Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Sullivan: A skarlát ég alatt

2020. szeptember 29. - BBerni86

Háborús, szerelmes, meggyőződésért küzdő.

Pino átlagos olasz kamasz a II. világháború idején. Sok a pattanása, nincs nagy dumája, így a lányokkal sem sikeres. Egy alkalommal szóba mer elegyedni egy csinos, pár évvel idősebb nővel, Annával – ám ő is felülteti. Nem marad ideje búslakodni: a bombázások miatt a család biztonságban akarja tudni a fiait, és az öccsével egy 9_29a_skarlat_eg_alatt.jpghegyi kolostorba kerülnek. A pap segít a hegyeken át Svájcba szökni a zsidóknak, a lezuhant amerikai pilótáknak, bárkinek, akinek segítségre van szüksége. Pino is e munka résztvevője lesz. Ám a tevékenységük gyanússá válik, és a szülők hazaviszik a fiuk. Sofőri állást szereznek neki egy tiszt mellett, hogy ne kelljen bevonulnia. Így találkozik újra Annával, és élheti meg a szerelmet, miközben a munkájából adódóan kémkedni tud a szövetségeseknek.

Papíron kifejezetten tetszetős ez a történet. Van benne minden, amitől izgalmas lehet. Egy kamasz, aki az első nagy szerelmet éli meg. Egy feszültséggel teli, veszélyes világ, egy történelmileg fontos időszak. Életek mentése, hegyi kalandok és kémkedés. Mégis, a regény nem olyan jó, mint ezek alapján gondoltam.

Egyrészt, érezni, hogy a szerző eredetileg inkább dokumentumregényben gondolkodott. El is mondja az előhangban, hogy azért kellett erről letennie, mert az olaszok erről az időszakról, amit lehet, megsemmisítettek. Nem akartak emlékezni. Így Pino történetét nem lehetett részletesen rekonstruálni és megerősíteni az elmondottakat. Így fordult a történelmi regény felé, és szórakoztatóbbra, regényesebbre variálta az interjúkban neki elmesélteket.

Kicsit félúton maradt a kettő között. Egészen olyan, mintha ki lennének emelve a nagy események a történetből, amelyeket akár igazolni is megpróbálhatott volna. Aztán ezeket összeköti pár jelenettel vagy sorral.

A dinamika a döcögős. Nem éreztem úgy, hogy jelentős eseményekről olvasnék, és azok között is ugráltunk. Az egész lassú is. Van pár olyan könyv, ami hatalmas lapszámon mesél a semmiről. Ennek azért van cselekménye, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy olvastam 50 oldalt és a történet alig haladt valamit. Ahhoz képest, milyen féltégla a kötet, az eseménysora elég sovány.

Az eleje különben jobban megfogott – ahogy a kamasz hétköznapjait elkezdi, majd jönnek az életmentő utak a hegyekben. Azt már kevésbé mondta el, sofőrként pontosan mit tudott tenni és ezeknek milyen hatása volt. Arra már előtérbe kerül Anna, akivel már közös jövőt terveznek együtt. (Nem lett különben túlzottan részletezve, a visszautasításból hogyan lettek találkák és szerelem.)

Az egész könyv mintha érzelmileg le lenne csavarva – tele van olyan eseményekkel és témákkal, amelyeket erőteljesebben át lehetett volna adni. Mégis, úgy éreztem, hogy minden és mindenki közömbös. Egyedül csak Pino bánata/szenvedése volt számomra átélhető, amikor a történelem vihara lecsap Annára is. Különben már csak egy távoli mese, amiben már kifakultak az érzelmek. Itt nem bántam volna, ha a szerző inkább íróként feltölti érzelmileg, nem elégszik meg a krónikás szerepével.

Több ponton hiányérzetem is volt. Miket csempészett ki Pino? De még azt sem tudhatjuk meg, hogy a tiszt, akinek a sofőrje volt, miért érdemelt kegyelmet, és mit tett igazából a háború alatt. Igaz, hozzá köthető a regény nagy tanulsága: a kapcsolati tőke szinte minden. Nincs olyan, amiből ne lehetne pozitívan kijönni, ha a megfelelő helyeken vannak az embernek jó kapcsolatai.

Mivel többet vártam, ez most csalódás. Van benne kis szerelem, kis történelem, némi kis kaland – de egyik sem igazán. Nem fáj, nem is jó – nagyon átlagos regény.

