pedig mindig olvasok. Jó, majdnem mindig.

Kosztümös, egyházi bűnöket leleplezős, nyomozós, romantikus.

Marco Fiore atyai kívánságra lett pap, és az inkvizíció nyomozójaként sikereket is ért el. Ám egy balul sikerült ügy kiábrándította az egyházból, az emberiségből is. Már csak feledni és halni akar. Egykori nyomozótársa akarja visszarántani az önpusztítás útjáról, és egy ügyet ajánl a figyelmébe. Katharina hercegnő szexuális és a hittel való visszaélést tapasztalt egy köztiszteletnek örvendő zárdában, amit Marco kellene, hogy leleplezzen. A férfi érdeklődését felkelti az ügy, már csak egy nő kell, akit novíciaként beépíthetne. Egy menekülő kislány vezeti el a Riva testvérek házába, ahol egy ájult, összevert lányt és egy megkéselt férfit talál. Blancának alkut ajánl: a menedékért cserébe legyen a kém a zárdában.

R. Kelényi Angelika ott folytatja ebben a regényben, ahol az Ártatlan-trilógiában abbahagyta. Ok, nem az ottani karakterek életét meséli tovább, de ugyanúgy kosztümös, romantikus történet, ugyanabban a korszakban, ugyanúgy Itáliában, ugyanúgy szerelem és bűnügy keveredésével. Még örülök is ennek, sokkal jobban tetszenek az írónő ilyen regényei, mint a napjainkban játszódó szerelmes, női komédiái.

De nem tudom elhallgatni, mennyi motívum lesz ismerős a már emlegetett sorozatból. Flórának is fel kellett dolgoznia egy erőszak képeit, ha végül ő a legrosszabbtól meg is menekült, Blancával ellentétben. Marco ugyanaz a karakter, mint Lorenzo: mindketten a rejtélyek szerelmesei, ösztönösen jó nyomozók; megnyerő férfiak, akikért oda és vissza vannak a nők, mindketten ki is élték a hajlamaikat. Mindkettőben van egy korrupt rendszer, amit le kell leplezni a szereplőknek. Csak Rómában az egyház bűneit kell felfedni, míg Velencében a dózse körüli összeesküvést fejtették meg.

Bár, annyi előnye van a sok hasonlóságnak, hogy akinek tetszett az Ártatlan, annak biztosan bejön a Riva nővérek története is, bátran olvashatja majd.

R. Kelényi jó érzékkel kelti életre a korszakot – ugyan nem híres történelmi személyeket szerepeltet, nincsenek történelmi fordulópontok, de a korabeli életet és karaktereket jól megragadja. Romantikus színezettel, de női regény, ennyi bőven belefér. Kiemelt hangsúlyt fordít arra, hogy érzékeltesse a társadalmi különbségeket. Mennyire más súllyal ítéltetnek meg a bűnök, attól függően, hogy egy nemesasszony, vagy egy tisztességes, de szegény lány ellen követik el őket.

A hősei nagyon szerethetőek, és tetszett, ahogy R. Kelényi nem farag belőlük angyalokat, bár határozottan jó emberek. Blanca erőn felül helyt áll a testvéreiért, példamutató, ahogy az erényeit őrzi mélyre hullva is. Naiv is kissé, és amikor az ártatlanság máza megsérül, átalakulhat egy erősebb, a világban életképesebb nővé. Marco minden erőssége ellenére esendő, aki a rossz emlékek elől menekül a kábulatba, okozza azt drog vagy szex.

Finoman húzza a vonalakat, ahogy ez a két ember elkezd közeledni egymás felé. Romantikus, de nem nyálas. Egyelőre nagyon visszafogott is ez a szál, csak alapoz a szerző. Érezni, mi lesz köztük, de hagy időt kibomlani az érzelmeknek.

A krimi egyelőre alig indult el, de ennek is lerakja az alapjait a következő részre.

A folytatást hamarosan olvasom, akkor mesélek majd róla! J

R. Kelényi: Mennyei bűnök 1. – Mint történelmi krimi: 75% hangulatot, karaktereket ismertet meg, a krimi alig indul el.

Szubjektíven: 80% a nővérek sorsa érdekesnek tűnik, a szerelmi szál cseppet klisés.

Királynőt trónra segítős, kémkedős, életcélra találós.

