Nyomozós, építkezést megakadályozni próbáló, kapcsolati zűrös.

Hónapok teltek el a kudarcba fulladt esküvő óta. Franz még maga alatt van, és rendszeresen, néhány sör után részegen telefonon próbál bocsánatot kérni a nőtől. Susi azonban nem bocsát meg, és személyesen sem hajlandó találkozni. Még egyet fordul a világ, és már a Nagyi is Franz ellen fordul, amikor kiderül, hogy Susi terhes. Ezzel Franz végleg elvesztette őt? Franz nyomorát Rudi is fokozza, aki képes azzal felhívni az új lakásából, hogy a madarak, amelyek a szomszédos húsüzem miatt oda szoktak, egyikénél szokatlan tárgyat talált. Egy emberi ujjat. Meggyőződése, hogy holttestnek is kell lennie. Franz nem ugrik segíteni neki, így az éj leple alatt, esőköpenybe rejtőzve Rudi áll neki az üzem kukáit áttúrni – és egy holttestre bukkan. Mire Franz feleszmél, már egy sorozatgyilkos után nyomoz a sértett Rudival az oldalán.

Már komolyan kezdek azon gondolkodni, hogy a regényekből készült sorozatot/filmeket is be kellene szereznem. Létezhet szinkronnal? Bár, talán németül se lenne lehetetlen küldetés. Ez még a jövő zenéje, ami biztos, hogy a regényeken már végig érek.

A hatodik kötet volt az eddigi kedvencem. A sorozatban ez a leginkább krimi, normális üggyel és nyomozással. Itt nem poénra ment az egész, valóban nyomoztak és rendőri munkát végeztek. Ugyan Falk nem állja meg, igenis beveti a sajátos humorát is, de ezek most csak színezik az esetet. Az, hogy a kukából előkerül a holttest, a lényeg. Az, hogy az esőben a kukában turkáló Rudira lecsaptak a rendőrök, a kiegészítő poén. Végig észre lehet venni, hogy vannak humoros betoldások, de komolyan veszik az ügyet. Nyomokat gyűjtenek, emberekkel beszélgetnek, röviden: nyomoznak. Még egy kis drámát is sikerült belecsempészni, hiszen az ázsiai származású áldozatok a sógornőjét és az unokahúgát juttatják Franz eszébe, aki már csak ezért is igyekszik elfogni a tettest.

Talán csak a megoldás nem tetszett. De nem lesznek túlzott elvárásaim, örülök annak, hogy a nyomozás maga korrekt, és nem várok tőle olyan zárást és logikát, mint egy Barker, Baldacci vagy Pendergast-történettől.

A magánéleti szál most nem fájt annyira, mint amennyire Franz ügyei általában bosszantanak. Most még a poént is megláttam abban, hogy Franz mennyire ellentmondásos bír lenni. Ki van akadva Susi elvesztése miatt, akit akár egy más férfi gyerekével együtt is visszafogadna. Stefi mégis képben van, és cicáznak is egy pontig. Csak éppen Franz megtudja, hogy nem ő az egyetlen, akivel a háromgyerekes anya időnként kiengedi a gőzt. Nem féltékeny, csak kiakad. Mégis, milyen alapon? Már nevetségesen szánalmas, hogy ő csalta a menyasszonyát, Stefi kezdetektől megmondta, hogy neki csak szex kell, és mégis Franz akad ki, hogy nem ő a nőnek az egyetlen? De most elengedtem, helyette vigyorogtam azon, hogy a Nagyi miképpen fejezi ki a rosszallását és megérdemelte már Franz, hogy kutyául érezze magát.

Természetesen attól, hogy Franz Münchenben dolgozik, és ott van a sorozatgyilkos ügy is, még nyakig merülhet szülővárosa eseményeibe is. Most tüntetnek, embereket fizetnek le vásárlói kedvezményekkel, meg hasonlók. A szokásos, színes egyéniségek helyi balhéi kis könnyeden és mosolyogtatóan.

