Október
5. Reeve: A ragadozó aranya - kaland 3,5
6. Tóth: A világ közepén - családregény 3
7. Wheeler: Átkozott - fantasy 5
8. Fekete: Hajnal Badányban - ifjúsági 4,5
9. Sullivan: A rózsa és a tövise - fantasy 5
10. Leighton: Kettőnkért mindent - erotikus 2,5
Abbott: Nem akarod tudni - thriller 3,5
11. Hackett: Eldobható testek - sci-fi 4
Sandrel: A csodák könyve - női 4
És kitesszük a hétvégi pontot.
Álmokat teljesítő, gyógyulásért küzdő, szülői szeretetes.
Thelma életében két fontos dolog van: az egyik a munkája. Felelősségteljes dolgozó, aki szabadidejéből is lop, hogy a cégnél rendben legyenek a dolgok. A másik a fia, Louis. Egyedülálló anyaként boldogul, és igyekszik a lehető legjobbat nyújtani a 12 éves fiúnak. Azon a szombaton a parkon mentek keresztül, Louis gördeszkázott. 
Mire Thelma észbe kapott, már megvolt a baj. A gyerek egy kamion elé került – életveszélyes sérülése nincs, de a fejét becsapta, és kómába esett. Thelma abban reménykedve, hogy a munka eltereli a figyelmét, még értekezletre is bemegy, de képtelen ott lenni fejben. Kirúgják. Ő perel, és a fia mellett tölti az időt. Míg meg nem találja otthon a füzetét, amibe az álmait lejegyezte a gyerek. Már csak egy hónapja maradt, hogy felébredjen, vagy lekapcsolják a gépekről. Thelma azt találja ki, elkezdi megvalósítani az álmait, hogy ezzel csalja vissza az életbe.
Kétféleképpen tudtam olvasni ezt a könyvet. Nézzük először azt az üzenetet, hogy az élet szép! Hiszen ez árad a kötetből.
Bár egy nehéz helyzetben vannak a szereplők, a gyerek az életéért küzd, mégsem az a tragédia van kiemelve. Arra koncentrálnak, hogy miért érdemes harcolni és visszatérni. A Thelma által teljesített küldetések mind azt ünneplik valamiképpen, hogy szép ez a világ és jó benne élni. Sokféle élmény, kulináris és sportkalandok, idegen városok felfedezése. Bár végig ott van mögötte a kérdés, hogy mi lesz a fiúval, de igazán megélik ezeket a pillanatokat. Ezzel is megmutatva neki, hogy ez mind rá is vár, csak ébredjen fel.
Egy-egy átkötésben Louis is megszólal, aki a kóma ellenére tudatánál van, és hallja, mi történik körötte. Valóban, tetszenek neki azok a kalandok, és egyszerre örül is, irigykedik is. De az valóban bejön, hogy ő sem adja fel, küzd azért, hogy fel tudjon ébredni.
Másrészről, ez egy nagyon női regény is, és most talán ezt éreztem meghatározóbbnak. Thelma egy anya, aki mindig a fia érdekeit tartja szem előtt. Egyedülálló anya inkább, minthogy a fiának azzal kelljen szembesülni, hogy milyen ember az apja és mit tett az anyja ellen. (Nyugi, nem nemi erőszak, csak egy idősödő Casanova, akinek mondhatni minden városban van kedvese.) Nem is létezik más neki, mint a munkája és a fia.
A regény arról is szól, hogy Thelma megint élni kezd. Kinyílik, beenged élményeket és embereket, így pedig egy sokkal boldogabb és jobb életet talál magának. Bár a kezdeti cél Louis felébresztése, nagyon hamar elkezdi magát is megtalálni. Egész más az a nő, aki az elején munkán töpreng a szombatján is, mint az, akit a végén látunk a fia szobájába rohanni.
Meghatározó az anyaság, de más területeken is kinyílik a női létezése. A szerelemben, a másokhoz való viszonyában, még a munkájában is eljut addig, hogy váltson. Hogy valami olyat csináljon, ami kielégítő és másokon segítő, nem csak pénzkereset.
