Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Wheeler: Átkozott

2020. október 07. - BBerni86

Népért küzdő, mágikus, útkereső.

Nimue mindig is különc volt, akinek már elege van abból, hogy a népe semmiképpen nem fogadja be. Látomásai vannak, és egy gyerekkori sérülés miatt átkozottnak tartják. A tündérlánytól az emberek is tartanak, és könnyen 10_7atkozott.jpgboszorkánynak bélyegzik. Amikor a falujukra támadnak, nem tud már mit tenni. Az anyja rábíz egy kardot, hogy juttassa el Merlinnek. A legendák szerint a kard forgatója egy megjövendölt, nagy király lesz. Nimue egy jóképű zsoldossal, Arthurral köt szövetséget és tart Merlin felé. Közben azonban látja, hogy mit tesznek az emberek és a papok a népével. Ő maga kezdi el forgatni a kardot, és a tündérek királynőjeként küzdeni magukért. Azonban Merlinnek és a pápának is megvannak a maga tervei – az embervérű királyokról nem is beszélve, akik azért a kardért képesek minden erejükkel háborúba vonulni.

Egy újabb regény, amit azért olvashatunk el magyarul, mert Netflix sorozat is létezik. Egész jól össze is hangolták, mire jött a sorozat a csatornára, a Libri kihozta a regényt. Mondanom sem kell, hogy kapott egy filmes borítót, noha a keménytáblán alapból mutatós kép kapott helyett, de ezt a Netflix adja fel.

Nem mintha nagy reklám kellene neki. Egy nagyon népszerű – ok, elfogult vagyok, nekem az egyik kedvenc – témát dolgoz fel másképpen: az Arthur mondakör világa, de alig lehet ráismerni a szereplőkre és a világra. Nem csak azért, mert itt vannak tündérek és mágia. A klasszikus szereplők más helyzetben vannak, más jellemek. Én ezt izgalmasnak éltem meg – mindig jókat mosolyogtam, ahogy egy-egy szereplőt összevetettem azzal, amilyen az eredetiben és amilyen itt lett.

Lehet, hogy Nimue az, akit illene kiemelnem. Egy erős női hős, aki egy meg nem értett kamaszból érik királynővé. Nem a mágikus képességei, nem a külleme miatt. Ő arra jó példa, hogy a nemes uralkodó alárendeli magát a népe érdekeiért. Nimue ezt képes megtenni, és saját magát is feláldozza a nagyobb célért. Az ifjúsági vonal minimális: kapott egy halvány szerelmi szálat, de szerintem tiszta feleslegesen. Nem is éreztem hitelesnek, ahogy a háború szüneteiben táncot kapunk meg hevesen dobogó szíveket. Szerencsére az ifjúsági faktor kimerül ebben a halvány szerelmi szálban.

Merlint is lehetne elemezni – ő egy más színét adja a történetnek. Nimue és Merlin vannak kiemelve, nekik a belső küzdelmeik, érzelmeik és vívódásukat is megismerhetjük. De amiért nekem emlékezetes volt, hogy Nimue történetén érkeznek a nagy csaták, a mágikus jóslatok, egy forradalom. Merlin pedig az udvari intrikák világába visz minket titkokkal, mérgekkel, udvari játszmákkal. A kettő változatossá tette a sztorit és nagyon olvastatta.

Mégis, Lancelot lesz az, akit kiemelek, mert nekem ő volt itt a legizgalmasabb figura. Sajnáltam is, hogy közben az 10_7atkozott2.jpgő fejébe nem leshetünk be, mert ott aztán lehetett dilemma és feszültség. A származása ellenére harcos szerzetes, és inog – a végén hoz is egy nagy döntést, amiért sok korábbi bűnt elnézek neki. Ő érdekelt volna jobban, de egyelőre csak mellékszereplő, aki nem kap mindentudó elbeszélőt maga mellé.

