Szerelmes, gyászfeldolgozó, újrakezdő.

Margot eddig nem volt szerencsés a szerelemben. A legutóbbi barátja szakított vele, és azóta fiatalabbnál fiatalabb libákat szed fel. Egy este mégis megjelenik a nőnél, és megkéri a kezét. Margot nem ad azonnal választ, erre a férfi egy másik nőhöz szalad és Margot máris máson látja a gyűrűt, ami neki lett felajánlva. Kiborul, jelenetet rendez és az anyja nyomatékosan megkéri, addig hagyja el a várost, amíg elcsitulnak a kedélyek. Margot így elvállal egy PR munkát vidéken. Egy biofarm népszerűsítése lenne a feladat. Két testvér üzemelteti – az egyik a háborús veterán Jack, aki még nem heverte ki a felesége 3 évvel korábbi halálát. Undok, megkeseredett ember lett belőle, aki mindenkit elűz. Margot és Jack között azonnal szikrázni kezd a levegő, de vajon a férfi képes elfogadni a lány szerelmét és az újrakezdés esélyét?

A romantikus regények egy része kimerül annyiban, hogy kapunk két szép, dögös főszereplőt, akik egymás mellé sodródnak, olthatatlan szenvedélyre lobbannak, és valamilyen konfliktus leküzdése után elnyerik a romantikus regények nagy happy endjét.

Melanie Harlow ezen regénye is ilyen. Ugyan a Mindig van tovább egy sorozat második kötete, magyarul az első nem jelent meg, így mi ezzel kezdhetjük Harlow munkásságának a megismerését. Hamar el kell azonban mondani, hogy ez is egy olyan sorozat, amiben tulajdonképpen külön történetek kapnak helyet, legfeljebb a szereplők ismerik egymást, és ez teremti meg köztük a kohéziót. Így az olvasás során nem jelentkezett hiányérzetem, hogy valamit tudnom kellene, de nem tudom.

A történet sajnos nem nyűgözött le. A kezdés pedig ígéretes volt. Engem érdekel a PR, és szívesen olvasok olyanokról, hogy egy terméket hogyan népszerűsítenek és tesznek márkává. Az egyik Coco Chanel kötetben is az volt az egyik kedvencem, hogy milyen marketinggel keltették fel a figyelmet a NO.5-re és lett belőle az okos stratégiának is köszönhetően világmárka, melyet máig jegyeznek. Itt viszont ilyesmi nincs, nagyon ritkán kerül szóba Margot munkája és abból is alig kapunk valamit, hogyan végzi itt a feladatát.

Helyette az volt mellszélességgel, hogy milyen elemi a vonzalom közte és Jack között. Tulajdonképpen elsőre egymás torkának ugranak, mert a férfi még azt is nehezen viseli, hogy a halott feleségén kívül más is bejöhet neki. Szinte azonnal ki is robbannak az indulatok, és még rendesen beszélni se beszéltek egymással, de már egymásról szaggatják a ruhát az erdőben.

Az egész kötetre jellemző, hogy ez a kettős szexuálisan mennyire egymásra kattan. Azt gond nélkül el is hittem, hogy a vonzás megvan, de azt nem tudta a könyv elhitetni, hogy ez mély szerelemmé mélyül köztük. Talán egy-egy ponton, ahogy Margot feszegeti, hogy Jack kezdjen el tovább lépni – de érzelmileg nem találtam meg benne, amit a felek között erotikában beletett a szerző. Annak a tipikus esete, amikor a szexualitás és a szerelem annyira össze van mosva, hogy nem érzem jól magam a regényben. Nagyon nem bírom, amikor kiteszik az egyenlőségjelet a szexuális vágy és a szerelem közé.

Elvben humoros részek is vannak a kötetben, de ezek nem dominálnak, és nem is igazán viccesek. Azon is inkább csak meglepődtem, amikor Margot felmászik egy fára, hogy meglesse a fürdő Jacket. A fa ága meg letörik, és ott találja magát a férfi előtt… Elvileg felnőtt emberek, de ez annyira… kamaszoktól várna az ember ilyet egy Amerikai pitében.

