Nyomozós, álruhás, szabadságért rejtőző.

Enola próbálja felmérni, mennyit tudhat már róla a bátyja, Sherlock. Nem meri a vállalkozását sem folytatni, hátha Watson révén a fivére már Ivy énje nyomában jár. Viszont tétlen sem maradhat: dr. Watson eltűnt. A lánynak szimpatikus volt az orvos és segíteni akar a nyomozásban is. Új álcát ölt: megszületik a csinos Violet, aki látogatást tesz mrs. Watson otthonában. A lány ott felfigyel egy különös virágcsokorra: csupa olyan növénnyel van tele, melyek virágnyelven rosszat jelentenek. Egy kihallgatott beszélgetésből tudja, hogy a bátyja ezen a nyomon nem fog elindulni – férfiként nincs érzéke az ilyesmihez. Így Enola ezen a nyomon halad, és egy kis szerencsével a gyanúsítottra is ráakad. Követés, kémkedés, némi következtetés, és a halálos virágcsokor esete is megoldódik.

Nehezemre esik elvonatkoztatni attól, hogy ezeket a történeteket ne kezeljem teljesen krimiként. Nem azok, hanem nyomozással feldobott gyerekkönyvek. Nem véletlen, hogy nem Sherlock Holmes alakját élesztette újjá Springer, hanem a húgának adott kalandokat.

Ez a harmadik rész, és önálló ügye van Enolának. Vagyis, az átívelés minimális. A nyomozásnak nincs köze a korábban történtekhez, mindössze a lány helyzete érthetőbb, ha olvastuk az előzményeket – de a fontos dolgokat Springer menet közben szépen összefoglalja, így nincs kizárva, hogy előismeret nélkül ne lenne élvezhető.

Mennyire jó a krimi? Eddig ez volt a legérdekesebb és a legjobban megírt Enola Holmes-regény. Viszonylag gyorsan már elkezdődik a nyomozás, nincsen sok fölösleges kör és Enola logikusan halad előre. Igen, most is szerencséje van. Pont azt a címet nézi ki magának Sherlock asztalán, ami majd a megoldást hozza. Jókor hall meg dolgokat. Kényelmes így, de nem szabad elfelejteni, ez gyerekkönyv.

Sűrűn is mondogatom magamnak, mert sok következtetés annyira jön magától, annyira egyértelműnek tűnik, hogy irritált, amikor Enola nem jön rá azonnal, hanem rajzolgat és gondolkozik, míg neki is sikerül megvilágosodni. (Azt inkább hagyjuk, az mennyire tud zavaró lenni, amikor sokadszor el van ismételve, hogy mivel a Holmes-fivérek agglegények, nagyon távol állnak tőlük a női dolgok és le is nézik a nőket.)

A nők helyzetét különben egyre nyíltabb témaként kezeli a szerző. Eddig is benne volt, hogy Enola nem akarja feladni a szabadságát, és maga akar dönteni az életéről. Benne volt, hogy a férfiak uralta világban mennyire kevés lehetősége van lányként. De most a nyomozás kapcsán is ilyen témát feszeget. Látjuk, milyen könnyen ment, hogy egy nőt elmegyógyintézetbe küldjenek. Nem kellett őrültnek sem lennie: a férjének valami nem tetszett, egy orvos megírta a beutalót – aki természetesen férfi volt – és már kész is. Könnyű eljutni abba az irányba, hogy ma már ilyesmit nem lehet, de még mindig nincs egyenlőség a nemek között. Springer egyértelműen lányoknak ír, mert most is benne a kötetben: merni kell a saját utat járni, attól függetlenül, hogy a társadalom mit akar lenyomni a torkon. Nem lesz változás, ha nem harcolja ki magának a változásra vágyó.

Azért érdekel, mennyi olyan témát tud még kitalálni Springer, amire azt lehet mondani, túl női, hogy Sherlock Holmes megértse. Mert a világnyelv használata már a harmadik kötetbe került bele – azért remélem, nem sütés-főzés jön. Mondjuk, abban Enola sem szakértő.

Tetszett, ahogy a testvéri kötelékeket árnyalja a Holmes és a nyomozás tárgyát képező családban. Tetszett a humora. Enola karakterét is bírom. Ez egy jó rész volt!

Springer: A halálos virágcsokor esete – Mint gyerekkönyv: 85% vagány hősnő, kalandos cselekmény, modern üzenet kosztümösben.

