Tündéres, hatalmi játszmás, tiltott érzelmes.

Jude elérte, amit akart. Fogadott öccsét kimenekítette az emberek közé, ahol a tündérek nem férnek hozzá és normális gyerekkora lehet, mielőtt a korona terhét kellene viselnie. Cardan a nagykirály, akit mágia köt, hogy engedelmeskedjen a lánynak, aki így az árnyékból uralkodhat. Jude összefogja a korábbi kémtársait, és próbálja fenntartani a békét. Ám több szempontból sincsen könnyű dolga: Cardan és közte valami érzelem kezd erőre kapni, melyet egyikük sem akar érezni, de egyre nehezebb küzdeni ellene. A trón ellen többen is összeesküdnek, és nem sejthetik meg, hogy a tényleges hatalom a lányé. Arról nem is beszélve, hogy Cardan sem megbízható. A király és a földje összeköttetésben áll, és Cardan minél tovább ül a trónon, annál erősebb és magához formálja a királyságot. Mi lesz, ha úgy dönt, uralkodni akar? Ha kiderül, hogy a látszólagos nemtörődömség mögött tervek is vannak? Jude ideje egyre fogy, és nem tudhatja, kiben bízhat.

A tétek nőnek, a regény bonyolódik, és a folytatás jobb lett, mint a bevezető kötet. Ifjúsági, fantasy, jó világépítéssel, és van még bőven lehetőség is benne.

Holly Black belelendült, és sokkal több mindent fed fel az általa kitalált tündérekről és a világukról. Jude eddig elnyomott helyzetben volt, az életéért küzdött és semmibe vették. Most már hatalma van, és egészen más szemszögből látja a királyságot. Imádtam, hogy a tündérek emberszerűek, de nem emberek. Maga Jude is kimondja, hogy nagyon emberinek tudnak tűnni, de akkor tesznek valamit, ami miatt az embernek eszébe jut, hogy bizony ők tündérek, és nem emberként gondolkodnak, cselekednek.

Nem csak a testük más. Van bennük valami állati, ösztönösebb – Vivi a macskaszemekkel könnyen megúszta, de vannak szarvas tündérek, Cardan farokkal rendelkezik, a bőrszínük is nagyon változatos – kék, zöld, kinek mi jutott. Ezt még próbálom elképzelni is, mert Jude meglátja ebben a szépséget, nekem még annyira nem megy. A viselkedésükben is ott van az ösztönösség, ahogy szeszélyesek és kegyetlenebbek. Nem csak állatiasabb, de valami sötétebb éle is van a természetüknek. A regény végén a csavar is erre épül, és annál jobbat kívánni sem lehetne.

Mert Black nem csak a folytatásra csigázza fel az érdeklődést, de ad egy jókora pofont a romantikus YA fantasy zsánernek is. Legyen happy end, meg boldog szerelmes pár a végén? Sorry, de ez nem az a történet. Igen, a tündérek is képesek szerelemre, Jude emberként még inkább. De, ahogy fentebb írtam is, a tündérek nem emberek. Black remekül eljátszik azzal, hogy elhiteti, megkaphatod a klasszikus tündérmese véget. Akár úgy is működött volna, de valami sokkal sötétebbet és izgalmasabb adagolt a végére.

A cselekmény változatos, és nincs megállás. Jude több színtéren is kihívások előtt áll. Vannak tényleges harcok, vannak ármányok és mágia, az érzelmi kérdésekről nem is beszélve. Cselekményközpontú a történet, de elég idő van arra is szánva, hogy Jude belső küzdelmei is szerepet kapjanak. Legyen az a hatalom csábítása, egy feltámadó tiltott szerelem vagy félelem.

Többet kapunk mágiából, és ez a vonal, ami nagyon mozgatja az agyamat most. Én örülök neki, hogy ez nem egy szerelmi történet, hanem a hatalomért való játszma, csak YA elemekkel. Cardan a végére megmutatja, mire képes a nagykirály erejével, és abból is ad ízelítőt, milyen ármányokat tud szőni. (Így sokkal izgalmasabb figura is, mint korábban a céltalan kegyetlenkedéssel és udvari játszmákkal.)

A vége nagyon meglepett, és most ötletem sincs, hogyan tovább. De érdekel, és nagyon várom is a sorozat következő kötetét. Izgalmasabb, sötétebb, jobb volt ez, mint az első rész.