 

Sullivan: A skarlát ég alatt - Mint történelmi: 55% a nézőpontja érdekes, de kevés a cselekmény. Az is hátországi.

Szubjektíven: 50% nem igazán tetszett ez a memoár – regény hibrid. Mindkettő részben.

5 regény, amit el kell olvasnod

Történelmi

5_46.jpg5: Waltari: Szinuhe - az ókori Egyiptom rajza, annak az előzménye, milyen korból emelkedtek fel a Ramszesz dinasztia tagjai. A nézőpont is izgalmas: egy elrejtett herceg, aki orvosként próbál boldogulni az udvarban, és hol tönkremegy a nők miatt, hol feláldozza magát is a birodalom érdekeiért. De nem csak Egyiptom mindennapjait mutatja be, Szinuhe nagy utazó is, és megismerteti velünk az ókori Keletet.4_60.jpg

4: Cselenyák: A tölgyek alatt - Arany János életútjának második fele. A szabadságharc eseményeitől követjük nyomon, hogyan élte meg a költő a megtorlás éveit, hogyan vált országosan ismert és szeretett mesterré. Közben magánéleti tragédiák is érték, de számára ott volt menedékként a költészet. Külön is szerethető azért, 3_66.jpgmert nem egy verses betétet tartalmaz, és a nagy művek keletkezéstörténete is benne van.

3: Moore: Az éjszaka fénye - 1888, New York. Egy feltalálók közti viszály és versengés ideje. Az elektromosság forradalmasítani kezdte a világot, és három ember küzdött azért, hogy az ő nevét jegyezze meg a világ ezért. Edison és Westinghouse még perre is mennek egymással, miközben Tesla zsenijét senki nem értékelte igazán. A regény izgalmasabb attól, hogy egy ügyvéd, egy külsős szemszögéből látjuk a tudományos és gazdasági világot.2_82.jpg

2: des Cars: Ferenc József és Sisi - az előzőektől eltér azzal, hogy ez nem regényként van megírva. Ismeretterjesztő kötet, sok képpel és forrással. Ám nagyon olvasmányos, és annyira tetszett a nézőpontja, hogy ide vettem. Ferenc József és Sisi kapcsolatát helyezi a középpontba - miközben ott van a 1_73.jpgtörténelem és az egyéni világuk is, a fókusz azonban van, a házasságuk hogyan működött, milyen volt a két fél kapcsolata.

1: Hall Kelly: Orgonalányok - igaz történet az alapja, és ez is a nézőpontjával fogott meg. Arról sok könyvet írtak, mit műveltek az emberekkel az olyan táborokban, mint Auschwitz. Ez azzal tűnik, hogy három nő történetén keresztül ugyanaz a téma három nézőpontból elevenedik meg: Caroline kívülálló, New York-i előkelőség, aki segíteni akar és jótékonykodik. Kasia rab a táborban, aki orvosi kísérletek alanyává válik és csak túlélni szeretne. Végül, Herta, a doktornő, aki a karrierért cserébe feladja az emberségét és az elveit. Sok érzelemmel, női szemszögből - egy történet, de három nézőpontból.

Tuck: Venom – Halálos védelmező

Nagy Marvel regénysorozat 1.

Bosszút állós, lakosságot mentő, békét kötő.

Eddie Brock, miután egyesült az idegen szimbiótával, és elfogadta, hogy Pókemberrel nem kell leszámolnia, csak egy otthont szeretne magának. Így Venom Eddie szülővárosába utazik – San Francisco azonban nem fogadja tárt karokkal. Egy tábornok jár egy speciális különítménnyel a nyomában, hogy megbosszulja a fiát. Belekeveredik a 9_28venom.jpghelyiek csatározásába is: egy iparmágnás mindenképpen el akarja üldözni a park alatt menedéket lelt otthontalanokat. Venom ugyan segít nekik, de még ők sem akarják, hogy a lény náluk verjen tanyát. Mindezen felül még Peter Parker sem hisz abban, hogy hagyhatja a lényt szabadon távozni. Pókember így Venom után megy, ő börtönbe akarja csukatni. Eddie/Venom előtt sok csata áll, hogy bizonyítsa, ő már nem az a szörnyeteg, aki kezdetben volt. Segíteni akar, ha nem is válogat az eszközökben, mint a többi jófiú. Hisz ő Venom.

