Új társadalmat létrehozó, igazságért küzdő, bűnöket számon kérő.

Vireni Orlando olyan nő, akinek mindennél fontosabb az igazság. Ügyész lett, és arra tette fel az életét, hogy megfizettessen azokkal, akik vétettek a törvények ellen. A legújabb kiszemeltje Melvin Kadek, akit az emberiség megmentőjeként tartanak számon. Ám a halálból mesterséges testbe visszatérő neje teljesen más meglátásba helyezi a dolgokat: Melvin maga is részt vett a folyamatokba, melyek a Föld pusztulását és milliárdok halálát okozták, köztük a saját gyermekeikét is. Ám mire Vireni mindent megpróbálhatott volna, Marion technikája erőszakosan terjedni kezd. Vireni is áldozatul esik, megkoronázzák és nyomtatott testbe kerül. Eleinte elveszett, de ahogy visszatér az énje, már több fronton kell helyt állnia: a születő új világba elhozni a törvényt, a felelősöket számonkérni.

Van egy heppem, tudok róla, és már feladtam, hogy küzdjek ellene. Előszeretettel keresem, melyik történet mire emlékeztet és összehasonlítok. Néha egy-egy kép annyira beragad, hogy hiába teljesen más történetek, nem tudok szabadulni.

Brandon Hackett könyve egy sci-fi klasszikust juttatott eszembe, ha azt inkább szeretem akcióregényként olvasni, mint sci-finek. Az Altered Carbon. Tulajdonképpen ebben a történetben azt a technológiát találják fel, ami abban már nagyon megy. Hogy az emberi tudat digitalizálva van, és bármilyen, gépileg elkészített testben létezhet tovább. Persze, más történet és felesleges összehasonlítani őket, de ahogy mondtam, valami beragad. Most az, hogy ez olyan, mintha annak a kezdete lenne, ahogy ez a technika elindult világhódító útjára.

Simán lehet úgy olvasni a könyvet, mint nagy társadalmi és evolúciós sci-fi. Szerintem is arrafelé haladunk, hogy a halhatatlanság utáni hajszában gépesíteni kezdjük a testünk és a tudatunk. Már most mennyi protézis létezik, és egyre fejlődik az emberi test gépre cserélése. Különben itt is meglepett, hogy egy szereplőnek se jutott eszébe, hogy emberi test helyett egy robottestbe töltse fel magát…

Kifejezetten izgalmas, hogy milyen hullámzás és háború kell, hogy az emberi társadalom átalakuljon. Háborúban, erőszakkal épül fel valami, és Vireni az ellensúly, aki a káoszban rendet szeretne tenni. Nem is tudom eldönteni, hogy mennyire keseredjek el attól, hogy ez milyen úton és módosításokkal sikerülhet részben. Lehet jó az a világ, ami hazugságban és vérben születik?

A regény második fele ilyen elmélkedő, bár mindig van mellette cselekmény is. Terveket szőnek, háborúznak, próbálnak életben maradni. Ennek ellenére az eleje fogott meg jobban, amikor erőteljesebb volt egy tárgyalótermi színezet. Vireni bíróság elé akarta állítani Melvint, bizonyítékokat gyűjtött és a számunkra is ismerős törvényi eljárást alkalmazta. Ha tárgyalásig nem is jutnak el, a hangulatát is szerettem.

Olvasható személyes drámai történetként is. Vireni arra kényszerül, hogy feldolgozza, hogy erőszakkal egy más formában kell élnie. Még kicsit viaskodok is magamban azzal, mennyire eldobhatóvá válik a test ebben a világban. (Ebben nagyon más, mint az Altered Carbon. Ott értékesek a testek, csak a nagyon gazdagok klónoztatnak és ugrálnak úgy, mint itt bárki.) Az ok, hogy kinyílik a világ, és bármilyen testben lehet. Még a nemi szerepek is idejét múltak lesznek, hiszen mindegy, valaki férfi vagy nő testben van. Ami nem fér a fejemben, hogy még Vireni is eljut arra a szintre, hogy, ha éhes lesz vagy WC-re kellene mennie, simán nyomtat egy új testet. A testi funkciókat így kiküszöbölik, és így válnak eldobhatóvá a testek, mint a címben. Értem, de átérezni nem tudom.

Karakterközpontú, világépítő és még cselekménygazdag regény is. Jó össze van rakva, ha egyes elemeit nem is könnyű befogadni.

Hackett: Eldobható testek - Mint sci-fi: 75% társadalmi üzenet, egyéni dráma, fordulatos cselekmény – átgondolt könyv.

Szubjektíven: 60% hajlamos vagyok összeszedni, mire emlékeztet, de sokáig elszórakoztatott.