Black: A gonosz király – Mint YA fantasy: 95% változatos kalandok, erős hősnő, egy érdekes világ és van érzelem is.

Szubjektíven: 90% a szerző emelte a téteket, és nem csak izgalmas, de sokszínű is a könyve.

Szerelemért küzdő, királyi udvaros, kalandos.

Ferenc császár visszahozta az udvarba a királyi bolond fogalmát. Az övé egy magyar származású fiatalember, Akli Miklós. A mindenhez értő, megnyerő Akli a császár elengedhetetlen embere, aki az udvari bolond titulus mellett hű tanácsadó is. Nem véletlenül van olyan úr, akinek nem tetszik a férfi befolyása és meg akarja őt buktatni. A sebezhető pontot is sikeresen megleli: Akli a gyámja egy leánynak, aki már fiatal hölggyé érett. A két magyar fiatal gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt, és elég egyetlen vers, hogy a jóindulatú, de nem éppen elmés Ferenc azt higgye, Akli összeesküdött ellene, és titkon Napóleon támogatója. A francia császár miatt most különben is feszült a helyzet: Ferenc arra készül, hogy a lányát a franciához adja. Akli börtönbe kerül, de nem adja fel könnyen. Minden lehetőséget megragad, hogy visszaszerezze, ami az övé, és a házassága is megvalósulhasson.

Mikszáth Kálmán a fejemben félúton van Jókai és Móricz között, de azért inkább a romantikához közelebb, mint a realizmushoz. A történeteiben már előfordulnak olyan elemek, melyek a valóságra referálnak, a mesék helyett a valóságról írt. Ugyanakkor ott a romantikus kaland nem egy történetében, és a szerzőre jellemző, mesélős és anekdota stílus is inkább a korábbi irodalmi korszakhoz passzítható.

Az Akli Miklós is a romantikus gyökerekhez vezet minket vissza. A történet egy házasság létrejöttének a meséjeként is felfogható. A pár szereti egymást, ez nem is volt konfliktus benne. Csak éppen féltékenységből van, aki az útjukba állna, és küzdeniük kell, nem is annyira egymásért, mint a nevük tisztázásáért, hogy boldogan élhessenek együtt egy olyan életet, amit megérdemelnek.

Ferenc császár alakja is inkább a mesékből, mint a történelemből táplálkozik. Jóindulatú, kedélyes, de nem egy uralkodásra termett lángelme. Könnyű megvezetni, és van, hogy az egyéni érdekek jobban hatnak rá, mint az igazság vagy a többiek jóléte. De összességében egy kedvelhető karaktert teremtett benne Mikszáth, akinek csak jót tett, hogy nem fekete-fehér alak, hanem vannak nemes és sötétebb tettei, késztetései is.

A két hős úgyis túl jó, szinte mesebeli karakterek. Se Ilona, se Miklós nem rendelkezik összetett karakterekkel. Mindketten egy-egy ideát testesítenek meg, akik jóságukért majd el is nyerik az álmaik megvalósulását.

A regény azt a stílust képviseli, ami Mikszáth sajátja. Nem tartja magát szorosan a cselekmény fő szálaihoz – ha felmerül valami érdekes mesélni való, amiben humort vagy valami izgalmasat tud bemutatni, elkalandozik. A főszál így lassabban jut el a végkifejletthez, de sok-sok pillanattal bővül a cselekmény.

Most sajnos sok olyan leágazást találtam benne, ami nem nyerte el a tetszésem. Akli pl. egyszer egy nemesi lázadó csapathoz csatlakozik, velük tart Bécs felé. Nagyon nem hiányzott nekem ennek a kompániának a részletes leírása és az ügyeik, még akkor sem, ha már szinte Shakespeare komikus kisembereit idézik a tetteik és a karakterük.

Nincs a történetben mélyebb konfliktus, ez alapvetően egy kikapcsolódásra való olvasmány, akár ifjúsági is. A szerelmesek útjába áll egy akadály, azt legyőzik és minden szép. Kicsit talán itt is van hiányérzetem. Nekem kellett volna valami, amiért igazán izgulhattam volna. Annyira népmesésnek éreztem nem egyszer a regényt, hogy egy pillanatra sem aggódtam a hősök miatt. Benne volt a hangulatában, a cselekményében, hogy minden jó véget fog érni.

A nyelvezete sem tetszett mindig, de más kor regénye, ez érthető.

Egyszer el lehetett olvasni, de újrázni nem hiszem, hogy fogom.