Szubjektíven: 70% a krimi része felnőtt fejjel túl egyszerű, de eddig ez a legjobb Enola-ügy.

5: Sandrel: A csodák könyve – Thelma két dologra koncentrálva élte az életét: a munkájára és a fiára, akit egyedül neve. Amikor azonban Louis-t baleset éri és kómába esik, a fia bakancslistáját követve Thelma sok mindent újraértékel és felfedez. Ráébred, mik az igazán fontos dolgok az életében, anyaként és nőként, és meg tud változni.

4: Barreau: Piciny csodák kávézója – Nelly kedves, romantikus, de bátortalan lány. A rég kiszemelt férfinak sem meri elmondani, mit érez iránta. Amikor a férfi mással jön össze, valami el is törik a lányban. A nagyanyja múltját követve Velencébe indul, és nem csak a családi múltat fedezi fel, de a saját erejét és a szerelmet is.

3: Mezei: Mint a homokszemek – csajos regény némi krimivel megbolondítva. Alex pár éve még sikerember volt: munkamániás fejes, akire nagy jövő várt. Ám egy család meggyilkolása, egy támadás ellene, és minden megváltozott. Most egy kis cégnél lapul, míg tévedésből ki kell mennie egy bankhoz. A riasztás ismétlődik, és Alex nyomozni kezd, miközben egy férfi is színre lép, és Alex próbál nyitni mások felé.

2: Szaszkó: Késő március – életközépválság, de egy nőnél, akinek látszólag mindene megvan. A szerelme, aki máig rajong érte, világhírű rocksztár. Anna azonban nem akar a férfin lógó zenészbarátnő lenni, és azzal is szembe kell néznie, van-e jövőjük, ha Anna nem akar szülni – kérdés az is, egyáltalán lehet-e gyereke. Kezdeni akar valamit magával, de a fotózás nem elégíti ki. És van egy elnyomott trauma is, ami mérgezni kezdi az életét…

1: Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában – Kate ki van akadva. Nem elég, hogy szerelem helyett csalódás várt rá, a férfi még a kinevezést is lenyúlta előle. A lány meg utazhat pár újságíróval Koppenhágába, ahol az új ügyfél a hygge életérzést akarja átadni és reklámoztatni. Ha mindez nem lenne elég, az egyik újságíró annyira ellenszenves és az agyára megy, hogy arra szavai sincsenek. A közös kalandok, a hygge és Koppenhága, a jó társaság azonban mindenkire jótékony hatással lesz, és a résztvevők megújulva térhetnek haza.

Táboros, eltűnést felderíteni akaró, múlttal szembenéző.

Emma a húszas éveiben járó festő, aki éppen az első kiállítását tartja. Erdőt fest, mindent elnyelő fákat. Csak a legjobb barátja tudja, hogy mindig ugyanazt a gyerekkori traumát festi – a három lányt, akik eltűntek egy közös táborozás alkalmával. A portréik, melyekre ráfesti a fákat, növényeket, indákat. A tábor egykori vezetője, a gazdag Franny is eljön, és egy ajánlatot is tesz: 15 év után újra megnyitja a tábort, és szeretné, ha Emma tanítana a lányoknak festést. A nő elfogadja az ajánlatot némi dilemma után, de nem tud ellenállni a lehetőségnek, hogy az eltűnt szobatársnői nyomába eredjen 15 évvel később. A helyszín, a régi ismerősök visszahozzák az emlékeket, Emma bőszen kutakodik és dőlnek a hazugságok.

Riley Sager is azon szerzők közé tartozik már, akiknek megveszem úgy a könyvét, hogy a fülszöveget se olvasom el. Ezzel a kötettel eddig 3-ból 3 az arány. Az Akarsz velem játszani is egy izgalmas, letehetetlen thriller, amit valósággal faltam.

A történet kezdetén már adott a rejtély: mi történt a három lánnyal? Ugyanakkor a kiemelt hősnő, Emma is őrzi a maga titkát. Kezdetektől tudjuk, hogy ő sem mondott el dolgokat, és az olvasók, előttünk elől is vannak titkai. Utalások vannak, hogy hazudott és elhallgatott dolgokat – de hogy mit, és ez hogyan tesz hozzá az eltűnések megoldásához? Ahhoz olvasni kell, figyelni, és kis részenként egyre több mindent tudunk meg.