Tehát, a sorozaton túl jól eladja a jó története, divatos, hogy női hőst tesz a középpontba és távolról még egy kis Trónok harca vonalat is bele tudnék magyarázni. Van azonban még egy fegyvertény a regény mellett. Frank Miller, akinek a kötet illusztrációit köszönhetjük. Tulajdonképpen Wheeler a képek köré írta meg a regényt. Nem állítom azt, hogy teljesen az én világom lenne a képi világ, de a 300 óta Miller képregényei nekem tetszenek. Ha nagyon akarom, Nimue és Leónidasz közé is húzok pár párhuzamot, de visszafogom magam.

A sorozatot még nem néztem meg, előbb olvasni akartam, és a könyv határozottan tetszett.

 

Wheeler: Átkozott - Mint fantasy: 80% a rajzokkal különleges, és egyedien adaptálja az Arthur mondát. Izgalmas.

Szubjektíven: 90% tetszett a történet, sok karaktert megszerettem, és bírom, ahogyan más.

Idézzünk!

– Igazán? Gondolom, minden családban van rejtegetnivaló szennyes. Az én elődeim között ügyvédek is voltak.
– Ó! Őszinte részvétem.
– Az ember megtanul együtt élni az ilyesmivel. (Campbell: Rendíthetetlen)

 

– De az árulás és a háború nem ugyanaz.
– A kard kard marad, akár elölről, akár hátulról sújt is le. (Roberts: Királyt Skóciának!)

 

Az életet nem érezni vagy valaminek tartani (mondjuk folyamatos versenynek) kellene, hanem lehetőségek szerint mind teljesebben megélni. (Tóth: A világ közepén)

 

Olyan sok félelmen kell átgázolni, mire az ember eljut a szerelemhez. (Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek)

 

A rossz nemi élet olyan, mint egy vírus: még ha minden más rendben van is a kapcsolatban, ez a rész feltartóztathatatlanul megfertőzi a többit. (Hoover: Verity)

 

Nem minden mese ér boldog véget. (Rowley: Hanyatlás)

 

Mit sem ér a hadijog, ha azok, akiknek be kellene tartaniuk, nem hisznek benne. A becsületesség eltorzítható és önmaga ellen fordítható, hogy végül úgy tűnik, a leggonoszabb dolgokat is igazolni lehet vele. (Campbell: Rendíthetetlen)

 

A kor nem számít, csak a szív nagysága (Reeve: A ragadozó aranya)

Tóth: A világ közepén

Édesvízi mediterrán 3.

Nyári szezont túlélő, összetartós, örökséget kezelő.

Az Oaks család letelepedett Balatonszépén. Már 2 éve élnek itt, és végre rendeződni látszanak a dolgok. Belevágnak a nagybani bortermesztésbe, elkészült az otthonuk is. Rita mama visszaköltözött a saját kuckójába, az öreg Oaks pedig visszatelepült ifjúsága helyszínére, ami a betegségére is jó hatással van. Azonban, ahogy lenni szokott: a gondok egyszerre jönnek. Az öreg lakrészébe feltör a szennyvíz, az egyik fa gyökerei tönkreteszik 10_6a_vilag_kozepen.jpga lefolyást, megint építkezni kell. Jönnek Francoise rokonai Franciaországból látogatóba. Ha mindez nem lenne elég, Rita mama egyik idős barátnője súlyosan megbetegszik, és a végrendeletében mindenét az Oaks párra hagyja. Csak éppen ő nem egyedülálló, és a családja igencsak zokon veszi, hogy nem örökölhetnek és adhatják el a birtokot. Oaks egyik kihívást teljesíti a másik után kényelmes tempóban, hogy aztán megtudja, a legnagyobb kaland csak ezek után vár rá.

Itt a helye egy kis kerettörténetnek. Az Édesvízi mediterrán lett akkora siker, hogy a szerző trilógiává bővítette a családtörténetet. A világ közepén lett volna a zárlat, és ennek megfelelően most el is varr minden szálat. A család tagjaitól úgy búcsúzhatunk el, hogy minden rendben velük és megtalálták a helyüket.