Brienna még kisgyermek, amikor nagyapja beíratja a híres Magnalia Házba. A tehetségeket mesterré nevelő intézet 5 lányt szokott befogadni, most Brienna lesz a hatodik. Nem a tehetsége, a származása miatt veszik fel. Apja, akinek a személyét nem ismeri a lány sem, Maevana egyik nemese, előle kell elrejteni. A tudás tanulója lesz, és egyre gyengédebb szálak fűzik Cartier mesterhez. Tőle kap egy könyvet, ami nem várt látomásokat támaszt benne. A lány előtt megelevenedik Maevana történelme, hogyan veszett el a királynők hatalma, és került egy zsarnok a trónra. A lány titkos küldetésre indul, beépül a nemesség közé, hogy a jogos királynő visszatérhessen, keresi az elrejtett hatalmi jelvényt és törvényt. Meglepetésére Cartier is nyakig benne van a történetben, és a közös titkok, kalandok még közelebb hozzák egymáshoz a két fiatalt.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha két történetet olvasnék egy áráért. Ami nem baj, csak fülszövegben nem lehet jól megragadni a két ágat. De próbálkozzunk máshogy!

A regény első fele egy tipikus YA történetnek tűnik kosztümös, fantasy környezetben. Van egy bentlakásos iskola, ahova hősnőnk bekerül. Kilóg a sorból, de elég szép és talpraesett, hogy boldoguljon. Barátokat szerez, szerelmes lesz, és lassanként felfedezi a saját erősségeit is. Van rejtély is, hiszen nagyon meg akarja tudni, kinek a lánya.

Majd egy fordulattal hirtelen egy másik, kalandosabb és politikától sem mentes környezetben folytatódik a történet. Van egy zsarnok, akit meg kell buktatni. Aki elől mindenki rejti az igazi személyazonosságát. A lánynak jönnek a látomásai, melyek alapján keresik a mágiát előhívó követ és a királynő törvényét, amivel megdönthető a zsarnok. Közben megismeri a családja titkát is, és a szerelmi szál is folytatódhat.

A második fele komolyabb, felnőttesebb. Sokkal kevesebb benne az ifjúsági vonal, Brienna nem mereng és értelmez, hanem cselekszik. A hatalmi rendszer, a történelem megismerése is sokkal alaposabb, komolyabb, mint az iskolai vizsgák és tanórák. A szerelmi szál mindkét ágon jelzés értékű, de annyi elég is volt belőle.

Tetszett mindkét fél, de elég nagy különbséget érzek köztük. Az első részt akár fiatalabbak is simán élvezhetik és leköti őket, a második több érettséget igényel.

Tetszett, mennyire jól egybegyúrt a szerző történelmi hangulatokat a mesével. Mintha középkori, esetleg viktoriánus korban járnánk, de a helyszín nem valós, és mágia is van itt. De az öltözködés, az etikett, az országok egymás mellett élése, a hatalmi viszályok egy történelmi regényben is szerepelhetnének. A ruházkodás különben meglepően hangsúlyos, rengeteg a leírás a szereplők ruhájáról.

A karakterek ellenben a mesék világából érkeztek. Nincsenek átmenetek, itt csak jók és rosszak vannak. A hősök nemesek, erősek, bátrak, tökéletesek. A gonoszak álnokak és nincs is indokolva, miért ilyenek. Gonoszak és kész, le kell őket győzni.

Stílusában is keveri az ifjúsági elemeket a történelmi regényekkel. Külön-külön mindkettő tetszik, itt néha zavart, ahogy egyikből váltott a másikra.

De összességében tetszett a könyv, ha nem is lett belőle új kedvenc.

Ross: A királynő felemelkedése - Mint fantasy: 70% erősen merít az angol történelemből, okosan építkezik YA elemekkel.

Szubjektíven: 75% a viktoriánus kort idézi fantasy világban, az ötlet és szereplők tetszettek.

