Gyászolós, gyilkost keresős, titkokra fényderülős.

Nora vidékre igyekszik, a nővérét akarja meglátogatni. Ám ami Rachel házában fogadja, maga a téboly. A nővérét meggyilkolták, és Nora elveszti a lába alól a talajt. Még kamaszként Rachelt megtámadták, majdnem halálra verték, akkor sem lett meg a tettes. Nora most is úgy érzi, a rendőrség tehetetlen, maga ered a lehetséges gyanúsítottak nyomában. Mi van, ha az egykori támadó tért vissza? De miközben a múltban keresgél, rá kell jönnie, hogy sok mindent nem tudott a testvéréről. Olyan dolgok is felszínre kerülnek, ami miatt ő maga kerül a gyanúsítottak listájára. Hiszen Rachel gyakran kikötött foglalt férfiak mellett, ez alól a húga párja sem volt kivétel…

Erősen hajlok rá, hogy a kánikulára fogjam, miért nem tetszett nekem ez a könyv. Nehezemre esett magam beleélnem Nora helyzetébe, miközben a milliónyi fok kiszívta minden erőm. Lehet, hogy máshogy kellett volna hozzáállnom? Bár, ha annyira jó lett volna, akkor a meleg se tudott volna ennyire elnyomni. De mindegy is, most a melegre fogom.

Mert igazából a maga dolgát jól megcsinálja a regény. Thriller, női témákkal, bonyolult kapcsolatokkal, a női zsánernek megfelelően összetett és sebzett karakterekkel, a végéről a csavar sem maradt le. Teljesen korrekt, ha a női thrillerek világába kell behelyezni.

Két dolog foghat meg nagyon a történetben:

• Nora lelki összeomlása, gyászfolyamata és a rögeszméje.
• a kapcsolati rendszer a szereplők között.

Nora nem egy könnyű karakter. Első ránézésre csak egy gyászoló nő, de elég szélsőségesen reagál a történtekre. Belemegy őrültségekbe is, és a flashback elemekből az is kiderül, hogy messze nem egy szentről van szó. A gyarlósága miatt lehet azonosulni is vele, sokkal érdekesebb így, mintha tökéletes volna. Hitelesebb. Egy ponton nekem simán belefért volna, ha ő a gyilkos. Berry hamar elfújja ezt a gyanút, de azért addig működött, amíg az a fejezet tartott. Sajnálom is, hogy gyorsan vége lett.

A kapcsolati háló meg rendkívül összetett, és sok szálat rejtegetnek is belőle. Ahogy Nora egyre mélyebbre merül a testvére világába, úgy fedezi fel, kihez mi kötötte igazán, és a saját kapcsolatukban is sok mindent át kell értékelnie.

Kifejezetten tetszett, amikor olyan helyzetbe került, amikor logikusan utálnia kellett volna a testvérét. De hogy haragudjon egy halottra? Nem véletlenül kerül olyan idegi káoszba, mint amibe beleesik. Gyászol, fáj neki, és közben sorra fel kell dolgoznia a kikerülő titkokat is.

Inkább lelki oldalról van közelítve, mint krimisen. Ugyan Nora a gyilkos nyomába ered, de a nyomozása leginkább konspiráció, és a módszere a megszállottság. Nem azért lesz érdekes ez a kötet, mert van egy brutális gyilkosság, és az elkövetőt keresik, hanem a hullámvasút miatt, amit Nora bejár.

A stílusa tipikusan a női thrillerekre jellemző. E/1 elbeszélő, sok érzelemmel, de szerencsére nem nyavalygósan, ami a halálom lenne.

Talán majd adok neki még egy esélyt, amikor nem érzem úgy, hogy még a vérem is felforrva csordogál az ereimbe. Mert most nem kötött le.

A nővérem nevében - Mint thriller: 80% női, érzelmekkel, és a gyász – megszállottság elegyével. Pszichésen erős.

Szubjektíven: 50% jól van megírva, de nem sikerült beleélnem magam. Nem kötött le.