Olvastatja a kettő idősík. A jelenben Emma visszamegy a táborba, szembesül sok-sok régi ismerőssel, emlékkel. Párhuzamosan kibontja, hogy mi is történt pontosan a múltban, mit tett és mit látott Emma 13 évesen. A kettő a nagy leleplezésre ér össze, nem egy meglepetést tartogatva. Sager még azzal is tudja fokozni a hangulatot, hogy Emma messze nem mindentudó. Az elbeszélőben ösztönösen bízunk, de Emma téved – így még jobban meglepődhetünk, amikor Emma is rádöbben, mennyi minden volt más, mint aminek ő látta.

Emma idegállapota beránt és érzelmileg a történetben tart. Nagy nyomás alatt van, és különben is tele van bűntudattal. Egyszerre erős és törékeny, egyszerre lehet együttérezni vele, míg más dolgai miatt csóváltam a fejem. Összetett figura, aki inkább jó, mint rossz alak – de azért ennél árnyaltabb a kép. Megvannak a bűnei, a vágyai, hibái és nagy tettei is.

Sok-sok szereplő jól kidolgozott, és a regény értelmesen is mozgatja őket. Kiemelkedik Vivian, aki az a méhkirálynő, akit egyszerre imádsz és gyűlölsz. Egyszerre áldozat és bűnös, egyszerre zseniális és gyerekes. Bár Emma a tényleges főszereplő, Vivian minden eredője.

A regény szereplőivel kapcsolatban talán csak egy olyan dolog van, ami idegesített. Theo és Emma kettőse. Szerelmi szálnak túlzás lenne hívni, de egyik síkon hihetetlenebb a vonzalmuk, mint a másikon. Egy 19 évesnek mi tetszene egy 13 éves lányon? A jelenben: Emma olyan poklot szabadított annak idején a családra, hogy hihetetlen, hogy Theo olyan könnyen megbocsátana. (Chet reakciója sokkal hihetőbb volt, minden téren.)

A lányok közti dinamika viszont izgalmas és hihető mindegyik csapatban. A méhkirálynő Vivian és udvartartása, ahogy a kiskamasz Emma a bűvkörébe kerül. A túlélők és a módok, ahogy igyekeztek túllépni a traumán. Az új kamaszok, és annak a jelensége, hogy van, ami soha nem változik. Az emberi viselkedés ugyanazokat a mintákat produkálja akkor és most.

Sager sok rudat tart a tűzben, és végig vezet minket, mondhatni vakon. Amikor mindenre fény derül, akkor pörgött vissza az agyamba, hogy igen, ott volt. Akár ki is lehetett volna találni, de engem most sikerült más vágányon tartania a szerzőnek, és meglepett a végjáték. Ez már ritka élmény, így külön is élveztem, hogy most megvolt.

Azt a majdnem szerelmi szálat leszámítva abszolút szerettem: a karaktereit, a cselekményt és a fordulatait is. Ahogy már írtam, 3-ból 3 regény tetszett eddig a szerzőtől. Jöhet a negyedik!

Sager: Akarsz velem játszani? - Mint thriller: 95% feszültséggel teli, fordulatos. Egyaránt működik a kamasz- és felnőtt szint.

Szubjektíven: 90% meglepett a vége. Bár végig ott voltak a darabkák, logikus. Csak Theo…

• Carta TEEN: A különös krinolin esete - gyerekkönyv
• Pioneer Books: Micsoda idők - kortárs
• Manó: Herceg vagy Szörnyeteg? - meseregény
• Jaffa: Win - thriller
• 21. Század Kiadó: Szép álmokat - skandináv krimi
• Álomgyár: Szédítő Balaton - női
• Fumax: Az Éden kapui - sci-fi
• Könyvmolyképző: A Rózsa Társasága - YA fantasy
  • A kockázat - New Adult
  • Folsom - disztópia, erotikus
  • Fenevad - erotikus, romantikus
  • Egyetlen lányom - női thriller
  • Mindig keserédes - New Adult

Június

21. Springer: A balkezes kisasszony esete - gyerekkönyv 4

22. Barker: Szíve helyén sötétség - thriller 4,5

23. Taylor: Nem semmi lány - humoros 3,5

24. On Sai: A két herceg - YA fantasy 4

25. Farkas: Szerelem az étlapon - 4

26. Sparks: Szerelmünk lapjai - romantikus 3,5

    Garamvölgyi: Bérgyilkos Budapesten - krimi: 4

27. Fróna: Fegyverek Háza - YA fantasy 3,5

    Golden & Morris: A Ragadozó - akció 4

Túl az első hőségriadón, remélem, voltak jó olvasmányaitok a héten!

