Fülszöveg: 

George R. R. Martin világsikerű regényciklusának,A Jég és Tűz dalának köteteiben ábrázoltak előtt mintegy száz évvel játszódnak, Jó Daeron király uralkodása idején, a birodalom aranykorában, a Targaryen-dinasztia hatalmának csúcsán.

A képregényből megtudhatjuk, miként találkozott Dunk, egy kóbor lovag fegyverhordozója Egérrel, a fiúval, aki jóval többnek bizonyult annál, mint aminek látszik, továbbá megismerhetjük az Ashford mezején megtartott hírhedt lovagi torna
eseményeit.

Szerintem: 

Nem gondoltam volna, hogy

egy Trónok harca képregény tetszeni fog, de ezt remekül átültették grafikus formára. A külcsín, és a tartalom is tetszett. Talán jobban is, mint a regény, amit Martin Dunk és Egg kalandjairól írt.

Mit kapunk ebben a történetben? Egy hőst, aki megtestesíti a lovagi eszményt és a népmesék szegény fiújának feltörését. Az öreg lovag meghal, a segédje a helyére áll. De ez nem a Lovagregény, így a viadalon nem a szíve hölgyéért küzd, hanem belekeveredik Sárkányok hetvenkedésébe, szerez egy inast is, aki meg nagyon nem az, aminek látszik. Westeros, még a Targaryen uralom alatt.

Pazar a történet világa, pláne, hogy van már annyi kötet, hogy az előzményeket és a folytatást is ismerjük. Ez egy újabb színes epizód, ami megáll a maga lábán a későbbiektől függetlenül. Középkori, halálos világ, ahol éppen annyi mágia van, hogy közben feltűnjön, de az emberek ne azzal oldják meg vagy okozzák a bajaikat.

Bőven van cselekmény, és fordulatok is akadnak benne. Nem csak a lovagi tornán, de személyazonosságokkal, családi küzdelmekkel és olyan humorral, ami kicsit más szemszögből nézve fájdalmas is. Amikor unokatestvérek vívnak egymás ellen, és az egyik a családi címerben zöldre festette az almáját, hogy ne keverjék őket össze? Mosolygós, és súlya is van, mert rokonok halálossá válható küzdelme van mögötte.
Az is áll, hogy George R. R. Martin gond nélkül öli meg a történet hőseit és a pozitív szereplőket. Így nincs biztonságérzet, hihető a feszültség és a veszély.

Az sem utolsó szempont, hogy Egér és Dunc is nagyon szerethetőre sikerült. A srác igazi minden lében kanál kiskamasz, míg Dunc tényleg az a fajta fiatalember, aki mesék hőse is lehetne.

Szép a kivitelezés is, maga a kiadvány is kellemes. Ugyan a Targaryen hercegek egy része az én fejemben inkább ezüstösen szőke, nem mind itt, de ez legyen a legnagyobb bajom. A sárkányok, a viadal, a lovak, az emberek is annyira korrekten meg vannak rajzolva, hogy nem az a hajszín lesz az, ami elveszi tőle a kedvem.

Szerettem ezt a történetet, vevő vagyok a folytatására is.