Fülszöveg:
Ilyet se látott még a világ! Hogy egy nyomozó a gyerekrablók pártjára álljon, őket segítse, és ezzel összezavarja a rendőrséget? Meg egyébként is: milyen detektív az, aki nyomozás helyett focizik, ócskásnak meg kéményseprőnek öltözik, és ezzel szinte őrületbe kergeti szerencsétlen főnökét? De ez még semmi! A legfurcsább, hogy mi, az olvasók is egyetértünk Hecseki Boldizsárral, és izgatott lelkesedéssel követjük Kondor Lajcsi, az elrabolt kisfiú kalandjait. Pedig a regény ugyanolyan vérfagyasztóan kezdődik, mint a gyerekrablásról szóló történetek általában. A kisfiú eltűnik, a rablók zsaroló levelet küldenek, pénzt követelnek és fenyegetőznek. Továbbá minden szörnyen titokzatos és félelmetes. Aztán elszabadul a pokol! Megtudjuk, hol van az elrabolt gyerek, és kik a rablók, miközben az ifjú nyomozót, Hecseki Boldizsárt, folyton letartóztatják…
Szerintem:
Ez egy annyira aranyos,
régimódi, gyerekes történet, hogy Csukás István szellemiségét is felfedezni vélem benne. Kedvesen humoros, kis rejtéllyel és szerencsétlen rosszakkal.
A történet egyszerű és nagyon nyilvánvaló is. Már, ahogy a gyerekrablók levele megjön, gyanúsnak kellene lennie a helyesírásnak. Annyira kisiskolás… Ha meg a helyzetet is hozzávesszük, hogy az elvált anya újra készül házasodni, miközben a gyerekei az apjukat és a korábbi családjukat akarják vissza, nem nagy rejtvény, hol mi is történt igazán.
A történet, ha utána számolok, 3 féle humoros eseményt göngyölít, amelyek aztán szépen össze is érnek:
– Lajcsi és a kis barátai trükkjei, hogy elhiggyék a gyerekrablást a felnőttek és megtévesszék a rendőrkutyát.
– a bérlők trükkjei, hogy Mártika feleségül menjen a bérlőjéhez, akinek így lenne az anyjával szép kis kertes háza a nő után.
– Gáspár, a nyomozó maskarái és trükkjei, hogy ne csak megoldja az ügyet, de segítsen is a gyerekeknek és a családnak.
Nógrádi Gábor jól tud játszani azzal, hogy szinte meseként olvastatja magát. Az ármánykodó bérlők bérlik a 'rossz' oldalt, de annyira szerencsétlenek és rosszul sülnek el a dolgaik, hogy nem lehet igazán utálni őket, inkább nevetségessé válnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének nagyon durva húzásaik. Nem is a családját újraegyesíteni akaró apa leveleinek ellopása a legrosszabb, hanem az, hogy eleve ők sugdostak Mártika fülébe, hogy rossz a házassága és el kellene válnia.
A jó oldalon meg ott van mindenki, aki szeretné, ha a család megint egyesülne, és segíti Lajcsikát. Kiemelkedik Gáspár nyomozó, aki szintén kap komédiába illő jeleneteket az álcáival és ahogy folyamatosan lecsukják érte, a főnöke meg kiakad.
Talán Mártika, az anya, akit azért megosztó szereplőnek érzek. Az már komoly jellemgyengeség, ahogy ő hagyja magát befolyásolni. Igaz, ha nem ilyen lenne, miről szólt volna a könyv?
A történetet a humoros fordulatok viszik előre, és egy nagy jelenetben szépen le is zárul minden. Jól olvasható, könnyed és a fejezetek hossza is a fiatalabb olvasókra van szabva. Ez egy olyan gyerekkönyv, amibe nem kell beleszakadnia a kisebbeknek sem.
Az talán egy mai gyerekben felmerülhet, hogy ma, a mobilok és hálózatok világában nem működne a sztori, de nem is ma írta meg Nógrádi Gábor.
Én kedveltem, tudtam rajta mosolyogni is. Már csak azt kell kiderítenem, a filmet hol nézhetem meg belőle. Szerintem tetszene az is.
Idézet:
Vannak gyönge emberek. Azoknak nagyon kell vigyázni. Mert olyasmire is rávehetik őket, ami nekik is nagyon rossz.
Az élet csodálatos. Mindig rejt valami meglepetést.