Vagyis, ez most nem az én könyvem volt. Egyszerű, cselekményszegény, erotikára alapoz.

Harlow: Mindig van tovább - Mint romantikus: 45% kevés szereplő, nagyon Margot és Jack viszonyára van kihegyezve.

Szubjektíven: 35% az egész kapcsolat túlzottan hirtelen, és érzelmileg hitelesnek se éreztem.

Melyik a kakukktojás?

• A templomosok öröksége
• Nagy Károly nyomában
• A borostyánszoba
• A császár sírja
• Az elveszett parancs

Megoldás: Tovább!

Testvéres, örökségért küzdő, múlttal szembenéző, szerelmes.

Az apjuk Írország utolsó lovagja volt – és a három lány mindegyike sebként élte meg, hogy lánynak született, így a cím az apjuk halálával elveszik. A maguk módján mind kárpótolni akarták ezért a férfit, és nem érzik úgy, hogy sikerrel jártak volna. Újabb sok szakad rájuk, amikor a férfi meghal, és felolvassák a végrendeletet. Kiderül, a családi ház fenntartására nincs pénz, el kell adni a birtokkal együtt. Ráadásul az örökös nem az anyjuk, hanem a legkisebb lány, Willow lett, aki már elmenekült a család elől Dublinba. A lány most hazatér, és igyekszik vevőt találni a birtokra – sajnos, az egyetlen jelölt egy pimasz és jóképű angol. De hogy adja el a családi lakot egy angolnak, még ha tetszenek is egymásnak? A másik két lány is küszködik a démonaival. Örökség, szerelem és családi titkok sora vár felfedésre és feldolgozásra, hogy mindenki boldog lehessen és igazán élhessen.

Karen Swan második magyarul megjelent regénye a Karácsonyi parti, ami azért nem arra hivatott, hogy így az ünnepek után a karácsonyról nosztalgiázzunk vele. Ugyan decemberben játszódik, és benne is van a címbeli parti, nem az ünnepek a fontos benne.

Számomra ez egy romantikus limonádé volt, ami három testvér történetét meséli el. Mi az, amit elrontottak az életükben, és a cselekmény jelenében erre hogyan döbbennek rá, és lépnek arra az útra, amely majd a boldogság felé vezet. Ebben benne van az is, hogy felismerik, ki a nekik való férfi és a szerelemben is haladnak a happy end felé.

A három lány három külön karakter, és a gondjaik, titkaik is másfélék. Ez a cselekménynek jót is tesz, hiszen ahogy váltogatja a szerző köztük a fókuszt, más-más jellegű történetbe enged betekintést. Valahol mindegyik egy romantikus klisé – az ellenségbe beleszeretni, a legjobb barát több lesz pajtásnál és egy házasságtörés mögötti fájdalmas igazságok. Ha csak 1-1 lenne a regényben, nem is tetszett volna. Ahhoz túlzottan követi a romantikus kliséket, de így együtt működtek.

Ezen felül más titkok is vannak a háttérben. A jelenben is küzdenek azért, ami fontos. Így nem csak szerelmi konfliktusok akadnak – ezért szintén jár a piros pont. Kapunk itt lóversenyzéstől kezdve birtokfelújításon át a gyászfolyamatig mindent.

Megvan benne az a szórakoztató jelleg, ami szinte strandkönyvvé varázsolja a decemberi időszak ellenére is. Bulváros, szórakoztatóra megírt szerelmi történetek halmaza, ami nem nélkülözi a mesés, szappanoperába illő fordulatok sem. (Az utolsóért különben haragszom is, az már nagyon messze megy el. Az már szinte nem is guilty pleasure, hanem a simán kiakasztó szint volt.) A szereplők előkelők, és vagy gazdagok, vagy elszegényedett nemesek. Az elit réteg, nem az átlagpolgárokról szól.

