Fülszöveg: 

Morgan Grant és tizenhat éves lánya, Clara, a legkevésbé sem szeretne hasonlítani egymásra.

Morgan elszántan meg akarja óvni a lányát attól, hogy ugyanazokat a hibákat kövesse el, mint ő maga: túl fiatalon teherbe essen és férjhez menjen. Morgannek akkor félre kellett tennie az álmait.

Clara nem akar anyja nyomdokaiba lépni. És az ő kiszámítható anyukájával amúgy sincs bennük semmi közös, fikarcnyi sem.

Harcos természetükkel és egymásnak ellentmondó céljaikkal Morgan és Clara rettentő nehezen tud együtt élni. Csak Chris tud békét hozni a családi otthonba, Morgan férje, Clara apukája, a család oszlopa. De ez a béke darabokra törik, mikor Chris karambolozik – tragikusan és sok kérdést felvetve. A szívet tépő és tartós következmények jóval túlnyúlnak Clarán és Morganen.

Morgan küszködik, hogy megint felépítsen mindent, ami összetört körülöttük, és végül annál talál vigaszra, akitől a legkevésbé várná. Közben Clara egy olyan fiú felé fordul, akitől eltiltották. Minden egyes nap újabb titok, neheztelés, félreértés választja el anyát és lányát. Már-már annyira, hogy talán lehetetlen visszatalálniuk egymáshoz.

Szerintem: 

Ilyenkor vagyok bajban. Zsánerében jónak tartom ezt a regényt, érdemes elolvasni, és mégsem szerettem. Sőt, helyenként

Fülszöveg: 

William Shakespeare egyik legnagyobb műve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt jövendölik, hogy király lesz. Felesége ösztönzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában megölik a náluk vendégeskedő királyt. Tettüket a leitatott őrökre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth szörnyű „felindultságában” megöli őket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

Szerintem:

A helyzet az, hogy a Macbeth egyszerre zseniális és tömény, nehéz. Némileg velem is van a baj, mert

Fülszöveg: 

Végre ​egy romantikus könyv, aminek egy átlagos külsejű, duci nő a főszereplője!

Vaughan Hewsonnak álmában sem jutna eszébe, hogy amikor hazatér gyermekkori otthonába, egy összetört szívű menyasszonyt talál majd a kádjában. Arra pedig végképp nem számít, micsoda drámát és káoszt hoz magával a fiatal nő.

Lydia Green azt sem tudja, hogy üvöltsön a dühtől vagy inkább kétségbeesetten bőgjön a sarokban. Már önmagában az is elég baj lenne, hogy az esküvője napján szembesült a ténnyel, hogy élete szerelmének viszonya van. De a tetejébe a vőlegénye a legjobb haverjával, a saját esküvői tanújával csalja meg Lydiát.

Éppen akkor, amikor úgy tűnik, hogy a szökevény menyasszonynak már nincs kihez fordulnia, egy jóképű idegen felajánlja széles, izmos vállát, hogy azon sírhassa ki magát. Vaughan minden szempontból az ellentéte a látszólag tökéletes, tiszteletre méltó üzletember típusnak, amihez Lydia általában vonzódik. A csaposnak szegődött egykori zenész maga is válaszút előtt áll, és nem éppen könnyű eset. De Lydia már próbálta megtalálni álmai férfiját, és csak rémálom lett belőle – úgyhogy talán ideje megpróbálkoznia erotikus álmai férfijával.

Elvégre mi baj lehet egy futó kalandból? Hiszen mindketten ugyanarra szomjaznak: valami jó húzósra.

Szerintem: 

Fülszöveg:

Uralkodni ​csak úgy lehet, ha nincs mit vesztened.

A Moran név kötelez. Főleg, ha mögé nézünk, és megtudjuk, milyen a „hatalmasok leszármazottjának” lenni. Dario nem választotta a maffialétet, hanem örökölte. Idejekorán fel kellett nőnie, és már gyerekként szembesült a kegyetlen világgal, ami körülvette, és ami egyre inkább a saját rémálmává vált.

