Cím: Rules of Betrayal

Készítők: Christopher Reich

Műfaj: thriller, akció

Cselekmény: 1980-ban egy amerikai vadászgép lezuhan a hegyekben, az afgán-pakisztáni határnál. 30 évvel később e hegyekből felbukkan a sötét igazság, ami nem várt fordulatokat eredményez. E közben Jonathan igyekszik visszatérni az életbe, túlélve a kettős és hármas ügynökök árulással teli világát. Még rá kell jönnie, felesége mennyire hű hozzá vagy az ügynök léthez.

Várható megjelenés: angolul 2010 óta kapható, az első két rész magyarul is évek óta elérhető. De erről a kötetről nem hallani semmit.

Miért várós?

• A sorozat első két részét szerettem, szívesen elolvasnám a trilógia végét is.
• Annyira keveset tudok kihámozni az angol fülszövegből, hogy igazán érdekel, miről is szól ez a regény. Hogy fog az eltűnt géphez kapcsolódni a főszereplő páros, főleg az orvos Jonathan?
• Jó kritikákat láttam róla, az olvasók 5 csillagból általában 4-et adnak neki.

Családos, múlt után nyomozós, misztikus.

Kath békés életet él a lápvidéken, férje és kislánya társaságában. Adam jóképű, és rajong érte. Lyla is szép kislány, ha az anyját aggasztja is, hogy más a viselkedése, mint a kortársaié. Gyanakszik, hogy aspergeres, de a férje nem akarja kivizsgáltatni a lányt. Szeretik így is. Kath egy balesetet követően próbálja összerakni, miért változott meg a lánya és a férje viselkedése. Mi történt vele, hogy az autója a tóban kötött ki? Ahogy nyomozni kezd, rá kell döbbennie, hogy a memóriavesztés miatt az is kiesett, hogy öngyilkosságot kísérelt meg, nem balesete volt. De miért tette? Miközben rejtélyes tűzesetek zavarják fel a lápot, Kath a családi titkokban merül alá. Nagyon nem azokat a válaszokat kapja, amelyeket várt. Árulás, gyilkosság, rosszindulat és megtévesztés rétegeit kell lefejtenie az igazság eléréséig.

Ha jól számolom, ez a 3. Tremayne-regény, ami magyarul megjelenik. A szerző megint azt hozza, amit eddig is kaptunk tőle: egy női thrillert, sok lelkizéssel és meglepő csavarral az események zárásaként.

Nem bírom megállni, ezzel a csavarral kell kezdenem, mert ezt zokon vettem a történettől. Ki nem állhatom, amikor az utolsó fejezetekben a semmiből érkezik egy új szereplő, vagy egy új megoldás. Ok, mindent lezárnak és megmagyaráznak vele, de addig esélyem se volt kitalálni, hogy ez lesz. Semmiből nem következik az ilyen zárlat. Meglep, pont azért, mert nincs gyökere és logikai előzménye. Van, aki ezzel boldog is, nincs azzal se semmi baj. De én szeretem a logikai íveket, amiket most hiányolok is nagyon.

Különösen azért, mert addig mindent szépen fel- és levezet a szerző. Az események logikusan követik egymást, és a szereplői indokait, cselekmények mögötti érzelmeit is tisztán ismerteti velünk Tremayne. Ezzel is feszültséget teremtve, hiszen sokszor a szereplők csak azt látják, hogy valami a másikkal nem stimmel, ettől ők is frusztráltak, de a válaszok és értelem nélkül nem tudnak segíteni se magukon, se a másikon. Csak az érzés marad, hogy valami nagyon nem stimmel. Jön a veszély.

Tremayne erős a karakterépítésben. Elsősorban a nőkében. Még az olyan női mellékszereplő rajza is sokkal élénkebb, aki már évek óta halott, mint a jelenben cselekvő és aktív mellékszereplő férfiak nagyja. Nem hibátlan emberekkel dolgozik, árnyal. Bár szét lehet választani a karaktereit jókra és rosszakra, gyakran nem olyan könnyű értékítéletet mondani. Mert, van egy olyan szereplő, aki a puszta tettei alapján maga lehetne az ördög. A rovásán lesz nemi erőszak, gyilkosság, nyújtogatás. Ha azonban a teljes történetét nézzük, miért teszi, mit érez, honnan jött, még szinte sajnálni is lehet.