• Láttál már te Barbie-filmet?!
• Sőt, azon leszek, hogy soha ne is lássak.
• Olyan, mintha két órán keresztül kínozna egy nagyon tapasztalt, nagyon szadista hóhér egy giccses, rózsaszín kínzókamrában, aminek már a színétől is a hányinger kerülget. Szinte éreztem, ahogy cseppenként szivárog el belőlem életkedv és az életnedv. (Gaura: Démoni színjáték; In: Embertelen jó)

Mivel piszok jól nézek ki, az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy hülye is vagyok. Mintha az előnyös külső és a jó észjárás nem járhatnának párban. Nem is tudom, mi lenne, ha szőke lennék. Kirendelnének mellém egy flancos vakvezető kutyát? (Rácz-Stefán: Túl szép)

• Nem hagynád abba végre ezt az idegesítő gumilabda-dobálgatást? Szétmegy a fal és a fülem!
• Így jobban tudok gondolkozni.
• Ezt készséggel elhiszem. És nem is szólnék, ha mindezt egy kórházi irodában tennéd, és ezzel életeket mentenél, de nem vagy egy Doktor House. Plusz, ha így folytatod, nemhogy életeket nem fogsz menteni, de egyet még a sírba is viszel a nagy gondolkodásoddal. (Gaura: Talpra, Bori; In: Embertelen jó)

Magában pedig megfogadta, hogy bármilyen korú legyen is majd Thomas és Claire, bármilyen is legyen a viszonyuk, ő mindig meg fogja kérdezni, hogy vannak, egyenesen a szemükbe nézve, éreztetve, hogy ők mindig ott lesznek egymásnak közbeiktatott állomás és kapcsolóelem nélkül, hogy az ember nem a másik vére, hanem saját maga, ez elől nincs menekvés. (de Recondo: Váltóláz)

A fajunk képes alkalmazkodni, de aljas dolog szenvedést okozni csak azért, mert az áldozat el tudja viselni. (Butler: Hajnal)

• Mindig így alszol? – intett a hely felé, ahol az imént még Hunter állt.

A furcsa első generációs vámpír vállat vont.

• Néha a padlón.
• Az rohadtul kényelmes lehet.
• A kényelem céltalan. A kényelem vágya gyengeséget jelez, és meg is erősíti azt. (Adrian: Az éjfél fogságában)

Utazásaim során találkoztam már emberekkel, akik azt állították, istenek vére folyik az ereikben. De mondani bármit lehet… Én úgy vélem, egy ember igazi értékét a tettei mutatják meg. (Doherty: Odisszea)

Az épületre koncentrálok, de csak a falon leomló vakolatot látom, aztán a magasba tekintek. Tényleg ott vannak. Hófehérek, és visszaverik a lámpa fényét. Talán mindennap elsétálok egy csoda mellett, és észre sem veszem. (Rácz-Stefán: Túl szép)

A kamasz fiú imádta a csapatszellemet, imádott a többiek között lenni, érezni azt, hogy támogatják, hogy többen erősebbek, imádta a meccsek izgalmát, a káromkodást, a legyőzendő ellenfelet, a taktikázást, imádta felülmúlni önmagát – vagy elbukni. A kettő között semmiféle átmenet nem volt lehetséges. (de Recondo: Váltóláz)

Csakhogy az igazán pokoli hely onnan ismerszik meg, hogy börtönné válik, amint az ember szabadságról álmodik benne. (Gaura: A Tubás; In: Embertelen jó)

Kissé olyan érzése volt, mint Dorkának, amikor az Óz birodalmába tett útja után Kansasben ébredt. Csak éppen Óz birodalma jelen esetben valami végtelennek tűnő gyötrelem volt, egy szörnyű út valamiféle véráztatta pokolba. (Adrian: Az éjfél fogságában)

Bátorság kell hozzá, hogy szembenézzünk igazi érzéseinkkel, Nikolaosz. A gyengék a bátorság maszkja mögött bujkálnak. (Doherty: Odisszea)

Úgy vártam a ballagást, mint az iskolában senki. Míg a többiek szenvedtek, és sírtak az elválás gondolatától, addig én számoltam visszafelé a napokat. Ők szomorúak voltak, mert elhagyták a helyet, amit uraltak. Én boldog voltam, mert kiszabadultam a börtönből. (Rácz-Stefán: Túl szép)

Milyen messze van mindentől, amikor a hajnalt üldözi! (de Recondo: Váltóláz)

Nekem a háború a mesterségem, és a csatatér a birtokom. Csak annak élek, hogy ellenségeim fejét vegyem. Ez az én otthonom… és a te sírod. (Doherty: Odisszea)

A könyvek segíteni tudnak nekünk, Apám. A könyvek életet menthetnek, a szó legszorosabb értelmében… (Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz)

• Szóval ez a te védjegyszerű főztöd? Vagy hogy is mondják a főzőműsorokban.
• Az egyik. Még pontosan négy darab van.
• Öt étel akkor is pont néggyel több, mint amennyit a legtöbb férfi meg tud főzni. (Harper: A természet ereje)

Amíg vannak nemes elveink, és képesek vagyunk azok szerint élni, addig távol tartjuk magunktól a pokol tüzét. (Gaura: Mindenki egyetért; In: Embertelen jó)

Barátos, könyvet lopós, vikinges, sárkányos.

