Szerelmes, háborús, önmagukra találós.
Kestrel a tundrára kerül, ahol rabszolgamunkát kell végeznie. A többiekkel együtt őt is drogozzák, hogy ne pusztuljon bele a körülményekbe. Szökni akar, erre még komolyabb büntetést kap – már csak abban reménykedhet, hogy Arin érte jön. Arin háborút igyekszik nyerni, és elfeledkezni Kestrel árulásáról. Így késve hallgatja meg a hírt, melyből rájön, minden Kestrel hazugsága volt. A lány, aki szereti. A lány, aki áruló lett érte. A lány, aki neki se mondhatta el, mit tett érte és most a halálnál rosszabb a sorsa. Senkire nem hallgatva siet a megmentésére – de a lány, akit talál, már nem a szerelme. Kestrel megtört, az agyát kimosták, senkire, még a szerelmükre és önmagára se emlékszik. Ahogy Kestrel kezd jobban lenni, ahogy visszatalálnak egymáshoz, arra is rá kell jönniük, ezt a háborút együtt nyerhetik meg.
A nyertes trilógia kellemes meglepetés volt pár éve, aminek szerencsére nem kellett sokat várni az egymást követő részeire sem. A csókkal véget ért a sorozat, és elengedhetjük a hősöket a megérdemelt sorsukba.
Mert Marie Rutkoski zárja a szálakat, és megnyugtatóan elvarrja mindenki történetét. Mivel ifjúsági regény, talán nem számít spoilernek, ha annyit leírok, hogy meghal, akinek meg kell. A szerelmes párok eljutnak a rózsaszín és boldog közös életbe. Még a politikai szálak is megkapják a maguk zárlatát. Még örülni is tudok ennek, mert bár szerettem a sorozatot, nem lennék vevő egy újabb trilógiára, kierőszakolva az elsőből. (Igen, ifjúságiba ez divat. Gondoljatok csak a Párválasztó sorozatra, vagy az Útvesztő előzményregényeire.)
A nyertes csókja talán a trilógia leginkább YA kötete. Sokkal szerelmesebb és érzelmesebb, mint az első, amiben elvileg egymásba szeretnek a főszereplők. Itt érnek igazi szerelmessé, és itt lesznek hitelesek is egymással, egymás mellett. Itt megvan az ív, mit szeretnek egymásba, és több a kapcsolatuk egy mesénél. Így nem is zavart, hogy a szokásos intrikák helyett a szerelmi szál dominált, mert tudtam nekik drukkolni, és nem nyálasan volt érzelmes.
A regény zárására azért azt is megkaptam, amit szerettem ebben a sorozatban: jöttek a trükkök, jöttek az akciós jelenetek és a pörgős cselekmény. Csatajelenet, halálos kártya, tiltott szerelem – nagyon kész, ahogy a császár fia pont abba szeret bele, akibe. (Igen, jól sejted, nincs spoiler, ki neki az igazi.)
A karaktereket még mindig igyekszik jobban megmutatni a szerzőnő. Arin is kap egy izgalmas, új szálat – eddig nem volt ez az istenes vonulat, de tetszett, ahogyan haladt, és ami lett belőle. Kestrel pedig, talán durván hangzik, de a legjobb dolog volt, ami történhetett vele, hogy az emlékei kitörlődtek. A lány tele volt hazugságokkal és megtévesztésekkel. Azzal, hogy most kapott egy tiszta lapot, úgy találhatta meg magát és adhatta a szívét Arinnak, hogy abban már nem volt semmi tettetés vagy hazugság. Kapott egy esélyt, hogy legalább a magánéletében kitörjön a játszmákból.
Bár szerelmes, majd drámai a hangnem, azért egy kis humort is kaptunk. Roshar hozza mindig a könnyedséget, ha Rutkoski neki is olyan sztorit ad, hogy érezzük, mennyi fájdalom rejtőzik az udvari bolond álarca mögött.
Szerettem ezt a sorozatot, szerintem teljesen szerethető a zárlata is. Tetszett.
A nyertes csókja - Mint YA fantasy: 85% a sorozat legérzelmesebb kötete, kevesebb csavarral. Korrekt zárás.
Szubjektíven: 80% drukkoltam a párosnak, és a végére a cseles cselekményt is megkaptam.
