Kincskeresős, misztikus, kapcsolatos, történelmen átívelős.

David Franco még csak 31 múlt, de a szakmában már neve van, afféle csodagyereknek számít művészeti körökben. De a magánéletébe gondok vannak: a barátnője elhagyta, a szeretett nővére rákban haldoklik. Sürgősen pénz kellene a kezelésre. Ezért fogadja el egy titokzatos asszony megbízását, aki Cellini egy elveszett alkotását, egy tükröt keres, melynek hátlapján Medúza vonásai vannak. A kutatást Firenzébe kezdi David, ahol egy szép, lelkes kutató lesz a segítségére – Olivia, akinek egyedi történelmi nézetei még segítenek is a munkában, ami Párizsba vezet. Ahol egy titokzatos márki őrzi a történelmen átívelő titkot, amiért ölni is képes. Mindkét fiatal kutatónak lesz meglepetésben része, mire célba érnek.

A történelmi, kincskeresős kalandregények első reneszánsza Harrison Ford nevéhez is köthető, aki Indiana Jonesként több nemzedéknek is vonzóvá tette a régészetet. Érdekelne is, hogy vajon hatott-e Indy a műfaj újra divatba hozójára, aki Dan Brown. Az Eredetet nem is olyan régen kaptam a kezembe, most nézzük a követőket!

Steve Berry és Cotton Malone után talán Robert Masello neve említhető, aki ugyanazt a receptet használja, amit a fenti szerzők is. Vesz egy tudóst, akit egy rejtély vagy kincs nyomába küld, és érdekes dolgokat mutat a történelemből, miközben mindenféle kalandos helyzetekbe is keveredik a nem éppen kalandor főszereplő.

Itt ez a karakter David, aki inkább Langdon, mint Indiana Jones utódja. Sok tudás, a helyzete miatt kényszer, hogy cselekedjen. Egy jó ember, aki a lehetetlen helyzetekben is igyekszik a jó döntéseket meghozni. Masello szimpatikus hőst teremtett a személyében, akinek egy hibája akad: hogy nincs hibája. Kitartó, okos, hűséges, amikor kell, használja a fizikai képességeit, de az eszét is a helyzetek megoldására. Épp csak az választja el egy képregényhőstől, hogy ő nem kapott kitalálójától olyan fizikumot, hogy mindezen felül még ellenállhatatlanul jóképű is legyen. (Azért a nő így is összejön neki a végére.)

A mellékszereplők sokkal árnyaltabbak, és bár bírtam Davidet, érdekesebbek is. Még Olivia is, aki kellően önfejű, és képes magát bajba sodorni. De az igazán érdekes figura a márki, aki egyszerre esendő, zseniális, hős és bűnös.

A jelenben is bőven vannak kalandos események, a szereplők menekülnek, kutatnak, küzdenek. Izgalmas, fordulatos a sztori, kifejezetten szórakoztató az egész. Ami azonban nekem még jobban tetszett, ahogy a flashback fejezetekkel a múlt megelevenedik. Hiába, gyengém a reneszánsz és a francia történelem is, és mindkettő színesen, egyedien jelenik itt meg. Nagyon finom a természetfeletti szál is.

Mi több, Masello egy kis humort is megvillant. Jó, lehet, hogy mindazt, amit én feketén, de viccesnek éltem meg, nem mindenki találná annak, de az én olvasatomban bizony ez a regény helyenként vicces.

Jó a stílusa is, pörgős és olvasmányos. Egy Dan Brown regényhez képest több a leírás, de könnyen olvasható, szórakoztató az is. Értelme van, ha azonnal nem is esik le, miért.

Az egyetlen, ami kicsit nehezen ment le a torkomon, a vége. Majdnem tiszta happy end, de Masello becsempész valami vészjósló hangulatot oda, ami disszonáns a fülemnek.

A Medúza - amulett - Mint kalandregény: 90% fordulatos, izgalmas, a történelmet jól beleszövi, erős karakterek.

Szubjektíven: 95% szerettem a szereplőket, az alternatív történelmet és a szerző stílusát is.