A szövegnek is sikerül átadnia azt az érzelmi töltetet, titokzatosságot és magányt is, ami a lápvidék jellemzője is. Atmoszférája van. Helyenként egészen megkapó leírások vannak benne, építik a hangulatot, fontosak. Bár legtöbb esetben nem szeretem a hosszas leírásokat, itt egy-egy ilyen résznek is van létjogosultsága.

Mondanivalót azonban nem tudok leszűrni belőle. A múlt bűnei utolérnek? Az elkeseredett, megátalkodott emberek gonoszak a végsőkig? Rá tudom húzni, de nem ez a lényeg.

Van hangulata, jók a karakterrajzok, én csak a végső csavart sajnálom, de azt nem is kicsit.

Tremayne: Mielőtt meghaltam - Mint thriller: 70% erősen női, feszültséggel a lapokon. Lélekrajzban erősebb, mint logikában.

Szubjektíven: 67% a légből előkapott csavarokat nem szeretem. Addig ok, de a csavar…

Szerelmért küzdős, boldogulós, arab világos.

Zubeida boldog kislány volt. Az apja saját bazárját vezette, amiben a fiai is egyre nagyobb szerepet kaptak. Boldog házasságban élt, lányait is nagyon szerette. Zubeida volt az egyik kedvenc, hiszen ő volt a legszebb a gyermekek közül. Ám elég egy balul végződő fogadás, és a család arra kényszerül, hogy a kislányt eladják. Zubeida 10 évesen kerül be egy intézetbe, ahol táncolni és zenélni tanítják, hogy a nemes férfiakat elbűvölve gazdag pártfogót találjon. Beilleszkedik, a táncot nagyon meg is szereti. A szép és tehetséges lányra egy gazdag férfi is felfigyel, de a lány nem akar az övé lenni. A tragédia előtt egy áradás sodorja el a várost, és a lánynak is menekülnie kell. Egy titokzatos, megnyerő férfi mellett küzd a túlélésért, nem is sejtve, hogy a férfinak, akibe egyre jobban beleszeret, megvannak a maga titkai.

Ha ismerős ez a regény, úgy gondolod, hogy már olvastad, de mintha nem magyar szerzőtől, ne lepődj meg! Nem először jelenik meg. ugyanezzel a címmel és tartalommal más kiadónál már megjelent. Csak akkor Cselenyák Imre még írói álnevén, mint Montcassen szerepelt. De már felvállalja az igazi nevét is, új kiadója is van, így lehet új köntösben is megtalálni korábban már megjelentett regényeit.

A sivatag hercegnője két jellemzőjével hívhatja fel magára a figyelmet: egyrészt, egy olyan világba vezet el minket, ahova európaiként és keresztényként nincs betekintésünk. (Most nem számolom a török sorozatokat, amelyeket nem vagyok hajlandó nézni.) Az iszlám világ szívébe visz, ráadásul a múlt leplén keresztül, ami ad neki egy plusz egzotikumot. A mindennapok, hétköznapi élet kockáit eleveníti fel. Hogyan éltek az egyszerű boltosok, milyen kis szórakozásaik voltak? Milyen sors várt a gyerekekre, fiúkra és lányokra? Majd tágul a nézőpontunk, egy előkelő hárem ajtaja is szélesre tárul. Igaz, a hárem mindennapi életéből keveset látunk, mert Zubeida valamennyire kívül tud ezen a világon maradni.

Ennyiből is érzékelhető lesz, hogy ez a világ mennyire a férfiak világa. A nő egyetlen feladata, hogy a férfi barma legyen, jobb szó híján. Adhatják, vehetik, és mit tehet meg egy férfihoz képest? A kötetből az jött le nekem, hogy szinte semmit.