Mindent elvett, amire szüksége volt. Mások félelméből táplálkozott, hogy csillapítsa a lelke fájdalmát. Hogy pótolja a veszteségeit. Aztán, amikor már elhitte, hogy nincs számára megváltás, megjelent Hazel. Az egyetlen ember volt, aki eljutott a sötét alagúton át Dario szívéhez. Az egyetlen nő, aki iránt felelősséget érzett, és az egyetlen személy, akit védeni akart. De egyre inkább úgy tűnt, hogy Hazel nem lehet része az életének. „Az elengedésnél nincs kínzóbb és fájóbb folyamat. Mégis meg kellett tanulnom elengedni azt, akit mindennél jobban akartam.”

Vajon képes a szerelem ekkora szakadékot áthidalni? Képes arra, hogy tomboló tűzként felégesse a múltat? Vagy elveszi még azt is, ami a romokból maradt?

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Kettejüknek soha nem szabadott volna találkoznia…

Mia gyerekkorában jelen volt gazdag vállalkozó édesapja meggyilkolásánál. A lányt a tragédia következményeképpen külföldre, egy olyan vallási bentlakásos intézménybe küldték, ahol traumatizált, nehezen kezelhető, vagy éppen a társadalom által számkivetett lányokat nevelnek. Az iskolai évek leteltével Mia alig várja a szabadságát, ám a rend vezetősége egy videófelvétellel zsarolva továbbra is a markában tartja: ha nem úgy cselekszik, ahogyan ők fütyülnek, napvilágra hozzák a legsötétebb titkát. Azt, ami akár az életébe is kerülhet.

Sámuel gátlásai lazák. A jóképű vállalkozó kedve-kénye szerint játszadozik az emberekkel, mígnem összesodorja a sors édesapja egykori bajtársának, később esküdt ellenségének lányával. Hihetetlen, de Mia még a férfinál is fékevesztettebbnek bizonyul. Cipelt terheikkel külön-külön is pusztítóak, együtt viszont, a családjaik titkos múltjával kiegészülve felérnek egy atomrobbanással. Az óra pedig ketyeg…

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Hosszú ​évtizedek véres háborúi után az angolszász földeken törékeny béke honol. Wessexet és a dánok uralma alól felszabadított Kelet-Angliát a néhai Alfréd király fia, Edward uralja, míg Merciát Alfréd lánya, Aethelflaed igazgatja. Az északi határokat a legnagyobb angolszász harcos és hadvezér, Bebbanburgi Uthred őrzi Chester erődítményéből, ám még ő sem készülhet fel az észak felől közelgő viharra…
Az írekkel szövetkező vikingek az éj leple alatt érkeznek. Az óriási had célja nem ismert: talán Chester ellen törnek, talán Mercia felprédálására készülnek, vagy Northumbria törvénytelen földjéből akarnak kikanyarítani maguknak egy új királyságot. Uthred azonban jól ismeri vezetőjüket, a rémisztő harcost és könyörtelen hadvezért, RagnallIverssont, hiszen a viking öccse az ő lányát vette feleségül.
A vér köteléke és az Aethelflaednek tett esküje között vergődő Uthred számára nincs könnyű megoldás. Egy dolog biztos: ez a vihar egész Englalandot felkavarja.

Szerintem: 

Bernard Cornwell továbbra is azt hozza, amiért

Fülszöveg: 

Nick ​Corey rettenetes seriff, de szándékkal az. Nem old meg problémákat, nem tartatja be a szabályokat és nem tartóztatja le a bűnözőket. Tudja, hogy az aprócska Potts megyében nincs senki, aki be akarná tartani a törvényeket, és neki tökéletesen megfelel, hogy lustálkodik, naponta ötször eszik, és lefekszik minden elérhető nővel.

Csakhogy Nicknek nagyon bonyolult nehézségekkel kell szembenéznie. Két helyi strici kikezdte és tönkretette amúgy is megtépázott hírnevét. A barátnőjét, Rose-t rettegésben tartja a férje. Aztán még ott van a felesége és annak testvére, akik nem hagynak nyugtot neki, pedig már így is egyfolytában gyötrődik. Meg kicsit talán túl közel is állnak egymáshoz ahhoz képest, hogy testvérek?