Rita Falk tehát a szokott stílusban, a szokott karaktereket mozgatja. Könnyed, gyorsan olvasható, humoros. Ha nem is a stílusa, de Franz jelleme és a tipikus cselekményszálak ismerősek lehetnek, már szinte egyediek.

Azt különben díjaztam, hogy most is van étel emlegetés és Franz továbbra is szereti a hasát, de nem az ételről szól minden.

Van annyira nyitott vége, hogy érdekeljen, hogy alakul tovább a bajor rendőr élete. Nagyinak ugyan van egy elmélete – Susi gyerekének apjáról – de igaza van?

Falk: Szilváspite-összeesküvés – Mint krimi: 70% humorral, de komolyan vehető esettel foglalkozik, színes egyének sorával.

Szubjektíven: 75% bár Franz még mindig az agyamra tud menni, értékeltem, hogy ez krimi.

Ha – ismételte Haviland Tuf. – Az egyik legproblémásabb szó. Olyan rövid, mégis annyi csalódás és mérgelődés gyökere! (R.R. Martin: Tuf utazásai)

– Ritka nyálas vagy, Dresden.
– Megint az államon csöpög? – viccelődtem.
– Persze érthető a dolog – vont vállat. – Most, hogy meleg vagy meg minden.
– Hogy mi…? – pislogtam. – Ó! Thomas lakása. Azta, a zsaruk gyorsan leadták a drótot.
– Aha. Rawlins hallotta a kávéautomatánál, és muszáj volt felhívnia, hogy elmesélje, te meg a pasid épp fasírtban vagytok. Megkérdezte, hogy beszerezze-e neked a Nyomorultak és Az Operaház fantomja filmzenéjét karácsonyra. (Butcher: Fehér éjjel)

Már gyerekként is mentünk mindig a Papával, később meg csak nem mondhattam neki, hogy te, Leopold, annyira az idegeimre mész, nem maradnál inkább itthon, mielőtt még lecsaplak a fejszével? Nem, ilyesmit nem mond az ember. Karácsonykor meg végképp nem. (Falk: Savanyúkáposzta-kóma)

Lehet, hogy az egész élet háború, Monsieur Directeur. (Binnings Ewen: Párizs királynője)

Ha nagyban akarsz játszani, akkor kockáztatnod kell. (Baráth: A főnök)

Ha már bolondok vagyunk, legyünk igazán azok! (Földvári: Elmentem világgá!)

Mindketten elég régóta szolgálunk ahhoz, hogy tudjuk, az igazság nem feltétlenül jelenti a legkellemesebb megoldást. Nehéz döntéseket kell meghoznunk, megtesszük, ami tőlünk telik, aztán összeszedjük magunkat, és sietve továbblépünk. (Castillo: Égető titkok)

Akárhová megyek, úgy találom, hogy a hős egy kihalófélben lévő faj. (R.R. Martin: Tuf utazásai)

– Tink, ugye, te nem hazudnál nekem?
– Dehogy! – vigyorodott el. – Hiszen van Amazon Prime kártyád!
Felhorkantam.
– Jó tudni, mivel nyerhetem el a hűséged! (Armentrout: Megveszekedett)

Mi is ugyanazokat a kibaszott köröket rójuk, kalitkába zárt madarak vagyunk, csak a kalitkánk olyan nagy, és a rácsai olyan vékonyak, hogy észre sem vesszük. (Nesbo: A birodalom)

A mágusság több erőt ad az átlagnál, de a szíven nem változtat. Emberek vagyunk.
A gyötrelmek acsargó fogaival szemben mind ugyanolyan védtelenül állunk. (Butcher: Fehér éjjel)

Genetikával világot változtató, űrbéli, kalandos.