Ugyan az eredeti fülszövegre haragszom – a végére kapunk egy meglepetést, ami igazán otthonná teszi majd a családnak Balatonszépét. Mivel a fülszövegben ott volt, azt hittem, az már ennek a regénynek a témája lesz és az új jövevény miatt lesz humor ebben a részben. Ehhez képest kiderül, az a regény végi happy end része – amit sikeresen lelőtt nekem a fülszöveg. Direkt nem is írok erről többet, bár szerintem ebből is rá lehet jönni, mi fájt nekem a kötet végén szereplő kis leírásban.

Klasszikusan vezetett cselekményt most sem érdemes várni. Ez kicsit olyan, mint egy impresszionista történet. Benyomások, kis kalandok vannak. A hangulat adja el, és nem az, ami történik benne. Az random, és teljesen felcserélhető. Olyan mindegy, mikor öröklik meg a másik birtokot, vagy mikor tör fel a szennyvíz. Az a lényeg, hogy közben milyen érzésvilág uralkodik.

A mediterrán hangulat balatoni verzióját akarta megfesteni a szerző, és kis részleteiben velem el is hitette. Leginkább azzal - ami különben a természetemtől annyira eltérő, hogy nekem az agyamra menne –, ahogy az idejüket beosztják itt az emberek. Ahogy mindenki ráér mindenre. Ha találkoznak egy ismerőssel, kedélyesen elcsevegnek. Ha az étteremben esznek, nem sietnek, csevegnek, elvannak. A szerző meg is fogalmazza: időmilliomosok. Ennek ugyan vannak anyagi vonzatai is, de valamit valamiért. Amikor Horvátországban voltam, és kicsit belekóstoltam a dalmát mediterránba, ott éreztem ezt a fajta ráérést. Hiteles, de nekem ez roppantul fárasztó. Hiába, én már csak a határidő naplóm rabja maradok…

Kevésnek találtam a humoros jelenetet. Néhol éreztem, mi van a vicces jelenetnek szánva. Csak éppen nem találtam viccesnek – mint a szennyvíz visszafolyása. Kellemes kis limonádé ez a kötet, de most sem nevetgéltem rajta.

A szereplők továbbra sem fejlődnek, lényegében ugyanazok, akik korábban is voltak. A különbség, hogy ők is megtanultak ráérni. Teljesen lekerült róluk a nyomás, hogy valamit meg kell csinálni, ne adj isten, határidőre. Kényelmes, nyugodt életformájuk lett, és ez a természetükben is megjelenik. Csak ismételni tudom magam: pihentetnie kellene, de ez engem inkább fáraszt. Céltalannak érzem.

Vagy lehet, ezt kellene megtanulni? Ne rohanj, élvezd ki a perceket!

Ha ez maradt volna a zárlat, akkor is teljesen rendben lenne. Zárva minden, aminek befejezés kellett. De született ráadás, úgyhogy még majd mesélek, mi lesz Oaks és családja sorsa.

 

Tóth: A világ közepén - Mint humoros: 55% kellemes, hangulatos regény, minimális eseménnyel és kis humorral.

Szubjektíven: 50% elengedtem, hogy cselekménysort várjak. De a fülszövegre haragszom!

5 regény, amit el kell olvasnod

Victoria Schwab

r5_49.jpg5: Vengeful - magyarul még nincs, de már várható, és megelőlegezem neki a bizalmat. A Viszály folytatása, új hőssel a középpontban. A halálos Sydney, aki szerint Eli még nem fizetett eleget a bűneiért. Én már várom...r4_62.jpg

4: Az Archívum 1-2 - Mackenzie még csak kamasz, de különleges feladata van. Egyike azoknak, akik tudnak az Archívumról és őrzik azt. Vagyis, egy olyan helyet, ahol megőrzik a holtak testét, mint egy könyvet, amiből akár olvasni is lehet. A történetekkel azonban valami nem stimmel - kezdenek életre kelni. A lány a rejtély nyomába ered.

r3_77.jpg3: Verity szörnyei - Verity nem olyan város, mint a többi. Itt a bűnök életre kelnek, szörnyekké lesznek és vadásznak. A város két félre szakadt: az egyikben a legveszélyesebb szörnnyel, mint amilyen August is, harcolnak. A másikban megvették a békét. r2_79.jpgMost August kell, hogy beépüljön a másik oldalra, mielőtt háború lesz.