A hangulata is kellemes, és amikor nyomasztó témák kerülnek sorra, akkor is megmarad a romantikus limonádé íze benne. Pedig lesz itt házasságtöréstől kezdve végzetes hanyagságon át megrontásig és gyászig sok minden. Most ez jól esett így, de azért azon később elmerengek még, hogy mennyire jó ötlet drámai témákat is ennyire fogyaszthatóvá tenni.

A fő szereplői szimpatikusak, kedvelhetőek. Elsősorban a három nővér, bár ők legalább hibákkal is rendelkeznek, és alaposabban fel vannak építve. Álmaik férfiú már sokkal inkább romantikus regény mintahímek, akikre olyan közös jelzők illenek, mint a férfias, vonzó, jószívű, támogató, stb. A 3-ból kettőre a gazdagot is írhatom…

Vagyis, romantikus limonádénak ideális, könnyed csajos szórakozásra pont megfelel.

Swan: Karácsonyi parti - Mint romantikus: 80% külön-külön egyik lány története sem elég, de együtt korrekt regény.

Szubjektíven: 75% hangulatos, kellemes limonádé, de egyszer csavar azért nagyon szappan.

Cím: Képkockák

Szerző: Ellery Lloyd – magyarul ezzel a kötettel debütál.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Emmy influenszer anya, aki a családja életének minden darabkáját megosztja a neten, és nagyon népszerű is. A férje hiába tudja, hogy a közzétett dolgok nagy része hamis, nem tud mit tenni, amíg Emmy a kenyérkereső és konkrétan ebből élnek. Ám most feltűnik egy megszállott, aki szerint Emmy olyan nő, akinek mindene megvan, pedig semmit nem érdemel meg. Ideje ezen változtatni!

Várható megjelenés: magyarul tavaszra van tervben.

Miért várós?

• Mert szeretem a thrillert, nem vitás.
• Aktuális a téma. Az influenszerek korában ez friss és élő téma.
• Magánéleti és nyomasztás szinten is érdekel, mi lesz a cselekményben. Milyen az a házasság, a gyerekek és hogyan akar mindent elvenni az árny?

Családi, háborús, túlélésért küzdő.

Egy lengyel zsidó család, akik csak tisztességben igyekeznek élni. Az idősödő szülők 5 gyermeket neveltek fel, akik között van, aki a karrierjét építi külföldön, más már házas és itthon rendeződött az élete, a kisebbek pedig még keresik a szakmájukat és az életük társát. A náci erők azonban megindulnak, és a családtagok elszakadnak egymástól. Külön-külön kell életben maradniuk, és életben tartani a szeretteiket. Addy sikeresen kijut Európából, de az életét megkeseríti, hogy nem tudja, mi történt a családjával. Genek harcolni akar a nácikkal, az oroszokhoz csatlakozna, de a nejével meg kell járniuk Szibériát is a cél előtt. A lányok között lesz, aki a férjétől elszakadtan rejtegeti a kislányukat, míg a két legfiatalabb Kurc a háború dúlása közben a szerelmébe kapaszkodva jut túl a borzalmakon.

 Georgia Hunter már csak azért is érdekes regényt írt, mert ha nem olvasom el előzetesen a fülszöveget, nem vettem volna észre, hogy valós eseményeken alapul a regény, és ez tulajdonképpen Hunter nagyapjának és testvéreinek története. Abszolút regényként működik, és nem dokumentumokra, családi levelekre, stb. hagyatkozik.

A történet különben az, hogy a nagyapja halála után Hunter hallott családi anekdotákat, és rádöbbent, mennyi el nem mesélt történet van a családban. Sorra látogatta a rokonokat, összegyűjtötte az 5 testvér történetét, és megírta belőle A szabadság illatát.