El is értünk a regény másik arcához, a romantikához. Zubeida harcol azért, hogy annak a férfinak adhassa magát, akinek akarja. Ő nem lesz az engedelmes baba, akit kihasználhatnak és eldobhatnak a férfiak. De azonnal megjegyzem, ebben a világban nem arathat teljes győzelmet. Elérheti, sok szerencsének is hála, hogy a kedvesével lehessen, de arra nincs befolyása, hogy milyen világban élnek, és ez hogyan határozza meg a férfi jellemét. Zubeida nem tud fiút szülni neki? Lehet több neje, háreme, és fokozatosan elhal az egykori szerelem.

A karakterekben tetszett, hogy egyszerre önmaguk, de képviselői is a kultúrának, amiben élnek. Meghatározza őket, hogy a világ mit enged és tilt meg nekik. Zubeida azért hős, mert ő mer küzdeni, de azért nem olyan forradalmár lesz, mint Katniss, ő a világot nem válthatja meg, csak a maga számára teheti kicsit élhetőbbé.

A stílusában, a cselekményvezetésben is rutinos a szerző. Olvasmányos, könnyed sztorit írt, melybe az arab hatásokat is beemeli. Tetszettek a betett arab mesék, például.

Nem ez lesz a kedvenc regényem Cselenyák tollából, de egyszer érdekes volt.

Cselenyák: A sivatag hercegnője - Mint történelmi: 60% a történet helyszínei, a korszak korrektek, a cselekmény romantikus.

Szubjektíven: 65% a szereplők között volt szimpatikus, de helyenként kiakadtam a sztorin.

Az IKEA bútortervezői, akiket nagyon megindítottak Hathadrabnak az Angliába tartó kamionban átélt megpróbáltatásai, egyszer csak előálltak egy vécével és túlélőkészlettel felszerelt szekrény terveivel. A következő hónapokban kétségkívül ez lesz a legkeresettebb termék a görög – török határon. (Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt)

Nem akartam izgalmakat, nem akartam megmenteni senkit, bőven elég lett volna, ha valaki, akit szeretek, elvesz feleségül. Ehhez képest beleszerettem a dózse fiába, akinek az anyja örömlányoknak álcázott kémeket foglalkoztat a házában… (R. Kelényi: Bűnös örömök városa)

És akármilyen jelentéktelennek, erőtlennek és elhanyagolhatónak is tűnik a harcunk, talán ha mindannyian összefogunk, mint Cikcakkocska hatalmas serege, akkor kitörhetünk a magunk alkotta börtönökből. Talán képesek leszünk elérni, hogy ez a vad és csodálatos világ mindannyiunk számára olyan szabad maradjon, amilyennek azon a délutánon tűnt, gyermekkoromban. (Cowell: Így beszélj sárkányul)

Megjegyeztem, hogy szegények és gazdagok ugyanúgy küszködnek a démonaikkal, aztán hozzátettem, ezzel valójában csak annyit akartam mondani, hogy az ember mindenképpen küszködik, és akkor már jobb gazdagnak lenni. (Bloom: Közös titkaink)

A kő is elhasználódik idővel, még a márvány sem az örökkévalóságnak készül. (Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek)

A kocsiban a dobozok úgy sorakoztak egymáson, hogy elrendezésük csakis egy Tetris-bajnok vagy egy pszichopata műve lehetett. (Puertolas: A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt)

Azt hisszük, a férfiak kemények. Nos, a nők ezerszer kegyetlenebbek, ha érzelmeikben sértik őket. (R. Kelényi: A párizsi nő)

Sose veszem észre, és talán jobb is. Amit nem tudunk, az nem fáj. (Steadman: Zavaros vizek)

Ha Sztálin lett volna az apja, Anna vidáman számolgatja a halott zsidókat, és hidegen tartja a vodkát. (Bloom: Közös titkaink)

Töprengtek már azon, hogy mennyi ideig tart kiásni egy sírt? Elárulom: iszonyú sokáig. Akármennyire gondolnának, duplázzák meg. (Steadman: Zavaros vizek)

Hát nincs benne semmi könyörület? Hisz bűn és bűn között igen nagy különbségek vannak, s úgy tűnt, a grófnőnek épp csak a hangulatától függ, kire milyen büntetést szab és miért. (R. Kelényi: A grófnő árnyékában)

Csupán azt nem fogta fel, hogy önbecsülését, mint valami totemet, az apja ütlegei vésték ki. Apja szadizmusát ugyanis egyetlen módon élhette csak túl – ha hitte, hogy megérdemli és jogos. Ez a hit még mindig tartotta magát benne, nem szabadulhatott tőle. Lényegében majdnem ötven évet várt, hogy bevégezze az apja által megkezdett aknamunkát. (Ames: Sosem voltál itt)

• Erre azért nem számítottam. Vagy rémesen öntelt, vagy rettenetesen nagyképű vagy.
• Az igazat megvallva mindkettő. (Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes)

Kalandos, rómaiak eszén túljárós, sárkányos.

