Fülszöveg: 

Charles ​Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.

Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták.

Hiszen ebben a halálos macska-egér játszmában senki sem az.

Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete- tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek élete küzdelmét kell megvívnia – a hazája ellen.

Szerintem: 

A kémregény nem éppen az én zsánerem, de

szerencsére Dugoni olyan cselekményt hozott, ami le tudott kötni engem is. Igaz, ebben szerepe volt a fordulatnak, amit különben a fülszöveg lelő. Még jó, hogy annyira rég olvastam, hogy nem emlékeztem rá…

A cselekmény egyszerűnek tűnik: Jenkins korábban CIA ügynök volt, tartótiszt. 20 éve visszavonult, de a családi cég a csőd szélén áll. Így beleegyezik, hogy egykori felettese elküldje Moszkvába, ahol csali lesz. Van 7 orosz ügynöknő, akiket most elkezdtek megölni. Charlie feladata a nő azonosítása, a nyolcadik nővéré, aki likvidálja az ügynököket. De aztán semmi nem megy egyszerűen, és hősünk folyamatában döbben rá, hogy ki mondott igazat, és igazából mibe keveredett.
Így a cselekményt két dolog adja: Charlie és társa menekülése Oroszországból, valamint egy tárgyalótermi krimit is kapunk, amelyben a férfi igyekszik elmondani az igazát, és leleplezni a titkokat szivárogtató árulót.

Jó a tempója, és a mellékszereplők bevonásával még egy kicsit sikerül gyorsabbá és színesebbé tenni. A kedvencem talán a hamis úti okmányok megszerzése és átadása volt, de akad benne más jó rész is.
A tárgyalótermi rész fogott meg különben kevésbé, bár azt a zsánert kifejezetten szeretem. Itt volt benne egy más színezet, ahogy a CIA a presztízsét védte, és ezért képesek lettek volna a jó embert veszni hagyni, az árulót meg távozni. Nem is állítom, hogy pontosan értem, mivel mit akartak elérni a tárgyalás során, mindkét oldalról. Itt is játszmáztak, sejtettek ki nem mondható igazságokat.

A szereplők között vannak hazafiak, jó barátok és egy összetartó csapat. Azt könnyű megnevezni benne, kik a történet hősei. A többiek esetében viszont szürke zónába lépünk. Vannak benne olyan szereplők, akik a másik rendszer emberei, de ettől ők maguk nem rosszak.
A szemben álló feleket is ezért nehezebb meghatározni. Végső soron Charlie kerül majd szembe az árulóval, és a látszattal, ami védelmezi. Igazság a csalások ellen. Itt is kényes mezsgyén halad a könyv. Annyira kényes műveletekről van szó, hogy felmerül, mit szabad és mit nem. Bár, az egyértelmű, hogy a rendes ember tönkretétele önös érdekből nem megengedhető. Dugoni úgy is alakítja a történet végét, hogy valamiképpen mindenki megkapja, amit erkölcsileg kiérdemelt.

Ha a szereplők kapcsán valakivel gondom volt, az inkább a szereplők kora miatt van. Jenkins a hatvanas évei elején jár, az orosz ügynök, aki elkapná, szintén idősebb férfi. Az ügynöknők is nyugdíjas korúak. Valahogy fura, hogy a kémjátszma ebben a történetben a nyugdíjasok játéka.
Pláne, hogy Charlie közben most alapít családot. A nagyfia 8-9 éves, a második gyerekével meg éppen terhes a felesége. Ok, tudom, hogy ma már kitolódik a családalapítás, de korából adódóan Charlie már inkább nagypapa kellene, hogy legyen, nem kisbaba édesapja. Vagy ezzel jelzi a szerző, hogy még van benne kakaó, és nyugodtan lehet aktív CIA ügynök hatvanon felül is?

Piszkálom, de nem volt ez rossz könyv. A fordító korrekt munkát végzett, kémregényhez képest nagyon világos, érthető a szöveg is. A cselekményben van akció és izgalmas, haladnak az események benne. A szereplők is kedvelhető alakok, annak ellenére, hogy a többséget öregellem a cselekményhez képest.

Idézet:

Önök legfőképpen azért felelősek, hogy kiderüljön az igazság. Ám az igazság néha bonyolult. De nem kellenek hozzá csicsás grafikonok, ábrák vagy számítógépes technológia. – Sloane a táblára nézett. – Néha az igazság egyszerű és világos. Néha ott van a szemünk előtt. Néha az igazság fekete-fehér.