5: Whitney G: Alapos kétely – Aubrey tudja, mi az álma. Táncos akar lenni, balerina. Mindent bele is ad, de a szülői támogatásnak ára van. Ők nem hiszik, hogy a táncból megélhet, elég jó a lányok. Jogra kell járnia. Aubrey azonban trükkös, és egy ügyvédeknek létrehozott chat oldalon megismerkedik egy férfival, aki segít neki az iskolai dolgokkal egy kis csalást követően. Csak éppen élőben is találkoznak, és a nőfaló Andrew rájön a lány csalására – ettől azonban nem akarja kevésbé.

4: Bálint: Adj esélyt! – Tomi rég tudja, mi a neki való. Főzni szeret, és minden álma, hogy szakács legyen belőle. Csak éppen az anyja hallani sem akar erről, egyetemre küldené a srácot, aki csak titokban mer mással is próbálkozni. Míg ki nem derül, hogy az apja nem is halott, csak mikor felvállalta, hogy homoszexuális, a felesége eltiltotta a fiuktól. Adorján szeretné megismerné a fiát, és támogatná a döntéseit. Tomi vajon ad neki egy esélyt?

3: Murail: Tartós hullám – Louis nem tudja, mit kezdjen magával. Fogalma sincs, mi akar lenni és az iskolát is csak unja. Nyáron még gyakorlatra is kell mennie, de ahhoz sincs se kedve, se ötlete. Egy fodrászatban köt ki gyakornokként, és magát is meglepve megtalálja ott a helyét. Csak éppen Louis egy sebész fia, aki nem azt képzelte a fiáról, hogy mások haját fogja vágni a megélhetésért. Hogy jön így össze a fodrásziskola?

2: Leiner: Mindig karácsony – a történet több szálon halad, tulajdonképpen több történet egyben. Van közte egy, aminek a továbbtanulás van a középpontjában némi romantika mellett. Lucának nem jött össze a felvételi, és most minden idegszálával azon vagy, hogy a következő kör sikerüljön. Mást se csinál, csak tanul, készül és olyanokkal beszél online, akik hasonló cipőben járnak. Pedig akad a testvérével is rendezni való, meg az egyik online ismerős akár több is lehetne, mint ismerős…

1: Papp: Bolyongó – Norbi nem egy átlagos kamasz. A végzős évre új iskolába kerül, és a többiek is érdeklődve nézik a srácot, akinek nem szerepel a tervei között a továbbtanulás, a diploma. Ő pontosan tudja, hogy sörfőzéssel és kereskedelemmel akar foglalkozni, vállalkozna és nem kell ehhez plusz papír neki, csak ami már a fejében van. De mindezt meg is valósítani, amikor más az elvárt? Elindulni a világba, ha akad majd egy lány is, akit megszeret annyira, hogy nehéz legyen az elválás?

Tudóst kimenekítő, halálos küldetést vállaló, veszteségekkel birkózó.

Az atombomba lesz a fegyver, mely eldönti, ki nyeri meg a második világháborút. Texasban egyre folynak a kísérletek, de már látják, kell egy szakértő a gázokhoz. A világon ketten vannak, akik a kellő tudás birtokában vannak: az egyik a németeknek dolgozik, a másik zsidó származású és a tudását nem értékelve Auschwitzba zárták a családjával. Kidolgoznak egy merész tervet, hogy kimenekítsék a fizikust. A lehetetlen küldetést a Lengyelországból kijutott, talpraesett zsidó fiatalemberre bízzák, Nathanre. Ő vállalja, mert máig bűntudata van, hogy a családja egyetlen túlélője lett, a gettóban a németek végeztek a családjával. 48 órája van bejutni, megtalálni a tudóst és kivinni. Nem is sejti, hogy Alfred sem ült a babérjain: felmérte a túlélési esélyeit, és az eredményeit nem akarta az életével veszni hagyni. Egy tehetséges fiút, egy másik rabot kezd el tanítani a képletekre, miközben a sakkbajnok fiú élete is veszélybe kerül egy féltékeny náci miatt.