Hablaty születésnapja jön, ami különleges nap, több értelemben is. Végre 12 éves lesz, és idén meg is ünnepelheti. Mivel február 29-én született, erre csak 4 évente van lehetősége. A Hibbantra látogató másik törzs és a helyiek vetélkedése miatt kalandosabbra sikerül e napja is, mint tervezte. A két törzsfő fogad, melyikük népe a jobb tolvaj. Pléhpofa a könyvtárból kilopott kötettel akar nyerni, de balszerencsére Fogatlan azt a könyvet nézte ki reggelinek, Pléhpofa kedvenc trónja mellé. Hablaty menteni akarja a menthetőt, és Halvérrel, Kamikazi és Fogatlan társaságában a könyvtárba merészkednek. Ahol a Szőrösszívű Könyvtáros sárkányokkal őrizteti a köteteket, és esze ágában sincs kisegíteni a kis vikingeket.

A sorozat 6. kötete, aminek már a címe is elárulja, hogy ez más lesz, mint a korábbiak. Most nincs így szócska a cím elején, észrevettétek?

A cselekmény felépítésében is megvan ez a másság, ami nagyon kellett már. Nem iskolai órákkal kezdünk, nem a felnőttek helyett kell egy életveszélyes helyzetet megoldani. Ez egy filler, ami a cselekmény egészét nem viszi előbbre, de elmeséli a karakterek egy kedélyes kalandját – ezúttal a könyvtárban.

A tanító-nevelő szándék viszont még soha nem volt olyan erős, mint ebben a részben. Ha a kalandokat és küzdelmeket leszámoljuk, arról szól ez a rész, hogy a könyveket becsülni kell, a tudás pedig olyan valuta, ami mindig piacképes. Ha nem is így, de kellően szájbarágósan és leegyszerűsítve a szereplőkkel is kimondatja ezt a szerző, hogy még a legkisebb olvasóknak is világos legyen az üzenet. A könyvek jók! A könyvtár is jó! Olvass, tanulj! Amivel nincs is semmi baj, csak éppen nagyon direkt. Ennél lehetett volna finomabban is bátorítani ugyanerre.

Plusz, aki már elolvassa ezt a könyvet, nagy valószínűséggel már pár köteten túl van a sorozatból. Nekik azt mondani, hogy a könyvek barátok – ők már tudják! Erről eszembe jutott, mennyire utáltam, amikor a tanár az egyetemen a megjelenteket, a rendeseket szidta azok helyett, akik távol maradtak az óráitól. Azt leckéztetni, aki már ismeri a leckét? Nem éppen praktikus megoldás.

A cselekmény a korábbiakban megszokott minőségben folytatódik. Megint megismerünk új és versenyes sárkányokat. Megint bebizonyosodik, hogy Hablaty esze jobb szolgálatot tesz, mint a nyers erő. Megint van kellő akciómennyiség, harc és lopkodás, hogy a figyelmet fenntartsa a végéig a szerző.

Nem is értem, hogy tudtam elkezdeni unni? Talán, mert már nagyon felismerem a sémákat, ha most kicsit próbálta is variálni őket Cowell. A felnőttek megint buták, Hablaty megint elbeszélget a sárkányokkal – mindig ugyanaz, csak a sorrend más.

A beszélő nevek továbbra is irritálnak. Szőrösszívű Könyvtáros – mondhatom, már a neve kötelezi, milyen ember legyen, és mivel foglalkozzon. A jelleme is kimerül ennyiben, nem is tudunk meg róla semmit.

Gyerekeknek továbbra is kiváló kötet, ha a szájbarágós üzenete miatt most kevésbé tetszett is. Még 5 rész van vissza, tartsak egy kis szünetet?

Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz – Mint gyerekkönyv: 80% jópofa kaland a könyvek szeretetéről, de újat nem nyújt.

Szubjektíven: 75% baj van! Kezdem unni. Ismerős karakterek, kalandok – szünet kellene?