Fontos kiemelni, hogy mennyire az egész könyv hangneme. Nincs súly és teher benne. A drámai tetőpontok is inkább pozitívak, nem fájdalmasok. Ha valakivel rossz történik benne, akkor is inkább azt emelik ki, hogy a szerettei hogyan tudtak segíteni, hogy továbblépjen és folytassa értelmesen, lehetőleg boldogan az életét.
Szerethetően is van megírva, érzelmesen és Thelma középpontba helyezésével. Már csak ezért is női regény, de nem csak ezért.
Nincs benne negatív karakter. Mondjuk, nem is olyan történet, hogy hiányzott volna belőle. Nagyon sok jó ember van benne, és akad mesei fordulat is. (Az azért nagyon durva, hogy Thelma életében és a fia körül hogyan kapcsolódnak össze az emberek. Annyi véletlen, hogy az már sok.)
Nagyon szép véget kapott azzal a levéllel, bírtam. Szeretném is képzelni, hogy megvalósul.
Sandrel: A csodák könyve - Mint női: 75% az anyaság mellett annak is a sírós-nevetős krónikája, milyen igazán élni.
Szubjektíven: 70% helyes könyv, nagyon női – valahogy érzelmileg többet vártam volna.
Új társadalmat létrehozó, igazságért küzdő, bűnöket számon kérő.
Vireni Orlando olyan nő, akinek mindennél fontosabb az igazság. Ügyész lett, és arra tette fel az életét, hogy megfizettessen azokkal, akik vétettek a törvények ellen. A legújabb kiszemeltje Melvin Kadek, akit az emberiség megmentőjeként tartanak számon. Ám a halálból mesterséges testbe visszatérő neje teljesen más meglátásba helyezi a dolgokat: Melvin maga is részt vett a folyamatokba, melyek a Föld pusztulását és milliárdok halálát 
okozták, köztük a saját gyermekeikét is. Ám mire Vireni mindent megpróbálhatott volna, Marion technikája erőszakosan terjedni kezd. Vireni is áldozatul esik, megkoronázzák és nyomtatott testbe kerül. Eleinte elveszett, de ahogy visszatér az énje, már több fronton kell helyt állnia: a születő új világba elhozni a törvényt, a felelősöket számonkérni.
Van egy heppem, tudok róla, és már feladtam, hogy küzdjek ellene. Előszeretettel keresem, melyik történet mire emlékeztet és összehasonlítok. Néha egy-egy kép annyira beragad, hogy hiába teljesen más történetek, nem tudok szabadulni.
Brandon Hackett könyve egy sci-fi klasszikust juttatott eszembe, ha azt inkább szeretem akcióregényként olvasni, mint sci-finek. Az Altered Carbon. Tulajdonképpen ebben a történetben azt a technológiát találják fel, ami abban már nagyon megy. Hogy az emberi tudat digitalizálva van, és bármilyen, gépileg elkészített testben létezhet tovább. Persze, más történet és felesleges összehasonlítani őket, de ahogy mondtam, valami beragad. Most az, hogy ez olyan, mintha annak a kezdete lenne, ahogy ez a technika elindult világhódító útjára.
Simán lehet úgy olvasni a könyvet, mint nagy társadalmi és evolúciós sci-fi. Szerintem is arrafelé haladunk, hogy a halhatatlanság utáni hajszában gépesíteni kezdjük a testünk és a tudatunk. Már most mennyi protézis létezik, és egyre fejlődik az emberi test gépre cserélése. Különben itt is meglepett, hogy egy szereplőnek se jutott eszébe, hogy emberi test helyett egy robottestbe töltse fel magát…
Kifejezetten izgalmas, hogy milyen hullámzás és háború kell, hogy az emberi társadalom átalakuljon. Háborúban, erőszakkal épül fel valami, és Vireni az ellensúly, aki a káoszban rendet szeretne tenni. Nem is tudom eldönteni, hogy mennyire keseredjek el attól, hogy ez milyen úton és módosításokkal sikerülhet részben. Lehet jó az a világ, ami hazugságban és vérben születik?