Egy ideig hiányolnunk kellett magyarul Andrew Gross történeteit, de szerencsére most érkezett egy újabb regénye, és hozza is azt a minőséget, amiért annak idején felfigyeltem az író köteteire. Izgalmas, fordulatos thrillereket ír, amelyek elejétől a végéig lekötnek.

Itt már az is érdekes, hogyan merít a történelemből, és miképpen változtatja meg a valóban megtörtént eseteket, hogy azokból egy szórakoztató regény legyen. Ezt különben egy utószóban el is meséli: hogy a regény története mennyire kitalált, de mi volt az ihletője. Hogy valóban volt egy szövetséges tiszt, aki beszökött az auschwitzi táborba, és kijutva elmesélte a tapasztalatait a világnak. Hogy milyen hajsza volt az atombomba létrehozásáért – ha valójában nem is létezett Alfred Mendl, akit itt menteni próbálnak.

A cselekménye és a karakterei miatt is nagyon lehetett szeretni ezt a történetet. Fordulatos, és izgalmas események sorozata. Még olyan csavar is akadt benne, ami valóban meglepő. Ezek némelyike nagyon mese habbal – Nathan pl. kit talál meg a táborban a fizikuson és tanítványán kívül, de egy szórakoztató regénybe működik és sodor előre, ha azért néha csóváltam is a fejem. Van benne hősiesség, nagy önfeláldozások, és semmi sem történik véletlenül. Nem véletlen, hogy Alfred tanítványa pont sakkozó. Nem véletlenül olvashatjuk el többször is, Nathan mennyire szenved attól, hogy a szülei és a húga odavesztek. Egyesek sorsát lehetett előre érezni, másokat nagyon tudtam sajnálni, miközben a maga módján mégis pozitív véget érnek az események. Sírva mosolygós befejezés?

Nagyon működik a keret is. Egy idős férfi meséli el a lányának az élete végén a történetet, amit eddig soha nem mondott el. A háborút, Auschwitzot, és ezt az eszméletlen kalandot, amit most olvashatunk mi is. De ki ez a túlélő? Alapvetően három olyan karakter szerepel, aki lehet. És a végéig várni kell, hogy kiderüljön, ő melyik, ki élte túl és ki veszett oda abban a pokolban és hogyan.

Talán a karakterek beállítása fekete-fehér, de azon belül vannak árnyalatok. Még egy olyan karaktert is kapunk, aki határmezsgyén mozog. A származása, a családja köti az egyik oldalhoz, sokáig semmit sem téve a látott rossz ellen, de a végén ő is kiáll és hőssé nemesedik. Nathan, Alfred, Leo (a sakkbajnok) meg nagyon szerethetőek és tele vannak jó tulajdonságokkal, nem egy kiemelkedővel is.

Ugyanolyan jól működik a tábori élet, mint a kémakció előkészítése és lebonyolítása.

Így tovább, Andrew Gross, remélem, olvashatunk még tőle magyarul mást is!

Gross: Egy kém Auschwitzban – Mint thriller: 95% fordulatos és változatos, az eredeti történeteket kalanddá formáló mű.

Szubjektíven: 90% megfogott a keret, több szereplőt nagyon megkedveltem, izgultam értük.

• Centrál: A csokoládévilla - női, kosztümös
• General Press: Liftakna - krimi
• Menő: Légből kapott szerelem - ifjúsági
• Agave: Földönkívüli - ismeretterjesztő
  • 1280 fő - thriller

Január

18. Fekete: Zsellérek - ifjúsági 4

19. Mucha: Nincs idő - ifjúsági 3,5

20. Hemingway: Akiért a harang szól - háborús 3

21. Watson: Zengő vas - fantasy 3

22. Glenconner: Az udvarhölgy - életrajz 4

23. Bergh: Lázadás 2.0 - New Adult 1

      Hall: Szupermarket - thriller 2,5

24. Collins: Frannie Langton vallomásai - krimi 3,5

      McCoy: Marilla a Zöld Oromból - ifjúsági 4

A héten volt hó is, hideg is, de remélem jó olvasmányok is!

Felnövő, életet választó, családos.