Hablaty folytatja a viking tanulmányokat, de a bizonyítványát látva Pléhpofa eléggé el van keseredve. Egy tárgy megy neki jól, a kardforgatás. Minden másban siralmas eredményeket produkál. Legutóbb is, egy békés halászhajón kellett volna rajta ütnie, zsákmányolni egy sisakot, helyette egy római hadigályán kötött ki, elvesztette a sárkányát, és még a hajója is elsüllyedt. Hogy lesz így belőle egyszer vezér? Meg sem hallja, hogy Hablaty miket hallgatott ki a hajón – inkább dühös, hogy a fia latinul is tud. Az meg minek? Ám amikor Hablatyot és Halvért idegenek elragadják, látszólag a Mocsári rablók, eszébe jutnak a fia szavai. Lehet, hogy a rómaiak akarják a viking törzseket egymásnak ugrasztani? Míg ő ezt eldönti, Hablaty a római fogságban szembekerül régi ellenfelével, és szerez egy új barátot is.

Harmadik kötete a sorozatnak, és megint kicsit más, mint korábban, miközben ugyanolyan is. Vagyis, a cselekményt új ötletekkel vezeti tovább Cowell, míg a regényben benne van mindaz, amiért a korábbi köteteket is lehetett szeretni.

Új elemként hozza be a rómaiakat, akikre abszolút nem számítottam. Mert az előző részben Alvin, ő benne volt a mesében is. De rómaiak… velük először találkoztam a szériában. Nagyon hasonlít a helyzet arra, amit az Asterix és Obelix mesékben láttunk. A rómaiak hatalmat akarnak, és áskálódnak. De szerencsére van olyan eszes viking, aki átlát az „oszd meg és uralkodj” taktikán. Csak itt nem Asterix a neve, hanem Hablaty.

Attól nem kell félni, hogy a meseregény egy gall – római mese újrajátszása, csak most vikingekkel. Az elemek talán ismerősek, de a történet saját. Amiben van fogságba esés, ármánykodás, szökés és visszavágás is. Ahogy Cowell szokta, végig pörgeti az eseményt, és nem sok pihenőt ad az olvasóknak.

Plusz, megint benne van az a világszemlélet, amit ez a sorozat nagyon szépen képvisel. Az ész az erő ellen. Az odafigyelés, empátia az elnyomás ellen. Most két szinten is láthatjuk: egyrészt, magában a viking közösségben. Erőszakos népek, akiknél már szinte karikatúraként csak az erő számít. Az a legjobb, aki a legvadabb és legerősebb, aki mindenki mást megfélemlít és elnyom. Hablaty nem ilyen, és neki kell kiállni az ilyen rendszer ellen, egy emberségesebb és élhetőbb világért. A humor is erre épül, ahogy az eszével lassan felülkerekedik a többieken, és változást hoz. Csak közben szerencsétlenkedik is kicsit…

De visszatérve az előző témára, most ezt a szemléletet politikai szintre is felviszi Cowell. Igaz, olyan játékosan, hogy egy gyerekregénybe is érthető, emészthető legyen. Mert megjelennek a rómaiak, akik pont azt képviselik nagyban, ami ellen Hablaty a saját közösségében is küzd. Ahogy az egyes embereket nem lenne szabad elnyomni, kihasználni, ugyanezt a népeknek sem lenne szabad egymással megtenniük.

Továbbra is áll, hogy egy nagyon kedves, humoros történetről van szó. Tesz bele annyi izgalmat, hogy szórakoztató legyen olvasni, de nem teremt olyan feszültséget, mint egy felnőtt regény. (Hiszen gyerekeknek készült!)

Csak a nevek meg a rajzok… most komolyan, Kamikazi?