Nehezen fogadom el, hogy csúnyán szólva ennyire szerencsés tudott lenni ez a család. Két szülő, 5 gyerek a párjaikkal – vagyis 12 személy, ha a gyerekeiket nem számolom. (Az a háború alatt +2 fő lenne.) Zsidók, a német megszállás alatt. Mégis, hogy létezik, hogy mindenki túlélte és szerencsésen egyesülni is tud a család? Igen, a tágabb rokonságban nagyon sok a veszteség, de a Kurc családtagok a férjekkel, feleségekkel és gyerekekkel túlélték. Ezt most hihetetlenebbnek érzem, mint amikor a borzalmakról olvastam a korban.

A történetnek nagy dinamikát biztosít, hogy a testvérek teljesen elszakadnak egymástól és teljesen más helyszíneken, más nehézségeket leküzdve élnek túl. Az ő nézőpontjaikat váltja a regény, így magát a háborút is több nézőpontból megmutatva. Álcázás és bujdosás, magukat kereszténynek kiadni – ez az, ami nem volt újdonság, ha néha el is hűltem, milyen módszerek eszükbe nem jutott a halál közelségében. Még arra is van itt egy ötlet, hogy a körülmetélést hogyan lehet hamisítani, mintha nem is lett volna. A külföldre menekülés. Ami azonban számomra új volt, a lengyel zsidók sorsa, akik az orosz sereghez akartak csatlakozni. Ahogy előtte tulajdonképpen fogolytáborba zárták őket Szibériában – ez a szál kötött le legjobban. Ez volt újdonság, és ez a páros volt a legszimpatikusabb a testvérek között.

De jellemző amúgy is, hogy ez a regény jó emberekkel van tele. Nincs egyetlen negatív karakter sem a főhősök között, ez egy olyan család, ahol nincs fekete bárány. Ez is furcsa egy kicsit, hogy mindenki ennyire tökéletes legyen, de itt nem is a karakterek a lényeg. A cselekmény – hogyan lehetett túlélni a II. VH-t?

A regény alapvetően a családi értékek mellett áll ki. Minden szereplőjének mindennél fontosabb a családja, és ez a túlélés záloga is. A másikért küzdenek, egymást tartják életben.

Az plusz érdekessé a könyvnek, hogy Hunter egy kicsit a korszak történelmének krónikáját is adja. Egy-egy fejezet végén gyakran van egy szerelvény, ami történelmi szedet, olyan eseményekről tudósítás, melyek hatottak a család valamely tagjára.

Bár kicsit tényleg mesének érzem a végkimenetelt, a karaktereket, azért tetszett a regény.

Hunter: A szabadság illata - Mint családregény: 85% több családtag sorsán keresztül egy korszak rajza is, mesélősen.

Szubjektíven: 70% nehezemre esett elhinni egy ennyire pozitív véget, de lekötött a könyv.

Bántalmazós, igazság nyomába eredő, eltussoló.

Maya eddig nem volt szerencsés a szerelemben, már le is tett arról, hogy megtalálhatja az igazit. Ám ekkor az életébe lépett Jamie, akivel már családalapításról beszélnek, és a nő abban reménykedik, az évfordulójukon jegygyűrűt kap. Helyette a rendőrség érkezik: Jamie öngyilkos lett. Maya nem tudja ezt elhinni, és nyomozni kezd. Mi volt Jamie életében, amiről nem tudott? A nyomokat követve egy titok nyomára bukkan, melyben befolyásos férfiak használtak ki, gyaláztak meg és gyilkoltak ártatlan gyermekeket. Jamie is egyike volt a fiúknak. Ő már nem vonhatta felelősségre a kínzóit, de Maya most a helyére áll. Ezzel a saját életét sodorva veszélybe: akik elvették Jamie életét, most az övére törnek. Túl befolyásos, érinthetetlen férfiak titkait akarja felfedni. Az úton szövetségesekre akad, de így sem reménykedhet, hogy valódi eredményt tud elérni.

