Kutatós, munkáért és egyenjogúságért küzdő, történelmi.

Az Államokban hamar nyilvánvaló lett, hogy a II. világháborút az a nemzet fogja győzelemre vinni, aki a légtereket uralja. A németeknek jó gépekkel repültek, de az amerikaiak elkötelezettek voltak, hogy nekik még jobbak lesznek. A tervezéshez, teszteléshez azonban sok mérnökre és számításra volt szükség, miközben a férfiak a harctérre mentek. A női munkaerőhöz nyúltak, akiket matematikusként kezdtek alkalmazni, a mérnökök számításait elvégezni és ellenőrizni. A fekete nők is bekerülhettek, és mivel jól teljesítettek, a háború megnyerése után, a civil kutatások idejére is megtartották őket. Emberi komputerek voltak, akik itt sokkal jobban kereshettek, mint korábban pl. tanárnőként és hasznos munkát végezhettek. Ahogy a szovjet veszély nőtt, a NACA átalakult, és már az űr meghódítása lett a cél. A számítástechnikában magukat kiképző, mérnökként is helytálló, komoly számolásokat elvégző nők is kivették a részéket abban, hogy az ember eljutott az űrbe, a Holdra.

Van a könyvben egy mondat, ami nagyion beragadt az agyamba. A társadalmi és tudományos fejlődés egyik indikátora a háború. Tulajdonképpen a könyv teljes első fele ezt bizonyította, bármennyire is nem jó arra gondolni, hogy milyen mértékben ölték egymást az emberek a XX. század első felében – is. Tudom, nem ez a könyv mondanivalója, de már ez is egy olyan tétel, ami keserédesen igaz. De ez a nők története.

Ám Shetterly többet mutat meg, mint pár fekete nőt, akik a NACA majd a NASA sikereiben tevékenyen részt vettek. Igen, életrajzi könyv is. Benne van, honnan indultak, milyen képzést kaptak, kihez mentek hozzá, hány gyereket szültek és hogyan kerültek be a szervezethez, ott milyen munkát végeztek, és a végén arról is szó esik, mi történt velük később. Kielégíti az önéletrajzok fogalomkörét, de szélesebbre veszi a nézőpontot.

Bemutatja a kort, amely lehetővé tette, hogy nőket matematikusként, emberi komputerként, majd akár mérnökként is alkalmaztak. Egy-egy karakterrel egy-egy korszakot jellemez, ki meddig juthatott el az adott időszakban. Dorothy, aki felküzdi magát az osztálya élére, és időben észreveszi, hogy az emberi munkaerőt fel fogja váltani a gépi, és maga is, de a lányai is képzésekre járnak, hogy majd kezelni tudják az IBM gépeket és programozók lehessenek. Mary, aki megszerzi a mérnöki diplomát egy olyan korban, amikor a nőknek azért is bíróságra kellett menni, hogy egyetemre járhassanak – a fekete nőknek még nehezebb körülmények közül kellett kiugrani. Katherine, aki a legismertebb a korból, és jelentős szakanyagokat is jegyezhetett, és mondhatni a szimbóluma lett annak, mit lehetett elérni.

A női életrajzok szárazabbak, kevesebb az anekdota. A tények vannak kiemelve, minimális érzelmi visszacsatolással. Ennél a regényesebb történeteket szeretem, de mivel matematikusokról olvastam, nem lepett meg a komolyabb megközelítés.

De, elkalandoztam. Shetterly bemutatja a korszakokat, a nagyobb összefüggéseket. Csak egyet kiemelve, Martin Luther King Jr. hatása még a NASA dolgozóira is. A szovjet-amerikai űrverseny és következményei. A történelem, amely a NASA-t is formálta, így az ott dolgozók életét. Ezt színezi meg azzal, hogy ezeknek a nőknek nem csak a nemük, de a bőrszínük miatt is küzdeni kellett. Még egy olyan helyen is, ahol a tudomány határozta meg a mindennapokat, olyan harcokat kellett megvívni, mint a szegregált étkezés vagy a mosdóhasználat. Egy pont jár azért is, mert még arra is vette a szerző fáradtságot, hogy nem csak a nőkre vetítette ki a kérdést. Nagyon kevés fekete mérnök volt, és nekik volt olyan nehéz helyzetük, mint a nőknek – mögöttük nem volt ott a csoport, mint a nőknek, akik nagyobb számban dolgoztak itt, mint az a szerencsétlen 2-3 férfi, akik így együtt fellépni sem tudtak.

Informatív, jól összerakott kötet, csak nekem elrontotta, hogy a film emberközelibb.

Shetterly: A számolás joga - Mint dokumentumregény: 70% alapos, széles látókörű, de csak minimálisan regényes kötet.

Szubjektíven: 55% a filmet láttam előbb, és ez a komolyabb, de a kevésbé szórakoztató is.