Kamaszos, lázadós, tetőn mászkálós.

Alice 16 éves kamaszlány, egy német középiskolás. Elég magányos természet, egy igaz barátja van, Nasti. De valami megváltozott, barátnője egyre többet hanyagolja, és mással van elfoglalva, még az iskolából is lóg. Mikor Alice is a titok tudójává válik, egyszerűen nem érti, mibe keveredett barátnője. Szerelmes lett egy Trasher becenevű fiúba, akinek az a hobbija, hogy építkezési területeken és tetőkön mászkál. Ezeket videózza és posztolja is. Ő egy roofer, aki harcban áll egy másik helyi tetőmászóval. Ahogy egyre jobban megismeri Trasher és bandája világát, a kíváncsiságát egy Nik nevű fiú kelti fel, akivel jókat lehet beszélgetni, és akinek roppant titokzatos a múltja is. De van a lánynak helye közöttük?

Lehet, hogy az a baj, hogy ez a roofer kultúra tőlem teljesen idegen. Elképzelni nem tudom, hogy építkezési területeken mászkáljak rudakra meg darukra, de még a tetőkön való sétálgatás is borzolja az idegeim. Tériszonyom van, na. Nekem kész szenvedés volt a Kötéltánc című film azon része, amikor bűvészünk a két torony között sétálgatott, pedig amúgy nagyon szeretem azt a filmet. (És ha leszámolom a tériszonyom, akkor még azt is el tudom ismerni, mennyire látványosan megcsinálták.)

De itt olyan kamaszok vannak, akik azt élvezik, hogy életveszélyes helyeken és magasságokban mászkálnak. Miért csinálják? Hogy azonosuljak velük? Azt az agyammal valahol felfogom, hogy ez nekik a szabadság netovábbja. De átérezni nem tudom.

Így talán Alice kellett volna, hogy az legyen, akivel azonosulni tudok. Mert neki is teljesen idegen ez a világ, és szerinte is felelőtlenség így kockára tenni az életet. Miért? A magasságért? De még ez se ment, mert Alice karakterével se tudtam mit kezdeni.

Ő egy szemlélődő, elég unalmas figura. Kimerül annyiban, hogy félti a barátnőjét és elkezdi érdekelni Nik. De mire bármelyik szálon történne valami, vége is a könyvnek.

Pedig, érzek benne több lehetőséget, el nem mondott történeteket. Nik sztorija, aki valahogy utcára került. Trasher, aki valahogy és valamiért kikötött ezen az életpályán. De ezeket nem mondja el a szerző, még csak utalások sincsenek. Mintha lenne egy jobb történet a leírtak mögött, amiből aztán semmit nem tudunk meg.

Nasti szerelmi története abszolút vérszegény. És nem tudom, célt ér vele-e az írónő. Egyáltalán, mi a cél? Mert az, ahogy a lány teljesen alárendeli magát, és tényleg bolondul a szerelembe, nekem nagyon ellenszenves. De nem éreztem úgy a regény hangjából, hogy ő negatív példa lenne. Akart ezzel egyáltalán mondani valamit Wilke?

A drámája is vérszegény. Talán nem nagy spoiler, hiszen a regény első fejezete is azzal indul, hogy valaki leesik. Azt persze nem mondom el, ki. De látjuk ennek az utóéletét is a kötet végén, és nem éreztem úgy, hogy bárki bármit is tanulna a történtekből, vagy igazi súlya lenne a zuhanásnak. Ha meg kellene mondanom, hogy a szerző szerint követendő vagy kerülendő példa a roofer életmód, nincs válaszom.

Az egyetlen, ami olvastatja a kötetet, kicsit a stílusa és a szerkesztése. Rövid, gyorsan olvasható fejezetei vannak abszolút hátköznapi nyelven.

Nekem csalódás, sokkal jobbat vártam ennél. Untam is, meg cél hiányérzetem van.

Wilke: Roofer - Mint ifjúsági: 40% kevés cselekmény, kevés tanulság, de a formája és nyelve fiatalos.

Szubjektíven: 10% nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, és nem is értettem, miről szól.