Tudom, össze-vissza olvasom a Nagy Marvel regénysorozatot, de mentségemre szóljon, hogy a részek között semmilyen összefüggés sincsen. Így nyugodtan megtehetem, ahogy ti is, hogy éppen annak a hősnek sztoriját olvasom, akihez a legtöbb kedvem van.

Venom pedig jópofa figura. Az ismertebb karakterek közül Deadpool az, akihez tudnám hasonlítani. Hasonlóan egyedi humora van mindkettőnek és nem a klasszikus jófiúk közé tartoznak. De minek is akarom körbeírni? Antihős Venom is, Deadpool is.

Pont ezt szerettem bennük. Ők odacsapnak és jó kis mészárlásokat rendeznek, miközben vannak mókás beszólásaik is. Venom, ahol ebben a sztoriban tart már, segíteni akar a rászorulóknak. Eddie Brock a domináns fele, és ő alapvetően jó ember, ha érte is annyi szemét már, hogy nem lesz belőle olyan karakter, mint Pókember.

Akit itt nem véletlenül emlegetek – ez nem előzménytörténet, így az nincs leírva, hogyan érkezett Venom a Földre. Peter Parker volt az első hordozója, de ő kiűzte. Ő is érezte, hogy az űrlény erkölcsei mennyire mások, mint amit ő követ. Eddie jut el vele arra a pontra, hogy meg tudnak egyezni. Bántanak, de rossz embereket. Így Eddie erkölcsei is rendben lesznek, meg a szimbióta is megkapja, amire szüksége van.

Ez a történet itt indul, és válik nagyon gyorsan egy adrenalinmenetté. Venom egyik gyilkos helyzetből keveredik a másikba – van, ahol ő a szörnyeteg, máshol sikerül sarokba szorítani, és neki jut az űzött vad szerepe. Közben Eddie riporter énje is munkát kap, hiszen ki akarja deríteni, hogy egy iparmágnás ugyan miért hirdetett háborút a csövesek ellen. Közben meg ott van Pókember, aki egyre kevésbé tudja eldönteni, hogy Venom most egy eszelős sorozatgyilkos, akit le kell csukatni, vagy szövetséges.

Az előismeretek igazából azért kellenek, hogy tudjuk, hogy jutottak a szereplők erre a pontra. Igaz, ha valaki a filmekkel képben van, abból lejön annyi, hogy itt egy-egy utalásból összerakjuk, miben tér el ez a háttérsztori attól, amit a Marvel mutatott. Bár, még a Tobey Maguire Pókember harmadik részében kb. képbe lehet kerülni azzal a vonallal, amit ez a történet folytat.

Végig fordulatos, gyors cselekményű ez a regény, ami az akciójelenetekre van kihegyezve. Társul mellé humor is, ami nagyon olvastatta. Pókember is a beszólásairól híres, és tanítja is Venomot, hogy kell ezt csinálni. Azért annak tudtam örülni, hogy Venom humora jóval sötétebb lesz, mint amit Peter Parker értékel.

A karakterek viszont csak kétdimenziósak, de ez egy ilyen történetben benne van. Nem is kell többet számonkérni, itt a cselekmény és a harcok, a jó beszólások a lényeg. Azt pedig szállította a történet, kifejezetten regényesen, nem feldolgozás ízű a végeredmény.

Most pedig sorsolok, melyik karakter regénysorozatos részével folytassam. Majd kiderül…

 

Tuck: Venom – Halálos védelmező - Mint akció: 75% a szereplők és az ügy mélyítése minimális, cserébe nagy adrenalinbomba.

Szubjektíven: 85% kifejezetten szórakoztatott Venom sötétebb humora, a pörgő cselekmény.

Várható heti megjelenések

  • 21. Század Kiadó: Hullámvasút egy életen át - memoár
    • Fiúk klubja - thriller
  • Európa: Jáde háború - fantasy
    • Vörös éhínség - történelmi
  • Kossuth: 200 rejtvénnyel a Föld körül - játékkönyv
  • Agave: Palmer Eldritch három stigmája - sci-fi
  • Gabo: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2020
    • Tolvajok esküje - YA fantasy
  • Fumax: Snow Crash - disztópia
    • Gideon - fantasy
    • Smaragdzöld tanulmány - képregény
    • Transmetropolitan - képregény
  • Könyvmolyképző: Időtlen idő - YA fantasy, romantikus
    • Demelza - családregény, történelmi
    • Egy rossz anya naplója - női
    • Megtalált húgok - női
  • A Maxim kötetei újfent csúsznak, már érdeklődve várom, meddig.