Családot mentő, harcos, űrlényes.

Quinn McKenna mesterlövész, elit katona. Egy kolumbiai küldetésen egy drogbáróval kellene végeznie, amikor egy űrhajó csapódik be mellettük. Abból egy lény kerül elő, ami mindennel pillanatok alatt végez. McKenna felméri, nem csak a lény ellen áll vesztésre, de a sereg is tenni fog azért, hogy senkinek ne mondhassa el mit látott. Biztosítékként a lény karpántját és sisakját a postafiókjába küldi. A sereg valóban eltussolna mindent, és McKenna őrültek házába kerülne. A lény azonban kitör a laborból, mészárlást rendez, és az őrültnek nyilvánított katonákkal és egy tudóssal kiegészülve McKenna a nyomába ered. Jó oka van rá: a csomag a fiánál kötött ki, aki már el is kezdte feltörni a rendszerét. A lény, és egy még veszélyesebb ragadozó már érkezik, hogy Rory McKenna intellektusával fejlessze magát. A Dilisek és McKenna ezt azonban nem hagyják, bármin is kell átverekedniük magukat.

Filmből regényt írni nem lehet hálás feladat. Alapvetően ragaszkodni kell ahhoz, ami a moziba belekerült, miközben mégiscsak hozzá kell tenni dolgokat. Azt mi értelme lenne elolvasni, ami pontosan ugyanaz, mint a mozi? Akkor a forgatókönyvet kell kiadni és pont. A jó film alapján készült regény értelmesen tudja bővíteni a filmen látottakat.

Ez a kötet már csak azért is érdekes, mert ez a Predator-film elég megosztóra sikerült. A keménymag, akik már Arnolddal a dzsungelben szörnyetegre vadásztak képzeletben, rosszul viselték a változtatásokat és a franchise új irányát. Ugyan úgy volt megírva, hogy akár új filmek is követhessék, túl sokaknak nem tetszett és nem is lett új rész.

A regény így két szék között találhatta magát: a filmhez hűnek lenni és mégsem, hogyan lehetne? Nem is próbálkoztak ezzel az írók, hanem a film alapján írták meg a regényt. Nincs plusz jelenet, plusz értelmezés, még a szereplőkről se tudunk meg többet, mint a filmből.

Ez a történet így az adrenalin kedvelőknek kedvez. Alapvetően keveredik benne akció, sci-fi és horror. A magam részéről leginkább az akció része kötött le, és így jó szórakozásnak találtam. Egy részébe sem gondoltam bele jobban, csak haladtam az eseményekkel. Hiszen az bőven van, egy nagy hajsza az egész regény, amelyben menekülnek és vadásznak, közben mókás beszólásokkal enyhítik a feszültséget. Mondjuk, én mindig is szerettem az olyan akciófilmeket és regényeket, amelyekben voltak idézhető egysorosok.

A sci-fi rész is könnyen felfogható, és nem a tudományos, a szórakoztató vonalon mozog. A Ragadozó mitológiáján nem változtattak, ugyanúgy egy űrlény/vadász. Az új elem, hogy gyűjti a DNS-t a nagy ellenfelekből és azokkal fejleszti magát. Tudományos alap nulla, de egy ilyen történetben nem is vártam. Többre értékeltem a ragadozó kutyáját, aki egy súlyos sérülést követően az emberekhez kezd hűséges lenni, mintha nem is szörny kutya lenne.

A horrort pedig az adja, hogy a Predator nagyon brutálisan szétkapja az embereket. Van itt lefejezés, derékban kettévágás és kilógó belek, meg hasonlók. A magam részéről a pszichés ijesztés jobban hat rám, így ez a hentelés nem emelte meg a vérnyomáson, de ebbe a kötetbe ez illett. Példázza, mennyire esélytelen egy ember egy Ragadozóval szemben.

A karakterek sablonosak és egyszerűek. Nem is nagyon hihetőek, de ismétlem magam: nem is várta ezt senkit. Akciós szórakoztatás, könnyen elítélhető vagy megszerethető szereplőkkel.

