Fülszöveg:

Nem ​azért öl, mert élvezi, hanem mert így helyes.

A probléma ott kezdődik, amikor <SPOILER!> Deadpool legyilkolja a Marvel-univerzumot. Ezerszer. De mi indítja ezt a párhuzamos világból származó Wilsont arra, hogy leölje a multiverzum összes jelmezes igazságosztóját és gonosztevőjét? És honnan ered végtelen vérszomja, miért támadja meg gyilkos indulattól fűtve az Ötletverzumot, azaz a legendás irodalmi személyek valóságát? Tudjátok: azt a helyet, ahol szüleink és nagyszüleink kedvenc könyveinek és a mi kötelező olvasmányainknak a főszereplői laknak!

És Deadpool nem ismer tréfát. Nem lassít, nem áll le, amíg egyetlen szuperhős vagy egyetlen klasszikus irodalmi alak is lélegzik szerte a széles multiverzumban.

Hibbant hadjárata során azonban korántsem éri be ennyivel: multiverzális ámokfutása ugyanis egyszerre meglepő, és apokaliptikus irányt vesz, míg végül csak egyvalaki állíthatja meg: a saját univerzumunk közkedvelt Wade Wilsonja, a párhuzamos világok további, kétségbeesett Deadpooljai segítségével. Talán. Elvégre sok jó Deadpool kis helyen is elfér, sok Deadpool sokra megy, valamint sok Deadpool Deadpoolt győz. Vagy épp ellenkezőleg.

Szerintem:

Ezt nem volt kellemes egyben elolvasni. Úgy túl tömény, egysíkú és erőszakos. Úgy éreztem, ugyanazt olvasom újra és újra, miközben egyre kevésbé tudtam értékelni a beletett ötleteket.

Mert miről is szól ez a kötet? Deadpool tudatára ébred, hogy kitalált karakterként bábokként vannak mozgatva minden ismerősével. Véget akar vetni neki, ezért először a Marvel univerzum tagjait, majd a klasszikusokat, végül saját maga verzióit akarja lemészárolni.

Először a maga bizarr módján még vicces is, ahogy neki indul és mindenkivel végez. Persze, a hősöket lehet sajnálni, jobb sorsot érdemelnének, de Deadpool ötletes és a maga nyakatekert módján jót akar. Még azt is érdeklődve vártam, hogy milyen klasszikusokon megy keresztül, és azok milyen alakokat ihlettek – mert egy-egynek a pusztulásakor látjuk kihunyni azt is, akit ihletett. Némelyik érthető, más csak poén, de akad olyan is, amit nem igazán értek. Végül, a saját maga verziói.
Arra már teljesen elgurult a gyógyszer, és minden idióta Deadpool ötlet meg lett rajzolva. Vannak egészen elfajzottak, meg olyanok is, amelyeken más környezetben mosolyogni is tudtam volna. Pandapool, a kihalást okozó medve…

A középső, a klasszikusok elleni merénylet volt a kedvenc, már csak azért is, mert maga Sherlock Holmes szervez csapatot, hogy megállítsa a zsoldost. Ennek a szálnak a vége még tulajdonképpen lírai is. Ahogy egymaga igyekszik egyben tartani a fantázia szövetét.

Posztmodern ötlet és megrajzolva nagy vérengzés. Szó se róla, jól meg van rajzolva, de ebbe is beleuntam. Egy gyiloktár. Elképesztő fegyverekkel, sokféle módon irtják egymást. Kardok, vegyi támadás, bombák, lőfegyverek és karmok/fogak… Hol is az a 18-as karika? Fokozatosan a készítők elleni hajsza elcsúszik, pedig az jól feszegethető, hogy fellázad saját kitalált sorsa ellen.

A humora most is álnok, és sokféle szóvicc is van benne. Pár korábbi történet, klasszikusok meg a Marvel univerzum ismerete nem árt hozzá.

Idézet:

Pandapool, a veszélyeztető faj!

Jó…
Rossz…
Mindegy.
Pandánk csak nekünk van.

Nem a regeneráció a mutánserőd. Hanem a népszerűség.

Minden ember életében eljön az az idő… …amikor felismeri, amire én is jutottam. Ehhez egy nagyobb hajó kéne.

Jó estét, őrült tudósok brigádja! Na, milyen komiszságot főzött ki nekem mára az én agytrösztöm? Egyedi zombivírus? Lelki beteg molekula? Parazita Pym-részecske? Széles körű népirtásban utazom, és imádok utazni!

– De a játszma itt véget ér.
– És mi lesz, agyonversz az akcentusoddal?