Marilla boldog lányka volt, akinek volt egy szeretett bátyja, kedves szülei és hamarosan kistestvére is érkezik. A helyes John Blythe pedig úgy néz rá, hogy a lány már remélheti, hogy nem csak egy gyereket lát benne. A tragédia gyorsan és végzetesen csap le: az édesanyjuk belehal a szülésbe a kistestvérükkel együtt, majd egy helyi lány úgy összetöri a bátyja szívét, hogy az szerelemmel már nem lesz képes szeretni. Marilla John segítségével készül a vizsgáira, de magában gyötrődik a fiú miatt: szabad neki szeretnie és boldognak lenni? Egy apró nézeteltérés elég, hogy John torkának ugorjon, és elmérgesítse a viszonyukat. Évekkel később John hazatér, és Marilla kap még egy esélyt a békülésre.

Az Anne-regények a lányregények klasszikusai, amelyeket minden generáció fel tud fedezni magának. Nem csak azért, mert egy szebb, idillikus már letűnt kor rajza van bennük, egy nagyon helyes kamaszlány, meg egy Gilbert, hanem mert a hétköznapok szépsége is bennük van. Tele vannak jó emberekkel, akik nem hibátlanok, de jót akarnak, és akik között el tudjuk képzelni magunkat. Az sem hátrány, hogy rendszeresen filmesítik is – a legutóbbi Netflix adaptáció például nagyon betalált, ültömbe végig tudnám nézni az egészet.

Sarah McCoy is Anne-rajongó, és mellette írónő is, így jöhetett létre általa Marilla regényes története is. Még le is írja az utóhangban, hogy volt egy mondat, ami nem hagyta nyugodni Montgomery történetében. Amikor megjegyzik, hogy egy időben John, Gilbert apja Marillának udvarolt. Sarah McCoy ezt a történetet akarta és mesélte el nekünk.

Egyrészt, megrajzolta az utat, hogy lesz Marillából az a kemény, de nagyon jó szívű asszony, aki majd Anne-t felneveli a bátyjával. Lánynak nyitottabb és kedvesebb volt, de egyetlen fordulat erre az útra vitte – az anyja halála. Marilla számára a kötelesség és a birtok, a családja nem egyszerűen feladat, jóvátétel is.

Számomra az a regény egyik legjobb része, hogy érzelmileg mutatja meg, hogy ott dől el minden, hogy éppen Johnnal sétált és jól érezte magát a lány, amikor az anyja szülése megindult, és mire a lány hazaért, már csak elköszönni tudott. Bűntudat, önvád indul innen – és végső soron ezért nem tud az lenne John mellett, akire a férfinak szüksége lenne. A politikai vita csak az indok, itt dőltek el a dolgok, a bűntudattal az anyja miatt. Ahogy magyarázza azt is, miért lesz olyan szigorú Anne-nel. De itt van a melltűjének is a története.

Sok-sok történet és kapcsolat előzménye benne van a regényben. Miért nem nősült meg Matthew, aki pedig az egyik legszerethetőbb alak az Anne-regényekben is? Hogy lett olyan jó barát Marilla és Rachel? Szépen belesimulnak ezek a történetek a regények világába – újat mondanak, de nagyon szépen igazodnak az eredeti történetekhez.

Azt gondolom mondani se kell, hogy John mennyire előképe Gilbertnek. Jó volt azt olvasni, hogy milyen szülei voltak a fiúnak, és hogyan indult az a történet is. Marilláért ugyan fájt kicsit a szívem, amikor már reménykedni kezdett, és a valóság majd fejbe csapja, de így reálisabbnak is éreztem. Egy 20 éves sérelmet meg lehet bocsátani, és barátként vissza lehet találni a másikhoz, de egy kamaszkori szerelmet ne akarjanak 40 éves fejjel újraélni.

Megvan az a hangulat is, az idilli kisvárosi és szigeti mindennapok, amibe olyan jó elmerülni. Ugyan itt is történnek tragédiák, és szenvednek a jó emberek is, de van kibe kapaszkodni és tényleg érezni a közösség erejét. A szeretet, a barátság hatja át az egészet.

Komorabb, tragikusabb, mint az Anne, de ez nem is happy end, hanem Anne felé tartó sztori.

McCoy: Marilla a Zöld Oromból - Mint lányregény: 75% tisztelettel kezeli az alapanyagot, miközben egy új történetet mesél.

