Cím: A little hatred

Szerző: Joe Abercrombie – dark fantasy sikerszerző, nálunk is rendszeresen megjelenik.

Műfaj: fantasy

Cselekmény: a technikai felemelkedés kora jön el, de a régi módszereket nem egyszerű kiszorítani. A korrupció, a politikai játszmák és gyilkosságok nem mennek ki a divatból. Leo dan Brock a határvidéken igyekszik helytállni, és reménykedik a királyi segítségben. Orso herceg azonban rendszeresen csalódást okoz. Közben Savine dan Glokta a társadalom élére igyekszik jutni.

Várható megjelenés: angolul is friss, 2019-es. Ha idén nem is, 2021-re tervbe van a magyar megjelenés is.

Miért várós?

• Bírom Abercrombie történeteit.
• Már most tetszik, hogy az előző történetekben megjelent karakterek gyerekei kapnak saját történetet.
• Azért ahhoz még nem tudok eleget, hogy ne érdekelne, mi lesz pontosan még a regényben. Egyáltalán, Orso pozitív vagy negatív szereplő? Mert Savine hősnő lesz, ha majdnem biztos az is, hogy antihős…

Természetfeletti lényes, családos, kríziseket kezelő.

Toni egyedülálló anya, egy unalmas állással. Egy napon érdekes férfi sétál be hozzá, és estére egy lakásban kötnek ki. Alex a nő kislányával is kijön, imponál az asszonynak. Ám a férfinak van egy titka, alakváltásról és levetett bőrökről. (Ahová visz az utad) Nick még kamasz, amikor ott kell hagynia az iskolát, hogy eltartsa súlyosan megsérült anyját, akiről ő gondoskodik. Egyetlen öröme a csinos Trixie, akivel csak egy baj van: ha a fiú vele akar lenni, be kell illeszkednie a lány barátai közé, akik megrögzött neonácik. (SS) Katie nem először akart öngyilkos lenni. Most újfent próbálkozott, felvágta az ereit. A férje már belefáradt, hogy kitartson és segítsen az orvosoknak összerakni az asszonyt. Most nem hívja a mentőket. Katie másnap mégis rendben van, csak kihagy a memóriája és van egy csúnya seb a karján. Sean már azt hiszi, visszakapta a nejét, de az asszony teste lassan feladja. (A jó férj)

Ezek után kíváncsi vagyok, milyen lett a novellákból készült antológia sorozat. Akár még ijesztő horror felé is el lehetett vinni. Ami biztos, hogy a novellákban elég hátborzongató és különösen idegőrlő furcsaságok akadnak.

Bár meg tudnám ragadni, milyen is ennek a kötetnek az atmoszférája! Nem lehet simán azt mondani, hogy horroros és ijesztő. Az sem elég, hogy fantasy elemekkel operál. Jó, lehetek cinikus, hogy dark fantasy urban elemekkel, de akkor még mindig hiányzik az a plusz, ami annyira egyedivé teszi ezeket a történeteket. Az atmoszféra, ahogy húzza az idegeinket. Ahogy egyszerre ismerős, mégis más és kicsavart, zavarba ejtő. Nagyon be tudott szippantani, de ez nem mindig esett jól. Mondjuk, lehet, hogy akkor lenne baj, ha feldobnának érzelmileg a horror történetekbe hajló novellák…

A novellák között egy összekapcsoló elem van, amit akár a címből is kiemelhetek. Szörnyvidék – mindegyikben van valami természetfeletti borzongatás. Ahogy egyesek képesek lehúzni a bőrüket és másét hordani – nem King írt valami ilyesmit, amiből sorozat is lett? Csak ott talán nem kellett konkrétan az alakmásolónak az áldozata bőre. Farlasember, zombi – mert a halott, ahogy élőként jár és egyre rohad, ha nem is vágyik agyakra, valahol zombi. Angyalok. Az egyik legfurább vámpírizmus, amihez az utóbbi időben szerencsém volt. Megvan, ahogy Süskind úgy fejezte be a regényét, hogy parfümőr barátunkat a nagy imádatban befalják? Ez kb. az a szint.