Visszanéz7ő

39. hét

Szeptember

21, Alger: A bankár felesége - thriller 4,5

22. Mezei: Mint a homokszemek - női 5

23. Hernád: Pannónia Parancsnok - fantasy 4,5

24. Barreau: Piciny csodák kávézója - romnatikus 4,5

25. Ruff: Lovecraft földjén - fantasy 3,5

26. Dick: Űrlottó - sci-fi 3

      Gischler: Deadpool-osztag - képregény 4,5

      Crowley: Tengeri birodalmak - történelmi 3,5

27. Cotrina: Samhein aratása - fantasy 3

     Berry: A püspök embere - akció 4

Ezzel ezt a hetet is lezárom.

Tovább

Berry: A püspök embere

Cotton Malone 13.

Nyomozós, régit titkot megszerző, küldetéses.

Cotton Malone egy megbeszélésen vesz részt, rá pisztolyt fognak. El is mondják neki, a történetétől függ, hogy a végén életben lesz-e még. El kell mesélnie az első ügyet, amit Stephanie bízott rá, közvetlenül a Magellán megalakulása előtt. Cotton így mesélni kezd, amikor fiatal ügyvédként és tisztként felkérték, hogy szerezze vissza 9_27a_puspok_embere.jpgaz egyik utolsó aranysast, egy milliókat érő aranypénzt az 1930-as évekből. Ám az érme egy cserében volt érdekelt, és amiért el akarták cserélni, másképpen, de ugyanolyan értékes. Cotton egy rendőrnő mellett fut versenyt a vetélytársakkal, hogy megfejtsék, miért olyan fontos ez az anyag, és hogy kapcsolódik mindez Martin Luther King meggyilkolásához. Cotton, mire észbe kap, már annak az őre lett, miért és hogyan kellett a férfinak meghalnia.

A da Vinci kód sikere után felkapottak lettek az olyan történetek, melyekben történelmi rejtélyeket oldanak meg, és kalandos maga a történet is. Akkor kezdték el nálunk is kiadni Steve Berry köteteit, kezdetben az Ulpius gondozásában jelentek meg. Most a Gabónál vannak, és folytatódik a sorozat.

A 13. rész egyszerre folytatja a hagyományokat, és valami más. A legnagyobb eltérés, hogy a regény cselekménye nem Cotton jelenében játszódik. Ha egy hős kezd idős lenni, a szerzők előszeretettel mesélik el a korábbi kalandjait. Gordianus ifjúsága így került előtérbe Saylor könyveiben, de a Jack Reacher sorozatot is emlegethetném, amelyeknél Child nem egyszer vezet vissza abba az időszakba, amikor még Reacher katona volt.

Ezt leszámítva – a jelenben már idősebb a karakter, és kevésbé hiteles, hogy a fiatal katonákat és zsoldosokat is leveri, ezért megyünk a múltba, ahol még ilyen kérdés nem merül fel – a kötet alapjai változatlanok. Megint van egy történelmi titok/összeesküvés, amelynek a felderítése közben Malone többekkel kénytelen megmérkőzni. A cselekmény ugyanolyan változatos, nyomoznak és üldöznek, máskor menekülnek. Alapvetően akció regény, amelyben a főhős soha nem pihenhet meg. Mire kivágja magát egy nehéz helyzetből, már a nyakán a következő. Mivel Malone nem csak izom, majdnem fotografikus a memóriája és tudja is használni a fejét, azzal is fel lehetett dobni a cselekményt, hogy más kihívások is vannak előtte, nem csak a fizikaiak.

Jó beugró lehet annak ez a kötet, aki eddig még nem olvasott a szerzőtől és nem ismeri ezt a sorozatát. Hiszen időrendben ez az első rész – ez a kaland volt az első, amelyben Malone megtudott valamit, ami a történelemben nem pont úgy maradt fenn, mint ahogy történt. Minimálisan lehet zavaró előismeret nélkül a Malone családjára tett pár utalás. A mesélés abban látszik meg, hogy tesz olyan megjegyzéseket, hogy akkor még hitt abban, hogy a házassága megmenthető. A korábbi köteteket is olvasóknak nem kérdés, ki az a Gary. Vannak utalások más történetekre – amelyikben Malone apjának a sorsa derül ki, vagy a templomos lovagok öröksége. De ezek nem befolyásolják a történetet, csak kis húsvéti tojások azoknak, akik értik ezeket az utalásokat.