2: Viszály - Victor és Eli kollégiumi szobatársak voltak, és együtt kísérleteztek. Halálközeli élmények, elmondhatatlan képességek. Ám ahogy az elmélet gyakorlattá válik, jön a katasztrófa is. 10 évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy bosszút álljon egykori jó barátján, most a legnagyobb ellenségén.

1: A mágia árnyalatai - több London létezik egymással párhuzamosan. Attól függően, mennyi benne a mágia, más a színe. A feketében eluralkodott egy gonosz erő, nincs már ott semmi, csak az éhes és veszélyes mágia, amit el kell zárni. A vele szomszédos fehérből kiszipolyozott oly sok mindent, halfoklik az a világ. A vörös pezsgő és élettel teli. A szürkében mese a varázslat. A vérmágusok képesek átjárni köztük - és Vörös London vérmágus hercege olyan játszmába gabalyodik, mely mind a 4 világ sorsát megváltoztatja.r1_2.png

Reeve: A ragadozó aranya

Ragadozó városok 2.

Kalandos, otthonra találó, régi világot kereső.

Két év telt el London megsemmisülése óta. Hester és Tom továbbra is együtt vannak, és járják a világot Anna gépével. A ragadozó városok továbbra is vadásznak, és az egyik fontos célpont Anchorage. A párost is próbálják behálózni, hogy adjanak el információkat, ők azonban nem kérnek a ragadozók aranyából. Amikor támadás éri a 10_5a_ragadozo_aranya.jpghajójukat, pont Anchorage városában fogadják be őket. Tom hamar otthon érzi itt magát – van történelmi gyűjtemény, amit igazgathat és a város vezetője, Freya is nagyon kedves vele. Hester viszont kételkedni kezd magukban: felveheti-e a versenyt a csinos és gazdag grófnővel ő, a sérült és morcos lány? Sértettségében olyasmire is ráfanyalodik, amit korábban megvetett volna. Anchorage a létéért kell, hogy küzdjön, Tom és Hester pedig egymásért.

A Ragadozó városok az egyik olyan sorozat, ami kellemes meglepetés, hogy végig olvashatjuk magyarul is. Nem véletlen, hogy akkor adták ki újra az elsőt és fogtak bele a folytatásokba is, amikor nagyszabású film készült belőle. Jó nagy bukta lett, és azt hittem, azzal együtt a regénysorozatra is keresztet vethetünk. Nem lett igazam, aminek most örülök – még akkor is, ha nem tetszik a folytatás annyira, mint az első rész.

Ennek nem a regény világa az oka. Még mindig izgalmasnak találom, amit Reeve kitalált. Ahogy a városok mozognak, és amilyen világ ráépült a romokra. Hester és Tom most mobilabbak, mint korábban, így az egész rendszer működéséről kicsit többet tudunk meg. Nagyon érezni, hogy a ragadozó városok kora lejárt. Már nincs mit levadászni – a kevés túlélő nagyon rejtőzködik előlük, és nem lenne hosszú távú megoldás az elejtésük. Persze, annál inkább le akarják vadászni őket…

Még az is érdekes volt, ahogy Freya elhatározza, hogy hazaviszi a városát, és megnézik, mi maradt Amerikában. Az út maga, de egy újabb tér nyitása is ígéretes kezdet lehet. Ebből még sokat nem kaptunk, inkább a ragadozók előli menekülés a hangsúlyos, de az ötletet díjaztam.

