Kalandos, hatalmi harcos, ókori.

Szinuhe nem ismerte a vér szerinti szüleit. Csecsemőként egy nádból font kosárba tették, és a Nílusra bízták. A szegények idős orvosa és felesége találták meg, akik már feladták a reményt, hogy saját gyermekük legyen. Befogadják, sajátjukként nevelik, és gondoskodnak róla, hogy többre vigye a fiú náluk. Szinuhe megtanul írni, majd az orvosi szakma rejtelmeibe merül bele. Egyre jobb pozíciókat szerez, már jegyzik a nevét, amikor a sors összehozza egy gyönyörű asszonnyal. A szerelmes ifjú minden józan észt feledve hagyja, hogy a nő mindenéből kiforgassa és megalázza. A tönkretett ifjúnak nincs is maradása, bejárja az ókori világ nagyját, mire újra haza mer térni. Első kézből tapasztalhatja meg, Ehnaton uralma hogyan hat Egyiptomra, és egykori diáktársa, a katonává lett ifjú hogyan emelkedik egyre feljebb. Tutanhamon uralma alatt már látni, hogy milyen váltás van készülőben. Szinuhe pedig végignézi, ahogy eljön a Ramszeszek kora.

Modern klasszikusok – nem éppen az a kategória, ami hívogatóan hangzana egy átlag olvasónak. Az olvasás, sajnos, halódó szórakozási forma, és egy modern klasszikus nem úgy hangzik, mint ami túl sok kikapcsolódást nyújtana. Az már más kérdés, ki mennyire kezeli szigorúan a fogalmat. Bírom én is a Harry Potter regényeket, de nem jutna eszembe modern klasszikusként emlegetni őket. Van, akinek ez is belefér.

A Szinuhe esetében nincs ilyen kérdőjel. Egy olyan regény, amely a komoly irodalomban is megállja a helyét, de sikerül neki szórakoztatnia is. Ezt leginkább a cselekményével éri el. Mozgalmas, változatos és vannak benne meglepő fordulatok, már szinte bulváros események is. Szinuhe nagyon mélyen kezdi, és nagyon magasra jut, a fáraó fontos emberei közé emelkedik. Így kapunk egy karriertörténetet is, nagy mélységekkel és magasságokkal. Közben olyan szerelmi történetekkel, amelyek szintén messze vannak az egyszerűtől. Szinuhe életében három nő fog fontos szerepet játszani, és amit az első művel… Új szintre emeli a szívtelen örömlány fogalmát. De az se semmi, ami a tábornokká emelkedett katona házasságában történik majd. Vannak stílusos bosszúk, meg undorítóak is. Itt a kettőnek olyan keverékét kapjuk, hogy még nem is tudtam eldönteni, milyen érzelmi reakciót váltott ez ki belőle. Szórakoztató, de mocskos. Így éreztem meg benne a bulvár faktort.

De talán fontosabb, hogy milyen értékeket ad át a regény. Egyrészt, korrekt történelmi regény, amiben belülről mutatja meg a szerző, miért volt bukásra ítélve Ehnaton vallási és politikai reformja. Testközelből mutatja be a következő, erőtlen uralkodókat, majd megszületik egy olyan gyermek is benne, aki Egyiptom egy új nagy korszakát indítja el. Hiszen ebből a talajból sarjad Ramszesz, akit máig az egyik legnagyobb fáraóként tartunk nyilván. Politikai és katonai ármányok, hatalmi harcok sora, melyek a hőst ugyanahhoz a negatív világképhez vezetik el, mint a szerencsétlen szerelmi élete.

(Ezt mondjuk, nem sorolom a regény érdemei közé. Hiába van szórakoztató elem is benne bőven, olyan depresszív a végkimenetele, tiszta depresszió. Nem is csodálom, hogy a film nem ilyen zárlatot kapott.)

Közben Waltari a korszak nagy kultúráit is bemutatja, hiszen a száműzetés évei alatt Szinuhe a világot járja, és sok mindent megtapasztal. Babilon éppen annyira él a lapokon, kint Kréta és Théba is. Jó érzéke van a szerzőnek a letűnt kor életre keltéséhez.

Amit viszont sajnáltam, a regény második felében rengeteg a csata, ami nem tudott lekötni. Ok, Egyiptom háborúban állt, a történelem adta, hogy ennek kellett szerepelnie a regényben. Ettől függetlenül nem szerettem.

Bár a nyelvezete helyenként patinás, összességében élményt nyújtó regény.

Waltari: Szinuhe - Mint történelmi: 85% alapos, egyben személyes rajza is a kornak, emlékezetes karakterekkel.

Szubjektíven: 55% a nyelvezete helyenként zavaróan régies volt, és Szinuhe sorsa se tetszett.