Stílusában is olyan, mint a korábbi kötetek: gyors cselekmény, lényegre törő és rövid leírások, sok párbeszéd és könnyen fogyasztható.

Ami miatt gondban voltam ezzel a résszel, az a történelmi téma, ami kapcsán veszik a lehetőségeket, összeesküvéseket és tényeket. Persze, Martin Luther King nevét ismerjük, de itt Európában és Magyarországon nem olyan izgalmas kérdés, hogy miért és ki által kellett meghalnia, mint az amerikaiaknak. Nekem jobban tetszik ez a sorozat, amikor nem ennyire amerikai a téma. A keresztesek, Nagy Sándor, Napóleon, az agyaghadsereg… azok jobbak.

Már magyarul is vannak további kötetei, igyekszem majd beérni magam velük.

 

Berry: A püspök embere - Mint akció: 85% változatos, pörgő cselekményű regény, amiben egy kis összeesküvés is akad.

Szubjektíven: 55% a kaland és akció rész ok, de nem tudott lekötni a kötet történelmi témája.

Cotrina: Samhein aratása

Más világot túlélő, kamaszos, mágikus, megmentőre váró.

Samhein napja volt, amikor a világok közti átjárók nyitva vannak. Ez az a nap, amikor egy bukott mágikus királyság lakói esélyt kapjanak, hogy más világból szerezzenek hősöket, akik segítenének az országon. A Földön 12 gyereket talál a kiválasztott, akikben megvan a mágia. Magával csalja őket – nem hazudva, de elferdítve az igazságot. A 12 kamasz pedig másnap, ébredés után szembesül vele, hogy nincs hazaút. Hogy halálos 9_27samhein_aratasa.jpgveszélyeket kell túlélniük minden segítség nélkül, az erejük ismerete nélkül, mert csak azt tanítják meg varázsolni, aki megéli a Vörös Holdat. Ők még nem tudják, hogy van köztük egy, akinek olyan hatalmas ereje van, hogy akár király is válhatna belőle. Rocavarancolia vezetői azonban tudják, és már meg si indulnak a belső harcok: nem mindenki szeretné ugyanis, ha felemelkedne egy király és megváltozna a status quo.

Kezdek ott tartani, hogy díjazni fogom, ha egy szerző beéri egy regénnyel. Van egy története, amit egy kötetben el is mesél. Ez pedig egyre kevesebb lesz, mintha mindenki sorozatot írna. Ha pedig nincs mögötte film vagy sorozat, akkor félő, hogy a magyar kiadás megszakad. Annál meg kevés bosszantóbb dolog van, amikor elkezdek egy történetet, és nem tudom meg, hogyan ér véget, mert nem adják nálunk ki.

A Samhein aratása kapcsán azért kell ezt kiemelni, mert itt minden jel arra mutat, hogy Cotrina egy igencsak hosszú sorozatban gondolkodik. Ebben a kötetben csak annyi történik meg, hogy a gyerekek átkerülnek a mágikus királyságba, és szembesülnek azzal, hogy komoly harc lesz itt az életben maradás is. Minimális sejtetést kapunk egy jóslatról, meg a tragikus múltról. Vagyis, rengeteg történet van itt, csak mindegyik majd külön kötetet kap.

Keveselltem, hogy egy nyitó kötetben csak ennyi alapozás történik meg. A királyságnak is komoly múltja van, amiből pár történetet kapunk is, de többszáz évből talán 2-3 személy történetét elevenítik fel, ami nem sok. A jelenben meg ott a jóslat, ami éppen csak egy kis baljós színezetet ad, és elég homályos is.

12 gyerek kerül át, és nincs tér mindenkit megismertetni és alaposan bemutatni. Talán 3-4 kiemeltebb figura van jelenleg, de a történet típusából adódóan fontos mind a 12 gyerek – ha meg nem, írói hiba volt ennyit áthozni a mesevilágba.

