Bosszút állós, lakosságot mentő, békét kötő.

Eddie Brock, miután egyesült az idegen szimbiótával, és elfogadta, hogy Pókemberrel nem kell leszámolnia, csak egy otthont szeretne magának. Így Venom Eddie szülővárosába utazik – San Francisco azonban nem fogadja tárt karokkal. Egy tábornok jár egy speciális különítménnyel a nyomában, hogy megbosszulja a fiát. Belekeveredik a helyiek csatározásába is: egy iparmágnás mindenképpen el akarja üldözni a park alatt menedéket lelt otthontalanokat. Venom ugyan segít nekik, de még ők sem akarják, hogy a lény náluk verjen tanyát. Mindezen felül még Peter Parker sem hisz abban, hogy hagyhatja a lényt szabadon távozni. Pókember így Venom után megy, ő börtönbe akarja csukatni. Eddie/Venom előtt sok csata áll, hogy bizonyítsa, ő már nem az a szörnyeteg, aki kezdetben volt. Segíteni akar, ha nem is válogat az eszközökben, mint a többi jófiú. Hisz ő Venom.

Tudom, össze-vissza olvasom a Nagy Marvel regénysorozatot, de mentségemre szóljon, hogy a részek között semmilyen összefüggés sincsen. Így nyugodtan megtehetem, ahogy ti is, hogy éppen annak a hősnek sztoriját olvasom, akihez a legtöbb kedvem van.

Venom pedig jópofa figura. Az ismertebb karakterek közül Deadpool az, akihez tudnám hasonlítani. Hasonlóan egyedi humora van mindkettőnek és nem a klasszikus jófiúk közé tartoznak. De minek is akarom körbeírni? Antihős Venom is, Deadpool is.

Pont ezt szerettem bennük. Ők odacsapnak és jó kis mészárlásokat rendeznek, miközben vannak mókás beszólásaik is. Venom, ahol ebben a sztoriban tart már, segíteni akar a rászorulóknak. Eddie Brock a domináns fele, és ő alapvetően jó ember, ha érte is annyi szemét már, hogy nem lesz belőle olyan karakter, mint Pókember.

Akit itt nem véletlenül emlegetek – ez nem előzménytörténet, így az nincs leírva, hogyan érkezett Venom a Földre. Peter Parker volt az első hordozója, de ő kiűzte. Ő is érezte, hogy az űrlény erkölcsei mennyire mások, mint amit ő követ. Eddie jut el vele arra a pontra, hogy meg tudnak egyezni. Bántanak, de rossz embereket. Így Eddie erkölcsei is rendben lesznek, meg a szimbióta is megkapja, amire szüksége van.

Ez a történet itt indul, és válik nagyon gyorsan egy adrenalinmenetté. Venom egyik gyilkos helyzetből keveredik a másikba – van, ahol ő a szörnyeteg, máshol sikerül sarokba szorítani, és neki jut az űzött vad szerepe. Közben Eddie riporter énje is munkát kap, hiszen ki akarja deríteni, hogy egy iparmágnás ugyan miért hirdetett háborút a csövesek ellen. Közben meg ott van Pókember, aki egyre kevésbé tudja eldönteni, hogy Venom most egy eszelős sorozatgyilkos, akit le kell csukatni, vagy szövetséges.

Az előismeretek igazából azért kellenek, hogy tudjuk, hogy jutottak a szereplők erre a pontra. Igaz, ha valaki a filmekkel képben van, abból lejön annyi, hogy itt egy-egy utalásból összerakjuk, miben tér el ez a háttérsztori attól, amit a Marvel mutatott. Bár, még a Tobey Maguire Pókember harmadik részében kb. képbe lehet kerülni azzal a vonallal, amit ez a történet folytat.

Végig fordulatos, gyors cselekményű ez a regény, ami az akciójelenetekre van kihegyezve. Társul mellé humor is, ami nagyon olvastatta. Pókember is a beszólásairól híres, és tanítja is Venomot, hogy kell ezt csinálni. Azért annak tudtam örülni, hogy Venom humora jóval sötétebb lesz, mint amit Peter Parker értékel.

A karakterek viszont csak kétdimenziósak, de ez egy ilyen történetben benne van. Nem is kell többet számonkérni, itt a cselekmény és a harcok, a jó beszólások a lényeg. Azt pedig szállította a történet, kifejezetten regényesen, nem feldolgozás ízű a végeredmény.

Most pedig sorsolok, melyik karakter regénysorozatos részével folytassam. Majd kiderül…

Tuck: Venom – Halálos védelmező - Mint akció: 75% a szereplők és az ügy mélyítése minimális, cserébe nagy adrenalinbomba.

Szubjektíven: 85% kifejezetten szórakoztatott Venom sötétebb humora, a pörgő cselekmény.