Barátság szétszakadós, múltbeli tragédiát átgondolós, emlékezős.

Tony életének első szakaszában meghatározóak voltak a barátai és az első nagy szerelme. Veronica, akihez ő jobban kötődött, mint a lány hozzá. Akivel sülve-főve együtt voltak, a lány mégsem feküdt le vele. Majd szakítottak, és egy ágyban kötöttek ki. De a kapcsolatukat már nem lehetett megmenteni. A baráti társaság is szétszakadt egy tragédia miatt. Hosszú évekkel később Tony örökségként az egykori jó barát, Adrian naplóját kapja meg. Az emlékei megindulnak, és most már másképpen tud visszanézni a dolgokra. Most próbálja megérteni, hogy jutottak el arra a pontra mindannyian, ahonnan már nem volt visszaút.

Kortárs regény, és nyert ilyen-olyan díjakat is. A kritika szerette. Azt kell mondanom, én sajnos nem.

Már ott kezdődnek a gondjaim, hogy nem értem, mire volt jó ez az egész történet. Van itt valami poén, vagy plusz csavar? Vagy egy nagy felismerés a végén? Nekem ezek közül egy sem volt meg, és a végén is teljesen tanácstalanul tettem le a könyvet. Próbáltam rájönni, mit adott nekem a kötet, de legszívesebben azt válaszolnám, untam és semmit.

Ha mélyebb tartalmat keresek benne, megakadok ott, hogy közhelyeket mondjak. Az életet, a velünk történő eseményeket soha nem érthetjük meg, amikor éppen zajlanak az események. Utólag nyernek értelmet a dolgok. Ezt éli meg Tony is, aki a regény legvégére jut el oda, hogy belássa egykori tévedését, megbánja, amit a múltban tett, és elnézést kérjen. Felismer összefüggések, ki miért tette, amit. De ezzel már nem ér el semmit. A történtek lezajlottak, akinek igazán járna a bocsánatkérés, már nincs, és ezt semmi nem teheti jóvá.

A regény szerkezete sem könnyíti meg az olvasást. Az elején a fiatal Tony van előttünk, aki kamaszként köti az első barátságait, és látjuk, hogyan és milyen egyetemista lesz belőle. Itt találkozik először az öngyilkossággal is, egy velük egy iskolába járó srác választotta ezt az utat, és már akkor beszélget erről a társaság. Mintha csak előkép lenne, mi fog történni egyikükkel, és ez mit vált ki a többiekből majd később.

Már ebben a részben bajom volt, hogy kevés a cselekmény, de azért még volt annyi, hogy lekötött. Majd a regény második felében az idős Tony emlékezik és forgatja meg magában az emlékeket. Itt már cselekmény szinte semmi, és az időrend is borul. Amikor éppen valami felmerül a férfiban, azon jár az agya és vele tartunk mi is.

Én meg nagyon rá akartam jönni, hogy mire megy ki a játék. Ok, valaki öngyilkos lett. Direkt nem írom le ki, legalább a minimális cselekmény felfedezését meghagyom annak, aki elolvassa. Most az lenne a lényeg, hogy utólag megértsük, miért? Mert nem krimis a történet, nagyon érzelmi az egész.

A karakterek nem fogtak meg. Akkor szeretek egy regényt, ha van benne valaki, akit nagyon tudok kedvelni, vagy nagyon rühellhetek. Ebben nem találtam ilyen személyt. Már eleve az, hogy minden elmúlt, semmit nem lehet megváltoztatni vagy jóvátenni, csak utólag ítélkezhetünk. Sokan vétettek hibákat, de ezek sem tragikus vétségek. Ami miatt Tony sajnálkozik a végén, az is olyasmi, amiért maximum etikai ítélet mondható.

Látom a modern vonásait, ami ilyen téren korrekt is, de nagyon nem tudott lekötni a könyv.

Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt - Mint kortárs: 70% több idősíkot variál, eljátszik az emlékezés csalóka voltával és kapcsokkal.

Szubjektíven: 20% az eleje még lekötött, de a visszaemlékezés és önvizsgálat nem jött be.