Az viszont érdekes, ahogy dupla szálon zajlik a cselekmény. Egyik részről látjuk, ahogy a gyerekek ismerkednek a világgal, és már felfedeznek pár mágikus dolgot. Sajnos, sokan még csak nem is sejtik, mire képesek. Van pl. egy lány, aki szeret történeteket kitalálni. Még nem tudja, hogy ezek nem kitalációk. Rocavarancolia történelmét meséli, csak nem tudja. Jelenleg a másik vonal az izgalmasabb: a királyság vezetői kezdenek ármánykodni, egymás ellenében is, hogy mi legyen a gyerekek sorsa. Mivel van köztük egy királyi erejű, máris két pártra szakadnak: akik szerint a királynak trónra kell kerülni, és akik inkább megölnék a saját hatalmuk biztosítása érdekében. Arról még nem volt szó, hogy a legyőzőik, akik megverték őket a háborúban és amiért ez a világ ennyire pusztul, hova lettek.

Sok szereplő van, és senki nem kerül annyira közel, nem emelkedik ki, hogy olyan karakterre bukkanjak, akinek tudok drukkolni. Velük kapcsolatban is azt érzem, hogy a további kötetekben ismerjük meg őket alaposabban és derül ki majd róluk több minden.

Olvasmányosan van megírva, és a sok szereplő, a két szál közti váltások elég mozgalmassá is teszik, de akkor is kevesellettem a cselekményt is, a karakterek alapozását is. Nem tetszik, hogy mennyire csak alapoz. Tulajdonképpen semmi nincs itt zárva, minden csak elkezd egy történetet és kérdéseket vet fel.

Még kicsit merengek is felette. Nem volt rossz, de nem is igazán tetszett. Csak egy nyitány.

 

Cotrina: Samhein aratása - Mint fantasy: 60% jó alapok, sokszínű másik világ, de az ifjúsági cselekmény lassan halad.

Szubjektíven: 55% a mellékszereplők érdekesebbek, mint a hős. Még nagyon csak egy kezdet.

SpoilerZóna

Alger: A bankár felesége

r1_79.jpgAnnabel rájön, hogy Matthew bankja olyan ügyfelekkel is dolgozik, akikkel a törvény nem engedi. Maffiózókkal, terroristákkal. A férje nem volt benne, de elkezdték bevonni. Azért kapta meg ügyfélként az asszonyt, akinek a repülőgépén meghaltak. Hiszen a nő unokatestvére ismert terrorista - a nő nem volt tiltólistán, de közel volt hozzá. Onnan már csak egy lépés lett volna a férfit bevonni a törvénytelen üzelmekbe.

Matthew anyagot gyűjtött ellenük, felvette a kapcsolatot a rendőrséggel. Ezért kellett meghalnia, és ezért keresik a laptopját, amin az anyagok vannak. Annabel akarja befejezni a férfi munkáját, elrejti a laptopot és célba juttatja. Azt viszont nem tudja, most mihez kezdjen. Egy sziget nevét ejtik el előtte, ott tudna pihenni.

Marina a barátja kérésére elhozza a pendrive-ot, de átadni már nem tudja. Egykori mentorát meggyilkolják. Egy másik újságíró keresi fel a kóddal, ami az adatokat nyitja. Banktitkok, pénzmosás, törvénytelenségek. A nő nyomozni kezd, és rá kell jönnie, a saját vőlegénye és annak apja is nyakig vannak a csalásban. Választania kell: férjhez megy és elfelejt mindent, vagy börtönbe juttatja a szeretett férfit. Amikor megtudja, hogy a vőlegénye rendelte meg a mentora halálát, nem habozik. Feladja őket.

Matthew korábbi titkárnője is adatokat ad át az FBI-nak. Ő volt, aki szépen mindenkit belevont az ügybe, mert nem tetszett neki, hogy a bank nagyfőnöke arra kérte, feküdjön le ezzel-azzal, hogy aztán zsarolhassák őket. A szerelmével, akit a bank miatt ismert meg, vállalják nyíltan a tanúskodást, és ők lesznek a per arcai. Marina és Annabel névtelenek maradhatnak neki hála.

A szigeten Annabel látogatót kap. Matthew az, aki nemhalt meg - csak megszervezték a halálát, hogy a tanúskodást is túlélje. A pár boldogan talál egymásra.

Crowley: Tengeri birodalmak

Háborús, történelmi, uralomért küzdő.