Még az is ok, hogy Hester és Tom miképpen kerül vissza az eseményekbe. Csak éppen az ő magánéleti száluk, ami nagyon bosszantott. 2 éve stabilan együtt vannak, és Hester olyan képzetektől szenved, amelyeken már rég túl kellett volna lennie. Igaz, írja a szerző, hogy két év nem volt elég ahhoz, hogy elhiggye, Tom mellette fog maradni és tényleg boldog lehet. De Akkor is fárasztó, hogy semmi oka rá, de mégis görcsöl, és tulajdonképpen megrontja magának a kapcsolatát és az életét. Néha már komolyan sajnáltam a srácot, annyira paranoiás a barátnője, pedig nem ad okot rá neki. Csak abba belegondolva, 2 év alatt hányszor léphetett volna le, miért pont most tetőzik Hester féltékenysége? Persze, tudom. Valamiről szólnia kell a regénynek, kell a lelkizés.

Hiszen elég erősen ifjúsági regény ez, most is. Elsősorban Hester lelki kínjai vannak kiemelve, ebből több is volt, mint elég.

Kicsit a végével se vagyok elégedett. Azt még el tudom fogadni, hogy minden fontos szereplő megkapja a happy endet, de ahogy azt éreztem Hester és Tom utolsó jelenetéből, hogy Reeve hosszú történetben gondolkodik, irritált. Pláne, hogy tudom, valóban így lesz.

Rendben, a történet kalandos és van, amivel mozgásban tartsa a szereplőit. A világa még mindig egyedi és bőven lehet bővíteni. Vár egy egész kontinens arra, hogy kiderítsék, mi történt arrafelé. De most komolyan családregénnyé kell bővülnie? Még elég fiatal Hester és Tom is, de máris kell egy fiatalabb hős is bele… jaj…

Tanulság nincs benne, szórakoztató regény fiataloknak, ennek megfelelő nyelvezettel.

Mivel már várnak a polcon a folytatások is, visszatérünk még ebbe a világba, de nem tetszett ez a rész annyira, mint a nyitány anno.

 

Reeve: A ragadozó aranya - Mint kaland: 65% pörgős, változatos cselekményű, kamaszos lelki kínokkal, korrekt folytatás.

Szubjektíven: 45% Hester nagyon az agyamra ment, hiába szeretem a történet világát.

Várható heti megjelenések

  • Alexandra: Megrontott éden - történelmi, női
    • Szárnyra kelt remény - történelmi
  • Móra: A csere - ifjúsági
  • L&L: Enola Holmes - Az eltűnt Márki esete - ifjúsági, krimi
    • Bízz bennem - ifjúsági
  • Maxim: Mint a homokszemek - női, krimi
  • Fumax: Kinsman - képregény
    • Titkos Bosszúállók - képregény
  • 21. Század Kiadó: Lydia Bird két élete - női, romantikus
    • Hullámvasút egy életen át - életrajz
  • Kossuth: Tom Hanks szerint a világ - életrajz
    • Maria Callas, a díva - romantikus, női
  • Manó: Ez hát a szerelem - mese adaptáció
  • General Press: Váratlan fordulat - krimi, novellák
  • Central: A Kilimandzsáró felett az ég - női, kosztümös
  • Athenaeum: Édes a Bosszú Részvénytársaság - humoros
  • Agave: Suburra - bűnregény
  • Könyvmolyképző: Az utas - thriller (baleset miatt lehet, hogy csúszik)
    • Sötét város - YA fantasy
    • Csinos kis táncoslányok - thriller
    • Túl a zátonyon - romantikus
    • Cress - YA fantasy
    • Zuhanj velem - new adult
    • A vadember - erotikus (ugyanazon baleset miatt ez is csúszhat)

Visszanéz7ő

40. hét

Szeptember

28. Tuck: Venom - Halálos védelmező - akció 4,5

29. Sullivan: A skarlát ég alatt - történelmi 3

30. Campbell: Rendíthetetlen - sci-fi 5

Október

1. Hoover: Verity - thriller 5

2. Rowley: Hanyatlás - fantasy 4

3. Roberts: Királyt Skóciának - történelmi romantikus 3,5

    Cass: Eljegyezve - YA 3

4. Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek - női 3

    Simenon: A vonat - lélektani 3

És megkezdtük októbert... jó könyvekkel szalad az idő!