Mikszáth: Akli Miklós - Mint ifjúsági: 60% a szerző stílusa, a mesélő kedve elolvastatja, de a történet gyengébb.

Szubjektíven: 50% maga a történet nem fogott meg, és Akli kalandjai nem kötöttek le.

Negin huszonéves fiatal nő, egy különleges képességgel. Képes a szellemeket átengedni a másvilágra. Kamaszként talált rá egy szervezet, akik kiképezték, maguk közé vették, és álcát is biztosítanak számára a világ előtt.

Most azonban gyászolnak: az egyik társuk, Negin jó barátja elesett a démonok elleni küzdelemben. Egy ember hiányzik, valakivel pótolni kell. A csapatba így érkezik meg George, az egykori katona, mesterlövész. Vonzó férfi, akit Negin már csak azért is utál, mert a barátja helyét veszi át. Az sem segít a helyzeten, hogy kihallgat egy beszélgetést: a csoport vezetője utasítja a férfit, hogy vigyázzon a lányra. Akár el is csábíthatja, ha így könnyebben lesz a testőre.

Negin körül valami valóban nem stimmel. Üldözi egy árny. Változik az ereje. Amikor megsérül, csodás módon felépül. George is több, mint aminek látszik. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy csap fel közöttük a szenvedély is. Ahogy viszonyuk lesz, mindketten érzik, hogy ez több egy kalandnál.

Még az sem áll közéjük, amikor Negin is szembesül a valósággal: az apja egy mezopotámiai isten, akit megátkoztak. Halandó feleségétől született gyermekei halálra vannak ítélve, hacsak nem ad nekik a saját hatalmából. Ha egy gyermeke megéri a felnőtt kort, és elég erős lesz, elfogadja az istenek királyának szolgálatát, az apja felett megtörik az átok, és visszakapja az erejét. Negin az a gyermek, aki elég erős ehhez. George pedig az apja embere, aki évszázadok óta van az isten mellett. Egykor Negin egyik előző életében házasok voltak.

A csapatának, az Oroszlánnak is van egy sötétebb oldala. Nem csak szellemekre vadásznak, de gyűjtik a mitikus lényeket és hatalmat akarnak. Negint is képesek lettek volna kísérleti nyúlnak használni, de George és az apja megmentik.

A másvilágon pedig szembe kell nézniük az istenekkel. A féltékeny királyné megölné Negin apját, George veti elé magát. Halálos sebet kap, a főisten akkor engedi élni, ha Negin elfogadja a szolgálatát, és engedi, hogy udvaroljon neki. Negin megköti az alkut: ő járhat a két világ között. A Földön folytatja az Oroszlánnál a munkáját, de lejár az Alvilágba is, ahol George ezentúl élni fog, és lassan gyógyulni kezdhet a sérüléseiből.

Nyomozós, családi konfliktust megoldó, alvilági.

Furcsa haláleset történik, ami annyira érdekes, hogy a halottkém megkeresi az esettel az oknyomozó újságírót, Mikael Blomkvist-et is. Jól tudja, a rendőrségnek nincs meg a kellő ideje és forrása, hogy az eset végére járjon. Egy hajléktalan, ázsiai származású férfi holttestére bukkantak – a testén szenvedéssel teli élet nyomaival. Megmérgezték. De nem tudják ki volt, mi történt vele. Amit kiderítenek, hogy a kormány egyes tagjairól beszélt felháborodottan a parkban. Mikael megkezdi a nyomozást, és egyre jobban bevonja felszívódott barátját, Lisbeth-et is, aki segít neki a férfi személyazonosságának megfejtésében, majd több szál felderítésében is. Az eset valóban rendelkezik politikai vonatkozással, és köze van egy tragikus történethez is, mely évekkel korábban eset meg a Himalájában. Közben Lisbeth halálos harcot vív a testvérével, aki még mindig nem bocsátott meg húgának a múltjukért. Lisbeth is kénytelen átértékelni, amit Camilla szerepéről gondolt eddig.

Soha nem fogjuk megtudni, milyen lehetett volna ez a sorozat, ha az eredeti megalkotója nem hal meg tragikusan fiatalon. Szerintem sokkal sötétebb lenne, egy olyan fertő, amit elolvasol és megrendül az emberiségbe vetett hited. Larsson részei a sorozatban jó értelemben iszonytatóak. Nem véletlenül akkora a sorozat sikere.

De, most azt írom, örüljünk annak, hogy lett folytatás, és megtudhattuk, hogy ér véget Lisbeth és Blomkvist története. Lagercrantz korrekten megoldotta, és más szempontból nem is érzem akkora bajnak, hogy sokkal populárisabb irányba vitte el a regényvilágot. Ez a rész is fogyaszthatóbb, könnyedebb, mint bármelyik a Larsson-kötetek közül.

A történetre megint igaz, hogy kettő az egyben. Az egyik fele Lisbeth múltjának a további rendezése. Az apjával már leszámolt, és Lagercrantz történeteiben a testvérével kell farkasszemet néznie, ami most ér el a tetőpontjára. Lisbeth átgondolja, mennyire a körülményei áldozata Camilla is, és a bosszú helyét valami más veszi át. Tulajdonképpen vadásznak egymásra, és Camilla végső húzása a regényt is eléggé felpörgeti. Ott már kalandos, izgalmas, nem egy múltbeli titok felszínre hozása. A lezárás kell, hogy Lisbeth elkezdhesse élni a jelenét.

A másik Mikael nyomozása, melyben egy himalájai hegymászáson történtek kerülnek teljesen más megvilágításba. A maga módján ez is érdekes, csak nem annyira akciódús, mint ami majd Camilla miatt történik a regény végén. Alapvetően ez lenne az a rész, amin szörnyülködni lehetne, hogy a politika miatt mire nem képesek az emberek. De nincs meg benne ez az erő. Van egy karakter, akit megsajnáltam, de az is mutatja, hogy ez egy más történet, hogy az öngyilkossági kísérlete nem sikerül, és sikerül rendbe tennie az életét, és lesz még belőle boldog ember. Lagercrantz meghagyja nekünk a reményt, hogy a bűnöket meg lehet fizettetni, és van még ennek a világnak remény.

A karaktereket mutatnak fejlődést. Lisbeth tulajdonképpen eljut arra a szintre, hogy képes meggyógyulni, megbocsátani, és leengedi egy-egy ember előtt a páncélját. Ezt akkor is tudom értékelni, ha a szerző borzalmas szerelmi szálakat ír. Se Mikael, se Lisbeth új kapcsolata nem tűnik igazinak. Kicsit olyan, mintha mindketten antiszociálisak lennének, és ők így képzelik a kapcsolatot. Furcsa. De ezen nem fogok panaszkodni, ez nem romantikus regény, ne is legyen az! Mikael szerelmi élete pont jó volt így is, Lisbeth meg amúgy is különleges figura, nála nem lehet normális/hétköznapi a szerelem megélése sem.

Van tehát komor, szenvedő hősünk. Van sötét elemeket felvonultató történet, ami azért nem érfelvágósan depresszív. Van társadalmi üzenet is, ha nem is olyan sötét a helyzet, mint egynémely skandináv krimiben. Lagercrantz szórakoztatóan zárta a Millennium kapuit.

Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt - Mint skandináv krimi: 75% jól felépített, izgalmas, és populáris története a karaktereknek.

Szubjektíven: 70% ehhez a sorozathoz hozzátartozik a sötétség, amit most keveselltem.

Egymásba szerető, rivalizáló, mediterrán.

Rea stílusát sokan nem szeretik. A profi táncos lány mindene a munka, és ha valami nem tetszik neki, azt bizony meg is mondja. Talán nem ő a legnagyobb tehetség, de kemény munkával igazi gyémánttá nemesítette magát. A társulatával most új munkát kaptak: egy luxushotelben lesznek a fő műsorszám pár hónapig Spanyolországban. A helyszínre utaznak, és kezdetektől viharzanak a szenvedélyek: az új csillagocska, Leila mindenre kész, hogy a vezető táncos szerepét megszerezze. A tulajdonos megnyerő fia, Hugo pedig szemet vet Reára. Bár az elemi vonzalom tagadhatatlan kettejük között, a nő egy ideig ellenáll a férfi ostromának. Ám ahogy belebonyolódnak a viszonyba, kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit jelentenek egymás számára, és mennyit hajlandóak feladni az életükből a másikért.

Nem szoktuk kihangsúlyozni, de a borító nagyon fontos minden regény számára. Ha hasonlatokkal akarnék élni, az a ruha, amivel nagyon sok mindent lehet kezdeni. Ha a tartalom nem olyan szuper, akkor egy csinos dressz feldobja. Bevonz, eléri, hogy felfigyelj rá és egy jó fülszöveggel már ki is kötött a polcon. Előfordulhat az is, hogy jó alak és remek belbecs marad észrevétlen az előnytelen öltöztetésnek hála. Hiába gyöngyszem, ha senki nem veszi észre!

A Hazugok, és a kísérő novella, A kísért a múlt legnagyobb érdeme, hogy szép a külső megjelenése. Egységes a stílus, érdekes a tárgy a háttérben, és letisztult az egész. A fülszöveg alapján ugyan tipikus romantikus, amit a táncvilág kulisszái némileg feldobnak, de a borítón megakadt a szemem. Hiába, az a balettcipő ott finoman a háttérben…

Ám sajnos a várakozásaim semmilyen tekintetben nem teljesültek. Nem számítottam eredeti cselekményre, nyilvánvaló volt, hogy ez egy elemi szenvedély regénye lesz, amiben Hugo és Era nagyon egymásra kattannak. De még így is zavart, ahogy ágyba és szerelembe esnek. Nem tehetek róla, nem bírom, amikor ennyire egybe mossák az erotikát és a szerelmet. Arról olvasok, hogy milyen jó a szex, aztán már lelkitársak és kiegészítik egymást? De ezt honnan tudják? Amíg összejönnek, abban ok, volt némi játékosság, de onnantól kezdve nem volt, ami lekössön.

Ennél azonban nagyon szívfájdalom, hogy a beígért kulisszatitkokat a táncosok világáról nem kaptam meg. Marakodnak, Leila összefekszik azzal, akitől segítséget remél Rea ellen. Ez nem kulisszatitok, ez szappanopera. Hol vannak a próbák? A kemény munka, amitől úgy néz ki az előadás, ahogy? Párszor a szerző leírja ugyan az előadást, de azt is arra hegyezi ki, hogy Hugo mennyire beindul Reára. Egy cseppet nem éreztem úgy, hogy a táncosok világa megnyílt volna előttem.

A stílus. Érzékeny vagyok a trágárságra. Ha nincs indokolva a történetben, akkor nem viselem el. Mint a meztelenség a filmben – öncélúan mi értelme? Itt nincs értelme annak, hogy egyesek mocskosan beszélnek. Nem is bírtam. Különben meg tipikus nyálregény, a szövegében is. Élményt ne várjon senki.

A szereplők közül egyedül Rea és Hugo vannak előtérben. Ugyan Rea mögött ott van egy egész társulat, de csak egy-egy vonást kap mindenki. Leila – mit tudunk meg róla? Hogy akár gátlástalanul is előre akar lépni. De miért és milyen ember ő? Azt már nem tudni. Rea és Hugo javára szóljon annyi, hogy legalább nem hibátlan, ártatlan szépségek, ennél árnyaltabban vannak megírva.

Novellában van még neki írva egy happy end – nem is elemzem, nulla konfliktus és történés.

Leginkább annak tudom ajánlani ezt a történetet, akinek bejönnek a szappanoperák. Olyan húzás akad bőven – kié a gyerek? – és a szerelem a téma mindenek felett.

Belle: Hazugok - Mint romantikus: 50% érdekes világa van, két karakteres hőse, és tele van szenvedélyekkel.

Szubjektíven: 10% ez most nagyon nem talált be. Túl sok erotika, kevés a táncvilág.

Rájöttök, melyik celeb bölcsességei ezek?

A kétlábúak tervezik a jövőt.
A kutyák megélik a pillanatot.

A kétlábúak álmokat kergetnek.
A kutyák macskákat.

A kutya mindig figyel rád. Kivéve, ha hívod.

A kutyák nem rágódnak a múlton.
Csak a csonton.

egoldás: Tovább!

Bántalmazós, leleplező, igaz szerelemre lelő.

Sloan közel 2 éve megismert egy jóképű, előzékeny és jómódú srácot. Asa szinte szerelem volt első látásra, a lány első barátja lett. Aki oda sem figyel, de csupa jó jegyeket szerez az egyetemen. Aki számára Sloan különleges. Most is együtt járnak – de a lány már rég nem szerelmes. Kényszerből marad a férfi mellett, aki birtokolja a testét és megszabja, mit és kivel, hogyan tehet. El kell viselnie, játszania a szerelmest, hogy az öccse kezelését a férfi fizesse neki. Le kell nyelnie, hogy bármikor rámászhat, a lakásukból drogtanyát csinált. Egy órán azonban új fiú ül le mellé. Carter is vonzó, és igazán kedves. De ő is Asa köreiben mozog. Életveszélyes még csak szóba is állniuk. Az elemi vonzalomnak azonban nehéz nemet mondani. Még akkor is, ha Carter is komoly titkot leplez. Hiszen ő nem az, akinek látszik…

Ez a regény egy érzelmi fojtogatás volt. Nem egyszer szörnyülködtem magamban, hogy miért is olvasom én ezt. Nem esett jól, és néha legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet. Értem, van, amiről kell beszélni, de ennyire realisztikusan kell a mocskos részleteket is megírni? Ez néhol már perverz volt.

De miről is beszélek? A regény alapvetően két részre osztható. Az egyik rész a Sloan – Asa kapcsolat, ami abszolút beteg. Asa a lány zsarnoka, rendszeres nemi erőszak, mentális bántalmazás a műsor. Mert, amit itt leírnak nemi erőszak akkor is, ha Sloan látványosan nem tiltakozik. Nagyon lecsupaszítva Asa guminőt csinált belőle, és szereti is erőszakosan birtokba venni a tulajdonának tekintett lányt. Hoover bemutatja a függést, az érzelmi húrokat, ami összeköti őket. Asa beteg rajongását, a lány áldozathozatalát a testvéréért. (Magában megfogalmazza, hogy prostituálta magát a testvére ellátásáért.) Ezzel még nem is lett volna bajom. Csakhogy!

Ez a könyv tele van szex jelenetekkel. Már egyet is sokkoló volt végigolvasni, és ebben sok van. Még olyan is, amikor ugyanazt az aktust mindkét fél szemszögéből megírta Hoover. Az egyik fél azt hiszi, kissé durva, de szenvedélyes szex, a másik meg éppen erőszakot szenved el. Rettenetes volt. Az pláne, ahogy Asa szempontjából ez szexinek van beállítva. Sokat hozom negatív példának a szürke ötvenet. Asa részei simán mehetnének mellé a polcon.

A regény másik fele a Sloan – Carter kapcsolat, ami viszont a mesebeli nyálregények tipikus példája. Kezdettől hatalmas a szerelem, és a férfi olyan, mint egy szent. Képtelen vagyok elhinni, hogy valaki ennyire elvakultan szeressen és mindent megbocsátson. Hogy velem vagy, de este a másikkal henteregsz? Ok. Terhes vagy, de nem tudod, kié a gyerek? A lényeg, hogy te vagy az anyja, más nem is számít! Majd felneveljük együtt. Ugyan már… Szerintem nincs olyan pasi, aki ne akarna apasági tesztet azonnal és ilyen angyali.

Asa túl démoni, Sloan hatalmas áldozat, Carter meg az idiotizmus határáig jó. Sorry, de ez így nagyon nem tetszett nekem.

Van ugyan a történetbe egy kis krimi is csempészve, Carter titkával és igazi hivatásával kapcsolatban, de az annyira minimális szál benne, hogy az szinte semmi. Itt a szerelem, románc és a szex a kulcsszavak.

Ha ennyire utáltam a történet nagyját, nem szerettem a szereplőket, miért nem alacsonyabb a pontszám a lap alján? Leginkább Hoover stílusa miatt. Sodor végig az eseményeken, az érzelmeken, és amíg olvastam, nem tudtam más felé figyelni. Szörnyülködtem, borzadtam, de el kellett olvasnom, mi történik majd. Azt mondják, egyes katasztrófákat végignézni ilyen. Borzalmas, de látni kell. Ez nekem ilyen élmény volt, egy biztos tollú szerzőtől.

Van olyan Hoover-történet, melyet már filmre vittek. Van olyan is, amit szívesen megnéznék mozgóképen. Ez nem tartozik azok közé. Nem sok volt.

Hoover: Túl késő - Mint romantikus: 60% olvastatja magát, érzelmes és sodró, de a dráma és szenvedély is túlzó.

Szubjektíven: 55% nem szerettem meg a hősöket, a történet taszított, de Hoover sodort végig.

Cím: Kötődés

Szerző: Dean Koontz, nagyon sok kötet szerzője. Akció, thriller, horror vonalon mozog – sokáig Stephen King mellé soroltam, de ő populárisabb.

Műfaj: thriller, misztikus

Cselekmény: Woody helyes kölyök, de nem beszél. Meg van róla győződve, hogy az apját egy szörnyeteg gyilkolta meg, és most az anyjára vadászik. Egyetlen szövetsége ellene egy intelligens kutya, aki megérzi a bajt, és igyekszik segíteni.

Várható megjelenés: 2020 őszére van tervezve a XXI. Századnál.

Miért várós?

• Koontz történeteit szeretem, ez is érdekel.
• Bírom, ahogy Koontz visszatér a jellemző cselekményelemeire – most a hősies kutya lép újra színre.
• Vajon mi az a szörnyeteg? Ősszel megtudom.
• Igényesek a kiadó kötetei.

Rendszer megdöntésén dolgozó, harcos, jövőbeli, baráti körös.

Darrow 2 éve szegődött el felesége gyilkosához. Már az akadémián végzős, egyetlen flottát kell legyőznie a győzelemhez. Csalással elveszik a diadalát, majd ellenségei túlerővel rátörnek, megalázzák és lejárató hadjáratot indítanak ellene. Mentora is elfordul tőle, és így veszélybe kerül minden, amiért arannyá lett. Kénytelen veszélyes szövetséget kötni Sakállal, aki szintén az apja kegyeibe akar visszaférkőzni. Mire Darrow feleszmél, már az udvari intrikák középpontjában áll, ahol maga az uralkodó tör az életükre. A helyzeten nem segít az sem, hogy Musztáng látszólag a másik oldalon áll, egy korábbi barát szeretőjeként. Halálig tartó viadal, a Mars lerohanása, egy legenda hadba szólítása, és még a szív ügyeinek is az elrendezése – a vörösből lett arany egy percre sem tétlenkedhet, ha meg akarja valósítani a Társadalom hierarchiájának átrajzolását.

Amiért én egy sci-fit, de bármilyen regényt szeretni tudok, az ebben megtalálható. Nem is fogok, nem is akarok hibákat keresni – simán csak örülök, hogy ez a könyv megszületett és olvashattam. Vagyis, rajongói sorok következnek. Miért az egyik kedvenc regényem az Arany háború? Már rég listáztam, vagyis, pontokba szedve következnek az indokok.

1: tökéletes folytatás. A sorozat második kötete, ami egyszerre pazar folytatás, remekül előkészíti a trilógia zárlatát és még önállóan is megállja a helyét. A történetet 2 évvel később folytatja, gyorsan vázolva, a megkezdett szálak hogyan fejlődtek tovább. Van kis emlékeztető a cselekményben elrejtve, de mer nagyon más lenni, mint az előző rész. Az első fejezetekben levő űrcsatákból az akadémián simán lehetett volna az első részhez hasonló regény, de az csak a felvezetés. Utána máris a nagyobb játszmákban találjuk maguk, mindenféle összeesküvéssel és csatákkal. Önállóan izgalmas és jó a cselekménye, de olyan szálakat nyit meg, amelyekből következni fog a Hajnalcsillag.

2: fordulatos cselekmény. Elejétől végéig izgalmas, és nem szűkölködik a meglepő húzásokban sem. Van itt űrcsata, féltékenység, halálos párbaj, szerelmi háromszög, belső gyötrődés, államcsíny, mindenkinek kedvére való események. Nincsenek üres menetek, de nem csak cselekményközpontú a regény. Nagyon erőteljes a karakterábrázolás és -fejlődés, miközben egy diktatórikus világot is bemutat. Azt már említettem, hogy nagyon durva nyitott vége van? Azonnal olvasnád tovább.

3: az emlékezetes karakterek. Vegyük csak a főhőst! Darrow, aki egyszerre két identitással rendelkezik. A vörös lázadó, az arany sikerember. Ő saját magával, az érzéseivel is folyamatos harcot vív, és állandóan tanul. A kedvenc részeim, amikor emberséget csempész az aranyak rideg világába. Vagy, ahogy ki meri nyitni újra a szívét, és fokozatosan egy férfivá válik, aki egyesíti magában az aranyak és a vörösek erősségeit. De itt a mellékszereplők is karakteresek és összetettek. Bárkit ki tudnék emelni, és részletezhetném, miért izgalmas figura. A hű, egyedi humorú Sevro. Musztáng, aki egyszerre harcos és érzékeny nő. De még Sakál is, aki egy zseniális alak, csak éppen pszichopata is mellette. Még őt is bírom!

4: több stíluselem ötvözete. Sci-fi, disztópia, akció, kaland és romantika is akad benne. Egyszer drámai, máskor humoros, néhol kész adrenalinbomba. Azért külön jár egy pacsi, ahogy a szerelmi szálat felépíti. Erős, igazinak érzem, és nem kell hozzá se nyál, se sok tér – a kevesebb is több, és egyszerűségében nagyszerű.

5: van mondanivalója. Benne van a diktatúra kritikája. Benne van, hogy nem pusztítással kell változtatni a rendszereken, vagy az embereken. Empátia, megbocsátás, kompromisszum kell mindenhez. Egyszerre tud nagy (pl. politika) és kis távlatban (egyéni élet) is bölcs lenni.

Még folytathatnám, de ez a zárósor. Egy dicséret ide is elfér: még a borítót is imádom!

Brown: Arany háború – Mint sci-fi: 100% akciójelentekkel teli, fordulatos és a karaktereivel is jó bánó regény.

Szubjektíven: 100% a végsőkig izgalmas, imádom a szereplőit, és a történet is többszintű.

Ez egy olyan regény, aminek a története ugyan önmagában is megáll, de a világa erősen épül a korábban megtudottakra. Sajnos, akkor nem fogjátok érteni a miérteket, a társadalmat, ha az előzményeket nem ismeritek. 

Segítség gyanánt összefoglaltam az előző kötetben történteket:

Vörös lázadás:

Az emberiség már meghódította a világűrt is. A Társadalom szintekre tagozódik, Színek jelölik az egyes szinteket. Minden színnek megvan a maga feladata: pl.: a rózsaszínek szórakoztatnak, színészek és prostituáltak, gyönyörűek és gyengék. A szürkék a parancsot végrehajtó tökéletes katonák. A kékek a tudomány emberei, ők vezetik a flotta hajóit. A vörösek rabszolgák – az alja munkát végzik a felszínen, a bányákban pedig abban a hitben dolgoztatják őket, hogy ők készítik elő a Mars gyarmatosítását és az emberiség túlélését. A csúcson pedig az aranyak állnak, akik irányítják és vezetik a társadalmat. Nagy harcosok, okosak és kegyetlenek.

Darrow bányász vörösnek született. Ám felesége tragikus halála után megszeg egy szabályt – eltemeti az aranyak által kivégzett asszonyt. Rá is halál várna, de az Árész fiai – a lázadók, akik meg akarják dönteni a társadalmat – a nagybátyja segítségével visszahozzák az életbe, és felajánlanak neki egy lehetőséget. Átfaragják (szó szerint, a testét és a DNS-ét is megváltoztatják), hogy Arany legyen. Így beépülhet a társadalom irányítói közé, hogy belülről rombolja szét a rendszert.

Átmegy a teszteken, és felveszik az aranyak kiképző iskolájába. Oktatás helyett kiviszik őket a pusztába, ahol csapatokra osztják őket. Egymást kell legyőzniük. Hónapokig háborúznak egymással.

Darrow a Háború házába kerül, végül ő nyeri a versenyt. Közben szerelmes lesz, köt pár nagy barátságot és ádáz ellenségeket is szerez. Kobold – Sevro: hű barát. Alacsonyabb, rondább, mint egy átlag arany, de nagyon hűséges és jó értelemben őrült. Musztáng – Virginia: a szerelem. Okos és harcias lány, akivel eleinte más csapatban vannak, és ellenségek. De össze kell fogniuk, és együtt hoznak létre egy új csapatot a kitaszítottakból és legyőzöttekből. Sakál ikertestvére, annak az Augustusnak a lánya, aki kivégeztette Darrow feleségét. Sakál – Adrius: Musztáng ikre. Zseniális, de pszichopata. Célja a saját felemelkedése és ragyogása. Ellenségek, de nem személyes okokból, mindketten hatalmat akarnak, csak más okból. Cassius: az Augustus-ház ősi ellenségei közé tartozó Bellona. Jóképű, okos, mintaarany. Nagyon jó barátok lesznek Darrow-val, míg ki nem derül, hogy az egyik próbán Darrow feladata volt, hogy Cassius öccsét megölje. Cassius bosszúból ellenséggé lesz, miatta válik Darrow kitaszítottá, és kell, hogy megalakítsa a saját csapatát a Háború háza helyett.

A győzelem után sor kerül a kiválasztásra – a társadalom nagy emberei maguk mellé vehetik a nekik tetsző fiatalokat. Darrow Augustus mellé szegődik el, ezzel ér véget az első kötet.

Remélem, így már érthetőbb az Arany háború is.