Szubjektíven: 70% elvitt a hangulata, és szerettem, mennyire visszahozza azt a hangulatot.

Rabszolgaként boldoguló, tiltott szerelmes, bűnügyi.

Frannie egy jamaicai birtokon született, fekete anyától és fehér apától. A szüleit soha nem ismerte, a gazda háztartásában nevelkedett, mint cseléd. A gazda egy napon felfigyelt arra, hogy Frannie okos is – az asszonya megtanította írni és olvasni, falta a könyveket és jó volt a memóriája. Így Langton maga mellé vette, bevonta az orvosi kísérleteibe, melyeket a lány aztán nagyon el akart felejteni. Amikor tönkrementek, Frannie volt az, akit Londonba magával vitt, és itt el is ajándékozta a lányt. A Benham házaspár látszólag előkelő angol család volt, ám a felszín alatt forrtak az indulatok. Frannie Marguerite Benham bűvkörébe került, és megtapasztalta általa a tökéletes boldogságot és a fájdalmas árulást is. Mégis, amikor az asszonynak szüksége volt rá, készen állt visszatérni hozzá. Ám a történet mészárlásba torkollott, és Frannie a gyanúsított. Ha nem kezd el beszélni, kivégzik. Ő pedig írni kezd az ügyvédjének, egy zaklatott élet történetét.

Egyike azoknak a könyveknek, amelynek jó reklám volt, hogy Oprah ajánlja. Ennél már csak az dobna nagyobbat, ha készülne film is belőle. Egyelőre ezt még nem hallottam, de különben olyan az alapanyag, hogy akár lehetne is.

Van egy nagyon hasonló regény is, az Alias Grace. A cselekmény, a mondanivalóban és a formátumban is hasonlítanak, abból már készült mini sorozat. Vagyis, ki tudja – lehet, hogy Frannie története is életre kel előbb-utóbb, addig azonban el lehet olvasni, már magyarul is.

A történet alapvetően egy visszaemlékezés. Frannie jelene a börtön, és a tárgyalás, melyen bizonyítania kellene, hogy nem ő a Benham házaspár gyilkosa. Az ügyvédje próbálkozik, de sok minden szól ellenük. Ahogy az asszony mellett, véresen a nőre találtak. Hogy rabszolga volt, hogy milyen szakmába keveredett ezt követően. A származása.

Alapvetően Frannie visszaemlékezését olvassuk, hogyan jutott el erre a pontra. A gyerekkorától indítunk, és haladunk a börtön felé lineárisan. Ezt a történetet szakítja meg olyakor a jelen közjátéka, ami nem esett jól. Kiszakított a történetből, és ott nem történtek olyan események, ami miatt megérte megszakítani a múlt történetét.

Van benne cselekmény is, de a szerző sok mindent homályba burkol. A legnagyobb szörnyűségeket nem mutatja meg, csak utál rájuk. Frannie nem meséli el, pontosan milyen kísérletekben kellett segítenie. Ha abba az irányba ment volna el a szerző, a lélektani és krimi mellé a horror is felkerülne, de nem ezt az utat választotta.

Inkább Frannie lelke, az érzelmei fontosak, melyek túl is nőnek a cselekményen. A birtokon történtek, a londoni kezdetekben még tartalmas cselekmény is volt – ezek a részek tetszettek jobban – de a Benham házaspárhoz érkezve ez egy érzelmi hajszává válik. Az lesz a fontos, hogy Frannie és Marguerite mit éreznek. Az érzések milyen tettekre sarkallják majd őket.

Frannie többszörös magára ébredése a téma: a birtokon az intellektusára majd a származására. A Benham házaspárnál a szexualitására. Ehhez hozzájön, hogy mennyire elnyomott társadalmi réteg tagja. Megbélyegzi, hogy félvér és nő. Az, hogy kit szeret, még egy tabuval és bélyeggel bővíti a sort.

Nem vádirat a regény, inkább megállapítások sora. Ha ilyen vagy, ilyennek születtél, ez a társadalom ennyit fog adni neked. Frannie már beletörődött, semmi vád nincs a hangjában.

Túl sebzettek vagy betegek a szereplők, hogy kedveljem őket. Nekem több krimi is elfért volna a sztoriban, de ez elsősorban lélektani krimi. Annak korrekt, érzelmes

Collins: Frannie Langton vallomásai - Mint krimi: 65% lélektanilag gondosan felépített, társadalmi üzenetekkel tarkított korrekt mű.

Szubjektíven: 55% több krimit és cselekményt szerettem volna, a szereplőit sem kedveltem.

- Hemingway: Akiért a harang szól

A hidat sikeresen felrobbantják, de utána gyorsan menekülniük kell. Robert esik egy nagyot, eltöri a lábát. Ő is tudja, hogy csak lassítaná a többieket, ha megpróbálják magukkal vinni. Kér egy puskát és elköszön Mariától, akinek azt mondja, lélekben vele lesz, és ha megmenekül innen, akkor vele ő is megmenekül. A lány nehezen, de itt tudja hagyni, a többiek megígérik, hogy vigyáznak rá.

Robert várja a katonákat. A tisztre vadászik, ezzel segítene a legtöbbet a menekülő társainak. Ahogy felé haladnak, tüzelni kezd.

Hemingway nem írja meg, hogyan hal meg, de nyilvánvaló, hogy ez öngyilkos küldetés, és nem fogságba fogják ejteni, hanem agyonlövik itt.

- Glenconner: Az udvarhölgy

Anne túléli a tragédiákat, ha fájnak is. A nagyfia sikeresen leteszi a drogot, és azt a nőt veszi el a válás után, aki a férjével segített neki felépülni. Egy fia születik tőle. De a drogos múlt betegséget is hoz magával, és a férfi fiatalon meghal.

A középső fia, akinek csinos felesége és helyes kisfia van, a családi birtok örököse, ő elválik és bejelenti, hogy homoszexuális. Beleveti magát az éjszakai életbe, és HIV fertőzést kap. Belehal.

Anne férje a trópusokon fogad be egy fiút, és egyre több hatalmat ad neki az ingatlanokon. Közben voltak ilyen felkaroló akciói. A döbbenet akkor jön, amikor a férfi meghal, és felolvassák a végrendeletét. Mindent arra a fiú hagyott, kisemmizve a családot. A bárói címet ugyan az elsőszülött fiának a fia kapja, és a családi birtok a másodszülött fiúé, de minden más elveszett. Évekig tart a per, amivel a vagyon felét visszakapják.

Anne pedig igyekezett megbékélni, és csak élvezni, ami még maradt az életéből.

Pszichés betegséggel hadakozó, regényt író.

Flynn dolgai nem úgy alakultak az életében, hogy boldog lehessen. A barátnője elhagyta, mert elege lett abból, hogy Flynn semerre nem halad. Nem megy el dolgozni, mert ő író, és a nagy regényén dolgozik. Csak éppen semmit nem fejez be, félkész fejezeteket küldözget a kiadóknak, és várja a csodát. Most mégis pozitív visszajelzést kap: ha befejezi a regényét, kiadják. Flynn így állást szerez egy szupermarketnél, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, megfigyelhesse a munkatársait és regényalakká formálhassa őket. Csak valami nagyon nem stimmel a szupermarketben. Feltűnik Frank, aki zűrös ügyekbe keveredik, és Flynn is bajba sodródik miatta. Vagy valami teljesen más az igazság, amire a férfinak rá kellene döbbennie, mielőtt túl késő lesz bármit is tenni?

Logika. Egy krimiben, egy thrillerben nekem szükségem van rá. Ha választhatok, hogy egy történet vége legyen nagyon meglepő, vagy kiszámíthatóbb, akár előre is tudható, de logikusan levezetett, akkor gondolkodás nélkül az utóbbit választom. Nagyon nem vagyok kibékülve azzal, amikor a történet végén, a semmiből előránt a szerző egy új karaktert, egy új eseménysort, és azért meglepő véget kerekít, mert addig nem is tudtunk erről a vonalról semmit, hogyan is lehetett volna logikusan eljutni a megoldáshoz?

Hall – aki különben nem elsősorban író, hanem a zenevilág részese, pl. népszerű dalszerző – regénye azért zavarba ejtő, mert egészen másképpen lesz logikátlan. Bajba is vagyok vele, hogy milyennek értékeljem a regényt. Mivel nagyon keresem a logikus levezetéseket, az értelmet egy thrillerben, nekem nem volt jó benyomás. Akkor is, ha valahol ennek most ilyennek is kellett lennie.

Mert a hősünk, Flynn beteg. Olyan jellegű problémája van, ami kizárja, hogy az általa elmondott történet logikus és értelmes legyen. EL is jutottunk a személyes kis 22-es csapdámhoz: nem szeretem a regényt, mert nem logikus. De nem lehet logikus, mert akkor hiteltelen lenne a narrációja, a hőse, és akkor ugyanígy nem szeretném. Egyszerűen ezt nem lehetett úgy összehozni, hogy elégedett legyek vele.

A regény két nagy részre oszlik. Az elsőben még nem tudjuk, miben szenved Flynn és beleolvadunk az ő valóságába. Cselekmény ebben sem volt túl sok, de azért megvolt az érzetem, hogy nagyjából értem, mi történik. Ugyan a főhős nem lett szimpatikus – nem szeretem az olyan karaktereket, akik hozzá hasonlóan csak próbálkoznak, de soha és semmit nem fejeznek be, csak várják a csodát.

Majd jött a kettes rész, amikor a valódi valóságot is megismerjük, vagyis már tudjuk, hogy miben szenved Flynn és hogyan érzékeli ő a valóságot, ezzel alakítva a saját történetét is. Flynn tulajdonképpen a saját érzékelése, betegsége ellen indul háborúba, és sajátos módokon igyekszik újra normálisnak lenni.

Egyre jobban a Harcosok klubjában kezdtem érezni magam, csak ebben a sztoriban se Brad Pitt, se Edward Norton nem vonja el arról a figyelmem, hogy nem értem, mi történtik. Egy betegség szintjén gondolkozunk, még azt sem tudjuk, mi a valóság. Ahogy a Harcosok klubja végén is csak néztem ki a fejemből, most is ezt tettem. Ezt az érzést meg utálom.

Amit még így is értékeltem, a narráció. Flynn áttöri a negyedik falat és velünk, olvasókkal is kommunikál. Ha a nyelvhasználata nem is mindig olyan, amit különben tolerálok, ez a kibeszélés az olvasóhoz feldobja annyira, hogy a többin átlendültem.

Csak kicsit lenne érthetőbb a vége és a betegség…

De talán az a gond, hogy minden áron rendszert és logikát akarok keresni az őrületben is. Ha ezt el tudnám engedni, a regényt is jobban élveztem és értékeltem volna.

Hall: Szupermarket – Mint thriller: 55% érdekes a narráció, belülről fog meg egy különös témát, egyedi regény.

Szubjektíven: 30% egy ponton elvesztettem a fonalat, és még mindig nem találtam meg.

Egymásba gabalyodó, viszonyos.

Natalie megcsinálta, bejutott álmai egyetemére az álomszakra. A barátoknak így sikerül rábeszélni, hogy egyetlen estére engedje el a kontrollt, és bulizzon velük. Az este túl jól is sikerül, Natalie a börtönben találja magát. Nincs egyedül, egy jóképű srác is be van zárva. A kihívó öltözetű lányt a srác prostituáltnak nézi, és egy menetre be is fizetne nála. Natalie, maga sem értve miért, beleegyezik. Reggelre a fiatalembernek nyoma sincs, a lány meg rázódhat vissza az életébe. A tandíj miatt dolgoznia kell, és pincérnőnek jelentkezik egy menő kávézóba. Itt látja újra az egyéjszakás kalandját: Nathan hamis nevet mondott neki, valójában az étteremlánc tulajának a fia. A fiatalok között elemi a vonzalom, és egy-egy alkalomra el is sodorja őket. De beérik ennyivel?

Kezdem azt gondolni, hogy elértem oda, hogy a romantika zsánerében a szélsőségek azok, amelyek képesek kiakasztani. Nem szeretem, amikor egy történet túlzottan mese. Ha nem direkt mese feldolgozás vagy lányregény, akkor a túl szép, hogy igaz legyen történetek fárasztanak. Viszont, azt sem díjazom jobban, amikor a testiségre épülő hihetetlen nagy szerelmeket akarnak eladni nekem. Bergh ez utóbbival próbálkozott – nálam nem sok sikerrel. Sőt, többször is úgy éreztem, bűntett ellenem a regény.

Már ott elkezdődtek a bajok, hogy nem tudom beleélni magam annak a helyzetébe, akinek ilyen erotikus fantáziái vannak. Ebben a történetben tulajdonképpen egy olyan szerelmet kellene megismerni, drukkolni neki, ami kb. egy bántalmazó kapcsolatból növi ki magát.

Azzal indítanak, hogy még egymás nevét sem tudják, de szó szerint a rácsok között kefélnek. Nekem már elképzelni is nehezemre esik, ahogy a rácsok közt létesítenek intim együttlétet. Van, akinek ez a fétise? Hogy nem irritálja a meztelen bőrük a rács, és bármikor bejöhet egy rendőr is, meg egyáltalán… rendben, azt hiszem, kimondhatom, ehhez a regényhez én prűd vagyok. Már ez a nyitó kép is megviselt, és akkor sem kedveltem meg jobban, amikor a folytatásban jött a nyilvános szex a parkban. Mondjuk, olyat már hallottam, hogy valaki erre bukik, de az nem én vagyok.

Azon túl, hogy ilyen epizódokkal indítanak, Thomas közel a regény feléig abban a hitben van, hogy Natalie prosti, vagy ha nem is teljesen az, pénzért tartják ki a pasik. Úgy is bánik a lánnyal. Elképzelni nem tudom, Natalie hogyan tud beleszeretni, amikor úgy beszél vele, mint valami szeméttel. Úgy is viselkedik vele. Ahogy mondtam, nem egy egészséges kapcsolati modell.

Igaz, azt is mellé kell tennem rögtön, hogy mit is várna a lány? Ahogy összefekszik vele a kezdetektől, az nem annak a lánynak a viselkedése, akinek különben Bergh el akarja őt adni. Az örök jókislány, aki a gimis szerelmével vesztette el a szüzességét, azóta más nem is volt neki, csak tanul és készül a jövőre. Akkor mégis, minek csinál ilyeneket? Feltűnik Thomas, az IQ leesik a padlóra a bugyijával együtt. Ne akarja akkor elhitetni velem az ártatlan lelkét!

Minimális fejlődés van közöttük, ahogy Thomas jellemében is. Ahogy a szerelmét választja a kijelölt út helyett, komolyodik is kissé. De nem hittem el – se a kapcsolatuk szerelemmé fejlődését, se Thomas felelősségvállalását. Különben is, mitől lesz ez a srác a regény álompasija? Ha belegondolok, Bergh tulajdonképpen kettő pozitív tulajdonságot ad neki: remekül néz ki és gazdag.

Ragozhatnám még egy ideig, de nagyon nem talált rám ez a regény. Nem tetszett a stílusa, nincs üzenete, a szereplők és a cselekmény is irritált.

Nem is tudom, kiknek a kezében tudom elképzelni. De, tudom. Elég sokan szerették a Szürke 50-et. Azon a szinten ez is van.

Bergh: Lázadás 2.0 – Mint new adult: 20% Thomas kap jellemfejlődést, a kapcsolat is, de hihetetlen erotikus mese.

Szubjektíven: 5% abszolút mélyrepülés. A történet, a szereplők, az erotika része – rühelltem.

Kint bőven találni olyan regényt, aminek színezett a lapéle. Nálunk annyira nem jöttek divatba - egyrészt, az ilyen kiadás drágább is - de azért akad belőle egy-egy, amit megszíneznek.

Vajon ez a három színes lapszél milyen kötethez tartozik?

A pink: volt egy lány, volt egy bál, és most megtudhatjuk, egy mostoha milyen mesterkedésekre képes, hogy ne legyen happy end.

A piros: a sorozatgyilkostól egy lány menekült. Mikor hazatér, a gyilkos is visszatér. De hogyan, ha elvileg halott?

A kék: testvérek, akik nem emlékeznek egymásra - mégis, ugyanazokat a sorsfordulatokat járják be, mint amikor együtt nőttek fel.

Kettőről már meséltem is a blogon, a harmadik februárra van tervben.

Megoldás: Tovább!