Tovább

Simenon: A vonat

Vészhelyzethez alkalmazkodó, életbe kapaszkodó, háttérországbéli.

Marcel egyszerű francia kisvárosi ember, aki nem hitte volna, hogy mindazt sikerül elérnie, ami meglett neki. Beteges gyerek volt, lehetőségek nélkül és nagyon rossz szemekkel. Mégis, sikerült megnősülnie, van egy kislánya és útban a második baba is. Az apósa unszolására üzletbe kezdett, és szereti is a szakmáját. Rádiókat 10_4a_vonat.jpgszerel és árul. A németek megindulása azonban megbomlasztja az életét. Menekülni kell, az embereket vonatra pakolják. A nőket és gyerekeket külön, majd a kocsikat is szétválasztják. Így Marcel elszakad a nejétől és a lányától. Mellé sodródik viszont a fiatal Anna, aki támaszt keres. Marcel lesz az – együtt telepednek le az egyik menekülttáborban, és élnek egymás mellett, miközben mindketten tudják, ha Marcel a családjára akad, elköszönnek. Ezt csak a háború és a félelem hozta.

Simenon elsősorban a krimijeiről lett ismert. Maigret felügyelő az ő regényhőse, és egyben legismertebb karaktere is. A munkássága azonban több, mint a párizsi detektív esetei. A lélektan, amely már a Maigret regényekben is fontos szerepet kap, egyéb regényeiben még hangsúlyosabb, ha ezek nem is feltétlenül krimik.

A vonat is egy ilyen történet. Majdnem háborús regény is, de igazából az csak az érzelmi hátteret ad. Marcel nem megy ki a frontra, a németek nem jelennek meg közvetlenül a történetben. A háború viszont zajlik, és ez hatással van az emberek életére a hátországokban is, mint amilyen Marcel otthona volt.

Simenon ebben a történetben azt mutatta meg, hogy egy ilyen helyzetben hogyan kapcsol át az ember túlélő módba. Marcel különben jámbor, egyáltalán nem csalfa, mondhatni, unalmas ember. Mégis, amikor egyedül marad, és nem tudni, mi van a családjával, könnyeden viszonyt kezd Annával, akit különben meg sem merne szólítani. Kell valaki, akibe kapaszkodhat, akit szerethet. Igazibbnak is érzi ezt a kapcsolatot, mint korábban az életét. A vészhelyzet felfokozza az érzelmeket, az övéket is.

Simenon ezt az érzést alaposan visszaadja, de a számomra legizgalmasabb rész utána jött. Amikor rátalál a családjára, és az élet elkezd megint normális lenni. Milyen könnyen visszakapcsol, és mennyire nem mer kockáztatni. Később ez még hangsúlyosabban is megjelenik – Marcel nem nő túl magán, ő csak a kisember, aki a saját túlélését és békés kis életét óvja. Pontosan értem, miért teszi majd Annával azt, amit a végén, mégis, le tudom nézni érte. Az is olyan álszent, ahogy ezt a visszaemlékezést zárja. (Hiszen Marcel az elbeszélő.)

A gyerekeinek akar bizonyítékot hagyni, hogy az apjuk életében is volt egy nagy szenvedély, nem volt mindig az unalmas figura, akinek megismerhették. Mondjuk, a helyében jó mélyen hallgatnék az egészről. Ha annyira Anna volt a nagy szenvedély, vajon, mit gondolnak majd róla, ha elolvassák, hogy milyen sorsra hagyta őt jutni?

Stílusában olyan a regény, mint a Maigret történetek is. Tömör és lényegre törő. Simenon nem fut felesleges köröket, szinte fukar a szavakkal. Csak annyi van a regényben megírva, amennyi feltétlenül szükséges hozzá. Még akkor is, ha most nem a külső események a meghatározóak, hanem Marcel belső, lelki élete.