Amitől azonban igazán borzongat, hogy nem az idegen elemek hordozzák a legnagyobb horrort, hanem a nagyon is hétköznapi emberek, akik benne vannak ezekben a történetekben. Ahogy a férj nem akar szembesül a zombi nejével, így még azt is képes elfogadni, hogy egyszer csak leesik a lábfeje, és erőszakkal a normalitás látszatát akarja fenntartani. Ahogy a nő előtt megcsillan egy szabad élet reménye, és képes felrúgni az addigi életét, elhagyni a gyerekét. A kissrác, aki annyira utálja az anyja új barátját, hogy képes egy vámpírt etetgetni és felkínálni neki egy áldozatot – meg is fizet érte, nagyon csúnyán. Nem az alakváltó, nem a vámpír, nem a zombi ijesztő ezekben a sztorikban, hanem az egoista, emberi lények, akik elkövetik a maguk bűneit.

Korrekten meg van írva, könnyű vele haladni. Néha a szerkezettel is játszik a szerző, de ennek mindig akad funkciója és növeli az élményt.

Egyedi, izgalmas és sötét. Szórakoztat, de borzongat is. Összességében tetszett.

Ballingrud: Szörnyvidék - Mint dark fantasy: 75% tipikus elemeknek új színeket ad, sötét és mégis emberien ismerős.

Szubjektíven: 70% kicsit horror, kicsit misztikus, kicsit szokatlan – birizgálja az agyam.

Vidéki, szerelmes, családi.

A módosabb paraszt fia egy szegény lányba szeret bele – az apa nem engedi összeházasodni őket. Pétert tragikus baleset éri, az öreg erre sem enyhül meg. Évekkel később, egy váratlan találkozás lesz erősebb, mint a büszkeség. (Körbe-körbe) Egy napon, ugyanabban a faluban két fiú születik, akik kísértetiesen hasonlítanak. Az egyik házasságban, a másik egy megesett lánytól. A bába kotnyeleskedése és egy anyai szív teremt mindkét fiúnak igazi otthont és apát. (Két anya) Két fiatal egymásba szeret, de még szükségük van nevelőik beleegyezésére. Nem is sejtik, hogy a két gyámnak is megvan a maguk története egymással. (Kárpoly) Ádám testi sértésért került börtönbe, még évei vannak vissza. Azonban kell a hely, hazaengedik. Félve megy haza: megvárta a szerelme, mi van a családdal? Amikor az öccsét a kedvesével bolondozva találja, nem sokon múlik, hogy nem történik újabb tragédia. (Amnesztia)

Fekete István az állatregényeivel és a Tüskevárral közismert. Rendszeresen sajnálkozom azon, hogy nagy íróink pár kötettel azonosítottak, és nem is sejtjük, hogy milyen terebélyes életművet hagytak maguk után. Ahogy Gárdonyi, Fekete István is biztos tollú novellista is volt, nem csak regényeket írt.

A Szerelmem novelláskötet, amelyben 20 novella kapott helyett. A szervező elv, hogy mindegyikben megjelenik valamiképpen a szerelem. (Különben nem első megjelenés egy sem, másban már megjelentek a novellák, de ebben a tematikus rendezésben először szerepelnek együtt, egy kötetben.)

Széles a kör, amit a szerelmen belül felölel a kötet. Van itt ártatlan, gyermeki vonzalom, ami inkább kisiskolások gyermeki barátsága még csak. Van itt tiltott szerelem és titkos viszony. Van itt esküvőért küzdő, vagy éppen házasságot egybe tartó. Fiatalok vagy éppen öregek, akik későbbi éveikben fedezik fel egymásban az igazit. Változatos, amit szerettem, mert nem lehet tudni, hogy a következő novellában mi is lesz.