A regény második fele ilyen elmélkedő, bár mindig van mellette cselekmény is. Terveket szőnek, háborúznak, próbálnak életben maradni. Ennek ellenére az eleje fogott meg jobban, amikor erőteljesebb volt egy tárgyalótermi színezet. Vireni bíróság elé akarta állítani Melvint, bizonyítékokat gyűjtött és a számunkra is ismerős törvényi eljárást alkalmazta. Ha tárgyalásig nem is jutnak el, a hangulatát is szerettem.
Olvasható személyes drámai történetként is. Vireni arra kényszerül, hogy feldolgozza, hogy erőszakkal egy más formában kell élnie. Még kicsit viaskodok is magamban azzal, mennyire eldobhatóvá válik a test ebben a világban. (Ebben nagyon más, mint az Altered Carbon. Ott értékesek a testek, csak a nagyon gazdagok klónoztatnak és ugrálnak úgy, mint itt bárki.) Az ok, hogy kinyílik a világ, és bármilyen testben lehet. Még a nemi szerepek is idejét múltak lesznek, hiszen mindegy, valaki férfi vagy nő testben van. Ami nem fér a fejemben, hogy még Vireni is eljut arra a szintre, hogy, ha éhes lesz vagy WC-re kellene mennie, simán nyomtat egy új testet. A testi funkciókat így kiküszöbölik, és így válnak eldobhatóvá a testek, mint a címben. Értem, de átérezni nem tudom.
Karakterközpontú, világépítő és még cselekménygazdag regény is. Jó össze van rakva, ha egyes elemeit nem is könnyű befogadni.
Hackett: Eldobható testek - Mint sci-fi: 75% társadalmi üzenet, egyéni dráma, fordulatos cselekmény – átgondolt könyv.
Szubjektíven: 60% hajlamos vagyok összeszedni, mire emlékeztet, de sokáig elszórakoztatott.
- Reeve: A ragadozó aranya
Hester Anchorage árulója lesz, eladja a ragadozó városoknak a helyszínét, Tomért cserébe. Későn döbben rá, hogy alaptalanul volt féltékeny a város grófnőjére. Igyekszik visszacsinálni a dolgokat, Tomnak el is mond mindent, aki megbocsát neki.
Anchorage sikeresen elmenekül a ragadozók előtt - igaz, ehhez meg kellett játszani, hogy a város elpusztul. Valójában azonban utat találtak Amerika felé. A fedélzetén van Hester és Tom is - a fiú sérült, de meg fog maradni. Hester pedig már tudja, hogy gyermeket vár és ez lesz az otthonuk.
- Wheeler: Cursed
A tündéreket körbevették a seregek, így Nimue hajlandó feladni magát, hogy mindenki mást megmentsen. Eleve szembe ment Merlin akaratával, aki azt a kardot el akarta pusztítani, de Nimue - a saját lánya - forgatni kezdte. Az alku ellenére a lányt elárulják, a tündéreket így is lemészárolnák. Merlin megragadja a kardot, visszatér az ereje, de eltűnik, valami történt vele is. Nimue haldokolva zuhan bele a folyóba. Utolsó gondolata Arthur, akit egy viking hajó legénysége ment meg, köztük egy harcos lánnyal, Ginevrával.
A szerzetesek mészárolni kezdik a tündéreket, amit a síró szerzetes nem bír nézni. Gyerekeket is megölnének. Ő a gárda ellen is kiáll, hogy Fürgét megmentse. Sérülten, de ő győz. A kisfiúval együtt menekülnek, és 
bemutatkoznak egymásnak, az igazi nevükön. Lancelot a szerzetes, Percival a gyerek.