Nincs meghatározó konfliktus és negatív karakterek sem. Pont az a lényeg, hogy itt mindenki átlagos, amit akár nagy betűkkel is írhatnék. Mit tesz az átlagemberrel egy ilyen helyzet. Hibákat vét, megbán dolgokat és túlél. Kapaszkodik az életbe. Nem is tudnék senkit kiemelni, mert általában a szélsőségeket kedvelem: a hősöket vagy a nagyon elvetemült gonoszokat. Itt egyikből sincs kínálat. Marcel meg a végére szabályosan fárasztott. A kispolgári unalomba olyan szinten beleszürkül, hogy a gyávasága a nagy kalandja? Jaj.

Lélektani regénynek érdekes és korrekt, de akkor sem szerettem meg.

 

Simenon: A vonat - Mint lélektani: 70% egy nem mindennapi helyzetben egy átlagos alak – érzékletesen megírva.

Szubjektíven: 40% nagyon nem szerettem a főszereplőt, a végére valósággal megutáltam.

Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek

Új éltet kezdő, szerelmes, másokon segítő.

Marnie nem akar mást, csak egy átlagos és boldog családi életet. Úgy véli, megtalálta hozzá az ideális férfit is. Az ünnepek alatt mennek haza, bemutatkozni a családnak. Ám Marnie szokás szerint hibát vét: a rokonságban egy szimpatikus embert talál, aki pont a család fekete báránya. Blix néni meg is mondja a lánynak, hogy nem illenek össze az unokaöccsével. Marnie rá hasonlít, nem az átlagemberekre. A lány ennek ellenére nem engedi el az 10_4szerelmi_varazslas_kezdoknek.jpgálmát, és kierőszakolja az esküvőt akkor is, amikor a párja el sem akar menni a szertartásra. Két hétnél tovább nem is tart a frigy. A megtört Marnie a kamaszkori szerelmével vigasztalódik, és nem találja a helyét. Blix kínál új esélyt: végrendeletében a lányra hagyja a házát és vele a barátait, akik meglátják a lányban ugyanazt a pluszt, ami Blix része is volt. Marnie eleinte csak hamar el akarja adni a házat, de sok új esély nyílik itt. Visszatér az elvált férje, az alagsor lakója is érdekes férfi és igaz barátokra is lel.

Sorozatnyitány, ami meg is ijeszt. Már a kezdetet is unalmasnak találtam, bele sem akarok gondolni, merre tudja ezt tovább vinni a szerző. Biztosan megint jönne pár szomszéd, akiknek segíteni kell és a regény végére összejött pár életébe is lehet erőszakolt konfliktust írni. Mondjuk, a gyerekvállalás miatt…

De ez egyelőre ez a rész. Aminek az elején még történt valami – a családdal ismerkedés, a hamar széteső frigy és a költözés. Amíg megismertük a lány körül az új embereket, még le is kötött a sztori. Csak utána olyan, mintha minden megállna.

Marnie a saját életét leszámítva mindenkinek meg tudja mondani, mit kellene csinálnia, kivel kellene lennie. Pl. a szomszéd háziasszonynak már kapásból azzal jön, hogy meg kellene bocsátania a férjének és újrakezdeni, mert tökéletesen passzolnak. Ettől kezdve ezen a szálon ez ismétlődik – a szomszéd gyötrődik, Marnie meg ismételgeti neki, hogy mit kellene csinálnia. Jó szándék van benne, és segíteni akar, de komolyan az agyamra tud ezzel menni. Regényben is idegesített, az életben valószínűleg még jobban megakasztana egy ilyen mindent jobban tudó karakter. Pláne, ha még igaza is van.

De Marnie saját élete egy olyan katyvasz, amit utáltam megismerni. Három férfi van az életében, és egyszerűen rühelltem olvasni, milyen helyzetet teremt magának. Még jár a gimis barátjával, de azért összefekszik a volt férjével, a pincelakót legalább egy jó darabig csak barátként tartja… Az egyik legjobban utált karakterek számomra a csalók – most komolyan együtt kellene éreznem egy nővel, aki viszonyokba gabalyodik? Attól, hogy ő is rosszul érzi így magát, nem fogom megkedvelni. Tudja, hogy nem így kellene, mégis csinálja. Akkor én meg ellenszenvesnek találom és pont.