Tetszett, hogy ezek nem a mai értelemben vett romantikus történetek. Sokkal hagyományosabbak, és egy más kor erkölcsi ítéleteit tükrözik vissza. Bár itt is vannak titkos viszonyok, születnek házasságon kívül gyermekek, nem ez az általánosan megismertetett kép. Inkább ártatlan párok vannak, akik a menyegzőig csókot sem igen váltanak, nemhogy messzebb mennének el. Más az udvarlás, a lánykérés.

Nem egyszer átmegyünk falusi idillbe, amit Fekete István úgy tud megírni, hogy még az elmesélt tragédiák ellenére is nosztalgikusnak hat. Pedig akadnak komoly drámák is, csak éppen olyan a körítés, olyan a novellák hangulata, hogy ennek ellenére is valamilyen pozitív derű, boldogság árad belőlük.

A természet is sok történetben megjelenik, végig érezni, hogy ez nem csak a paraszti idill a szerelemben, de a természetbeninek is a megragadása.

Egy-egy történetbe, annak formájába bele lehetne kötni. Darabos, túl sok a balladai homály, túl erős az idill megszépítő varázslata. De nem nagyon akarom ezeket keresni benne, mert elszórakoztatott a kötet.

Bár lehet azt mondani, hogy az külön művészet, amikor a szerző azzal mond el valamit, hogy nem oszt meg róla semmit, néha a szükségesnél többször használt eszköznek találtam.

Nincs kifejezetten olyan réteg, akinek ajánlani lehetne a könyvet. Pont az az egyik, ami miatt szerettem, hogy változatos – történetben, szereplőkben is.

Fekete: Szerelmem - Mint szépirodalom: 70% vidéki életképek, gyakran a romantika ködébe burkolva. Vegyes.

Szubjektíven: 75% több tetszett, mint amelyik nem – a legtöbb boldog végű és nem is nyálas.

Csak néhány perce ébredt rá, hogy a boldogság akkor jön el, amikor az ember már nem azzal törődik, hogy az életének milyennek kellene lennie, hanem meg tudja ünnepelni azt, amilyen éppen abban a pillanatban. (Náray: Zarah öröksége)

Meglátásom szerint már kezdettől az a legnagyobb probléma, hogy az emberek ujjal mutogatnak, sőt rosszabbat tesznek azokkal, akik nem olyanok, mint ők. (Roberts: Napfogyatkozás)

Már az is szomorú, ha a posztodra az egyetlen reakció a szüleidtől érkezik. De az már mindennek az alja, ha valójában tőled származik, miközben a szüleidnek tetteted magad. (Seager: Haverok és bénázások)

A függőséget csak kezelni lehet, kigyógyulni belőle sosem! (Kordos: Turista from Hungary)

Tudod, nekem a legnagyobb szívfájdalmam az, amikor értelmes, jóra való emberek feladják önmagukat, és elfelejtenek embernek maradni. Annyi ostoba eszme mögé beálltak a történelem során, hogy az félelmetes. (Pete Polgár: A lelkész lánya)

A pletykákkal az a baj, hogy az ember nem szabadulhat tőlük. (Bhathena: Egy olyan lány)

Te vagy a legnagyobb gyengeségem, mert, ha rólad van szó, védtelen vagyok. (Callihan: Kontroll)

Valakit mindig elő kell venni, ez így működik. Ha egyszer szar került a palacsintába, valakinek meg is kell ennie. (Ponicsán: A haza szolgálata)

– Elfolyt a magzatvíz.
– Fáj. Ó, Jézus Krisztus, Szűz Mária, nagyon fáj!
– Tudom.
– Mit tud maga? Hiszen férfi. (Roberts: Napfogyatkozás)

Utolsó útra kísérő, katonás, emlékezős, háborút emésztő.