- Abbott: Nem akarod tudni
Az egész gyilkosságsorozat és bemártás a bosszú része volt. Danielle kém volt, aki eg ymilliárdos fattyát akarta örökbe fogadtatni az Államokba, hogy a fiú apját majd lehessen zsarolni a gyerekével. De az anya meggondolta magát, vissza akarta kapni a fiát, és ebbe belehalt. A milliárdos most tudta meg, mi történt. Ő ölte meg Danielle-t, kezdte tönkretenni a Pollitt családot, hogy a fiát visszaszerezze tőlük. A gyerek azonban a felnevelő szüleit választja, és a végén ő lövi le az apját. A Pollitt család egyesül, és igyekeznek normálisan tovább élni.
Múlt bűneiért fizető, nyomozós, kisvárosi, örökbefogadó.
Átlagos nap volt, amikor a gyerekek kint játszottak. A különös az volt, hogy egy anya ott ült egyedül, csendben egy padon. Hiába szólongatták. Ahogy közelebb értek, már látták, miért ilyen: sok vér, Danielle-t valaki meggyilkolta. A kisváros felbolydul: kinek árthatott az elvált asszony, akinek sokan köszönhetik a környéken, hogy sikerült gyermeket örökbe fogadniuk? Olyan teremtés volt, akit sokan szerettek és nem ártott senkinek. Ám ekkor egy kisfiú különös üzeneteket és pénzt is kezd el kapni. Arra biztatják, kérdezzen arról, honnan származik, mi történt az örökbe fogadása körül. A Pollitt család, elsősorban az anya olyasmiket titkol, melyek segíthetnének megérteni, miért történnek most a dolgok, és mire kell még számítani. Mert ez egy bosszúhadjárat, és a múltban vannak az indokok.
Ez a könyv már csak azért is érdekes, mert a szerző Jeff Abbott – mint a neve elárulja, férfi. A regény viszont egy női thriller, amiben az anyaság és a szülői érzelmek, a nők közti szövetségek kerülnek a középpontba. Abbott olyan szerző, aki pörgeti az eseményeket, és akciódús sztorikat nyújt az olvasóinak. Ez azonban kicsit más.
Szó se róla, van ebben is bőven akció és meglepő fordulatok. Két vonalon is, hiszen a jelenben is meg kell fejteni a dolgokat, és egy nagyon összetett bosszúterv bontakozik ki, mely az egész Pollitt család végzetét elhozná. Drogok, tiltott üzelmek, egy nagy volumenű átverés, mind a jelenben. A múltban pedig egy félresiklott örökbefogadás, melynél nem csak az orosz rendszeren kellett keresztüljutni, de véres tettekre is sor kerül, hogy az amerikai pár távozhasson a kiszemelt kisfiúval. A kettő pedig egy nagy végjátékban találkozik, és nyit egy új fejezetet a történetnek.
Kémregény lesz belőle a végére! Ezt még mindig emésztem, noha Abbott logikusan építette fel, és voltak nyomok, hogy ide fogunk kilyukadni. Pláne, a végének az ismeretében sok kis korábban megismert részlet kerül a helyére és összeáll a történet. Mégis, ellenérzésem van. Próbáltam megfejteni, miért.
Talán azért, mert egészen addig nagyon nőies volt a megközelítés. Anyák küzdöttek a családjukért és a gyerekeikért. Sok volt az érzelmeket leíró rész, bár tény, hogy pörögtek is mellettük az események, ha nem is olyan tempóban, int Abbott férfi főszereplővel bíró regényeinek nagyjában. Itt több az érzelem. A végén viszont a kémekkel… ez nekem nem állt össze. Hiába logikus, hiába következik a cselekményből, mégsem tetszett ez nekem a történet végén. Még úgy is hirtelen és éles váltás, hogy ott vannak az előzmények és az előkészítés.
Volt azzal is küzdelmem, hogy nem lettek szimpatikusak a szereplők. Erre megint nehéz logikus érveket találni, egyszerűen képtelen voltam velük együttérezni. Túlzásokba esnek, amelyeket az érzelmi túlfűtöttség miatt el tudnék fogadni, de megérteni és átérezni nem fogom tudni. Még nem fogadtam örökbe, nem is fogok szerintem, de már ott nem értettem a szereplőket, hogy még nem is ismerték a kisfiút, akit haza akartak vinni. Képeket láttak róla, meg orvosi leleteket. Mégis, amikor nem vihették el, másik gyereket ajánlottak nekik, kitartottak az eredetileg nekik szánt kicsinél. Miért? Addig még nem volt érzelmi kapocs, ugyanolyan jó lett volna egy másik gyerek is. Azért ez nem olyan, mint a saját gyereknél, ahol összeköt a vér. Megint más lett volna, ha már megismerték és szerették a kicsit, de itt erről sem volt szó. De ok, ez nekem nem fog leesni.