Tanulságot se kell keresni benne. Predator jön, gyilkos, az emberek meg próbálnak túlélni. Azt lehetne fejtegetni Rory kapcsán, hogy ki a jövő embere: az okos vagy a harcos, de minek?

Nem tartozom a Predator kemény maghoz, nekem megvolt ezzel a történettel a szórakozásom.

Golden & Morris: A Ragadozó - Mint akció: 70% kalandos, pörgeti az eseményeket, próbál humort is belevinni. De nem okos.

Szubjektíven: 75% a harcos részek elég szemléletesek, és kikapcsolódni ok, szórakoztató.

Jack egy autóbalesetben elvesztette a szüleit szinte babaként, és a pincérnői fizetéséből a nagynénje neveli. Minden évben elviszi a temetőbe, ahol a húga sírját gyönyörű rendbe tartják, viszont a fiúnak azt is végig kell hallgatnia, hogy az apja milyen rongy ember volt. A nénje őt okolja a testvére haláláért.

Jack egy napon elkóborol, és egy padon felfigyel egy vele egyidős, csodaszép lányra. Stella elbeszélget vele, és Jack miatta kezd visszajárni a temetőbe. A lányt mindig fehér öltönyösök kísérik, fehér autóval hozzák-viszik.

Egy alkalommal a nevelőnője kényszeríti a lányt, hogy az elmaradhatatlan kesztyűje nélkül fogja meg a virágot, amit Jack hozott neki. Mire a kocsihoz érnek, a virág porrá lett a lány kezében. Majd Jack életére is törnek, és Stella többet nem jelentkezik. Jack sérülés nélkül megússza az autóbalesetet, a barátja nem is hisz a szemének.

A nagynénje súlyosan megbetegszik, de a fiú minden hónapban pénzt talál otthon egy borítékban, így fent tudnak maradni. Ő is az étteremben kezd dolgozni, összejön egy helyi helyes lánnyal, de nem szabadul a múlttól. Nem szerelmes, a különleges személy a számára továbbra is Stella.

A nénje meghal, és egy helyi összetűzésben a barátnője meghal. Jack így a nyomok után veti magát, keresi a szülei régi barátait és a gyerekeiket. Rájön, hogy megölték őket. Stella szülei is az ő szüleinek a barátai voltak, de megölték őket és elvitték a lányukat. Felszívódik.

Közben Stella is megszökik, majd David is követi. Egymást hajkurásszák. Jack számára is összeáll a kép: a szüleik részt vettek egy egyetemi kísérletben, és a gyerekeik erővel születtek. Stella megöl bármit, amihez hozzáér. Ha időnként nem teszi, ő hal bele. A kormány bérgyilkosnak használta Daviddel együtt, akinek minden kimondott szava parancs.

David Stellát akarja, és elültetett egy parancsot is a fejében. Amikor mind együtt vannak, fel kell hívnia és David lecsap az agymosott ügynökökkel. Az egyik alany lánya állítja le: elveszi David hangját, aki némán már erőtlen.

Stella és Jack együtt maradnak, kiegyensúlyozzák egymást. Mellette Jacknek nem kell innia, Stellának életet lopnia. Két gyerekük lesz.

A végén pedig ott egy jelentés, amiből megtudjuk, hogy a kormány megont elindítja a kísérletet.

Speciális iskolás, rejtélyes, varázs fegyveres, útkereső.

Megaira a középiskola után nem tudja, hogyan folytassa. A nevelő anyja azt várja tőle, hogy menjen egyetemre. A lányt azonban egyik iskola sem vonzza. Viszont, egy kiállításon meglát egy harci tőrt. Nem tud neki ellenállni, meg kell szereznie. A tőr hozzá kerül, majd egy meghívót is kap egy válogatóra. Kiderül, hogy van egy titkos rend, emberekből, akik többek embereknél. A lelkük más, gazdagabb, így képesek kapcsolódni olyan fegyverekkel, melyeknek személyiségük van és alakot is tudnak ölteni. Megaira tőre is ilyen – a farkas alakot felvenni képes kris már nem egyszer mentette meg a lány életét. Megaira a lövész legjobb barátjával, Tonyval vág bele a képzésbe, bár komolyan szenved attól, hogy nem képes másokat bántani. Kijelölt tanára, Christopher pedig nagyon rá akarja venni. De az iskolában nem ez az egyetlen titok…

Pályakezdő regény, így lehetünk elnézőbbek vele. YA fantasy, ami egy könnyedebb zsáner, nem kell annyira passzolnia benne a dolgoknak, mint amit egy krimiben elvárok. De különben sincsenek nagy gondok, lehetőséget bőven látok ebben a történetben.