Billy egy kocsmát vezet, békésen éldegél az egykori tengerész. Olyan súlyos sérülése lett, hogy utána könnyeden leszerelték. Egy napon idősödő férfi sétál be hozzá, akiben lassan felismeri az egykori 18 éves ifjút, akit neki kellett börtönbe kísérnie. Larry komoly kéréssel áll elő: a fiából is katona lett, tengerészgyalogos. Egyedüli gyerek volt, a szülei szeme fénye. Larry tavaly özvegyült meg, és most ifjabb Larry is odaveszett – Irakban halt hősi halált. Arlingtonban lesz a temetés, de egyedül képtelen elmenni és túlélni. Az egykori barátot kéri meg, kísérje el. Út közben egy templomba is betérnek, ahol az egykori fenegyerek, Mule szolgál lelkészként. A hármas megint összeáll, és egy fiú utolsó útjára indulnak el együtt. Közben beszélnek életről, seregről, erről a háborúról és az értelméről, vagy éppen annak hiányáról.

Néha úgy tűnik, szerencsém van. Véletlenszerűen döntöttem el, melyik Ponicsán regényt olvasom el előbb. Már nem is emlékszem, miért lett ez a második a sorban. De így volt jól, mert már az első fejezetnél kiderült, hogy ez egy távoli folytatásregény.

Az utolsó szolgálat után vagyunk jó 30 évvel, és Ponicsán összeszedi az abban megjelent három férfit. Igaz, ehhez azt a történetet kicsit meg kellett erőszakolnia: ugyanis a végén az egyik karaktert megölte, de most ő is él és virul. A magyarázat meg nem olyan jó, hogy simán bevegye a gyomrom. De ok, minden főszereplőt vissza akart hozni egy újabb útra.

Az meg is fogott benne, ahogy analógiát húz a két regény közé, és az egyik szereplő szájába is adja: mindkét kötetben egy fiút kísérnek az utolsó útjára, aki hibázott. Csak ennek a Larrynek már nem adatott meg, hogy helyrehozza a dolgokat.

Mivel a hősink már jócskán benne vannak a korban, a legifjabb is özvegy, aki az ötvenes éveit tapossa, már nem egy buliregényt kapunk. Ha beszélnek is arról, milyen történeteik voltak annak idején, most a feladatukat teljesítő öregek, akik már túl vannak az aktív éveiken. Csendes, nyugodt életet élnek, zűrök nélkül.

Az utat is leginkább beszélgetések töltik ki. Természetesen megismerjük a jelenjüket, de nem ez a fontos. Hanem, amit a seregről, az iraki háborúról, az elnökről, a családról és a sorsról gondolnak. Már mögöttük egy élet, egész más szinten fogalmazzák meg a véleményüket.

Nem is kicsit háborúellenes a kötet. Amit lehet, megkritizál a rendszerben. Az iraki háború okától kezdve: miért vannak ott? Miért hazudnak, mi van Irakban és ki ellen harcolnak? Majd ifjabb Larry kapcsán kiderül, hogy még az elesetteket is arra használják, hogy igazolják a háborút, ha nem is háborús tett történt. Hogy hazudnak valakit hősnek, és hamisítják meg a halálát. Élesen elkülöníti Ponicsán a fiatal, még naiv katonákat, meg a politikusokat, akik elküldték a fiúkat idegenbe meghalni.

Végig volt egy olyan érzésem, amíg olvastam, hogy ez az Államokban volt releváns és fontos kérdés, nálunk nehéz hozzá bármilyen szinten kapcsolódni. Az apa gyászát meg tudom érteni, de amit a seregről és az iraki politikáról beletett, nekem távoli.

Erre is igaz, hogy gyakran nyomdafestéket nem tűrő a szövege. Mivel egykori, kemény és bulizós katonákról van szó, jobban el tudtam fogadni, de szeretni így sem szerettem. Talán az első résznél visszafogottabb kicsit…

Film is készült belőle, de nem lett kedvem megnézni.