Stílusában felfedezni benne az Abbott stílusjegyeket, de tény, hogy sokkal több érzelmet beletett a szerző. A férfi hősei kevesebbet érzelegnek, ha azért akadt arra is példa. Az valahogy tisztább, itt dominánsabbak az érzelmi indokok. Ami a cselekmény miatt ok is.
Nem ez lesz a kedvenc Abbott történetem, de egyszer el lehetett olvasni.
Abbott: Nem akarod tudni - Mint thriller: 70% két idősíkot vegyíti, izgalmas játszmákat rejtő, női szemszögű történet.
Szubjektíven: 55% a múltbeli szál lekötött, a jelen nem nagyon. Nem tudtam beleélni magam.
Szerelmes, múlton túllépő, szenvedélyes.
Marissa kénytelen jó pár dologgal szembenézni az életében, és levonni a tanulságokat. Gazdag és szép, mégis, folyton arra törekedett, hogy az apjának megfeleljen. Még a barátját is az alapján választotta, hogy az apja minek örülne. A barátai sem igaziak, a vagyon vonzotta őket mellé. Az elrablása után már képes ezeket beismerni magának, és utat keresni, hogyan legyen másképpen. Ott van Nash is, akivel dűlőre kell jutnia. Az igazi Nash – 
hiszen Cash, az ikre volt a pasija, de annak már vége és csak kihasználták egymást. Nash szerinte helyesebb és jobban is illik hozzá. Csak éppen a férfi tele van lelki sérülésekkel, bosszúvággyal, és nem valószínű, hogy egy forró viszonynál többet várhat tőle. Ő azonban próbálkozik, és Nash sem olyan ember, akit hidegen hagy a nő. De túl sok mindent kell neki is helyre tennie a fejében…
Nem mostanában volt, hogy ennek a sorozatnak az első két része kijött. Vigasz lenne, hogy azért nem teljesen azoknak a folytatása? Hiszen cserélődnek a főszereplők. Olivia és Cash már eljutott a maga happy end állapotába, most a testvéren van a sor.
Hiszen Nash nem halott, visszatér és jó pár kérdést rendezniük kell. A kötet nem sokat foglalkozik azzal, milyen volt az ő élete, pedig az lehetett az izgalmasabb. Nagyon veszélyes helyzetben és körülmények között kellett életben maradnia, ráadásul nagyon fiatalon került át abba az élettérbe. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, modern kalóz volt. Mennyivel jobban érdekelt volna az, mint ez a szerelmi évődés Marissával…
Hiszen ott van a bosszúvágya, az a kettős helyzet is, hogy Cash kettős életet élt az ő nevében is. Lenne komolyabb téma, mint a szerelmi, mégis, azok alig kerülnek elő. Helyette némi öngyötrés van, és Marissa.
Kifejezetten irritálónak találtam, ahogy ez a kapcsolat mindig a szenvedélyhez és a szexhez tér vissza. Marissa ezek alapján elég felszínesnek tűnik: Cash mellett az tartotta, hogy az apja örüljön. Nem is tudott róla semmit. Itt olvashatjuk millió meg egyszer, hogy Nash mennyivel jobban bejön neki, de milyen kontextusban? Férfiasabb, helyesebb, hasonlók. Csupa külső jelző. Mivel ikrekről beszélünk, ennél komolyabb és belső eltéréseket is találhatott és szerethetett volna benne.
Nem mintha Nash oldaláról azt olvashatnánk, hogy mennyire pozitív személyiség Marissa. Helyette a dögös, tüzes, szép és hasonlók.