Még mindig tetszik, és még mindig van bőven folytatása is. Úgyhogy, folyt.köv!

Cowell: Így beszélj sárkányul – Mint gyerekkönyv: 90% kalandos, ötletes és humoros, miközben értékekre nevel. Szerethető.

Szubjektíven: 85% az erényei továbbra is megvannak, újul is. Eszembe jutott Asterix is.

5: Safier: Jézus szeret engem - ez a Jézus az eredeti, csak éppen napjainkban jár az emberek között és készül az utolsó csatájára, a világ végére. Addig is ácsként dolgozik. Megismerkedik egy lánnyal, aki a szomszéd lány megtestesítője, szerencsétlen ízléssel a pasik terén. Jézus szereli a tetőjét, Marie meg nagyon szerelmes lesz. De egy kapcsolat Jézussal a világvége előestéjén? Maradjunk annyiban, Marie megint a nem jó emberbe szeret bele. Humoros, könnyed könyv, amibe jobb nem belegondolni, mert akkor kiakaszt. Miért pont Marie kellene Jézusnak? Mert, hogy Marie miért kattan rá, az érthető. De ebből elég ennyi is.

4: BeauSeigneur: Krisztus küldetése - ez a Jézus az eredetiből lett, a tudománynak hála. A torinói lepelről sikerült DNS mintát kinyerni, egy kis klónozás, és kész is a gyermek, aki tökéletes mása a megváltónak. Még a véletlenek is összejátszanak, hogy másként fordulhatna elő, hogy Christopher Goodman - már a neve is beszédes... - szülőanyja egy Maria nevű nő lesz. Ám ha a világra hozták a megváltót, ezzel beindították az utolsó ítéletet is. A felnövő Christopher politikai pályára lép, és lesz itt küzdelem az Antikrisztussal meg manipulatív emberekkel is bőven.

3: Brown: A da Vinci - kód - ez a Jézus az eredeti, csak teljesen más szemlélettel. Leveti róla a vallásos áhítat, egy emberré teszi, egy nagyon jó emberré. Tulajdonképpen a regénynek ő nem is szereplője, csak a köré épített vallás kapcsán a személye a rejtély. Ki volt igazán? Nem meglepő, hogy a katolikus egyház kiakadt tőle, pedig ez a Jézus sokkal szerethetőbb és követhetőbb példa, mint az isten fia.

2: Moore: Biff evangéliuma - ez a Jézus is az eredeti nyomain halad, csak megint szemléletváltással. Humorosan, egy olyan próféta szemszögéből, aki úgy viselkedett, hogy a többi próféta inkább úgy tett, mintha Biff nem is létezett volna. Aki Jézus gyerekkori haverjaként végignézte, ahogy Jézus azzal foglalatoskodott, hogy feltámassza a kisöccse által megölt gyíkot. Akit megleshetett szex közben is, hiszen Isten fiának tisztának kellett maradnia, de azért tudni akarta, miről mond le. Aki elkísérte Jézust keletre is, ahol Jézus a keleti vallásokban, míg Biff a Káma-Szútrába merült nyakig. Formabontó, vicces, de Jézus azt az üzenetet hozza, amit a Bibliában is.

1: Lewis: Narnia - ez a Jézus talán a legmerészebb másítás a listán. Valljuk be, azért Jézus Krisztusról nagyon keveseknek jut eszébe egy beszélő oroszlán. Pedig itt ez a helyzet, és Lewis nem is titkoltan zsuppolta tele a gyerekkönyv sorozatát keresztény motívumokkal. Egészen addig, hogy Aslan egy személyben tűnik istennek és Jézus Krisztusnak is. Emlékezzetek csak a sorozat második részére, amelyben meghal a többiek bűneiért. Vagy, a végére, amikor elviszi a gyerekeket és Narnia világát az igazi országába, ami a menny. Vigyáz az emberekre, de minden teremtményére is. Bölcs, megbocsátó, tele van szeretettel. Az, hogy mekkora fantasy épült köré, pedig sikeresen elrejti a mögöttes tartalmat. Keresztény fantasy a javából.

Szerelmes, gyászból felépülős, bájos.