A Földközi-tenger két nagy régióra oszlik. A XVI. századra két nagy hatalom emelkedett fel, melyek kísérletet tettek a teljes régió uralmára, és a kereskedelem irányítására. Nyugaton a spanyolok kezében összpontosult olyan hatalom, hogy császári címet szerezzenek, meghódítsák az Újvilágot, melyből áramlott be az arany és 9_26tengeri_birodalmak.jpgpénzelhették egyéb vállalkozásaikat. Keleten a Török Birodalom félholdja került egyre magasabbra – a szultánoknak katonai dicsőséggel kellett bizonyítani, hogy alkalmasak a trónra, így egyszerre volt politikai kérdés és vallási, hogy minél többet uraljanak Európából. A két fél előbb-utóbb kénytelen volt egymással is szembenézni, és csaták sorával eldönteni, ki uralja a tengert. A többi országnak pedig oldalt kellett választani, még Velencének is, amely városállam nagyon sokáig próbálkozott a semlegességgel.

Roger Crowley történész, és már elég kötete megjelent magyarul is, hogy lássuk, mi áll az érdeklődése középpontjában. A Török Birodalom felemelkedése, a keresztes hadjáratok vége és a Földközi-tenger uralmáért folytatott harcok. A külön kötetek a fejemben már össze is tudnak kapcsolódni: pl. a Tengeri birodalmakban említi, hogy Velence nagyon sokáig igyekezett a nyugati országokkal és a törökökkel is jó viszonyt fenntartani. Ugyanezt fejezeteken át tagolta, részletesen, a Velencéről szóló könyvében.

Most is igaz az, hogy összpontosítja a figyelmét és a fókuszt. Minden csak annyira érdekli a történelemből, amennyinek annak köze van a témájához. A szereplői életéből azt ismerjük meg, ami ezekhez a harcokhoz köti őket. Az országok politikájából az a lényeg, ami a tengeri harcokra vonatkozik. Egyszerre szerettem is, meg nem is az ilyen keretezést.

Egyrészt, engem érdekelnek a nagy összefüggések, és szeretem a nagyobb képet is látni. Ha egy történelmi személy színre lép, engem érdekel, honnan jött és mi történt vele. Tudni, hogy miközben ezek az események zajlottak, mi történik a távolabbi területeken akár. Itt erre nincs mód, hiszen a témára összpontosul minden figyelem.

Ennek viszont megvan az előnye, hogy valóban mélyrehatóan elemezheti a helyzetet. Alaposan bejárhatja a katonai vezetők döntéseit, a felszereléseket, a felkészülést és magukat a harcokat.

Nekem sok is volt az ilyesmi benne – a nagy csatákat, ostromokat enyhe túlzással napra lebontva feleleveníti, ami engem nem kötött le. Pláne, mert ez történelmi munka, és nem erőssége a regényesség. A tény a lényeg, nem az, hogy szórakoztatóan legyen megírva egy betörési kísérlet vagy az aknászok munkája.

Azért viszont jár a piros pont, hogy mennyi forrásmunkát felhasznált a szerző. Hitelesnek éreztem végig, amit a sok napló és egyéb részlet is mélyített. Ugyan általában nem szeretem, amikor a szerző szövegét megtörik a beékelt anyagok, itt sikerült az egésznek egységesnek és érthetőnek lennie. Nem éreztem stílustörést, pedig nagyon más a hangja egy török szultán írt levélnek, egy lovag naplójának vagy a mai történésznek.

Szerettem benne, hogy nem spóroltak a képekkel. Van egy színes szedet, benne több festménnyel is. Ez volt a kedvencem, ahol megnézhettem, milyennek látták ezeket a személyeket és csatákat a kortársak. A köteten belül pedig fekete-fehér illusztráló elemek vannak – térképek, portrék, stb. változatosan.

Ami azért furcsa volt, hogy nem éreztem az egész mögött egy célt, vagy elméletet. Mindössze a tények megörökítése, hogyan és miért történt akkoriban a tengerek feletti uralom megszerzése és a háborúk.

Nem ez a kedvenc Crowley kötetem, de egyszer érdekes volt elolvasni.

 

Crowley: Tengeri birodalmak - Mint történelmi: 75% alapos munka, sok tényanyaggal és képpel – stílusában is szakmunka.

Szubjektíven: 55% túl sok csataleírás – szívesebben követtem volna a hősöket helyette.

Gischler: Deadpool-alakulat

Űrbéli kalandos, csapatos, akcióval teli.