Vagyis, megint egy olyan regény, amiben a szexualitást teljesen összemossák a szerelemmel. Ez a kapcsolat az ágyban köttetett, oda is térnek mindig vissza, és túlzottan bele is merül a szerző, hogy mit kezdenek egymással vízszintesben. Ok, erotikus regény lehet így. De akkor ne azt kelljen olvasnom mellette, hogy mennyire nagyon szeretik egymást! A testüket igen, de a személyüket? Azt nagyon kétlem.
Még csak a könyv stílusa sem tetszett. Nyers és nagyon érzéki akar lenni, de az már nálam átcsúszik a röhejes felé. Nincs benne egy olyan sor sem, amely valamiért meg tudott volna fogni vagy megragadt volna a fülemben.
Talán látszik is, hogy nem igényli ez a kötet a korábbiak ismeretét. Az alaphelyzetet gyorsan átvette a szerző, az ikrek kettős életét és Nash – Cash múltját, hogy a másik iker már Olivia nagy szerelme. A jelen részben meg úgy is csak az számít, hogy Marissa és Nash mennyire gerjednek egymásra.
Ok, nekem már azzal is bajom van, hogy ilyen nevet kaptak az ikrek. Nash és Cash. Nem egyszer puskáznom kellett, hogy melyik-melyik. Szerintem nem poén ennyire hasonló nevet adni az ikreknek, pláne, hogy egypetéjűek.
Bár nem bánom, hogy végig megjelent a sorozat, de ez a rész nagyon nem tetszett.
Leighton: Kettőnkért mindent - Mint erotikus: 60% szenvedéllyel van tele, amit némi veszéllyel próbál feldobni a szerző.
Szubjektíven: 15% nagyon nem tudott lekötni. A szereplők, a történet is irritált. Nem tetszett.
Női hősök, akikből királynő lesz. Akad pár. Az alábbi szerzőknek is van. De melyik a könyv?
1: Thomas Wheeler
2: Daisy Goodwin
3: Sarah J. Maas
4: Angus Watson
5: Greg Keyes
Megoldás: Tovább!
Kalandos, hatalomért küzdő, bosszút álló.
Medford az a hely, amit Royce nagyon el szeretne kerülni, hiszen ott van Gwen, akihez nem akar kötődni. Hadrian oldalán újabb és újabb feladatokat vállal el, de végül nem tud ellenállni a kísértésnek, és visszatérnek. Ott azonban azzal szembesülnek, hogy a nő fogadni sem hajlandó őket. Royce nem olyan ember, aki ilyesmibe 
beletörődik. Kinyomozza, hogy a lányt egy kuncsaftja nagyon megkínozta, és azt nem akarta, hogy a férfi lássa. Royce fejest ugrik a bosszúba: ez nem maradhat megtorlás nélkül! Gwen egy lánya is hiányzik a bordélyból, akinek egy nagyurat kellett volna szórakoztatnia. A fiatal Rose a palotaőr Reuben mellett kötött ki, aki segédkezet nyújtott neki, amikor meghallott valamit, amit nem kellett volna. A királyi család ellen összeesküvés készül, és az ifjú Reuben kész közbelépni. Hiszen a szíve rég a hercegnőé, akinek így a megmentője lehet.
Duplán kérdéses, kinek érdemes ezt a regényt elolvasni. Hiszen, egy több kötetes sorozat előzményregénye, ráadásul az előzménysorozatból is a 2. rész. Mivel én olvastam a sorozatot, az előző előzmény kötetet is, nem is tudom teljesen megítélni, milyen lenne előismeret nélkül nekiugrani. Talán, Sullivan egész jól megoldotta.
Az előző részből olyasmit nem hoz át, ami közvetlen folytatás lenne. Nincs olyan cselekményszál, aminek ott van a gyökere. Igen, a szereplők közti kapcsolatok ott indultak, de amennyi a megértéshez kell, azt átismétli a szerző, beágyazza a kalandok közé.