Tuf egyszerű kereskedő volt a Bőségszaru névre hallgató hajójával és a két cicájával – az emberekért nem rajongott sosem, a macskák jobb társaságnak bizonyultak számára. Anyagi megfontolásból azonban kénytelen egy csapat tudóst és a zsoldosukat egy kijelölt rendszerbe elvinni: felfedeztek egy helyi hiedelmet, ami mögött szerintük egy maghajó áll, a fedélzetén egy elbukott civilizáció gyűjtötte rengeteg DNS mintával és a klónozáshoz szükséges technológiával. Egy vagyont ér. Meg is indul a hajsza, hogy ki gazdagodjon meg belőle a többiek rovására. Tuf számára életmódváltást is hoz a felfedezés: elhatározza, hogy mérnök lesz belőle. Egyedüli hasonlóként a világon sorra igyekszik orvosolni a világok gondjait: ahol a túlszaporodás okoz gondot, máshol állatviadalokra akarnának fenevadakat.

Amíg várunk a Trónok újabb fejezetére – elkészül-e egyáltalán – magyarul ismerkedhetünk a szerző korábbi történetével is. Van már pár Wild Cards regény is kiadva, és az Agave felkarolta a szerző sci-fi történeteit.

Tuf története is ilyen, de megvan a maga varázsa. Nem simán sci-fi, sok rétege van a történeteknek. Talán ezzel kellene kezdeni: ez nem egy egységes, lineárisan elmondott regény. Ötvözi a regényt és a novellafüzért. Szervesen összetartozik, még a linearitás is igaz. Elindulunk, és haladunk előre Tud különböző küldetéseivel. Egy-egy bolygón történtek az egyes fejezetek, amelyek akár novellaként is elmennének. Mert a kieső idő a regénytérből is kiesik, még említés szintjén sem foglalkozunk azzal, merre járt és mivel foglalkozott Tuf a két fejezet közti térben.

A történetek némelyike több akciót tartalmaz, más inkább elmélkedő és csendesebb. Változatosak, nem csak azért, mert bolygónként más problémát kell megoldani. Zsánerben is több minden előfordul.

Tuf különleges karakter, nem egy átlagos ember. Nagydarab, a maga módján bölcs, végtelenül tisztességes. Menet közben merengtem is rajta, kit jut eszembe. Néha a kövér Buddha ábrázolások ötlöttek fel bennem, máskor Martin alakja is felrémlett. Izgalmas kérdés, amit már a regény elején feltesznek: a hatalom megront. Tuf is erre a sorsra jut?

Az kimutatható, hogy Istenként kezd el viselkedni és a nagyobb jó reményében még átverni is képes a megbízóit. Mert őt nem a pénz motiválja, segíteni igyekszik a rendszereken. Sokszor látja, mi a rossz, de a megoldásnak nem részei a megbízói. Ők nem tudnak kívülállóként nézni a helyzetükre, így tehetetlenek. Ez gyönyörűen lejön a bolygó esetében, ahol a vallás a mértéktelen szaporodást pártolja, de a bolygó kimerül és káosz közelít. Ahogy felveszi az Isten szerepkört, megkerüli a megbízást és nem alkalmazottként viselkedik. Nem az élelmezést turbózza fel, a szaporodás kérdését oldja meg.

Lehet még ilyen eseteket találni, ahol saját szájíze szerint avatkozik be a világba. Tuf az állatokat szereti, meg is lehet nézni, mit ér el ott, ahol a társadalom az állatviadalokon alapul. Jogos, amit csinál? Mellette, ellene is van bőven érv. Martin meg is szólaltatja ezeket, általában egy mellékszereplőt szócsőként használva.

Lehet a saját problémáink közül is felismerni párat. Leginkább a túlnépesedéssel tudtam együttérezni, és Tuf megoldásában is látom a rációt.

Martin ráadásul szórakoztat is, így a kötet kikapcsolódni is tökéletesen megfelel. Pörögnek az események, érdekesek a szituációk és az egésznek van egy popcorn jellege. Sci-fi, súlyos kérdéseket is boncol, de mellette olvastatta is magát.

Igényes kiadvány, szórakoztató is volt – azért az illusztrációkért nem volt oda, de ez legyen a legnagyobb bajom.

R.R. Martin: Tuf utazásai – Mint sci-fi: 90% izgalmas világokat ábrázol mai üzenetekkel, szórakoztatva és változatosan.

Szubjektíven: 95% bár kutyapárti vagyok, bírtam a macskás ember kalandjait és megoldásait.