Talán kezdjük azzal, ami tetszett benne. Maga az ötlet. A fegyverek, melyeknek személyiségük van és egy hordozóhoz kapcsolódnak. Párat már meg is mutatott belőlük a szerző, és talán azért, mert a Bleach világában is imádtam, hogy az egyes kardok mire képesek és milyen karakterük van, itt is elszórakoztam ezeken.

Az iskola is tetszik, az mindig tartogat lehetőségeket, amikor egy speciális csoport képviselői zárt térbe kerülnek, és egyszerre kell versengeniük és barátokká kovácsolódni. Az edzéseket is bírom, én kifejezetten üdítőnek találtam Christopher keményebb stílusát. Harcosokat képeznek, minek is kellene pátyolgatni őket?

Azért is jókora piros pont jár, hogy nincs szerelmi szál beleerőltetve. Ugyan itt vannak azok a  karakterek, akik egy másabb történetvezetéssel a romantikus szálak lehetnének: a legjobb tanuló Jack, vagy a legjobb barát, Tony – de a hősnő esze szerencsére nagyon nem azon jár, hogy kit szeressen. Koncentrál a feladatára és a világ megismerésére, amibe belecsöppent.

Az is egy jó ötlet, hogy Meg teljesen kívülálló, és vele együtt tanulhatja meg a világ szabályait az olvasó is.

Ám most etetem kicsit a gonosz farkast is a vállamon. A világra még ráférne a kidolgozás. Már ott fura a dolog, hogy miért képezik ezeket a fegyvereseket, és mi lesz a dolguk a végzés után. Azt várják tőlük, hogy démonokra vadásszanak? Vagy testőrök lesznek? Ilyen sztori is került bele, hogy védtek meg egyszer egy királynőt egy küldetés keretén belül.

De említhetném a fegyverforgató családokat – éppen csak említve vannak. Se kapcsolati háló, se valami keret nekik. Vannak, a sarjaik itt tanulnak és pont egyelőre.

Bár vannak eltalált karakterek – Christopher a kedvenc, neki több színe van és jókat mosolyogtam a mocskosabb húzásain – a legtöbben alig lépnek színre és nincs még igazán karakterük. Tony pl. milyen azon túl, hogy Meg legjobb barátja? Meg sem lett még igazán hősnő. Álszent dolognak érzem, hogy mennyire ódzkodik a dolgoktól. Nem csak fegyverrel lehet harcolni, meg hasonlók. Akkor miért pont egy ilyen iskolába kötött ki? Ha Mark Lawrence harcos iskoláját nézem egy másik sorozatba, ott volt több tagozat, ahol mindenki megtalálhatta a neki megfelelő irányt. Itt viszont egyértelműen ölni és harcolni tanulnak, és Meg nagyon nem illik ide a hippi hozzáállásával – még akkor se, ha értem az erőszakmentes üzenetet. Szerintem is inkább kommunikáljunk előbb, mint üssünk.

Stílusban is van hova fejlődni – egy-egy szóismétlés, visszatérő szófordulat a végére zavart is.

Folytatása van, az még biztosan kap egy esélyt. Kezdésnek elment.

Fróna: Fegyverek Háza - Mint YA fantasy: 60% kalandos, alakulóban levő sorozatkezdet, romantikát mellőzve.

Szubjektíven: 55% lehetőséget látok benne többet is, de még sok a hiányérzetem. Mi lesz ez?

Nyomozós, bűntény megakadályozó, családi konfliktust rendező, rendőrös.

Brezan alezredes elfoglalt ember, duplán is. A szakmája, a rendőri munka a hivatása is, megszállottan képes dolgozni. Ugyanakkor a gyerekeiért bármire kész apa is, aki előteremti a pénzt, ami külön órákra, nyaralásra, stb. kell. Egy egri konferencián egy csinos özvegy találja meg egy rejtélyes esettel: valami nem stimmel a férje halála körül. Hazatérve egy régi barát kéri a segítségét, aki érzi, hogy a bankjában valami történni fog. A felvételeken ott az özvegy meg a férje, aki elvileg 3 éve halott. Ha mindez nem lenne elég zavaros, képbe kerül egy bérgyilkos is. Brezan osztagának lehetősége nyílik, hogy most még azelőtt tegyenek valamit, mielőtt a bűn megtörténne. A csapat összeáll: már csak ki kell találni, mire készül a büdösbogár meg a fekete özvegy, míg Brezan a családi békét is újjá kell, hogy építse.