Julien élete szép volt. Sikeres lett az első regénye, és volt ötlete a folytatásra is. Megismert egy életvidám, gyönyörű lányt, aki viszontszerette. Helene teherbe esett, megesküdtek, és szerető szülei lettek egy édes kisfiúnak. De nem jutott nekik idő. Egy gyors lefolyású, megállíthatatlan rák az asszony életét követelte, alig volt 23 éves. Megígértette a férjével, hogy a halála után leveleket ír majd neki. Ígérte, mire megírta mind a 33-at, történni fog egy csoda. A férfi nem hitt ebben, a gyásza leküzdhetetlennek tűnt. Csak a kis Arthur miatt tartott ki, akinek már csak ő maradt. Az ígéret szép szó, a levelekbe önti ki minden fájdalmát és érzését. A sír egy rejtett rekeszében hagyja őket. A levelek pedig eltűnnek, helyette kis tárgyak tűnnek fel. Egy kőszív. Mozijegyek. Térkép, bejelölt úti céllal. Julien újra hinni kezd, megnyitja a szívét, és valóban, az út végén vár rá egy új esély a boldogságra.

Ahhoz franciának kell lenni, hogy egy gyászolós, szenvedős alaphelyzetből is lírai, bájos szerelmes történetet lehessen kerekíteni. Barreau regényeiben mindig megtalálom azt a hangulatot, ami most is itt van. Ami bájos, kellemes, elringat, romantikus. Még akkor is, ha a főhős az első oldalakon úgy érzi, kiszakadt a szíve és rá már csak fájdalom vár az életben.

Életigenlő, szeretettel teli kötet, ami arról mesél, hogy a szeretet nem szűnik meg, nem lesz kevesebb attól, hogy másnak is adunk belőle. Nem élünk egyforma ideig, történnek tragédiák. A túlélőknek pedig menni kell tovább. Emlékezhetnek, szerethetnek továbbra is, de a szív rugalmas annyira, hogy több szeretet/szerelem is elfér benne. Jut belőle új embereknek, új kapcsolatoknak is. Gondban is lennénk, ha valóban csak egy igazi létezne, mert akkor az elvesztésével jöhetne az indiai módszer a máglyával és az utánahalással.

Az üzenetét, a stílusát most is nagyon szerettem. Kicsit mesének érzem, de olyan mesének, ami akár valóság is lehetne. Egy olyan világot fest le, amiben jó lenne élni. Ahol bár érnek fájdalmak, jönnek sorra a nehézségek, de lehet bízni abban, hogy minden rendeződni fog. Ahol mindenkinek jut egy kis varázslat és kedvesség.

Egy olyan kötet, aminek szinte lírai a szövege. Nem véletlenül emlegetem annyit, hogy ennek a kötetnek atmoszférája, hangulata van. A cselekményen túl az elbeszélés is ilyen. Finom, könnyed, andalító.

De, mert az is akad. A cselekmény nagyon kevés. Szinte semmi nem történik a regényben, a kis üzenetekkel hagyott kalandok is semmilyenek. Persze, aranyosak, és kedvesen van megírva a rejtély, hogy vajon ki lehet az, aki a levelek helyén ezeket hagyja. Az olvasó, vagy legalábbis a többség azonban már az elején pontosan tudni fogja, ki hagyja hátra ezeket. Ahogy a végkifejlett se tartogat semmi meglepetést.

Sajnos, nekem émelyítően édes, és hiteltelenül romantikus is lett, amikor az a valaki bevallja, hogy első látásra beleszeretett a férfiba. Ahhoz azért nem semmi lelkivilág kell: egy a feleségét gyászoló, nagyon szomorú férfi, aki a kisfiát vitte ki a halott anyja sírjához. Nem is értem, miért nem szerveznek több randevút a temetőkben…

Tovább nem bántom, mert az eszem helyett ez a könyv a szívemre akar hatni. Az megy is neki, így hagyom kicsit elhalkulni az érveket a fejemben.

Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek - Mint romantikus: 75% könnyed, bájos, szórakoztatni akar, nagyon súlytalan, de hangulatos.

Szubjektíven: 50% a szerző köteteit szeretem, ha ennél olvastam tőle hitelesebbet is.