Már Shakespeare megírta: színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Most bizony a regényhősök is!

Suzanne Selfors egyenesen a mestertől kölcsönzött magának történetet. A Mentsük meg Júliát! történetében egy fiatal lány a családi színházban játssza Júliát, egy szívtipró rocksztárral az oldalán. Csak éppen ő inkább orvosi egyetemre járna… Amikor Troyjal hirtelen az igazi történetben találják magukat, Mimi nem bírja veszni hagyni a fiatalokat. Ügyködni kezd, hogy happy end legyen a történet vége.

Gaston Leroux története maga lett klasszikus és világhírű. Mondjuk, nem keveset köszönhet Az operaház fantomja Webbernek is… A párizsi operában új darab bemutatójára készülnek és egy véletlen okán a fiatal Christine kap egy szép szerepet benne. Fel is figyel a lányra a gyerekkori ismerős, egy fiatal gróf. Ezzel akaratlanul beindít egy gyilkos hullámot: a lány féltékeny mentora ugyanis egyenesen az operaház gyilkos fantomja, aki látatlanul terrorizálja a társulat tagjait, és most a darabja bemutatására kényszeríti őket – a tét maga Christine.

Akkora a történet sikere, hogy nem csak újabb és újabb filmek készültek, de előzmény- és folytatásregények is más szerzőktől. A kedvencem egyszerűen A fantom címet kapta, Susan Kay jegyzi. Ebben a kezdetektől követhetjük nyomon a fiú sorsát, akit sokféle tehetséggel áldott az ég: zseni volt, remek zenész, csak éppen a külseje miatt szörnynek bélyegezték. Kay a teljes életútját elmeséli, és most a fantom szemszögéből olvashatóak a párizsi operában történtek is, amikor színre vitték a Don Juant.

Róbert Katalin 6 hét a világ című története new adult történet, amelyben a színház rajongó Nelli eléri, hogy nyári gyakorlaton egy pesti színháznál lehessen. Ez egyrészt jutalom magának, mielőtt nekiáll annak a komoly életútnak, amit az apja elvár tőle, valamint egy esély arra, hogy felfigyeljen rá a társulat fiatal sztárszínésze, akibe a lány nagyon rég szerelmes. Csak éppen az élet nem a tervek szerint alakul, és Nellinek át kell értékelnie pár dolgot, míg belát a színházi kulisszák mögé.

Szintén a kulisszák mögé visz Sándor Erzsi. Az ő hősnője egy vidéki színház színésznője, akinek viszonya van a pesti sztárral, korábbi tanárával. Míg egy közös darabot próbálnak, a viszony virágzik, a színházi berkekben semmi nem marad titok és megy az ármánykodás, szívtörés, próbák és szinte előre megírt módon mindenki játssza a szerepét, ami elkerülhetetlennek tűnik. Meddig jössz a cím, és a regényből érthetővé is válik, miért ez.

Látható teát, modern vagy kosztümös, romantikus vagy drámai, a színház regényben is jó háttér tud lenni.

Utazós, kalandos, repülős.

Földvári András egész életében a repülés után vonzódott. A látása miatt pilóta nem lehetett, de másban nagy szerencséje volt: kivételes nyelvérzék jutott neki. El is sikerült helyezkednie légi társaságnál, és nem csak a hobbija, de a szakmája is lett a szenvedélye. Munkaügyben, de szabadidejében, szórakozásból is sokat repült. Az évek alatt nem egy mulatságos vagy éppen ijesztő esemény jutott osztályrészéül. Élt át ijesztő leszállást, voltak vízummal kalandjai és nagyon sok embert megismert. Bejárta a világot, és róla elmondható, veszélyes bárhova meghívni. Mivel légi cégnél dolgozott, csak szabadjegyet kellett igényelnie, és már repült is. A felesége a természeti látnivalókért, ő az építészetiért rajongott, így együtt sokféle csodát megnéztek sokfelé. Egy kalandos élet története sok utazással benne.