A következő részekre viszont tele van utalásokkal – amelyeket nem kötelező érteni. Attól még nagyon lehet élvezni ezt a történetet, ha nem mosolygunk azon, hogy itt megtervezett események hogyan siklanak ki a jövőben, amit a sorozatot ismerők már tudnak. Vagyis, kalandos fantasy regényként teljesen élvezhető előismeretek nélkül. Igaz, szerintem sokkal nagyobb élmény, ha látjuk azt is, hogy az itt megindult eseményekből és kapcsolatokból mi lett a későbbiekben. Nekem ez volt az egyik legnagyobb élmény benne – ahogy okosan megágyazta a sorozat első részét.
A cselekmény több szálon van vezetve, és néhol összefutnak az események. Külön-külön is megállják a helyüket a szálak, és nincs a szerzőnek kényszere, hogy minden összeérjen, és a szereplők összetalálkozzanak. Ez részben abból fakad, hogy a tetőpontok és igazi következmények az alapsorozatban vannak, de abból is, hogy mindenkinek megvan a szerepe egy nagyobb kirakósban.
Simán olvasható Reuben, a Riyria kalandjának, de nekem ez sokkal inkább egy hatalmi játszma, egy puccs története volt, amit a bele keveredettek még nem ismertek fel, és megteszik a maguk kis lépéseit, befolyásolva az eseményeket, de még tudatlanul. Kifejezetten élveztem, ahogy ármánykodnak, és a hatalomért megy titkon a játszma. Ez inkább Reuben vonalán található, a Riyria sokkal egyszerűbb motívumok mentén dolgozik egyelőre.
Szerettem azt is, hogy nem tökéletes hősöket teremt. Royce már szinte antihős, akinek az öléssel sincs semmi gondja. Bírom is, hogy pont Hadrian lesz a társa, aki viszont az erények embere a szakmája ellenére is. De ez a Riyria varázsa, ami megint visszavezet minket az anyasorozathoz.
Reuben története pedig szinte klasszikus lovagmese. A rossz származású fiú reménytelenül szerelmes a hercegnőbe, és egy olyan játszma közepén találja magát, ahol lehetősége lesz megmenteni a szerelmét. Ő a leginkább egysíkú hős most, de szerethető.
Az meg külön sztori, mennyire tud fájni, hogy tudom, egyesekkel mi lesz később.
Számomra most az lesz a rejtély, milyen lett volna, ha nincs előismeretem. Szerettem volna úgy is, de azért nagy élmény volt a humorát, utalásait érteni.
Sullivan: A rózsa és tövise - Mint fantasy: 85% önállóan is kalandos, izgalmas, de az utalásrendszere miatt még ütősebb.
Szubjektíven: 90% szerettem a szereplőket, bírtam a sztorit, és ahogy rárímelt a későbbiekre.
Cím: A kegyelem szigetei
Szerző: Rose Tremain – magyarul a Kult Könyvek között jelennek meg a művei. Szépíró, a művészet fontos elem a történeteiben.
Műfaj: történelmi, kortárs
Cselekmény: Jane Bath egyik legnépszerűbb ápolónője, mindenki az ő keze alatt akar gyógyulni. Ő azonban ennél többet akar az élettől, és kapcsolatba kerül Borneó rádzsájával, és elkezdődik egy világon átívelő kaland.
Várható megjelenés: november elejére lehet előjegyezni
Miért várós?
Tiltott kapcsolatért küzdő, betyáros, régi világbéli.
Badányban malom épül, és a földesúr molnárt is szerződtet, aki a malom mellett épül házba költözhet be. Gyula önérzetes, magyar érzelmű férfi, aki feleségével és kislányával érkezik a vidékre. Hamarosan egy kamaszfiú vetődik feléjük. Mátyás megárvult, az apja mellett volt molnársegéd, de a rokonai nem fogadták be az apja halála után. Gyula maga mellé veszi, munkát és otthont ad neki. Kislánya, Panni jó pajtása lesz a fiúnak. Egy jómódú, 
gyermektelen molnár és neje a környéken telente magához veszi a kislányt, akit tanítanak és elhalmozzák ruhákkal, ajándékokkal. Miután Gyula megözvegyül, vállalják a kislány nevelését is. Panni csak ritkán látogat haza – 17 éves korára már férjhez szeretnék adni, és ki is szemeltek egy vadászt a számára. Panni szíve azonban Mátyáshoz húz, akinek már tervei is vannak, hogyan veheti felségül a lányt. A környékbeli események azonban az ő terveiket is felülírják, és újabb nehézségeket állítanak eléjük.