Ezzel a kötettel Garamvölgyi László Réti László nyomdokaiba lép, mi pedig köszönthetünk egy újabb magyar krimi szerzőt, akinek saját tapasztalatai vannak a rendvédelmi erők belső működéséről. Van, amit még emésztek a kötetből, de a benyomásaim összessége pozitív.

Ami elsőre szinte megütött, a szerző stílusa. Nehéz megfogalmazni, mert igazából nincs gond vele. Egyedi, egy más hang. Nem olyan, mint a tucat krimi, amiből nem lehet rájönni, kit olvasol, mert annyira egyforma minden. Nem szépeleg, de itt a nyelvhasználat megy a cselekményhez, így ezzel is meg vagyok békében. Mégis, közel a regény feléig tartott, amíg ráállt az agyam és nem éreztem furcsának.

Viszont, a magyar helyesírás egyes szabályai írásban megjelenve fájnak. A keresztnevekben például a kiejtés elve érvényesül. Ha elvetemült módon a gyerekednek angolszász nevet adsz, nálunk nem Catherine lesz, hanem Ketrín. Vagy nézzünk ismertebbet? Samantha nálunk Szamanta. Ugye, milyen rossz nézni is? Erről nem Garamvölgyi tehet, de akkor is utáltam látni az olyan neveket leírva, mint a Májki.

Ha már nevek, ezekkel különben is szenvedtem. Mondjuk az, hogy a Szilveszter nevű informatikus beceneve Stallone, rendben. A Kocsistibi ebben a formában már nem annyira. Azon meg töröm a fejem, hogy Brezan neve vezetéknév, becenév, vagy micsoda?

Szerencsére ez a regénnyel a legnagyobb bajom, birkózom a nevekkel. A cselekmény viszont pörög, vannak fordulatok és érdekes a megközelítés is. Nem a bűnesetet nyomozzák ki, hanem megelőzni igyekeznek azt. Ugyanúgy nyomozó munkával és rendőri eszközökkel. Több szálon haladnak az események, és ezek fokozatosan érnek össze. A végére nagyon kikerekedik, hogy a látszólag összefüggéstelen események is hogyan tartoznak össze.

Azért külön jár a pont, hogy a bankügyi csalás is el lett magyarázva úgy, hogy még én is megértettem, noha ez messze esik az érdeklődésemtől.

Megkedveltem a szereplőket, a rendőrségen és a családban is. Garamvölgyi nem viszi túlzásba a jellemzéseket, inkább a tetteik jellemzik a szereplőit. Alapvetően a rendőrei tiszteletre méltó emberek, akik ezzel-azzal küszködnek.

Mert van egy közös pont, ami a végére fájóan nyilvánvaló lett. Aki komolyan veszi a rendőri munkát, annak a magánélete komolyan sérül. Ez okozza Brezan házassági gondjait – amelynek a megoldása különben röhejes. Elmennek a paphoz, aki megállapítja, hogy amíg szeretik egymást, nem lehet nagy gond és meg kell fogniuk egymás kezét. Komolyan? A többi rendőr szereplő, legyen nő vagy férfi, fiatalabb vagy idősebb, szintén szóba fogja hozni, hogy a párjaik mennyire nehezen viselik, vagy elmennek az időbeosztásuk miatt.

Az nálam különben érdem, hogy a nyomozás és a magánéleti szál is lekötött.

Ha jól láttam, Garamvölgyi megírta a folytatást is, vagyis össze lesz még rántva a csapat, és lesz más ügyük is. Örülök neki, ez kezdetnek korrekt volt!

Garamvölgyi: Bérgyilkos Budapesten - Mint krimi: 75% a nyelvhasználata egyedi. A történet bonyolódik. A szereplői emlékezetesek.

Szubjektíven: 70% nehezen állt rá az agyam a stílusára, a nevekre, de a történet tetszett.

Első szerelmet felélesztő, egymásért küzdő, romantikus.