Kettős érzéseim vannak a kötet miatt. Az egyik felem szórakoztatónak tartotta és élvezet volt olvasni, a másik sárgul egy kissé. Földvári annyi mindent látott és megtapasztalt, hogy az irigylésre méltó. Most meg pláne, hogy nem utazhatunk úgy, mint 2 évvel korábban.

A kötet felépítése nagyjából lineáris. Elindulunk az első úttól és az időben haladunk szépen előre, mikor merre járt és milyen kalandjai voltak a szerzőnek. Az emlékek miatt akadnak flashback részek, vagy éppen előre ugrások, de ezek nem zavarók, és szépen belesimulnak a történet szerkezetébe.

Már csak azért is, mert ez egy mesélős kötet. Anekdotákkal van tele, és nem a regényekben megszokott cselekménnyel dolgozik. Akkor már inkább egy novella füzérre emlékeztet, hiszen a történetekben van összefüggés. Ugyanaz a főszereplő, egy élet epizódjai. De ezek mind külön történetek, egy-egy kaland és turista élmény elbeszélései. Akár úgy is lehetne olvasni, hogy az ember kiválasztja azokat a helyeket, amelyek érdeklik, és lexikonszerűen az adott fejezeteket olvassa el.

Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy a hozzám hasonlóan folyamatosan olvasó, ’leülök a könyv mellé és kivégzem’ típus a végére el tud benne fáradni. Unalmasnak nem mondanám, mert azért másféle dolgok esnek meg az egyes reptereken, országokban, de a szerkezet hasonló, és egybemosódik a sokféle kaland. Sokkal inkább emlékszem a könyv első felére, mint a másodikra, amikor már telítődött az élmény. Vagyis, ez egy olyan könyv, amit le kell tenni, nem egyszerre befalni.

Érdekes volt az is, ahogy a fókusz le van szűkítve. Az utazások mellett sok más téma is felmerülhetne, de ezeket rutinosan kikerüli a szerző – vagy a szerkesztő? Annak ellenére, hogy szó van arról, hogy milyen nehezen lehetett egyes helyekre eljutni a szocializmusban, hogyan nyílt meg a világ a rendszerváltással, nem megy bele ezekbe a témákba. A sorok között néha éreztem valamit, de ezek szépen le vannak metszve és tényleg csak arról szól a könyv, hogy elment világgá és mit látott.

Szerettem, hogy személyes a hangvétel, de nem kitárulkozóan őszinte és mindent felfedő. Bár mellékszereplőként feltűnnek a fiai, a felesége, eszében sincs a házasságát vagy a gyerekeit elemezni és bemutatni. A legnagyobb vállalása annyi, hogy egyszer leírja, hogy erős a házassága és nem véletlenül tart már 40 éve. Magáról sokkal nyíltabban ír, főleg egy-egy kifejezetten személyes útra épülő fejezetben. Amikor autóba ült, és a 66-os utat járta be: az nem csak az útról szólt, de volt egy lelki megújulás színezete is.

Nem szabad kihagyni azt sem, hogy ez egy humoros kötet. A történetekben, de a stílusában is olvasóbarát és mosolyogtat. Az meg egy jó dolog, az esetleges gondokban is meglátni ezt.

Van már másik kötete is a szerzőnek – ez alapján meg fogom szavazni annak is a bizalmat. Csak taktikusan, elosztva fogom olvasni.

Földvári: Elmentem világgá! – Mint memoár: 75% egységes stílusú, humoros és szenvedéllyel megírt történet. Anekdotás.

Szubjektíven: 60% tetszett, de a végére elfáradtam. Nem szabad egyben darálni az egészet!