Gondolom, mindenkinek van olyan téma, ami felháborítja, és amiért háborog. Nekem a gyerekek elleni erőszak ilyen. A nemi erőszakra különben is érzékeny vagyok – az egyetlen horror, amit nem bírtam megnézni (képes voltam a moziban fejhallgatót felvenni és zenét hallgatni csukott a szemmel az ominózus jelenet alatt), egy ilyen jelenettel indult. Ha ráadásul gyerek az áldozat, az nálam már a pokol bugyra. Bírnék is arról háborogni, hogy nem is simán megölni, de megkínozni is kellene azt, aki ilyet tesz egy gyerekkel.

Ez a regény pedig ebbe a témába megy bele úgy, hogy nekem a hideg futkosott a hátamon, és rendszeresen le kellett tennem a könyvet, mert nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy üvöltsek. A történet két szálon indul el: egyrészt, Jamie végzete után Maya nyomozni kezd. Közben pedig Jamie naplóiból megismerjük, hogyan használták ki a gyerekeket az árvaházban, ahova a fiú került az anyja halála után. Testi fenyítés, megfélemlítés, majd az igazgató és a fő nevelő szexuálisan is inzultálta a gyerekeket. Amikor eléggé megtörtek, ki is árusították őket. Ott aztán olyan dolgok folytak, hogy arra szavakat se nagyon találok. Fertő.

Majd a szálak összeérnek, mire Maya mindent megtud, mi is. Indulhat a harc az igazságért, a számonkérésért. Ezzel együtt az újabb terhelő tények jönnek. Ha annyira magasan van a szörny, büntetlenül teheti a dolgait. Ezt szinte olyan rossz volt olvasni, mint amiket korábban a gyerekek átéltek.

Mesélhetnék arról, hogy milyen a nyomozás, milyenek a karakterek, de a téma annyira sokkolt, hogy nekem arról szólt ez a történet, hogy szenvedtem a gyerekekkel és legszívesebben karóba húztam volna a kínzóikat.

Így nem is Maya nyomozása fogott meg, hanem az egykori katona menete a végén, aki megtudja, ki rabolta el a kisfiát és mit tettek vele. A férfi pedig nem Maya útját választja: abból nem lesz igazság. Ő a kezébe veszi az ügyet – izgalmas volt, ahogy elkezdte levadászni az embernek tűnő, gyerekbántalmazó szörnyeket.

Olvasmányos, könnyen falható regény, de a tartalma miatt erősen korhatárosnak minősíteném. Még úgy is sokkol, hogy nem megy bele a realista részletekbe, és nem azzal sokkol, hogy részletesen leírja, miket műveltek a gyerekekkel.

A karaktereket könnyen lehet két csoportra osztani: vannak a mocskok, az érinthetetlen hatalmasok, akik visszaélnek mindennel. Vannak, akik fellépnek ellenük. Jók és rosszak. Maya a kiemelt karakter, aki a gyászát is ezzel a küzdelemmel éli meg.

Számomra ritka sokkoló olvasmány volt, hatásos, és nagyon nem esett jól erről olvasni.

Hodge: Érinthetetlen - Mint thriller: 85% erős érzelmeket kiváltó, sokkoló – a végére még akciódús is. Maró!

Szubjektíven: 75% ritkán fáj ennyire egy történet. A gyomrom szó szerint belefájdult.

De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. (Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

(…) a szeretet a legveszedelmesebb drog. (King: Leszoktató Rt.; IN: Éjszakai műszak)

Az idő gyógyít, és magával visz sok rossz emléket. (Robson: II. Erzsébet ruhája)

Nem humanistának, vagy egyenlőségpártinak, vagy bármi másnak. Hanem feministának. Ez nem egy csúnya szó. Sőt, a mai nap után lehet, hogy ez lesz a kedvencem. Mert tényleg nem jelent mást, mint női összefogást. Ezek a lányok azt akarják, hogy emberi lényként bánjanak velük egy olyan világban, amelyik valahogy mindig azt érezteti velük, hogy nem azok. (Mathieu: Moxie)

– De nem kell mindenkiről a legjobbat feltételezned.
– De a legrosszabbat sem szabad feltételeznünk mindenkiről. A világ nem akar mindig ártani neked. (Dessen: Kulcsra zárt szív)

