Fülszöveg: 

Gabriel Miller tornádóként söpört végig az életemen. Váratlanul, mindent elpusztított. Kíméletlen megtorlással állt bosszút az apámon, aki egy kórházi ágyon végezte, nincstelenül.
Miatta a főiskolát is abbahagytam, hogy gondoskodjak róla, hiszen már csak ő maradt nekem. A családi házat is csak egy módon menthettem meg. Csupán egyetlen értékem maradt, a szüzességem, amit egy titkos aukción megvásároltak.
Gabriel Miller mindenhol ott van. Mélyebb játszmát űz, mint gondolnám. Minden lépéssel közelebb kerülök hozzá, az érzékisége rabul ejt, miközben minden újabb titokkal darabokra tépi a lelkem.
A végső játszma után biztos, hogy csak egyikőnk marad talpon.

Szerintem: 

Papíron ebben a regényben minden benne van, amitől egy romantikus – erotikus regény nem tetszik. Sőt,

egyenesen utálatos. Nem is egyszerű megfejteni, hogy miért szórakoztatott ennek ellenére. Lehet valamit egyszerre rühellni meg bírni is? Ezzel a kötettel nekem sikerült.

Kezdjük a történettel, ami szinte nincs is. Avery családja tönkrement, hogy megmentse a házát és apja ápolását biztosítsa, kénytelen magát eladni. A férfit, aki a család sorsáért okol, megveszi. A játszma meg indul: bosszú, szerelem, vágy… kavarog minden. Ők ketten vannak a középpontban, Avery és Gabriel. Nagyon ritkán egy-egy mellékszereplő megjelenik, de senki olyan, aki a cselekményt befolyásolni tudná. Gabriel tesz a lánnyal, amit akar – elsősorban megrontani –, míg Avery győzködi magát, hogy utálja a férfit. Ha nagyon le akarom vágni, ennyi az egész.

A szex körül forog minden – a lány magát árulja, Gabriel megveszi és használja. Tele van az egész erotikus és szexjelenetekkel. Röviden, nem kicsit éreztem túlzásnak, hogy kb. minden ágy- vagy kanapé jelentre fog kilyukadni. Még egy sakkozás is, vagy a családi szennyes kiteregetése.

Szerelmes regény, de elvileg. 2-3 nap alatt a szereplők nagyon egymásra kattannak, Avery el is jut addig, hogy ő szerelmes Gabrielbe. Azért nem semmi ennyi idő alatt a világ legutáltabb emberéből eljutni az élete szerelméig… Újfent azt látom, hogy a szexuális feszültség és az a szikra van a szerelemmel rokon értelmű szóként használva. Egyszerűen nem szeretem, amikor ezt ennyire összemossák. Ha megnézzük pl. azt, hogy Gabriel miket mond a lánynak, mikor és miért figyelt fel rá, ahogy bánik vele, az elsősorban a külsejének szól. Gabriel meg alig mond magáról valamit, a lány annyit tud róla, hogy gazdag és veszélyes. Mibe szeret bele? Pláne, hogy Gabriel folyamatosan passzív agresszív vele.

Milyen ez a két ember? Avery a romantikus regények ártatlan szépsége, aki bekerül a farkas barlangjába. Ő a túl jó, hogy igaz legyen lány. Sok mindent lehet benne kedvelni, de nem hús-vér alak, ahhoz egysíkúnak érzem. Gabriel meg annyira titokzatos, hogy egyelőre csak annyi biztos belőle, hogy gyűlöli a hazugságot, meghozza a kemény döntéseket, és szükség esetén bemocskolja a kezét is.

Akkor mi szórakoztatott mégis?

Nagyon szerettem, hogy nincs túlírva. Alig 200 oldal, semmi felesleges fejezet vagy jelenet. Amennyi ebben a történetben van, annyi van megírva is, nem akarták 500 oldalas féltéglává elnyújtani.

Az elbeszélő Avery, és jó húzása van az énelbeszélésnek. Kellemesen mesélős, és igazság szerint érdekelt is, mi minden derül majd ki menet közben. Túl sok a titok, ebben a 200 oldalban még nem sok mindenre derült fény.

A sakk és a mitológia jól működnek. Minótaurosz, Pygmalion története van elsődlegesen kiemelve, de a sakk különféle értelmezései is szerepet kapnak. Játékos, ahogy a mostani történet elemei ebben-abban összerímelnek. Meg, magam is szeretem a görög mitológiát, így nekem már ezek beemelése szimpatikusabbá tette a könyvet.

Végül, amit nem tudok megfejteni. Valamiért szórakoztatónak olvastam, ha ésszel nem is értem, miért. Jókat vigyorogtam a szereplők játszmáin, bár nem tudnám megmondani, mit találtam benne viccesnek.

Már csak azért is olvasom tovább, hogy kiderüljön, megy-e ez tovább a sorozatnak. Szórakoztat, miközben sok-sok mindenbe bele tudok kötni.

Idézet: 

Eltűnődtem, ha ennyire meg kell változni ahhoz, hogy szeressenek, akkor vajon mit ér a szerelem valójában?

De az életben nem feltétlenül azt kapjuk, amit érdemlünk; inkább az a fontos, hogy hozzuk ki a legjobbat abból, amink van.