A Deadpool alakulat összeállt, és az öregek el is mondják nekik, miért kellett kiállniuk a próbákat. Egy sötét erő készül bekebelezni az egész mindenséget, ez a csapat lehet az, amelyik megállítja. Ők el is indulnak, de az egyik lény, Bajnok igencsak nehezményezi a csapat ténykedését, és próbálja megállítani őket. A nagy csata után sem 9_26deadpool_alakulat.jpgoszlanak el, és újabb feladatokat találnak maguknak. Mivel zsoldosok, belemennek, hogy egy bányászbolygón letörik az őslakosok ellenállását. Csak éppen ott jobb lehetőség is adódik. Küzdenek kalózokkal, és Deadpool nem egy szerelmi kalandba bonyolódik, legyen a vágya tárgya egy harcosnő vagy egy hercegnő. Elég nagy zűrt képesek kelteni ahhoz, hogy a csapat létjogosultságán az ősök is elgondolkozzanak.

Deadpool karaktere nagyot ment az utóbbi időszakban. Miután Ryan Reynolds elérte, hogy korhatáros filmen játszhassa a figurát, a mozis sikernek hála magyarul is érkeznek sorra a Deadpool főszereplésével készült képregények.

Véletlenszerűn választottam ki, melyik legyen a kezdő olvasmányom. Így utólag már belátom, nem volt igazán szerencsém. A Deadpool osztag egy korábbi részben áll össze, és már próbákat is ki kell állniuk. Erről többet nem tudok, de ebben volt rá utalás. Ugyan ennek a kötetnek így is érthető és élvezhető a cselekménye, azért irritál, hogy megvan az Ölőhang is, ami az előzmény, mint kiderült.

E kötetben is több kaland kapott helyet, amelynek akad pár közös pontja. Az egyik, hogy távolról sem a Földön játszódik. Az űrben akcióznak a zsoldosok, amitől volt egy kis Galaxis Őrzői érzetem, bár azért nagyon más a két csapat.

Tetszett, hogy mennyire változatos és akciódús a cselekmény. Deadpool ösztönösen halad az eseményekkel, sodródik és improvizál, ami nagyon fel tudja dobni, hogy az egyes csatáknak milyen lesz a végkimenetele. De mivel ez egy zsoldos csapat, és a klasszikus Deadpool az egyfajta vezéregyénisége, a pénzszerző akcióik is egyedi utakon haladnak. Humoros, véres, simán eszement ügyek követik egymást, míg a fél galaxisnak sikerül az agyára menniük.

Érdekes az is, hogy lehet egy karaktert ennyiféleképpen variálni. Mert minden alakulat tag valamiképpen Deadpool, de mindegyik más attól, hogy valamiben mások. Azt nagyon nem kell ragozni, hogy egy kutya mennyire más, mint egy ember, de van itt gyerek, nő és egy koponya is. Fel is keltette az érdeklődésem, milyen lehet az univerzum, ahonnan ők származnak. Szolidabbnak tűnnek, mint a földi Wade Wilson, de lehet, hogy csak azért, mert Wade az egyetlen, akinek mindig valami rosszaságon jár az agya. Ha nem az aktuális dögös űrlénynő megdöntésén, akkor a könnyű pénzszerzésen.

Humor – van benne bőven, csak mivel a filmekhez vagyok szokva, valahogy feketébb humort vártam. Mivel éppen Venom történetet olvasok, tudom is hasonlítani, hogy valami olyat vártam ezektől a karakterektől, mint amit Venom produkál. Az alakulat inkább a Pókember féle humoros beszólásokat űzi, nem annyira sötétek, mint a már emlegetett Venom.

Ettől még antihősök, ami jól is áll nekik. Nem az erkölcs, mások segítése az első, ők bizony a maguk érdekeit nézik. Profin használják a képességüket, ahol kell, harcolnak, máshol mocskos trükköket vetnek be, de még megfutamodni sem gáz, ha leginkább az szolgálja az érdekeiket.

Nagyon korrekten vannak megrajzolva is. Típusából adódóan – sok harc és vér, küzdelem – nem egy klasszikusan szép kötet, de jól néznek ki a rajzok, még ha a jó űrlény-nők rajza nem is kicsit sztereotípia – Lady Pool sem kivétel, szőkén, kék szemmel és nagy mellekkel.

Az tuti, hogy még olvasok Deadpool-t, de majd figyelek a jövőben a sorrendre is.

 

Gischler: Deadpool-alakulat - Mint képregény: 85% a grafika, az akciódús cselekmény és az antihős is pipálva. Egyedi.

Szubjektíven: 65% valahogy viccesebbet vártam, ettől csalódott vagyok – különben ok.

süti beállítások módosítása
Mobil