Nektek, embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. (Gaiman: Coraline)

Az ember kölcsönkéréssel kezdi. Aztán koldulással folytatja. (Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

Mert kaptál erőt, észt és tehetséget. A Jóisten végtelen kegyelmében olyan családba helyezett, ahol dúskáltál földi javakban, és iskolákban művelhetted ki az elmédet. Nem élni mindezen égi adományokkal, nem felhasználni, veszni hagyni azért, mert most éppen lefelé fordult a szerencséd kereke, bűn, Isten ellen való vétek! (Bakóczy: Liliom és kehely)

Múlik az idő, de az emberek nem felejtenek. (Capella: Vendéglő a Vezúvnál)

Útkereső, családért küzdő, ármányos, múltban játszódó.

Eszter és Orsolya nővérek, szinte egyidősek, ám jobban nem is különbözhetnének egymástól. Eszter gyönyörű, házias, gyakorlatias. Orsolya az anyjuk második férjétől született, és a külleme alig kellemes. Nehezíti a helyzetét, hogy egy gyerekkori baleset miatt sánta is maradt. Szépen varr, de ezt otthon semmibe veszik. Az anyjuk abban reménykedik, hogy a debreceni, jómódú kalmárfi, Duskás Ferenc szeme megakad Eszteren, amíg a földjükön dolgozik és építi a malmát. De Ferencre Orsolya vet szemet, akinek a patakpart a kedvenc helye és sokat beszélget az ott dolgozó fiatalemberrel, ám a lány tudja, neki nincs esélye. Eszter az ötvöslegénynek, Gombos Bálintnak kötelezi el magát, ám a lopással vádolt fiúnak menekülnie kell. Eszter nem szökhet utána, és Ferenc a szemével választ feleséget. Míg mindenki megszenvedi, ha nem a szíve szerint döntött, Debrecen küszködik, hogy fennmaradjon a török, és egyéb dúlásokat is túlélve.

Bakóczy Sára ötvöz nekünk egy romantikus történetet egy történelmi regénnyel, nyakon öntve egy kis rejtéllyel. Ki lopta el az értékes kelyhet, és terelte ezzel más irányba az eseményeket? Eljutnak a szereplők a boldog végig? Azt nem kérdezem meg, vajon Debrecen fennmarad-e. Erre remélhetőleg mindenki tudja a választ.

Az alaphelyzet romantikus, és könnyen lehetett volna belőle romantikus regényt is írni, sokkal meseibb részekkel. Eleve az, hogy a férfi főszereplő két nővér közül választ. Majd az, ki kit szeret igazán. Az írónő nem szappanoperát ad nekünk, nem is esik túlzásba az érzelmek részletezésével. Egyik szereplő esetén sincsenek lángoló érzelmek, végzetes nagy szerelmek. Mindenki csendesen viseli a sorsát és ez egy olyan kor, amikor sokkal többet kell mérlegelni, mint a személyes érzelmeket. A lányok szegények, Eszter is jól tudja, hogy a házassága lehet a családja megmentésének a kulcsa.

Valahol szomorú is, hogy mindenki mennyire szenved majd a döntéseitől. Lesz, aki mindig az elveszett kedvest siratja, más titkolja a reménytelen szerelmét, és lesz, aki későn döbben rá, hogy rosszul választott. De mindez csendesen – érezzük a karakter viselkedéséből, a tetteiből, de nem lesznek kimondva és szélesen megélve.

A szereplők nem mesehősök azért sem, mert gyakran maguk is tehetnek a sorsukról. Hibáznak, és mindenkiben lehet találni olyat, ami nem szimpatikus. Van esély azonban a fejlődésre, és lesz, amit évek alatt helyre lehet hozni. Mások azonban örökre sérültek. Ez is reális: vannak következmények, melyek eltörölhetetlenek és nem jut mindenkinek happy end.