Kevés különben is a rendes konfliktus. Mindenki eléggé egy pályán mozog, és átlátható, hol kell kikötniük a történet végére. Még a leginkább az olvastatta magát, ahogy Marnie leszámol az illúziókkal és hamis álmokkal, és elkezdi a saját életét hozni. Azt tenni, ami boldoggá teszi, és nem azt, amiről úgy gondolja, hogy ezt várják tőle. Ez tanulságnak is jó, ez menti nekem leginkább a könyvet: arra bíztat, hogy úgy éljünk, ami nekünk megfelelő. Azzal nem leszünk boldogabbak és mások sem szeretnek jobban, ha kitalálunk egy képet és annak akarunk megfelelni.

A szöveg tipikus női regényes. Dominálnak az érzelmek, és ennek megfelelően érzelgős a szövege is. Követhető, egyszerű, könnyen befogadható. Egy kicsit több humort elbírt volna, de ez nem az a történet.

Összefoglalva, az üzenete miatt nem rühelltem teljesen, de nem szerettem a hősnőt, a szerelmi kiszámítható konfliktusokat és kevés volt a képesség miatti mágikus realizmus is.

 

Dawson: Szerelmi varázslás kezdőknek - Mint női: 60% lelkizős, női regény, amelyben a szerelem a fő kérdéskör. Emberbarát történet.

Szubjektíven: 40% nem szerettem meg a szereplőket, és a történetet is eléggé untam.

SpoilerZóna

Hoover: Verity

Lowen beköltözik a birtokra, és megtalálja Verity kéziratait. Ám ez nem egy krimi, hanem egy napló. Lowen gyorsan r3_76.jpgrákattan: Verity és Jeremy viszonyáról, majd házasságáról szól.

Kiderül, a nő megszállottan szerette a férjét. Meg is inog, amikor már házasok és teherbe esik. Mert látja, a férjének a gyerek fontosabb, mint ő. Próbál vetélést előidézni, de nem sikerül. Ikerlányaik lesznek. Idegenkedik tőlük, keveset is foglalkozik velük. Az izgatja, hogy az ágyába visszacsalja a férfit.

Ahogy olvas, Lowen egyszerre kattan rá a jelenbéli és az akkori férfira. A jó apa, a szenvedélyes szerető, a jó házigazda. Amikor egy csók is elcsattan, már nincs visszaút. Szeretők lesznek.

Közben Lowen elolvassa, hogy amikor inogni kezdett a házasság, Verity behazudott egy terhességet. Szerencséje volt, utána tényleg gyorsan teherbe esett, és így lett a fiúk. Őt szeretni is tudta a nő, a lányokkal ellentétben. A kis r2_78.jpgideális családjában nem szerepeltek az ikrek. Verity okozta a halálukat. Utána zár úgy, hogy talán neki kellene hajtania egy fának.

Közben Lowen arra is rájön, hogy a nő csak megjátssza a kómát. Jeremyt is beavatja, aki kikényszeríti a nőből a reakciót. Majd meg is ölné - Lowen segít r1_80.jpgneki úgy elrendezni a dolgokat, mintha álmában érte volna egy roham. Kicsit szétmennek, de aztán együtt új életet kezdenek máshol. Lowen is babát vár, kislányuk lesz.

Így találja meg Verity utolsó levelét, Jeremynek írta. Búcsú - a regény, amit Lowen is olvasott, kamu. Még azért is megbocsát a férfinak, hogy megrendezte az autóbalesetet, amibe majdnem belehalt - mert elhitte azt a kamu naplót, regénykezdeményt. Az volt a terv, hogy fogja a fiukat és elmenekül. De jött Lowen... A nő megfogadja, ezt Jeremy soha nem tudhatja meg.

süti beállítások módosítása
Mobil