Kalandos, küzdős, teleportálós, több személlyé szakadtas.

Joel Byram nem valami törekvő ember – beérné azzal, ha jól meglennének a feleségével és kényelmesen eldolgozgatna. Akad is ebből elég konfliktusa, amióta Sylvia a Méhviasz projekttel olyan magasra tört. A házassága meginog, amit rendbe akar tenni. Amikor a neje bajba kerül, rohan egy portálon át utána. Balszerencséjére, és egy gyehennita összeesküvésnek hála, amiről akkor még semmit nem tud, a portál ezúttal felfedi a titkot, amit gondosan titkolnak a világ elől. Nem teleportál, másol. Aki célba ér, azt tekintik az igazinak, és az eredeti alakot megsemmisítik. A felforgás miatt Joelt most nem, és egyszerre létezhet itt is, ott is. Melyik az igazi Joel? Miközben mindkét énje fut az életéért és mentené a nejét, vadászik rá a kormány, egy szekta is. Ez a titok felforgathatja a világot, Joel maga bizonyíték.

Mondtam már, hogy utálom, amikor egy alkotást egy másikkal reklámoznak? Azzal már kibékültem, hogy hasonlítgatunk. Én is nehezen állom meg, mert tényleg sok minden beugrik egy-egy könyvről, filmről. Hiába, zsánerek és ismétlődő panelek zsákszámra léteznek. Erre is tudnék analógiát mondani, de most mellőzni fogom. Viszont azon kiakadtam, hogy azt találtam a kötet hátulján, hogy ez lehet az új Ready Player One. Akkor is érzékenyen érintene, ha nem szeretném Cline regényét, de így meg pláne. Mégis, ki szerint hasonlítanak?

Annyi a közös, hogy ebben is van egy jövő, amiben van egy olyan technológia, ami a jelenünkben nincs. Cline esetében ez a hiteles digitális valóság és világok, itt meg a teleportálás. Ha már hasonlítani akarják, sokkal több közös vonása és problematikája az Altered carbon vagy a Tökéletes trükk világával.

Ezen felhúztam magam, pedig a regény összességében tetszett. Okosan van felépítve: az elején unalmasnak hat, és Joel szenvedései is bosszantottak. Egy kis ember gondjai a jövőben – gond a feleséggel. Nem mondhatni, hogy nagyon lekötött. De közben bemutatja nekem a világot is, és értem a hogyanokat. A működését.

Így amikor váltunk, felfedi a titkot, a portálok igazi működését és a belőle fakadó etikai kérdéseket, képben tudok maradni. Már pöröghet a cselekmény mindkét szálon, jöhetnek az üldözések és akciók, közben végig világos a mögötte húzódó mélyebb kérdés is.

Mert, ahogy a jó sci-fi teszi, ez a könyv is egyszerre szórakoztat és gondolkoztat valami mélyen emberiről, magáról az emberről. Ki az én? Ki az élő személyiség? Öntudat? (Divatos sci-fi téma, a Kritikus rendszerhiba is hasonló kérdéseket vizsgál, csak nagyon máshogy.)

Joel szerencsére fejlődő karakter, heroikus tud lenni a végére. Nagy utat tesz meg minden téren, és amikor Joel1 büszke tud lenni Joel2 választására a regény végére, tulajdonképpen a maga fejlődését is minősíti. A kis ember, a kényelmes létben ellevő, aktívvá lett.

Talán ezért fura a narráció, hiszen az olvasónak dobja a labdát. Mi döntsünk a felmerülő etikai kérdésekről, ő nem fog. Furának érzem, pedig ez is sci-fi elem – az ítélet az olvasó joga.

Klein jól is ír, egyszerre tud szórakoztató és tudományos is lenni. A fizika nagyon nem az asztalom, mégis megértetett velem olyanokat, mint a Punch-féle eljárás és a teleportálás.

Nagyon ki van ez a kötet találva, tartalmában és formájában is. Igényes sci-fi olvasóknak, akik a pörgő cselekményt is igénylik, ajánlható. (Valószínű film is lesz belőle.)

Portál - Mint sci-fi: 85% elgondolkoztató, kalandos betétekkel. Pörgős, jó karakterek, konfliktusok.

Szubjektíven: 80% a kis ember magánéleti gondjai nem fogtak meg, de jól felpörög. Okos.