Közben ott van a történelmi kor, a hétköznapokkal, politikai viszonyokkal és ennek minden részletével. Ahogy egyes szereplők mozogni kezdenek, a szerző szélesíti a látókört. Az uralkodókról, Debrecen helyzetéről, a nagyok játszmáiból is kapunk részeket. Néha el is tolódik efelé a cselekmény, ami a történelmi regénynek jót tesz, az alap cselekményhez azonban csak lazán kapcsolódik. Így egyszerre örültem annak, hogy a regény történelmi is, ami a korról is relevánsan ad át ismereteket, miközben nem egyszer megakadtam, hogy mennyire eltérünk a fő tárgytól, és milyen kevés köztük a kapcsolat.

A szövegben is van egy kis más íz. Nem a korszak nyelvét idézi meg, de nem is olyan, mintha egy mai köznyelvi szöveg lenne. Súlyosabb. Tudtam szeretni ezt is, csak rá kellett állnia a szememnek és az agyamnak. Éljenek a barokk körmondatok?

Lekötött a történet, volt benne történelem is – nem fogom bánni, hogy elolvastam.

Bakóczy: Liliom és kehely - Mint történelmi: 75% romantikus keretbe fogva, a török kori magyar viszonyokat is mutatja.

Szubjektíven: 60% néha az ugráslások kizökkentett, és meg kellett kedvelni a hőseit is.

5: Hercz: Arany és Ónix – a viktoriánus Anglia, kicsit másképpen. A természetfeletti nagyon is létezik, és a világokat egy fátyol választja el egymástól. Egy titkos osztag, köztük mindenféle természetfeletti lénnyel óvja a fátylat. Közéjük keveredik Asarella, aki képes a fátylat alakítani mágiával. Lesz itt kényszerházasság, múltba nyúló összeesküvés is.

4: Keyes: Született királynő – mágikus háború közeleg, egy ősi erő készül felemelkedni, hogy átírja a világ sorsát. Pár ember akad, akik megakadályozhatják a véget, és hol együtt dolgozva, hol külön utakon vívják a harcaik, mint egy fantasy hős osztag. Van köztük mágikus erejű királynő, a zenét mágiával ötvöző szerző, kardvívó mester és vadász is.

3: Forester: A lány, aki tudott repülni – Piper helyes kislány, aki tud repülni. Hiába minden kedvessége, a helyiek félnek tőle, és a szülei kénytelenek elküldeni egy speciális iskolába. Itt aztán akad zseni és szupererővel bíró gyerek is. De vajon tudnak-e a saját hőseik lenni, és megmenteni maguk az iskola rendszerétől, hogy aztán új kalandokba vághassanak bele?

2: Hernád: Garabonciás Osztag – jelenleg 3 résznél tart Magyarország szuperhőseinek sorozata. Ok, nincsenek olyan anyagi javaik, mint nyugati társaiknak, és egy ócska busszal kénytelenek járni, de a világot akkor is meg kell menteni! Hiszen vannak itt összeesküvő vámpírok, és idegen lények is, akik az ország mágikus erejére vágynak, alakváltó szupergonoszról nem is beszélve.

1: Doctorow: Mintaszerű kisebbség (Radikálisok kötetből) – a szerző fogta a DC karaktereit és annyira álcázta őket, hogy mindenki rájuk ismerhessen, de azért ne kelljen jogdíjakat kifizetni. Így jutunk el az idegen bolygóról csecsemőként érkezett hőshöz, akinek a barátnője Lois, a barátai Clarknak szólítják, de nem Supermanként, hanem Amerikai Sasként jobbítaná a világot. Most éppen nem szupergonoszok után rohan, hanem a rasszizmust akarja felszámolni. Hiába figyelmezteti a milliárdos Bruce, aki éjszakánként igazságot oszt – csak itt nem nevezhetjük Batmannek – hogy ez nem fog tetszeni az amerikainak. Meg is lesz az eredmény: Amerikai Sas szembenézhet azzal, hogy a származása miatt bevándorlóként kezdik kezelni és egyre jobban kirekesztik.