Az idősek otthonában él egy 80 év körüli férfi. A kezét már nehezen tartja a reumától, de a tudata még nagyon is tiszta. Egy naplót oszt meg egy másik itt ápolttal. Egy asszonynak olvassa a fiatal Noah Calhoun történetét. Noah 30 évesen tért vissza a II. világháborúból, a pénzén megvette a házat, amit már kamaszként is kinézett magának és megkezdte a felújítást. A költészetet szerető, érzékeny férfi a szívében még mindig őrizte az első szerelmét, hiába tűnt el az életéből Allie több mint 10 éve. Allie 29 évesen menyasszony, de az esküvő előtt még egy történetet le kell zárnia magában. 16 évesen egy nyáron át övé volt a nagy és igaz szerelem, de a kapcsolat megszakadt. Most visszatér, szembenézni egykori nagy szerelmével. Nem sejti, hogy a viszontlátás több érzelmet szabadít fel, mint gondolta volna és egy nehéz döntést kell meghoznia miatta.

Vajon melyik a legismertebb Nicholas Sparks regény? Arra fogadnék, hogy az egyik azok közül, amelyikből film is készült. Jó eséllyel a Szerelmünk lapjai Top3-ban lenne, ha nem egyenesen a dobogó tetején. A filmet láttam többször is, és rendszeresen eszembe is jutott olvasás közben – hála a filmes borítónak.

Meglepőnek is találtam, hogy mennyire egyszerű ez a sztori, és mennyire kevés a cselekménye. Pedig még idősík váltások is vannak benne, mégis: ha csak a konkrét eseményeket nézem, szerintem 4-5 mondatba össze tudom foglalni az egész regényt.

A történet két idősíkon játszódik. Az öregek otthonában tart a felolvasás – a könyv első felében keretként működik ez a rész. Nagyon ritkán megszakad a múltbeli történet, hogy a jelenből kapjon egy kis narrációt. Majd a regény második fele itt játszódik: egy látszólagos csavarral megtudjuk, hogy a múltbeli szereplők hogyan kapcsolódnak az itteni karakterekhez, és példáját látjuk annak, mit jelent az igaz szerelem.

Talán ezért is lett ennyire sikeres ez a regény. Egy annyira tökéletes és áldozatokat is könnyeden meghozó szerelmet mutat be, amelyről jó képzelegni. Annyira messze nem ment el a szerző, hogy a szerelem csodát is tegyen, de nem sok kellett volna hozzá. A könnyzacskókat vette célba, és mivel a regény sikere töretlen, el is találja őket máig.

Nem is igazán a jelen idősíkkal voltak gondjaim. A múlt sokkal szimplább, mint vártam. Egyrészt, a kamaszkor csak pár mondat erejéig jelenik meg, utalva arra, hogy mi választotta el egymástól a fiatalokat (gazdag és túlféltett, anya által vezérelni akart lány és szegény fiú - klasszikus) és mennyire egymásra kattantak már akkor. Másrészt, nagyon könnyen lépnek vissza oda, ahol tizenvalahány évvel korábban tartottak érzelmileg. Túl könnyen megoldódnak a hatalmasnak gondolt konfliktusok.

Annyira hiányzott valami cselekmény, miközben mégsem. Csak beszélgetnek és nagyon sokat éreznek. Ha valaki kellően romantikus lelkülettel olvassa, az a nagy szerelem kipótolja azt, ami a cselekményben nincs benne. Nem is kell neki, hiszen annyiról akar csak szólni, hogy a szerelem örök, végtelen és majdnem csodát is tesz.

A szereplők is nagyon szimplák: a nagy szerelmük a legnagyobb jellemzőjük. Ártatlanok.

Az egyszerűsége ott van a nyelvezetében és az egésznek a stílusában is. Érzelmes, szinte pátosszal. Sparks annyira korai szakasza ez még, hogy nem kevés verssel akarta növelni a nívót. Egy ponton a sok beidézés már zavart is.

Az egyszerűsége meglepő, de egy érzelmi csavart nagyon eltalált. Az eladja, akkor és ma is.

Sparks: Szerelmünk lapjai - Mint romantikus: 70% egyszerű, de érzéseiben nagyon tiszta történet szerethető hősökkel.

Szubjektíven: 55% meglepődtem, mennyire egyszerű a sztori. Idilli, nem éreztem át a végét.