Akit érdekel az iraki háború témája, az úgymond hátország mögötte, nekik ok lesz.

Ponicsán: A haza szolgálata - Mint kortárs: 75% az Államokban fontos témát érint, itt kevésbé jelentős ez a kérdés.

Szubjektíven: 40% fura folytatás, és nagyon nem tudott lekötni az iraki elmélkedés.

Nem kicsit lepett meg, hogy múlt héten mennyire érzékeny téma lett a kötelezőké. Akkor ígértem, hogy nézünk olyan gyerekkönyveket, amelyek talán nem annyira klasszikusok, de lenne értelme kézbe adni őket. Egy más tanítási gyakorlat alapján választottam a szempontokat: kortárs, rövid, hazai és gyerekkönyv. Sorrend most nem is kell.

+1: Böszörményi: Lúzer Rádió, Budapest! – jópofa rajzokkal illusztrált, hamisítatlan gyerektörténet kis nyomozással, sok humorral, sok-sok szerethető szereplővel. Nem az első rész tetszett legjobban, de sorozatot azzal illene kezdeni. Abból derül ki, a 13 éves Marci hogyan kezd rádiózásba, és ki az a Béla, akit írtani kell, az állatklinika ügyeiről nem is szólva.

+1: Kalapos: Massza – Patrik 14 éves kiskamasz, aki nagyon készül az álma megvalósítására. Színész akar lenni, és most be is kerül egy előadásba, főszerepben. Annyi lehetőség van benne, de zaklatni kezdik, és a fiú élete lassan rémálommá változik. Egyszer pedig az elnyomott, tönkretett fiú robban. Osztályfőnökin is simán el tudom képzelni.

+1: Mészöly: Hanga és Várkony – kis krimi, iskolás környezet, kisvárosi magyar gyerekek. Jópofa rajzok, sok humor és egy kislány, akinek Sherlock Holmes a példaképe. A kedvenc részemben Hanga és Várkony egy olyan rejtély nyomában, melyben nem lehet a kötelezőket kikölcsönözni a könyvtárból. Miért nem emlékszik senki a Pál utcai fiúkra?

+1: Időfutár – humoros, fiatalos és van benne történelmi színezet is, időfutár humorral. Hanna életét felforgatja egy rejtélyes körző, egy ijesztő történelem tanárnő, meg Kempelen Farkas időutazó inasa. Iskolás barátságok, komoly helyzeteket, időutazás. Plusz, interaktív olvasata is lehet. Van már belőle társasjáték, színdarab és eredetileg rádiójáték volt, amit a YouTube-on végig is lehet hallgatni.

+1: Hetedhét – mesekönyv, de másképpen. Kortársak mesélik újra a klasszikus meséket. Kicsit fantasy, kicsit sci-fi, kicsit mese. Mellé lehet tenni az eredeti meséket, jó lenne drámapedagógiára is, akár még saját mese átiratot is lehet íratni utána. Mivel jó pár mese van benne, simán lehet szemezgetni is belőle, nem muszáj az egész kötetet feladni. Abban a világban, ahol a Shrek átformálta a mese képünk, simán van helye.

Középiskolás, pletykás, szerelmes.

Zarin olyan lány, aki még csak 16 éves, de már híre van. Ő az, aki a negatív példa a történetekben. Túl vad, túl egyéni, túl sokat dohányzik, túl sokat randizik. Pimasz és egyszerre nyitott és zárt. A halála után még nagyobb körötte a rejtély, és egy csapat lány megszállottja lesz, hogy összegyűjtsék, amit Zarin életéről lehet tudni. Miért átkozta már el a születése: egy indiai táncosnő és egy bérgyilkos fattyú kislánya volt, aki kisgyerekként elvesztette mindkét szülőjét, és pszichésen instabil, gyermektelen nénje nevelte, aki keményen bánt a lánnyal. Aki szép lett, mint az anyja, de ezért csak még több irigye lett, és még inkább kiközösítettek, rossznak mondtak. A gyerekkori barát, akivel 16 évesen újra találkozott, Porus azonban mást látott meg benne. Igaz barát lett, abban reménykedve, egyszer még több is lehet köztük. Nem sejthették, hogy együtt indulnak el a végzet felé.