Fekete István neve összefonódott a természettel és a vidéki idillikkel. Leginkább állatos regényeiről és a Tüskevárról ismerjük. Írt azonban olyan regényeket is, melyeket nyugodtan olvashatnának kamasz lányok – kis szerelemmel és kalanddal, csak természetfeletti elem nélkül, ami most annyira megy a zsánerben.
A Hajnal Badányban pont azt kínálja, amivel jól eladható egy ilyen történet: szimpatikus, már-már álomszerű hősies szerelmes párt, akiknek a szerelme tiltott. Mondjuk, mint olvasónak, eléggé megjósolható volt, hogy a gyermekkori barátság szerelemmé fog mélyülni Panni és Matyi között. Nem is értem, ez miért nem merült fel a felnőttekben.
Amitől azonban eltérünk a YA kliséktől, hogy Fekete István nem viszi el mesék felé a történetet, hanem hű marad a regény korához. Ahol a lány sorsáról az apja és a nevelőszülei rendelkeznek: érdekel valakit, hogy Panni Matyiba szeretett bele? Nem. Ha szerintük a vadászhoz kell hozzámennie, a lánynak esélye sincs nemet mondani. A mai olvasónak, nekem is, valósággal döbbenetes, hogy Panni mennyire nem rendelkezhet a saját sorsáról. Lázadni sem nagyon mer, nem mondja egyszer sem, hogy ő másnak a mátkája lenne. A szökési tervbe beleegyezik, úgy, hogy előtte nincs egy beszélgetés az apjával. Mert 
még ahhoz sincs joga, hogy ellent mondjon, és kérjen, mit szeretne ő.
Korhűnek éreztem azt is, amit a betyárokról és az őket üldöző hivatali emberekről beletett a szerző. Másfajta kalandokkal dúsítja a regényt, és fiúknak is olvashatóvá teszi. Benne van az a betyár romantika, amit kifejezetten magyarosnak érzek.
Mivel Fekete István regény, megkerülhetetlen az a kérdés is, mennyire természetközeli a történet. Benne van a táj és az élővilág szeretete, szép leírások is akadnak benne, de most nem ezeken van a hangsúly. Egy-egy oldalon nagyon rá lehet ismerni a szerzőre, én pl. azon vigyorogtam, hányszor van olyan jelenet, hogy a vidra valamit alkot a malom tóban – a Lutra annak idején nagy kedvencem volt. De itt ez csak a környezet, és nem a fő téma. Már csak azért is ifjúsági, mert Matyi és Panni világa, az érzéseik most sokkal kiemeltebb helyet foglalnak el, mint a táj, amelyben élnek.
Több érdekes konfliktus is van benne, amelyek között akad történelmi, személyes és generációs kérdés is. Izgalmas, hogy egyes szereplők egyikben másikban más helyen állnak. Gyula például a történelemben a nagyon magyar oldalon áll, míg a lánya kapcsán a rossz oldalra kerül, és a szerelmesek útjába áll. Itt csak Panni és Matyi egyértelműen hibátlan hős.
A vidéki romantika, az elmúlt korszak szépségeinek megragadása mondjuk nekem kicsit sok is volt. De azt már megszoktam, hogy ez Fekete István regényeiben megjelenik.
Ma is abszolút jól olvasható regény, amit érdemes ismerni a Tüskevár mellett.
Fekete: Hajnal Badányban - Mint ifjúsági: 85% szimpatikus szereplők, vidéki idill, szép leírások és jól elosztott kalandok.
Szubjektíven: 75% a szereplőket kedveltem, jó a történet is, de nekem sok a szép nosztalgia.