• Athenaeum: Ezek voltak az apák - kortárs, lélektani
• Agave: Egy nehéz nap Utópiában - disztópia
• Kossuth: Az auschwitzi mágus - történelmi
  • Romy és Párizs fényei - női
• General Press: Az utolsó könyvtár - női
• Álomgyár: Toszkán örökös - női, romantikus
  • Elrabolt jövő - romantikus, akció
• Central: Holdfény a szavanna felett - történelmi romantikus
• Libri: Tükör és fény - történelmi
• Könyvmolyképző: Réztábla a kapu alatt - történelmi
  • Kedves Evan Hansen - YA
  • Bukottak Akadémiája első év - YA fantasy
  • Tündöklő pusztulás - YA fantasy
  • Amikor még hittünk a sellőkben - női
  • A legerősebb érzés - erotikus, romantikus

Szeptember

27. Ross: A királynő koronázása - YA fantasy 4

28. Fortunati: Semmi súlya - kamaszos fájdalmas 5

29. Falk: Savanyúkáposzta-kóma - krimi 4

30. Butcher: Fehér éjjel - fantasy 5

Október

1. Castillo: Égető titkok - krimi 4,5

2. Baráth: A főnök - erotikus/romantikus 2

   Binnings Ewen: Párizs királynője - életrajzi 3,5

3. Armentrout: Megveszekedett - YA fantasy 3,5

    Nesbo: A birodalom - skandináv krimi 3,5

Újabb őszi hónapot nyitunk - reméljük, jó könyvekkel!

Testvéres, családi titkot őrző, bűn felé hajló, szállodát építő.

Roy még kisgyerek volt, amikor az apja megmondta neki, hogy az öccse nem olyan, mint ők ketten. Ahogy az anyjuk, Carl is szép és gyenge. Ők ketten viszont megteszik, amit kell, a család védelmében. Ez történik aztán mindig, egész életükben: ha Carl körül valami nem stimmel, Roy lesz a megmentő. Ahogy az iskolai verekedésekből is kimentette. Már felnőtt emberek, és az Amerikában karriert csináló Carl feleséggel tér haza. Shannon és Carl nagy terveket dédelgetnek: a család földjén, közösségi finanszírozással szállodát akarnak emelni és nem csak a környéket fejleszteni, de meg is gazdagodni. Roy észre sem veszi, és megint Carl támaszának kell lennie: az örökségükről lemondani, elhallgattatni a kérdezősködőket. Közben egyre közelebb kerülnek a titkaik is a felszínhez: erőszak és halál van a múltjukban, ami lassan a jelent is megfertőzi.

Nem egy klasszikus Nesbo regény. Nem is teljesen krimi, bár van benne bűnügy és nyomozás is. A főhős azonban nem rendőr, nem nyomoz, pont fordítva: ő az, aki őrzi a titkokat és bűnöket rejteget változatos skálán.

Rettenetesen nyomasztó a regény világa, ami a birodalom. Ez igényel egy kis magyarázatot: a fiuk apja hívta a birtokát birodalomnak, ami egy zord hely volt. Ami a birodalomban történik, ott is marad. Van ezekben az eldugott, hegyi településekben és lakóiban egy olyan beteg összetartozás, amivel nem is tudtam mit kezdeni. Mi az a bűn, amit még a családtagodnak elnézel és fedezed? Itt nem egy olyan történet van, hogy nekem belefájdult a gyomrom.

Már az elejétől érezni, hogy ez a két férfi valami nagyon súlyos dolgot őriz. Vannak is utalások és el lehet menni egy irányba – mintha kamaszként nem csak fivérek lettek volna, hanem a testiség útjára is együtt léptek volna. (Igaz, már olvasás közben azon kattogott az agyam, hogy nem illik ez Roy jelleméhez és ahogy a testvérével bánik.) Aztán elkezdenek a titkok kiderülni, és egyre jobban kavargott velem a sztori. Családon belüli erőszak, zaklatás és gyilkosság van itt többszörösen. Mintha ez egy olyan bűn lenne, ami tenyészik a hegyvidék zord körülményei között. Kirúgtak, unod magad otthon? Időnként ugorj rá a kamasz lányodra!

Annyira beteg ez az egész, hogy már egy katasztrófaturista bőrében éreztem magam. Nesbo pedig csak fokozza a borzalmakat. Az krimibe illő, ahogy egyre több bűn kiderül, é újak születnek. A dinamika, a logika, ahogy megállíthatatlanul haladunk a vérfagyasztóan rettenetes végkifejlet felé.