A közelgő seriffválasztás miatt Nicknek meg kell oldania a problémáit, méghozzá mihamarabb. Mert egyvalamit biztosan tud: bármit megtesz azért, hogy seriff maradjon. És Nick Corey egyáltalán nem olyan buta, mint amilyennek tűnik.

Szerintem: 

Még nem tudtam eldönteni, hogy ez a regény tulajdonképpen

Fülszöveg: 

Nesztelen ​léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg – de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy – bár az igazságszolgáltatástól megmenekült – végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál – s vele együtt az ártatlanoknak is?

Szerintem: 

Fülszöveg: 

A ​szerző férje, aki Kenya egy északi tartományában vadászati főfelügyelő, egy napon – félig önvédelemből és kényszerből, félig talán véletlenségből – lelövi a három alig néhány napos oroszlánkölykök anyját. A kölyköket felkutatja, és magához veszi. A két nagyobbat néhány hónapi nevelés után állatkertbe küldik. A harmadikat, a legkisebbet és leggyengébbet, Elzát, a házaspár felneveli. A kis oroszlánnal egész addigi életrendjük átalakul: mindenüvé viszik magukkal, hivatalos vadászútjaikra, szabadságuk idején a tengerhez… Az idő múlásával a kis oroszlán természetesen kifejlett, tökéletes példánnyá növekszik. Mit tegyenek vele? Bár eredetileg Elzát is állatkertbe szánták, mégis úgy döntöttek, hogy Afrikában tartják. A vadon ugyan rendszerint elpusztítja az emberi környezetben felnövekedett ragadozót, de Elza félig-meddig mégiscsak természetes környezetében nevelődött… A vadászati főfelügyelő és felesége nekivág a szokatlan kísérletnek: „visszavadítani” neveltjüket, s nem utolsó sorban „férjhez adni” őt… s mindezt, a kedves epizódok sorozatát, a nagy és izgató kísérletet annyi bájjal közvetíti az írónő (aki pedig nem hivatásos tollforgató), hogy valóban nem tudjuk letenni ezt a változatos és színes írást, amelynek végén a hűséges Elzát és körülötte forgolódó embereket, fehéreket és feketéket, egyaránt.

Szerintem: 

Fülszöveg: 

Egy ​ókori fáraónő szerelme. Egy nemzetközi műkincsrablás napjainkban.
Mi köti össze őket?
Gracie Simpson már megint olyasmibe keveredik, amibe nem kellett volna. A British Museum fiatal egyiptológusa nászútra utazik Kairóba, de egy CIA ügynökbe botlik.
Bradley Larkin egy titokzatos, nemzetközi műkincstolvajt keres, akiről csak annyit tudnak, hogy a fedőneve Habibi. Amikor ellopnak öt melldíszt az Egyiptomi Múzeum vitrinjéből, Bradley biztos benne, hogy Habibi keze van a dologban. De a biztonsági felvételek alapján Gracie-t azonosítják bűnösként.
Gracie apja, Adam Simpson, a neves régész éppen ásatást vezet Dahsúrban, és egy izgalmas sztélétöredékre bukkan a sivatag mélyén. Megkéri Gracie-t, segítsen neki. Talán össze lehet rakni a sztélét, és megtudnak valami újdonságot arról az időszakról amikor az ugariti nép békés módon ugyan, de megszállta az Egyiptomi Királyságot.
Gracie örömmel vesz részt a keresésben. Azonban amikor megérinti a sztélédarabot, látomása támad. Az ókori Egyiptomban találja magát, ahol Szobeknoferuré fáraónő életének egyes napjait kíséri figyelemmel.
Vajon ez képzelet vagy valóság?
Miért tört szét a sztélé?
Gracie és férje, a higgadt Louis a rejtély nyomába ered. Ám nemcsak a fáraónő életébe bonyolódnak bele, hanem a Habibi ellen folyó nyomozásba. Vajon kinek áll érdekében, hogy a lányt börtönbe juttassa?
Netán valóban a lány van a múzeumi felvételeken?
Gracie Simpson újabb kalandjaiban részt vesznek a sorozat korábbi kötetének kedvelt hősei: az újságíró David, az Egyiptomi Múzeum igazgatója, Ahmed, valamint Wallid nyomozó, és persze a stáb nem lehet teljes Oscar, a kék macska nélkül!

Szerintem: