• Fumax: Mítoszok kora - fantasy
  • Kozmikus Szellemlovas - képregény
• Művelt Nép: Te Én Minden - női, thriller
• Libri: A másik Mrs. Miller - női thriller
  • Egy krémes Párizsban - női
• Álomgyár: Szemfényvesztés - női, családregény
  • Aki keres, az talál - thriller
• Metropolis: Az alkimista lányának különleges esete - fantasy
• Mogul: Hetedhét Birodalom - meseregény
• Könyvmolyképző: A másik ÉN - YA thriller

Július

13. Abbott: Fogd a kezem - thriller 3,5

14. Petes: Új-Hunnia 2039 - disztópia 3,5

15. Moore: Az éjszaka fénye - történelmi 4

16. Scalzi: Az utolsó emperátor - sci-fi 4

17. Tóth: Édesvízi mediterrán - családregény 3

18. Szabó: Álommeló - new adult 2

      Ragan: Holtsúly - krimi 2,5

19. Greaves: Megmentők - dokumentumregény 2

     Bálint: Adj esélyt! - családregény 4

Ezzel zártuk a hetet.

Családot egyesítő, saját útért küzdő, régi sebeket feltépő.

Adorján hosszú évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy nem él tovább hazugságban. Próbált normális lenni, a társadalom által elvárt formában élni. Megnősült, fia született, megtalálta a helyét a kórházban, mint orvos. Ám a szíve egy férfié volt. A felesége csak úgy egyezett bele a békés válásba, ha Tomiról a férfi lemond. Megtette, és bánja azóta is. Mikor megtudja, hogy halálos beteg, a párja unszolására Adorján megpróbálja felvenni a kapcsolatot már felnőtt fiával. Tomit sokként éri, hogy az apja mégsem halott. Az anyja a férfi ellen uszítja, és esélyt sem akar adni a békülésre. A fiú éltében azonban ott van egy jellemes nagyanya, egy új szerelem lehetősége egy kedves lánnyal, akik más hatást gyakorolnak rá. Tomi egyszerre küzd azért, hogy azzal foglalkozhasson, amivel szeretne, és hogy esélyt tudjon adni az apjának, ezzel együtt magának is valami többre és jobbra.

Bálint Erika kötete valami más volt, mint amit előzetesen elképzeltem. Csendesebb, másképpen fájó. Vagy valami sziruposan meghatóra, vagy egy nagyon fájdalmasra készültem lélekben, de ez a kötet visszafogottabb ennél.

A tényleges cselekmény nem sok benne. Egy cselekményközpontú regényhez képest alig történik benne valami. Ráadásként a nagy konfliktus a múltban történt meg, annak utóhatásaitól szenved minden szereplő a jelenben. Azt pedig nem tettekkel tudják helyrehozni, hanem beszélgetéssel és érzelmekkel.

Karakterközpontú a regény, ahol minden lényeges elem a szereplőkön belül kap szerepet. Nekik kell átérezni a múltat, a jelenben döntéseket hozni és tisztázni az érzelmeiket, hogy tudjanak jövőt építeni. Minden egyes szereplőnek démonokat adott a szerző. Tomi, aki nem azt az életet éli, amit szeretne, hanem amit az anyja rákényszerít. Ehhez hozzájön, hogy eddig halottnak hitte az apját. Kifejezetten fájdalmas, ahogy Éva a saját mérgét és keserűségét a fiúra önti, és megmérgezi a kapcsolatait. Így egy szeretetből és haragból levő lánc köti ezt a két szereplőt össze, ami mindkettőnek káros. Más alapokat kell találniuk. Adorján, aki tele van megbánással, de nem tudom elítélni a tetteiért. Az kiderül, miért kellett elmennie. Amilyen harcot Tomi most vív az álmai szakmájáért, neki is hasonlóan küzdeni kellett a személyes boldogságáért.

Ő egy kész karakter és jellem, nem neki kell itt fejlődni és alakulni, hanem bocsánatot kérni a fiától. Ő az esélyt kérő, és az egyik legszerethetőbb karakter a regényben. Sajnáltam is, hogy annyira kevés idő jut apára és fiára, mert az egy jó téma benne, jól is megírva.

Éva megkeseredése is alaposan be van mutatva.

A szerző külső, mindentudó elbeszélőt használ, de egy-egy rész erejéig szót ad a szereplőinek is. Így még élesebb képet fest a lelki küzdelmeikről, és sikerül elérnie, hogy mindenki érthetővé és kedvelhetővé válik. Éva, akit nagyon sokáig lehet utálni azért, amit a volt férjével és a fiukkal művelt, nem véletlenül lép erre az útra. Minden fájdalma, jogos vagy jogtalan itt van. Ő maga is szenvedett, és nagyon tanulságos, ahogy a nem szűnő gyűlölet csak oda vezet, hogy elveszti a szeretteit. Változnia kell, vagy csak a harag marad neki. Ő az, akinek az egyik legnagyobb utat kell bejárnia a történetben.

Nekem erről szólt ez a regény, az egyének harcáról önmagukkal és a konfliktusok legyőzéséről. Bele lehetne menni, hogy mennyire LMBTQ regény ez, de felesleges. Nem az a lényeg, a szexualitást különben is magánügyként kezeli a könyv, nem a szerelem és irányultság a fontos. Hanem önmagunk elfogadása és azok az áldozatok, amiket azért hozunk, hogy önmagunk lehessünk.

Egyes cselekményszálak, néha a stílus nem tetszett, de egy korrekt regénynek tartom.

Bálint: Adj esélyt! - Mint családregény: 70% több nézőpontú, érzékenyen megírt. Kevés cselekmény, sok érzelem.

Szubjektíven: 60% tetszett, ahogy a szereplőket kezelte, de a végével még békülnöm kell.

Kutyás, embereken segítő, állatbarát.

A kutyát a mondás szerint is az ember legjobb barátjának tartjuk. Az egyik első háziasított fajta volt, és mai napig az életünk részét képezik, mint játszótársak, munkakutyák, családtagok. A kutya egy szeretetgombóc, a gazdiért mindenre készen. Greaves olyan eseteket írt le, melyekben a házi kedvenc valamiképpen megmentette gazdája életét. Volt, akit átsegített a depresszión a kutyája, és képes lett újra tervezni, produktívan tovább élni. Volt, hogy egy menhelyről kimentett kutya hirtelen vadul ugatni kezdett a család kislánya felé, majd fel is kapta a gyereket és félrelökte. Kiderült, mérges kígyó volt a fűben, mely így nem a gyereket, az ebet marta meg. Volt, akinél a betörőket ijesztette el a nagytestű, de különben jámbor házőrző. Olyan is történt, hogy a kutya ugatása miatt sejtette meg a gazdi, hogy kiújult a szervezetében a rák, és még időben elment orvoshoz.

A Dolgozó kutyákban bőven találtam pozitív értékeket, ha egyes dolgok nem is tetszettek abban a kötetben. A szerző újabb kötetét is elolvastam, de sajnos azt kell megállapítanom, hogy a korábbi panaszaim felerősödtek, míg kevesebb lett az olyan vonás, amit szerettem az előző kötetben.

A tematika különben megegyezik: Greaves olyan emberek történeteit írta meg, akiknek a kutyájuk valamiképpen életmentővé vált. (A Dolgozó kutyákban ugyanilyen koncepcióval írt szakmát űző ebekről.) Egy-egy fejezet egy-egy ember és kedvencének története.

Az egyik legnagyobb gondom, hogy ez kutyás könyv kellene, hogy legyen. Ehhez képest a gazdi minden esetben sokkal több teret kap, mint az állat. Megismerjük röviden az életét, a múltját, és a jelene is nagy súlyt kap. Ebbe van beépülve, milyen kapcsolata van a kutyákkal, és hogy lett annak az ebnek a gazdája, aki segített neki. Maga a kutya, vagy az eset, ahogy hősiesen és életmentőként helyt álltak, nem kapott elég súlyt.

Egyáltalán nem regényszerű a kötet, de még csak nem is olyan, mintha novellagyűjteményt olvastam volna. Erősödött a publicisztika stílushatása, de nem a jó értelemben. Sokkal tárgyilagosabb, merevebb az egész. Nem az a szint, amit pl. Gárdonyi űzött. Ez száraz.

Az sem segített az olvashatóságnak, hogy nincs változatosság a fejezetek között. Minden egyes eb és gazdi története ugyanabban a formában, ugyanolyan stílussal elevenedik meg. Hamar bele is untam, és többször félre kellett tennem a kötet, hogy erőt gyűjtsek egy újabb, lényegében ugyanolyan fejezethez.

A történetek egy része legalább tetszett. A kígyótól megmentő, vagy a betörőket elijesztő kedvencek történeteiben tényleg kutyás kiállás van, és érthető a cím. Megmentők. De van nem egy olyan, amikor igencsak távoli a megmentés. Az, hogy a gazdi depressziós és a kutya mellette marad, ezért miért megmentő? Mit csinált volna az eb másként? Nincs olyan opció, hogy visszamegy az elosztóba és kér egy másik gazdit, ha a jelenleginek baja van. Persze, értem, hogy érzelmi pluszt kapott az állattól, de ez nem választás kérdése. Az ő kutyája volt, és egyszerűen nem tudott mást csinálni az eb, mint mellette lenni.

Azt ebben a kötetben is nagyon lehet értékelni, hogy nagyon állatbarát. Akár annak is kedvet tud csinálni az állattartáshoz, aki eddig ilyesmiben nem gondolkozott. Benne van, hogy az állat többet viszonoz, mint amit adtál neki. Olyan értékeket emel ki, amit a privát életbe is érdemes átvinni és megpróbálni ilyennek lenni. A bátorság, a hűség, a barátság.

Végül, ami még hiányzott. Konkrét embereket és állatokat mutatott be a szerző. Nem egy történetre azért figyelt fel maga is, mert bekerült a média és nagyon ismertek lettek ezek az emberek és kutyáik. Akkor hol maradt a fotó melléklet a végéről? Kellett volna lennie!

Ha választani kell, a Dolgozó kutyák jobban sikerült. Ezen csak átfutni érdemes.

Greaves: Megmentők - Mint dokumentumregény: 40% állatszeretettel teli, újságcikk-gyűjtemény típusú kötet.

Szubjektíven: 25% nagyon hiányoztak a képek, és az emberek helyett a kutyákra vártam.

• Abbott: Fogd a kezem

Kit teljesen bepörög, Diane jelenléte minden téren összezavarja. Annyira, hogy barátjáva, egyben kollégájával végez a laborban. Látta, hogy rossz a kémcső, de hagyta vele dolgozni, berobbant, a férfi elvérzett. Diane segít neki rendbe tenni a dolgokat.

Mégsem áll helyre a barátságuk. Akkor sem, amikor kiderül, annak idején Kit miatt alakult úgy Diana élete. Az idősebb férfi, akivel a kamasz Kit cicázott, Diane mostohaapja volt. A lány elmondta az anyjának az igazat, aki azonban a szerelmének hitt, és a lányát az apjához küldte. Akit a sértett lány megmérgezett.

Most sem bírja a helyzetet, Diane öngyilkos lesz. Kit pedig beteljesíti az álmát: a laborban marad, és jelentős munkát végezhet.

• Scalzi: Az utolsó emperátor

Cardenia két dolgot is megtud: a birodalmat megalapító őse nem csupán az emlékeit mentette át számítógépre, de a személyiségét is. Ez egyfajta halhatatlanság, a test halála után. A másik, Nadashe megint merényletre készül ellene. Marce közben talál egy megnyíló járatot, amivel titokban bejuthatnának a Mezsgyére – maga is menne kipróbálni.

Az utolsó estéjükön Cardenia házasságot ajánl, boldogan tervezik a jövőjüket.

Egy társasági eseményen egy ajándéktárgy robban, a megtévesztett merénylő és Cardenia is életét veszti. Nadashe visszatér, és emperátor akar lenni. A beiktatása előtt azonban Cardenia gépi szelleme rendet tesz: rábizonyítja a gyilkosságot, és a hatalmát nem rá, hanem Kivára hagyja. Ő szervezi meg az emberiség átjuttatását a Mezsgyére.

A végső búcsú, Marce. Akinek túlzottan fáj, hogy elvesztette a nőt, nem is. Cardenia felajánlj neki egy választást: megteszi a Mezsgye grófjának, vagy elindulhat egy most Ár járaton a Föld felé, amit nem láttak többszáz éve. Akkor megszakad közöttük a kommunikáció is. Nincs még döntés, de nagyon sejthető, Marce ezt fogja választani, a Földet.

Nyomozós, bosszút álló, bizalmat építő, eltűnt személyes.

Lizzy élete kezd nagyon jól alakulni, bár ezt a nő még emészti. A magánnyomozói praxisa szépen beindul, és szereti is csinálni ezt a munkát. Jared stabilan jelen van az életében, és érezhetően szereti a nőt. Már össze is költözne vele, de képes kivárni, amíg Lizzy is rászánja magát, hogy tovább lépjenek. Hayley továbbra is a szeme előtt van: az irodában adott neki munkát. A legújabb ügyében egy eltűnt személy után nyomoz, aki az eltűnése után egy guru megszállottja lett. A férfi hírhedt extrém fogyási módszertanáról, Lizzy el is indul ezen a nyomon, és közben egyre közelebb jut az igazsághoz is. Arra viszont későn jön rá, hogy Hayley miben töri a fejét. A lány elérkezettnek látja az időt, hogy mindenkinek megfizessen, akik miatt pokol volt a gyerekkora. De vajon meddig megy el a bosszúban, marad-e lehetőség még visszafordulni?

A Kristály pöttyös könyvek az a szerzői sorozat, amiből eddig bátran válogattam. Vannak benne nagy kedvenceim, és amik kevésbé tetszettek, azokat is meg tudtam látni az értéket. Most úgy érzem, ez a sorozatuk lesz a kivétel. Lizzy Gardner magánnyomozó esetei. Ez volt a 2. kötet, és helyenként igencsak szenvedtem vele.

2. kötet, de igazából ez nem lényeges. Külön történet, külön nyomozás. Amilyen átívelés van, az megkapja a magyarázatot. Miért akar Hayley bosszút állni? Most is elmeséli a szerző. Miért esik olyan nehezére a hősnőnek összeköltözni a szerelmével, és kimondani, hogy szereti? Többször elmondja a szerző most is. Természetesen, ahogy minden sorozatban, itt is jobb ismerni az előző kötetet, de érteni lehet anélkül is.

Két történet bontakozik ki benne egymás mellett, ami koncepcióként még tetszett is. Erősíthetik egymást, hogy a végére szépen minden összeálljon. Nem így jött össze. Mert annyira más a kettő, hogy csak Lizzy személye az összekötő kapocs.

Az eltűnt nő esete a guruval érdekesnek hangzott, de leírva nagyon üres volt. Még röhejesnek is éreztem, hogy milyen módszert dolgozott ki a guru. Filmen láttam már hasonlót, csak abban pszichológiai kísérlet miatt mentek el ennyire messze. Azt se díjaztam túlzottan, hogy Lizzy végig ezen a szálon halad, hogy a végére egy csodás és villámcsapásszerű fordulattal más irányba mutasson meg a megoldás. Nem szeretem az ilyen krimi vezetést. Nekem a logika fontosabb lenne, mint a meglepetés a gyilkos személye miatt.

Hayley és a bosszú több érzéssel van megírva, jobban le is kötött. Még akkor is, ha nagyon nem voltam kibékülve a szál végével. Nálam más az értékrend, mint amit itt a szereplők képviselnek. Mert igen, meg tudom érteni a lányt. Valahol jogos, hogy bosszút akar. De a választott módszer… Miért jobb az, hogy megkínoz és csonkít valakit, mintha megölte volna? Még úgy is, hogy nem ártatlanok szenvedtek miatta, nagyobb súlyának kellene lennie annak, amit elkövetett. Irritált, hogy Lizzy és a társaság egyből felmentené, pedig azzal igenis foglalkozni kellene és kezelni, hogy gond nélkül kést ragadott és csonkított. Az nagyon nem egészséges személyiségre vall.

Az is hozzájárul a rossz megítéléshez, hogy Lizzy karakterét nem érzem hitelesnek, és nem tudok együttérezni vele. A döntései között sok olyan van, amivel nem tudok egyetérteni vagy megérteni. Pl. ahogy az egyik fejezetben még azt fejtegeti, miért nem képes kimondani a szeretlek szót, a következő jelenetben meg hirtelen világgá üvölti? Mégis, mi történt 3 oldal között, mert a szövegből nem jöttem rá? Valahogy azzal se tudok mit kezdeni, még mindig milyen sebeket hordoz a lelkében, pedig nincs olyan trauma mögötte, mint Hayley esetében.

Próbálok magamból egy pozitív gondolatot kicsikarni, de most még a borító se tetszett. Átlag kriminek elmegy, de ennél dicsérőbb szavak most nem jönnek.

Ragan: Holtsúly – Mint krimi: 50% Lizzy nyomozása lassú, Hayley szála érdekesebb, de a vége elrontotta azt is.

Szubjektíven: 35% Lizzy története untatott, a karakter se szimpatikus. Hayley mentette.

Újságírós, állásért küzdő, vetélkedő.

Kata rég tudja, mivel akar foglalkozni. Oknyomozó újságíró akar lenni, és az ország legjobb stábjában akar dolgozni. Azonban messze van az álmaitól – ellenben lakótársától, aki azt az életet éli, amit Kata is szeretne. Így, amikor észreveszi a lánynál az ő álmai állásának hirdetését, ellopja az adatokat és beküzdi magát a gyakornoki stábba. Ott aztán két pofon is várja: a főnöke az a Máté, aki egyetem alatt a legjobb barátja volt, és titokban szerelmes is volt a fiúba. A másik, az egykori lakótársnő nem csak a másik gyakornok, de Máté barátnője is egyben. A stábnak csak egy gyakornok kell, így az egyiküknek hónap végén mennie kell. Máté megnehezíti Kata életét, aki a féltestvérével és a csatorna egyik riporterével titkos projektbe kezd, hogy állásban maradhasson. Az eltűnt örökösnő nyomába erednek.

Amit gyorsan le kell szögezni, nem voltak nagy reményeim. A Balla Adrienn sorozatban végig azt vártam, mikor kezd már el tetszeni, de nem jött el az a pillanat. Most úgy tűnik, ebben a sorozatban sem fogom megszeretni Szabó Tünde munkásságát.

A történetben elvileg három zsáner keveredik. Van benne krimi, hiszen egy eltűnt lány történetét kell kinyomozni. Csak éppen annyira amatőr az egész, hogy fájdalmas volt olvasni is. Kata féltestvére, Szandi elvileg magánnyomozónak készül, van már némi gyakorlata is, de itt annyira semmilyen az egész ügymenet, hogy untam magam közben. Arról nem is beszélve, hogy nagyon olcsó megoldásnak éreztem, hogy a végén az egyik kulcsszereplő a történtekben interjút ad, és mindent elmagyaráz. Kata és a stáb ugyanannyira meglepődik az egyes fordulatokon, mint a most bekapcsolódó nézőik. Nem volt kihívás a nyomozás, és maga az ügy sem elég érdekes.

Akkor ezzel össze is kötöm a másik elemet. A guilty pleasure faktort. A szépek és gazdagok világába nyomoznak, de nem elég extrém a környezet. Nem hökkentem meg, nem volt luxus, szinte semmit nem tett hozzá a környezet.

Végül, a new adult vonal. Kata életében most két férfi kap fontos szerepet. A sztárriporter, aki még inkább semleges, támogató ismerős, de könnyen el tudom képzelni, hogy később ő lesz a lány szerelmi aspiránsa. A másik Máté, akivel elég komplikált a viszonya. Legjobb barátok voltak, most szinte szóba sem állnak. Érzek köztük valami szerelmi feszültséget is, ami nagyon nincs az ínyemre. Írjam le? Máté szerintem milliószor jobbat érdemel, mint Kata. Maradjon csak a jelenlegi barátnőjénél, vele jobban jár!

Ezzel pedig újabb fájó ponthoz érkeztünk. Nincs bajom az antihősökkel sem, sokat még szeretni is tudok. Csakhogy Kata nem annak van megírva, nekem mégis az lett a fejemben. Az agyamra ment a karakter és a személyisége. Egy ponton Máté a fejére olvassa, milyen személynek tartja a lányt, és én vele értettem egyet. Aki csak morog magában, hogy ilyen-olyan esély neki járna, nem a másiknak. Aki meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, és ezt érezteti is a környezetével. Amikor a legjobb barátja megkapja a külföldi ösztöndíjat, mi a reakció? Miért nem ő kapta meg helyette, hiszen jobban akarta és tehetségesebb is, szerinte. Amikor a lakótársa kap esélyt a jó állásra, miért nem ő? Kata világában Kata a csúcs, és az nagyon megy neki, hogy a kihagyott dolgokért másokat hibáztasson.

Nem tudtam meglátni benne a szimpatikus fiatal nőt, idegesített az alakja a végsőkig.

Az írónő stílusával sem vagyok kibékülve. Bár könnyen lehet, hogy a Katával való ellenszenvem vezetett el addig, hogy mire a történet feléig eljutottam, már mindenbe képes lettem volna belekötni.

Fájt az is, hogy elvileg a tévé kulisszái közé vinnie. De alig teszi ezt meg a cselekmény.

Számomra elég nagy csalódás volt, nem tetszett ez a regény.

Szabó: Álommeló – Mint new adult: 40% krimivel vegyülő romantika, nem eléggé guilty pleasure az eredmény.

Szubjektíven: 25% ellenszenves volt a hősnő, és a tévé háttérvilágáról se tudtam meg eleget.

Kit rejtenek az alábbi írói álnevek?

1: Ida

2: Robert Galbraith

3: Marcus Meadow

4: J. D. Robb

5: Jean-Pierre Montcassen

Megoldás: Tovább!

Örökséget felfedező, kisvárosi, új kalandba vágó.

Oaks számára a családja gyökerei a múlthoz tartoznak. Édesapja valaha Magyarországon élet, de 56-ban elment. Oaks ugyan megtanulta tőle a nyelvet, de még sosem járt az apja szülőföldjén, és nem is tervezi. Már középkorú, nős férfi, amikor rejtélyes örökséghez jut. A Balaton mellett örökölt egy birtokot, szőlővel és egy villával. Azonnal eladná, de az apja és a felesége meggyőzi, utazzon oda felmérni, mit is örököltek. Oaks hamar beilleszkedik a kisvárosi miliőbe, ahol ugyanolyan jól megfér egymással a bevándorló éttermes, mint a tősgyökeres balatoni ember. A birtok ráadásul rejtélyes is: ki az idős asszony, aki ott él? Miért Oaks lett az örökös? Ahogy a Balaton vidéke egyre közelebb kerül a férfi szívéhez, úgy mérlegeli egyre inkább, hogy itt ő is megteremthetné a családjának az édesvízi mediterrán életet. De mit szól ehhez a neje?

A festészetből már egyetemistának kellett lennem, hogy meglássam a szépséget az impresszionista festményekben. Azóta ez az egyik kedvenc művészeti irányzatom, és ebben a regényben olyan érzésem volt, mintha rátaláltam volna valamiféle impresszionista képre.

Számomra ez a regény egy hangulat megragadása. Amit a cím ígér, egy kis mediterrán egy tó partján. A regényből ki is derül, miért érzi ezt a szerző és vele a szereplői igaznak. A hangulat, az ízek és a színek, az egész életérzés. Valahol érdekesnek is találom, hogy kamaszkoromban nekem is megvolt ez a Balaton élmény, így nosztalgikus is volt számomra a regény. Igaz, én nem örököltem balatoni villát, de van olyan emlékem, hogy éjjel egy hegyen, a szőlészet mellett ülök egy párkányon egy pohár fehér borral a kezemben és nézem az éjszakai Balatont. Köröttem vidám társaság, és az egészben van valami romantika. Azt szerettem ebben a regényben, hogy ezeket az érzéseket és emlékeket visszahozta számomra, mert a felnőtt fejemmel a Balatonban az üzletet, a zsúfoltságot és az erőlködést látom. A mai fejemmel nekem kora tavasszal tetszik a Balaton, amikor még nincsenek turisták, és alig látni embert. Olyankor szívesen ülök ki a mólóra, nyáron messze kerülöm a tavat.

Ez az, amit értékelek ebben a kötetben. A hangulatot, az impresszionizmust. Szeretném azt hinni, hogy akinek szintén megvan a maga élménye a Balatonról, ez a kötet fel tudja idézni – nem a cselekménnyel, a hangulattal.

Ám, ha arról kell írnom, maga a regény mit nyújt cselekményben, szereplőkben, már kezdek bajban lenni és kezdem levonni a pontokat.

A cselekmény szinte nincs is. Oaks lejön Kanadából, és kószál a kisvárosban. Ezzel-azzal beszélget és annyi. Nekem ez nagyon kevés. Legalább lett volna rejtélyesebb a múlt! Vagy átélhető, miért hoz egy egész életmódot megváltoztató döntést a kötet végére. Nem értettem meg, miért dönt úgy, ahogy. Mintha egyik percről a másikra felfedezett itt volna valamit, csak nem jött át a könyvből, pontosan mit is.

Jellegzetes alakok vannak a regényben, de egyik sem egy mély figura. Karikatúránál, papír figuráknál többek, de egy-egy típus megtestesítői. Lehet sejteni, ha Oaks, a főszereplő sem tudott közel kerülni hozzám, a mellékszereplők még kevesebb sikerrel jártak.

Amit még nagyon hiányoltam: hol van maga a Balaton? A borítón ott ez a gyönyörű kép, és a hős most érkezik Kanadából, először látja a Balatont, és nincs egy megkapó leírás sem róla a könyvben? Végig azt vártam, hogy szavakba lesz öntve magának a tónak a szépsége. Nem lett. Nézegessem a borítót…

Mindezzel együtt nem volt rossz élmény ez a regény, még a folytatást is biztosan el fogom olvasni. A hangulatában ott van az a plusz, ami miatt leveszem a polcról. A kezdet tehát megvolt, érdeklődve várom, merre halad tovább a sorozat.

Tóth: Édesvízi mediterrán - Mint családregény: 55% hangulatos, kellemes környezetű kötet, de miről szólt igazán?

Szubjektíven: 50% az atmoszférája megragadott, a szereplői is kedvelhetők, de cselekmény?