A legtöbb szereplőt egyszerre tudtam megvetni és sajnálni. Nem egy karakternek a családja tette tönkre az életét és próbál valahogy a felszínen maradni. Roy rendes, csendes embernek tűnik, aztán kiderül, mi minden fortyog a felszín alatt. Hidegvérrel képes ölni, pedig erkölcsös, törvénytisztelő ember. Csak éppen a családért bármit. Nesbo a végsőig feszíti a húrt, mit néz még el és fedez az öccsének. Carl ezt maximálisan ki is használja. Carl, aki látszólag egy szépfiú, de akiről kiderül, hogy mennyire gátlástalan üzletember és a saját érdekeit védve szintén nagyon messze képes elmenni. Le is döbbenten az utolsó kanyarnál: ott azt hittem, Ábel és Káin története lesz ez a végére, de Roy meglepett. Valahol szánalmasnak is érzem, hogy mennyire nem tudja kezelni az öccsét és mindent megbocsát. Aki persze, valami iszonyaton esett át szinte egész gyerekkorába, de az miért kellene, hogy a jelen bűneit feloldozza? A saját bűnei is súlyosak, ha mások is.

A regény hangulatában is nyomasztó és sötét. Egyszer érdemes lenne megnézni, hogyan lett ez ennyire fájdalmas, de most túl erős még a hatása. Rossz olvasni, miközben a sztori érdekes.

Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc Nesbo-regényem. Bár értékelni tudom, hogy más, mint a Harry Hole-kötetek, lekötött, de képtelen vagyok azt mondani, hogy tetszett is.

Nesbo: A birodalom – Mint skandináv krimi: 70% rettenetesen nyomasztó, sötét karakterek és történetek regénye.

Szubjektíven: 55% meg tudott lepni, de annyira el is szörnyesztett, hogy az már nem tetszett.

Kate számára gyanús az egész esemény.

Daniel látszólag remek fiú volt, mindenki nagyon szerette. A nyomok szerint azonban kicsalták a pajtába, bezárták és rágyújtották. Mit csinálhatott, amiért ilyen kegyetlen halált érdemelt?

Így az ismerősöket kezdi el lenyomozni és kérdezgetni. Kideríti, ki volt a barátnője, akivel azt várták a családok, hogy össze is fognak házasodni. Kikkel barátkozott, volt-e ellensége? Arra hamar rájön, hogy a jóképű fiú szerette a lányokat és nem tágított, amíg a kiszemelt lányt meg nem szerezte magának. Voltak barátnők is, akik ugyanabba a boltban dolgoztak, és akiknek mindegyikét el akarta csábítani.

Csakhogy azok a lányok korábban többen voltak. Most három barátnő, korábban négyen voltak. Az egyikük öngyilkos lett, és kiderült, hogy gyermeket várt. Kate rájön, hogy Daniel simán megerőszakolta, aki nemet mondott neki. Nem ez a lány volt az egyetlen - van még egy lány, csak ő meg is szülte a babát és gyorsan férjhez ment, hogy rejtve maradjon a szégyen. Ám a férje rájön, hogy a titok lassan kipattan. Megöli a nőt, magát, csak a baba marad meg, akit a nagyszülei fognak felnevelni.

Kate kiszedi a lányokból a vallomást: együtt intézték el Danielt, a bőneiért.

Kate pedig igent mond a barátja lánykérésére, tervezik az esküvőt és a közös otthont.

Tündéres, vadászó, szerelmes, titkos társaságos.

Ivy Morgan elkötelezte magát – mondhatni, az őt ért tragédiák kijelölték az útját. A szülei elvesztése, majd a nevelőszülei és a szerelme is a tündérek miatt veszett oda. A lánynak így egyértelmű volt, hogy maga is csatlakozik a titkos harchoz, és őrködik, hogy a tündérek ne szedjenek több áldozatot. New Orleansban él, egyetemre jár és mellette vadászik. Egy alkalommal baj is lehetne, egy tündér rálő – noha mágiájuk van, nem fegyvereik. Szerencséjére két társa karjai közé zuhan. Az egyikük új a városban, és elképesztő zöld szemekkel néz a világba. Bár a szerelme halála óta Ivy azt hitte, a szíve is halott, Ren sok mindent felkavar és megmozgat benne. A fiatalember nem véletlenül van itt, a titkos szervezeten belüli titkos szervezet tagja, és nem csak a tündérvilágba nyíló kapuk nyitásának megakadályozása a célja, de van egy titkos célpontja is. Ivy a harcostársa lesz, és közben a végére járhatnak annak is, mit éreznek egymás iránt.