Szeretem, ha egy regényben van valami plusz, valami ötlet, ami kiemeli az átlagból a zsáner tipikus képviselői közül. Bhathena két ilyet is sikeresen beletett a regényébe, bár az egyik azért ismerős lehet már más kötetekből is.

Az egyik érdekessége a helyszíne és a kultúra, amelyben elhelyezte a történetet. Zarin és Porus indiai fiatalok, akik a szüleikkel/nevelőjükkel Szaúd-Arábiába költöztek, és igyekeztek beilleszkedni egy más kulturális közegbe. Olyan vallás, szokások élnek itt, amelyek az európai olvasók többségének szerintem ismeretlenek, pláne, ha a célközönségben, a 16-18 évesekben gondolkodom.

Igazság szerint túl sokat nem is tudunk meg ezekről a dolgokról. A szokások, a vallás is érintve van, de csak annyira, hogy értsük, azon normák szerint miért volt Zarin olyan lány, akit a szájukra vettek az emberek. A természete, a külseje és már a születése körülményei is megbélyegezték – szerintem ez a legszomorúbb valahol. Annyi volt a bűne, hogy az anyja megszülte, és cserébe egy életre megszólták – még a rokonok is.

A másik, a szokatlan kiindulási helyzet és a narráció. Hány olyan romantikus vonalú történet van, ami azzal indul, hogy a szerelmesek szelleme éppen nézi, hogy az összetört testüket kiemelik és siratják őket a rokonok? Maga az alap persze nem újdonság. A Komfortos mennyország kis hősnője szellemkén követte végig a családja sorsát, a gyilkosa utáni nyomozást és az isteni igazságtételt. A 13 okom volt pedig pont azzal robbant be, hogy egy lány halála után ismertük meg a történetét, az okokat és az igazi személyiségét.

Ahogy Hannah, Zarin is a pletykák és az előítéletek áldozata lett. Az egésznek a hangulatában volt valami, ami rendszeresen eszembe juttatta Hannah történetét. Még cselekmény szintjén is találtam közös pontokat, ha alapvetően nem egyezik a kettő. Itt is van egy helyi Bryce, csak hogy egyet említsek.

Nekem tetszett, hogy nem is igazán romantikus ez a regény. Zarin és Porus csak barátok, és mindössze az esély van megadva nekik, hogy lehettek volna többek is. Ez is hozzájárul, hogy a tragédia akkora, amekkora. Értelmetlenül vesznek oda fiatal életek.

Könnyű olvasni, tipikusan ifjúsági a szövege. Néha nem árt, hogy utána tudunk nézni a keleti kultúra egy-egy szavának, de különben könnyen értelmezhető, és az idősíkok és elbeszélők váltakozása is feldobja.

Talán a szaúdi és indiai kultúrába van beágyazva, de az érzelmi részek, ahogy a kamaszok reagálnak, sérülnek vagy bántanak másokat, egyetemes.

Bhathena: Egy olyan lány - Mint YA: 70% érdekes helyszín, de örök kamasz történet, kicsit másképpen, csavarral.

Szubjektíven: 55% engem nem kapott el a varázs. Korrekt, de 13 okom volt utánérzet.

• Európa: Álmok a csillagok közt 2. - sci-fi
• Művel Nép: Egy macska Párizsban - női
• Könyvmolyképző: Hygge szerelem - romantikus
• Agave: Az éjféli égbolt - sci-fi
• Fumax: Körhinta - képregény