Nem meglepő, hogy ez a kötet is egy sorozatnyitány. J.L. Armentrout ifjúsági fantasy sorozatokat jegyez, nem is rémlik olyan története, amely egyetlen kötet lett volna. Inkább a folyamatos bővítés és az univerzumépítés jellemző rá.

A Megveszekedett a tündéreket helyezi a középpontba. Pontosabban a tündérekre vadászó embereket. Van ötlet ebben a világban, még bőven lehet bővíteni és lényekkel megtölteni. Most csak az alapokat kapjuk meg: mi jellemző a tündérekre, miért veszélyesek. Sok-sok lehetőség akad még a társadalmukban, a világukkal, meg egyáltalán: hogy lehet nekik az ember egyszerre táplálék és szexuális tárgy. Egy ponton fel is merült bennem, hogy sok vonásukban a vámpírokra emlékeztetnek.

A mágiával, az őrzött varázslattal is így éreztem. Most megkapjuk a tényt: végezni kell a félvérekkel, mert egy félvér és egy tündérherceg/hercegnő gyermeke megtörné a kapuk védelmét. De miért és hogyan? Ez pont olyasmi, ami birizgálja az agyam. Lehetne mögötte egy történet, valami logika. Mert jelenleg csak a következményei miatt fontos ez a tény, de nincs még beágyazva a történelembe.

Ez mutatja különben, hogy ez inkább ifjúsági regény. Nem a világépítés a lényeg, hanem Ivy és Ren kapcsolatának alakulása. Azért is tetszett kevésbé, mert sok esetben nagyon nem szerettem a szereplők döntéseit, érzelmekre alapozva. Az annyira nem profi, hogy Ren milyen könnyen beavatja a titkaiba a lányt! Értem, így alakul a cselekmény és bimbózik a románc, csak éppen a személyes vonzalomnak nem kellene befolyásolnia a szakmaiságot. Szimpátiára alapozva titkos társaságot leleplezni…

A szerelmi szál önmagában pedig pont olyan, mint a szerző többi regényében is. Nagy vonzalom, némi erotika, nagy szerelem. A regény nagyját ki is tölti annak ecsetelése, mennyire jó pasi Ren és mennyire egymásra vannak kattanva. Egyre inkább fizikai síkra terelik a vonzalmuk. Ok, van mellette természetfeletti kaland és vadásznak is, de az csak háttér és elsikkad a románc mögött. A végére lenne konfliktus, de ahogy megtudjuk, mi Ren küldetése és amilyen hévvel kizárja Ivy-t, lehet sejteni, mi lesz a végjáték.

Ahogy Armentrout szokta, a női karakter a jobban megírt. Van múltbeli fájdalma, van ereje és most nagyon szerelmes lesz, ami sok tekintetben merészebbé teszi majd. Nem teljesen badass, nem is mimóza. Ren sokkal szimplább, túl szép – fizikailag is –, hogy igaz legyen. Átlagos YA regény szépfiú, minden hősnő álma.

Tempós, érzelmesen szenvedélyes, de szerencsére azért cselekménye is akad.

Egyelőre nálam kérdőjeles. Lehet ez még jó, ha a románc helyett világot kezd építeni és inkább mágia, vadászat, stb. kerül előtérbe. Majd meglátjuk, hogyan folytatódik.

Armentrout: Megveszekedett – Mint YA fantasy: 65% kötelezőket szépen hozza, bővíthető fantasy világgal, de szerelmesen.

Szubjektíven: 55% olyan kis tipikus, nincs benne semmi plusz. Sajnos, túl sok a szerelmes.